![]() |
Április: |
|
||
Only child Amennyire igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, az is megtörténhet, hogy éppen szétrobbannak. Ez utóbbi történt Mimi és Berci esetében is. Mimi ötgyermekes családban nőtt fel, Berci egyke. Mimi vidéken élt húsz éves koráig, Berci abszolút fővárosi környezetben, a széltől, a mozgástól, a próbatételektől védetten. Anyja afféle „gyenge fácska”- ként kezelte, paralizálta. De így védőbástya lett ingatag házasságában férje leterhelésére és megtartására. Ez az ingatagság részint abból táplálkozott, hogy anyja nyolc évvel volt fiatalabb apjánál, részint abból, hogy anyja nem akart dolgozni Így azután a hármas fogatuk remekül működött, két ember mindig össze tudott fogni a harmadik ellen. Ez a pairing a játszmák fenntartásában kiválóan működött, és a herdálásnak is teret engedett.
|
Rohamszülés Ó, hányszor sül el visszafelé a puska! Elvonultak az új házukba, amely a Bakonyban volt, eléggé eldugott és meglehetősen nehezen megközelíthető helyen. Meg is pendítette párjának, hogy legalább két óra, amíg szükség esetén valaki odaér, de Ági folyton leintette az efféle aggályoskodást. Közelgett az idő, de számításaik szerint még hetek voltak hátra. Ám egy reggel Ági „szükséglete” miatt bement a fürdőszobába, és akkor megindultak az események. Rögtön felfogta, hogy ezek túlmutatnak a szokványos méreteken, szólt hát Norbertnek, aki alákukucskált egy tükörrel, és akkor meglátta a fiuk fejét, aki már útra kelt. Felfogta kezébe az érkezőt, másik kezével a mentőt tárcsázta. Valóban közel két órát tartotta a babát a kezében, amíg a mentősök megérkeztek a köldökzsinórt elvágni. Az instrukcióknak megfelelően addig valahogyan melegen tartották a babát. Ezt a történetet csak az a baba-mama eset múlja felül, amikor az újszülött az országúton jött a világra egy közrendőr segédletével egy taxiban. |
|||
![]() |
Május: Rettegés Hülye vagy! Tüskepáncél |
|
||
Rettegés Ki gondolná, hogy a rettegés a négy nagy szenvedély egyike? Mármint a gyönyör, a fájdalom és a remény mellett. És hogy egyáltalán a szenvedély kategóriájába sorolható. Márpedig szenvedély, abban a vonatkozásban, hogy teljesen elborít, nem hagyja, hogy
| ||||
![]() |
||||
„Hülye vagy!" Talán valamiféle óvodáskori viselkedés maradvány lehet az, amikor tanult, felnőtt emberek hülyézik egymást. Ki tudja miért a szótár kitörölhetetlen darabja, hogy egy feleség vagy férj gyakran lehülyézi társát anélkül, hogy belegondolna ennek sértő mivoltába. |
||||
![]() |
||||
Tüskepáncél Ha valakinek kölcsönt adtál, amelyet az vonakodik visszaadni a megbeszélt időre, és amikor te rákérdezel, mikor rendezi, ő pedig rád förmed, ócsárlásba kezd, hogy milyen pitiáner, pénzéhes és irigy vagy, az kimeríti a támadva védekezés széles körben alkalmazott stratégiáját.
|
|
![]() |
Június: |
||
Húgom lesz az anyósom?
A problémák és a tér Minden probléma energetikai természetű, ezáltal kapcsolódik a térhez. Legyen szó holtpontról, zsákutcáról, megfeneklésről, összegabalyodásról, vagy bármilyen elakadásról. Minden esetben az energia áramlásának valamiféle akadálya, ütközése, vagy torzulása áll fenn. Az is ezt a dinamikai tényezőt támasztja alá, hogy olykor csőstül jönnek, egymást mintegy bevonzván, vagy kényszeresen ismételvén, halmozódnak. A baj nem jár egyedül, tartja a mondás. Belülről fojtogatnak bennünket a problémák, kívülről ránk nehezednek, vagy elsodornak. |
Amikor egy probléma „megoldódik”, lényegében eltűnik, semmivé válik. Feloldódik, mint a só a vízben.
|
![]() |
Július: Szíriusz Dekoltázs |
||
Szíriusz Az egyiptomi mitológia – vagy történet – elsőszámú Holdistennője Izisz, az örök nőiesség, az emberiség anyjának kifejezője. Története az anyai és szerelmi fájdalmon keresztül való felemelkedés útja. Karján a Hórusz ugyanúgy az emberiséget jelképezi, mint a keresztény Madonnák a Kisjézussal. A Szíriusz maga Izisz istennő, a földi lelkek segítője, útmutatója: „Vagyok, aki vagyok! Fátylamat halandó nem lebbentheti fel!”
|
Dekoltázs Azt tartják, hogy az ízlések annyira különbözőek, hogy azokon nem lehet vitatkozni. Én nem teljesen osztom ezt a nézetet, noha az esetek számottevő részében nem sikerül megrendelőimet meggyőznöm arról, milyen ruha a legelőnyösebb nekik. Divattervező vagyok, menyasszonyi ruhákat tervezek, és Lucát sem sikerült jobb belátásra térítenem. |
||
![]() |
Augusztus: |
||
Erotománia Ó, mennyi indítéka lehet a szexuális eltévelyedéseknek! Kicsit eltérő a nők nimfomániája és a férfiak promiszkuitása. Nőknél lehet a háttérben frigiditás, anorgazmia, amely próbálkozásokra sarkallja őket. A megerőszakolásokat követően olykor szabados futamok következnek, máskor sértett visszavonulás, csigaházba húzódás. Férfiaknál erőpróba a skalpvadászat, a nők legyőzése, birtoklása, és sok esetben a rossz anyai tapasztalatok miatt a nők büntetése, megvetése, hogy könnyen megkaphatók, olcsón adják magukat. |
Aranykor Egyfelől az emberiség vágyott és eszményített, mitikus boldog múltja, bűn előtti állapota és kora, amikor a lét ősállapota a maga tökéletességében fénylett. Az édenkerti hely, mint a kozmikus középpont, Isten, a világ és a teremtmények harmóniája. Az időtlen létezés, szigetszerűen körülhatárolt hely, kert. Közepében az élet és tudás, vagyis a halhatatlanság és múlandóság fájával. Az első emberpár helye a teremtésben.
|
||
![]() |
Szeptember: |
||
Cserebogár „Óvodás koromban történt, jött egyszer apám, hogy hozott nekem valamit. Tartsam a markom, hunyjam be a szemem. És akkor átcsempészett a markomba egy cserebogarat, amitől én nagyon megijedtem, sőt, irtóztam.
„Valaki mondja meg már nekem …” Gyakori szindróma az élet értelmének keresése, esetenként megkérdőjelezése, helyünk keresése a Nap alatt, a rendeltetésünk, a feladataink kérdései.
Mindkettő elsorvasztja az eredendő lendületet, az önmozgást, az öntörvényű kibontakozást, a flow megindulását, amely saját medret váj magának. |
Legyen az bármilyen tevékenység, a földműveléstől kezdve a nevelésen, tanításon, rajzoláson, fémművességen keresztül a legmagasabb rendű alkotásokig, művészetekig. Festmények esetében ez a hamisítási iparnak is lehetőséget ad, mint például Van Gogh Napraforgója. Mi inkább eszmei értéknek mondjuk ezeket. |
||
![]() |
Október: |
||
Multikultúra Tudjuk, hogy ahol szent dologról szólunk, ott a profán is azonnal felüti a fejét. Így van ez a kultúrával is. Jóllehet ma már ez a szó is elvesztette a magától értetődő jelentését, és a megkérdezettek csak kis százalékban tudnák megválaszolni, hogy mi a kultúra, valamiféle infantilis rajongás övezi és élteti a multi kultúrát, mintha az már egy remekül működő jelenség lenne a világunkban. |
„Ne ítélj, itt élj!” Eöry Ajándok doktor fenti mondata igen termékeny talajra talált a lelkemben. Az igekötők figyelembe vétele is nagyon fontos: más megítélni egy helyzetet, mint elítélni. Nem, mintha az eligazodás az élet dolgaiban annyira kézenfekvő lenne. Sok tanulás, és még több tapasztalás kell ahhoz, hogy „úton legyünk”.
|
||
![]() |
November: |
||
Érdek Sokan úgy tartják, hogy a politika érdekekről szól, paktumokról, alkukról, titkos egyezkedésekről, amelyeket jobbára mások feje felett és háta mögött kötnek, és mindig valaki rovására. Ennek ellenére még az is lehet, hogy rendjén valónak találják.
Itt most az „ér” szót vesszük górcső alá:
Ezekben a sorozatokban az érdek mindenképpen az alacsonyabb rendű szükséglethez, szférához kötődik, mert alku tárgya lehet és megfizethetőségi kategória. A meg nem vásárolható értékek más szférából valók.
|
Árulás Az „ár” szó már önmagában is markáns jelentésű, ellenértéket, vételárat, becsértéket jelöl, amelyen valami eladható vagy megvehető.
Ez utóbbi olyan megfogalmazásokban bukkan elő, mint élete árán, mindenáron, vagy semmi áron.
Milyen ellenértéke lehet annak az erkölcsi értéknek, amely az égi rendhez igazodóan JÓ? Egyszerűen jó és igaz, amelyet követni lehet anélkül, hogy félrevezetődnénk. Ezt nem lehet áruba bocsátani, erre nem kell licitálni, ez csak példaadással követhető, többnyire szavak nélkül, magatartásban, kisugárzásban, megfoghatóság nélkül. Miként a napsugarakat sem lehet kévébe kötni.
|
![]() |
December: |
|||
The gold single A nagy feminista áradat alaposan átstrukturálta a társadalmi partvonalakat, részben nagyon is szükségszerű változtatásokkal, részben viszont komoly hátulütőkkel. Erővonalaknak is bátran nevezhetjük ezeket a pályákat, amelyeken a nagy horderejű történések zajlanak. Persze a pénzdrog is fontos szereplője és motorja a históriáknak. |
Lelki görnyedtség Ezt hallgassa:
Mit is mond a zen a „nagy 9-ről”?
De ez már négy rész lett.
|
![]() |
Január: |
|||
Vigasz Ó, hány és hány verzióban képes végtelenített csatáját vívni az ész és érzelem, más szavakkal a tudat és tudattalan, férfi és női lelkünk egymással!
Jó érzéssel ébredt, mintha a történet meg sem történt volna, vagy átíródhatna. |
Annyira mélyen az emlékek hatása alá kerül, hogy a japán férfi egy ponton felpofozza, hogy magához térjen. De azzal, hogy meghallgatta, a színésznő valahogyan kigyógyult a közel két évtizedig lelkében hordozott történet fájdalmából. Igen, néha az a vigasz, ha csak meghallgatunk valakit.
