Sokszor hallhatjuk: ”Meg tudom érteni…”, és legalább annyiszor: ”Soha nem fogom megérteni, hogy…”
Meg tudjuk érteni mind a felszarvazott feleségnek, mind a hitegetett szeretőnek tett forró vallomást a hasadt lelkű, kettős életet élő férj részéről, aki a feleségnek azt mondja:

• Mi soha nem fogunk elválni, örökké társad maradunk.

A szeretőnek pedig:
- Te vagy az igazi, veled tudom megélni azt a boldogságot, amelyet még soha senkivel nem éltem meg. A házasságom tévedés volt, de ha nem is, mára már teljesen kihűlt. Csak veled tudom elképzelni az életemet.
Ó, Mindenható, Mennyei Atyám! Mennyi szeretetreméltósággal, ruháztad fel az efféle lókötő, csirkefogó, szoknyapecér, széllovas, vágyvezérelt himpelléreket.
De hát, mint tudjuk, nemcsak az emberi viselkedés ruházódott fel kiszámíthatatlan elemekkel, hanem annyi minden más is. Az időjárás, a társadalmi és történelmi folyamatok, az egészség és betegség történései, a lelki fejlődés és sors vonulat váratlan fordulatai földhözragadt és elragadtatott pillanatainkban. És főleg persze halálunk mikéntje és időpontja, mind mind kiszámíthatatlan tényezők.
 Giovanni Battista Pergolesi például mindössze 26 évet élt, 1710-36 között. 23 éves korában érte el sikerei tetőpontját. Operái, kantátái, hangszeres művei, egyházi kompozíciói szinte mindenben útmutató és kezdeményező lett százada zene irodalmában. A Stabat Mater befejezése után halt meg tüdőbajban.
Ezek az alkotói üstökös sorsok különösen ellensúlyozódnak a hosszú árnyékú, gonoszságban megcsontosodott életek földi kínjaival. Néha meghalni egy váratlan pillanat, máskor hosszasan tépődik el a lélek a testtől, szenvedésekkel kisérve.
A meteorológia szívósan igyekszik az előrejelzés megteremtésén. Azt mondhatjuk, több kevesebb sikerrel. Földrengés, vulkánkitörés, villámcsapás, szökőár, még ha bejósolható is, természetesen feltartóztathatatlan.
A pszichológia is törekszik olyasféle előrejelzésben, amelyeket  a munkaalkalmasságban, pályaválasztásban, vezetőképzésben, párkapcsolati krízisekben próbálnak hasznosítani. Ám a tesztek, a kérdőívek sugalmazó kérdései, a válasz lehetőségek számszerűsített fokozati beosztásai vajmi keveset árulnak el azoknak a lélek mélyén zajló folyamatoknak a valóságáról, ahol a jó és hibás döntések születnek.
A nagyvilágot jobbító törekvések mindig ideál tipikus helyzetekről szólnak, ezek megteremtésén próbálkoznak fáradozni. Közben sokszor tapasztalható, hogy a kontraszt környezet hihetetlen belső erőket képes előhívni az emberből. „Az ínségnek nagy szerepe van a szellemi út megtalálásában” – olvashatjuk Guirdijeff Töredékeiben. Vagyis a jó és rossz kapcsolatát nem az össze egyeztethetetlenségükben kell és lehet vizsgálnunk, hanem a paradoxonokban, az egymásra ítéltségükben. Hiszen a sötétségben  jelenik meg a fény hiánya, a mélység és magasság ölelik egymást, ami kint történik velünk, az a belsőnk tükörképe.
Mindezek a meglátások nem azért hívódtak elő bennem, mintha úgy látnám, hogy a világban nem lehetne eligazodnunk. Éppen ellenkezőleg: az eligazodáshoz annak a biztos tudata kell, hogy a magasabb rendű rendezőelvek nem gyömöszölhetők az ok / okozati logikába. Ezek csak a szemlélődésnek, tűnődésnek adják titkukat.
„A világ olyan, amilyen” nem egy hányaveti, felületes meglátás. Inkább abban gyökerezik, hogy a világ nem egypólusú, miként azt néhány kificamodott nézet szeretné.
Túl a nihilizmuson, kiégettségen, csalódáson, keserűségen, értetlenségen, felháborodáson az a magatartás, amelyet a Tao te king 15. verse így ír le:

Nyugalmukat bizton őrizve
formáltak a szennyesből tisztát.
Az örök áramlással békességben
ismerték az élet nyitját.

Május:
A kommunikáció, mint metafizikai szövedék

Június:
Thoth, Hermész, Merkúr

A három személy ugyanazt jelöli az egyiptomi, a görög és a római mitológiában. Őket mondjuk az írás feltalálóinak.
Egyiptomban Thoth:

• az íbiszfejű bölcsesség isten,
• a hieroglif írás feltalálója,
• a Nagy Piramis tervezője,
• a tudományok megalapítója,
• akinek 42 könyvét vagy tekercsét Héliopoliszban őrizték,
• aki Hórusz szemét visszaadta, amikor ő azt a Széth-tel
  vívott  küzdelemben elvesztette, 

Hogyan lehet visszamenni az időtlen időbe, hogy megtudhassuk az ősi titkokat? Miként Kheopsz is a 110 esztendős Dzsedi mágust faggatta, árulja el Thoth szentélyének helyét, a titkos kamrák számát Héliopoliszban. Dzsedi utalt rá, hogy egy kovakő szekrényben állnak. De megszerzésük annak a három királynak lesz előjoga, akik még csak ezután fognak napvilágra jönni, Héliopolisz papnőjének méhéből. Kheopsz a Thoth szentély titkos kamráira vonatkozó leírást kereste, hogy annak másolatát megépíthesse a piramisban. A kovakő láda retesze, zárja, kulcsa maga is kommunikációs kérdés.
Thoth tekercsei a világegyetem titkát őrzik. Azt a bölcsességet, amelyet az emberiség csak akkor fog megtalálni, ha felkészül megszerzésére.
A piramis híven őrzi a teremtés poláris dinamikáját, a szellem és anyag együttesében az élő törvényt, Isten megnyilvánulását. A piramis csúcsa mintegy egybegyűjti a napsugarakat, majd szétküldi sátor alakban. A szellem a kisugárzás, a mozgás, a távolítás, az anyag a statikusság, az állandóság. A piramis tudomány évszázadok óta próbálja megfejteni a rejtjelek üzeneteit.

Hermész az istenek hírnöke. A nagy határjáró, aki előtt a kapuk mindig megnyílnak. Hermész Triszmegisztos, a Tabula Smaragdina szerzője Hermész és Thoth alakjának ötvözete, profetikus alakja.

A hermetika a misztikus irodalom összefoglaló neve. Kapcsolódik ehhez a hermetikus szó, amely titkosat, elzártat, hozzáférhetetlent jelent, a vallási kultuszok, alkímiai, asztrológiai írások, egyéb tanok őrzésében. A hermeneutika pedig a szövegértelmezés tudománya.

Hermész alakjának továbbvivője a római mitológiában Merkúr. Már ábrázolása is jelzi, hogy a 3 világ vándora:  félhold, a kör és kereszt a szellem /lélek/ anyag, vagy menny /föld/ alvilág  hármasságának hordozója.

Története a következő:
Egy barlangban született. Rögtön megszületése után Apolló nyájából ellopott ötven ökröt. Hátrafelé hajtotta őket, hogy a lábnyomok alapján ne legyenek megtalálhatók. Elrejtette azokat egy barlangban. Kettőt levágott belőlük, elfogyasztotta, majd a beleiket egy átlyukasztott teknősbéka páncéljára vonta. Így vált a lant feltalálójává. Apolló előbb bevádolta őt Zeusznál, de amikor meglátta kezében a lantot, az annyira megtetszett neki, hogy cserébe lemondott az ökreiről. Később a fuvolát is feltalálta. Apolló ezt is elkérte tőle, cserébe az arany varázspálcát adta, amelyet Merkúr azóta is állandóan visel. Minthogy lantjáért nyájat kapott, szülőföldjén, Árkádiában a nyájak védőisteneként tisztelték.
Zeusz és az alvilági istenek hírnökeként ő kíséri a holtak lelkét az Acheron folyóig, innen tovább Pszichopomposz  /lélekvezető/ néven ismert.
A vándorok, az idegenek, hírvivők védőistene. Neki szentelték az utak menti homok halmazokat, és a Hermész fővel díszített oszlopok szolgáltak útmutatóul.
A tolvajok és a változó szerencse istene is.
A lanton és fuvolán kívül egyéb találmányokat is neki tulajdonítanak. A számvetést, a betűírást, a csillagászatot, az álomfejtést, a kockajátékot, általában az éles eszet, ügyességet, furfangot igénylő dolgokat.
Egyszóval mindazt, amely a végtelen kommunikáció tájaira segíti navigálni az embert.

Július:
Dramaturgiai rituálé

Augusztus:
Kvintesszencia

A számsorban az 5 a harmadik prímszám, az 1 és a 3 után következőleg, értelmezhetőségi tartománya igen széles.
Ha a 2 + 3 = 5 összegeként vizsgáljuk, akkor a kreatúra számának mondhatjuk, mivel egyesíti a feminin és maszkulin erőt, valamint a 2 által jelzett analízis és a 3 által tartalmazott szintézis egymásnak ellentmondó elvét, dinamizmusát, teremtő aktusát.
Ha a 4 + 1 = 5  változatot vesszük, akkor a 4 által kifejezett teljességet fejeljük meg az 1-gyel, mint az univerzális kiindulóponttal, az egyetlen  őseredeti számmal, hiszen az összes többi csak származék.

A 4 „teljessége” az égtájakon kívül a fényből leszakadt elemeket is jelenti, ebben a megközelítésben az 5 mintegy túllépvén az elemeken, azok átlényegülését hozza, vagyis az 5. elemet, a kvint esszenciát.
Ez a kör négyszögesítését is jelenti, amelyet nem szabad geometriai feladványnak tekintenünk, mert az valójában a szellem és anyag összehozását jelenti egy középpont körül.
A jin  /2/ és a jang  /3/ egyesítése a földi teljesség elve, formája, a nász jelképe.
A pentaton hangrendszer világtörvényt fejez ki         

Mint a dekád, a 10 fele, harmóniát és szimmetriát szimbolizál. Például kezünk és lábunk 5 - 5 ujja.

Geometriailag két ötszöggel is lehet ábrázolni,, konkáv és konvex a formában. Ez utóbbi, a pentagram lényegében a konkáv ötszög átlóinak rajzolata.

A pentagram a püthagoreusok jelvénye volt. Szárai az aranymetszés törvényszerűségében metszik egymást.
A zodiákus 5. jeleként, mint Oroszlán, a naparany jelképe. Az arany nemesfém, a maradandóság,az értékállóság, amely nem oxidálódik, nem rozsdásodik, maga a fény, a ragyogás, a világítás. Metaforisztikusan  a tudást jelenti.

Számtalan szóösszetétel jelzi az érték jelképiségét:

- az aranykor az emberiség paradicsomi állapota, még  a vétek előtt,
- az  arany középút, amely mentes a szélsőséges kilengésektől,
- az aranymetszés, az összesűrített harmónia a képzőművészetben,
- aranyszabály, amely nem veszti érvényét,
- aranyszívű ember, a jó szándék vezérel,
- aranyifjú, mint a gondtalan húszas éveink életvitele,
- aranyág, mint erő, bölcsesség, ismeret forrás,
- arany varázspálca, az evilágot és túlvilágot összekötő eszköz,
- aranygyapjú, amelynek a megszerzése mitológiai hőstett,
- arany kalász, a gabona éltető erejének jelképe,
- arany haj, mint nagy ékesség,
- arany öltözék, a kiemelt ünnepélyesség öltözéke,
- az arany szín az ikonfestészetben a transzcendens szférát hozza.

A középkori alkimisták vagyonokat olvasztottak szét a tégelyekben azon igyekezetben, hogy fizikai aranyat  állítanak elő ólomból. Az eredeti alkimista gondolat természetesen a szellemi arany volt, az ember fénnyé válásának beavatási útja, a megvilágosodás.
A papírpénz aranyfedezete is ebből adódik. Maga a kvintesszencia, az elemekből és fényből kivont lényeg.

Középpont jellege is van, a 10 püthagoreuszi ábrázolásában jól látható  

Itt a háromszög az embert is jelképezi, a mikrokozmoszt, aki nemcsak szerves és integráns része a makro világnak, de valamiképpen, sűrített és kicsinyített  mása.

A kozmikus ember.
Az Ecce Homo,
Akit Isten saját képmására teremtett.

Az ötös számból indultunk és a kozmikus emberhez jutottunk, akit Leonardo örökérvérvényűen rajzolt a négyszögesített körbe.

Szeptember:
Végtelen kommunikáció az álomfejtésben

„Ugyanegy bennünk az élő és a halott, az éber és az alvó, a fiatal és öreg, mert ez innen átérve azzá, az átérve ezzé változik”.         /Hérakleitosz/

Az álmok fontosságáról érdekességéről, tanító és gyógyító jellegről, egyáltalán a létükről egyre több sejtésünk van. Azt is tudjuk, hogy már Aszklépiosz templomaiban is alvással gyógyultak az emberek. Mindannyiunk számára Aszklépiosz temploma lehet áloméletünk, csupán figyelnünk kell azokra. De ez olyan, mint a legtöbb mély ismeret, személyes tapasztalatokhoz kell fűződnie ahhoz, hogy a titkát megérthessük. Mert a láthatatlan és megfoghatatlan világ üzenetét hozzák, spontán és véletlen módon. Vagyis nem a befolyásolásukkal kell törődnünk, hanem azzal, hogy egyáltalán a tudatba emeljük azokat a tudattalanból.
Sokak életében vannak úgynevezett felejthetetlen álmok, amelyeket évekig, évtizedekig őriz az emlékezetük. Ám a lejegyzésük nem pofon egyszerű. Néha az ember felébred, veszi a papírt, amely az ágya mellé van készítve, hogy azonnal írhassa, felébredése után. „Hű, ezt le kell írnom, ez nagyon érdekes volt!”, de mit is? Mert mire a tollat kezembe veszem, úgy elröppen, mintha soha ott sem lett volna. Hatása azonban tudattalanul is működik a lélekben, aláfestve hangulatunkat, tettrekészségünket, motivációinkat, kedvünket.
Az álom agyunk tudattalan, más néven subdomináns térfelének a munkamódja, ahol a téri és idői koordináták nem érvényesülnek, logikája az „álomlogika” nem ok- okozati, és sokszor az első pillanatban teljesen összefüggéstelennek tűnő epizódok, foszlányok, szösszenetek is egymással mégis kapcsolatosak és lényeges dolgokat villantanak fel. Mindenesetre, ha le akarjuk jegyezni, a képet át kell tennünk szavakba, ha ez sikerül, elcsíptük az energiáját és az dolgozni fog lelki vegykonyhánkban.
Az álom szimbológiának hatalmas irodalma van, de tudnunk kell, hogy az álomfejtés könyvekből nem sajátítható el. Nagyon személyes, nagyon egyedi, a saját szimbólumok mentén működik és több intuíciót, involválódást igényel, mint racionális okfejtést.
Néhány aranyszabálya azonban van:

Az álomban szereplő személyek mind az álmodót jelentik, legyenek azok bármilyen árnyékfigurák, mint például tolvajok, betörők, hősök, közéleti emberek etc.

Az álomban nézők és résztvevők vagyunk egyszerre, hiszen magunkat látjuk a cselekményekben, történésekben, különféle szerepekben.

Egyszerre több személyt is összeálmodhatunk, sajátságos ötvözetét különféle személyeknek.

Tükörbe nézünk és egy másik személy néz vissza ránk, de mi tudjuk, hogy magunkat nézzük.

A számok valamiképpen az időt jelképezik.

A helyszínek, a tárgyak visszavisznek abba az időbe, amikor azok szerepeltek életünkben. Például a szülőházunk, valamilyen ruha, amelyet bizonyos korunkban hordtunk.

Az aktualitások sokszor keverednek régi ügyekkel, amelyeket átéltünk.

Nevünk hallása, vagy leírva látva komoly megszólító erő.

A tárgyvesztések én vesztést jelölnek.

A házak, járművek a személyiséget jelképezik.

A drágakövek, geometriai ábrák a mély énünkre vonatkoznak.

Fogvesztés, zuhanás, kiáltani, lépni nem tudás nagy tehetetlenségre utal.

A holisztika szellemében 3 szinten elemezhetők:

1. a konkrét helyek, személyek, cselekmények az anyagi szintre vonatkoznak.
2. Az érzelmi, hatások a lelki szintet jelölik.
3. Az üzenet horizont adja a tulajdonképpeni megfejtést, az álom jelentését.

Érdemes komolyan venni az álmokat, mert ezek a belső vezéreltségünket segítik, teszik lehetővé. Reinkarnációs sejtések is felbukkanhatnak a történések vonulatában, archetípusokban.
Az álomfejtés igazi holográfia, kaleidoszkóp mandala.

Lássunk néhány példát:

FORGÓAJTÓ

Autóbuszból kipillantva Édesanyámat láttam menni a Kossuth Lajos utcán az ellenkező irányba. Ő nem látott meg engem.
Mivel semmi remény nem mutatkozott, hogy a Ferenciek terén leszállva és visszarohanva az Asztória felé utolérem Őt, akiről nem is tudtam, hova tart, nehéz vívódás után hazajöttem Budára.
Itthonról felhívtam nővéremet, tudja-e, hol lakik Édesanyánk ebben a számára idegen városban. Nagyon elszorult a szívem, amikor azt mondta, albérletben.
Anyósomat is felhívtam, elmondtam neki nyugtalanságomat, akivel a kapcsolatunk nem igazán bensőséges. Letámadó méltatlankodással azt mondta, utána kellett volna mennem. Arról is említést tett, hogy ő bezzeg nem hagyta a barátnőjét elmenni, amikor egy forgóajtóban találkoztak. „De hiszen ti láttátok egymást! Ez egészen más!” – fakadtam ki. „Akkor is utána kellett volna menned!” – volt a fellebbezhetetlen válasz.

KÉK HAL

Egy áttetsző, vízzel teli hal volt a szobámban a lámpa magasságában. A levegőben lebegve nézett le rám.
Csont nélküli teste felfújt lufballonhoz hasonlított, azonban tekintete élő volt. Sőt, kutatóan nézett rám.
Az villant át az agyamon, milyen különös, hogy a víz benne van, és nem ő a vízben.
Kerek, kihívó szeme nagy hatással volt rám. A tekintetétől ébredtem fel.

Fejtés: a halak szemei mindig nyitottak, mindig látnak .Ezért az alkímiában a halszemek a folytonos figyelem szimbólumai.

Oculi pisces örökkévalóságra nyílik ablakod.

VASKERESZT

Egy szenvedélybeteg fiatalember álmában egy feldőlt vaskeresztet látott. Mellbe vágta a kép, érezte benne az önkifejeződést. Halak Napjával és Rák aszcendensével  nehezen tudott markáns életmenetet kialakítani a maga számára, amely az érzelmi sebezhetőségét is védi. Ráadásul apja meghalt, amikor öt éves volt, így abba is lehetett kapaszkodni, hogy nincs férfi mintája. Nem akart továbbtanulni, még bűnügyekbe is belekeveredett, amely a lázadó, amúgy keresztény elvek szerint nevelkedő fiatalembernek kéjes önbüntetésül szolgált. Nem volt nehéz felismernie, hogy a feldőlt vaskereszt valahol az ő ingatag férfiasságát jelképezi.
Mélyen eltűnődött az álom üzenetén, és három haikut is írt:

Feldőlt vaskereszt
Ingatag hitem jele.
nincs talpazatod.

Karcsú vaskereszt
Képzetbe  vetett hitem
Nem tud megállni.

Kemény vaskereszt
Tévhiteim fémképe
Hová tegyelek?

Október:
Misztérium és pokoljárás

A  négy nagy misztérium, a születés, az alkotás, a szerelem és a halál, szinte maradéktalanul meg tudja rajzolni földi életünk égtájait. Ezek a misztériumok az asztrológiai kardinális jegyek analógiái.

Jobb, ha belegondolunk, milyen nagy dolog a világra jönni, mintsem olyan meghasonlott gondolatokat dédelgetni, hogy az életnek nincs értelme, a szenvedések pedig a legnagyobb szörnyűségek, amelyeket átélhetünk. Sokszor valóban nagy szenvedéseket kell átélnünk ahhoz, hogy az élet misztériumára rávezetődhessünk. Az anyák fájdalommal hozzák világra gyermekeiket, mégis az anyai szeretet az egyik legmeghatározóbb példa az életünkben.
Az alkotásról sem mondhatjuk el, hogy karikacsapás egyszerűség jellemezné. Elég csak „a költészet Nessus ingére” gondolnunk, amely metafora a mitológiát hívja segítségül ahhoz, hogy a költők sajátságos lelki őrlődéseit megnevezhesse.
A halál, hát az sem habkönnyű epizódja életünknek, bár sokszor nagyon is kézenfekvő analógia áll fenn életünk és halálunk között. Általában azonban inkább félelem, értetlenség övezi, olykor fenséges borzadály.
A szerelem pedig, amelynek során gyermekeinkkel a lét örök folyamatába kapcsolódunk, az élet örök körforgásába, az is válogatott kínokkal képes sújtani bennünket. A világirodalom nagy szerelmi történetei egytől – egyig mind tragédiák. Ezen el kell tűnődnünk. Heloise és Abelárd, Romeo és Júlia, Trisztán és Izolda, Anna Karenina, Antonius és Kleopátra, és sorolhatnánk tovább. Nyilván nem lehet véletlen, hogy a nagy szerelmeket a tragédia műfajában lehet megörökíteni. Az én és te, a múlandóság és öröklét, az égi és földi ütközik ezekben a tragédiákban. A tragédia ennek folytán mindig a magasabb hatalom jelenléte. Akár a hős, akár az áldozat szemszögéből nézzük a történéseket, mindig láthatjuk az égi jeladást, amely a vétkeket kíséri. Ez a szerelem esetében belső és külső harc egyaránt, amelyet részben önmagunkkal, részben a társunkkal vívunk.
A szerelem hatalmas archetipális erőket mozgósít, reinkarnációs emlékeket és élményeket dob a felszínre, szenvedélyes vágyat gerjeszt az egyesülésre testileg, lelkileg, szellemileg a társunkkal és alkotó energiákat is gerjeszt a lélekben. A múzsa, az ihlet, az intuíció, a hatalmas lelkesültség, megsokszorozódott energiát jelent, amely sok akadályon átemeli az embert, valóságos szárnyakat ad.
Duál párunk felismerése és megtalálása ebben az össze-vissza modern életben különösen nehezített. Sokan nem is sejtik, hogy a duál pár egyszerűen létezhet. Ha, meg is találják egymást, éretlenségük, a családpatológia, vagy a történelmi-társadalmi helyzet szétszakíthatja őket. A mai ember inkább abban hisz, hogy több kapcsolaton keresztül élheti meg a nagy szerelmet. Ám a több szerelem is mellékutakra sodorhat bennünket, amikor életünk önmagunk perifériáján kering, igazi sorsunk mellett.
A szerelem istennője minden mítoszban az Esthajnal csillag. Föníciában Astarte, a suméroknál Innin, Mezopotámiában Istár, a görögöknél Aphrodité,a rómaiaknál Vénusz néven ismert. Minden mítoszban termékenység istennők, a természetet, a szaporulatot, az anyaságot védik, a szülő nőket segítik, és „isteni kurtizánok”. Jós istenként is tisztelet övezi őket.
Aphrodité születése a tengerhez kötődik:

• Szaturnusz hatalom féltésből kasztrálja apját, Uránuszt
• A Ég Urának tengerbe hullott ondócseppjéből születik meg a szerelem istennője egy kagylóhéjon.

Az ármány, a féltékenység, a hatalomvágy, az ég és föld egyesülése, a hatalmas szárnyalások, magasba jutások és az ezt követő zuhanások a történetek jellemzői. Misztériumok a szó szoros értelmében, mivel megnyitják az ég távlatait, ha csak rövid időre is. A felejthetetlen boldogság és öröm mély veszteséggel, gyásszal, halállal ellensúlyozódik. Gyönyörű példája ennek Istár pokoljárása:

• A mezopotámiai istennő kedvese, Tammuz, az aratás és bő termés istene, meghal.
• Istár leszáll az alvilágba, hogy életre keltse.
• Át kell haladnia az alvilág 7 kapuján, ahol szigorú és kegyetlen őrök akadályozzák az átjutást. Minden kapuban vámot kell fizetnie.
• Elveszik koronáját, ékességeit, mellkendőjét, övét, szőttes ingét, ruháit.
• Végül mezítelenül és teljes kiszolgáltatottságban kerül az alvilág istennője elé, aki kegyetlenül megbünteti. Börtönbe veti és betegségekkel sújtja.
• Végül egyetlen pillanatra pillanthatja meg kedvesét, ő is holtan esik össze.
• Ezalatt a földön zűrzavar lesz úrrá. A földek nem teremnek, a lombok lehullnak, a nők méhe nem fogan gyermeket, a források kiapadnak, az emberek sírnak.
• Végül Ea szabadítja ki rabságából, aki megenyhíti az alvilág istennőjét és elkéri Istár holttestét. A magával vitt életvízzel feltámasztja.
• De Tammuzzal nem élhet többé.

Ez a történet metaforisztikusan a belső pokoljárásra, a negatív érzelmi állapotra utal, amelyet mindannyian megélünk a szerelmi csalódásban, a nagy lélekzuhanásban a viharos szerelmi történeteinkben.
Weöres Sándor ezt gyönyörűen megírta azonos című versében. Lássunk egy részletet:

November:
Imagináció

Ha egyetlen kulcsszóval akarjuk kifejezni a Skorpió jel, és a Plútó titokzatosságát, szenvedélyességét, legyőzhetetlen mágikus erejét, az csak az IMAGINÁCIÓ lehet.

A kifejezéssel már Jakob Böhménél /1575 – 1624/ találkozunk. A 16. és 17. század misztikusai, mágikus gyógyítói, vallás reformátorai, csillagászai, alkimistái, művészei olyan meglátásokat, felismeréseket, műveket hagytak az utókornak, amelyeket ma is csak megcsodálhatunk. Jakob Böhmé az  imagináció megfogalmazója misztikus úton jutott oda, amelyet ma a modern pszichológia próbál leírni.
Az imagináció nem azonos a képzettel. A képzet egy jelen nem lévő tárgy elképzelésére vonatkozik. Az imagináció transzcendens  képesség, belső látás, a valóság megjelenítése, a pillanat betöltése szentséggel, Isten jelenlétével.
A pszichoterápia egyik legmodernebb ága az aktív imagináció, egy belső képünkből indított történéssorban való aktív részvétel. Egy mentális képre koncentrálunk, és ügyelünk arra, hogy a természetes esemény sorozatát ne szakítsuk meg, tudattalanunk  képsorozaton keresztül viszi végbe részvételünkkel az egész folyamatot.
Önismeretünk nagymértékben az imagináció függvénye.
A négy evangélista közül János jelenti a Skorpiót, amelyet a sas és a főnix is szimbolizál.

Ezek a jelképek híven őrzik a Skorpió összetettségét, a halállal, a túlvilággal való folytonos kapcsolatát. A sas nemcsak ragadozóként csap le áldozatára, hanem felszállva maga fölé túlemelkedést, a földhözragadtság legyőzését is jelenti. A főnix madár az örökkévalóság jelképe. Időről-időre a maga készítette máglyán  elégeti magát, majd hamvaiból újraéled.
A Skorpió jel szélsőségessége a tűz – víz kettősségből fakad: egyesíti magában a vízjelek transzcendens képességeit és a tűzjelek heves lobbanékonyságát. Felismerései valóságos isteni szikrák. Hallatlan ismeretszomj és rendkívüli kapacitás jellemzi. Probléma látása és probléma kezelése egészen kiváló.
A paranormális jelenségek vonzáskörében és a természetfeletti erők kezelésében elsősorban a Skorpió-szülöttek tűnnek ki. Megjelenésükből is ez sugárzik: a faszcináló, átható tekintetükből, koromfekete, olykor az orr fölött összenőtt szemöldökükből, egész sajátságos intenzitásukból. Közülük kerülnek ki a kegyetlen, ördögi szépségek, mint például Hófehérke mostohája. Erős életcél jellemzi a szerelemben, politikában, munkában, játékban, nyomozásban. Mazochisztikus ösztön is munkál bennük, óriási önfegyelem, vasakarat, hihetetlen fájdalomtűrő képesség és megújulás. A rejtély és veszély valóságos mágnesként vonzza őket, halált megvető bátorsággal képes küzdeni azért, amit fontosnak érez a maga számára. Magnetizmusa a vulkán erejéhez hasonlítható.
Hatalmas alvásigény jellemzi, az alvásban úgy feltöltődik, mint az akkumulátor.
Zsenialitása mellett mélységes gonoszságot is tud mutatni. Ha rossz irányt vesz, bestiális bosszúállás, brutalitás, kegyetlenség, alattomosság, lelkiismeret nélküli ártás jellemzi. A legveszélyesebb bűnöző típus általában a skorpió jelből kerül ki. Teljesen egyedül terveli ki és viszi végbe tetteit. Szadista, megszállott, eltéríthetetlen.
Uralkodó bolygóját, a Plútót csak 1930-ban fedezték fel, akkor a Rák jelben volt. A leglassúbb bolygó a jelenlegi tíz között, mintegy 250 év alatt halad keresztül az ekliptikán.
Az atomkorszak fűződik a felfedezéséhez. Mitológiában az alvilág ura. A metamorfózis, az átalakító erő a legfőbb elv, amellyel jellemezhető. Atom vonatkozásában fizikai meghajtás nélküli mozgást jelöl. Ez a gondolati út, a maghasadás, a láncreakció. Mágia, alkímia, sajátságos kettősségek, mint:

• angyal – ördög,
• aszkézis és féktelen ösztönélet,
• szellemi hatalom és tömegpusztítás,
• misztikus emelkedettség, és makacs megátalkodottság, cinikus hitetlenség.

Mint fentebb említettük az imagináció kapcsán, a személy rejtett, belső képességeit fejezi ki, olyan mélységekből, amely egyetemes, vagyis a kollektív tudattalanunk ősképeinek energiája.
A korszellem kifejezője is ezáltal, olyan képeket aktivizál, amely sok embert érdekel, szólít meg személyében.
A 20. századot a brutális világháborúk mellett az emberek hatalmas metafizikai sóvárgásával is jellemezhetjük. Egyre több emberben támad sejtelem a magasabb dimenziók valósága felé, egyre többen keresik az átalakulásuk, felemelkedésük lehetőségeit. A racionális megismerés mellett az irracionális, az imaginatív útkeresésnek is jut hely.
A tudatos és tudattalan lélekrész kettéváltsága, konfliktusa a középkorban a hit és tudás kettéváltságában jelentkezett.
A mai korban imaginatív művészetnek nevezhetjük a kultúrát, a társadalmat, az emberi kapcsolatokat, az egész önkifejeződésünket forradalmasító irányzatokat. Picasso a látást, Sztravinszkij a zenét, Joyce a nyelvet forradalmasította, Einstein térszemlélete nemcsak a fizikában nyitott új dimenziót. Proust felfedezte a pszichológiai élményidőt. Ma már tudjuk, hogy az elemek nem állandó tényezők, hanem halmazállapot változások.
Az imagináció folyamatában az a kép aktivizálódik, amelyet a pszichológia archetípusnak nevez. Megszólító erőt jelent: a kép néz, a vers olvas bennünket. Nem lehet szabadulni a hatásuktól.
Az imagináció élménye racionális intellektussal nem közelíthető meg. Az ilyen élmények lenyűgözőek, alig oszthatók meg másokkal. Megrázó, felkavaró hatásúak, megborzongás utal a magasabb hatalom jelenlétére, a szentségre.
Felejthetetlenek és átalakító hatásúak.

December:
Belefúródni a létezésbe

A Nyilast megjelenítő kentaur a nyilát az égre ajzza, mintegy a végtelent véve célba.
Az íj és a nyíl igen gazdag és szerteágazó szimbolizmusa eredeti jelentéséből jól kibontható: a férfi és női jellegből. Az íj íve: és húrja éppen olyan hangsúlyos, mint a nyíl kilövésének minden mozzanata, vagyis a felajzás, a megfeszítés, a célzás, a lövés, a nyíl útja és a célba érése.
Népmesékben a világgá induló hősök kilőtt nyilaik nyomában mennek. A kilőtt nyíl szerencséjüket, sorsukat jelképezi.

Keleten a meditációs gyakorlatok fontos részét képezi a nyíllövés. Egyfelől az önfegyelmet gyakorolja, másfelől az íjász azonosul a kilőtt nyílvesszővel és a céllal. A találat a megismerést jelenti, mivel a cél az „ismerd meg önmagad!” kihívása. A találat átvitt értelemben az érzéki megismerésen túlmutató megismerés jelképe. A telitalálat a középpont, ahol a tábla önmagával azonos. Ha sikerül kimondanunk egy helyzetben a valóságot, „találva érezzük magunkat.”
Az íjász és a cél között a nyíl teremt kapcsolatot. Az íjász, az íj és a nyílvessző teljességszimbólum. A nyíl fallikus, az íj anyaméh szimbólum.
	A nyílköteg az egyetértés jelképe. Egy nyílvesszőt ugyanis egy gyermek is könnyedén eltör. De a tegezbe fogott nyílköteggel a legerősebb ember sem bír. A zenitre kilőtt nyíl az ég és a föld kapcsolatára utal.  Világtengely, amely megmutatja hova tartozásunkat.