Rekedtség A hanghordozás, hangszín, hangerő a személyiség erejét sugározza. Beszédünk hangvétele sok mindent elárul rólunk, mint szorongás, feltűnni vágyás, gátoltság, kompenzálás, erőltetettség, vagy a nyugalom ereje.
|
|||
![]() |
Február: |
|||
Lázadás, behódolás A „megfelelni” szó rejtetten két réteget jelent:
A lázadás az autoriter hatalom ellen már a szüleinkkel való kapcsolatunkban kezdetét veszi, később ez kibővül a tanári tekintély, a munkahelyi főnök, a bürokrácia elleni nagy szembenállással.
| ||||
![]() |
||||
Ijedség, ijedelem A félelem fajtái számtalanok, nem lehet a végükre járni. Hatványozódási képessége folytán sokszor tapasztalhatjuk, hogy a félelem a félelemből táplálkozik. Lehet félni a nagy, tágas tértől és a bezártságtól, a zuhanástól, a tömegtől, az ismeretlen dolgoktól,, a villámlástól, vihartól földrengéstől, hurrikántól. Továbbá az elhagyatottságtól, a magánytól, a betegségtől, az öregségtől, a szegénységtől, a haláltól. Az öngyilkosok talán inkább az élettől félnek, mint a haláltól.
Ez a felfokozott fizikai aerousal jó esetben a paraszimpatikus idegrendszerünk energia tartalékoló tevékenységével helyreállítja az erősen kibillent egyensúlyunkat. De a pánikos légszomjnál fulladási veszélyt tartogat, és erre még több félelem kondicionálódik. |
||||
![]() |
Március: |
|||
A nyelv géniusza Az ének ősibb, mint a beszéd. A kisbabák először magánhangzókat mondanak ki, egészen pontosan hajlítgatják azokat, ez az ének ősi formája. A mássalhangzókat, főleg az ajakhangokat akkor próbálgatják, amikor már állni tudnak, vagyis a második dimenzió lehetőségeit próbálgatják. Majd összekötik az ajakhangokat a magánhangzókkal, ezek a szótagok már szókezdeményeknek mondhatók. Lassan kiszűrik a felnőttek beszédáradatából a szavakat, mint jelentés egységeket. Ám a folyékony beszéd általában csak akkor veszi kezdetét, amikor már járni képes, vagyis elindul a harmadik dimenzióban. Ekkor az idő hármassága is kirajzolódik eszmélésében, a múlt és a jövő képzete tarkítja az örök jelenben való létezését, amely korábban az élete volt. A mondatokban való beszédet is megelőzi a szándék, az indulat vétele. Például az elmarasztalást hanglejtésekkel még a beszélni tudás előtt remekül tudják kifejezni és utánozni.
A nyelv géniusza munkál az igazság és hazugság kimondásában is, a hazugság a nemvilág.
| ||||
![]() |
||||
Kodependecia Az élet- és halálszenvedély közötti íven még sokféle szenvedély marcangolja testünket, lelkünket, szellemünket. A marcangolódás a be nem következett kielégüléssel függ össze. Szervesen kapcsolódik a függőség és függetlenség problémájához is. A kodependens embernek arra van szüksége, hogy szükség legyen rá.
Lehet, hogy összeszedi az árokpartról az eszméletlen alkoholistáját, vagy eltartja szélhámos szerencsejátékost, de hálát ezért nem kap, mert a szado-mazo játszmájukban a szerepek folyton felcserélődnek a körforgásban. Egymás árnyékhordozói ők. Kölcsönösen megteszik szemrehányásaikat, belegázolnak egymás önérzetébe, lelkiismeret furdalást ébresztenek egymásban, civódásaik magas feszültségeket teremtenek. Végzetes esetben gyilkosságig fajulhatnak az elszabadult indulatok.
|
PÁNIK „A pánik az élni akarásom kifejezője.” A pánik különös roham – lelkiállapot, amelyben az a legérdekesebb, hogy még ha tetten is lehet érni a kiváltó okát, az ezt követő reakció semmiképpen nincs arányban vele a hevességét és intenzitását illetően. Ebben a vonatkozásban összevethető a hisztériával és a fóbiával, bár sok tekintetben viszont különbözik azoktól. Hosszú ideig el is különítették az úgynevezett aktuálneurózisokat a pszicho neurózisoktól. Ez utóbbinál gyermekkorból származó megoldatlan konfliktusokat feltételeztek.
A figyelem megerősítést jelent. Amikor felfigyelnek az emberre, az még akkor is megerősítő, ha nem értenek egyet vele. A polgárpukkasztók abból nyertek pszichikai energiát, hogy elképesztették az embereket, mintegy rájuk vetítvén saját megvetésüket, ellenérzéseiket.
Vivisectionak mondható mértékig elemezte életét, tanulságait, kapcsolatait, talentumát. |
|
![]() |
|
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA Az élet szentségének érzete ritka pillanatokban kapja el az embert. Rádöbbenni a puszta élet tényére, felülmúlhatatlan értékére jobbára csak szélsőséges esetekben adódik, mint például baleset, légzésbénulás, vagy mint Exupérynek a sivatagban való lezuhanása, amikor majdnem szomjan halt. |
|
Fontos a technika, segíti a hatást, a jó megformálódást, minden véghezvitelt. Egy négykarú mérlegen az egyik ág: | ![]() |
De mint láthatjuk, a logikus, racionális nézőpont a tudattalan szféra művészi, képi, analógián működő nézőponttal egyensúlyozódik, miként a technika a szakrálissal. Különben az ördög technikája lesz, és a technika ördöge megtréfál bennünket. |
|
![]() |
|
BARÁTSÁGOS SZÁMOK Nyilvánvaló, hogy az emberek igen eltérő módokon viszonyulnak a számokhoz, beleértve azokat is, akiknek a számok érdektelenek. A magam részéről nem tartozom az utóbbiak közé, sőt, olykor már-már úgy érzem,, kezdek a számok megszállottja lenni. Főleg azok metafizikája vonatkozásában, valamint a matematikusok hitvallása okán, amely szerint az ő kutatásaiknak nemigen van közük a mindennapi alkalmazhatósághoz. Ők „absztrakciókkal” foglalkoznak, és magukat a számokat is absztrakcióknak definiálják. Az oszthatóság fontos holisztikai fogalom, a rész és egész témakörében a maradék nélküli bennfoglaltság kérdésében. |
|
![]() |
|
PRÍMSZÁMOK Az a törvényszerűségük, hogy nincs törvényszerűségük.
Ennek bebizonyítása Euklidész .nevéhez fűződik. Bizonyítási eljárását ma is megcsodálhatjuk:
i |
|
![]() |
|
A RUBIK KOCKA METAFÓRÁJA 40 év elmúltával formálisan is berobbant a köztudatba, a kreatív kultúra világába Rubik Ernő szellemes, játékos és mély mondanivalót hordozó kockája.
A három irányban elforgatható kockaelemek ritkán rendeződnek homogén színű oldalakba, de a kocka így is minden esetben kocka marad. Sokak számára nem is zavaróak a színkeveredett oldalak, sőt, az is megeshet, hogy meg sem különböztetik a rendállapotú kockától. A társadalom „Rubik kockájában” a tagok sokszor nem akarják tudomásul venni a kötött mozgáslehetőségeiket, ezek a partizán akciók, a puccsok, a lázadások, amelyeknek káosz, anarchia, entrópia a vége. |
|
![]() |
|
EGY FORINTOS TÖRTÉNET A történet az ötvenes évekből való, amikor még házmesterek is voltak és egy forintért sok |
|
![]() |
|
PÉNZGÓLEM Vitathatatlan, hogy a rettegve megkeresett és rettegéssel elvesztett pénz igen nagy rabságban képes tartani az embereket. A régi időkben, a tengeri kalózok idején fémládákban tartották az arany pénzeket, és az elásás jelentette a legnagyobb biztonságot. A Kincses sziget legendája szerint még ma is sok pénzes ládát rejt a földje. |
|
![]() |
|
A HUMOR A nagy sírás és nevetés egy kontinuumon helyezkedik el, és mindkettőben igazi felszabadító erő rejlik, amely katarzist idéz elő a lélekben. A szívből jövő nevetés még akkor is felvidító, ha mástól ered. Ha valakit megnevettetünk, annak szigorát megtörtük. A humor az életet síró/nevető színházzá teszi egy mitológiai forgószínpadon. |
|
![]() |
|
IGEKÖTŐK Talán nem tévedek, ha azt mondom, minden nyelv ige centrikus, hogy a mondatok centruma, elindító szikrája ez a cselekvést, történést, létezést kifejező szófaj. Egyes szavak egymagukban is igék és főnevek lehetnek, mint például a „hall”, amely a hangok vétele és a lakás része. Az angol nyelvben is sok ilyen kettős jelentésű szó található, a scorn egyaránt jelent lenézést, megvetést és annak igei jelentését. Az is az ige centrikusság mellett szól, hogy egy-egy mondatot néha ki lehet fejezni egyetlen igével, mint például megvirradt, esik, hajnalodik.
Hallgatni arany, beszélni ezüst, tartja a mondás. Ezen belül a „hallgatni” azt is jelenti, hogy nem beszélünk, de azt is, hogy másokat meghallgatunk,
Az élni szó is igen árnyalt tartalmakat nyerhet az igekötőktől:
Esetenként a le- vagy felmondás milliókat jelenthet a közalkalmazottak végkielégítésében. Ha valakinek felmondanak, végkielégítés jár neki. Ha ő mond fel, mehet Isten hírével és üres zsebbel.
Nehéz lenne az ősigét megtalálni, amelyre ezek az irányok ráépülnek, kiterebélyesednek.
Itt most abbahagyom eszmefuttatásomat /ott-, el-, ki-, fel-, lehagyni/ hogy elkerüljem a mennyiségi burjánzást.
|
|
![]() |
|
SZOMNAMBULIZMUS Az éberségtől a mélyalvásig terjedő íven igen eltérő tudati állapotokkal vagyunk jellemezhetők. Még az alvás szintjei is nagyon különbözőek lehetnek. A mélyalvásról nincs tudomásunk, a felette lévő rétegekből az álom nyújt információkat. Aki álmában hal meg, az „elfelejt” felébredni.
Miközben minden idegszálával tiltakozott a belátás, a felismerések ellen, vagyis nagyon úgy tűnt, valójában egyáltalán nem akart ráébredni a betegségekbe való menekülés zsákutca jellegére. | |
![]() |
|
FEMINISTA BUMERÁNG Úgy tűnik, az embereknek szükségük van a végletek adta tapasztalatokra, mert az egyensúly nyugalma csak ezáltal értékelődik fel. Hol a ló egyik hol a másik oldalán futnak, hogy aztán a lovon is nyergelhessenek.
A második verziót választotta, gondolván, hogy két gyermekkel majd csak magához láncolhatja, amúgy kicsit megvetett férjét. Hatalmas űr tátong a feminista nők lelkében a tudattalan motivációk, a magukkal hozott családi minták, a berögződött kompenzáló attitűdök, a tudatos és tudattalan vágyak, elvárások, hitek között. Ezek a hasadások sok ostoba döntés forrásai. |
|
![]() |
|
SZERELEMHIPNÓZIS Életünk racionális és beprogramozott menetében különös erőforrást jelentenek az olyan elbűvölő jelenségek, mint a varázslatos szépség, az egyszeri és megismételhetetlen dolgok, a váratlanság, a kiszámíthatatlanság, a csoda. Ezek közé sorolhatjuk a szerelmet is, amely megtörténik velünk, ránk talál, előjön belőlünk. A szerelemben végtelen erők megmozdulását érezzük magunkban, a szerelem feltartóztathatatlan, titkolhatatlan, aki szerelmes, az a talaj fölött lebeg és úgy érzi, övé a világ.
|
|
![]() |
|
REZIGNÁLTSÁG Ó, mennyi gyerekességet hurcolunk életünkben, amelyekből ki kellene lépnünk, mint a kinőtt cipőből, vagy levetnünk, mint a kinőtt ruhát. Ilyen például a sértett visszavonulás, amikor hátat fordítunk azoknak, akiktől nagyon is sokat várnánk. Ez a rezignáltság etimológiailag a szignó, az aláírásunk visszavonását tartalmazza. Az „aláírás” a jelenlétet, ottlétet, az elfogadást, hitelesítést, részvételt, önmagunk képviseletét jelenti. |
|
![]() |
|
A TŰZHANGYÁK HANGYATUTAJA Az összetartozás erkölcsét művelni minden szinten nélkülözhetetlen, legyen szó párkapcsolatról, családról, kortársakról, kollégákról, a társadalom széles rétegeit felölelő nemzetről. Ám a tapasztalat legalább annyi széthúzásról, bomlasztásról, uszításról, megosztásról tanúskodik, mint az egymást és egy ügyet segítő összefogásról. Embereknél az élő láncok hamar elszakadnak. A leggyengébb láncszem általában az önzés, a kiválni akarás. |
|
![]() |
|
A KESERŰ KEHELY Az edények, mint a pohár, a serleg, a kehely, a csésze, befogadó jellegükből fakadóan feminin szimbolikájúak. A kehely még összetettebb jelentésű, mivel teteje is van: két félgömbre választott része világtojás jelleget hordoz. Mint ilyen, a bőségre és halhatatlanságra is utal. Ha egy oszlop tetejére helyezik, olyan embert jelent, aki felajánlja magát az égnek. Mint az eddigiekből is láthatjuk, a kehely szimbolikája tág, kozmikus horizontot is átívelő üzeneteket hordoz.
|
|
![]() |
|
MEGBOCSÁTÁSI MEDDŐ FUTAMOK Az emberi együttélés morális szabályai egyetemesek, nem kötődnek speciális fajhoz, valláshoz vagy nemzetségekhez. A nem ártás elvéből a katonai morál természetesen kilóg, hiszen a katonákat nem hogy a nem ártás elvére, de egyenesen a gyilkosságra képezik ki. Ezen napjaink haditechnikája csak annyit módosított, hogy néha valamivel kevesebb a személyes részvétel, gombnyomásra megy minden. Az ítélet végrehajtásokban is van módosulás. Régebben lefejezték, felakasztották, karóba húzták, kalodába tették, máglyán elégették az embereket, ma méreginjekció és villamosszék van ezek helyett. De a katona, aki az atombombát Hirosimára ledobta, később öngyilkos lett, amikor egyáltalán megtudta, hogy az a gombnyomás mit okozott. Truman elnök pedig vígan élt tovább. Összegezve elmondhatjuk:
Ezzel mintegy levesszük a válláról a következmények viselésének terhét, teljesen fölöslegesen átvéve azt a rossz érzést, hogy valójában nincs bennünk nyugvópont, csak úgy teszünk, mintha lenne. Ezáltal még önmagunkat is megvetjük a hazugságunkért. Idézzük Csuang ce morális útmutatóját:
|
|
![]() |
|
A JÓSLÁS A vásári jövendőmondástól az asztrológiáig terjedő íven, amely a „végső” dolgokkal, halállal, túlvilággal, purgatóriummal, végítélettel is foglalkozik, tág ívet ölel át az eljövendő iránti kíváncsiság, vágy, kutakodás, hiszékenység. Az emberek egy része szinte megszállottan irányul a jövő felé, míg másrészük valósággal elzárkózik attól, hogy megtudja, mi rejlik abban. |
|
![]() |
|
KISHITŰSÉG Ismét egy pszichológiai patikamérleg: bízni magunkban, de nem elbizakodott módon, és persze görcs nélkül. |
|
![]() |
|
CIRCULUS VITIOSUS Ki ne tapasztalta volna meg a hiány hiányt szülő menetét, amely kínos, stagnált, kiúttalan helyzetben tartja az embert, amelyből nem képes kihúzni magát? Ördögi körnek, vagy mókuskeréknek is mondjuk azokat a körben forgó, szédítő meddő futamokat, amelyek soha nem érnek célba. Lássunk néhány példát:
Az ilyen végeláthatatlan acsarkodás elakadt lemezként évtizedeken át ismétlődhet, megbetegítő indulat rohamokban, a szívet mérgező gyűlölettel. Soha ne felejtsük el: a hiány hiányt generál. Így elkerülhetjük, hogy belépjünk ebbe a csapdába. |
|
![]() |
|
TANDEM A 20 éves Flórának rengeteg baja van az apjával, – helyesebben önmagával – de ez most apaellenességben ölt formát. |
|
![]() |
|
CIFRA ÖRÖKÖSÖDÉSI HISTÓRIA Három testvér, két lány és egy fiú örököl a szülőktől egy nagy értékű budai lakást. A férfi lemond húgai javára. Feleségül vesz egy gazdag, milliomos nőt, gyermektelen pár maradnak. Mindenki derékig taspagol a családi tudattalanban.
|
|
![]() |
|
A BARÁTSÁG Madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetjük meg, tartja a közmondás .Mert a madárnak van egy külső jegye, a tolla, amely őt megkülönbözteti a többi madártól. Ez különbözik az ember ruházatától, amely nem természetesen adott. Az embert a külső megjelenése olykor inkább elfedi, mintsem hű képet adna róla. A népi bölcsességnek arra nézvést is van észrevétele, amelyet az idegen tollakkal való ékeskedésnek mond. Míg viszont, ha valakinek nincs barátja, az semmiképpen nem emeli renoméját, mert összeférhetetlennek, magányos farkasnak, békétlen embernek gondoljuk. Sokan összetévesztik és összekeverik a szerelmet, a szeretetet és a barátságot. Ez utóbbihoz még csakrát sem rendelhetünk, miként a szerelmet a második, a szeretetet a negyedik csakrához tartozónak mondjuk.
A barátság harmóniájában olyan összeillés, illeszkedés van, ahol a varratok is eltűnnek. Mint ama bizonyos krisztusi köpenyen, amelyre kockát vetettek. Ugyanakkor mindenki megmarad önmaga ebben az illeszkedésben, nem kell kivetkőznie magából. Az eszmecserékben a barátok egymás gondolatait képesek előhívni lelkük legmélyéről. A barátság az érintés, az odaérés, a megérintettséggel analóg. Talán akkor tudtam meg legtöbbet a barátság mélylelkéről, amikor a „barátságos számokról” hallottam. Éppen BRÁTSÁGOSNAK nevezték el azokat a számokat, amelyeknél az egyik szám önmagánál kisebb osztóinak összege egyenlő a másik számmal, és viszont. Ilyen például a 220 és 284, az 1184 és az 1210. Philia a barátság istennője a görög mitológiában. |
|
![]() |
|
A MUNICIÓ A mai köznyelvben ritkán használatos, elavulóban lévő szó. Talán köszönhető ez annak a hatalmas változásnak, amely a hadi életben bekövetkezett a két világháborút követően. A mi nyelvünkben ugyanis a „hadianyagot” jelentette eredetileg. Ezen nemcsak a lőszert értették, hanem a katonák élelemmel való ellátottságát is.
Ebben a 20. századot követő, mindent érintő nagy felfordulásban természetesen a közigazgatás is felfordult. A ma divatos „jogegység” úgymond a világnézetek piacán nehezen tud megszületni. Egyszóval MINDEN KONTRAPRODUKTÍV LETT. A poliszok idejében még világos volt, mit jelent a politika. Ma totálisan összemosódik a gazdasági érdekekkel, a törvénykezés ad hoc lett, érvényét vesztheti, vagy akkor még hatályos volt, etc. Alig van muníció a jogállamiság, a nemzetállam megvédéséhez. 2014-ben két kevés munícióval is találkozhattunk a világ közéleti eseményeiben:
A mai szóhasználatban hangsúlyosabb a lelki erőnlét jelentése. |
|
![]() |
|
AZ ABSZOLÚT REFLEX Mindenki ismeri az állatviadalokat, nagy látogatottsága van például a kakasviadaloknak. Ha az abszolút reflexet a viselkedést kellő mérték szerinti szabályozó erőnek fogjuk fel, emberi vonatkozásban nemcsak a fizikai csatáknál látunk hiányosságokat, hanem mindenekelőtt a lelki, etikai fronton. Ebben nincs semmi szokatlan, hiszen az emberi közösségekben az etikai érzék éppen az ösztönök megfinomítása árán, az ösztönvezéreltség legyőzésével történik. De ha az ösztönök nem tudnak megfinomodni, - amelyről az agresszió szabályozatlanságai árulkodnak, mint a pornó ipar, a gyerekek molesztálásai, a fehérgalléros bűnözés, a mindenféle maffia a szervkereskedelemtől az embercsempészetekig – akkor csak értékválság és identitáskrízis lehet az eredmény. |
|
![]() |
|
ELŐJELEK, ELŐÉRZETEK A jelek csodálatos dolgok, bár jelzéseik többnyire néhány pillanat alatt elsuhannak, mégis nyomot hagynak maguk után, tűnődésre késztetnek bennünket. Ma már a természeti jelekben, a széljárásban, a felhőkben, a madarak röptében kevesen tudnak olvasni. Egyes állatok jobb időjósok, mint a meteorológia. A viselkedés kimondatlan jeleiben, gesztusaiban sem sikerül mindig vennünk azok üzenetét. Jane Fonda az Eddigi életem című könyvében ír anyja egy szokásáról:
Amikor Jane anyját próbálta megérteni, megfejteni és szeretni, vissza- visszatér ehhez az epizódhoz gyermekkorából, hiszen mindössze 13 éves volt, amikor az anyja öngyilkos lett, egy borotvával átvágva a torkát, 42. születésnapján. Az előérzetek igen meghatározóak lehetnek életünkben.
Ugyanezt mondhatjuk az Egy gondolat bánt engemet versére, 25 éves üstökös sorsa megfogalmazására. De a magyarság történetéből kitörölhetetlen, nincs település, ahol ne lenne utca elnevezve róla. Az első mozdulat dönti el a játék kimenetelét. Bob Simpson ausztrál krikett csapat kapitány szerint minden sport a kezdő mozdulattól függ, ha az rossz, az egésznek már befellegzett. a megjelenés az első benyomást adja, amelynek alapján eldől a szimpátia / antipátia kérdése. Egy zenész egyszer úgy fogalmazott, hogy amint a felvételiző kezébe veszi a hegedűt, ő már látja, lesz-e belőle nagy művész, vagy sem.