Jól érezték a régiek a Nyilas csillagképnek ezt a transzcendens irányultságát, a távlatát, a rálátását, a rendszer összefüggéseinek felismerését, egyszóval a világnézetét, profetikus ihletettségét. Jól érezték az emberi mikrovilág és a világegyetem makro világának szétválaszthatatlanságát. A nyílvessző, mint axis mundi, a mélyből a magasba irányulás megjelenítője. A cél, a középpont, a találat pedig az örök jelen, a pillanat mindenhatósága, maga az öröklét, az időn kívüliség.
A tökéletes cselekedet az, amelyben teljesen feloldódunk. Ezt a zen mesterek úgy fejezik ki: amikor eszem, eszem, amikor alszom, alszom. Maradéktalan tettet csak teljes odaadásban lehet véghezvinni, amikor nem marad híja, nem lesz hézagos, töredékes, nem lesz befejezetlen. A félbehagyott műveletek energiája tovább hat, nem adja a lezárulás örömteli kielégítettségét, vagyis a teljesség élményt, amely önmagában jutalmazó, megerősítő értékű. A lelkesedés lelkességére  van szükség. Ismert a feladat, amikor a vesszőket kévébe kell kötni. A mester abból, ahogyan a nyalábot egybefogja a tanítvány, ráérez mélységére, arra, képes-e a pillanat összeszedettségére. Zenetanárok ugyanezt fejezik ki, amikor azt mondják, nem is kell játszania a felvételizőnek, elég azt látni, miképpen veszi kezébe a hegedűt. Az író tolla, a festő ecsetje és lényegében minden munkaeszköz megtelik azzal az energiával, amelyet az érez, aki nekilát a munkának és kezébe veszi a munka eszközét.

A ló és lovas jelentéseit különösen élettelivé teszi, hogy a nemiséget, a nemi aktust is kifejezi. A férfit a lovas, az ostor, a sarkantyú, a nőt a nyereg, a kengyel, a patkó jelképezi. A meglovagol, megnyergel, megpatkol, abrakol, fához köt, legeltet, itat kifejezések mind nemi aktust szimbolizálnak.
A kentaur természetesen nemcsak csodalény, hanem fékezhetetlen erő, brutalitás, vágy és kegyetlenség megtestesítője is. Titka éppen kettősségében rejlik, a zabolázatlan ösztönökben és az égi szabadság utáni vágyban. Embernél erősebbek, az isteneknél gyengébbek.
A személyes földi életből a létezés végtelenébe akarják kilőni magukat.

Január:
A kommunikáció "fekete doboza"

A postagalambok ideje lejárt.

A technika századában az információ közvetítés valóban bravúros. Gombnyomásra egyetlen szempillantás alatt bármilyen messze eljut egy e-mail, vezeték nélküli telefont használunk és szörfölhetünk a világhálón. Azonban ha kommunikációról akarunk szólni, az nem merülhet ki az információ elküldésében, amely esetenként pusztába kiáltott szó, falra hányt borsó  lehet. Az információ vétele, majd az arra adott válasz zárja le, kerekíti ki a folyamatot, ez pedig a bensőnkben, a lelkünkben zajlik.
A múlt század tízes éveiben a bihaviorizmus próbálta az emberi viselkedést a lelki terület kizárásával magyarázni, csupán az ingert és választ vizsgálván. Ez volt az S – R pszichológia, a stimulus és response állatkísérletek alapján kifundált megfigyelés sorozat. Hamarosan kiderült, a lényeges dolgok valahol belül, a lélekben zajlanak és az emberi viselkedés sokkal összetettebb, mint hogy állatok kondicionálási tapasztalatai alapján leírható lenne.
Ha tehát a lelket nem kapcsoljuk ki a kommunikáció folyamatából, azt a légzéshez és lépéshez hasonlatosan 3 ütemben kel vizsgálnunk:

• belégzés, átváltás, kilégzés,
• egyik láb,
• váltás, másik láb,
• input, fekete doboz, output.

A kommunikációban a fekete  doboz a lélekben az a pont, ahol a bejövő információt befogadjuk, felfogjuk, megértjük és reagálunk attól függően, hogy az miként érint bennünket. Vagyis kiválthat belőlünk:

- ellenállást, megrökönyödést,
- megütközést, felháborodást,
- nevetségességet,
- empátiát, szimpátiát,
- együttműködést és elutasítást, és így tovább.

Bonyolulttá teszi a kommunikációt, hogy több szinten zajlik:

• ami elhangzott,
• ahogyan elhangzott.

Vagyis a jelek cseréjében rengeteg szubjektív elem van. Mi magunk sem mindig ismerjük indítékainkat, nyílt vagy titkolt szándékainkat. Erről tanúskodnak az elszólások, a tévcselekedetek, a balesetek. A közlés tartalma és hogyanja között igen nagy hézagok lehetnek. Amit metakommunikatívan veszünk, az igen szubjektív. Az állatoknál ez egyértelműbb, akár a delfinekét, akár a hangyák vagy méhek társadalmi berendezkedéseit nézzük.
A communication szó közöset jelent, közös pontot az információ adásában és vételében. Ez a fekete doboz interperszonális szinten való megjelenése:

amit közlünk a szavak musica vocaboli, azaz jelentéssel teli zenéjében, valamint a gesztusainkkal, arckifejezésünkkel, testtartásunkkal, hanghordozásunkkal, hangvételünkkel, kézfogásunkkal, és így tovább. Ez a közös pont sok mindennel rétegződhet. Lássunk néhány példát:

• A felületes beszéd, a szóáradat elfedi a mondanivalót.
• Az előítélet, az előfeltételezés, a provokáció, a támadva védekezés megszűri és befolyásolja a hallottakat..
• Hajlamosak vagyunk magunkra vonatkoztatni olyan dolgokat, amelyek valójában nem rólunk szólnak.
• Megsértődünk, amikor senki nem bánt bennünket.
• A kritika, elmarasztalás sem talál meleg fogadtatásra.
• Megerősítésre vágyunk, amelyet nem mindig kapunk.
• Nem sikerül vennünk a lapot, ha viccről, ugratásról, tréfáról van szó.
• Belső hangunkat sem halljuk meg mindenkor. Elvétjük belső vezéreltségünket.
• Minden kommunikációban kirajzolódik egy hatalmi reláció, a dominancia és alávetettség, a meghunyászkodás, parancsolás és engedelmesség, az akarat átvitele, érvényesítése.
• A félelem is nagyon befolyásolhat bennünket, sok mindentől visszatart.
• Számolnunk kell az önmagát beteljesítő jóslattal.

Felsorolni és számba venni is lehetetlen, mi minden torlaszolhatja el a hatékony, normális kommunikációt, amikor őszintén és igazan azt mondjuk, amit akarunk és a másik veszi az adást.
Az is nehezítő tényező, hogy minden pillanatnak van valamiféle valósága, amelynek egybe kell esnie, fedésbe kerülnie az adekvát kommunikációval. A kozmosz is küldi jeleit, amelyeket sokszor nem sikerül vennünk.  Példaként álljon itt a REMÓRA története:

• A remóra kicsiny tengeri hal, amely megállásra képes kényszeríteni egy tengerjáró hajót.
•  Plinius jegyezte le, hogy Caligula császár egy hajóútján ez a parányi hal rátapadt a kormánylapátra, és ezzel megállította a hajót.
• Amikor a császár visszatért Rómába, meggyilkolták.
• Plinius hangsúlyozta, hogy ez jeladás volt.

Mert sohasem tudhatjuk, mit hoz a múlt.
Legfontosabb megértenünk a szó/gondolat/tett egységének lényegét. Azt, hogy lényegében a kommunikáció alakítja a sorsunkat:

• Minden kommunikációban kiosztódnak a szerepek.
• Amilyen szerepet veszünk fel, olyanok lesznek a tetteink.
• A tetteink a sorsunkat alakítják.

Érdemes tanulmányozni a kommunikáció fekete dobozát.

Február:
Asztrológia

Március:
Mágusok és mágiák

EGYIPTOM

Mi köti össze a Bika kultúr periódust a Vízöntő korszakkal?

Az időszámítás előtti időkben számon tartott hét világcsoda közül hat már eltűnt. Babilonban Szemiramisz függőkertje, Zeusz szobra Olimpiában, az Efezusi Artemisz szobor, a kalikarnasszoszi Mauzóleum, a rodoszi Kolosszus és az alexandriai Pharos világító torony után csak az egyiptomi piramisokat találjuk meg. De Egyiptom Ízisszel, Ozirisszel, Hórusszal, a szfinx- szel, az istenkirály szerepét betöltő fáraókkal, a hieroglifákkal, szobraival és templomaival, az életkulccsal, a Halottak Könyvével egymaga a sok csoda még napjainkban is. Pedig a 21. századi ember büszke a technikai kultúrájára, a demokráciájára, az úgynevezett jóléti társadalmára, háta mögött két világháborúval, a gazdasági válsággal, az istentelen kapitalizmussal, kommunizmussal, ateizmussal.
Bizony, sokat tanulhatunk a teokratikus kultúra állam- és jogrendszerétől, ahol a törvény nem uralkodói önkény volt, hanem az isteni igazság és rend felmutatása. Ahol a lelkek még nem süllyedtek a testbe, az anyagba, az örökkévalóságból a múlandó időbe. Az egyiptomiak úgy éltek az időben, mint az örökkévalóságban. Életük a jelenvaló örök élet volt. Ez sugárzott a mindennapok minden részletéből, legyen az földművelés, papirusz készítés, csatornázás, képfaragás, vagy egyéb művészi tevékenység. Életbölcsességüket istenfélelem és csillagászati ismeretek szőtték át. Művészetük az eleven életet jelenítette meg a tekintetben, az arckifejezésben, a taglejtésben, a hang árnyalatokban, a gesztusban, a szertartásaikban. Lenyűgöző a szobraik monumentalitása és hallgatása, csendje. Nem csupán nem beszélnek, de figyelnek is bennünket.
Jobb, ha felhagyunk azzal a feltételezéssel, hogy kegyetlen kizsákmányolással építtették a fáraók a piramisokat saját dicsőségükre, hiszen a piramis nem is temetkezési hely, hanem a beavatásra szolgáló meditációs járat. Anyag megmunkálásuk és technikájuk pedig messze felülmúlja a mai emberekét. Inkább vallásos behatolásnak mondhatjuk az anyag szerkezetébe, mintsem erőlködésnek. Túlviláguk pedig a szellemi létezés állapotainak fogalmazható meg, ahol a szellemi, lelki és anyagi dimenziók nem annyira markánsan válnak el egymástól, mint a mai elidegenedett és hasadt lelkű emberekben.
Azok az emberek, akiket mi ma félvadaknak gondolunk, sokkal átfogóbb ismeretekkel rendelkeztek, mint mi, például a csillagászat szempontjából, amely persze eleven kozmikus tudattal járt együtt. A múlt kifosztói sok esetben éppen az ásatásokat végző kapzsi, mohó „tudósok”, akik inkább mondhatók félvadaknak, amikor az obeliszkeket átszállítják európai városokba, ahová azok egyáltalán nem illenek. Tudatmódosító szerekkel próbálják elérni a magasabb tudást, nem számolván azoknak degeneratív hatásaival.
Tallózzunk hát egy kicsit az egyiptomi csodákban, merítsünk útravalót a BEAVATÁSHOZ, amely az emberiség örökzöld témája:

- visszajutni oda, ahol mindig is voltunk,
- de közben megtenni a személyiséggé válás útját,
- az öntudatra ébredést, megtapasztalni az isteni szentségeket.

A Földnek is van fejlődéstörténete, miként az emberi léleknek. Ez a fejlődéstörténet összefügg a kultúr periódusokkal, amelyeket a Tavaszpont precessziós mozgása rajzol ki a zodiákuson. Atlantiszban még nem volt az embernek kettős tudata. Az ó-ind kultúr periódusban a Nap, a Hold és a Föld még egyben volt. Az ős perzsa kultúra idején különült el a fény és a sötétség, a jó és a rossz, Ahura Mazda és Ahrimán személyesítette meg.
Az egyiptomi – kaldeus – asszír – babiloni periódusban a Nap-Hold-Föld hármasság az Ozirisz – Izisz – Hórusz hármasságban öltött formát.
De a Bika kultúr periódus kapcsán a kettősségek is nagyon elevenen éltek az egyiptomi lelkekben, mint például az evilág és túlvilág, a múlandóság és öröklét, a Ká és a Bá, a halál természeti és a feltámadás természetfölötti törvénye. A Nap, Hold, Föld kozmikus szétválásának kozmikus folyamata kihatott az emberkép tagoltságára is, pontos tudomásuk volt az egyiptomiaknak az énről, a fizikai, az asztrál- és az étertestről.
Egyiptomban minden a szellemi misztériumokból indult ki.
A TEOKRÁCIA az égi renden alapult. A vezetés papi kézben volt, a fáraó beavatott papkirály kezében. Az egyiptomi nép a csoport tudata okán a fáraóban ébredt öntudatára, énjére. A én a Nap megfelelője bennünk. Ez a kultúra és jogrend az isteni igazság megvalósítása volt.
Az Atlantiszt követő, de még időszámítás előtti kultúrákban van egy sajátos még/már állapot a szellemvilággal való kapcsolat vonatkozásában: már nincsenek közvetlenkapcsolatban a szellemvilággal, ezért alakultak ki a beavatási szertartások. Azonban a fizikai világot sem érzékelik tisztán, mert az átitatódik a szellemi hatásokkal. Ez az érzékelési elmosódottság erősen jellemzi Egyiptomot. Más szavakkal ezt a tudatos és tudattalan lélek munkamódjának is mondhatjuk. Hasonlatos ez a kisgyermekek animális korszakához, amikor mindent élőnek érzékelnek, és a leesett tárgyakat megsimogatják, mert azt gondolják, hogy megütötték magukat. Később ez azzá fajult, hogy mindent Istennek gondoltak, a Teremtővel egyenrangúnak. Például a szkarabeuszt.
Izisz – Ozirisz hordozza Egyiptom alapvető kettősségét, mint a Hold és a Nap. Az előbbi az élet anyja, az élet forrása, a néphez tartozás, a néplélek, a kollektív elem. Az utóbbi az individuum, a Nap-lény, az önmagában megerősítést találó személy. Később Ehnaton fáraó megpróbálta volna visszaállítani az egyisten hitet, ATUN tiszteletét, amit nevében is hordozott, de a szétziláló erők destruktivitásán már nem lehetett felülkerekedni. Ehnaton fáraót megmérgezték.
Ez a szétdaraboltság, részekre hullás fejeződik ki Ozirisz feldaraboltságában és szétszórt testének történetében is. Az isteni erő sorsa az anyagi világban ez a feldaraboltság, elaprózódás,, részekre szabdaltság, az egész holisztikus integráltsága helyett. Izisz összeszedi férje testdarabjait, Ozirisz egy pillanatra feltámad és szemsugarával megtermékenyíti asszonyát. Itt rögtön életre kél az egész egyiptomi mítosz:

egyfelől a Nílus mentén elszórt testdarabok földrajzi helyei az egyes csakrákhoz kötődő beavatási helyek lesznek Egyiptomban: Giza, Memphisz, Abydos, Karnak, Théba, Abu Simbel Héliopolisz.
másfelől a szemsugárral való megtermékenyítés komoly jele a szellemi valóságnak, miként Jézus foganása sem fizikai történet, hanem a Szentlélektől való történés,
harmadrészt kiemelt a SZEM, mint a Nap jelképe, a teljességet szimbolizáló testrészek sorából. A szemgolyó a világteljességet magában foglaló csoda.
negyedrészt HÓRUSZ SZEME kapcsán újabb beavatási iskola merül fel. Ismeretes, hogy Hórusz a Széth-tel vívott élet-halál harcában elveszítette az egyik szemét. Thot gyógyította meg, helyre állítván a szellemiséggel való kapcsolatát. Mert a látás nem fizikai jelenség. Az „I see” = látni, felfogni, megérteni, tudni.
ötödrészt a szent pár és a gyermekük szentháromságában a három dimenzió is bele van foglalva, miként a három dimenziós hieroglifák képeibe is. Vegyük példának Íziszt: az arc profilban van, a tekintet előre néz, de a vállak és a mellkas szemben van, a derékon aluli részek, valamint a végtagok ismét profilban. Vagyis a három dimenziós teret oly módon ábrázolják a síkban, hogy a felületeket 90 fokban elfordították. Ilyen pozitúrában természetesen nem lehet lennünk, de ez a perspektivikus ábrázolás teszi élővé az egyiptomi képeket. Ennek késői utóda a Picasso által fémjelzett kubizmus irányzat.

Talán nem helyes az „ábrázolás” kifejezést használnunk, mert az inkább a látszatra, a felületre vonatkozik. Az egyiptomi művészet lényege a m e g j e l e n í t é s : v a l ó s á g l á t á s és
m e g j e l e n í t é s, ezzel a két szóval fejezhető ki, foglalható egybe az egyiptomi művészet, beleértve a képírásukat is.

A szfinx arckifejezése az élő arcé
A Ramses szobrok valósággal megszólalnak és megmozdulnak, ugyan statikusak, befejezett mozdulatokat örökítenek meg, mind a kéztartásban, mind a kilépő lábbal, mégis dinamikusak.
Az obeliszkek csúcsa arany, annak ellenére, hogy az aranyat lelopják róla (miként a Tádzs Mahal egyes borításait is.)
Az ANKH, vagy Nílus-kulcs, életkulcs, füles kereszt gyakorta látható az istenek kezében, a m u l e t t, áldozati tárgy, amelybe életet leheltek. Életkulcs, amelynek három része: a kereszt, a csomó, a hurok, a test, lélek, szellem hármasságának hordozója, azt fejezi ki. A szellemet a testhez a lélegzet köti, ez a megtestesülés lényege. A légzésritmus magát az időt is létrehozza: elindít egy kibontakozási folyamatot. Amíg élünk, lélegzünk. A halál = a lélek eltépődése a testtől.
A piramis : VILÁGÉPÜLET, amelybe belerejtették a világról való minden tudásukat a tervezők és építők a piramis f é n y p i r a m i s : a napsugarakat rajzolja ki. Csúcsa, vagy záróköve, a ben ben, amely által befejezett, egész lett, maga is piramis alakú. Egyfajta életegység, amely az egybefoglaltság kifejezője. A fejjel áll analógiában.
A dzsed-oszlop, vagy más szavakkal Ozirisz gerinc a szilárdság, a tartás, a függőlegesség jelképe, az állandóság és rend megtestesülése. Az isteni hatalom attribútuma, amelyet a fáraó gyakorol, az uralkodásban. A f ü g g ő l e g e s s é g , mint axis mundi, a gerinc metaforája. A mellette elhelyezkedő csakrák a szellemi kiemelkedés útmutatói a Kundalini kígyó jelképben.
A SZKARABEUSZ a Nap szent, hím-nős bogara, heper = „lenni”, magától létrejönni, apa és anya nélkül születni. Önmagát nemzi, önmagával párzik, magját a földbe teszi, trágyával golyót alakít belőle, majd görgeti maga előtt. Mint a felkelő és lenyugvó Nap, úgy kering ez a golyó az élet magvával. A k e l e t k e z é s t fejezi ki a petéit a sár-és trágyagolyóban görgető szent bogár. Ré napistent idézi, aki ugyanilyen fáradságosan görgeti a Napot az égen. Hasonló módon fejezik ki a keletkezést, a kiformálódást, a felcseperedést, vagyis magát az ÉLETET az egyiptomi kultúrában a sólyom, a főnix, a fecske, a kócsag.

Ily módon kötődik össze a Bika korszak egyiptomi kultúrája a Vízöntő aion ideájával:

• az ember és emberiség egységével,
• a humanitással,
• az élet szentségének tiszteletével,
• a szociabilitással,
• a társadalmi részvétellel,
• a kommunikációval,
• a spiritualitással.

   

  A végtelenség vándorai vagyunk.
  Olykor szárnyalunk, mint a vadludak.
  Máskor földhözragadtan vergődünk,
  mert nem találunk kiutat.
  

A SZERETET POLIFÓNIÁJA

A szeretet: Nap a Napban. A teljesség és tökéletesség.

Az igazi szeretet a létből fakad, maga az élet.

Erős a szeretet, mint a halál. (Énekek éneke 8/6)

A szeretet soha el nem fogy. (1.Kor. 13/8)

A szív 12 dimenziójából ered.

Az öröklét felvillanása a pillanatban.

Frekvenciatartomány.

A példa, a tanúbizonyság, az igaz érzés, igaz szó, igaz tett.

A szentség, az erő erejének ereje.

Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. (Kol. 3/14)

Aki igazán szeretett, és viszontszeretve volt,
Életre kelt és alkotott,
A teremtési leheletben áramlott.

A szeretet: kommunikáció és kultúra.

SZERETEM-E EMESÉT?

A baleseti sebészet számon tart egyfajta csípőtörést, amelyet fiatal anyák szoktak elszenvedni, akik úgy esnek el, hogy kisgyermeküket a karjukban tartják.. Mivel gyermeküket ölelik, eséskor nem tudnak letámaszkodni, hogy felfogják az ütés erejét. Ez a csípő darabos törését okozza.

Klára szülei elváltak tíz éves kora körül. Apja megnősült, anyja férjhez ment, őt és bátyját a nagymama nevelte. Apja, aki jókeresetű orvos volt, rengeteg munkával, de jó anyagi körülményeket teremtett a családja számára. 52 éves korában infarktusban meghalt.
Klára az apját jobban szerette, anyját gyűlölte és megvetette.
Emesével való terhességét nagyon megszenvedte, sokat hányt és nagyon nehéz szülése volt. Így amikor egy év múlva újból terhes lett, művi abortusszal nem vállalta a második gyermeket.
Egy decemberi napon, amikor korán szürkül, az alig egy éves Emesével sétált. Egy forgalmas úton kellett átmenniük, ahol nem volt jelzőlámpa.. Karjára vette a kislányt, így kelt át. Mielőtt a másik oldalon a járdára lépett volna, egy autó elütötte őket.
Klára csípője 16 darabra tört.
Emesén karcolás sem esett.
„Mielőtt átmentünk, világosan emlékszem, az járt az eszemben, hogy szeretem-e őt igazán, vagy sem?” – emlékezett vissza a kórházban.

EGY ÁLOM 1994.07.31-ből:

Angliába kellett volna repülnöm.
De megígértem Chrisnek, a kis unokámnak, hogy elébe megyek az iskolához.
Igen ám, csak hogy ha az iskolához odamegyek, lekésem a repülőt. Ha viszont elutazom, akkor hiába fog ott várni az iskolánál.
Ez olyan szívbemarkoló volt, hogy nem utaztam el.
Ébredés után is bizonyossá vált bennem, hogy az én életem a család.
Nem lehet kilépnem a helyzetemből.

A SZERETET VISZONT SZERETET SZŰL

A zord télben egy vörösbegy egy jámbor paraszt házának ablakához jött, mintha szívesen bemenne. A paraszt kinyitotta ablakát és a bizalmas madárkát beengedte. Az égi hírnök csipegette a asztalról a morzsákat. A gyerekek barátsággal fogadták a kis jövevényt, szeretettel bántak vele. Elhelyezték az egyik sarokban, és a családi életük része lett a vörösbegy.
Amikor kitavaszodott, és a fák, bokrok kilombosodtak, a nyitott ablakon a vörösbegy kirepült a közeli erdőbe. Fészket rakott, énekelte vidám dalát, élte a szabad életét egész nyáron át.
Ám, lásatok csodát, amint a tél ismét beköszöntött, a kis vörösbegy újból az ablakba szállt, ezúttal a párjával. Az apa beengedte őket és a gyerekeivel örvendezett azon, milyen bizalom sugárzott a madárpár szeméből.
A gyerekek azt mondták: „Látjuk, hogy a madárkák valamit mondani szeretnének nekünk”.

Az apa azt felelte: „Ha beszélni tudnának, biztosan azt mondanák: a baráti bizalom bizalmat kelt, a szeretet viszont szeretet szűl.”

„ERŐS A SZERETET, MINT A HALÁL”

A huszonhét éves Mario – három gyermekes olasz férfi – a barátaival a Balatonon nyaralt, a déli parton. Meggondolatlanul ugrott fejest a sekély vízbe és súlyos csigolyatörést szenvedett. Hatórás műtét után teljesen lebénult és életkrízise miatt értesítették feleségét, aki azonnal Budapestre repült Milánóból.
A karcsú, filigrán Carmen pillanatok alatt beletanult az ápolási műveletekbe. Soha nem látszott rajta fáradtság, soha nem volt türelmetlen, kedvessége és okossága felülmúlhatatlan volt. Soha nem sírt, fegyelmezetten segített Mariónak mindenben. „Terra Balatona” – mondta mosolyogva, mert közben magyarul is tanult, amikor a földtől tisztogatta férje haját. Elmesélte, hogy egyik kisfia szülési sérült, de nagyon intelligens.
A második héten az éjszakákat is a kórházban töltötte, mert Mario  állapota súlyosbodott. Lélegeztető gépre kellett tenni és belső vérzések léptek fel nála.
Az utolsó óra közeledtével az orvosok ki akarták küldeni a kórteremből.

„Kérem Önöket, engedjék meg, hogy vele legyek az utolsó pillanatáig.
Ne tartsanak attól, hogy rosszul leszek.
Én nagyon erős vagyok, hiszen három gyermekünk van.
Marióval kell maradnom.
Keresni fog engem.”

ESZTIKE

Egy kórházban ismertem meg Esztikét. Szép, szabályos, szív alakú arca volt, rajzos szemöldöke, domború homloka, barna, mandula vágású szeme.
Sokat segített a betegeknek, igazi részvéttel, őszinte odafordulással, de titkolhatatlan fájdalommal. Felajzottan, riadt kétségbeeséssel bolyongott a folyosón, nyugalmát nem találván sehol sem.

• Olvasni nem akar? – kérdeztem.
• Nem tudok én olvasni! – szakadt ki belőle. Mi érdekelhetne engem? Több az én életem, mint ami egy könyvben lehet.
• Operálják? – így én.
• Ó, tessék nézni, hogyan járok én! Én vagyok a sánta Eszti! Jaj, mennyire szégyellem, hogy egyik lában rövidebb. Mindig is bántott, hogy ilyen széles a csípőm, de ha ez a sántaság nem jön, talán mégsem hagy el a férjem.
• Gyermekük van?
• Két fiúnk van, de az nem lenne baj, mert a nagyobbik már keres. De a kisebbik, az én Istvánkám, ő nagyon beteg.(Már nem kellett kérdeznem, megnyíltak a zsilipjei.) Nagyon  rossz ember a férjem, iszik is. Istvánkát nagyon bántja, hogy ilyen apja van. De ha a lában rendbe jönne, biztosan otthagyná azt a nőt, aki miatt elköltözött tőlünk.
• Visszafogadná?
• Én nem tudok nélküle élni.
• Istvánkának milyen betegsége van?
• Siz… hogy is  mondják? Idegbetegsége van. Mindig öngyilkos akar lenni. Örökös rettegésben tart. Hányszor megmentettem már!
• Skizofrén? Kezelik valahol?
• Az, az. Nem hagytam kórházban. Hazavittem, majd én megnyugtatom. Ne akarjon meghalni ilyen fiatal lélek!
• Most nem fél, hogy kárt tesz magában?
• Velünk lakik a nővérem. Ő vigyáz a gyerekekre. Ő világtalan.
• Vakon született?
• Igen. Nagyon szeretjük egymást, nagyon ragaszkodik ő is hozzánk.

Engem is átjárt forrósággal, ahogyan világtalan nővéréről beszélt, hogy mennyire szeretik egymást. Magával ragadott ez a nagy életszenvedély. Bár nem éreztem, hogy jó szalmaszál után nyúlt, amikor műtétre határozta el magát, de olyan nagy hatással volt rám, hogy megígértem, másnap, a műtét után meglátogatom. „Gondolni fogok magára, Esztike!” – mondtam neki. –
Később láttam, hogy nyugtalansága nem csillapodott és levelet írt.
 
Sokáig nem tudtam szabadulni félelmének hatásától. Még álmomba is elkísért: hajnal lehetett, amikor megjelent, mint aki felfelé száll.

Másnap reggel súlyos csend fogadott.
A riadalmak után megkövült a némaság a kórteremben.

Esztike éjjel elvérzett.

„Én mondtam, hogy nem lett volna szabad ennyire magára hagyni szegényt” – mondta az egyik szobatársa.

Befelé vérzett el.

ANYÁK NAPJA

A 12 éves Tamás elmélyülten gyurmázik.
R.: Megkérdezhetem, hogy mit készítesz Édesanyádnak Anyák Napjára?
T.: Persze.
Egy szobrot, gyurmából.
Mindjárt elkészül.
(befejezi és várakozásteljesen néz rám)
R.: Na várjunk csak…
Ez itt egy óra?
T.: Igen!
Tessék megnézni, hány órát mutat.
R.: Hát, mindjárt megnézem: fél négy.
Jól látom?
T.: Igen. Éjjel fél négy van.

Édesanya felkel megnyugtatni a kisbabát, mert felsírt.
Megsimogatja.

Weöres Sándor: AZ IGAZI SZERETET

Az igazi szeretet,
mint a napsütés
magát senkitől sem sajnálja,
magát senkinek sem kínálja.
Akinek kell, azé:
barát, ellenség, neki mindegy,
nincs érdeke
és nem csábítja semmi se.
Nem érzelmes sose.
Az érzelmesség: a szeretet hiánya,
a gyűlölet másik pofája:
aki lázasan szeret egyfelé,
lázasan gyűlöl másfelé.
A szeretetben nincs gyűlölet,
Hát az érzelmes nem igazán szeret.

SZÍVDOBOGÁS

Magam sem tudom, mi hívta elő ezt a gyermekkori emléket éppen ma. De szívem olyan vadul ver, hogy talán ki is ugrik, ha nem vetem papírra ama régi napomat Anyám hangjával a fülemben és ölelő karjaival, amelyet most is érzek.

• Már ügyes nagyfiú vagy - hangzott kedves, de mégsem a megszokott játékos hangja, miközben öltözködött. Másik szoknyáját és tiszta kötényt öltött magára, készülődött valahová.
  Folytatta is:
• Figyelj, te gyerek, mert nekem el kell mennem a Toronyiékhoz és csak dél körül jövök haza. Ezek urak voltak a faluban, nagyságáék. A Toronyi tekintetes úr operaénekes volt, amit később tudtam meg.
• Vigyázol a kislányra. Ő az én két év körüli kishúgom volt és elég bőgős, mint általában a lányok.
• Megeteted, amikor az óra mutatója így meg így áll. Meg a tűzre is teszel, és se a kódist, se cigányt nem engedsz be.

Mikor ketten egyedül maradtunk, nagy magányos csend ült meg közöttünk. Talán kishúgomnak a csend, nekem meg a tennivalók sorrendisége járt a fejemben. Sokáig nem tartott ez a nagy unatkozás, mert hamar elkezdtünk játszani a kiságyon. Ezt apám készítette, egyszer le is esett róla. Szerencsére előtte le volt terítve egy rossz kabát, azon melegedett a kiscicánk. Azokra fordult rá a nagylány, így nem maradt nyoma a lefordulásnak. Ahogy visszavarázsoltam az ágyra, a sikeren megnyugodtam, ő meg elkezdett sírni.
Igen, már tudom, mosni ment a mama, mint minden héten kedden. Egyszer csak délelőtt, vagy délután, máskor meg majdnem egész napra. Ilyenkor kétszer-háromszor hazajött megnézni, áll-e még a ház, nem esett-e le, mivel zsuppos volt a háztető. Aztán, gondoltam a nagy okos fejemmel, nem nagy nyugalommal hajolt a teknő fölé, amikor visszament.
Mint mondtam az imént, kishúgom sírdogált és eszembe jutott, hogyha nem is állnak úgy a mutatók annak rendje és módja szerint, ahogyan anyám mutatta, megetetem. Bár a sorrendből kimaradt a melegítés, mert bőgött, gondoltam, így lecsillapszik. Szájában a kanál, megpúpozva darakásával. Ennek következtében a sírás elmaradt. Amit a füléről, arcáról leszedtem, azt a cicák nagyon várták. Mikor már sokat dörgölte a szemét, gondoltam, már nem éhes. A kis lábosból a maradék az enyém lett.
Ahogy így szorgoskodtam, az ajtón kopogott valaki. Nem is volt bezárva, pedig azt is megmondták. Odamentem az ajtóhoz, kinyitottam és mondtam annak a batyus, szőrös embernek, hogy jöjjön máskor, mert nincs itthon senki, csak én meg a kislány. Ő valamit morgott én meg most már bezártam az ajtót.
Miután mindannyian ettünk, kishúgom mintha az álmosság jelét adta volna. Lefektettem, betakartam a nagykendővel és hamarosan csend uralkodott a konyhában.
Rövid időn belül az a gondolatom támadt, hogy elmegyek anyához. Nem is sokat gondolkoztam ezen. Szép csendben kinyitottam az ajtót, majd becsuktam magam mögött és elindultam.
A távolság úgy egyfutásnyira kb. tíz percbe tellett volna. De mivel útközben liba legelő, eleven sövény, az útszélen árokpart húzódott, és különböző vadvirágok tarkították az útmentét, rögtön nőtt az odaérkezéshez szükséges idő. Ahogy éppen úgy félúton lehettem, markomban szarkaláb, búzavirágok, gyermekláncfű, meg ki tudja még milyen virágokból készült csokrot szorongattam, megszólít egy nem éppen barátságos hangon egy bácsi:

• Te gyerek, hová mégy, és mit csinálsz itt?