A kommunikációnak rengeteg rejtjele van: a testtartás, a gesztus, a hanghordozás, az artikuláció, a mimika, etc. Sok belső jelet is kapunk saját magunkból, a megérzésekben, a tűnődésekben, az előérzetekben.
|
BUKFENC A nyolcéves Marci felsült torna órán, mert nem tudott bukfencet vetni. A bukfenc egyik legősibb mozdulatunk, a gyerekek ugyanolyan spontán módon tudják, mint a hintázást. Ez az úgynevezett embrió póz fordítottja. Az embrió póz lazító jóga gyakorlat, ezt a háton való görgetést bölcsőgyakorlatnak is hívjuk. A bukfenc letérdeléssel kezdődik, amely alázatot, odaadást jelent. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
HIÁBA | Hiába temet a rút sírgödör |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Persze nemcsak a múlandósággal van bajunk, amelyet egy serdülő fiú úgy fogalmazott meg: „Minek születünk, ha úgyis meghalunk?” Egy szarkasztikusabb felnőtt pedig: „Fölösleges öngyilkosnak lennünk, úgyis meghalunk.” ![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
TIGRISEK TEMPLOMA Thaiföldön egy fiatalembernél leukémiát diagnosztizáltak és korai halált. A fiatalember nem vetette alá magát semmiféle radikális kezelésnek, hanem kiment a vadonba meditálni. Az őserdő magányában egy anyatigris árva kölykével „találkozott” Az ottani szokás szerint az ilyen kölyköket kolostorba szokás vinni. Ő is ezt tette, sőt, maga is szerzetes lett. Mindennek már több, mint 30 éve. Egyfelől teljesen meggyógyult, másfelől már azóta 16 tigrist nevelnek ebben a vadonban épült kolostorban, sok más állattal együtt. Thaiföldön a tigris védett állat, tilos a tigrisvadászat, ám a vadorzók virágzó kereskedelmet bonyolítanak illegálisan külföldiekkel a megölt tigrisekkel. Újabban gondot okoz az állatok etetése. Mirelit hússal etetik őket, mert a nyers hús fogyasztásából madárinfluenza veszély adódhat.
Ez lett a szerzetesek és tigrisek közösségéből. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
BABONA Lekopogta már, ha egy kínos, vagy veszélyes dolgot sikerült elkerülnie, lehetőleg bal kézzel és alulról? Megszabadult ily módon az aggodalmaitól? Szokta mondani, hogy „el ne kiabáljuk!”, ha éppen egy folyamatban van, amelynek a végkimenetele még nem dőlt el? Szokott bal lábbal kelni, vagy pech éri, ha fekete macska halad át az úton előtte? Szokott ólmot önteni Szilveszterkor, kulcson át hideg vízbe, hogy megtudja, mit hoz az Újesztendő? Hisz a szerencsés illetve szerencsétlen napokban? Indítsunk egy történelmi példával:
Nemcsak baljós előjelek vannak. Olykor sikerül olyan bizalommal nekikezdeni valaminek, hogy elbizakodottság nélkül is biztosak lehetünk a sikerben. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
CSERBENHAGYVA Ó, a nyelv géniusza, amely színes és elevenen ható kapcsolatot képes teremteni az analógia kapcsán a látszólag egymással összefüggésben nem álló dolgok között. Ezt mutatják a szólás-mondások is, amelyek csak úgy a szánkra jönnek, és kimondjuk azokat.
Elgondolkozva megjegyeztem, hogy apja is cserbenhagyva érezheti magát. Ezen mályen eltűnődött.
Még beszédesebb volt, amikor valaki azt mesélte, interjút készítettek vele, de nagyon zavarban volt, össze-vissza beszélt, mert „cserbenhagyta az önbizalma”. Csak főtt a saját levében, nem tudta ügyesen kivágni magát a pácból.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
SZEMÉLY, SZEMÉLYISÉG Mai szétszabdalt világunkban, ahol „minden egész eltörött” /Ady/, a személyiség kérdése is összekuszálódott. A hajdani szokás, amikor életfát ültettek az újszülöttnek, az valódi személyiség jelkép volt, mert a fa gyökerével, törzsével és koronájával, a befejezettség, a kikerekedettség hordozója. Ilyen a MAG is, amelyből egy egész növény kifejlődik. Amikor földbe kerül, osztani kezdi a teret és az időt:
Mindezt a tér is idő koordinátáiban. EGYSZERI, EGYEDI ÉS MEISMÉTELHETETLEN jellege van.
Személyiségünkben vagyunk megszólíthatók.
„Korunkban a személyiség a szakralitás hordozója” – fogalmaz Hamvas Béla. ![]() a középkor nagy geometriai dilemmáját is megfogalmazta:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
CSONTVÁRY ÖNÉLETRAJZÁBÓL: Nem rajzoltam, nem festettem, hanem csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes, mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb zenéjét. Ismerem az utat, amelyen mennem kell. Lelkem kívánságait kiolvasó idegen volt a görög, aki Baalbekbe irányított. A szín és a színhatárok, a kiindulási pont és a vége. Napkultusz: a világító szellem erőiből táplálkozni. Magyarország népe súlyos körülmények közé került, amelyen nem változtathat senki és semmi más, mint a mi szellemünk s a dolgozó karunk. A látás kegyelmi ajándék, amely csak Istentől jöhet. El fogok menni a romok közé, magányban élni, vallatni fogom a régi emlékeket, az elmúlt idők bölcsességét. Az „élő természet” levegő perspektíváját nem találtam meg mások képein. Tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve, ez volt a kis magnak az értelme, amelyet a tenyeremen láttam. 1907.06.07. a Baalbek kép kiállítása Párizsban Képei a budapesti műteremben és a Gácsi patika padlásán hevertek. Egyes hírek szerint a fuvarosok dühödten bántalmazták. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az ipari forradalom, amely a XVIII. század végén Angliából indult, alaposan átformálta a világot. Nemcsak a gépesítés tekintetében, hanem az elidegenedés, a lelketlenül végzett munka vonatkozásában is, amelynek súlyos társadalmi következményei lettek. A fonó- és szövőgép, a vasút, a gőzgép etc. ugyan felgyorsította a termelés ütemét, ám ezzel a gépi ütemmel még a mai időben is nehéz lépést tartanunk. Igaz, hogy az ipar által nyújtott tömegtermelés olcsóbb lett, mint a manufakturális termékek, és a haszonelvűség mindig fontos motiváló erőnek bizonyult, de a kényszerítő tempó a lelket károsítja. Ez a felgyorsulásra való kényszerítés jól tükröződik az „iparkodás” szóban, amely a szorgalom mellett a nagyüzemileg megszervezett különféle szolgáltatásokat is jelzi. Ma már a teheneket géppel fejik, a szárnyasok keltetőgépekben bújnak ki a tojásból, a nyomtatás futószalagon megy és így tovább. Ki beszél ma már a kézzel írt kódexekről, a csodálatos iniciálékkal? |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
HÚR ÉS HÚRELMÉLET Attól kezdve, hogy Hermész feltalálta a lantot – egy levágott ökör beleit egy teknősbéka átlyukasztott páncélján áthúzta – a húr jelentés horizontja igen széles lett. Kialakult a húros hangszerek csoportja: Két szilárd pont között kifeszített szalag alakú test, amelyen a hangot keltik pengetéssel, ütéssel, vonóval, leszorítással.
Hermészt szivárvány- és szélistennek tartották, mivel a szél a magasból fúj, a szivárvány pedig összeköti az eget a földdel. Az istenek hírnöke is, valamint a holtak kísérője az alvilágban, mivel átjárása van a három világ határai között. Képzettársítás folytán a változó szerencse istene is, mivel a széljárás kiszámíthatatlan fordulatokat képes produkálni.
A görögöknél még Püthagorasz foglalkozott a hangok, hangközök és számok világával, a szférák zenéje kifejezés is tőle ered. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A TAGADÁS PARADOXONA A szakirodalom az egyik legalapvetőbb, úgynevezett én védő mechanizmusnak a tagadást tartja, a másik a meg nem történtté tevés. Praktikák és irányzatok mindig is kísérleteztek valamiféle „lelki radírozással”, amely mintegy eltűntetné a történések nyomait. Ehhez hasonló az agymosás.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
ELÉGEDETLENSÉG Tudjuk, hogy a búzába bele lehet fulladni. Egy ízben egy kliensem olyan panaszáradatot zúdított rám, kénytelen voltam megkérdezni, elmondhatom-e, hogyan érzem magam. „Mintha egy magtárban lennék, ahol zúdul be a búza, és eltemetéssel fenyeget.” Majd amikor láttam, hogy sikeresen kizökkentettem az önsajnálatából, azt mondtam: „Milyen elégedetlen!”
Minden kincsszerzés, aranyláz, tőzsde megszállottság mélyén szenvedély munkál, mint tudjuk, ez jobbára kielégíthetetlen. Néha meg is fogalmazzák, hogy az elérhetetlenre vágynak, a mesés gazdagság délibábját kergetik, hírnévre vágynak, akár hírhedtség árán is, hatalomra, dicsőségre.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
BÖLCSESSÉG ISTENNŐI A villám és a bölcsesség istennője. Apja Zeusz azt a jóslatot kapta, hogy Métisztől született gyermeke meg fogja fosztani trónjától, ezért elnyelte nejét. Amikor heves fejfájás kínozta, megkérte Héphaisztoszt, hasítsa ketté a fejét bárdjával. Ekkor teljes harci fegyverzetben kipattant a fejéből
Annak ígérték a várost, aki becsesebb ajándékot ad annak. Poseidón egy lovat, Athéné olajfát ajándékozott. Neki ítélték a várost, mert az olajfa elpusztíthatatlan. Amikor a perszák felperzselték a várost, az athéni fellegvár csúcsán elültetett fa még jobban kivirult.
MINERVA A görög Athéné.
Az emberben a gondolkodás által működő isteni erő megtestesítője.
Sisakkal, dárdával, medúza fős pajzzsal ábrázolják. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KÖNNYCSEPP A könny csodálatos dolog.
A mesékben gyakran találkozunk a könnycsepp világot megváltoztató hatásával, erejével. Van egy afrikai mese, ahol a varázsló úgy rejt el egy szökött rabszolgalányt, hogy annak sok sírásából vízesést hoz létre, amely mögött a lány el tud bújni. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A NAGY TÁRSADALMIASÍTÁS Milyen könnyen átesünk a ló egyik oldaláról a másikra, ott futván meddő köreinket, ahelyett, hogy a lovon nyergelnénk.
Amióta a spirituális pólus hiányzik a társadalom szerkezetéből, azóta még zavarosabb lett a társadalomba való beilleszkedések menete. A szerteágazó problémahalmazból vegyük csak a nevelés témáját. Ma szinte már divat lett, hogy „szocializálódás” céljából a kisgyermekek egyre kevesebb időt töltenek az anyjukkal, a családdal. Az „anyanyelvet” is a bölcsődében sajátítják el, az Ödipális azonosulás sem a szülőkkel zajlik, hiszen a házasságok, vagy „kapcsolatok” tetemes része ekkorra már fel is bomlik, a szülői példa a későbbiekben sem lesz etalon.
Amikor beteg társadalomról beszélünk, soha ne tévesszük szem elől, hogy a társadalom egyénekből áll, ők a sejtjei. Bizonytalan és függőségekbe kapaszkodó emberekből nehezen épülhet normális és egészséges társadalom.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
AZ ÖRÖMTELI EMBER A boldogság és öröm, bár mindkettő a jó hangulatra, lelkiállapotra utal, igen eltérő jelentésű. Míg az előbbi tartósabb jó kedélyre utal az utóbbi, az öröm inkább pillanatnyi felfénylés, az igen változata és rövidebb időtartamra vonatkozik. Ám ha „örömteliségről" szólunk, azzal arra kívánunk utalni, hogy az öröm megélése, ha pillanatnyi is, nem múlik el nyomtalanul. A puszta emlékezés is mosolyt csal arcunkra. A virágnyílás pillanatához hasonlíthatjuk leginkább, a rügyek és bimbók kibomlásához. Főleg találó ez a hasonlat, ha rövid ideig való virágzásra gondolunk, mint például a hibiszkusz, amely csak fél napig tart, reggel kibomlik, este becsukódik, majd lehullik. Ha az öröm hamar elpárolog, az valóban hasonlatos a sziromhulláshoz. Eszembe jut egy epizód az életemből, amely ezt jól példázza. Júliusi rekkenő hőségben elmentem anyósomnak virágot venni születésnapjára, akivel a kapcsolatom nem volt felhőtlenül szeretetteljesnek mondható. Kiválasztottam egy gyönyörű, hosszúszárú rózsát, a hűtőből vette ki az árus. Mire hazaértem, elhullajtotta a szirmait.
Kötődik a lelki egészséghez, némileg a valláshoz és kultúrához, mint például a deviánsak „káröröme”, amely persze más kategória.
miáltal élményeik túlmutatnak az érzéki élvezeteken, transzcendens jellegűek. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KLIMAPOLITIKA Tény, hogy a politika annak is átszövi az életét, aki csökönyösen, vagy meghasonlott undorodással igyekszik magát távol tartani attól. Még az is beleszól a politikába, aki anyátlan – apátlan árva, és lelencházban nő fel, mert a nevelés, a méltányosság, az állampolgárok felkarolása is a mindenkori politikai helyzet függvénye.
A politikának is van klímatermészete:
De mi ehelyütt a klímapolitikáról akarunk szólni, mert úgy tűnik, ez egy újabb ágazata a közéletnek.
Nálunk 2013-ban volt dunai árvíz, a Tiszát évszázadok óta nem sikerült biztonsággal „szabályozni”. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A VERÉS A verés és verekedés, mint a legkézenfekvőbb testi fenyítés, ma sem ment ki a gyakorlatból, bár módosulásokon esett keresztül az idők folyamán. Például az iskolában a tanár már nem ütheti meg a tanulót, ez büntetendő kategória lett, míg a régebbi időkben a fiúk fenekelése és a lányok körmöse bevett szokás volt. Elvontabb szinteken is használatos a verés, verekedés kifejezés:
Különbséget kell tennünk az össze- és megverekedés között. Az előbbi valamiféle meddő indulatroham, eredmény nélkül, míg az utóbbinak van győztese. Mint az állatviadaloknál, amelyeket addig kell csinálni, például a vezérhímségért vívott mérkőzésekben, amíg az egyértelműen eldől. Aki a vesztes, az elkullog. Nem úgy, mint egyes esetekben az embereknél, akik a vereségbe nem tudnak beletörődni. Sportolók óvást emelnek, politikusok újraszámoltatják a voksokat. A legutóbbi választásnál nálunk például az egyik vesztes párt nyíltan elmondta, nem hajlandó gratulálni a győztesnek. A politikai indulatok alig térnek el az utcai verekedésektől. Még a hidegvérű angoloknál is megesik, hogy a parlamentben a képviselők összeverekednek. Ezt finomítva úgy szokták kommentálni, hogy az összecsapó indulatok a „tettlegességig fajultak”. Végezetül idézzük Hamvas Bélát, aki a Szarepta című könyvében azt írja:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A LUXUS A FÉNY életünk nagy kincse, isteni adomány. A Nap égi útja természetesen ritmizálhatná napjainkat, ám a modern, a civilizált, a városi élet nem ebben a ritmusban zajlik, hanem mesterséges fényekkel pótolja azt, amiből kimaradt, mert éjszakai életet él, és élvezeti cikkei is természet- és élet idegenek. A luxus szót „fényűzőnek” szokták fordítani.
Ismeretes a történelemből a nagy római lakomák néhány velejárója:
Az úgynevezett luxus élethez mindig járul egyfajta hivalkodás, gőg, figyelem felkeltése, dicsekvés, amely sokakban képes ellenérzést kiváltani. Mária Antoanett lefejezése is összefüggésben van egy olyan fokú tékozlással, amely még az arisztokrata körökben is visszatetszést szült. Az űzésről persze azonnal eszembe jut az ÜZÉRKEDÉS:
Kapcsolódik a luxus témája a sznobság kérdéséhez is:
Abban is kevés igazi fény van, amikor egy történelmi helyből turista paradicsomot alakítanak ki, szállodákkal, popzenével, bazárokkal, mindenféle ricsajjal. Így például Luxor két megmaradt kövezett útja mentén ma aszfalt utak futnak, amelyeken hemzsegnek a taxik. Az ösvényekről, csatornákról ma már csak a képzelet tud. De az eltévelyedés csúcsa az, amikor valaki azzal állít be, hogy neki „luxus problémái” vannak. Ezen az értendő, hogy mindene megvan, mégis boldogtalan, ezért talán nincs minden rendben benne vagy vele.
A nemesség kötelez, nemcsak születési előjogokat ad. Az arisztokrácia ügyelt az egyensúlyra: mindig támogatták az elesetteket, a periférián élőket. Nem előkelő idegenek voltak a társadalomban, hanem összehozták a fentet és a lentet, a hiányt és a többletet. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A FEADAT Életünk tele van feladatokkal, amelyek nem mindig töltenek el bennünket örömmel, sokszor inkább ellenállásokat, megfutamodást váltanak ki.
Ez a megértés együtt jár azzal, hogy a megoldáshoz fel kell adnom a hátráltató megrögzöttségeket, a szűk látókört, a lehatárolt intellektust, gondolkodásmódot, vélekedéseket, előítéleteket. Előfordulhat, hogy az egész önmagamról alkotott képem alapjaiban rendül meg, de ugyanez lehet mások vonatkozásában is.
Ezekben a mozgósításokban akár reinkarnációs emlékek is felszínre bukkanhatnak. Ha például egy autista kisgyerek monotonon naphosszat egy kereket forgat, látnunk kell, talán rejtve itt az zajlik, mi körül forog az élete. A kerékpározás is azért olyan nagy jelentőségű az álomszimbolikában, mert olyan tevékenységről szól, amelynek folyamán haladunk, beindul a flow, az önmozgás, amely nélkül a dolgok nem mehetnek végbe.
Lássuk meg hát a feladatokban azokat a JELKÉPEKET, amelyet hordoznak:
Ebben a rendezői tevékenységben a spontaneitásnak igen fontos szerep jut, mivel nem minden engedelmeskedik az akaratnak és vágynak. Gondoljunk csak bele, életünk során mindig azzal a feladattal kerülünk szembe, amelynek a megoldása elemi érdekünk, az a könyv „ugrik ránk”, amelyet érdeklődésünk éppen bevonzott, és azokkal az emberekkel találkozunk, akik aktuálisan az alteregóink. Álljon itt egy FEADVÁNY:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A LEFEGYVERZŐ ŐSZINTESÉG Ha a tökéletes magatartásról akarunk értekezni, igen körültekintően kell eljárnunk, mert az éppen megfelelő viselkedés nagyon sokmindentől függ. Mindenekelőtt az igazság kritériumától, amely persze nem azt jelenti, hogy a meztelen igazság csak úgy, minden helyzetben bevethető döntő argumentumként. A lelki emésztési folyamatokban is fontos a fokozatosság, az adagolás. Egy fiatalember, aki igen nehezen volt képes szembesülni rengeteg önellentmondástól feszülő árnyékszemélyiségével, „fényadagolásnak” nevezte a tudnivalók elfogadható mértékű nyújtását. Amikor rájött néhány ambivalens tulajdonságára, azt kérdezte, ez tapintat, vagy átverés, mármint az én viselkedésem. Egy más hasonlattal élve: a virágokat is egy vékonycsövű locsolókannával öntözzük, és nem zúdítunk rájuk egy vödör vizet, amelytől tövestől kifordulhatnának, ha cserepes növényről van szó, vagy a víz lecsurogna a cserepek oldalán. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A HIÁNY Sokat segíthet szemléletmódunk formálásában, kikerekítésében, ha a fogalmaknak, amelyekkel találkozunk, megkeressük az ellentétét. A visszafogottnak a rámenőst, az introvertáltnak az extrovertáltat, az áldozatnak a tettest, a hiánynak a többletet. Ez utóbbi már jól érzékelteti a hiány örvénymenetét, azt, hogy a hiány hiányt szül, amelyet csak a többlet egyenlíthet ki. Erre az adósságcsapda napnál világosabban utalt.
A félelem és a tettek egymás kerékkötői. A magánytól szenvedők gyakran úgy fogalmaznak, ha lenne társam, megjönne az önbizalmam, ha lenne önbizalmam, lenne társam. Ezek generálják és állandósítják a mélylelki elégedetlenségeket. Számítástechnika nyelvén úgy fogalmazunk: valamely szándék megvalósításához nem áll elég információ a rendelkezésünkre az input oldalon. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KÁRPÓTLÁS Egyáltalán, lehetséges lenne?
Természetesen nemcsak fizikai károsodásokról van szó, hanem a csalódásokról, az ártatlanságunk elvesztéséről, a becsapottak, félrevezetettek lelki megzavarodottságáról is. Ha úgy fogalmazunk, hogy „egy világ omlott össze bennem”, amikor megtudtam, kiderült, rájöttem, megmondták, akkor a károsodásomat fogalmazom meg.
E sorok írója nem hisz a kárpótlásban. Kicsit a megbocsátás esetével tartja analógnak a kárt és a vétket:
A károk jó nagy része alig kerülhető el, például a sáskajárás a régi időkben. Ha az óceánban fürdünk, bizony megeshet, hogy cápával találkozunk. Ki gondolt volna a vörös iszap katasztrófára? |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
„EZ AZ ÉLETED!” Ó, milyen sokszor esünk ki az időből! Ez persze lehet nagyon kellemes, mint az ihlet, mámor, vagy valamiféle elmélyültség, mint a gyermekeknél az igazi játék, de egészen más, ha kényszerűség, „nehéz idők”, akadályok, problémák miatt nem az igazi időnket éljük. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KÍSÉRTÉS ÉS PRÓBATÉTEL
Ez utóbbi teszi felelős lénnyé saját magával és az emberiség vonatkozásában az embert, és ez a perspektíva messze túlemelkedik az ösztönös viselkedés territóriumán. Ez a felelősség/felelőtlenség alakítja a SORSOT, amely sokszor csak az igen eltorzult létforgatag destruktív anarchiájával csap kupán bennünket, a magánéleti krízistől a világháborús emberirtásig tartó íven. A két világháború a maga egészében még mindig nem adta a titkát, már abban a vonatkozásban, hogy egy harmadikat megakadályozzunk.