Sokat nem láttam az érdes hangú papából, mert idősebb testvéremtől örökölt sapkám nemcsak a naptól védte meg a szememet, de az illetőt is csak derék magasságig engedte vizsgálgatnom, ami nem nagy lehetőséget adott a felismeréshez. Valamit köszöntem neki, ő pedig otthagyott, mielőtt kétoldalú ismeretséget kötöttünk volna. Egy kicsit kizökkentem a tervezett elgondolásból, de nem sokat törődtem ezzel.

Szorongattam az eddig szedett virágot, ami már hervadozni kezdett a tenyerem melegétől. Nem baj, úgyis ott vagyok már, csak három villanyoszlop távolság, és a folyóban is felfrissíthetem őket, ha akarom. Mert a kis patak is ott folyt, majdnem az út mellett. De most nem akartam, annyival is előbb értem a vaskapuhoz.
Csend volt, délelőtti csend. Biztos, hogy minden ember dolgozik valahol, lehet, hogy mindenki otthon van és mos. Közben felkapaszkodtam a kilincshez, épp hogy elértem az ujjam hegyével. Egész súlyomat felhasználva belekapaszkodtam, kinyílott az ajtó. Hosszú udvar, hosszú ház, a kertben sok virág és színes üveggömbök. Amolyan szép úri kert. Ahol nem urak laktak, ott krumpli meg hagyma volt a kertben.
Már úgy emlékszem,majdnem a konyhához értem, amikor Farkas észrevett és úgy rohant felém, mint akit még soha nem látott. Sok időm nem volt a barátkozásra, mert kettőt vakkantott és három ugrás után már megtörtént a találkozás. Nekem csak egy sikoltásra jutott időm, mert Farkas a harmadik ugrásnál már az egyik lábamat is megkóstolta.
Szerencsére anyukám a sikításra szinte egy időben érkezett a konyhából.

Ezt a gyorsaságot máig sem tudom megfejteni.

El kell árulnom, hogy Farkas egy termetes farkaskutya volt, és amikor béke volt közöttünk, magasságunk egyforma volt.
Máskor jó barátságban voltunk, de most úgy látszik, csendes, mezítlábas megjelenésem nem tetszett neki, és ezért combomba eresztette első fogait.
Nagyon emlékszem az egészre. Harapása igen fájt. Nagyon sírtam a védelem alatt anyám ölében. Beszaladt velem a konyhába, megmosta a sebemet és körbecsavarta valami ronggyal.
Most látom, hogy nála gyorsabb és jobb mentő nincs a világon.
A pillanat rövidsége mérhetetlen volt.

Anyám ölében, még könnyel a szememben, már úton vagyunk hazafelé.
Ott béke volt, nyugalom és biztonság.
Valami ütemes hangot hallottam a réklijén keresztül, ahogy ott mentünk.
Ahogy gyorsulni éreztem lépteit, úgy szólt a dobogás a fülemben.
Most is hallom.
Pedig akkor olyan mélyen elaludtam, hogy csak késő délután ébredtem fel.
Mint a napsütés, úgy melegíti ma is a szívemet.

A 12 DIMENZIÓS SZERETET

A csakrák rendszerében a szív csakra a középső, vagyis a negyedik.
Bár az alsó- és felső testünket elválasztó derékvonal magasságában található napfonat csakra is emelkedettebb szintet jelöl, mint az alatta lévő kettő, a szív csakra tisztán az anyag és szellem közötti híd, testünk és szellemi létezésünk központja.
12 szirmú lótusszal ábrázolják, benne két egymásba rajzolt háromszöggel. A felfelé mutató a szellemi irányultság háromszöge, a lefelé mutató a testbe leszálló szellemiség.
Valójában horoszkópunk mandala rajza ez a csakra. Önelfogadásunk és saját magunk megértésének a felségterülete. Ahogyan az egyiptomi múmiák szívének helyére drágaköveket helyeztek, jelezvén ezzel a szív kiemelt fontosságát életünkben, úgy a horoszkóp 12 jele is 12 dimenziót fókuszál.

A szív csakrához kötődik a SZERETET, amelyet talán nem is helyes érzésnek mondanunk, mert abban mindig van valamiféle ellenérzés, ragaszkodás, vagy szexuális természetű vágy, vonzalom, amely a tiszta szeretetben nincs.
Ha hanghoz hasonlítjuk, azt mondhatjuk, nem keltett hang, amelyet két tárgy egymáshoz ütésével lehet kiváltani, vagy egy húr megpendítésével, hanem maga a tiszta zengés, az isteni teremtő Ige, maga az Isten, a maga  teljességében és tökéletességében.
Ez a „motor” indítja el életünket az első dobbantással, az iderejtett isteni szikrával, amely a lelket tartja bennünk halálunkig, amikor a lélek kiszáll a testünkből, és megkezdi, vagy folytatja útját a láthatatlan világokban.
A szeretet minden Földre lejött ember nagy kihívása, mondhatni legfőbb célja. Nehéz kifejezést találnunk a szeretet működésére és mindent megmozgató erejére, mert nem tanulható, nem adható, vehető, mint egy kereskedelmi árú, nem lehet kierőszakolni és hiánya nem szankcionálható. Frekvencia tartománya van, ahová mindenki bekerülhet, együtt rezeghet a megfelelő szinten. Túl van a szavakon, sőt, kimondása néha bénítólag hat .Az  öröm felragyogásában rápillanthatunk fénytermészetére. Minden befejezett, lezárt, kikerekedett cselekedet  ezzel az örömmel zárul, megerősít, amely egyben továbbvivő erő is. Közönségesebb hangvételben ez a siker. De ha szeretetről szólunk, inkább a teljességet és a tökéletességet fókuszáljuk.
A meditáció is ehhez a területhez tartozik, a „csak létezni”. Sokan „meditálnak” manapság, mintha szívük zakatolása és gondolataik szakadatlan áradása olyan könnyen leállítható lenne.
Rengeteg fogalmat, jelképet, folyamatot és témát lehet a szeretethez fűzni, amelyek annak igaz vagy hamis voltáról árulkodnak. A csakrák működésében három verzióról lehet hallani: a túl nyitott, a blokkolt és egyensúlyban való működésről. A szív csakra vonatkozásában a túl nyitottság a birtokló szeretetet eredményezi, ezek az emberek bekebelezők, kicsit erőszakosak, gyerekeiket szeretet megvonásával büntetik, a zsarnokságig mehet a torzult működés. Ellentéte a kielégíthetetlen szeretetvágy, valósággal éhezi a szeretetet, esetenként erőszakkal akarja kicsikarni másokból. Lényege, hogy másokból akarja nyerni, amire maga nem képes. A blokkolt működés a visszautasítástól való félelmet gerjeszti. Az ilyen ember szorongó, visszafogott, tettek helyett inkább önsajnálatba fordul, menekül. A megfelelő dinamikus egyensúlyban működő szív csakra az „éppen jó”, nem több és nem kevesebb, nem lő túl a célon a fölösleges igyekezetekkel, a bizonyítási kényszerekkel. Egyszóval ez a telitalálat, az eltalált hang, a nyugalom ereje, a tökéletes viselkedés. A szavak nélküli megértés, a „hallgatni arany”, a nemcselekvés hatalma, miként az Lao ce megfogalmazta a vu vei elvében, amely nem zavarja meg a dolgok természetes áradását.
Ez a fajta egyensúly a mai rohanó, stresszes modern életben nehezen működtethető. Nem véletlen a szívhalálok hatalmas aránya a halálozási statisztikákban. A légszomj, a nehéz légzés, a tömérdek félelem, a melankólia, a magas vérnyomás, a keringési zavarok és felsorolni is lehetetlen, hogy még mi minden jelzés érkezik a szeretet hiányos életekről. A pacemaker és egyéb stimuláló, testbe beépített szerkezetek pótmegoldásnak mondhatók az életvezetési zavarok megoldása tekintetében. Keserűség, csalódottság, meghiúsult elvárások mérgeznek a háttérben.
Keserves, de hasznos szembesülnünk azzal, hogy az igaz szeretetnek vélt érzésünk csupán függőség volt, szeretethiányunk rávetítése a másikra, amely abnormális alkalmazkodásokra és tűrésekre is sarkallhat bennünket abban a reményben, hogy akkor nem szakítanak velünk. Egy-egy ilyen alkalmazkodás teljesen kivetkőztethet önmagunkból.
Tény, hogy általában hamarabb hallgatunk a fejünkre, amely racionális igazoló elméletekkel és védekező páncélokkal lát el bennünket, mint a szívünkre, amely az igazi énünkből szól, és oda akar navigálni bennünket. A szívben van az intimitás, amely semmi mással nem téveszthető össze. Az exhibicionizmus mindig az intimitás hiányából fakad. Csak a színpadon érdemes színésznek lenni, a valódi életünkben inkább legyünk igazak, főleg magunkat se akarjuk becsapni.
Ideális esetben a szüleinktől kaphatunk úgymond kész és komplett szeretetet a gondoskodásban, az elfogadásban, a megértésben. Ám nem minden leszületés ideális. Ezért a csakrákhoz kötődően beszélhetünk a szeretet alkímiai folyamatáról, amely metaforisztikusan az ólomtól az aranyig tartó megfinomodási folyamat, másképpen fogalmazva az indulattól a létörömig.

• Az első, ólom csakra az indulat és szándék, a tudattalan lélekműködéshez tartozik.
  Az ezt követő számok fejlettségi, finomodási stádiumokat jeleznek
• A második a poláris dinamikában a vonzás / taszítás területe.
• A harmadik .az értelem / érzelem / akarat egyensúlya.
• A negyedik, mint kettős mérleg, a négy világtáj teljessége.
• Az ötödik a torok csakra, a szó, a beszéd erejét hordozza.
• A hatodik a homlok csakra az egybelátás képessége.
• A hetedik a szabadság, az igazság, a bölcsesség, a fény valóság tartománya.

Megközelíthetjük a szeretet dimenzióit az ÉLETVIRÁG felől is, amely a teremtés folyamatának ősi ábrája. A körbe rajzolt 7 kör a teremtés 7 napját jelképezi, analógiában a csakrákkal, a színekkel, a hangskálával, a kabbala életfájával, mint rezgéstartományokkal. A formák, arányok, metszéspontok szabályos rajzolatai mind az egyetlen középpontból indulnak ki és oda vezetnek vissza, ahol minden a megnyilvánulás előtti állapotban egyben van.
Ez a sok ezer éves ősi ábra a világ több pontján fellelhető. Egyiptomban például Abydosban, az Ozirisz templom falán. Ez a körbe, illetve gömbbe írt, szedercsírához hasonló rajzolat egyszerre folyamat és végeredmény, lehatárolt és végtelen. Az egész emberiség története a bűnbeesésétől a Krisztus keresztrefeszítéséig.
A születés és halál közötti időtartam megtisztulási lehetősége a szereteten keresztül lehetséges, mert ebben van a naparany, a fény, a világosság.
Mert a szeretet fénytermészetű.
 Örökható erő, energia, amely megtalálja az útját a korlátlan áradásban.
A szeretet minden érték hierarchia alapja.
A szív csakra dimenziójában váltódhat ki az a frekvencia, amelyet szeretetnek hívunk.
Holografikusan az életvirágban sinus hullámot, aranymetszést, matematikai formulát, geometriai és fizikai törvényszerűségeket, zenei harmóniákat találhatunk.
Mint virágalakzat, a folyton megújuló élet üzenetét hordozza.
A szeretet a világegyetem anyanyelve, a tiszta formák és arányok rendjén keresztül.
Az örökké zengő hang.
Maga a dodekafónia, örökható utórezgéssel.

BHAKTI JÓGA

A jóga mindent átfogó lét- és világbölcseletében számtalan ágazatról olvashatunk. Ezúttal hármat emelünk ki, amely analógiában áll a test / lélek / szellem szemléletünkkel. 
Ezek:

DJÁNA JÓGA
a szellem megfelelője,
a gondolkodásban felkeltett kontemplatív állapot.

BHAKTI JÓGA
a szeretet jógája,
az érzést teszi megismerővé,
a lelki élettel áll elsődleges analógiában.

KARMA JÓGA
a sors jógája
a tettek következményeinek szövedéke,
helyesebben a  gondolat / szó / tett létforgatagot teremtő hatása
az anyag, a kézzelfoghatóság, a test és események szintjén.

Ehhez a hármassághoz még egy analógia adódik azonnal a hindu bölcseletből, a 3 guna tana:

SZATTVA
az öntudatosság, a nyugalom, a tisztaság, a világosság és egyensúly elve,
RADZSASZ:
a mozgékonyság, a tevékenység, a szenvedély, a kiterjeszkedés őselve,
TAMASZ:
az öntudatlanság, a magatehetetlenség, a nehézkedés, az összehúzódás, a sötétség princípiuma.
Ezen sajátosságok egyensúlyos vagy egyensúlytalan keveredése határozza meg alkatunkat, temperamentumunkat, kedélyünket, viselkedésünket, sorsunkat.

A szeretet jógája kapcsán adódik, hogy azt a szattvikus gunához  kötődik markánsan.
A szeretet a teljességhez kapcsol bennünket.
Egyszerre sugárzó, mint a Nap, mindenkire egyformán árasztja fényét, melegét, vonzásköre is van, sajátos frekvenciasávja, amely természetesen nem minden esetben kötődik teljes vegyértékkel, amikor „szeretetről” beszélünk. Amikor a szattvikus erők megütköznek a tamasz démonikus, lehúzó  erőivel, nem tud teljes egészében kibontakozni. 
Hatalmas ereje és páratlan átélő képessége van. Életadó.
„Bölcseleti értékkel” is rendelkezik, lehet elmélkedni róla, miközben az együttérzés húrját nem pengeti meg, kilúgozott elv marad, hideg hangvétel, olykor hamis csengéssel.
Nyilván nem ezen az elvont fogalmi szinten működik a Bhakti jóga, hanem nagyonis a személyesség rezgőkörében.
A keresztény vallás Krisztus és Mária személyéhez köti a szeretet érzését. A sugárzás, együttérzés vonzáskörén túl az odaadás is a szeretet attribútuma.
A szeretet az isteni teremtőerőt jelenti, így abban az életadó isteni hatalmat tiszteljük. A különféle perszonifikációk mellett – mint például a hindu mitológiában Ganésa a bölcsesség, Szaraszvati a tudás, a művészet női megszemélyesítője – a teremtő / fenntartó / pusztító istenség hármassága is megtalálható Krisna, Ráma és Siva személyében.

A Bhakti jógában megkülönböztetik:

1. az alacsonyabban állók iránti szeretetet,
   ennek alárendeltsége némileg kötődik az ösztön szférához.
   Ez munkál a nemzedéki viszonylatokban az anyai, a családfői, az idősebbek és fiatalok, a tanító és tanítvány, a vezető, az uralkodó etc. relációiban.
   Természetesen a folyton változó világban ezek a szerepek is változásnak vannak kitéve, nem szabad merev betokozódásra gondolnunk.
   
   
2. A feljebbvaló iránti szeretet.
   Ez magasabb szellemi szintet, tágabb belátást jelent.
   Buktatója, ha egoisztikus, haszonleséssel, önös érdekkel, anyagi javak reményében próbálják működtetni. Ezek hamis és csorba állapotok.
   
   
3. A velünk egyenrangúak iránti szeretet.
   Ennek az önzetlenség a mozgatórugója.
   Ez működik az igazi barátságokban, a szerelemben, ha azok duál-párok, és ez a közösséggel is korrelál.
   
   
4. Isten iránti szeretet.
   A legmagasabbrendű, legátfogóbb, amely a VALÓSÁGRA kapcsol bennünket.
   A létöröm, a létezés iránti áhítat és tisztelet, az élmény, hogy az ÉLET részesei vagyunk.
   A látomások, hallomások, elragadtatások élménye ebből táplálkozik.
   Ez az egyenes út a belénk oltott, szívünkben hordott isteni szikra lángra lobbantásához, amely végülis minden emberi élet célja.
   A teremtés hívórímére adott válaszrím.
   A minden élőlény iránt érzett bensőséges odaadás, annak élménye, hogy a sok elkülönült élet valójában az EGYETLEN EGÉSZBE tartozó, szervesen illeszkedő rész.
   Ezen a szinten a felebaráti szeretet magától értetődő.
   Velejárója a nem – ártás, az ahimszá elve, hiszen magának árt, aki másokat bánt, sért, gyaláz, megaláz. Szélsőségesebb értelemben a húsevők ezt a törvényt megszegik. Nem is beszélve a harcosokról, akiknek embert kell megölniük kötelességszerűen. Ezek a gyilkosságok a közösség érdekeit védő áldozati cselekedetek, ezzel némileg egyensúlyozódik az ártás ténye.

Bár a 21. században az individualitás sokkal hangsúlyosabb, mint ama időszámítás előtti  időkben, amikor a jóga keletkezett, de láthatjuk, hogy az önzetlenség milyen fontos eleme volt akkor is a szellemi haladásnak. Modern megfogalmazásban azt mondhatnánk, önmagunk felülmúlásáról van szó, az alacsonyabb értékrend feláldozásáról a magasabb, egyetemes értékrend oltárán.
A keleti filozófiákban az ego és személyiség nem annyira kimunkált fogalom, mint a modern pszichológiában. Persze ahhoz, hogy az egót lebonthassuk, előbb fel kell építenünk. Ez  három éves korunk táján indul el, amikor öntudatra ébredünk.
A materialista-ateista irányzatok markáns képet festettek arról az individuális elkülönülésről, amely a spirituális pólus hiányáról és az Istennel való perbeszállásról szólnak.
A Bhakti jóga a szeretetnek ezt az egyéni elszigeteltséget feloldó erejéről szól, amely minden élet Istennel való kapcsolatát hangsúlyozza. Ez az önátadás legmagasabb foka.
A magasrendű megismerésben a valóság és látszat megkülönböztetése történik. Ez a jóga útja.
Nem „lemondásról” beszél, amelynek az utórezgésében mindig van valami veszteségérzet és vágy, hanem „felszabadulásról”:

ez az energia megfinomodása, átalakulása, emeltebb dimenziója, ahogyan a fény is fokozatosan anyaggá sűrűsödik, majd újból fénnyé válik.

A szeretet: FÉNY. Sugárzó ereje, vonzásköre fénytermészetű.
Megtisztít az ellenérzésektől, a rosszindulattól, az egobörtöntől, a kárörömtől.
A Krisna által megfogalmazott gondolat, hogy „ezen az úton egyetlen lépés sem vész kárba”, ma is helytálló.
A jóga átfogó rendszerében világosan kirajzolódnak az eltérő életkorok kötelességei, amelyet a karma jóga foglal egybe. A számszárába múlandóság és öröklét összefonódik.
A létforgatagban tompul a létszomj, az életvágy, az élvezetek és anyagi kincsek iránti mohóság, a véges létezés bilincsétől lassan megszabadulhatunk.
Ez a megszabadulás a szeretet határtalanságában élhető meg.

BHAKTI JÓGA

A jóga mindent átfogó lét- és világbölcseletében számtalan ágazatról olvashatunk. Ezúttal hármat emelünk ki, amely analógiában áll a test / lélek / szellem szemléletünkkel. 
Ezek:

DJÁNA JÓGA
a szellem megfelelője,
a gondolkodásban felkeltett kontemplatív állapot.

BHAKTI JÓGA
a szeretet jógája,
az érzést teszi megismerővé,
a lelki élettel áll elsődleges analógiában.

KARMA JÓGA
a sors jógája
a tettek következményeinek szövedéke,
helyesebben a  gondolat / szó / tett létforgatagot teremtő hatása
az anyag, a kézzelfoghatóság, a test és események szintjén.

Ehhez a hármassághoz még egy analógia adódik azonnal a hindu bölcseletből, a 3 guna tana:

SZATTVA
az öntudatosság, a nyugalom, a tisztaság, a világosság és egyensúly elve,
RADZSASZ:
a mozgékonyság, a tevékenység, a szenvedély, a kiterjeszkedés őselve,
TAMASZ:
az öntudatlanság, a magatehetetlenség, a nehézkedés, az összehúzódás, a sötétség princípiuma.
Ezen sajátosságok egyensúlyos vagy egyensúlytalan keveredése határozza meg alkatunkat, temperamentumunkat, kedélyünket, viselkedésünket, sorsunkat.

A szeretet jógája kapcsán adódik, hogy azt a szattvikus gunához  kötődik markánsan.
A szeretet a teljességhez kapcsol bennünket.
Egyszerre sugárzó, mint a Nap, mindenkire egyformán árasztja fényét, melegét, vonzásköre is van, sajátos frekvenciasávja, amely természetesen nem minden esetben kötődik teljes vegyértékkel, amikor „szeretetről” beszélünk. Amikor a szattvikus erők megütköznek a tamasz démonikus, lehúzó  erőivel, nem tud teljes egészében kibontakozni. 
Hatalmas ereje és páratlan átélő képessége van. Életadó.
„Bölcseleti értékkel” is rendelkezik, lehet elmélkedni róla, miközben az együttérzés húrját nem pengeti meg, kilúgozott elv marad, hideg hangvétel, olykor hamis csengéssel.
Nyilván nem ezen az elvont fogalmi szinten működik a Bhakti jóga, hanem nagyonis a személyesség rezgőkörében.
A keresztény vallás Krisztus és Mária személyéhez köti a szeretet érzését. A sugárzás, együttérzés vonzáskörén túl az odaadás is a szeretet attribútuma.
A szeretet az isteni teremtőerőt jelenti, így abban az életadó isteni hatalmat tiszteljük. A különféle perszonifikációk mellett – mint például a hindu mitológiában Ganésa a bölcsesség, Szaraszvati a tudás, a művészet női megszemélyesítője – a teremtő / fenntartó / pusztító istenség hármassága is megtalálható Krisna, Ráma és Siva személyében.

A Bhakti jógában megkülönböztetik:

1. az alacsonyabban állók iránti szeretetet,
   ennek alárendeltsége némileg kötődik az ösztön szférához.
   Ez munkál a nemzedéki viszonylatokban az anyai, a családfői, az idősebbek és fiatalok, a tanító és tanítvány, a vezető, az uralkodó etc. relációiban.
   Természetesen a folyton változó világban ezek a szerepek is változásnak vannak kitéve, nem szabad merev betokozódásra gondolnunk.
   
   
2. A feljebbvaló iránti szeretet.
   Ez magasabb szellemi szintet, tágabb belátást jelent.
   Buktatója, ha egoisztikus, haszonleséssel, önös érdekkel, anyagi javak reményében próbálják működtetni. Ezek hamis és csorba állapotok.
   
   
3. A velünk egyenrangúak iránti szeretet.
   Ennek az önzetlenség a mozgatórugója.
   Ez működik az igazi barátságokban, a szerelemben, ha azok duál-párok, és ez a közösséggel is korrelál.
   
   
4. Isten iránti szeretet.
   A legmagasabbrendű, legátfogóbb, amely a VALÓSÁGRA kapcsol bennünket.
   A létöröm, a létezés iránti áhítat és tisztelet, az élmény, hogy az ÉLET részesei vagyunk.
   A látomások, hallomások, elragadtatások élménye ebből táplálkozik.
   Ez az egyenes út a belénk oltott, szívünkben hordott isteni szikra lángra lobbantásához, amely végülis minden emberi élet célja.
   A teremtés hívórímére adott válaszrím.
   A minden élőlény iránt érzett bensőséges odaadás, annak élménye, hogy a sok elkülönült élet valójában az EGYETLEN EGÉSZBE tartozó, szervesen illeszkedő rész.
   Ezen a szinten a felebaráti szeretet magától értetődő.
   Velejárója a nem – ártás, az ahimszá elve, hiszen magának árt, aki másokat bánt, sért, gyaláz, megaláz. Szélsőségesebb értelemben a húsevők ezt a törvényt megszegik. Nem is beszélve a harcosokról, akiknek embert kell megölniük kötelességszerűen. Ezek a gyilkosságok a közösség érdekeit védő áldozati cselekedetek, ezzel némileg egyensúlyozódik az ártás ténye.

Bár a 21. században az individualitás sokkal hangsúlyosabb, mint ama időszámítás előtti  időkben, amikor a jóga keletkezett, de láthatjuk, hogy az önzetlenség milyen fontos eleme volt akkor is a szellemi haladásnak. Modern megfogalmazásban azt mondhatnánk, önmagunk felülmúlásáról van szó, az alacsonyabb értékrend feláldozásáról a magasabb, egyetemes értékrend oltárán.
A keleti filozófiákban az ego és személyiség nem annyira kimunkált fogalom, mint a modern pszichológiában. Persze ahhoz, hogy az egót lebonthassuk, előbb fel kell építenünk. Ez  három éves korunk táján indul el, amikor öntudatra ébredünk.
A materialista-ateista irányzatok markáns képet festettek arról az individuális elkülönülésről, amely a spirituális pólus hiányáról és az Istennel való perbeszállásról szólnak.
A Bhakti jóga a szeretetnek ezt az egyéni elszigeteltséget feloldó erejéről szól, amely minden élet Istennel való kapcsolatát hangsúlyozza. Ez az önátadás legmagasabb foka.
A magasrendű megismerésben a valóság és látszat megkülönböztetése történik. Ez a jóga útja.
Nem „lemondásról” beszél, amelynek az utórezgésében mindig van valami veszteségérzet és vágy, hanem „felszabadulásról”:

ez az energia megfinomodása, átalakulása, emeltebb dimenziója, ahogyan a fény is fokozatosan anyaggá sűrűsödik, majd újból fénnyé válik.

A szeretet: FÉNY. Sugárzó ereje, vonzásköre fénytermészetű.
Megtisztít az ellenérzésektől, a rosszindulattól, az egobörtöntől, a kárörömtől.
A Krisna által megfogalmazott gondolat, hogy „ezen az úton egyetlen lépés sem vész kárba”, ma is helytálló.
A jóga átfogó rendszerében világosan kirajzolódnak az eltérő életkorok kötelességei, amelyet a karma jóga foglal egybe. A számszárába múlandóság és öröklét összefonódik.
A létforgatagban tompul a létszomj, az életvágy, az élvezetek és anyagi kincsek iránti mohóság, a véges létezés bilincsétől lassan megszabadulhatunk.
Ez a megszabadulás a szeretet határtalanságában élhető meg.

SZERETET TERÁPIA

Paracelsus a gyógyítás legfőbb alapelvének a szeretetet tartotta. Ez könnyen érthető, ha belegondolunk, hogy minden kapcsolat az energiacsere szintjén zajlik:

• legyen az konfliktus, megütköztetés,
• vagy átalakítás.

Az előbbiről rengeteg élményünk van. Elég egy-egy rossz szó, vagy elmarasztalás ahhoz, hogy azonnal lelombozódjunk. Akik nem akarnak másokat megbántani, azok találkozáskor nem törnek rá senkire azzal hogy mi történt veled, olyan rosszul nézel ki, mert garantáltan még mélyebbre süllyeszti társát belső tehetetlenségében. Csak az viselkedik így, aki erőt akar nyerni a másik degradálásából. Az energiák átalakulása az álomszimbolikában tapasztalható, a jelképek alakítják át az energiát. Egy példa: egy kliensem felnőtt képzésben vesz részt, diploma munkáját ebben az évben kell megírnia. A szenvedésről akar írni, sok saját élmény alapján. Álmában egy üres könyv bukkant fel. Kell ennél markánsabb utalás arra nézvést, hogy kezdjen neki a megírásnak?
Van egy másik utalás is a szeretet energia cseréjének a gyógyítás folyamatában:

• a gyógyulás belső folyamatára,
• nem az orvos gyógyít, hanem a beteg gyógyul,
• belső átalakulás révén, a belső harmonizálódásban,
• ahogyan az eldugaszolódott energiák akcióba lendülnek,
• újra indulnak.

A behaviorizmus pszichológiai irányzat központi elve a megerősítés törvénye:

Egy cselekvés megjelenési valószínűsége megnő, ha ennek a következménye az egyed számára jó.

Más néven  ez az effektancia törvény a sikerfilozófiák alapja is. Később kicsit egyoldalúan csak a sikert fókuszálták az elmélet továbbvivői, megfeledkezvén a siker poláris párjáról, a kudarcról, amelynek lehúzó és továbblendítő ereje egyaránt lehet.
Kicsit árnyaltabban fogalmazva azt mondhatjuk, a jól véghezvitt tettek energiatöbbletet adnak, a mélypszichológia ezt örömelvnek mondja, amelynek továbbvivő ereje van. Mondhatjuk lelkességnek, motiváltságnak, „feldobottságnak” is. Magyarul ez azt jelenti, hogy a sikerhez sikerre van szükség.
Nem szabad a megerősítést külső dicsérettel, biztatással felcserélni, illetve összetéveszteni. Természetesen van szerepe az emberi kapcsolatokban az elismerésnek, jutalmazásnak. Ám a belső folyamaton van a lényeg. Ily módon az érdemtelen dicséret sok esetben egyenesen negatív reakciót vált ki, szégyent, dühöt, elégedetlenséget. Egy kényszeres kislány elmondta, ő jó rendű volt év végén és jutalmat kapott. Egyáltalán nem örült neki, mert szerinte a jutalom a kitűnőknek jár. Így a bosszankodása kettős lett, nem lett kitűnő és még meg is dicsérték.
Terápiában a hamis szeretet, a színlelés a legkárosabb, erre mindig van receptora az érintetteknek.
Felfoghatjuk a terápiát kommunikációnak is. Hiszen  rovatunk címe a folyóiratban: a végtelen kommunikáció, ezen belül a szeretet polifóniája.
A kommunikáció szót többnyire közlésnek szokták fordítani. Ez lehet pusztába kiáltott szó is, nem utal arra, hogy a közlés eléri azt, akinek küldik.
Fontosabbnak találom a „KÖZÖS” tény fókuszálását = odaér, összeér a küldés a fogadóval. Megérinti, érintve van, nem hagyja hidegen, vagyis létrejön a kommunikáció.
A szavak mellett rengeteg gesztus, arckifejezés, hanghordozás kíséri a kommunikációs aktusokat, amelyek a láthatatlan szándéktól árulkodnak, tanúskodnak. Ilyen a hanghordozás is: néha valósággal megkeményedik a hang, érdessé válik, mint a szív, és ilyenkor nem lehet szeretetről beszélnünk.
ZEN pillanatoknak szoktam mondani, ha az üléseken elhangzik olyan telitalálat kifejezés, amelyen keresztül elő tudnak jönni a rég eltemetett dolgok. Ilyen például a megkövesedett bűntudatot feloldó felismerés:

Elemér egyetlen gyermeke szüleinek, sok betegsége miatt rengeteg plusz gondoskodásra és védelemre szorult. Anyja eredetileg nem akart anya lenni, kicsit úgy élte meg történetét, mint aki hatalmas áldozatot hozott a férjének, amiért világra hozta fiúkat. Amikor viszont a házasság megromlott, Elemér volt az összetartó erő közöttük. A fülledt anya-fiú kapcsolat senkinek sem volt jó. Amikor Elemér 25 éves volt, szülei külföldi kiküldetésre mentek. Elemér megpróbált végére járni sok sebből vérző önérzete problémáinak. Mélyen átjárta története összetettsége, míg egyszer sikerült kifakadnia:
„A szüleim nem áldozták fel értem az életüket, és én sem áldozom fel az enyémet értük!”

Kezdetét vette a normális függetlenedés.

Amikor arról beszélünk, hogy a terápia lényegében szeretet kapcsolat,   nem valamiféle receptre gondolunk, amely korlátlanul alkalmazható. Pusztán arról van szó, hogy az ülések alatt létrejöhet egy szeretetben való összerímelés, és ez megnyitja a történés szférát, túlemel az akadályokon  való bukdácsoláson. Éppen attól boldog és örömteli a pillanat, hogy egyszer csak  megtörténik, váratlanul, hatalmas felszabadító érzéssel a nyomában.
Elemér nagyon bizalmatlan volt. Egy ízben azt kérdezte, hogy a terápia lényegében tapintat, vagy átverés?
Egy ilyen kapcsolatban amit nem mondunk ki, annak ugyan olyan hatása, nyomatéka lehet, mint az elhangzott gondolatoknak. Ennek a légkörnek hatalmas utórezgése van, sok belső párbeszéd zajlik fel a találkozások közti időben.
A szeretet metakommunikáció, magasabb szinten zajlik, mint a szavak szintje.
Joggal hasonlíthatjuk az ihlethez is. Alkotók tudják, milyen fontos az ihlet feletti uralom megszerzése.. Nem elég feldobottnak lenni, uralni kell a kedély hullámzásait, miként a hullámlovas a vizekét.
Hasonló a helyzet a csoportok vezetésénél: a csoportvezető benne van a folyamatokban, de nem hagyhatja elsodortatni magát. Egyszerre kell benne lenni és rálátni, érteni a csoportfolyamatok menetét és irányítani azt.
De talán még ezeknél is fontosabb, hogy nem ragadtathatjuk el magunkat ellenérzésektől, kritikától, ellenszenvtől, nem hüledezhetünk, akármilyen primitív problémával keresnek fel bennünket. Az esetenként ápolatlan, elhanyagolt, siránkozó ember maszkján túl meg kell látnunk a szeretetreméltóan bukdácsoló próbálkozót, aki szeretne kijönni nemkívánatos állapotából.
Akik értik és élik a szeretet lényegét, azok pontosan tudják, hogy a szeretet nélküli  „terápiák” nagyrészt nemcsak hatástalanok, de kifejezetten ártalmasok is lehetnek. Mégpedig az indulatáttétel  miatt. Ha ellenszenv váltódik ki bennünk, akkor valami azonos van bennünk azzal, akit éppen elutasítani igyekszünk. Ez beindítja a kölcsönös projekciókat, amelyekből inkább indulati csatározás lesz, mintsem az energiák harmonizálódása.