Behúzott körmökkel intik rendre kicsinyeiket, játékosan és igen hatékonyan. Persze emellett tudjuk, egyes hímek felfalják kicsinyeiket. A költöző madarak, ha kicsinyeik lusták a repülésben, kilökik a fészekből, hogy a hirtelen zuhanástól szárnyra kapjanak, megtanuljanak repülni, és ősszel nekiindulhassanak a hosszú útnak.
A próbatételeket Istentől valónak mondjuk, amelyek az értékrendet, az igazságérzetet, a megbízhatóságot és az annak való érvényt szerzést jelentik. A helytállást, a tanúbizonyságot, a nemes magatartást.Tudjuk, hogy a tanítványok közül is volt egy áruló, egy háromszor megtagadta Jézust, és egy hitetlen Tamás, akinek a Mester azt mondta: „Boldogok, akik akkor is hisznek, ha nem látnak!”
|
BÉKAMENTŐ ALAGÚT
A béka igen különös kétéltű Hold-állat. Esőt, termékenységet, gazdagságot fejez ki. Olykor időjósló tulajdonsággal is felruházzák. Még a mai közgondolkodásban is szerepel a békák pozitív és negatív tulajdonságokkal való emlegetése. Jelent felfuvalkodottságot, békaperspektívát, békaugrást. A középkori mágiának és boszorkányságnak jellegzetes állata, az alkímiában a természet alsó, sötét, de termékeny oldalát jelenti. |
||
![]() |
||
A TÉT
Földre jövetelünk legnagyobb tétje az ÜDV:
Érdemes tág horizonton vizsgálnunk életünk tétjét. |
||
![]() |
||
MAGÁNAK ÁRT, AKI MÁSNAK ÁRT
Az ÁR = ÉRTÉK, amelyet fizetünk valaminek az eléréséért, megszerzéséért. |
||
![]() |
||
AZ ARANYPENGE
A magyar nyelvben az irány, az erény, az arany és arány azonos tő és hangzás. a dolgok ARANYFEDEZETÉBEN.
|
||
![]() |
||
AZ ODADOBOTT KULCS Ki tudná számba venni, mi minden tartja egybe és szakítja szét a párokat, akik egymásra vannak ítélve, utalva és utálva? Rejtélyes vegyértékek mentén vonzódnak, taszítódnak, kötődnek és függenek egymástól a Marsról jövő férfiak és a Vénuszról érkező nők. A szerelem, a szeretet, a sorsközösség jó szál lehetne, de ezek hiányában az érdektelenség, az elidegenedés, a csalódottság, az elhidegülés, vagy a követhetetlen ámokfutások gyakorlata csaknem áthidalhatatlan szakadékokat teremtenek a párok között. Sajátságos, hogy a gyermekek éppen úgy szétválaszthatják őket, mint széttéphetetlen köteléket is alkothatnak. Nem is beszélve a rejtett elvárásokról, amelyeket sok esetben a sebeit nyalogató szenvedő fél sem ismer fel magában.
Ehelyett a csatározások rejtett szintjén az zajlik, hogy én nem szeretlek, de te szeress engem, én nem tisztellek, de te tisztelj engem!
Talán fölösleges is mondanom, hogy senki nem értette meg a résztvevők közül ezt a kulcs megoldást.
|
||
![]() |
||
IMÁGO MUNDI A „világnézet” szó sokkal elterjedtebb, mint a világkép, vagy világképzet. Ez is a létezés szent dimenziójának a folyamatos elvesztésével áll kapcsolatban. A „nézet” az egyéni látószög lehatároltságát tartalmazza, azzal egyenlő, ahol én vagyok, ahogyan én látom a világot, a dolgokat, az eseményeket, a helyzeteket. Ez bőven lehet békaperspektíva, vagy masszív csőlátás.
valamiképpen
De miért, vagy hogyan következik be a DESZAKRALIZÁCIÓ az élet szinte minden területén, és főleg törvényszerű-e, vagy kikerülhető lenne?
A test a lélek temploma. Amikor az ember letelepedett és hajlékot emelt, imágó mundit hozott létre, megismételvén az isteni teremtést. Ezekben az ősi képzetekben az „ég sátra” borult az ember fölé, középen az axis mundival, amely testünkben a gerincünk. Legyen szó jurtáról, kunyhóról, házról, vagy bármilyen épületről, az ÉP szó híven őrzi at egész, a teljesen befejezett, kialakított jelleget.
A mai időkben ez a szakrális jelleg elfedődött. |
||
![]() |
||
A HARANG A tér a természet tartályának mondható, amelyben a különféle irányokban történő alakformálódás, kiterjedés lehetséges. A tér nem homogén, erőtere van, a forma kirajzolódása, erővonalai mentén jöhet létre. A madarak szárnyalásában, levegőben való úszásában, de még egy labda kapuba ívelésében is a láthatatlan erővonalak szerepe adott. A negyedik dimenzió, vagyis a TÉRIDŐ vonatkozásában az örök idő metszetének, vetületének, töredékének mondhatjuk, az egészből kivált részletnek, miközben a tér maga is végtelen.
A keresztény szimbolikában Isten szavát, áldását hordozza a harangszó, csak felszentelését követően illeszkedik a település mindennapi életébe a déli harangszóval, amely az 1456-os nándorfehérvári győzelmet idézi, vagy a lélekharanggal, amely a temetőbe kíséri az elhunytat. A harangöntő mesterség igen kiemelkedő a szakrális munkák sorában. Mondhatjuk a harangot archetipális tárgynak, varázseszköznek, gyógyítók attribútumának, mind valamiféle égi hangot, égi tökéletességet idéz. |
||
![]() |
||
ELVÉTÉSEK, ELSZÓLÁSOK, NYELVBOTLÁSOK, LEBUKÁSOK Ó, a beszéd csodálatos!
Évekkel ezelőtt egy kollégámmal kimentünk egy telepre, ahol egy amputált lábú művezetővel találkoztunk. Kollégámat nagyon meglepte a mankós ember felbukkanása, nem is lehet tudni, a látvány, vagy az egésznek a szomorú tragikuma, szorította össze a szívét, de láttam, hogy nyeldekelni próbálja a benyomásait. Majd a beszédbe elegyedésünk kapcsán egyszer csak hallom, hogy betolakodott mondandójába a „lábatlankodik” szó. A lelkünkről való árulkodás az árnyékszemélyiségünkkel kapcsolatos:
Nemrégiben két férfi is előadta azonos történetét, hogy a titkos szeretőjének írt SMS-t „véletlenül” a feleségének küldte el. Természetesen lebukás lett belőle. Az emberek titoktartó képessége igen eltérő. Van, aki hallgatni képes, mint a sír, mások viszont alig várják, hogy tovább adhassák másoknak az izgalmas hírt. Bűnözők is gyakran saját magukat buktatják le azzal, hogy visszamennek a tett színhelyére és megjegyzéseikkel gyanút keltenek. Mert a titkok hatalmas feszítő erővel rendelkeznek, ki akarnak pattanni. A labdához hasonlíthatók, amelyet nem lehet a víz alá nyomni.
Mindenki ismeri azokat az „önbüntetéseket”, amikor beütjük kezünket, lábunkat, megsebezzük magunkat, vagy megbotlunk, elesünk. Nem mindig idézzük fel, mi járt a fejünkben, amikor éppen elvágtuk az ujjunkat, vagy kedvenc bögrénket ejtettük le. Pedig ezek lényeges dolgokra világítanának rá. A pszichológiai események patikamérlegén az őszinteség, az önmagunk és mások becsapása, félrevezetése, és a nótorius hazugságok egyaránt mérlegelésre kerülnek. Ez utóbbi különösen sok energiát emészt fel, hiszen a hazugság soha nem jár egyedül, egyik kényszerűen szüli a másikat. Közmondás is őrzi, hogy a hazug ember a sánta kutyához hasonlítható. Amikor pedig veszteség ér bennünket, szerencse helyett éppen pech, azt a közmondás „ebül szerzett jószágnak” mondja, amely ebül vész el. Mert a nyereségek és veszteségek bonyolult dinamikájában a lelkiismeret-furdalás is benne van. „Ami a szívemen, az a számon” a gyakorlatban sok szűrőn megy át, amíg kimondásra kerül. A túlzott tapintat elmaszatolhatja a mondandónkat, a nyers, keresetlen őszinteség bántó lehet, ellenállásokat válthat ki. |
||
![]() |
||
A TÖRTÉNET Egy fiatalemberrel, akinek az élettörténete igen bonyolult, a boldogságról beszélgettünk. A bonyodalom abból szövődik, hogy házasságon kívül született egy nős embertől, aki nem vált el. Anyjával és az anyai nagyszülőkkel nevelkedett, apjával nem volt kapcsolata. Megismerkedésünk idején éppen a Szaturnikus ciklusát élte, azaz 28 évesen apját kereste a facebookon. Mindezt pár évvel édesanyja halálát követően.
R.: Érdekes a szó etimológiája. Ebben a percben jutott eszembe, hogy a „tör” szóból jön, a törni, zúzni igéből. Ehhez jönnek a ragok, a képzők, amelyek kialakítják a mondatban való szerepét. Utal a kifejezés a metakommunikatív szférára is, a történésre. Ez a láthatatlan, a történet a már lezajlott história látható lenyomata. A látható történet |
||
![]() |
||
A MEGBOCSÁTÁS A bűn, a bűnhődés és a büntetés az emberiség történelmének örökzöld témája. A keresztény vallásban a gyónás szentsége feloldozást jelent annak, aki megvallja bűneit a gyóntató papnak. Ám sokak számára ez nem érthető és nem fogadható el maradéktalanul, többek között a lelkiismeret furdalás miatt sem, amely alól nem mentheti fel az embert a megbocsátás elhangzása.
Azt jelenti:
A legnagyobb elfajzás akkor következik be, amikor annak is „megbocsátanak”, aki ezt nem is kéri.
|
||
![]() |
||
A LÉNYEGLÁTÁS Bizony, a lényeglátás nagy hiánycikk napjainkban mind az egyéni, mind a közéletben. Talán egészen kicsi korunkban, amikor a racionális világ még nem béklyózott be bennünket teljesen, és a láthatatlan világgal, az előző életünkkel és mindenekelőtt a Teremtővel élő, működő kapcsolatban voltunk, jobban vettük az igaz és a hamis jelzések különbségeit. Ám később ez a képességünk lassan elfedődik a rárakodott rétegektől és csak egy felszíni kavargás marad belőle.
A szűznemzés, mint égi erővel való megtermékenyülés már az Ízisz Ozirisz mítoszban is szerepel. Abban a darabokra vágott isten összerakása után egy pillanatra feltámad és SZEMSUGARÁVAL MEGTERMÉKENYÍTI Íziszt.
Miként minden lényeg a mennyiségből a minőségbe való emelkedéssel függ össze.
|
||
![]() |
||
A DOB Mondhatjuk szakrális, vagy archetipális tárgynak, hangszernek vagy varázseszköznek, csak közelítjük azt az összetett mondanivalót, amelyet a dob alakja és hangja tartalmaz.