Sok buktatója van a terápiás munkának. Ha valaki csak azért akar terapeuta lenni, hogy „segítsen” az embereken, meg kell vizsgálnia, esetleg nem maga szorul-e segítségre. Egy pedagógus csoportban egy alkalommal az egyik résztvevő elmondta, mennyire nem boldogul serdülő fiával. Később pedig azt mondta, serdülőgyerekekkel akar foglalkozni.
A segítéssel az a probléma, hogy segíteni csak azon lehet, aki maga is változni akar, mert érzi annak szükségét. Nem lehet senkire rátukmálni a változást. Például hajléktalanoknál olykor megfigyelhető, hogy nem veszik igénybe a szállásokat, inkább maradnak az utcán. Ezekben a viselkedésekben bűnhődés szükséglet is munkál.

Az  biztos, hogy a terapeutában ÉLETÖRÖM TÖBBLETNEK kell lenni.
Csak ez egyenlítheti ki a kliens hiányállapotából fakadó megrekedtséget.
Ez sugárzik át magatartásán, nyitottságán, odafigyelésén, amellyel hatékonyan képes munkálkodni.

Volt egy barátnőm, akit a férje úgy hagyott el két gyermekükkel, hogy azt mondta: „Csinálhatsz azt, amit akarsz. Elválunk. A kedvesem gyereket vár tőlem.”Elváltak A barátnőmnek sikerült talpra állnia, a válóperes ügyvédje lett a párja. Közeledni próbált ex férje második feleségéhez nagyvonalúan, mint aki cseppet sem neheztel. Ám a feleség azt kérte, ne akarjon barátkozni vele. Egyfelől kicsit kérkedésnek vélte, mennyire helyrejött az élete az új kapcsolatban, míg ők súlyos gondokkal küszködtek, másfelől nem tudott túlemelkedni saját rivalizációs agresszióján, ellenérzésein, amellyel elszakította a férjet a családjától.

Albert Schweitzer (1875.01.14. – 1965.09.04.) gondolataiból

Felismerni, hogy a szeretet eszméje az a szellemi sugár, amely a Végtelenből érkezett hozzánk

Minden  erőmmel azon voltam, hogy megragadjam az erkölcs alapvető és általános fogalmát, amelyet egyetlen filozófia sem tár elénk.

A lenyugvó nap fényében haladó hajónk egy vízilócsordát kergetett szét. Hirtelen, anélkül, hogy megsejtettem, vagy kerestem volna, megjelentek előttem a szavak:

„AZ ÉLET TISZTELETE”.

A vasajtó engedett. Feltárult az ösvény a sűrű erdőben.
Végre megnyílt előttem a világ- és életigenlés meg az erkölcs találkozásához vezető út.

Az élet tiszteletének világnézete erkölcsi misztika.
Lehetővé teszi a Végtelennel való egyesülést erkölcsi cselekedetek által.

Aki a saját megtisztulásán munkálkodik, attól senki sem rabolhatja el az eszméit.

A Nap egyetlen sugara sem vész kárba.

Az eszme ereje kiszámíthatatlan. Egy csepp víz nem mutat semmi erőt. De ha a víz a szikla hasadékába kerül és ott jéggé fagy, szétrepeszti a sziklát. Ha gőzzé válik, hatalmas gépek tengelyét hajtja.

Az eszmék gondolatok. Bármilyen lelkesedés, meggyőződés szülte őket, erejük csak akkor válik hatásossá, ha egy talpig igaz ember jelleme hozzájuk kötődik.

Az igazi tudomány, ha úrrá leszünk csalódásaink felett.

Úgy nőjetek bele eszméitekbe, hogy az élet azt ne tudja elragadni tőletek!

Szilárd meggyőződésem, hogy az igazság, a szeretet, a szelídség, a jóság és a békeszeretet a legfőbb hatalom.

Minden erőszak önmagának épít korlátokat. Mert ellenhatást vált ki, amely előbb vagy utóbb vele egyenrangúvá válik, vagy hatalmasabb lesz nála.
 
A kivételezettek legyenek alázatosak abban az értelemben is, hogy ne jőjenek indulatba, ha ellenállásba ütköznek, tekintsék azt elkerülhetetlen rossznak.
Aki jó cselekedetre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják útjából az akadályokat. Sőt, el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Csak az erő győzheti le őket, amelyek a nehézségek közepette megacélozódnak.

Nincs olyan helyzet, amelyben ne mutathatnánk meg emberségünket.

Semmiféle sors nem akadályozhatja meg az egyént abban, hogy közvetlen, emberi szolgálatot teljesítsen, a foglalkozása mellett.

Miként a föld felszínén hömpölygő folyók  száma sokkal kisebb, mint a föld alatti láthatatlan folyóvizeké, a szemmel látható idealizmus is ritkább, mint az emberek szíve mélyén rejtőző, láthatatlan érzelem.
Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a föld alatti források vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.

Mélységesen megindít, hogy független emberként dolgozhatom abban a korban, amelyben oly sokak sorsa a függőség, és hogy gyakorlati munkám mellett továbbra is a szellem területén működhetem.

Kegyelemnek tekintem, amelyhez méltó akarok lenni.

YMME
Fababa gyöngyhajjal

Mesejáték

Szereplők: Az 5 éves Csenge
                 és Ruth.

Ymme idegen csillagocska a földön. Nagyon szomorú, mert egész nap a levelek tövében kuksol láthatatlanul, éjjel pedig azért nem találkozik a gyerekekkel, mert ők ilyenkor alszanak.

R.: Ugye még nem tudsz írni?

Cs.: Rajzolni tudok.

R.: Nagyszerű! Akkor kirakjuk pálcikákból a babának a nevét, akiről mindig mesélni fogok, amikor hozzám jössz.

Cs.: Kiről?

R.: Mindjárt kirakjuk a nevét.

Cs.: Szeretem a pálcikázást.

R.: Ó, de jó! Akkor rakjuk ki.

Kész is. Ymme egy kislány, az én barátnőm.

Cs.: Meg az enyém is.

R.: Igen, ezentúl a tiéd is.

Cs.: Hívd ide.

R.: Nem tudom idehívni, mert ő csak éjszaka látható és éppen ezt akarom elmesélni neked.

Cs.: Hát hozd el éjszaka.

R.: Éjszaka pedig te alszol. Csak a csillagok vannak ébren. Ymme is azért van fenn, mert csillag

Cs.: Akkor te hogyan látod őt?

R.: Egy este jöttem haza, és az út széléről sírást hallottam. Lehajoltam megnézni, ki sír, és akkor Ymme elhüppögte a nagy bánatát, hogy hiába tette meg a nagy utazást, mégsem találkozhat a gyerekekkel.

Cs.: Milyen utazást?

R.: Azt, amíg a Göncöl szekérről idejutott hozzánk.

Cs.: Miért jött el a Göncöl szekérről?

R.: Nem szeretett a szekérben lakni.

Cs.: És miért nem?

R.: Fázott. Állandóan didergett. Egyszer aztán kimászott az egyik csillagra,

Cs.: (izgatottan) Én is kimásztam volna.

R.: Ne ijesztgess! Tudod milyen mélység van a Göncöl szekér alatt?

Cs.: Leesett?

R.: Szerencsére nem. Mert félelmében énekelni kezdett, és Réna, aki a réten élt, ő egy fűszál, meghallotta a gyönyörű éneket, felpillantott az égre, megnézni, honnan jön ez a szívhez szóló ének. Elszorult szívvel pillantotta meg és figyelte a merész kislányt.

Cs.: Ő is félt, hogy leesik.

R.: Igen. Azonnal szólt a férjének, Rönk Fadának, hogy nézze meg azt az éneklő csillagocskát. De Fada nagyon álmos volt és nem törődött a haszontalan csillaggal. Fűszál Réna szívében azonban igazi szeretet ébredt a kis Ymme iránt: „Bárcsak az én kislányom lenne, hogy  vigyázhatnék rá!” – gondolta. – És ez a gondolat felszállt az én kis barátnőmhöz. Ymme is lenézett a rétre, tekintetük találkpzott, és azonnak megértették egymást.

Cs.: Mit?

R.: Hogy Ymme akkor jöhet le a hideg Göncöl szekérről a gyerekekhet, ha valaki őt igazi szeretettel fogadja.

Cs.:Ki?

R.: Hát mondom, Fűszál Réna.

Cs.: Mit csinált?

R.: „Küldj egy sugarat hozzám a szemecskédből, és azon csússz le hozzám, majd én leszek a mamád.” – mondta –

Cs.: Küldött?

R.: Persze. Pillanatok alatt lecsusszant, egyenesen Réna ölébe.

A szomszéd csillag nagyon megharagudott és utána kiáltott:” Megállj csak! Megbánod még ezt! Most már soha többé nem jöhetsz vissza!”

Cs.:Nem?

R.: Hát azt hiszem, igaza lehetett a szomszéd csillagocskának. Ráadásul azt is észrevette, hogy nappal nem fogják látni a gyerekek, éjjel pedig alvás közben szintén nem. Hiszen én is csak véletlenül hallottam meg a sírdogálást, tudod. De azt gondoltam, elmesélem neked.

Cs.: És megkeressük? Igaz?

R.: Igaz. De előbb készítsük el fából.

(elkészítik)

Cs.: Mesélj tovább.

R.: Ott hagytuk abba, hogy Ymme idegen csillagocska a földön, és nagyon szomorú, mert egész nap a levelek tövében kuksol láthatatlanul.

Cs.: Milyen levelek tövében?

R.: Lapulevelek tövében a réten, ahol Réna és Fada élnek.

Cs.: Te láttad?

R.: Igen, a haját.

Említettem, hogy sokat sírdogált, és a könnycseppekből lett Ymme gyönygyhaja.

Ezt láttam megcsillanni a sötétben.

Cs.: Fényes gyöngyöket?

R.: Igen. El is határoztam, hogy elkészítem veled.. A feje már megvan fából, festünk neki szemet és fűzünk neki hajat gyöngyből.

Készen is van a fababa gyöngyhajjal. Ugye gyönyörű?

(nézegeti, forgatja, lépteti, valósággal megelevenedik a baba)

Cs.: Gyönyörű!! Megy a réten és énekel.

YMME ÉNEKE

PLATONI VÁNDORLÁS A SZÁMOK VILÁGÁBAN

Egy legenda szerint Platón /i.e. 427-347/ 28 és 40 éves kora között utazásokat tett, főleg Egyiptomban. Ezeket mai szóhasználattal tanulmányi utaknak mondhatnánk. Az akkor már hanyatló egyiptomi kultúra kincseit mentette át, csakúgy, mint Püthagorasz. Beavatási útnak is mondhatjuk életének ezt a 12 évig tartó szakaszát. Fel kell figyelnünk a 28. évre, mint Szaturnikus ciklusra, amikor mintegy egybeláthatjuk sorsunk spirálmenetét, amikor egy pillanatra legalább felsejlik előttünk AZ EGÉSZ SORS TUDATA, mint az Ödipális korban a nemi identitásunk képe, noha mindössze öt évesek vagyunk körülbelül.

Tekintsük a számok világát tizenkétszeres kinyilatkoztatásnak, ahogyan a 2015. esztendő hónapjaiban az első 12 számot, mint információs bázist vesszük górcső alá.
De azt se felejtsük el, hogy minden szám az EGY-ből lett és oda tér vissza, mint a teremtett világ a Fénybe, és hogy az „ezerlevelű” Szahaszrára csakra is maga az EGYSÉG.

AZ EGY

Minden egy
és
egy minden.

Egyben a sok
és
sokban az egy.

Kint és bent
lent és fent
most és majd
a lét a földre zuhant.

Itt és ott
a régmúlt fojt.

Bár a múlt elmúlt,
de akkor miért sújt?

2011.04.17.               

Minden titok a számokba van rejtve
                                         (Püthagoras)

The divine is only real

EGY AZ ISTEN.

Egy világ van.

Minden ember egyszeri és megismételhetetlen

Pillanatban az öröklét.

Az IRÁNY emel át új dimenzióba
a mennyiségből a minőségbe.

Egy szívünk van.

A körnek és a gömbnek egy közepe van.

A kezdetben a vég is benne van alfa és omega.

                           

 

A KETTŐ

A számok archetípusok

A kettő az egy megfelezéséből jön létre.
Mennyiségi szemléletben úgy gondolnánk, a kettő kétszer annyi, mit az egy, de valójában fele annyi.
Az EGY a teljes, az egész, amely tartalmazza a kettőt.
Ez a megfelezési gondolat visszavisz bennünket egészen a teremtés gondolatáig, amikor létrejött:

az ég és a föld, a látható és láthatatlan világ, a sötétség és a világosság, a férfi és a nő,

Megszületett az anya, a mater, a matéria, és elindult a születés és halál örök körforgása.
A páros számok vonulata a jang jegyében zajlik. Mindig van osztódásuk, feleződhetnek, szaporodhatnak.
Ez a poláris dinamika létrehozza a diametrális ellentétét, oppozíciós párját, amelyek között maximális feszültség van, középen mégis egyek. Megosztottságot, konfliktust, valamint szintézist és egyensúlyt hoznak létre.
A kettő az egyetlen páros prímszám.
Feminin jellegű, a sokasodás dinamikáját hordozza, amely bukással is járhat. A másolat világát is ez hozza létre.
Geometriai formája az ellipszis, amelynek középpont helyett két fókusza van.

Ez a megkettőződésből fakadó dinamika eredményezi a mozgást, a változást, a fejlődést, a harcot, a szembenállást, a kételyt, a dialógust, a kérdést és választ, a hívó- és válaszrímet. Ebből születik minden viszály és vakmerőség.
Platón a világot az ideáknak és azok másolatának tartotta.
A püthagoreusok szemléletében a világegyetem végtelen és véges, páratlan és páros, az egy és a sok polarizáltsága.
A kettőben, mint keletkezettben elindul a sorsszerűség, mint a megsokszorozódás mennyiségi devalvációja, inflációja, korrupciója. Mózes két törvénytáblája is az ős egy létezés és a teremtett világ kettészakadtságát tartalmazza.

Az első emberpár után hamarosan másfajta polarizáltságok is kezdetüket veszik. Káin és Ábel történetében kirajzolódik a jó és a rossz, a pozitív és a negatív, az isteni és a sátáni, a gyilkos destrukció és a szeretet.
A világot mozgató két energia az elektricitás és a magnetizmus. Az előbbi a jang, a kiterjedő, az utóbbi a jin, a bevonzó. Ezzel analóg a rokonszenv és ellenszenv, ez az a felszólító jelleg, amely az első benyomást adja rólunk megjelenésünk idején, és vonzást vagy taszítást vált ki.

A SZÁMOK: ARCHETÍPUSOK.

Erőteret képeznek, amelyek rezgőrendszerükbe vonzzák a velük analóg energiákat.
Az ABC betűivel is kapcsolatban állnak oly módon, hogy a betűknek számértékük van.
A B kettőt jelent.
Az ember mikrokozmosz léte hordozza a makrokozmosz teljességét, RÉSZBEN AZ EGÉSZ formájában. A világegyetem törvényei a lelkünkbe vannak írva, kódolva, és amelyeket a lelkünkkel lehet és kell megismernünk.
Fentebb azt mondtuk, hogy a kettő elindítja a sorsszerűséget, a tettek következményeit. Az ekliptikán keringő, nap utat jelző 12 zodiákus maga az Akasha Krónika, a mitológiai és racionális történet őrzője. Jelentés horizontja kimeríthetetlen. Csak egy a polaricitás témájából:

	én,		te,
	természet,		túlvilág,
	mikrokörnyezet,		makrotávlat,
	inkarnációs múlt,		életforma, karakterből mű,
	gyermekkor,		társas- társadalmi élet,
	karma,		lélekóceán

Az idő is lehet homorú és domború:

Idő

Mult, jelen, jövő,
gutta cavat lapidem
homorú idő.

Telített cseppek,
cseppekből épült kövek
domború idő.

A polaricitás tradicionális idea. Az eget és földet összeköti:

• Jákob lajtorjája,
• az emberi gerinc,
• minden fa,
• az oszlopsorok, a függőlegességek.

Az ősi időkben a papság neve PONTUFEX volt, mint az Isten és az ember közötti HÍD.
A szfinx az ember isteni és ösztönlényét fejezi ki.

A kerék középpontja és perifériája is a látszólagos kettősségről szól, holott tudjuk, hogy a külső ás a belső azonos, a középpontban benne van a kör és a gömb.
Gyermekjátékokban is felfedezhetjük a két erő játékát:

• a yoyó,
• a fogócska, a bújócska,
• a kitalálósdi,,
• a húzd meg, ereszd meg!,
• a kötélhúzás,
• a karikázás és így tovább.

   

  FEKETE SZÉL

  Még most is hozza
  a fekete szél
  Káin kegyetlen
  tőrtekintetét.

  Gyilkos szél tépi
  lehellet Ábel
  szálló életét.

A NÉGY

APJA A NAP, ANYJA A HOLD, A SZÉL HORDOZTA MÉHÉBEN, DAJKÁJA A FÖLD.
(Tabula Smaragdina)

A számok erők és erőterek.
Nem az emberi intellektus hozta létre azokat, hanem csupán felismerte a számok szerepét abban az összeköttetésben a szellemi és anyagi világ között, amelyet a számok töltenek be:

• az 1: az erő,
• a 2: a hatás, a dinamika, a viszály, a feszültség,
• a 3: az alak, az idő,
• a 4: a tér.

A teremtésben a világ a 4 elemből jött létre, miként azt a fent idézett Tabulából kiolvashatjuk.
A négyességet fogja egybe a kereszt, egybefogván az égtájakat:

amely egyben az ég, a föld, az idő és öröklét, valamint a természet és természetfeletti örök körforgásának, dinamikus egyensúlyának is a foglalata.
A királyi koronázási rituálék részét képezte a király négy égtáj felé való suhintása a kardjával, jelezvén ezzel az uralmát ezek felett.
Ebben a vonatkozásban a 4 egy újfajta teljességet, egy újfajta egységet jelöl.

A 4 évszak analógiában van a 4 korszakkal, az arany-, az ezüst-, a réz- és vaskorszakkal, valamint az elemekkel:

• tavasz: aranykor, kezdet, virágzás, kelet, reggel, levegő. lélek,
• nyár: ezüstkor, érlelés, kibontakozás, dél, tűz, szellem,
• ősz: rézkor, szüret, betakarítás, kihűlés, nyugat, délután, víz, lélek,
• tél: vaskor, megmerevedés, sötétség, alvás észak, éjszaka, föld, test.

Erre rímel az emberöltő 4 korszaka:

• a gyerekkor,
• az ifjúkor,
• az érett kor,
• és az öregkor,

valamint a 4 misztérium, amely a különféle életkorok eltérő karmikus feladatait tartalmazza:

.

Ezek analógiában állnak a zodiákus kardinális jeleivel.
A tudattalan lelkünknek is 4 rétege van:

• a személyes,
• a családi,
• a politikai, társadalmi,
• és az egyetemes.

A drágakövek is hozzárendelhetők a jelekhez és elemekhez:

• a rubin tűz, Kos,
• a zafír levegő Ikrek,
• az akvamarin víz Rák,
• a fekete opál föld, Bak.

A páros számok feleződése mentén Buddha a négy nemes igazságba és a nyolcrétű ösvénybe foglalta össze tanait.
A tarot kártya kis arkánumában az érmék a földdel, a kelyhek a vízzel, a kardok a levegővel, a botok a tűzzel állnak megfelelésben.
A kártyák 4 aduja, a piros, a zöld, a makk és a tök az évszakokat is jelképezik, ezáltal az évkört is egyben.

A négylevelű lóhere szerencse jelkép. Talán a szilárdság és teljesség kifejeződése révén, amely az indiai kasztokban is mint az egész társadalmat átfogó rétegződés van jelen.
Négy evangélista van és négy arkangyal.
Sorolhatnánk tovább a példákat.
De mindent egybevetve azt kell látnunk, hogy a számok a kozmikus rendszer, az ideák és a világ minden törvényszerűségének kifejezői, jelképei, lenyomatai.
Csak meg kell tanulnunk olvasni bennük.

A HAT

Érdekessé teszi a hatos szám jellegét, hogy bár páros szám, páratlan vonulatot is tartalmaz: a 3, a 6 és a 9 formájában. A megkétszereződést és megháromszorozódást követően a 2*6 = 12 újabb, nagyobb páros egységbe, ’”az összes” jelentés tartományába vezeti a gondolkodást. A jin és jang eme vonulatainak kapcsolódása analógiák kimeríthetetlen sokaságát adja a számok titkai kutatójának.
Geometriában a szabályos hatszöget a körbe a kör sugara rajzolja be.
Ez a szabályos hatszög a természetben is megtalálható: a méhek viaszépítménye formájában. A tökéletes geometriai illeszkedés mellett, magához a viaszhoz is legendák fűződnek, Krisztus könnyeiből születettnek tartják, ez adja a viasz szakrális jellegét.

A 6 jelentéshorizontja visszavezet az Édenkertig:

• 6 irányt jelöl,
• a kereszt 3D-je: fel-le, jobbra-balra, előre-hátra,
• az irányok a Teremtő tekintetét jelölik,
• a TÉR ARCÁT, amellyel a világot létrehozta.
• Ez az önmaga fényéből született tér.
• De maga az édenkerti tudás fája - amelyből a középkori legendák Krisztus keresztjét származtatták – valóban jelentheti az élet és a tudás misztériumának kulcsát, a világ téri és idői tagoltságának, a lét kiterjeszkedésének 6 irányával.

A kocka 6 négyzetlappal határolt:

• ebben a hatosság és négyesség kapcsolata rejlik,
• 6*4 = 24 = 6

Ismeretes a legenda, amikor kockát vetettek Krisztus köpenyére.

Az alkímiában a sal, a só, a nehézkedés kifejezője, négyzettel ábrázolják.

Az I Ging hexagramjai hat vonalból húzzák meg a 64 variációt:

Salamon pecsétje a két háromszöggel az eget és a földet, a királyt és a királynét foglalják egybe.

Visszatérvén a méhekhez egy gondolat erejéig: az egyiptomiaknál a méh szoláris természetű. A 6 Naphoz kapcsolódó analógiája a mágikus négyzet 6 számsora, minden számsor összege 111.

A Nap mágikus négyzetében az első 36 szám szerepel.
Ezek összege: 681 = 15 = 6

A HÉT

A teremtés száma, a világban megnyilvánuló istenség száma, mint a 3 = isteni, a 4 = földi entitás összege. Az Úr imájának hét kérése is elhelyezhető ebben az ábrában:

A hét a világ rendezőelve.
A Hold – időszámítás alapját képezi:

a Hold 28 nap alatt megy körbe a zodiákuson, ez a hónap időtartama,
a „hét” pedig hét napból áll, analógiában a teremtés 7 napjával és a középkori asztrológia akkor ismert hét bolygójával. Ebben a napok követik a bolygók sorrendjét a vasárnapi Naptól a szombati Szaturnuszig. Az olasz nyelv őrzi ezt az azonosságot a napok neveiben.
A Szaturnusz bolygó 28 év alatt megy körbe a zodiákuson. Ezalatt a sorsbolygó leír egy sorsfázist, kialakítván az „egész sors tudatát”.

Egyebekben az életutak elemzése is a hetesség jegyében történik, analógiában az ösztön- és lelki fejlődéssel:

a 7 éves kor, a tejfogváltás, az iskolaérettség, az anya étertestéről való leválás ideje,
a 14 éves kor a serdülői hormonrobbanás,
a 21 éves idő az ifjúkor kezdete a gyermekkort követően,
a 28 év az első sorsciklus, amikor felvillan a sorsmintázat egésze, ilyen kérdések formájában:

• Miről szól az életünk, mi körül forog, hová jutottunk kapcsolatainkban, tanulmányainkban, egzisztencia teremtésben, társadalmi beilleszkedésben?
• A második sorsciklus a nyugdíjas kor közelében újabb spontán számadásra készteti az embert, vajon sikerült-e okulni, vagy csak ismételgetjük a régebben is elkövetett hibákat?

A harmadik ciklus, a 84. év egybeesik az Uránusz keringési idejével, valamint a 12*7=84 jelölője is.
Félidejében, a 42. évben, amikor szembekerül a születéskor elfoglalt helyével, az is komoly inspiratív lendület. 6*7= 42.

Az esztendő 52 hete is hetességet őriz: 5+2= 7.

Természeti áldások és csapások tekintetében is találkozhatunk a bibliai időktől kezdve, a hét szűk, illetve bő esztendők vonatkozásában.
Minden szám szakrális, de ezen belül a hétnek kiemelt kultikus szerep jut:
Mert ha hétszer elesik is az igaz, felkél azért, az istentelenek pedig egy nyavalyával is elvesznek – olvashatjuk a Példabeszédekben.(24/16)

Tenzing, a Csomolungma első megmászója is hétszer „kéredzkedett fel”, miként a gyermek anyja ölébe.

Ha valaminek a bizonyosságát akarjuk hangsúlyozni, „hét szentségnek” mondjuk azt.

Az Ézsaiás 11/2 a Szent Szellemet hét néven nevezi: az Úr, a bölcsesség, az értelem, a tanács, a hatalom, az Úr ismerete, félelmének szelleme.
A Római levélben hét kegyelmi ajándék felsorolását olvashatjuk: a prófétálás, a szolgálat, a tanítás, az intés, az adakozás, az elöljárás és a könyörülés.
A Jelenések 7 lámpása, 7 pecsétje, 7 trombitaszója, a harag 7 pohara szerepel.

Sorolhatnánk még tovább a tökéletességet, a szentséget, az igazságot, a hitet kifejező jellegét ennek a prímszámnak, amelyet egyetlen szóval AZ ARANY SZÁMÁNAK is mondhatunk.

A hétfájdalmú Szűz a szenvedés stádiumait foglalja egybe, csakúgy, mint Istár pokoljárásának hét köre, vagy a Kékszakállú Herceg várának hét kapuja.
A görögöknél 7 szabad művészetről és 7 bölcsről tudunk.
Az ókor 7 csodája mellett külön az egyiptomi kultúrának 7 csodáját tartják számon:

a fáraót,
a szfinxet,
a piramist,
a hieroglifát,
az ANKH-ot
a Halottak Könyvét,
és nem utolsó sorban Ízisz és Ozirisz történetét.

A beavatási rítusok is a hetességhez kötődnek, gondoljunk csak az alkímiai próbákra, folyamatokra, amelyek természetesen a bolygókkal is analógiában állnak.
A magyar ABC-ben 7 magánhangzó van.
A szivárvány 7 színe analógiában van a zenei hangok skálájával
Az emberi test 7 csakrája, mint lelki létra, a zikkurat beavatási építményének foglalata.
Ily módon, ha önmagunk 7. hatványra emeléséről szólunk, az a csakrák, hangok, bolygók dimenzióin való emelkedésünket jelképezik, az ólomtól az aranyig.

A NYOLC

2³

A páros számok vonulatában a kozmikus egyensúlyt fejezi ki, a világmindenség rendjét képezi le, a 4 égtáj és a 4 elem mentén.
A harmadik hatványban jelződik ki az

horizont is.

Természeti példának vehetjük a nyolclábú kaszáspókot, akinek pókhálója valójában egy mandala, 

amelyet saját magából kibocsátott fonalból sző. A pók lunáris állat, feminin jelkép. Hálója a világegyetem jelképe.

Építmények vonatkozásában ismeretesek:

• a nyolcszögletű tróntermek,
• sírépítmények,
• keresztelőmedencék,
• keresztelőkápolnák.

Vallási vonatkozásban Buddha 4 nemes igazságára épül a nemes nyolcrétű ösvény:

• a helyes célok,
• a helyes beszéd,
• a helyes viselkedés,
• a helyes meditáció,
• a helyes koncentráció,
• a helyes kontempláció,
• a helyes erőfeszítés,
• a helyes elevenség.

A „helyes” kifejezés a megfelelőt, az igazat, a valódit, az egészet tartalmazza.

Buddha Tan kerekének 8 küllője van.

8 Buddha szimbólum ismeretes:

• az életkerék,
• a császári esernyő,
• a császári zászló,
• a pontyok,
• a csigaház,
• a végtelen csomó,
• a lótusz,
• az életvize vázája.

A görög mitológiában Pallasz Athéné Arachnét pókká változtatta, aki versenyre kelt vele fonásban, szövésben.
A póktevékenység a Moirákkal is kapcsolatban áll, akik a sorsot szövik.

A Möbius szalag, mint végtelen nyolcas, a külső és belső végtelenséget foglalja egybe.

A KILENC

3³

A Tao te king 81 verse,

a hortobágyi híd,

		a pajzsfővel
a címerpajzs 9-osztatú teste ,		a pajzsderékkal
		és pajzstalppal

az okkult tudományokban leírt 9 teremtő hierarchia,

a „Tic – Tac – Toe” játék ezoterikus jelentése mind a KILENC szerteágazó szimbolikáját idézik.

Példának vegyük a fentiekben említett játékot:

• 3*3, azaz 9 négyzetből álló mezőn ketten játsszák. A mező egy újabb négyzetet rajzol ki, az anyag szimbólumaként.
• A játékosok X és O jeleiket rakják le felváltva a mező négyzeteibe. Az győz, akinek sikerül vízszintes, függőleges, vagy átlós irányban három azonos jelet elhelyeznie.
• Ideális esetben a játék megnyerhetetlen, mivel csak pillanatnyi figyelmetlenség teszi lehetővé az egyforma jelek hármas sorozatának kirakását.
• Valójában a két isteni erő egyensúlyáról szól a játék.
• A játékmező vonalai és kerete a világ és az ember hármas tagoltságát, valamint a kint és bent, lent és fent irányokat jelzik.
• Ezen az „isteni hálón” zajló játék nagyon egyszerű, de élvezetes, igen elterjedt és közkedvelt.
• Még egyéb kibontásai is lehetségesek az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságához kötődően, de ezek felidézését ehelyütt az Olvasóra bízzuk.

A 9 szimbolikájának a hármasságból, mindenekelőtt a háromszorosan szent hármasságból való kiágazása nyilvánvaló. A minden vallásban fellelhető istenhármasság a vertikális irányultságot jelzi a helyzetekben, jelenségekben, folyamatokban.
A 9-t a krisztusi beteljesedés számának is tartják, mint a 10 – amely lényegében az 1 – előtti határszám, valóban egyfajta lezártságot, kikerekedést is tartalmaz. Például ilyen az egyiptomi ENNEAD, a Ptah isten által teremtett 9 istenség:

és Hórusz már a 10. istenség.

Néhány számmisztikai adatot is vegyünk górcső alá:

Bármely számot 9-cel megszorozva, a kapott eredmény számjegyeinek összege 9 lesz:
például: 2015*9 = 18135 = 18 = 9

A Tavaszpont 25920 év alatti körforgása zodiákuson is 9.
A 2160 éves kultúr periódusok is, amelyek a 25920  12-vel való elosztásából alakulnak ki.
A 72, mint világnap és pulzusszám, szintén.

Végül szenteljünk figyelmet az ENNEAGRAMNAK is.

G. I. Gurdjieff (1877-1949) interpretálásában azáltal, hogy az oktávot tartalmazza, a világegyetem minden törvénye és folyamata kiolvasható belőle. Sőt, az emberi szervezet rendszerét is elmondja az ábra. Az ehhez fűződő szakrális tánc a padlóra rajzolt enneagramon történik.
A múlt század 70-es éveitől pszichológiai „divat” lett, szemináriumokat, lelki gyakorlatokat tartottak alapján, tanítók, vezetők, tanácsadók, lelki vezetők alkalmazták, és személyiség típusokat írtak belőle. 

A TÍZ

AZ EGY,
A TÍZ,
A MINDEN

Minden szám az EGY haladványa,
a világ a fény haladványa.
Ezért a FÉNY : AZ EGY,
a világ a fényből lett.

A négy a teljesség száma,
négy világtáj valósága.
A négy szám összege a tíz,
a világmindenség a tíz.

A tízben minden szám benne van.
Az EGY VILÁG a tízben van.
Isten az egy világban van,
az egy világ Istenben van.

Mózes 10 parancsolatban kapta meg az iránymutatást.

Az I Ging 64 hexagrammja ugyanezt a mindenséget öleli fel a változatok lehetőségeiben.