Henger alakú hangszekrénye a bőrbevonattal a legrégibb időktől kezdve magát a világegyetemet jelképezi, ezért vallásos jelleggel is felruházott. A néger kultúrában valósággal fétisként tisztelik és többnyire kézzel ütik, tenyérrel és az ujjaikkal. Formai változatai népi és műzenei típusok, egyes húros változatok a dob hangját élesítik és hangosítják. Eltérő hangzásúak: a nagyob pergődob mélyebb, tompább, az üstdob inkább ritmikus jeleket ad.
|
||
![]() |
||
TŰZFÉSZKEK Rengeteg erdőtűz pusztít manapság a Föld különféle helyein, néha hetekig sem sikerül eloltani azokat. Ennek oka, hogy nem sikerül megtalálni a tűzfészkeket, ahonnan az egész elindul és tovább táplálódik.
Számára egyértelmű volt a veszekedés tűzterjedéssel analóg természete, miként a népnyelv is hasonló tapasztalatokat őriz a parázsvita, a csendes vízpartot mos, a csípős szavak, mérgezett nyíl, vérszomj, vérmesség, tüzesség, etc. kifejezésekben
Az elemeken, hangulatokon, indulatokon, viselkedéseken túlmenően egyéb elvont tűzfészkekről is beszélhetünk:
Ezúttal csupán az ideológiai tűzfészkekre vetünk egy pillantást, ahol a felismerés alkímiai folyamata nem képes létrejönni. Ilyen például:
Minderre most még rárakódott a liberalizmus, amely a nekem mindent szabad szlogennel egyenlő. |
||
![]() |
||
ÉRINTÉS Az „ér” szavunk főnévi, véredényt és keskeny patakot jelölő tartalma mellett igen tág igei jelentése van: elér, odaér, érint, ér valamit, érkezik, ért, etc. Főnévi értelemben is hatalmas szóbokor adódik: érték, érdek, érdeklődés, érdem, érem, érvény szavak gyökerét képezi. Ezek közül jelen eszmefuttatásunkban az ÉRINT szószármazékot fókuszáljuk, holisztikusan, vagyis testi / lelki / szellemi értelemben.
A lelki érintettség mélyebben átjárja az embert, elköteleződés, lelkesültség, mély érdeklődés járhat nyomában, vagy teljes elzárkózás, elutasítás. Az élettörténetek, a drámák szereplői is rokon- vagy ellenszenv alapján keltenek bennünk azonosulást, megértést, értetlenséget, etikai ítéletet.
A Gutenberg Galaxisnak, az on-line forgalomnak, a hírközlő médiák személytelenségének sajnálatos következménye a mennyiségi áramlat, amely a lényeg, a minőség rovására burjánzik, divatozik. A lélektől-lélekig való igazi információ csere eléggé elsikkad. A metakommunikációról nem is beszélve, amely az igazi üzenetek valóságos arzenálja. |
||
![]() |
||
UGRÓDESZKA Az ugrás a sima haladáshoz képest másik dimenzióba emeli az embert. Köze van az időhöz is: azt jelenti, rövidebb idő alatt teszünk meg egy távolságot, mint amennyi idő alatt az szokványosan megtehető. Ezt a könnyebbséget sok szólásmondás kifejezi:
Toronyugrókat ugródeszka segíti magasabbra, hogy az elrugaszkodás sikeresebb lehessen.
A technika tehát ugródeszkának mondható, hogy nagyobb távolságokkal, több emberrel, távolabbi eseményekkel tudjunk kapcsolatba kerülni. De előbb mindig a belső vágy, az elképzelés volt, amely felvázolta a lehetőségét például a Föld körül hajózásának, vagy körül repülésének.
Ily módon lett a megfoghatatlan technikai képességekből anyagelvű ELLENKULTÚRA. De minden bizonnyal erre is szükség van ahhoz, hogy a materialista-ateista -kommunista pokoljárás mélységei után újból felemelkedés jöhessen az elvontabb, szellemibb dimenziók felé, újabb „ugródeszkát” képezvén az előbbre jutáshoz. |
||
![]() |
||
VÉLEMÉNYFORMÁLÓK Kisiskolás korunk óta megvannak a kortárs csoportosulások a maguk hangadóival, akikhez igazodunk. Sőt, már a családban is tapasztalható a nagyobb testvérek nézeteinek, érdekeinek hatalma a kisebbekre. Szinte lehetetlen számba venni, mi mindennel lehet kitűnni a társak közül, amelynek alapján létrejönnek az iskolákban a klikkek, csoportosulások, barátságok. Ilyen a szépség alapján, a szülők presztízse folytán, sportteljesítmények, ügyesség, jó tanulás, vagányság, kedvesség mind alapja lehet a különféle kötődéseknek. Egy fiatalember, aki második diplomáját szerzi és komoly zenével is foglalkozik, visszaemlékezett introvertált gyerekkorára, amikor irigyelte az osztály nagymenő, verekedős bandavezérét. Ebből a fiúból pizza futár lett. Hamar ellőtte a puskaporát. |
||
![]() |
||
METAFIZIKAI KÁOSZ Szabad akaratunk folyományaképpen lehetőségünk van a rossz, a helytelen választására is, amelynek következménye a kemény sors. Jó és rossz karmánkat minden pillanatban alakíthatjuk a vágyainkkal, szándékainkkal, gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel. Ezek bizony igen kaotikus állapotokat képesek létrehozni, életellenes impulzusokkal az egyéni meghasonlásoktól az öngyilkosságon át a világháborúig és népirtásokig.
Felsorolni lehetetlen ki és mi mindenki. Még a látható, fizikai világban sem lehetséges a magasabb szférák sejtése és ismerete nélkül eltájékozódni. |
||
![]() |
||
ENTRÓPIA Az energia átalakulása és átalakítása mind a fizikai, mind a lelki életben fontos kérdéseket vet fel. Lelkileg főleg az indulatok megfinomítása a nagy kívánalom, hogy abból igazi érzések, és jó tetteket motiváló indítékok válhassanak, hogy a talentumunk megtalálja kifejeződési formáját, mielőtt amortizálódnék. Egy szürrealista festőnő mesélte egy alkalommal, hogy ő zongorista akart lenni, de nem volt zongorája. De, mint mondta, ebből az energiából lett festő belőle.
A tapasztalat szerint a koncentrált energia mindig szét akar szóródni. Ha egy meleg tárgyat magára hagyunk, az lehűl, felmelegíti a környezetét, vagyis entrópikus folyamattal találjuk szemben magunkat.
|
||
![]() |
||
A BÖLCSESSÉG több és más, mint az intelligencia, az okosság, a tájékozottság. Analóg azzal a holisztikai elvvel, amely szerint az egész több és más, mint a részek puszta összege, mégpedig
Van egy latin mondás: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ez híven utal arra a belső, lelki, alkímiai folyamatra, amely a bölcsesség kiérleléséhez szükséges. Ha valaki azonnal hozzászól, véleményt mond, kommentál, valójában ellövi a puskaporát ,míg aki végig gondolja a dolgokat, az nem sziporkázza szét a munícióját. Minthogy nem anyától született, a „fej” vezérli, nem hoz világra gyermeket, egész életében hajadon maradt, a tudománnyal és művészettel ajándékozta meg az emberiséget. Feltalálta a szövést, a varrást, a hímzést, ezek női foglalkozások. Hiúságtól sem mentes, szépségéért többször versenyre kél. Az olajfa ajándéka kapcsán megkapja Attikát, amelynek fővárosa Athén. Neki szentelték a baglyot, mint az éberség, a kígyót, mint az okosság, a kakast, mint a harciasság jelképét. A történet híven őrzi a bölcsesség tűz szellemmel való kapcsolatát is. |
||
![]() |
||
TANTALOSZ dúsgazdag lydiai király volt, az istenek kedvence. Részt vehetett az olimposzi lakomákon. Azonban visszaélt helyzetével. Összeszövetkezett az emberekkel, elárulta nekik az istenek titkait, ambróziát és nektárt csent el nekik az istenek asztaláról. Mindenen túlmenve saját fiát, Pelopsot is lemészároltatta, húsát megsütötte és feltálalta az isteneknek, hogy próbára tegyen mindentudásukat. |
||
![]() |
||
A TEKINTET A szem csodálatos Nap-szervünk, miként a szív is az. Csak míg a szív a ritmus „felelőse”, a központ, a kiindulás szerepét tölti be, addig a szem, páros szerv lévén, extrovertáltabb feladatokhoz is jut. Megfoghatóbban kötődik a FÉNY érzékeléséhez, ennek kapcsán az árnyékhoz, valamint a színek és a formák látásához. Miként a képzőművészek mondják, van úgynevezett belső látás, szürreális érzékelés, és ha egy vonalat húzunk, valójában a látható és a láthatatlan világot választjuk ketté. |
||
![]() |
||
A MEGISMERÉS A képi és a szavak világa híven tükrözi a tudatos és tudattalan lélekműködésünket. Előbb van a kép, azok átfordítása szóba, megnevezésbe, ez külön feladat és nem is mindig sikerül. Ezt támasztja alá áloméletünk is, ahol a racionális logika nem nyújt eligazodást, hiszen téren és időn kívüli világban zajlik a képáramlás. Egyszerre vagyunk szemlélők és résztvevők, egy személybe ékelődhet más alak is, pillanat alatt lehetünk itt és ott térben és időben.
Ez a „megismerés” lényegében az Istenhez való hasonlóság meglátása, a Teremtő mindenben való jelenlétének felismerése, magának az életnek a lüktetése.
Ez a megismerés. |
||
![]() |
||
A KÚT A kút hatalmas mélységeket felölelő jelentése nem érthető meg a VÍZ valóságának taglalása nélkül, amely mindenekelőtt leszakadt fény. Ám a lélek archetípusa is, a tudattalan lélekműködésünk színtere, belső végtelenségünk, lelki-szellemi energiánk eredete, forrása, hordozója is.
A forrásfakasztás az isteni gondolkodás felé való törekvéssel analóg. vagyis a meg nem rontott tudásra utal. Ez szolgálja a hitben való megerősödésünket.
Ily módon saját lelkünket is életünk kiapadhatatlan kútjának kell tekintenünk, ahonnan vagy felhozzuk emlékeinek, vagy maguktól felbuzognak azok az ihletben, látomásban, hallomásban, olykor az álmokban. Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben (1908) |
||
![]() |
||
A NYOM A PECSÉTHENGERTŐL A NYOMTATÁSIG Nyomot hagyni a világban magunk után, vagy hiába élni, az igen különböző dolog. Némileg általában szüleink nyomdokán haladunk, szokásokat, szerepeket, esetleg foglalkozásukat, hivatásunkat is átvehetjük tőlük, vagy teljesen új utakat taposhatunk magunknak. Lehetnek példaképeink a kultúrából is, olyan emberek, akik már nincsenek közöttünk testi valóságukban, de lelki-szellemi nyomon követhetők. Vagyis „nyomuk” van, ha nem is látható, kőbe vésett, vagy kiégetett cseréptábla maradványa, hanem elvontabb, láthatatlanabb, a képzeti világhoz kötődő formában. Egy megfogalmazás: a teremtésben minden Isten ujjlenyomatát őrzi.