A sakktábla 64 mezője szent tér, ahol a világosság és sötétség erői vívják csatáikat.

     2²      4²        8²

2  4  8  16  32  64

sorozat hatványának törvényszerűségei

A TIZENEGY

A „mindent” jelentő 10 és az „összest” jelentő 12 közé ékelődötten a 11 MESTERSZÁM, amely új dimenziót nyit a 10 ismétlődési ciklusában.
Ez a megkettőződés a 22-vel, 33-mal etc. az „öreg lelket” jelenti, aki megélte a lezárulás és újrakezdés  energiáját, bízvást mondhatjuk, misztériumát.

Rokonítható a zodiákus 11. jelével, a Vízöntővel, a melynek uralkodója az Uránusz. Ismeretes a mitológiából, hogy fia, Szaturnusz, aki az idő ura lett, kasztrálta őt. Csak 1791.03.13-án „fedezték fel” az égen újólag.

Prímszám, amelyekről tudjuk, az a törvényszerűségük, hogy nincs törvényszerűségük.
A prímszámok sorozatának második sorában helyezkedik el:

2, 3, 5, 7,
11, 13, 17, 19,
23, 29,
31, 37,
41, 43, 47 etc.

Egy érdekes összegződési törvényszerűség:

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

A TIZENKETTŐSSÉG

Kiss Zoltán ábrája

SZENTENCIÁK A SZENTSÉGRŐL

Jakob Böhme (1575-1624): Földi és égi misztériumok

Az isteni lét emberi nyelven elmondhatatlan.
Jóllehet a tiszta égről és a fényes istenségről beszélek és írok, a kegyemet és megismerést nélkülöző olvasó számára mégis néma vagyok.
De mindazonáltal isteni és teremtményi módon szeretnék szólni, hátha mégis némelyek számára a magasság kutatását vonzóvá teszem, s ha erre a kutatásra saját eröjükből képtelenek, talán majd kopogtatnak és kérik a szent szellemet, hogy tárja fel a második princípium titkát…

BEVEZETÉS

„ …EGY FALEVÉLBEN IS BENNE VAN AZ ISTEN …”

A szellemfelejtésből nehéz felébredni.
Ez a „felejtés” lényegében belső irányultságunk elvétését jelenti. Kikerülvén pedig saját közepünkből, önmagunk perifériájára jutunk. A kívülről irányított élet megfelelési kényszereiben még inkább elveszítjük önmagunkat, a valóság helyett látszatoknak hódolunk, elveszünk a részletekben és bekebelez bennünket a múlandóság. Félelemre, kétkedésekre, bűntudatra fecséreljük lelki energiánkat az igazság, a valóság, a bizonyosság, vagyis Isten megismerése helyett.
Persze nem valamiféle elméleti tudásról beszélünk, hanem:

élő ismeretről,
megélt hitről,
tapasztalati tudásról,
tettekre váltott szeretetről,
a világrendbe illesztett életvitelről.

A szakralitás isteni szikránkat őrzi, miként a mitológiában is „istenné válnak” a hősök a jó földi pályafutást követően, miként például Aszklépiosz, a gyógyítás istene lett.
Esetenként ez a szikránk felvillanásokban jelentkezhet, ám igen tünékeny is lehet.
A külső irányultság a származtatott szentségekben is mutatkozik: a liturgiákban, kultuszokban, személyek szentté avatásában, tárgyakban, cselekedetekben, szent helyek, idők, földek emlékezetben tartásában, épületekhez kapcsolódóan, áldozatokban, zarándoklatokban, beavatási rituálékban, etc.

Évtizedekkel ezelőtt lelki-szellemi éhségemtől, szomjúságomtól, szükségletemtől indíttatva felkerestem Szedő Dénes pátert, aki a következő útravalót adta:

„Szörnyen nehéz köveket görgetsz te, kis Ruth!
 Pedig egy falevélben is benne van az Isten.
Ezt kell megírnod!”

Nos ennek a tanításnak a bűvöletében indítom útjára  SZENTSÉGMANDALÁMAT 2016. július 11. Pünkösd napján:

a szent tizenkettősség jegyében,
a holisztika teljességének szentségében,
az asztrológiai mandala világképet és transzcendens értelmet sugárzó Akasha Krónikájában,
a minden ember „platóni vándorlásában”, amely a lelkébe kódolt jelek által vezérelt,
amelyet meg kell fejtenünk,
legyenek azok szentenciák, vagy személyes szentélyünk,
szentháromságok és szentségtörések,
kérések, zörgetések, keresések, kérdések.

Induljunk hát Héraklész útján, akit végül
apja, Zeusz az Olimposzra emelt.

 
Minden a FÉNYBŐL lett,
az EGY, a TÍZ, a MINDEN,
mert a FÉNY az ISTEN!

Múlandóság és öröklét
a teremtett világban
egymást körforgásban váltják,
egyensúlyukat fenntartják.

 
Jel, jelentés, égi hang,
sorsod a nevedben,
titkod a számokban,
valóság, igazság ősi rang.

 
Mozdul a csíra,
lefelé gyökérben,
fény felé szárat bont,
térben és időben,
fotoszintézisben.

Szeress erőszak, birtoklás, elvárás nélkül,
sugárzó erővel,
természetes áradással,
szíved szikrájának életre keltésével!

Győzd le sorsodat,
elfogadással, alkímiával, belső átalakulással,
hagyd az ellenállást,
görcs gubancolódást.

Légzés az élet,
lélekben élek,
a kozmosz ritmusán.

Változás és átváltás,
a struktúra törik meg,
halmazállapotot vált.

                                                                                                             


Napsugár nyílvesszőm
tegezébe rejtem,
majd gondolat ívén,
az égbe eresztem.

Test, lélek, szellem,
hármashangzat életem
gemma vésete.

Pillanatban az öröklét,
tenger a cseppben,
emberben az emberiség,
minden a semmiben.

Áldozz az ÁLDÁSÉRT,
szent szikrád tüzének
életben tartásáért!

szentségmandala
titkaid lelkem mélyén
életre keltek

„És ahogy minden dolog az EGYBÓL származott, az EGY gondolatból:
úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.”

(Tabula Smaragdina)

A kettő nemcsak a kétszerese az egynek, hanem a fele is, hiszen a megfeleződés tévén jött létre. Miként a számsor többi tagja is bizonyos műveletek folytán ölt alakot.
A számok definiálása csak az első pillanatban tűnik pofon egyszerűnek, de ha mélyebben belegondolunk, már nem annyira megfoghatók. Egy matematikus egy ízben úgy fogalmazott, hogy a matematika nem a számokkal foglalkozik, hanem absztrakciókkal, műveletekkel.
A számok valóban nem a fizikai világ részei, csak gyerekkorunkban, amikor számlálni tanítanak bennünket, tárgyakat rendelnek melléjük, és ez kissé eltorzítja a számok valódi érzékelését.
C. G. Jung (1875-1961) archetípusoknak mondta a számokat, az objektív tudattalan erőcentrumainak. Vagyis ebben a megközelítésben a számok a láthatatlan világ részei, a látható világgal a műveletek kötik össze. Ezáltal inkább mondhatók láthatatlan törvényszerűségeknek, mintsem kézzelfogható reáliáknak.
A szentségek megidézése tárgyában jó kiindulópontot jelent az EGY, amelyet a fentiek alapján már nem is számnak mondunk, hanem:

absztrakciónak,
láthatatlan törvényszerűségnek,
a KEZDET metaforájának,
a kiindulópontnak,
a kör és a gömb közepének,
az EGYSÉGBE való visszajutás révének,
az egyediség egyszeri és megismételhetetlen történésének,
a ritmus, rend, arány, mérték önmagába visszatérő folyamata elindítójának.

EGY „EGY” VAN.
Egy Isten, egy világ. egy teremtés.
Minden egyén, vagyis ember egyszeri és megismételhetetlen.
Az egyiptomi kultúrában az istenséget mindenben látták, és minden pillanatban. A szkarabeusz bogár galacsinban görgetett petéit analógiában látták Ré isten égi munkájával, ahogyan a Napot görgeti az égen. Ám a történelem folyamán a személyes megélés, a tapasztalati tudás kibővült és részben felváltódott az írott szöveggel, az elméleti tudással, ez szükségképpen a szentségekre is kiterjedt. Valamiféle „származtatott” szentségekről beszélhetünk ebben a vonatkozásban. Ehnaton fáraót megölték, amikor az EGY ISTEN eszmét vissza akarta helyezni a közgondolkodásba, a kissé felhígult szemlélet és életérzés helyett.
Mindez a Bika precessziós kultúrperiódusának a Kos kultúrperiódusba való átmenet idején.
Ha Istent mondjuk EGY-nek, valójában a FÉNY-re gondolunk:

annak kettős természetére, vagyis a korpuszkulákra és a hullámzásra,
az utóbbi maga az ÉLET,
Isten a világot saját magából hozta létre, a korpuszkulákból lett az anyag, a látható, mérhető fizikai világ,
a fényből pedig a négy elem, a tűz, a levegő, a víz és a föld.

EGYBÓL a négy elem!
ERŐNEK is mondhatjuk az istenséget, ÖRÖK ENERGIÁNAK, amely az anyag / energia / információ örök körforgásában az életfolyamatokat fenntartja.
Isten a szentség, az ERŐ EREJÉNEK EREJE!
Tudjuk, hogy a fény légüres térben is terjed,
sebessége csak kiszámítható, kísérletileg nem állítható elő,
az égi Nap teremtettsége folytán csak származtatott szentség, noha minden vallás „napvallásnak” mondja magát,
de az égi Nap nem maga az ÚR, hanem az ő életet fenntartó teremtménye,
az EGY származéka.
Nem véletlen, hogy a „metafizika” akkor született meg, amikor a fizikusok a fény kettős természetével szembesültek
Az energia megmaradásának a törvénye is Istenről szól, az
E = m*c² képlet egy energiacsomagot határoz meg a tömeg és fénysebesség szorzatában.
Az energiacsomagok frekvenciatartománynak is mondhatók.
Az EGYISTEN által létrehozott EGYVILÁG, az Univerzum különféle energiaszintekből, frekvenciasávokból áll.
Ezt a Vízöntő korszakban holografikus világmodellnek mondjuk.
Az egész világegyetem nem más, mint energia:

vagyis Isten mindenféle rezgésszámban és alakzatban.
Egyetlen sejtből indul az életünk, annak osztódása folyamatában, a petesejt és az ondó EGYESÜLÉSÉT követően, a DNS struktúrába kódolt információ alapján.

Az EGY metaforájában láthatjuk, valójában:

összetettségről,
struktúráról,
kódról,
lehetőségekről van szó.

A korábbi emberformájú istenképhez képest Istent Az Egynek és energiának mondván, új megközelítés, vagyis:

a szentség is energia,
amelynek frekvenciájára rá kell hangolódnunk.

Ez a ráhangolódás azért lehetséges, mert mint isteni teremtmények, mi magunk is hordozunk a szívünkben egy isteni szikrát.
Szív is csak egy van a testünkben, egy „motor”, amely életfolyamataink központja.

A láthatatlan törvényszerűség, amely életfolyamatainkat irányítja, szintúgy a számok műveleteiben írhatók le, miként azt majd látni fogjuk a légzés szentsége fejezetben, a Mérleg jelben, amely éppen áttelenben helyezkedik el az egyet jelképező Kossal.
A Koshoz tartozó fej is szerteágazó jelentést hordoz. Sokszor hasonlítjuk a komputert az agy működéséhez, amely, mint élő szerv, igen nehezen vizsgálható.
A régebbi materialista-ateista szemlélet, amely a lelket is tagadta, a gondolatot az agy termékének, mintegy váladékának mondta. Jobb, ha tudjuk, hogy a gondolat nem az agy terméke, és hogy a testünknek is van magasabb frekvenciasíkon (a láthatatlanban) lévő rezgőteste, aurája, mégpedig hét rétegben, a csakrákhoz fűződően. A csont-izom-és idegrendszer úgynevezett funkcionális anatómiája mellett „okkult anatómiának” nevezzük az aurát, a csakrákat, a meridiánokat, az étertestet, amelyet a kínai akupunktúra már régóta ismer és leírt.
Ehhez a testetlen testhez fűződik egy személyes élményem. Édesanyám a halálát követő közeli napon megjelent, mégpedig mintegy átlibben a falon, nem az ajtón jött be. Ez a látható/láthatatlan teste egyszerűen akadálytalanul hatolt át a falon, és teljesen felismerhetően Ő volt.
Ehhez hasonló jelenség az amputáltak élménye, hogy a műtét után is érzik végtagjukat, például viszketést, mivel étertestileg még egyben van a testük.
A GONDOLAT frekvenciatartományát még senki nem mérte meg, talán nem is lényeges. Annyi bizonyos, hogy a telepatikus gondolatcsere akadálytalanul zajlik téren és időn át. Gondoljunk csak Galileo Galilei több, mint fél évezrede elhangzott mondatára: „És mégis mozog a Föld!”, amely azóta is itt van velünk.
A gondolatnak tehát teremtő ereje van, szoktuk is mondani, hogy az egész világ a Teremtő egy elszabadult gondolata.
A hanghoz, a szóhoz, az IGÉHEZ kötött teremtés a Bibliából:

Kezdetben volt az Ige
és az Ige vala Istennél,
és Isten vala az Ige .
                                    (Jn. 1/1)

Minden az EGYBŐL, a FÉNYBŐL, az IGÉBŐL, az ISTENBŐL, a SZERETETBŐL, a SZENTSÉGBŐL, az egyetlen valóságból lett:

The divine is only real.

„RÉG VOLT, AMIKOR AZ EMBEREK TERMÉSZETES BÖLCSESSÉGGEL TÁPLÁLKOZTAK ÉS A CSILLAGOKBÓL ÁRADÓ GONDOLATOKAT ETTÉK.”

                                                      Paracelsus (1493-1541)

Még a bölcsesség is lehet "természetes"!
A természet a teremtés szóval áll összefüggésben etimológiailag, csakúgy, mint a termékenység. Tudvalevő, hogy az örökkévalóságból a teremtés "szakította" ki az időt, amely lineáris, körkörös és spirális menetekben görgeti a történéseket, és a tér is a terem-tés kezdete. A latin "terra" = föld szó is a természetre utal, a tér tükörszimmetriája is érdekes:

tér : rét.

vagyis hasonló jelentésűek, mint a teremtett térben található minden jelenség. A tér és az idő a filozófiai gondolkodásnak is valamiféle kiindulópontja. A tér az örökkévalóságból kiszakított időnek mintegy vetülete, kimetszett darabja. Einstein mutatott rá erre az összefüggésre, téridőnek nevezvén a 4. dimenziót.
A tér szónak még az is érdekessége, hogy igei változata a fordít, visszajut, térül-fordul jelentéseket is tartalmazza a határ, a befér szavak kapcsán. Vagyis van egy terjeszkedési vonatkozása, a terel, terem, terjed, még a növényi élet, azok termékeire való utalással fontos jelentésbeli elágazásokat is magában foglal, tágítva a gondolkodásunk horizontját.

De a termékeny élet örökös megújulásán, születésén túlmenően jelenti magát az emberi természetet is, mint adottságokat, meghatározó jelleget, kirajzolódó karaktert, körül határolt temperamentumot, amelyek mentén sorsunk kirajzolódik.
A latin natura, nasci = születik, származik, nő, ered, terem, támad, kezdődik, etc. jelentései alapján életfolyamatokat jelöl, azok belső indítékát, önvezérelt dinamikáját. Miként a kettes szám hatványaiból a nyolc is létrejön.
A természet a természetességen keresztül szólaltatja meg a szellemet. Ami természetes, az egyben tökéletes, és ami tökéletes, az szakrális.
A precessziós kultúrperiódusok közül az egyiptomi kultúra kötődik a Bika jeléhez, az anyag megfoghatóságához, annak megformálásához az oszlopokban, építményekben, szobrokban. Az egyiptomi szobrok tekintete, élő arca ma is talány és felülmúl sok modern próbálkozást. Ott a mindennapok minden pillanatában együtt volt az ég és föld, az evilág és túlvilág egymásra hatásában.
A mai elidegenedett és széthasadt világban a "környezet" különálló darabja lett az életnek, vasutak és beton sztrádák szelik át a földanya testét, és már az úgynevezett természetvédelmi területek sem természetesek, hiszen körül vannak kerítve. Az emberek nem a Nappal kelnek, és nem a Holddal térnek nyugovóra, hanem az éjszakai élet mesterséges fényei mellett örömpótlékokkal próbálják feltölteni lelküket a természetes bölcsesség helyett. A környezettudatosságnak és környezetvédelemnek mondott igyekezetek csak silány próbálkozások, mindenféle szakrális üzenet nélkül. Zöldfülű tiltakozások, parciális menetek, miközben a mélytengeri atomrobbantások, esőerdő írtások zavartalanul folynak.

A TERMÉSZETBE MINDEN ISMERET BELE VAN KÓDOLVA.

A dekódoláshoz holisztikus szemlélet kell, azaz összefüggésrend-szerben kell gondolkodnunk. Ez ma még nem általános, láthatjuk például a gyógyszerek mellékhatásainál, a feministák túlkapásainál, a kisgyermekek anya nélküli "szocializálódásál", etc.
A minap elcsíptem egy beszélgetést. Arról szólt, hogy eső után elszaporodnak a meztelen csigák a kertjében és lerágják a virágait. Azt kérdezte beszélgető partnerétől, milyen meztelen csiga irtót használjon. A megkérdezett kicsit eltűnődött, majd azt válaszolta: "Valószínűleg kiirtották azokat az állatokat, amelyek a táplálkozási láncban a meztelen csigákat fogyasztják".
A dekódolásban első helyen említhetjük az elemekhez fűződő természetszellemeket:

• a tűz kapcsán a szalamandereket,
• a levegőben a szilfeket,
• a vízben a nimfákat,
• a földön a gnómokat.

Ezek csoportszellem formájában léteznek.
De sokat tanulhatunk a méhek és hangyák "társadalmi" felépítéséből is.
A méhek is veszélyeztetettek lettek az emberi rablógazdálkodás nyomán. Pedig a szorgalmas méhek nélkül gyümölcsök sem lennének.
Tanulmányozzuk hát kifogyhatatlan buzgalommal a természet kódjait, hogy életünk a szakrális rendhez igazodhassék.

"A LÉT AKKOR VÁLIK TÖKÉLETESSÉ, HA AZ ÉG ÉS FÖLD, A SZELLEM ÉS A TERMÉSZET, A TEREMTŐ ÉS BEFOGADÓ LÉNY EGYMÁST KÖLCSÖNÖSEN ÁTHATJA, MERT AKKOR A VILÁGEGYETEM ÖRÖK RENDJE MEGVALÓSUL."

                                         (Konfu-ce: I Ging kommentár.)

"…nem volt más fényem, vezérem,
csak amely a szívemben mélyen
biztonsággal vezérelt a helyre,
hol senki nem volt látható alakban…"

Keresztes Szent János (1548-91): A lélek éneke
                                      ford.: Weöres Sándor

Talán első hallásra, vagy szempillantásra nem tűnik ez a hárombetűs szó annyira jelentősnek, mint amilyen valójában, mélységi és magasági vonatkozásban. Pedig a JEL archetípus és transzcendens:

• a metafizikai világ üzenete,
• abszolútumot hordoz,
• önmagával azonos,
• vagyis Az, AMI,
• teljesség, amelyben a tartalom és forma egybeesik.

Ilyenek:

• az archetípusok,
• Platón ideái,
• a számok, a hangok, a színek, a formák,
• a tao, a zen, a jóga, az I Ging.

A magyar nyelvben megmutatkozik a szó gazdag nyelvcsaládja, ha számba vesszük a ragozott alakzatokat, a származékszavakat és szóösszetételeket, láthatjuk, hogy a jelen, a jelentés, a jelentős, a jelkép, a jelenség, a jellem, etc. szavak mind ebből erednek.
Felsorakoztatunk tehát a későbbiekben:

• néhány jelenséget, látomást, hallomást, jeladást,
• jelképeket, azaz jeleket és képeket a Valóságról,
• utalással saját életünk jeladásaira a szinkronicitásban és álom-szimbolikában.

Érdekes a REMÓRA történet:
A remóra egy kicsiny hal a tengerben, amely nagy hajókat képes megállítani. Plinius feljegyzése szerint Caligula császár egyik tengeri útján egy remóra a kormánylapátra akadt és megállította a hajójukat. Amikor hazaértek, Caligula császárt meggyilkolták.
Plinius úgy értelmezte, hogy a halál hírnöke volt.
Másik híres jeladás a Jakob Böhme (1575-1624) látomása. Suszterinas korában egy idegen ember nevén szólította és komolyságra intette. Valamivel később a mintegy negyedóráig tartó fénylátomás őt teljesen átformálta, majd megírta azokat a műveket, amelyek halála után száz évvel később kerültek nyilvánosságra. Tőle maradt fenn a gondolat, hogy amikor a cipő talpát és felső részét összeöltögette, úgy érezte, az eget és a földet hozza egybe.
Emlékezetes Csontváry Kosztka Tivadar látomása és belső hangja 1880. okt. 13-án, amely szerint a napút megfestője lesz, és nagyobb Rafaleonál. Képeit majdnem szekérponyvának vásárolták meg, de Gerlóczy az utolsó pillanatban megjelent és megakadályozta azt.
Az Ember Tragédiájának ihlete egy mondatból pattant ki. Madách Imre Szontágh Pálnak írt levelében ez a gondolat bukkant fel:
"az emberiség mit sem változott Ádám és Éva óta!"
Albertus Magnus (1193-1280) a kölni dóm alaprajzát egy látomásban kapta meg.
A bibliában is rengeteg csodás látomásról olvashatunk, például a Mt.24/30-ban Nagy Konstantin császár az Emberfia második eljöveteléről egy égi felirat volt:
"In hoc signo vinces!", vagyis e jelben győzni fogsz.
Az Ikrek jelébe soroltuk a jel szentségét. Magának az uralkodó bolygójának a határjáró Merkúrnak az emblémája is a három világot jelképezi:

A "kép" szóról, a jelhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy igen népes szócsalád:

Pszichológiailag a képlátás ősibb a logikánál, a szimbolikus gon-dolkodás és az analógialátás megelőzi azt. A képlátás a szubdomináns, a logika a domináns agyfélteke munkamódja.
A KÉP mintát, formát, képmást, etc. jelent. Ebből lett a rajz, az ábrázolás, a festmény, az arckép etc. A képzőművészetben vala-miféle egységet jelent, meghatározott követelményekkel, mint egyensúly, jelentés, megkomponáltság, letisztultság, kialakulás. A tájkép a táj arculatját igyekszik elkapni, fontos eleme a hangulatfestés. Még fontosabb a költői kép:

Alvó szegek a jéghideg homokban
plakátmagányban ázó reggelek,
égve hagytad a folyosón a villanyt,
ma ontják véremet.
                                (Pilinszky János)

A teremtés, mint az isteni erő önkifejeződése, csodálatos képeket alakított ki. Gondoljunk csak a, hópelyhekre, a kristályokra, a virágokra, a fantasztikus állatokra, és persze nem utolsósorban az emberi mikrokozmoszra.
Az ezerarcú valóságnak rengeteg nézőpontja és látképe lehet.
A jóga például "az érzékelésen túli érzékelés".
A trataka a látás jógája, lényegében a végtelenség szemléletét jelenti. Kötődik a homlokszemhez, az unikornis helyéhez. Belső látást is jelent, egybelátást a részletek helyett.
A görög kalokagathia, a szép / jó /igaz együttes látása az éberség, a felismerés, a tiszta tudat.
A MANTRA a hangzáson keresztül fejti ki erejét, a YANTRA a mértani képekkel operál, ezen keresztül hozza a szentség égi üzenetét.
A teremtett dolgok mindegyike egy-egy szimbólum.
A zodiákus 12 jele közül nyolc állat, három ember, és egy tárgy szerepel.
A Halak aion legfontosabb jelképe a KERESZT, a vízszintességből a függőlegességbe való emelkedés kifejezője.
A C.G. Jung által rajzolt személyiség mandala, a körbe írt négyzet, az ég és a föld kapcsolatát tartalmazza. A kör az ég, a négyzet a föld. A kör négyszögesítésének geometriai feladványa is az ég és föld kapcsolatáról szól.

Az álomélet fontos segítőnk a tudattalan lélek megismeréséhez.
Az álomlogika túl van az ébrenléti téri és idői világon. A képváltások pillanatok alatt peregnek, egyszerre vagyunk a történet résztvevői és nézői, megfigyelői, valamint a konkrét látványon és érzelmi hatáson túl mindig van egy üzenet horizont.

Egy példa kisgyerekkoromból:

talicskán toltam saját magamat.

Fontos álombéli jelzés lehet, ha nevünkön szólítanak, vagy nevünket leírjuk, leírva látjuk. Mivel a név is egy jel. Ezt a "nomen est ómen" frappánsan foglalja egybe.

A JELENSÉG is fontos származék szava alapszavunknak. Mint ritka tünemény, emberre is vonatkozhat, vagy rövid történésekre. Egy bölcseleti irányzat is épült rá, a FENOMENOLÓGIA, amely szerteágazó tudomány területeken vizsgálja a megismerést. A metafizika kizárásával a bölcseletek hamar zsákutcába jutnak. A fenomenológia is a tünékenységet fókuszálja: fel- és eltűnik valami. Nem mérhető, alig megfigyelhető, kísérletileg nem ismételhető, így hamar átkerül a racionális okoskodás talajára.
A társas érintkezésben a megjelenés, az első benyomás igen meghatározó, bár tudjuk, tévedés és csalódás forrása is lehet. Miként a Tao te king írja: a bölcs kincset hord daróc ruhában. (70. vers). Ugyanakkor a bűnözőknek is megvannak a maguk áruló jegyei, gondoljunk csak a Júdás csókra, vagy a pilátusi "mosom kezei-met" viselkedési bélyegre.
A jelenségek a történések magasabb szféráiból jutnak el hozzánk, ahol magasabb rendezőelvek szerint zajlanak az események.
Az INFORMÁCIÓ az anyagtalan üzenete, a megfoghatatlan rezgéstartományból.
A JEL központi helyét soha ne tévesszük szem elől, amikor a jelentés holdudvaraival találkozunk:

lélekjelenlét
jellemesség
kijelentő
jelenet
jelen

JEL

jelen
jelenet
kijelentő
jellemesség
lélekjelenlét

Az archetípusok régtől meglévő formák, amelyek megtöltődnek örök jelennel.

"JÓ JELLEL JÁRJ UTADON!"

NEM AZ ÉLETNEK VAN SZENTSÉGE,
HANEM MAGA AZ ÉLET A SZENTSÉG,

mert :
• nem lehet hamisítani,
• mesterségesen létrehozni,
• elpusztíthatatlan,
• a legfőbb érték,
• megszámlálhatatlan formában van jelen,
• sajátmagunk kulcskérdése is.

Kulcskérdés abban a vonatkozásban, hogy miként történik a létezésünkre, vagy önmagunkra eszmélésünk, öntudatra ébredésünk. Ez olykor éppen annak az élménynek a kapcsán jön elő, amikor felötlik bennünk, hogy meg fogunk halni. Ilyen többször is adódik életünkben, egészen kicsi korunktól kezdve, amikor idős rokonainkat, déd- és nagyszüleinket elveszítjük, majd később a serdülőkorunk intenzív felcsigázottságában, amikor az életképzet nagyon is jelen van az életünkben. Ez az élmény, hogy „élünk!”, összetetten tiszteletteljes, boldogsággal megborzongtató, valamennyi félelem is van benne, és valamiképpen önmagunkon túlra is mutat. Azt érezzük, azt gondoljuk, hogy részesei is vagyunk egy rajtunk kívülállónak mondható folyamatnak, de ez bennünk is van, mi magunk is fenntartjuk, „élünk” vele és benne. Meg is születik a létfilozófia, noha azt is valljuk, hogy az életet élni kell, és nem filozofálni róla. Ám domináns agyféltekénk racionális munkamódja szavakba és gondolatokba konvertálja ősi létélményeinket, a modern ember életében a szemlélődés és tűnődés már kevésbé hangsúlyos, amikor csak egyszerűen „van” Ezt a létben és személyes életben való kettősségünket a koordináta rendszer vízszintességében és függőlegességében beszédesen ábrázolhatjuk:

Az ókori görögök is azt vallották, hogy a filozófia a halállal való foglalkozás. Azóta is elmondhatjuk:

életbevágóan fontos az élettel való foglalkozás.
A népi bölcsesség úgy fogalmaz: aki meghal, örök életre szenderül.

Az élet keletkezése, eredete örökzöld tudományos probléma, főleg a materialisták részére. A darwinizmusban, amely az evolúció tényét tárja fel, egyesek masszív istentagadást, mások éppen az isteni bölcsességre való utalást látják.
Dr. Masaru Emoto japán tudós A víz üzenetei című könyve kapcsán elterjedt a víz és az élet összefüggéseinek kutatása. A japán tudós a vizet, mint információ hordozó közeget tanulmányozza, és ez nem tévesztendő össze az élet „létrehozásával”. Mert más átadni az információt, és más azt létrehozni, hiszen az anyag / energia / információ körforgásában az információ a szellemi, az isteni rész.
Akik a Teremtővel és a teremtéssel meg tudnak békélni, azok nem bocsátkoznak fölösleges és meddő okoskodásokba, nem szállnak perbe Istennel és nem faggatják szemrehányásos „miért?” kérdésekkel. Még a nyitva maradt kérdések mellett is komplettebb filozófia alakulhat ki a teremtés talaján, amely egyfelől a lelkekkel bíró lények teremtése, másfelől evolúciót működtető természet, amely valamiképpen megáll a maga lábán.

MINDEN A FÉNYBŐL LETT.

A Fény maga a Teremtő, az Élet, az örök áramlás, a világenergia.
A bibliai teremtéstörténetben jól kirajzolódnak a fokozatok a „Legyen világosság!” – tól az ég és föld kettéválasztásán, a víz megteremtésén, ezt követően a növények, állatok, tengeri lények, szárazföldi élet létrehozásán át egészen az emberig.
Az élet rendje, vagyis a formaöltése az elemekben jól nyomon követhető a kristályoktól a növényeken, állatokon át az ember mikrokozmoszáig.
Az elemek alapjainak és a szakrális geometriai formáknak az analógiájára utal Platón, amikor a kockát a földdel, a gúlát a tűzzel, az oktaédert a vízzel, az ikozaédert a levegővel felelteti meg.
A Rák jelhez rendeltük az élet szentségének taglalását, de nem határolódunk le a víz információt hordozó tulajdonságánál, azt pedig végképp nem valljuk, hogy az élet a vízben keletkezett volna, mivel a víz maga is a Fényből szakadt le. Csillog, hullámzik, old, közvetít, beavat, a mélységeket keresi, tisztít, gyógyít. A vízmolekulának – amely hidrogén és oxigén – a szakrális geometriával megfejthető szerkezete van, valamiféle univerzális alkalmazkodó képességgel „ÉLŐVÉ TESZI AZ ÉLŐT”, de nem teremti azt, csupán élteti.
ÉL ellik = szül, szavak is utalnak a Rák anyatermészetére, a lélek világra hozatalának szent folyamatában.
Az emlékezéssel is mély kapcsolata van a Rák jelnek:

Emlékezz!
lélegezz
és maradj a szívedben!

Transzcendentális emlékezésre is gondolunk, amikor az Édenkert életfájának archetípusát idézzük, amely az örök élet gyümölcseit termi.
Az igazi kultúra, amelyet egyáltalán annak nevezhetünk, - szemben az ellen- és szubkultúrának nevezett pótcselekvéssel – csak szakrális lehet.

Ez az ÉLETFOLYAMATOKRA HANGOLT ÉS ALAPÍTOTT MŰVELÉS.

A szellemi valóság folyamatainak eme megismerése ébreszt ben-nünket arra, hogy spirituális lények vagyunk, és életünket a spiritualitásnak kell odaszentelnünk, különben minden erőfeszítésünk kárba vész. Ez az Isten által és Istenben való élet.

TO LIVE BY LIVING

A fű önmagától nő,
szíved fénymagva éled,
szendergő emléked.

A fű önmagától nő,
az élet életből fakad.
A félelemmentes élet boldog,
szárnyra kapott pillanat.

 

A GYÉMÁNT SAJÁT PORÁVAL CSISZOLHATÓ

A „regina gemmarum” ritkasága, kivételes keménysége, tüzes fénye miatt lett a gyémánt neve, valamiképpen az ABSZOLUTUM jelképe. A Fény, az Élet, a tartósság, a romolhatatlanság, az őszinteség szimbólumaként a SZERETET spiritualitásának jelzője, míg az arany a szívhez, a vérkeringéshez, a fizikai életünkhez, a testhez fűződő tartalmakra vonatkozik. A gyémánt az örök igazság megtestesítője. A buddhizmus egyik ágazata a vadzsrajána a „gyémántszekér”. A gyémánt a szokásos eszközökkel megmunkálhatatlan, előbb törik szét az üllő nála, a mérgeket hatástalanítja, csak saját porával csiszolható. Az igazi érték képviseletében olvashatjuk az evangéliumban, hogy Krisztus saját arcát gyémánttá formálta, hogy annak keménysége elviselje a szenvedést és megaláztatást. Koronák ékköveként is az állhatatosságot, a legyőzhetetlenséget fejezi ki.
A szeretet szentségéről szólva tehát meg kell különböztetnünk az Isten gyémánt szeretetét a teremtett arany szeretetétől:

• amelyet a Nap, a szív, a vérkeringés, a vér összetevői hordoznak és sugároznak,
• hasonlatosan a LÉT és az ÉLET elkülönültségéhez,
• mert a Teremtő a „The divine is only real”,
• az ember és a természet ebből egy elkülönült rész, amely hordozza a teljesség csíráját, mint a csepp a tengert

A SZERETET SOHA EL NEM FOGY. (I. Kor. 13/8)
Ebben van a szentsége.
Amikor irányt vesztett életekben feltesszük a kérdést, mi az élet értelme, gyakori válasz az, hogy a szeretet gyakorlása. Ezért jövünk a Földre. A szeretet nélküli élet nem érheti el a célját, mert az valójában Isten nélküli élet. Vagyis nem adhat válaszrímet a teremtés hívórímére.
A szeretet elementárisan fűződik érzelmi életünkhez, a boldogsághoz, az életörömhöz, az életkedvhez, de persze több és más, mint azok. Ha az elemekhez hasonlítjuk, - mivel tudjuk, hogy minden a Fényből lett - akkor a szeretet a tűz, annak lobogása, meleg, míg az érzelmek víztermészetűek, áradnak, a mélységeket keresik.
De magtermészete is van, mert ebben a miniatűr sűrítettségben benne van a teljes növény, az élet titka. Mint ÉLETMAG, magába sűríti a múltat, hordozza a jövő lehetőségeit, a személyes élettörténetet, a sorsot, a szabad akaratot, annak biológiai, társadalmi, történelmi és spirituális távlataival együtt. Benne van az egész teremtés áldozata és kegyetlensége, mert ez az isteni tett is polarizáltságban nyilvánul meg, hiszen rengeteg szenvedést kell itt megélnünk, testi és lelki fájdalmat, amely ugyan nem hiábavaló, de csiszolja, karcolja, horzsolja, megsebezi a lelket.
Rátérve a szeretet földi, arany vonatkozásaira, puhább, megmunkálhatóbb, a kopásnak jobban kitett „anyagról” beszélünk, amikor a szívünkről, mint életmotorról és a vérről, mint életet hordozó testnedvünkről szólunk. A vérkeringés életünkben magának az életörömnek az áradása, a testet, lelket, szellemet tápláló áradás. Minden szívbetegség és keringési rendellenesség valamiféle SZERETETZÁRLATRA utal. Ez fontos észrevétel abban a vonatkozásban is, amelyről a fentiekben már szó volt, hogy tudniillik azért jövünk a világra, hogy szeressünk és szeretve legyünk. A szeretet nélküli élet totálisan megbetegítő.
Amikor e sorok írója a 12 dimenziósnak nevezi a szeretetet, éppen annak komplett, maradéktalanul teljes, kikezdhetetlen, hiánytalan jellegére kíván utalni, ami az asztrológiai mandalában is kifejezésre jut. Ily módon nem lehet eléggé hangsúlyozni a szeretet összefüggésrendszerét, és azt, hogy a szeretetben is minden szentség benne van:

• Az EGY, amely az ATYA,
• a természet, amely ezt megszámlálhatatlan formában jeleníti meg,
• a JELBEN, amely mindig égi,
• az ÉLETBEN, amely maga az ÚR,
• a SORSBAN, amelynek alakításában a karakterünknek oroszlánrésze van,
• a LÉGZÉSBEN, amely a ritmus teljessége,
• a VÁLTOZÁSBAN, amely múlandóságunk ikertestvére, öröklétünk poláris párja,
• a JOGBAN, amely az emberek szeretetteljes kapcsolatának záloga,
• a SZEMÉLYISÉGBEN, amely által megszólíthatóak vagyunk,
• az EMBERISÉGBEN, amelyet magunkban hordozunk,
• az ÁLDOZATBAN, amelyben Krisztus időszámítását kaptuk.

A szeretetet tehát nem tarthatjuk érzésnek, a szó köznapi használatában, mert az eme dimenziók felett áll. Viszont az úgynevezett „ellenérzések” kemény páncélt vonhatnak szívünkre és elbarikádozhatják azt az igaz érzésektől. Akár azok kifejlesztése, vagy kifejezése vonatkozásában.
A világ nagyrésze „szeretetlenségi neurózisban” szenved, az adok/kapok kiegyensúlyozatlanságában, a képzelt vagy valós elvárásoknak való kényszerek kínjában, valamiféle állandósult félelemben, és soha nem csillapodó, mardosó elégedetlenségben.
Persze fölösleges a szeretetet „kívülről” várnunk, vádaskodással, igazoló elméletekkel, magyarázkodásokkal megtűzdelve. Mert a szeretet = REZONANCIA. Az igazi szeretet legyőzhetetlen, a legjobb önvédelem. Ebbe természetesen önmagunk szeretete is beletartozik, és itt nem gyüge öndédelgetésre vagy narcisztikus elvakultságra gondolunk, hanem az igazi önelfogadásra, a helyén való önértékelésre, önbecsülésre, a működő önérték tudatra.
Elfojtott érzések, bánatok, csalódások, gyászmunkák, folytonossá vált szomorúságok, melankóliák, elkeseredések kihatnak a belső elválasztású mirigyeink működésére, vagyis a csakrákra. Például a hasnyálmirigy nem képes kordában tartani a vér cukorszintjét, a szervezet méreganyagát.
Az AORTÁK, amelyek a szívből a szervek felé viszik a vért, a szeretet eszközei, az isteni erények szállítói.
A frusztráltságok, undorok, gyűlöletek, haragok, megvetések, elutasítások, dühök eldugaszolják a szeretet áramait, az életöröm útját:

• a kommunikációban,
• az érzelmi önkifejezésben,
• az Univerzummal való kapcsolatunkban.

Amikor a szeretet horzsolódásairól szóltunk, a fizikai és spirituális világ cseppet sem könnyen megteremthető egyensúlyára gondoltunk. Az érelmeszesedések, a trombózisok, a szívgörcsök, az infarktus mind mind energiablokk, a koleszterin, amely akár magas, akár alacsony, nem tudja ellátni az érfal védelmét.
Aki beteg, nem tud örülni. Az örömhiány pedig megbetegíti a szívet, circulus vitiosus menetben.
A szívhalálok nagy száma arról árulkodik, hogy az emberek nagy többsége nem él az isteni szeretet energiájával, nem finomodik bele a szentség frekvenciatartományába, alacsonyabb dimenzióban blokkolja életét. Miként a középkori alkimisták is fizikai szinten értelmezték az aranycsinálást, noha az ólomtól az aranyig tartó alkímiai változások lelki és szellemi természetűek, a csakra lajtorján való emelkedést jelképezik.
Minthogy az egész teremtés a Szeretet műve, a Fénybe való visszatérésünk is belénk van kódolva.

Nem kell sorsomat ismernem,
mert sorsom ismer engem.
(Weöres Sándor)

 

4*7, azaz 28 év alatt megy körbe a Szaturnusz a zodiákuson, ezalatt többnyire kirajzolódik sorsmintázatunk. Ha nem is sikerül frappánsan megfogalmaznunk, mi a sors, vagy miről szól az életünk, valamiféle számvetést, visszapillantást megteszünk aranyifjú korunk elmúltával. Hasonló spontán megméretkezés szokott lenni egyéb hetes ciklusainknál is, főleg 35 és 42 éves korunkban, mindig más és más bolygó inspiráló hatása folytán.
28 éves korunkban már a szüleinkről leválunk, tapasztalataink vannak szerelmi téren, esetleg már el is köteleződtünk a partnerünk mellett, túl vagyunk jó esetben tanulmányainkon, valamennyire kirajzolódik életpályánk, önismereti érdeklődésünk, értékrendünk, önbecsülésünk, énképünk is körvonalazódik. Társadalmi tapasztalatokat is szerzünk a munkánk kapcsán, a politikával is elementárisabb lehet a kapcsolatunk.

Nehéz a sorsot meghatározni, annyi dimenziója van. Próbálkozzunk inkább néhány metaforával:

SORSMAGÁNHANGZÓK

• A magyar ABC-ben sok magánhangzó van, ha a hosszú és rövid ékezetűeket külön számoljuk. Márpedig ezt kell tennünk, mivel ezeknek komoly jelentést módosító hatásuk van. Más a tör és a tőr, vagy a vet és vét például.

A magánhangzókat hamarabb mondjuk ki a beszédfejlődésünk idején, a kisbabák hanghajlításai egészen zenei hatásúak. Mássalhangzók közül az ajakhangokat tanuljuk meg leghamarabb kiejteni, a B-t, az M-et, a P-t.  Ezekhez fűződő első szótagok és szavak a baba, mama, és a papa.
Sors vonatkozásában úgy fogalmazhatunk, hogy a sorsnak vannak törvényszerűségei, ahogyan történik, mintázatot, struktúrát, menetet hoz létre, és abban mi, emberek, mint „magánhangzók” szólhatunk bele, testünkre szabott, karakterünk által megszabott tettekkel, döntésekkel, amely végül életünk történetét írja meg.
Érdekes a sors kiszámíthatatlansági faktora. Minden fogadás, sorsvetés kockával, szerencsejáték ennek a bizonytalansági faktornak a jegyében zajlik. Idézzünk itt egy Szent László legendát ennek kapcsán: Pestis, más néven döghalál pusztított. A nép Szent Lászlótól várt segítséget, megoldást. A király imával fordult az Úrhoz, hogy segíteni tudjon népén. Az Úr egy álmot küldött neki. Egy angyal jelent meg, aki azt mondta: „Menj a sátrad elé, vedd az íjadat és a tegezedet, és minden célzás nélkül lődd ki nyilaidat. A vessző megmutatja, mit kell tenned.” Ébredése után a király ezt tette, és ahol a nyilak földet éret, ott a genciána fű nőtt. Az ebből készített kenőcs gyógyította a betegséget. Azóta ez a fű Szent László füve
De a mesékben is gyakori, hogy a hős nyílvesszője nyomán indul szerencsét keresni.
SZELLEMI SAKKJÁTSZMÁNAK is mondhatjuk a sorsot, hiszen szabott szakrális téren, a fekete és fehér mezők 64 kockáján meghatározott lépésekkel haladhatnak a figurák, de szabad választásuk van a lehetőségek között.
Láthatjuk, hogy összetettebb mintázat ez, mint az egyszerű ok-okozatiság, bár ez is része.

Mi a szentség nézőpontjából közelítünk, amely a magasabb ujjmutatást, az önmagunk fölé kerekedést, a felülnézetet jelöli, megkerülhetetlen feladatokkal, kihívásokkal, tapasztalatokkal.

SORSKERÉK vonatkozásában úgy fogalmazhatunk, hogy ha az események beindulnak, van egy forgásszerű tempójuk, amely az embert magával ragadja. A sorskeréken mintegy önmagunkat forgatjuk ki. Ez a mozgás össze is törhet bennünket, de a kerék is megsemmisülhet. A sorskerék analógiában van Buddha „tutajával”, amelyen ő a tanításait értette. De azt mondta, keljenek át ezen a tutajon a másik partra (= megvilágosodás), és a tutajt hagyják ott.

Ezek az alkímiai folyamatok, amelyek a megfinomodásunkat segítik elő a változásokkal, cseppet sem mondhatók könnyű dimenzióváltásnak. Sorsneurózisnak nevezzük azt a lelki megbetegedést, amikor valaki nem képes elfogadni „rossz” sorsát, mint például egy örökletes betegséget, balesetet, szülők elvesztését, más haláleseteket, történelmi helyzetet, háborút, szegénységet, és sorolhatnánk a végtelenségig milyen nehéz fájdalmakat és félelmeket kell elszenvednünk életünk során.
A reinkarnációs gondolat nélkül nem is lehet maradéktalanul eltájékozódnunk az élet nagy kérdéseiben. Persze ez is személyes tudás, személyes tapasztalat. Amíg valakiben ilyen felismerés, nem gyullad lángra, addig a betűtudása kevéssé hatékony.

Az emberiségnek is van története, történelme, a kultúra, a társadalom, a politika markánsan beleszól az életünkbe. Még aki belső emigrációban él, az sem társadalmon kívüli, mert a világ összefüggésrendszeréből, amely a teljesség, senki sem ragadható ki, mert akkor már nem lenne teljesség. Bár a történelmi-társadalmi helyzeteket sokszor TÁRSADALMI KÖZEGELLENÁLLÁSNAK éljük meg, az emberiség igen eltérő életkorú, kultúrájú, fejlettségű, műveltségű, etikai érzékű egyénekből tevődik össze. Ennek összehangolódása, közös nevezőre hozása igazi művészet.

Mindenkinek van TALENTUMA, amelynek kibontakoztatása sorsfeladat. Ám tudjuk, a talentumnak az is árt, ha elhanyagolják, az is, ha túlságosan támogatják. Az igazi út az öntörvényű kibontakozás, mint a növények Fény felé való irányultsága. A növény gyökeret ereszt a földbe, a mi életünkben ez a pokoljárást jelenti, amely a magasba jutás feltétele.

A Szűz jelhez rendeltük a sors szentségének tén
máját. Az anyagvilág mélypontján, szemben a Halak záróakkordjával, az idézett metaforákkal mintegy tükröt tartunk a teremtés hatodik napján. Ezek a hétköznapok, a munkanapok, amelyeket a vasárnap ünnepe koronáz meg. A Szűz szülöttek megbirkóznak az anyagvilág kihívásaival, aprólékosság, türelmesség, kitartás jellemzi őket. A zodiákuson az emésztő rendszer tartozik ide. Az információk feldolgozása, a tapasztalati tudás a sors védjegye. Persze hatalmas tudásszomj, önismereti érdeklődés, valamiképpen a gondolat – szó – tett egységében szemlélt életvitel is a védjegy része.

Az alkímia az aranycsinálás művészete. Természetesen SZELLEMI ARANYRA gondolunk, amely a bolygókkal analógiában álló műveletek eredményeképpen jön létre.
A NAP művelete a SZUBLIMÁCIÓ, a megfinomítás..
Ez metaforisztikusan önmagunk Fénnyé, Nappá alakulása, vagyis arannyá válás. Szellemi arannyá, tudássá.

Hiszen a reinkarnációt is a tudatlanságunk tartja fenn.

NEM ÉN LÉLEGZEM, HANEM MAGAM VAGYOK A LÉGZÉS.

Nem látjuk a fától az erdőt, amikor mindenben, mindenhol, mindenkor „keressük” Istent, önmagunkat, a szakralitást, mert az fellelhető minden pillanatban, például a légzésben:

az önmagától való, kezdettelen létezés örök ritmusában.

A láthatatlan levegő erővonalai a szélben nyernek formát:

FORGÓSZÉL
Levelek forognak,
zúgó szélsodrásban
kavargó körtánc kél,
pillanatspirálon
megtestesül a szél.

A szél ezáltal szellemi „elemnek” mondható, a leszakadt víz és a megsűrűsödött föld elem mellett. A megtermékenyítésben is fontos szerepe van, hiszen viszi a magvakat, és szétszórja azokat.
Megfoghatatlanságuk okán a lélek és a szellem gyakran összekeveredik a gondolkodásban, de a legfőbb megkülönböztető lényegük:

• a szellem teremtőerő, a tűzzel kapcsolatos,
• a lélek élethordozó, a levegő elemmel analóg.

A Jn. 3/6-7 versében fontos utalást találunk a Szent Lélektől született emberre:

• Ami testből születik, az test, ami lélekből, az lélek.
• A szél ott fúj, ahol akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy.
• Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.

A Pünkösd ünnepét, a Szentlélek kiáradását az Apostolok Cselekedeteiben úgy olvashatjuk, mint a zúgást, az égből támadt heves szélvészt, amely betöltötte a lelkeket és az egész házat, ahol az egybegyűltek mindegyike értette a nyelveket.

Élem az életemet, és az élet él engem valamiféle sajátságos egységben.

Amikor Exupéry lezuhant a sivatagban a cimborájával és három nap alatt, amíg a beduin rájuk nem talált és megitatta őket, csaknem szomjan haltak, ebben a végső élményben azt írja „Az ember födje” című könyvében:

Nem voltam egyéb a csillagok és a homok közt eltévedt halandó, akinek egyetlen öröme van, hogy lélegzik…
az örökkévalóság íze.

Ilyen szélsőséges helyzet, amikor az ember csupán a légzése, szerencsére ritkán adódik. Ámbár gondoljunk csak a légzésbénultakra, akiket vastüdőben tartanak életben. Az élethez való igazi ragaszkodás úgy tűnik, a válságos helyzetben felerősödik.
A LÉGZÉS a külvilággal való kapcsolatunkat ritmikus hullámzásban tartja fenn. A Mérleg jel, mint az ellentéteket harmóniává alakító egyensúly, összeköti

•  a kintet és a bentet,
• a kiüresedést és a feltöltődést,
• az átváltás dinamikáját a megállás egy pillanatában.

Minden mentális funkció ebben a kifelé és befelé irányultságban zajlik a légzés folyamatában:

A RITMUS a legfőbb közvetítő: mindent összeköt az Univerzumban.

Ősi idők óta a zodiákus 12 jegye az alapja az időszámításnak, a Nap és a Hold járásának.
Az ősi időkben az emberi élet mértéke a légzések száma volt. Ugyanis a régiek azt is biztonsággal tudták, miként van az emberi testbe beleoltva az örökkévalóság lélegzete. Amikor az embert mikrokozmosznak mondjuk, éppen azt fogalmazzuk meg, hogy az emberi „kismindenséget” ugyan azok a törvények mozgatják, mint a makrokozmoszt. Ennek kulcsa pedig a számokban van. Mindezt a három alapvető, létfenntartó tényező alapján láthatjuk, amely:

• az érverés,
• a légzés,
• és a testhő között fennáll.

Ennek alapszámai a 18, a 36, a 72 és a 144.
Percenként 18-at lélegzünk, ez naponta 25 920 lélegzetvételt jelent.
36 fok az optimális testhőmérsékletünk.
72 év:

• az emberöltő,
• a precessziós világnap, vagyis a 25 920 Napév 360-ad része.
• és a percenkénti érverés, a pulzus száma is 72.

A Nap 72 év alatt tesz meg egy fokot a zodiákuson, 144 év kell két fok haladásához, etc. Ez a 12 x 12 jel hatványát is jelenti, amely 144.

Összességében:

• 25 920 a napév,
• 2160 év a világhónap, a kultúrperiódusok ideje,
• 72 év a precessziós világnap.

Visszakanyarodván a légzés szentségéhez, abban

• az élet teljeségét láthatjuk,
• a kiapadhatatlan erőforrásunkat,
• egy automatikus folyamatban, amely azonban nem teljesen nélkülözi a tudatosságot,
• hihetetlen alkalmazkodó képessége van,
• ő tartja az életet a testben,
• haláltusában, a felfokozott légzésben „kileheljük lelkünket”.

A légzés az élet lelke

CSAK A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ

A változás a létezés legátfogóbb eleme.
Első forrása a spontán változás, vagyis a mozgás, a fejlődés, és az entrópia. Természetesen akaratlagosan is előidézhető
A téma kötődik a REND kérdéséhez, dinamikus rendre gondolunk, az egyensúlyra.
Az elemek közül a levegő és a víz mutatja azokat az erővonalakat, amelyek mentén a mozgás, a változás történik:

• Fontos látnunk, hogy van itt egy „történés” szféra is, amely nem késztet bennünket feltétlen passzivitásra. Például, ha egy csónakban a folyón vitetjük magunkat az árral, nem szükséges eveznünk, elég, ha kormányzunk.
• A levegő erővonalait a vitorlázó repülősök ismerik leginkább, de olykor egy kapuba belőtt védhetetlen gólnál is „láthatjuk” azt az ívet, amely a labdát bevitte.
• Miként az ÚT is visz bennünket.
• A nyugalomban is erőt érzünk, legalább annyira, mint a nyugtalanságban.

Poláris, teremtett világunkat az ősi kínaiak által leírt jin és jang erő működteti, vagyis a férfi és a női princípium. Noha a mi kultúránkban alkalmazott pozitív és negatív jelző azt sugallja, hogy a pozitív több és jobb, mint a negatív, valójában két teljesen egyenértékű és egyenrangú, egymást kölcsönösen feltételező erőről van szó, amelyek együttesen teszik lehetővé a dinamikus hullámzást fenntartó változás rendezettségét, szabályosságát, egyensúlyát, törvényszerűségeit. A világértelmezés alapvető eleme:

• a jang az expanzív, behatoló, aktív, kezdeményező,
• a jin a befogadó, introverzív, elnyelő, passzívabb hatás.

Ennek a két erőnek számtalan analógiáját megtalálhatjuk az életben. Például a páros és páratlan számok, a magán- és mássalhangzók, a tudatos és tudattalan lélekműködés, a racionalitás és álomlogika, etc. Ezek a változás hordozói.
A sok törvényszerűség mellett, amelyek a változás és állandóság meghatározói, két alapvető érvényűre utalunk ehelyütt:

• a változás elkerülhetetlen,
• lelke mélyén a változásnak mindenki ellenáll.

Bár a változásnak sok, a külvilágban is nyomon követhető formája tapasztalható, alapvetően LELKI – SZELLEMI FOLYAMAT, ezért nehezebben megfogható. Az alkímia által leírt 7 művelet jó áttekintést ad a változásról, és egyben a lelki fejlődést is jelképezi. Ezek a finomítás, az oldás, a megkülönböztetés, a kikészítés, a kiégetés, a visszavezetés és a szilárdítás. Analógiában vannak a bolygókkal és a zikkurat 7 lépcsőjével, amely az emelkedést jelöli. A középkori alkímiai gyakorlat, amelynek során sok vagyon úszott el a tégelyekben, szem elől tévesztette, hogy nem fizikai, hanem szellemi aranykészítésről van szó az alkímiában.
A változás:

• energiaátalakulás,
• dimenzióváltás,
• halmazállapotváltozás.

Probléma esetén is a tudatos és tudattalan lélek ambivalens működése, ütközete van jelen. A „megoldás”, miként a szó is mutatja, valamiféle el-, vagy feloldással érhető el, rálátással, nézőpontváltással, felülnézettel.
Egy láthatatlan határon kell átlebegnünk, amikor új szférába kerülünk a rezgő világegyetemben, amely különféle frekvenciatartományokból áll. A színek, a hangok, az érzékletek, az érzések, a gondolatok mind-mind informatív rezgések.
A SZINKRONICITÁSBAN események egyidejű bekövetkezése történik, amelyek nem állnak egymással oki kapcsolatban. Valójában ezek a „véletlen” egybeesések nagyonis törvényszerűek, csak eredetük a magasabb szférákban van. Lényegében a legmagasabb rendű és szintű kozmikus egységet, együttműködést jelzi. A sorsműködés lényege, sorsfordító üzenetet hordoz, vagyis megváltoztat.

• az implicit rendről,
• az unus mundusról szól.

A szinkronisztikus történéseknél rendszerint archetípus által kiváltott esetről van szó. Az archetípus hívórímként viselkedik, amelyre választ kap a szobán forgó eseményben. Például a 16. -17. század földrajzi felfedezései egybecsengenek a csillagászati felfedezésekkel. De rengeteg nagy szellem jött le akkor a Földre, írók, zenészek, művészek, és akkor volt a reformáció is.
A 20. század nagy szinkronisztikus eseménye a tudattalan lélekműködés leírása volt. Az 1930-ban felfedezett Pluto az alvilág jelképe. Valamivel korábban fedezte fel Konrad Röntgen (1845-1923) a Röntgen sugarat, majd ezt követte az atomkorszak. További kapcsolódások a tudattalan lélekműködéshez az álomelemzése túl a művészeteket teljesen forradalmasító formabontás. Megjelentek a szabad versek, a szabad asszociációs regények. Marcel Proust (1871-1922) Az eltűnt idő nyomában, Franz Kafka (1883-1924) Az átváltozás című esszéje, James Joyce Ulysses című regénye jelent meg egyidőben. De megváltozott a drámairodalom is, az építészeti formák és struktúrák, a társadalmi felfordulásokról nem is beszélve.
Mélység és magasság, pokoljárás és üdvösség, számszára és nirvána körforgásában zajlik életünk:

• a paranormális, a véletlen, a csoda,
• a logikus, a valószínű és bizonyos,
• az érthető, a megismételhető, az áttekinthető egyaránt a figyelem fókuszában.

Táguló horizonton vizsgálhatjuk az Univerzumot, és magunkat.
A „változnak az idők, változnak az emberek” szállóige híven foglalja össze a változás és idő kapcsolatát.
Nehéz megfogni az IDŐ tényét, amely inkább valamiféleérzék, lelki tapasztalat. Szólhatunk biológiai, történelmi, lineáris, körkörös, spirális időről. Mindezekből leszűrhetünk különféle változásokat. Talán elég az emberképek vonatkozásában utalnunk a cromanogni ősemberre és a homo sapiensre.
Az időszámítás minden kultúrának fontos tartópillére, beszélünk Hold-időről,
– ez a 28 napos ciklus – Nap-időről – ez az év 365 napja –
Ez utóbit a zodiákuson 360 fokos körbe rajzoljuk, a naptárban eltérő hosszúságú hónapokkal és szökőévekkel kompenzáljuk az idő és a naptár inkompatibilitását. A kör ugyanis transzcendens, a kerületének és területének kiszámításához alkalmazott 3.14 végtelen tizedes, tehát pontos értéket nem adhat. De nem is kell, mert a transzcendens és a látható világ illeszkedése paradox. Hiszen minden váltás, átváltás, változás csupán a múlandóság egy-egy változata, mert a mozgás, kialakulás és felbomlás örök forgatagában csak ez a változás az állandó.
A Skorpió jelhez rendeltük, egyfelől a Pluto által jelzett alvilág okán, másfelől az asztrológiában a túlvilágot, a halál birodalmát jelöli.

A Vízöntő korszelleme is új idő, új változat.    

A JOG TRANSZCENDENS.

NEM GYÖKEREZIK SEM A HATALOMBAN, SEM AZ ÉRDEKEKBEN, SEM A HASZONBAN.
ELVÁLASZTHATATLAN AZ IGAZSÁGTÓL.
ALULNÉZRTBŐL NEM LEHET MRGÉRTENI.
METAFIZIKÁJA ABBÓL A RENDBŐL FAKAD, AHHOZ IGAZODIK, AMELY SOHA NEM VESZTI ÉRVÉNYÉT.

Egyszóval a jog paradox, s mint ilyen, olykor a jogtiprás tanít meg bennünket a jog lényegére, titkára.
A jog metafizikájának fontos része a HATALOM – amely szintén transzcendens – ez a megkerülhetetlen kulcstényező mind az emberi kapcsolatokban, mind az intézmények rendszerhálózatában. A hatalommal kapcsolatos negatív élmények miatt sok naivság, cinizmus, elképzelés és hiedelem van. Problémás és peres ügyekben a jog siethet segítségünkre, hogy hol az igazság, kinek mihez van joga és mihez nincs. Ám aki ezt ösztönkésztetései és érdekei felől akarja megközelíteni, az éppen úgy nem jut dűlőre, mint aki a határozatok, merev szabályok, olykor törvények által legitimált formák között keresi a megoldást.
Tény, hogy az emberi relációkban sok a kényszerűség, a levethetetlennek tűnő teher, a szorongás, a félelem, a tehetetlenség. A rengeteg visszaélés, mohó birtoklási vágy, kapzsiság, gátlástalanság, kegyetlenség és korrupció által indukált torz formák, mint láthatatlan energiák, szinte láthatóvá összesűrűsödött folyamatot ölthetnek az emberi viselkedésben, az emberi lélekben és a társadalmi tér erővonalaiban.
A JOGnak lényegében nincs ellenfogalma.
Együtt szokták emlegetni a kötelességgel, az erkölccsel, a törvényességgel, az igazsággal, a lelkiismereti szabadsággal, de ezek egyike sem mondható tényleges pólus fogalmának.
Eredetileg magától értetődó lehetett az ősi emberi kapcsolatokban, amikor az emberek még nem távolodtak el saját közepüktől, a szívüktől. Természetes egyszerűséggel érvényesült és mindenkire vonatkozott, amely egy közösségen belül szabályozni volt képes az együttélés és együttműködés folyamatát.
Az idők folyamán azonban, részint a társadalom szerveződésének bonyolultabb alakulása, részint az emberi lelkekben élő erkölcsi törvény elhalványulása miatt szétdarabolódott, elmaszatolódott, valamiképpen érvényét vesztette. Az intézményesítés sem volt képes igazán átsegíteni a jogot ezen a válságon, mivel az amúgyis az elidegenedés, elszemélytelenedés, dogmatikus megmerevedés táptalaja.
A 21. század joggyakorlatát a jogrelativizmus aknázza alá, Hans Kelsen (1881-1973) fejlesztette ki. Ennek rövid lényege, hogy a jog és erkölcs összefüggése nem szükségszerű, csak történeti. Termékeny talajra talált a jogász lelkekben. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, ingoványos talajra vitte a joggyakorlatot. Az ember – mint bűnelkövető – és az ügy kettészakadása nyomán a tényektől a döntéshozatalig tartó soklépéses folyamatban tökéletesen kettéválik a törvény betűje és szelleme is. Szétvált az egyéni és közösségi jog – milyen abszurd! – levált az igazságról, az etikáról, és az intézményesülés folyamatában a lényege teljesen felszívódni látszik. A jogértelmezésre irányuló úgynevezett szaktudás, szakismeret, objektivitásra való törekvés, a jegyzetek, a hivatkozások, az utalások ismerethalmazai, a több ezer oldalas periratok esetenként teljes szétmagyarázásba torkollanak, elnyomva a SPONTÁN JOGÉRZÉKET. Elvész a bábák közt a csecsemő. Ebben az atomizált gondolkodásban már az sem garantált, hogy a büntető-, a természet-, a család-, a személyiség-, a nemzetközi-, az alkotmány-, az egyházi-, a hadviselési-, a kereskedelmi-, a tulajdon-, az örökösödési jog – és sorolhatnánk szinte a végtelenségig – közös nevezőre hozható.
Az intézményesített joggyakorlat eredetileg arra volt hivatva, hogy segítse azokat az embereket, akik nem képesek jogaik védelmére, rendezett életük kialakítására, problémáik megoldására. Ez volt az a TERMÉSZETJOG, amely a sok elfajzásban már-már megtagadottnak, elveszettnek mondható, köszönhetően a sztárügyvédek megvásárolhatóságának is. Ámbár jól tudjuk, hogy akik megvásárolhatók, azokat nem érdemes megvásárolni. De a kapitalizmusban minden ÁRU lett, a világ pedig „szabadkereskedelmi piac” sokak tudatában. Áru lett az élet, a szabadság, a kultúra, a szerelem, a gyerekek, az anyaság a béranyaságban, a szellemi termékek, a gyógyítási szolgáltatások, etc.
Néhány eligazító utalás:

• a jog nem kereskedelmi termék,
• soha nem lehet alku tárgya,
• sem kierőszakolni, sem elvenni nem lehet,
• nem ruházható át (például elsőszülöttség joga).

Mindezek ellenére rengeteg dilemma és nyitott kérdés övezi:

• érvényesíthető-e erőszakkal, vagy anélkül?
• befolyásolják-e gazdasági, társadalmi viszonyok, vagy éppen a jog befolyásolja ezeket?
• egyértelműsítheti-e a jog, mi a jó és mi a rossz?
• fölülírhatja-e egyik jog a másikat?
• etc.

A törvény előtti egyenlőség ősi elve a jelen gyakorlatban teljesen elsikkadni látszik.
A jogértelmezések és jogalkalmazások politikai útvesztőiben a tisztánlátás teljesen elhomályosul. Például még ma sem tisztázott, hogy a bűnelkövetés idején hatályos törvények évtizedek múlva – amikor ezek már nem érvényesek – nyújthatnak-e védelmet az emberírtásra, emberiesség elleni vétkekre, önkényességekre, diktatúrára, etc.
Kusza lett a jogállamiság kérdése is:

az embereknek „joguk” van az élethez, a halálhoz, a születéshez, a családhoz, az eutanáziához, a letelepedéshez, a vándorláshoz, a meneküléshez, a tanuláshoz, a lakáshoz, az utazáshoz, etc.

Ezek a jog alulnézetei, amelyek csak befulladáshoz vezetnek.
Saját tudattalan lelkünk indítékaiba való befulladáshoz.
Szellemileg, mentálisan és lelkileg kiforratlan emberek okoskodó próbálkozásai, a létforgatag homokviharos mélyéről. Tudjuk, hogy a sivatagi homokviharba bele lehet fulladni. De ha felmászunk egy pálmafára, meglepve tapasztalhatjuk, hogy a felülnézetből a homokvihart elkerültük.
Az IGAZSÁGNAK minden mitológiában van istene. Ők az erkölcsi istenségek, a törvényesség, az igazságosság, a jog és a rend megszemélyesítői. Egyiptomban Maat, akinek az ösvénye az Élet Fáján fut. Itt szembesülünk sorsunkkal, amelynek megélése megigazolásunkat szolgálja.
A Nyilas jelhez rendeltük a jog kérdését, a görög Cheiron kentaur nyomán, aki Kronosz halhatatlan fia volt. Számos vitézt nevelt fel, tanított fegyverforgatásra, vadászatra, orvoslásra, zenére. Ő nevelte Jázont, Achilleszt, Aszklépioszt, Apollónt. Amikor Héraklész összeverekedett a kentaurokkal és ők Cheiron barlangjába menekültek, egy másnak szánt mérgezett nyíl eltalálta őt. A seb gyógyíthatatlan volt, meghalni viszont a halhatatlansága miatt nem lehetett. Végül kínjai úgy értek véget, hogy Zeusz engedélyezte, Prométheusz kapjon halhatatlanságot, ő pedig haljon meg helyette. Halála után Zeusz az égbe emelte, ebből lett a Nyilas csillagkép.

Érdemes mélyen eltűnődnünk ezen a „mérgezett nyílon”.

SZEM     SZEMÉLY       SZEMÉLYISÉG

„Korunkban a személyiség a szakralitás hordozója”. Hamvas Béla tömör és korrekt megfogalmazása híven utal a személyiség lényegére, vagyis arra, hogy megfoghatósága a szentségben van, a szent tevékenység által kimunkált és az abban önmagára talált arculatban, kinézésben, benyomásban, lélekben, perszónában, amelyet egyszóval személyiségnek mondunk. Már a „személy” szó is jelent valamiféle egyediséget, egyszeri és megismételhetetlen jelleget, miként az „Individuum est inefabile” megfogalmazásból is kiolvasható, de a személyiség összetettebb, körülhatároltabb, maradandóbb kép az emberről. A pszichológia fő témája is a személyiség, C. G. Jung (1875-1961) „fő foglalkozása a személyiség titkának megfejtése” volt tizenkét éves korától kezdve.
A szó a SZEM szóból, napszervünket jelölő testrészünkből származik, a látás szervéből:

• amely tér- és távlatlátást is magában foglal,
• a lényeglátás, a felismerés szerve,
• a világosság komplettségének jegyében.

Ez a komplettség azt is jelenti, hogy a személyiség nem adottság, hanem magunk építjük életünk során karakterünkből, sorsunkból adódóan. Álomszimbolikában a járművek és építmények jelképezik, olykor egy-egy tárgy, mint például orvost a fonendoszkóp, mesterembereket a szerszámaik, írót a toll, Michelangelot a véső, modern világunkban a mobil, a számítógép, a táska etc. Tetteinkben is kifejezőünk, a szakrális foglalkozásokban, mint például a tanítás, a bíráskodás, a papi hivatás, az alkotók pedig mindig saját magukat formázzák meg mindenféle alakban. Michelangelo például a Dávidtól a Mózesig tartó íven, a kupola terveiben, Madách az emberiség történelmi panorámájában, Csontváry a Napút megfestésében. Mindenkor belső hangjuknak engedelmeskedve, a MAGISTER INFERIOR rejtett vezetésének irányításában, a látható és láthatatlan dolgok rejtélyes lélegzetvételében ritmizálódva építjük személyiségünket.
A személyiség a teremtés hívórímére adott válaszrímünk.
Ily módon mondhatjuk az embert pszichológiai, teológiai, szociológiai, etikai etc. kategóriának, de egyszóval inkább METAFIZIKAINAK kell jeleznünk, mivel valójában az ember csak fentről, Isten felől érthető, vagy fejthető meg, mivel az isteni szellem teszi lehetővé megszólíthatóságunkat. A szellem pedig túl van a megfoghatóság, a kimondhatóság szféráján, csak jeleket ad, belső megtapasztalásokat. Szellemünk miatt vagyunk képesek önmagunkat is felülről látni:

• rabságunkban és szabadságunkban,
• a végtelen idő távlataiban,
• emlékezetben és képzeletben.

SZEMÉLLYÉ VÁLNI A LEGNAGYOBB FELADAT ÉLETÜNKBEN.
A személyiség integráns, egész, architektonikus építmény, az UNIVERZUMBAN mérhető le.
Ne keressük a testben, vagy szellemben, hanem a kettő kapcsolatában, egymást átható működésében, ahogyan a szándék, a gondolat, a szó és a tett alakítják egymást.
Az ÖNISMERET a legmagasabb rendű tudás:

• isteni szikránk felismerését jelenti,
• nem tulajdonságokat, amelyek egyébként is párban vannak bennünk, mint például az extra- és introverzió, a férfi és női erő.

A „KI VAGYOK ÉN?” és az „ISMERD MEG ÖNMAGAD!” minden más kérdést és parancsot elhomályosít és felülír. Az ezekre adott válaszokban együtt van a létezés és az arról való tudás, nem válik ketté.
Személyiségünket saját erőből, belső indítékokból, belső vezérlő csillagunk követésével kell és lehet létrehoznunk.
A X. Bak jelhez rendeltük a személyiség szentségét, mivel ez a hivatás háza, az a terület, ahol nyilvánvalóvá lesz, mivé tettük magunkat, megtaláltuk-e az MC égi irányát.
Uralkodó bolygója a Szaturnusz, mélyértelmű mitológiai történettel:

• kasztrálta apját, Uránuszt, az Ég Urát hatalomféltésből,
• őt is kasztrálta fia, Zeusz,
• száműzetése előtt felosztotta a világot három fia között: Zeusz az ég, Poseidón a tenger és Hadész az alvilág ura lett.

A világnak ezt a hármas tagoltságát mindenben felfedezhetjük, az időben, a légzésben, a lépésben, testünk csont-, izom- és idegrendszeri felépítésében, az anyag / energia / információ egymást fenntartó örök körforgásában.
Mint a tizedik jel, az EGYET is jelenti, a magot, a lényeget, a potenciális teljességet.
A buddhizmusban és a keleti filozófiákban a személy és a személyes Isten fogalma nem számottevő. Ezzel szemben a keresztény vallás isten-embere és ember-istene centrális kérdés. Mindenekelőtt abban, hogy a szellem sorsára utal a teremtett világban. Krisztus keresztre feszítése analógiában van:

• az Ég Urának kasztrálásával,
• Ozirisz szétdarabolásával,
• Orpheusz széttépésével, etc.

A kereszt a vízszintesből a függőlegesbe emelkedés jelképe.
A darabjaiból Ízisz istennő által összerakott, egy pillanatra feltámadt, majd szemsugarával Hóruszt nemző Ozirisz mintegy előfutára Krisztus megfeszítésének és mennybemenetelének. Ozirisz szétszórt testdarabjainak földrajzi helyei csakra jelképek:

• egyfelől az egyes csakrákhoz fűződő beavatási formákat tartalmazzák,
• másfelől az ezeken a helyeken található városok kulturális központok, beavatási helyek: Giza, Memphisz, Abydos, Karnak, Théba, Abu Simbel, Héliopolisz

Sohase felejtsük el, hogy a hierarchia függőleges.
Egyiptomban sem sikerült minden fáraónak az Alsó- és Felső Egyiptomot együtt kormányoznia.
Testünk övön aluli és övön felüli része között is a diafragma választóvonala van. Ez egyfelől az ösztöneinket, illetve a spirituális lényünket rajzolja ki, de jelenti a férfi és női erőink dinamikus egyensúlyát is:

SPIRITUÁLIS INTEGRÁCIÓ
  
ÖSZTÖNTENDENCIÁK

Miként Rozanov fogalmaz: „A személyiség a két nem napéjegyenlősége.”

AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK ÖSSZESSÉGE

Ha a Vízöntő aionról szólunk, vissza kell mennünk a számokhoz, a Tavaszpont 25 920 éves precessziós köréhez, és annak az egy holdhónapot jelentő 2160 évéhez, amelyet kultúrperiódusnak mondunk.
Nos tehát az időszámítás kezdetét jelentő Krisztusi kor Halak korszakát követő Vízöntő korba értünk. Sok VÁLTOZÁST jelent ez:

• a lélekóceán vízszintességéhez képest ez a függőlegesbe emelt víz, amely az égi bölcsesség Földre juttatását jelzi,
• átfogó képben az univerzumról és benne az emberről,
• a makró- és mikrokozmoszról.
• egyszóval a Vízöntő az ember az Univerzumban és az Univerzum az emberben kérdésköre.

Mai világképünk a Fényből teremtődött világ rezgőrendszerében fogalmazódig meg:

• egymással holografikus kapcsolatban álló frekvenciatartományokból áll a világ,
• amely végső soron nem „anyagi” jelenség, hanem szellemi történés,
• ebbe a rendbe illeszkedik a test / lélek / szellem ember a szívébe oltott szent szikrával, az egojával, az öntudatra ébredésével és a szabad akaratával.

Ha „emberiségről” szólunk, mérlegelnünk kell a fejlődési, formálódási folyamatot, amely a törzsi tudatból, törzsi identitásból individuális öntudatra ébredt lényeket alakított ki belőlünk. Eme ego által vezérelt individualitásunk egyaránt hordoz átkot és áldást:

• „Isten és közöttem ott vagyok Én!” – fogalmazott egyszer nagyon találóan egy mély neurózisban bukdácsoló kliensem.
• Vagyis a saját egonkon való felülkerekedés az első határátlépés a függőleges hierarchia létráján.

A társadalom nem lehet más, mint amilyenné az emberek alakítják. A Vízöntő kor legnagyobb ígéret éppen ebben a tényben rejlik, hogy tudniillik az emberek felismerik, tevékeny résztvevői vagyunk annak a közéletnek, amelyet, mint politikát már régóta csak kritikával és irreális elvárásokkal illetnek.
Az emberiség az élők tettei és a holtak hagyatéka.
Miként a bevezetőben utaltunk a származtatott szentségekre, itt említést kell tennünk az egonk által kialakított „másodlagos” léttudatra. Ezen az egocentrikus és önérdek által lehatárolt életviteleket értem, amely megmutatkozik:

• az életérzésben,
• a kultúrában,
• a kommunikációban,
• az egész történelmet félrevivő harcokban, világháborúkban.

Életérzésben a hedonizmus, kultúrában az ellen-, a subkultúra, a kultúrsznobizmus és  a kultúrával való kufárkodás, a kommunikációban a hazugság, a háborúban a mohóság, kapzsiság azok a sejtekig hatoló torzulások, amelyek az isteni szentségtől való elszakadásunkat eredményezik.
A kultúra „művelést” jelent, ez nem tévesztendő össze a feltűnést kereső balhé művészettel, a politika performancéval, a szabadság a szabadossággal, a szólásszabadság a gyűlöletkeltéssel, etc.
CSAK SZAKRÁLIS KULTÚRA VAN! Ellenkező esetben a fentiekben felsorolt antikultúra valamelyik verziója bomlaszt.
A „nép”, mint emberiség, egyfelől elvont fogalom, másfelől nagyonis markáns hatótényező:

• a néplélek hagyományokat őriz,
• a népi bölcsesség sokszor felülmúlja az okoskodó tudálékosakat,
• természetes józanságában ő őrzi a természetjogot, szemben a világot felforgató, kitalált jogrelativizmussal,
• és az Istennel való kapcsolat is evidensebb a népléleknek, mint a dogmatikus, intézményesült vallásgyakorlásnak.

A néplélek jobban egyesíti magában az egyéni-, a csalási-, a társadalmi- és objektív tudattalan emléknyomait, archetípusait, mint a civilizációban szerte szabdalt és részeire hullott sok városi ember, aki önmagától és természettől való elidegenülten él. Az egyszerű ember sok esetben közelebb áll a szentség megéléséhez, mint az értelmezések értelmezésén nevelkedett, téveszmékben félrevitt úgynevezett műveltek. Gondoljunk csak a marxizmusra, amely egy évszázadon át agymosta az embereket  és a kommunista utópizmus elterjesztésében oroszlánrész szerepet vitt.
A Vízöntő korszellem több kulcsszóval is aktiválható:

• uranikus inspiráció,
• kommunikáció,
• társadalom,
• égi távlat,
• az emberiség kollektív emlékezete, Akasha Krónikája,
• egyszóval az emberiség öntudatra ébredése.

Ez utóbbi tárgykörhöz kapcsolódik a Magyar Szent Korona eszme, amely az öt géniuszból ötvöződő magyarságot fejezi ki, foglalja egybe.
Az 1978. jan. 6-án Amerikából visszahozott koronánk „személy”: Csomor Lajos „Őfelsége a Magyar Korona” címen ír a koronánkról, mint Istent megszemélyesítő személyről.
Amit a jelen sorok írója az Akasha Krónika 12 szemszögéből közelít meg, azt a Szent Koronánk  egymaga tartalmazza:

• összefogja,
• jelképezi,
• sugározza.

Egy komplett teljességet építettek bele, amely egy mondatba úgy foglalható össze: A Magyar Szent Korona ÉGI EREDETŰ.
Ezért „szent”.
Isteni adomány.
Egyedülálló a királyi koronák sorában a világon, mert a királyok koronázásán – felkentségén – túlmenően, az egész emberiség számára isteni üzenetet közvetít:

• visszatérni az isteni rendhez!

Hiszen az Univerzum felépítése és működése

• egyszerű,
• logikus,
• magától értetődő,
• a Teremtő képére formált.

A rendszerváltást követően tucatszám jelentek meg a koronáról szóló művek. Mi sem  jelzi jobban, hogy a néplélekben megelevenedett ősi tudásról szóló tanúbizonyságok ezek.
Ehelyütt Burucs Zoltán 2015-ben kiadott:
A szakrális ikerség üzenetei
Kódfejtés egyiptomi alkotásokon és a Szent Koronán
Hajnalpír Kft.
kódfejtő munkájára utalun, amely teljesen egyedi megközelítésben írja le:

• a vízmolekula szerkezetének
• a piramis titkainak és szimbolikájának,
• a szakrális geometriának,
• a nyelvi kódoknak,,
• Szent István pecsétjének,
• és a csillagászati ismereteknek  összefüggésrendszerét, mindezt a Koronába beleépítve.

Még egy gondolat aktualizálta, hogy Burucs Zoltán könyve a Szentségmandala ezen fejezetében helyet kap, az pedig a szerző hite, hogy a Vízöntő korszakban újból teret nyer a magyarság lelkében a koronánk által sugárzott SZAKRALITÁS.,

• noha király nélküli királyság vagyunk.

Mert minden dolgok megértéséhez az univerzális kulcs: a szentség.
Egy nép eredetmítosza és a világba való kivetettsége, az ezt követő bolyongása, a története, a sorsa maga az a példázat:

• őrizte-e a nép történelmi vándorlásában az isteni igazságot,
• az Istennel való egységét,
• követte-e belső vezérlő csillagát,
• vagy elárulta az ősi szövetséget?

A Koronánk nem egy tárgy, hanem a szentség megszemélyesítője.
Személy, a szakralitás hordozója.

AZ ÁLDOZAT PARADOX TERMÉSZETŰ.
AZ ÁLDÁS: ISTENI ERŐ ADOMÁNYA

A jó szándékból, igazszívűségből fakadó szavak és tettek nyomán áldás fakad, megindul az életáram, amely maga az isteni erő. Áldottnak lenni szent hatalmat jelent, amely tanúbizonyságot tesz a Teremtőről, még a legelvetemültebb embert is megérinti ez az erő.
Az „áldozat” szó az áldás kifejezésből ágazott, következésképpen az ember és az Isten kapcsolatáról szól, a teremtés misztériumáról, amelyben Isten is áldozatot hozott a teremtményeiért a felaprózódott szeretetében.
Az ősi időkben, amikor emberáldozatokat hoztak, az áldozatot magával Istennel azonosították.
A teremtésben az EGY kettéválik, majd hatványozódással tovább darabolódig, létrehozva a jin. természetű természetet.
A teremtésben megjelenik a múlandóság, a halál.
Aki nem érti az élet és a halál misztériumát, saját öröklétét áldozza fel a múlandóság, a látszat, a káprázat, a hamisság, a tudatlanság, a tévedés, a betegségek mezején.
Az idők folyamán az áldozatokban mind tartalmi, mind formai vonatkozásokban sok módosulás, differenciálódás következett be. A filozófia, a tudomány, a művészet, a politikai élet éppen úgy szedi a maga áldozatait, mint a szülők gyerekeikért, a gyerekek a szüleikért, a házastársak egymásért, a közéleti emberek a karrierjükért, a gyógyítók a betegeikért hoznak áldozatot.
Transzcendens távlatunkat szem előtt tartva vizsgáljuk az áldozat paradoxonját, azt, miként emeli az emberiség üdvét egy-egy áldozat. Utalással a heródesi gyermekgyilkosságtól, a hódító háborúkon, a 16.-17. században élt nagy szellemek sorsán át Krisztus kereszthaláláig.
Az egyiptomi mítoszban Oziriszt feldarabolták, testrészeit szétszórták. Ízisz összeszedte darabjait, egy pillanatra feltámadt és szemsugarával megnemzette Hóruszt, aki felnőve megküzdött apja gyilkosával, mondhatjuk életre-halálra. Közben apja hangját hallotta: „Vigyázz fiam, mert Széth is én vagyok!” Vagyis a gyilkos és a meggyilkolt összetartoznak.
Orpheuszt is szétszaggatták.
A szétszaggatott isteni testek a feldarabolt Logoszt jelenítik meg.
Ehnaton fáraót megmérgezték.
Szókratész (i.e. 469-399) a láélek bábája.. Azt vallotta, hogy az erény egyenlő a tudással. A filozófus legfőbb feladata, hogy világra segítse a velünk született erkölcsöt. Ezt nevezte bábáskodásnak. Bürökpoharat itattak vele. Ő a filozófia első mártírja.
Hélioszé és Abelárd esete talán a legmegrázóbb a szerelmi történetek közül, az 1100-as évekből. Ő „Franciaország Szókratésze”. Megszületik fiúk, Asztrolábiusz, a hozzá írt apai intelmek fennmaradtak. Abelárdot felesége nagybátyja álmában kasztrálja, hogy távol tartsa a világi élettől. Szerzetesek lesznek. Írásai fennmaradtak. Szerelmi himnuszai a Szent Szeretet valamiféle misztikus nászdalainak mondhatók. Sírjukon máig is minden nap van virág.
Archimédeszt (i.e. 287-212) , a „szirakuzai óriást” egy római katona szúrta le, miközben a köreit rajzolta a homokba. Síremlékét maga tervezte: egy egyenlőoldalú hengerbe egy gömb és egy kúp, amelyeknek térfogat aránya: 3 : 2 : 1 .
A 16.-17. századba hatalmas szellemek születtek a Földre. Zenészek, írók, földrajzi felfedezők, festők, csillagászok. A teljesség igénye nélkül idézünk néhányat:

• Keresztes Szent János, El Greco, Shakespeare, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Monteverdi, Palesztrina, Kopernikusz, Galilei, Kepler, Paracelsus, etc.

Ekkor volt a reformáció is.
Giordano Brunót 1600. febr. 17-én, máglyán elégették.

De lelki fejlődésünk alkímiai folyamata is áldozat sorozat: a születésünktől halálunkig tartó folyamatban a gyermekkor védettségéből a diákéletbe, majd az aranyifjú életbe, Innem a felelős felnőttkorba, majd az öregkori bölcsességbe érve sok kínőtt kígyóbőrt kell levetnünk, sok-sok fizikai, érzelmi és mentális köldökzsinórt kell elvágnunk értékrendünk kialakulási folyamatában. A folytonos megújulásban az értékrend függőleges hierarchiáján csak áldozatokkal lépkedhetünk az új dimenzióba, a magasabb frekvencia tartományba.
Mindez alapvetően egonk túlszárnyalása is. Egy kliensem egy ízben fején találta a szöget, amikor úgy fogalmazott: „Isten és közöttem ott vagyok ÉN!” Talán mondanom sem kell, többféle perben állt az Úrral elégedetlenkedései és lázongásai kapcsán.
Fentebb utaltunk az istenség szenvedéseire a teremtés felaprózódásával kapcsolatban, ahogy az EGY kettéválik és hatványozódik a végtelenségig, a földi élettől a csillagok járásáig. Ebben zajlik az ÁLDOZAT PARADOXONA:

• mind az Úr, mind az emberek szenvedése fontos része annak a metalépésnek, amely a megigazuláshoz, az élet megértéséhez, az istenség felfogásához, egyszóval az üdv fényének eléréséhet szükséges.
• Paradox, mert miközben fájdalmas veszteségről, esetenként vereségről, őrlődésről, belső csatározásokról van szó, ez az ára a METALÉPÉSNEK.

Az anyagból a lélekbe, a lélekből a szellemi szférába jutásnak, testünk megfinomítása által, és ama rengeteg absztrakciót követően, ahogyan kialakítjuk gondolkodásunkat, beszédünket, életfilozófiánkat, kultúránkat, visszajutván abba a szentségbe, ahonnan elindultunk.
Először – hároméves kori öntudatra ébredésünket követően – kialakítjuk ÉNÜNKET, majd a személyiségépítés folyamatában fokozatosan lebontjuk, kihozva belőle a potenciális teljességet, amelyet a SZEMÉLYISÉG SZENTSÉGE fémjelez. Az ÉN a maggal analóg: miként a búzából kalász, vagy a napraforgóból napraforgó tányér lesz, spirálalakba rendezett magokkal, az elvetett mag áldozatul esik gyökeret, szárat, termést hozva. Az ember a szerepein keresztül illeszkedik a társadalomban, de a szerep nem ő. Ama szakrális foglalkozásokban, amelyeket a bolygók is jelképeznek, az anyaságban, a tanításban, a művészetekben, a tudományokban, a harcban, az anyag megmunkálásában, a bíráskodásban, az uralkodásban, etc. énünket fel kell áldoznunk a tevékenységekben, amelyek a közjót szolgálják. Mert a munka áldozat: időnket és energiánkat a köznek áldozzuk. Soha nem szabad azt gondolnunk, hogy a fizetésért dolgozunk, soha nem szabad munkánk eszmeiségét figyelmen kívül hagynunk.
A felhozott áldozati példák nagyrésze az erőszak, a destruktivitás, a tudatlanság, esetenként a gonoszság következménye volt. Gondoljunk csak az inkvizícióra, a háborúkra, a rabszolgatartó társadalmakra, a kapitalizmus pénzmágiájára, és a többi mérhetetlen korrupcióra, amelyek az emberi lélek roncsolói. Mégis, paradox módon azt kell látnunk, hogy erek a sors – szenvedések fontosak ahhoz, hogy a szenvedés kohójában a nemes érc kiolvadhasson.
Nem véletlenül hoztuk fel példának az úgynevezett „felvilágosodás korának” túlkapásait, amelyek a feudalizmus aláaknázásához vezettek a francia forradalommal.
Nagyonis erre rímel a mostani Vízöntő korszakba való átmenet, amelyben reményeink szerint a kapitalizmus feláldozódig egy olyan társadalomért, amelyben a személy inkább megtalálhatja a maga helyét.
A Halak lélekóceánjából a hal kidugta a fejét.

BEVEZETÉS

Amikor a humanizmussal, a reneszánsszal és reformációval jellemezhető XVI. – XVII. századot analógiába hozzuk jelenkorunkkal, szükségképpen kozmikus távlatokban tesszük ezt, hiszen a középkori statikus, geocentrikus világnézettől a Vízöntő korba való átmenet között emelünk hidat. Ha pedig az egyik analógiát a tudatos és a tudattalan lélekműködés ütközetében véljük felfedezni, akkor az időszámítást megelőző, mitikus időkig megyünk vissza, hiszen a görög kultúra, amely Európa bölcsője,- „pogány” istenei, mint JELKÉPEK, mai gondolkodásunknak is részei. Az Olimposz istenei és istennői egyfelől az égi bolygók megfelelői, másfelől a lelkünkben élő archetípusok. Maga a „jelkép” szó is visszautal a fentiekben említett lélekműködésre:

KÉP                                                  JEI
látható forma                                     transzcendens
értelmezhető összrendezettség                         égi üzenet              
egyensúly, megjelenítés                               AZ, AMI          

Az anyanyelv megtanulásánál is előbb van a szókép, a metafora, a lelki-szellemi üzenet, a metakommunikáció, mint a formális, folyékony beszéd energiacseréje.
Időszámítás előttinek mondtuk fentebb a mitikus kort, ámbár tudjuk, hogy az égitestek istenei IDŐISTENSÉGEK is voltak, mitikus személyességgel töltötték fel az évet, a hónapot, a napot, az órát, a percet és a másodpercet is. Nem maradtak el a számtani megjelölések sem, noha a számok is a láthatatlan világ részei, archetípusok. A látható világgal a műveletek kötik össze, amelyek a lelki működésekkel komoly egyezőséget mutatnak.
A tűnődés, hogy miként hatott az ókor reneszánsza az egész európai kultúra egészére, szükségképpen kitágítja az amúgy is végtelen idői és téri horizontot, hiszen a középkor asztrológusai a hellén örökséget a még ősibb, egyiptomi és sumer civilizációból mentették át.
Azt is tudjuk, hogy a „sötét” középkort valamiféle „felvilágosodásba” való átmenetként is szokták leírni. René Descartes (1596-1650) az elindítója annak a racionalizmusnak, amelynek jelmondata így summáz:

 Cogito, ergo sum.

A vízszintességet a függőlegességgel összekötő és metszésbe hozó koordinátarendszer leírása is az ő nevéhez fűződik:

Ez pedig nemcsak a látható és láthatatlan, az alsó és felső, a jobb és baloldali világ elválasztó vonala lett, hanem a kereszt kapcsán:

• az ECCE HOMO,
• az ember jelképe,
• akinek élete az anyag és szellem küzdelme,
• az alkímiai megfinomodás,
• a vízszintesből a függőlegesben való emelkedés.

A könyvnyomtatásról se feledkezzünk meg. Johannes Gutenberg (1397-1468) egy 42 soros Bibliát nyomtatott 1455-ben. A jelenkor technikája a „Gutenberg Galaxist” digitális sztrádára váltotta.

Kezdjük hát az Akasha Krónika egy újabb olvasatát ama híddal, amely a középkort és jelenlegi életünket szeli át:

• a korszellemben,
• a megújulásban,
• az ember és társadalom kapcsolatában,
• a kommunikációban,
• a világ spirituális pólusának újrafogalmazásában,
• a függőlegesbe emelt vízzel, amely az égi bölcsességgel itatja át a földet,
• egyszóval: a végtelen kommunikációval.

A „kép” a láthatatlan világ láthatatlan erővonalai mentén rajzolódik ki, jelentést, üzenetet hordoz. Láthatóvá tesz valamit egy összrendezettségben, dinamikus egyensúlyban, úgynevezett képnyelven. A képnyelv ősibb, mint a szavak beszéde, a kisgyermekek mindent megelevenítő gondolkodása képnyelven, rajzban jelentkezik, működik az írás megtanulása előtt. Spontán alakul, a tudattalan lélekműködés nyelve ez. Az álmok is képáramlásban zajlanak, sokszor nem is sikerül szavakba átfordítani azokat, és történész is hordoznak.
Ha a reneszánsz idején hihetetlen mértékben felvirágzott képzőművészetre vetünk egy pillantást, a festészetben, szobrászatban, építészetben tág PERSPEKTÍVÁT fedezhetünk fel, a szó szellemi értelmében is. Felsorolni is lehetetlen akárcsak a festőket is, akik a maguk nemében mind korszakalkotóknak mondhatók, de a jelen írásnak nem is ez a célja. Néhányat azért megemlítünk:

• Sandro Botticelli (1445. k. -1510)
• Albrecht Dürer (1471-1528)
• Tiziano (1445. k. – 1576)
• El Greco (1541. k. -1614)
• Raffaello (1483-1520)
• Hieronimus Bosch (1450. k. -1516), akinek a képi világa a mai napig újdonságokkal szolgál,
• és a végére hagytuk Michelangelót (1475-1564)
• és Leonardo da Vincit (1452-1519), akinek a hatása, - talán nem tévedünk, ha azt mondjuk – mindenkit túlszárnyal.

Michelangelo életműve a Dávidtól a Mózesig tartó íven, közben a Síxtusi kápolna képeivel és a székesegyház kupolájával, azzal, ahogyan Firenzébe beírta élettörténetét, olyan magas hegy, mint a zenében J. S. Bach.
Leonardo Utolsó vacsora című képe máig is tanulmányozások tárgya. A képen alkalmazott, úgynevezett vonal perspektíva, amely a térbeli mélységeket hihetetlen eleven erővel érzékelteti, új emberképeket jelent. „Az ember” egyfelől az evilági lét szereplője, de másfelől mélyebb öntudatra ébredést is sugároz minden gesztusával, testtartásával, arckifejezésével. Ilyesféle újdonság sugárzik a Mona Lisa arcáról is.
Leonardo, mint festő, szobrász, építész, művészetteoretikus, természettudós, hadi mérnök, vízműépítő, térképrajzoló, műszaki tervező, messze túlmutat a képzőművészeten. A keresztény művészetben is forradalmi újat alkotott. Bízvást mondhatjuk HOMO UNIVERSALISNAK, aki teljesen új hangokat szólaltatott meg.
Autodidakta volt. Azt vallotta, hogy a mesterek mestere a tapasztalás. Sziporkázó szellem, akinek minden érdeklődése, kezdeményezése, indítéka a végtelenségbe irányul. Ilyenek a fény-árnyék megfigyelései, a mozdulat tanulmányai, vagy az ostromtechnika iránti érdeklődése. Kortársai vélekedése szerint békés, szelíd természetű ember volt, aki a ketrecbe zárt állatokat azért vásárolta fel, hogy azután szabadon engedhesse azokat. Fegyver nélkül járt, holott az ő korában a művészek is kardot viseltek. Hadi cselekményekben soha nem vett részt, mégis kiváló tervrajzokat, térképeket készített és feltűnően érdekelték a gyilkoló szerszámok.
Anatómiai boncolásokat is végzett, hogy megismerhesse az emberi testet, holott ez abban az időben tiltott volt.
Minden mértéket felülmúlóan érdekelte a repülés. Madártanulmányokat végzett, hogy értse, miként maradnak a levegőben fenn a madarak kiterjesztett szárnyakkal, és milyen mozdulatokkal haladnak.
Írásait, tanulmányait általában nem fejezte be, ezeket Merzi mentette meg az utókor számára. Egy hegyikristály ládában őrzik Milánóban a Codex Atlanticusnak nevezett kötetet, technikai rajzait, amelyek még a mai ember számára is sokatmondóak.
Luca Pacioli matematikus, Ferences-rendi szerzetes barátja azt írta az Utolsó Vacsoráról:
„Ez a kép az üdvösség után égő vágyunk jelképe.”
Kéziratai és rajzai ma is valósággal a „titkos tudományok” erejével hatnak.

A XVI. – XVII. század Angliájának drámai kora Shakespeare (1564-1616) személyében megszülte drámaíróját.  A kor drámaisága részint a belpolitikai trónviszályok, részint a spanyolokkal és a franciákkal való háborúk, valamint a vallási viszályok kavargásaiból adódtak.
1547-ben meghalt VIII. Henrik, az őt követő 10 éves Edward hat évvel később meghal. Lady Jane Grey kilenc napig tartó uralkodása után Tudor Mária kerül a trónra, aki vissza akarja állítani a katolicizmust, üldözi a protestánsokat, feleségül megy II. Fülöp spanyol királyhoz, ám két évvel később meghal. Ekkor I. Erzsébet magának követeli a trónt, amelyet 45 évi uralkodása követ. A protestantizmus, az anglikán egyház, a katolicizmus és a puritánok között csak igen törékeny vallási békét lehet kialakítani. Erzsébet után a lefejezett Stuart Mária fia kerül trónra, aki VI. Jakab skót és I. Jakab angol király.

Erzsébetről az utókor úgy emlékezik meg, hogy a nemzeti krízishelyzetben számtalanszor tett tanúbizonyságot bátorságáról, bölcsességéről, pestisjárványtól, összeesküvésektől, háborúktól és ír válságoktól kisérve. A hajadon „szűz” királynő nem szült trónörököst.

Ebben a társadalmi mobilitásban zajlott W. Shakespeare élete is, a változékony összetételű társadalom kavargásai, mint láthattuk az előbbi felvezetésben, a megújulás, az önazonosság keresése, a modernizálódó társadalom által felkínált új szerepek és új kihívások körül forgott. Shakespeare drámái I. Erzsébet és Jakab király korának közösségéhez szóltak, annak tartottak tükröt, de hatásuk messze túlmutatnak ezen a koron:

• az egyetemes emberi lét egyetemes jellegét fókuszálják,
• ezeket látta, láttatta és jelenitette meg,
• zseniális valóságlátással,
• párbeszédei, dilemmái minden időkre és időkhöz szólnak.

Korábban a „színházat” a szentek életét feldolgozó misztérium játékok jelentették. Bibliai történteket adtak elő vándorszínészek a piactereken.
A reformáció után azonban ez a túlzottan katolikus szellem némileg visszautasításra talált, be is tiltották.
Majd a jó és a gonosz örök harcát bemutató tandrámák (morality play) divatja hódított, kocsmákban, céhműhelyekben, városházak udvarán, magánházaknál történő előadásokban.
1560-tól nemesek, és maga a király is alapított és szponzorált társulatokat. A Globe 1599-ben nyílt meg.
Vitathatatlan, hogy a reformkor legnagyobb drámaírója W. Shakespeare, és különbséget is kell tennünk az egyszerű „színmű” és a dráma között. Az ókori drámák katarzisát képes felidézni Shakespeare, miként az egész reneszánsz táplálkozik a hellén kultúra hagyományaiból, áldásaiból. A nagy ókori triász: Euripidész (i.e. 480-403), Ayschylos (i.e. 525-556), és Szophoklész  (i.e. – 496 k.) a peloponézoszi háború idején írták drámáikat, az Athén és Spárta között való megmérkőzés idején. Shakespeare merített ebből a korból, ezt nemcsak az ókori tematikák jelzik, hanem magának a MŰFAJNAK a mesteri módon való kimunkálása.
A katarzis mellett, - amely a lelki energiák átalakulását jelenti – a DIALÓGUS, az élő párbeszéd a dráma másik fő ismérve. Ez a kommunikációnak összehasonlíthatatlanul hatásosabb lehetősége, mint a leírás, mivel ez a jelenben zajlik. Ezáltal mozgósítani képes a metakommunikáció egész arzenálját a mozgáson, a gesztusokon, a hanghordozáson, az arckifejezésen, etc. keresztül.
A drámában kirajzolódó világkép nélkülözhetetlen tartozéka a SORS. Sajátságosan élő módon jeleníti meg a személyt, a hőst, aki még bukásában is komoly erőket mozgósít a lelkekben.
A drámában a MAGASABB HATALOM JELENLÉTE nyilvánvaló:

• ez idéződik fel a cselekedetekben,
• ezekről történik tanúbizonyság.

Ha az egyéni életekben és a történelmi korszakokban az anyag és a szellem küzdelmét keressük, a dráma ebbe bepillantást ad.
Robert Browning gondolatával zárjuk a Bika jelhez kapcsolt eszmefuttatásunkat:

• God,s in his heaven,  All right with the world.
• Isten fenn az égben, a földön minden rendben.

A társadalom szerveződését is csak a tudatos és tudattalan lélek működése alapján tekinthetjük át a maga teljességében:

közösség                                       kormányzat

A közösség a természetes szerveződés alapján, a születés rendjének, a családi hovatartozás kapcsolatában az identitás kialakulásának, ezáltal a normális nevelődésnek a felségterülete. Ez a tudattalan lélekrész tartozéka.
Az állam, a kormányzat, a közigazgatás racionális szervezettsége, struktúrája, hivatalai, törvényei, szabályozottsága már nem mondható spontán folyamatnak, és híven tükrözi a korszakokra jellemző világnézetet, gondolkodási fejlettséget, látókört. Jelenkorunkban például a törzsi szervezetekben élő népeknél Közel-Keleten a demokrácia exportálásának a csődjét láthatjuk, és egy hatalmas, világméretű felfordulás kezdetét, a multikultúra tiszavirág életű ideájának nyomán kialakulni.
A vidéki és városi élet is ezt a fentiekben idézett megosztottságot tükrözi:

• a vidéki ember természet közeli,
• a családi mesterségek családokon belül öröklődnek,
• a csalási kötelékek meghatározóak,
• szemben a városi élet elidegenítő hatásaival, ahol több a gyökértelenség, az ebből fakadó értékválság a sokféle lehetőség kínálatában,
• a társadalmi szerepek arzenáljában.

Míg a természetes közösséghez rengeteg érzelmi szállal kötődhetünk, addig a városi, idegen emberekből álló forgatagához nehezebb kötődni. A hivatalos nyilvántartásban csupán sorszámok, kartotékok vagyunk személytelenül.
Természetesen KULTÚRÁBA születünk és ezek a hagyományok, kialakult szokásrendek, írott és íratlan viselkedési szabályok sokrétűen irányítják életünket.

A KULTÚRA = A SZENTSÉG MŰVELÉSE ÉLETÜNKKEL.

Ebből következik, hogy csak szakrális kultúra van, az ellen-, a szubkultúra, a kultúrsznobizmus és a kultúrkufárkodás nem tekinthető annak.
Az oktatásnak és nevelésnek is kialakult kultúrája van az évszázadok során. A tanítás szakrális tevékenység, a Merkúr bolygóhoz szoktuk rendelni:

• a határok járójához,
• a pszichopomposzhoz,
• akinek nevéből a hermeneutika szó is származik.

Az ipari forradalmakat és az információrobbanást követő időkben sok változáson ment át, mit kell az ifjabb nemzedékekben az iskolarendszerben átadni. Kell-e ma latint tanulni, Jókait olvasni, vagy inkább kortárs irodalmat? etc. Hasonló dilemma a vizsgált korszakunkban is volt, amelynek zavarodottsága semmivel sem volt kisebb a jelenlegi korunknál.
Nevelés tekintetében a PÉLDA az igazi hatóerő, ám a családok széthullásával komoly akadályozó tényező, hogy a szülői példakép nélkül formálódik a gyerekek nagy része. Ebben a mindenki a más gyerekét neveli gyakorlatban könnyen el lehet távolodni az igazi önvalónktól. Erre még rárakódik a világháborút követő materialista/ateista ideológia is.
Az Istentől való eltávolodás a XVI. – XVII. században is meghozta a maga szétziláló hatását. Ebből az időből Johannes Comenius (1592-1670) cseh pedagógus alakját idézzük, aki átfogó világlátásban írja meg műveit, amelyek a modern pedagógiai szemléletben is megállják a helyüket. Például az Orbis Pictus című írása. Ennek oka, hogy a nevelés forradalmi és kardinális szerepét fókuszálja a világ útvesztőjéből való kikerülésben, a társadalom megreformálásában. Pontosan felméri és áttekinti a hiábavalóságokat, a lélek gyötrelmeit, amelyekben senki nem tudja honnan jön és hová tart, nincs tisztában saját mivoltával, jobbára álarcokat viselnek, és elvéreznek külső és belső sebezhetőségükben.
Központi gondolata, miként lehet, hogy a halhatatlanságra teremtett ember összevisszaságokat hoz létre, viszályban, tudatlanságban, zűrzavarban éli le életét. Látja a filozófusok álbölcsességeit, az etikátlan politikusok szégyentelen köpönyegforgatásait, az alkimisták eltévelyedéseit, a vallási visszásságokat, a jogi csűrcsavarásokat a vagyonok megmentése érdekében.

Végső konklúziója, hogy a béke, a lélek derűje a saját szívünkbe való visszatérés, mert az örökkévalóság titkai csak itt tárulhatnak fel előttünk.
Saját szívünk ÉLŐ TEMPLOMÁBAN.
Ezt a nevelést és oktatást képviselte J. Comenius.

Ezek ma is, a Vízöntő korszak zűrökkel tarkított átmenetében is fontos útmutatók.

Miguel de Cervantes (1547-1616) azután kezdett írással foglalkozni, miután egy csatában elvesztette balkarját.
Regénye, a Don Quiote két részletben jelent meg 1605-ben és 1615-ben.
A címszereplő egy elszegényedett vidéki nemes, aki túl sok lovagregényt olvasván, kissé megzavarodott. Megszállottként foglalkozott a lovagkor feltámasztásán. Rozsdás páncélt öltött magára, felült kivénhedt kancájára, Rosinantére, és elindult igazságot tenni a világban. Kísérője, a piknikus Sancho Panza, józan paraszt eszével éppen az ellenkezője volt.
Különös párost alkottak: a nemes ideálokat kergető lovag és a földhözragadt gondolkodású fegyverhordozója.
Abszurd kalandokba keveredtek, ezek közül legemlékezetesebb a szélmalomharc. Ez nőtte ki magát valamiféle felejthetetlen szélmalom harccá, amelyet vívunk a szélmalom társadalomban nap mint nap a Cervantes óta eltelt fél évezredben is.
Cervantes előtt is íródtak regények a világirodalomban, gondoljunk csak Apuleios Aranyszamár című írására, de ennek az „elmés nemesnek”, a kalandor lovagnak a két vaskos kötetbe gyűjtött históriája mindenképpen a XVI. és XVII. századi korszellemnek a kvintesszenciáját jeleníti meg:

• két világban élünk, egy valódi és egy látszat életben, egy megfoghatóban és egy képzetiben,
• de melyik az igazi?
• melyikhez jó, ha igazodunk?
• ki az igazság hordozója, a személy, a közösség, a társadalom?
• mi az ÜDV az egyes ember és az egész emberiség számára: a lovagok szegényeket és elesetteket védő hősies magatartása, vagy ez az eszmény is kevés, idejét múlt?

Ha az ember végigolvassa az első kötet 74, és a második kötet 52 „feljegyzésre méltó” történetét, valójában a sorok mögött rátalál a VÁLSÁG és VALÓSÁG újrafogalmazására Cervantes regényében. Mert ebben a tudatos és tudattalan lélek ütközetében, működésében, amely a taglalt kor és jelenkorunk analógiájának a lényege, jól látható konfliktusok rajzolódnak ki:

• az egyén és társadalom,
• az anyagi és szellemi világ értékei,
• a tudomány és technika,
• az állami szabályozás szerepe és a személy szabadsága közötti konfliktus például a munkavállalás szempontjából,
• hogy csak a főbbeket említsük.

Mindez a reneszánszot követő „felvilágosodásban” már nyomokban fellelhető.
Azt is tudnunk kell, hogy a regény őse a mítosz, a tudattalan lélek esemény kavalkádja, a legendák, a csodák fordulataival. E sorok írója ma is mitológiai forgószínpadnak látja az egyéni életek és az emberiség történelmét.

A regény műfaja mintegy a vallomás kényszeréből alakult ki, értelmez, véleményt formál, emlékezik, újrafogalmaz, megszólít, állásfoglalásra késztet. Az idők folyamán újabb és újabb formában teszi ezt: én-, napló-, levél-, életrajzi regény formájában. De az IDŐ a legfontosabb faktor mindebben, amely a történet hordozója, a dinamikus elem, amelyben kiforognak a történések a kezdettől a kibontakozáson át a lezárulásig. Tudjuk, hogy az idő az egyik legmélyebb létélményünk:

• benne vagyunk egy végtelen zajlásban,
• miközben bennünk is vonul a saját időnk.

Az az idő, amelyben a saját életfeladatunkat meg kell oldanunk, véghez kell vinnünk. Ezt általában az idő kényszerítő erejének éljük meg, hiszen egy emberöltő limitált. A regény ennek a történethömpölygésnek a műfaja. A dráma lényege a konfliktus, a vers maga a zen pillanat. De lényegében mindhárom műfaj a SZEMÉLYT igyekszik megragadni, változó formában és eltérő módon.

 A „személyiség”, amelyet mi magunk is építünk, biológiai, pszichológiai, társadalmi vetületekben alakul, valamiféle öntörvényűség által. Ezt tárja elénk Cervantes remek műve, amelyre még a homeopata orvosok is felfigyeltek, amikor megállapították, hogy mind a piknikus Sancho Panza, mind a hórihorgas Don Quiote alkati szere a Sulphur.

Vizsgált korszakunk világképe mereven hierarchikus:

• Isten az égben,
• alatta az angyalok,
• a világ középpontja a Föld,
• körülötte kering a Nap és a Hold.

A társadalom is hasonlóképpen szerveződött ebben a szemléletben:

• a király a trónuson,
• a földesurak és nemesek születési előjoguk védettségében,
• a jobbágyok dolgoznak.

Ez a geocentrikus nézet több szálon bomladozott, talán az emberek közérzeténél kezdődhetett, amely humanizmus néven vert gyökeret. A távoli, a túlvilági üdv-ígéret helyett az evilági boldogulás lett hangsúlyosabb. Ez Isten létét még nem kérdőjelezte meg, és az egyházakhoz való hűség is megmaradt, de az egyház álszentsége és korrumpálódása elvégezte a maga bomlasztó munkáját. Előkerültek az ókori kéziratok, a kor gondolkodói felfedezték az azokban foglaltak aktualitását, megnyílt az igény a beszűkült látókör tágítására, mind a tudományok, mind a művészetek tekintetében.
Az erős, független városállamok kialakulása Észak Itáliában nemcsak az építészetet lendítette fel, hanem a kereskedelem megélénkülését is magával hozta. Ez részint új árukat, részint új kereskedelmi útvonalakat jelentett, mint azt majd láthatjuk a földrajzi felfedezések fejezetben. Az anyagi fellendülés egyben a kapitalizmus előkészítésének is tekinthető. Ebben a korszakban már nemcsak a kutatások, matematika, az orvostudomány, az építészet lendült fel addig soha nem látott méretekben, de új eszmék kezdték foglalkoztatni az embereket.
Desiderius Erasmus (1469-1536) A balgaság dicsérete című művében az irónia kereszttüzébe állítja az egyházi képmutatást, a józan észre apellálva, látván a valóságtól való tarthatatlan elrugaszkodást.
A politikát sem hagyta érintetlenül a szellemi forrongás. Nicolo Machiavelli (1469-1527) A fejedelem című munkájában tűzi tűhegyre a kegyetlen és korrupt uralkodók tetteit. Az emberek feletti korlátlan uralom megszerzésének vágya csak mindenféle manipulációk révén lehetséges, azaz erkölcsi bukfencek által. Itt már előbukkan a még napjainkban is gordiuszi csomót okozó kérdés:

• az erkölcs és a politika viszonya,
• az, hogy a politikának erkölcsileg szilárd állampolgárokat kellene nevelnie,
• hogy a politikában csak erkölcsileg feddhetetlen embereknek szabadna részt vennie,
• és hogy a jog nem relativizálható, miként az Hans Kelsen (1881-1973) nyomán a mai joggyakorlatban sajnos megvan.

Sajnos, ma a jogot és igazságot egymástól függetlenül kezelik.
Sir Francis Bacon (1561-1626) A műveltség haladása címen írt könyvében amellett érvel, hogy a szaktekintélyek szolgai követése helyett vegyük a környező világ információit, tapasztalatait, emlékezetünk, képzeletünk és értelmünk felhasználásával.
Ma már tudjuk, hogy ezek az eszmék a felvilágosodás korát hozták, amely nem mondható aranykornak. De azt is tudjuk, hogy

•  Rész szerint van bennünk az ismeret,
• és rész szerint a prófétálás,
• de amikor eljő a teljesség,
• a rész szerint való eltöröltetik.
• (I. Kor.  13/9-11.)

Kitérünk néhány magyar vonatkozásra is:

Apáczai Csere János (1625-59), a Magyar Enciklopédia szerzője (Utrecht 1655).
Ez a 11 részre tagolt kézikönyv a descartesi ismeretelmélettel indul. Átfogó képet nyújt a logikáról, matematikáról, csillagászatról, gazdasági ismeretekről, teológiáról, retorikáról, orvostudományról. Meggyőződéssel hirdeti a kopernikuszi világrendszert.
Rövid élete nem mentes a drámai fordulatoktól. Törekvése, hogy a világi tudomány magyar nyelven is elérhető legyen, saját korában, amikor külföldről hazatér, nem találkozik töretlen elfogadással.

Bornemissza Péter (1535-84) lutheránus prédikátor, szuperintendens, író,
Balassi Bálint nevelője, Szophoklész Elektra drámájának fordítója.
Zaklatott korában zaklatott élet jut neki is, még börtönbe is zárják.
Huszár Gál mellett famulus.
Ötkötetes prédikátorkönyve és az Ördögi kísérteteken kívül című írásai komoly társadalombírálatok.
Magánéleti megpróbáltatásokban sincs hiánya: 1576-77-ben pestisben két feleségét, öt gyermekét és több hozzátartozóját veszítette el.

Balassi Bálint (1554-94) a magyar nyelvű líra megteremtője szerelmes és istenes verseivel. Sajátos strófaszerkezetet is alkotott, amely Balassi-versszak néven őrződik.
Rövid élete jellegzetesen nyugtalan reneszánszélet, de nem fénytelen:

„AZ ÉN JÓ ISTENEM, A GYERTYÁM NÉKEM, MINDEN SÖTÉTSÉGEMBEN.”

A reneszánsz a spirituális vezérlő csillagot nem tévesztette szem elől, miközben a hagyományba eresztette gyökereit.

A nehezen kifürkészhető történelmi mélységek áramai természetesen az orvoslás művészetét sem hagyták érintetlenül a XVI. - XVII. században. Ezúttal Paracelsusra (1493-1541) vetjük ki az emlékezés hálóját, akit még napjainkban is az egyik legnagyobb orvosnak mondunk. Gyógyászata, egyénisége és életműve valóban korfordulót jelentett abban a kontraszt környezetben, amelybe beleszületett, és amely őt életében alig fogadta el. De ő bátran szembeszállt szúk látókörű kollégáival, az elavult irányzatokkal, ezért sok helyütt összeférhetetlennek ítélték.
Nagy elődjéhez, Hippokrátészhez hasonlóan ő is a TELJESSÉGBEN REJLŐ HARMÓNIÁHOZ igazodott:

• ma ezt holisztikának nevezzük,
• ennek lényege az integrált szemlélet, vagyis az, hogy a szervek izolált vizsgálata nem vezethet eredményhez,
• végzetes hiba, a szervektől nem látni az egész embert,
• hiszen az EGÉSZ több és más, mint a részek puszta halmaza,
• az INTEGRÁCIÓ emeli a részek fölé.

Ez a szintézis bizony még a mai napig is hiányzik az orvoslásból. Gondoljunk csak a gyógyszerek mellékhatásaira: amit nyerünk a réven, elvesztjük a vámon.
Paracelsus a gyógyulást a szervezet belső védekező erőinek összműködésében látta, mentesen attól az orvosi gőgtől, mintha ő gyógyítana. A sebgyógyulást is a természetes, belső erők hatásában látta, nem a külső beavatkozásban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sebet ne kellene megtisztítani, vagy a belső erőket serkenteni.
Átfogó mikro- és makro világra való pillantása, valamint az elmélet mindenkori összehozása a gyakorlattal a legfontosabb jellemzője.

”Az osztott orvosok a gyógyító művészet megölői. Egyik csak ehhez ért, a másik csak ahhoz, de ez nem az igazi tudás. Aki csak egy részt tud, az semmit sem tud, és azt sem tudja, mit nem tud.”

Több ezer oldal belgyógyászati és sebészeti leírás maradt tőle.
„Bőrsebészetének” lényege a betegség mintegy kivezetése a testből, ahol a fájdalmas gyulladás a túltelítődést jelzi.
Elfogulatlanul képes tanulni mindenkitől, okosoktól és együgyűektől, javasasszonyoktól, szemfényvesztőktől, egyszerű gyógyítóktól, a népies és titkos szerektől.
De vita longa címen írt, életmeghosszabbító témájú könyvében hitet tesz a világ szellemi irányítása és az ember lelki erőkkel való egészségének megőrzése mellett.
Páratlan felelősségérzet hatja át. Az orvosi hivatást, mint az istenségről és a természetről való tudás összefoglalásának és alkalmazásának tekinti. Ez a szemlélet túlemelkedik a „tudományosságon”, hiszen  a láthatatlan betegségek, és a láthatóak is, lelki eredetűek. A lelki rendellenességekből keletkeznek a testi betegségek.
Svájcban született, édesapja is orvos volt.
Ferrarában végzi az orvosi fakultást, doktorrá avatják, majd vándorútra kél. Hangyaszorgalommal gyűjti a tapasztalatokat, adatokat, megfigyeléseket, kutat, nyomoz, kérdezősködik. Mindent lejegyez, gondolkodik, töpreng. Bejárja szinte egész Európát Svédországtól a görög Rodoszig, Krétáig. Még Konstantinápolyban is megfordul. Eperjesen is járt. De nem telepedett meg sehol, nem törekedett professzori címre, a természet mély ismerete izgatta. Nem gazdagodott meg gyógyító művészetétől, a szegényeket ingyen kezelte. Jártas volt az ásványi és növényi szerek gyógyító erejében, ez a homeopátia alapja.
Ő is a forrongó kor nagy szülötte, aki beírta nevét az öröklétbe.
Sok híres mondása közül idézünk egyet:

• Rég volt, amikor az emberek természetes bölcsességgel táplálkoztak, és a csillagokból áradó gondolatokat ették.

Vizsgált korszakunkban a Föld megkerülése csak vízi úton történhetett, körülhajózással, mivel a repülő még nem volt ismeretes. A spanyol, portugál és brit tengerhajózás fellendülésével indultak meg a nagy felfedezések.
A Föld első körbehajózása 1519-22 között történt I. Károly spanyol király megbízásából, a portugál Ferdinánd Magellán (1480-1521) expedíciójával. Magellán szerencsétlen módon nem érhette meg munkája gyümölcsének learatását, mert egy évvel korábban a Fülöp-szigeteken elesett a bennszülöttekkel vívott harcban. Az egyik alvezére, a spanyol Juan Sebastian Fleanóra (1476-1526) maradt a bolygónk gömbalakjának bizonyítását megtenni. Az ő nevéhez fűződik a Dél Patagóniában található, Ázsiába vezető szoros felfedezése, amelyet róla neveztek el. Felmerült később, hogy nincsen-e egy ehhez hasonló átjáró Észak Kanada környékén is, de a jég birodalmában nem jártak sikerrel. Ezt a Nyugati átjárót 1520-ban fedezte fel.
A XVI. – XVII. századi európai tengeri nagyhatalmak előtt az arabok voltak a keleti fűszerkereskedelem kizárólagos élvezői. Hosszú karavánutakon, a szárazföldön keresztül szállították a fűszereket Európába. Az európai uralkodók felismerték, hogy ha hajóval, az óceánon keresztül eljutnak a Távol Keletre, és maguk kereskednek, busás haszonra tehetnek szert. Nem sajnálták hát a pénzt az expedíciók támogatására. 15 alkalommal vágtak neki Afrika megkerülésének, ebből 14 vagy visszafordult, vagy odaveszett a viharos „Borzalom fokánál.” Ezt a helyet ma a Jóreménység fokának nevezik. 1488-ban sikerült először megkerülni Afrikát. Ekkor fedezték fel a Zöldfoki szigeteket is. De az áhított, Indiába vezető tengeri útra még nem bukkantak rá.
Kolumbusz Kristóf (1451-1506) spanyol hajós már tudta, hogy a föld gömb alakú. Bizonyítékokat gyűjtött, hogy a távoli nyugaton összefüggő földrész található. A portugál kormányzat egy ideig nem volt hajlandó támogatni a vállalkozást, míg végül hosszas tárgyalások után Spanyolország 1492-ben beleegyezett, hogy az itáliai tengerészet expedíciójának három hajója útnak induljon. Augusztus 3-án bontottak vitorlát. Okt. 12-én elérték a Bahamák partjait, később Kubát és Hispaniolát. Második útjuk alkalmával, 1493-96 között Jamaicára és Puerto Ricóra bukkantak rá. Az élete végéig Indiának gondolt szárazföldet harmadik útja alkalmával érte el. 1498-ban valójában Dél Amerika partjainál kötött ki. Végül a többszörösen felfedezett földrész nem első utazójáról, hanem a firenzei Amerigo Vespucciról (1451-1512) kapta a nevét, aki Kolumbusz Kristóf után két évvel indult útnak. Ő ismerte fel, hogy valójában nem egy szigetről, hanem kontinensről van szó, A földrész az ő nevét kapta.
Természetesen még sorolhatnánk a rengeteg próbálkozást, és a nyomukban járó több százéves gyarmatosítást, de ennek a kitekintésnek nem ez a célja. Csupán annyi, hogy az új eszmék és forrongások érintették a Fölről kialakított képet is.
Sőt, megindult az ég felfedezése is. Az iránytűk, a sextánsok, tengeri térképek segítségével a szélességi köröket előbb határozták meg, mint a hosszúságiakat.
John Harrison (1693-1776) kifejlesztett egy órát, amely a tengeren pontos időt mutatott, és amely ezáltal a hosszúsági körök mérésére alkalmasnak bizonyult. Drámai története közel 30 évi munkájáról szól, Az angol kormány 1714-ben 20 000 fontos díjat ajánlott fel a kronométer készítőjének. Csak a negyedik kronométerét fogadták el, amely Plymouth és Jamaica között mindössze 5 szögmásodperces hibát mért. Ez 1762-ben történt, de a díjat visszatartották még több, mint 10 évig. Végül halála előtt 3 évvel megkapta a díj negyedét, 5000 fontot.
De végülis az ő nevéhez fűződik a Greenichtől számított hosszúsági körök megrajzolása, amely a tájékozódás, az időszámítás alapja.
A tengeri hajózást követő gyarmatosítások a világpolitikai térképét is átrajzolták, annak minden jó, előrevivő és komoly vétségeket elkövető járulékaival együtt.
Ma a repülés vette át ezt a nagy távolságokat legyőző közlekedést.
Nem kevesebb bumeránggal, mint amit a hajózásnál tapasztalhattunk.

A geocentrikus világkép korában járunk, amelyben általánosan elfogadott volt az ókori csillagász, Ptolemaiosz i.e. 450 körül írt Almagest c. munkája nyomán. De ennek a kornak a nagy szülöttei nemcsak a múlt hagyományai felé fordultak, hanem nagyobb, kozmikus távlatokat is vizsgálatuk tárgyaivá tettek.
Kezdjük egy Vízöntő szülöttel: NIKOLAUSZ KOPERNIKUSZ (1473-1543) lengyel csillagász febr. 19-én született. Tíz éves korától, apja halálát követően, nagybátyja gondoskodott nevelésérő. Krakkóban, majd Itáliában tanul a bolognai egyetemen, hogy felkészüljön az egyházi pályára. Itt találkozik először a csillagászattal. Majd a Páduai egyetemen orvostudományt tanul, orvosi asztrológiai kurzusokat látogat.
1503-ban doktorál, nagybátyja személyi titkáraként és orvosként dolgozott, egyre több időt szentelt a csillagászatnak. COMMENTARIOLUS címen mintegy 40 oldalas, kéziratos esszéjében rukkol elő a világon első ízben a HELIOCENTRIKUS világnézettel. Sok akadályoztatás után 1532-ben megírja a DE REVOLUTIONIBUS ORBIUM COELESTINUM könyvét, de csak 10 évvel később, röviddel halála előtt jelenik meg nyomtatásban. A könyvet III. Pál Pápának ajánlja, ezzel némileg fékeződik a forradalmi hatás, amely megrendíti az egyházi dogmatikát.
A másik Vízöntő-szülött GALILEO GALILEI (1564-1642), aki febr. 15-én látta meg a napvilágot Olaszországban. Pisában eredetileg orvostudományt tanult, később kezd matematikával és filozófiával foglalkozni. Végül matematika professzor lesz.
1609-ben megépíti távcsövét. Felfedezi a Jupiter holdjait, amelyeket később róla neveznek el. Ezt követően többször szembekerül az egyházzal, amely a kopernikuszi tanokat eretnekségeknek tartotta. Rómában sem járt sikerrel, hogy meggyőzte volna az egyházat a heliocentrikus világnézetről. Meg is tiltották neki, hogy a kopernikuszi felfogást tanítsa. Az 1632-ben kiadott „Párbeszéd a két legnagyobb világrendszerről” című munkája miatt inkvizíció elé idézik. Házi őrizetre ítélik, műveit letiltják.
De nemcsak a világ közepével volt probléma. Ebben az időben statikus, mozdulatlan világképet képzeltek el az emberek. Galileit is kényszerítik arra, hogy nyilvánosan tagadja meg nézeteit. Ennek kapcsán él közöttünk elhíresült mondása: EPPUR SI MUOVE!
A modern tudomány atyjának tartja őt az emlékezet.
TYCHO BRAHE (1546-1601) dán csillagász ezernél több égitest helyzetét és mozgását figyelte meg, jegyezte fel. Mindezt a távcső felfedezés előtt. Következtetései szerint a bolygók elliptikus pályán keringenek a Nap körül, a Nap pedig a mozdulatlan Fölf körül.
Munkássága hatalmas lökést adott Keplernek abban a felismerésben, hogy a Föld kering a Nap körül.
JOHANNES KEPLER (1571-1630) német csillagász nevéhez fűződnek azok a fizikai törvények, amelyek a bolygók Nap körüli pályáját határozzák meg. Azt is mondhatjuk, hogy valójában a gravitáció felfedezésének is az előfutára, hiszen feltételezése szerint kell lenni a Nap és a bolygók között egy erőnek, amely megtartja őket keringési pályájukon.
És végül nem szabad megfeledkeznünk GIORDANO BRUNÓRÓL (1543-1600) sem, aki a világegyetem végtelenségében, a csillagvilág számtalanságában hitt, igazi reneszánsz filozófusként, és ezért mártírhalált halt. A St. Domonkos rendbe lép, pappá szentelik. Sokat foglalkozik logikával, dialektikával. Nicolaus Cusanus és Kopernikusz óriási hatást gyakorol rá. Szenvedélyes, önálló gondolkodó, hatalmas kritikai érzékkel áldva/verve. Önállóságra törekszik, költői vénája is van. Leveti szerzetesi ruháját.
Az inkvizíció elől menekülnie kell. „Az idő jeleiről” írt korai műve sajnos elveszett.
Genfben a kálvinisták védelmükbe veszik. Nyomdászként dolgozik. De a kálvinista szigor nem testére szabott. Innen Franciaországba megy. Megszerzi a magiszter artium címer. Arisztotelész „De anima” c. munkáját tanulmányozza. „Az idők árnyékában” c. művét latinul írva a királynak ajánlja. Majd Londonba távozik, az oxfordi egyetemes a lélek halhatatlanságáról tanít. A kopernikuszi tanok és a bonyolult politikai helyet miatt távoznia kell az egyetemről. Irodalmi körökkel kerül kapcsolatba. Termékeny alkotói periódusában kifejti metafizikáját, természetfilozófiáját, etikáját. További útjai során Prágában a geometriáról írt könyvének egyik példányát II. Rudolfnak adja, aki 300 tallérral jutalmazza meg. A lutheri reformáció is megtermékenyíti lelkét.
Még négy könyvet ír. Olthatatlan honvágya miatt visszatér Velencébe, Páduába, remélvén, hogy az egyház megbékél vele. De egyik tanítványa feljelenti az inkvizíciónál, ennek folytán 1582-től az inkvizíció foglya lesz, előbb Velencében, később Rómában. Hosszú börtönélet és számtalan kihallgatás vár rá. Filozófiai tanait nem tagadja meg.
1600, febr. 17-én máglyahalált hal.
29 év elteltével szobrot emelnek emlékére a Campo di Fiorén, a virágpiacon, ahol korábban megégették.

Vizsgált korszakunkban a Halak aiont járjuk körül. Neptun háromágú szigonyával felkavarta a lélekóceánt. A nyitottság és megismerés szelleme teret nyert és elterjedt Európában. A reneszánsz az antikvitástól inspiráltan a humanizmust is felvirágoztatta. Mindez természetesen a zenére sem maradt hatástalan.
A korábbi vokális darabok mellett megjelentek a hangszeres kompozíciók. A kifinomult északi polifónia a déli népek akkordjaival, dallamaival színesedett. A MADRIGÁL világi műfaja ekkor érte el kiforrott formáját, megnőtt a világi zene iránti érdeklődés.
Giovanni Pierluigi de PALESTRINA (1524-94) a reneszánsz egyik legtermékenyebb zeneszerzője volt. A madrigálok mellett főleg egyházi zenéket, miséket írt. A hatszólamú Missa Papae Marcelli címűt valóságos „minta misének” tartja a zeneirodalom, misztikus hangulatával. A „Palestrina – stílus” még ennyi évszázad távlatából is egységesnek, összefoglaló jellegűnek mondható.
A kor másik kiemelkedő zenei képviselője a kortársai által Divina Claudiónak nevezett C. MONTEVERDI (1567-1643). Énekei és hegedűdarabjai nyomán hídként emlegetik a reneszánsz és a barokk zene között. De ő az olasz opera atyja is. Az Orfeo 1607-ből való. Nyitott az emberi szenvedések és szenvedélyek iránt, kutatja az emberi élet végső célját/céltalanságát. 1630-ban hatalmas pestisjárvány dühöngött Velencében. Ekkor kicsit elfordult a világi élettől, pappá szentelik. Az alkímia is foglalkoztatja. Az emberi lélek mélységeinek, a szenvedésnek és extázisnak avatott ismerője. Hasonlóan festő kortársaihoz, Rembrandthoz, vagy Velasquezhez.

Ma már egyre kevesebben idézik az elhíresült mondást, hogy „már a régi görögök is tudták…”. Egyre kevesebben fordulnak a hagyományok örök értékeihez, amely a reneszánsz korában komoly inspiráló erő volt. A zenei harmóniák témájában ehelyütt utalunk kiegészítésképpen Püthagoraszra (i.e. 570. k. -480.k.), aki szerint mindennek a lényegét a számok adják, amelyeknek a természete nem ismer tévedést. Tanítványait a számok és a zenei hangok harmóniájára tanította, hogy ezáltal harmonizálja lelki működésüket, életüket.
ARANY EPOSZA máig sem évült el:

• Sziklaszilárdan állj abban a lényben, aki lelkünkbe helyezte a Lét nagy törvényét, a természet örök forrását. Ez adja meg tetteidhez az isteni erőt.
• Az ember származása isteni, és saját szent lényétől tanulja meg, miként éljen.

Tartsuk hát emlékezetünkben:

• a számok misztériumát,
• a hangok frekvenciatartományait,
• a hangskála világteremtést tartalmazó rejtett üzenetét,
• amely rárímel a bolygókra és a csakrák lépcsőfokaira.

Egyszóval irányt szab gondolkodásunknak, haladásunknak.
Mindez kiszűrve a SZFÉRÁK ZENÉJÉBŐL, amely a CSEND.