Származékok hosszú sora őrzi ezt az első pillantásra jelentéktelennek tűnő szó széles üzenethorizontját:
Térjünk vissza a mottóban idézett pecséthengerre, amelynek alkalmazása a legrégibb időktől kezdve ismert a kultúrában. Ez henger alakúra faragott gyöngyszem volt, amelyre a tulajdonosa rávésette magát az őt kifejező vagyontárgyával: korsó olajjal, vagy egy hordó gabonával, és nedves agyagpecséttel zárta le. Végig görgetve a pecséthengert papíron, a lenyomat azonosította tulajdonosát. Az írnokok által megörökített dokumentumokat is pecsét hitelesítette. Ily módon a pecsét mintegy sűrített lényeg, azonosító, hitelesítő jegy, bélyeg, tulajdont, titkot jelez, egyszerre ismertető és védő. A meg- és lepecsételt dolog egyfajta zárral, retesszel való analógiát is jelöl, megőriz a külvilágtól, az illetéktelenek behatolásától, vagyis tér elzárók.
|
CAMOUFLAGE Sok szó esik a transzparenciáról, az üvegzsebről, földalatti mozgalmakról, titkos szolgálatokról, okkult társaságokról, fedő szervezetekről.
|
||||
![]() |
||||
ÖRDÖGI KÖR Szegény embert az ág is húzza, - tartja a népi bölcsesség. Vagyis a baj nem jár egyedül. Az ördögi kör egyszerre jelenti a hiány örvénymenetét és a bajok szaporulatát, hatványozódását, amint egyik a másikból megszületik. A hazugság természete is ilyen: a hazugság hazugságot szül.
Vagyis a negatív érzéseknek is meg van a maguk ördögi köre, mert az érzelmi energiák természetes és örömteli ki- és megélése helyett elfojtott érzéseik lelki torlaszokat emelnek, amelyek a további áradásnak is gátat szabnak. Ez az örvénymenet. A hiány hiányt generál. A többlet pedig maga a hatvány, amely átemel a mélység határán és elindítja a folytonosság menetét. A sikert csak a siker termelheti újra.
Szellemes elnevezés az „ördögi kör”, mert az életünkben a csodák és az angyali dolgok mellett „ördögtől való” sugalmazások is működnek. Ilyenek például a pillanatnyi haszonért feláldozott távlatok, más szavakkal az aprópénzre váltott lelki-szellemi tőke. A részletekben való megfeneklés is ugyanaz, amikor nem látjuk a fától az erdőt. Az ördöggel való cimborálás is ezt a fajta rossz szövetséget fejezi ki. A figyelmeztetés, hogy az ördög nem alszik, vagy a részletekben lakik, igen megszívlelendő mindeme csábításra, kísértésre, baleseti veszélyre. Ugyancsak nem jó az ördögöt a falra festeni, mert valóban megjelenik. Alkut kötnünk sem érdemes vele, eladni a lelkünket, mert jobb tudnunk, mégha jót is teszünk vele, pokolba visz érte bennünket. Egyszóval a mélység, a gonoszság, a sötétség ereje nem elhanyagolható.
|
||||
![]() |
||||
|
||||
![]() |
||||
A PATKÓ. A lovak lábbelije.
Az újévi szerencse képzete későbbi keletű, inkább a városi élethez kötődik, nem annyira a lovakhoz.
|
||||
![]() |
||||
A CSONT A csont és a kő analóg jelentéseket hordoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a mitológiában a kövek is a Földanya csontjai:
A csont szimbolikája sokrétű:
A csontkultusz a szentek földi maradványait kultikus tisztelettel őrzi, a csontereklyéknek gyógyító, üdvözítő erőt tulajdonít. |
||||
![]() |
||||
KOPONYA, KUPOLA A dió, a gesztenye csakúgy, mint az ajtók és ablakok boltíve, vagy a koponyánk, az égboltozat jelképes megfelelői. Dió esetében még az agytekervények analógiáit is felfedezhetjük a dióbél alakzataiban.
A régi idők harci gyakorlatában a leggyűlöltebb ellenség koponyájából ivóedényt készítettek, az ellenség levágott feje trófeának számított. Fejünk csontos vázából még manapság is készül lámpa olykor.
Érdekes mintákat ad az emberi csontváz anatómiája. Gondolunk itt például az úgynevezett szezámcsontra. Ilyen a patella (térdkalács), amely átíveli a térdízületet, ezzel az ívvel tulajdonképpen védi is azt.
A koponya mindenképpen egy HATALOMMAL BÍRÓ ALKOTÁS:
Ismeretes, hogy Michelangelo 1546-ban tervezte meg a St. Péter székesegyház kupoláját, és ez ugyanolyan szerves része az életműnek, mint szobrok, vagy szonettek. Vélhetően teljesen értette a kupola és koponya metaforáját. |
||||
![]() |
||||
ÖNGYÓGYÍTÁS Divatos szó lett az öngyógyítás, ám ha mélyebben belegondolunk, több kérdést is felvet. Alapszinten ugyanis azt jelentené, hogy a magunk erejéből gyógyulunk ki-, vagy meg egy betegségből. Esetenként orvosi beavatkozás és gyógyszerek nélkül. Nyilvánvaló, hogy betegsége válogatja, mikor lehetséges ez, és mikor nem. Egy náthából kigyógyulhatunk, egy tüdőgyulladásból már nem annyira garantáltan.
A köztudatban a gyógyulás és gyógyítás eléggé összemaszatolódik, főleg, ha annak felelőssége teljesen áthárítódik az orvosra és a tablettákra. Hiszen még olyan külsőnek tűnő beavatkozásoknál is, mint az akupunktúra, nem külső erő beviteléről van szó, hanem a meridiánokban keringő életerő aktiválásáról.
De – paradox módon – az öngyógyításra is tudok hozni egy nagyszerű példát:
De ő az arcához emelte talpát, és az ily módon átmelegedett ujjai megmaradtak. Saját testmelegével keltette életre azokat.
Jobb, ha belátjuk, a betegségek az erőszakos gyógyításnak ellenállnak.
|
||||
![]() |
||||
VISELKEDÉS, VISELET. A „visz, hordoz” szó jelentésudvara mind konkrét, mind elvontabb szinten tág horizontú. Fizikai szinten valamely teher cipelését jelöli, lelki szinten pedig a nehéz érzések, gondok lelki jelenlétére utal. Bánatot, sértést, csalódást hordozhatunk, amely kedélyünket színezi. A viselkedés viszont a magatartástudományok témája, azzal az energiacserével foglakozik, amely minden szóváltásban, röpke találkozásban, ismerkedésben, vagy órákon keresztül zajló eszmecserékben lezajlik. Megjegyzendő, hogy nemcsak az emberi viselkedés megfigyelésének van intézményesült formája az etológusok az állatok természetével foglalkoznak, a vidéki emberek pedig a józan paraszti ésszel igazodnak állataikhoz. Nemrégiben egy hír járta be az országot, hogy veszett rókát találtak a Nyírségben. A róka viselkedésére hívták fel a figyelmet, arra, hogy félelem mentesen közeledik az emberekhez, amely a nem veszett rókára egyáltalán nem jellemző. Ez a marásveszélyt teszi lehetővé, amely emberre nézve halálos betegség. Ez a „ravaszdi” furcsa álcája. A viselkedésnek, csakúgy, mint a ruhaviseleteknek minden korban megvannak az írott és íratlan szabályai, ceremóniái, etikettjei, liturgiái. Ezek olykor eléggé megmerevítik a természetes érintkezést, hangvételt, nagyon is szabályozott mederben tartják a viselkedést. Gondoljunk csak a pápai őrségváltásra, vagy a katonai díszszemlékre, ahol a katonák lépései, fegyvertartása, öltözete rengeteg előírást kell, hogy betartson. |
||||
![]() |
||||
AZ ÉRDEKLŐDÉS Rengeteg külső dolog keltheti fel érdeklődésünket. Egy orosz bábművész például azt mondta, ha ő édesanyjától hat éves korában nem kapott volna egy bábot ajándékba, valószínűleg nem lenne bábművész. Ám ezzel a külső ingerek és belső készenlét nehezen kibogozható összerímelésének problematikája ki tudja, előbbre jutott-e a megértés terén? |
||||
![]() |
||||
A TUDÁS
A tudás hatalom, tartja a mondás.
Az bizonyos, hogy a világ problémáinak két legmélyebb gyökere a tudatlanság és a szeretetlenség. Az egyik az elme, a másik a szív megzavarodására utal. Ráadásul a kettőnek komoly együttműködésben kellene lennie, törésvonalak, újabb problémák özönét hozza magával ennek hiánya.
Szemben az áldott tudással, a szent tudással, amely Istenről, a létről, az életről, az önismeretről, a sorsról, az életfeladatokról, a szenvedés kegyelméről, az üdvről, a számokról, az archaikus rendről szól, hogy csak a főbbeket említsük. Ma már a közgazdászok is megmosolyogják a marxista tanokat, amelyeken nevelkedtek, ám ne gondoljuk, hogy ez egyszersmind a materializmus és ateizmus pálfordulását is jelentené a gondolkodásukban. A kapitalista szemlélet, eszme, szervesen ezekre épül:
Áldott tudásról e tekintetben nem beszélhetünk.
Később, amikor az úgynevezett egyházi és világi „hatalom” kettévált, a szétaprózódottság, hasadás folytán elkülönültek a papi, a gyógyítói, a tanítói, a vezetői etc. foglalkozások. A dalai láma is azt nyilatkozta, abbahagyja a politikával való foglalkozást. Pedig a politika szakralizálására lenne a legnagyobb szükség. |
||||
![]() |
||||
FAGYÖNGY A technika századának virtuális világában egyre kevesebbszer gondolunk arra, hogy kultúra és a természet nem szakadhat el egymástól, mert az eleven élet nem veszhet ki a tevékenységekből, sem abból, amit létrehozunk, amit meg akarunk örökíteni. A mesterséges intelligencia és a beprogramozott robotemberek nem pezsdítik meg a szív örömét, inkább fásulttá teszik azt. Az ivartalanított állatok és a művirágok látványai mellett nyitottnak kell lennünk a szépség, a virágnyílás pillanata, a sugárzó fény által juttatott életszeretet iránt.
Télen az erdő lombjai között hajt ágat a fagyöngy, amely ki tudja, annak a fának az ága-e, amelyen kihajt? |
||||
![]() |
||||
EMÓCIÓ, MOTIVÁCIÓ Mindkét kifejezés a movere = mozgatni latin szóból ered.
Igen, elfojtott energiáink vulkánként működnek, a természetesen nem tudnak levezetődni, medret vájni maguknak. Gonoszság, szorongás, depresszió, destruktivitás lesz belőlük. Szélsőséges esetben a szenvedélybetegségek gyökerét is a ki nem élt, meg nem élt energiák patológiás irányultságának mondhatjuk.
Nincsenek eredendően tunya emberek, de a kezdeti próbálkozás, kutatási, felfedezői kedv megtörhet, abbamaradhat, elfojtódhat a félelemtől, hogy akadályozzák, nem értik meg, letorkolják. Ilyenkor jöhet a visszavonulás, az elhárító mechanizmusok mögé való behúzódás, a megalázottság nehezen megemészthető élményével, amely krónikus szorongássá képes átalakulni. Mindez a konfrontálás, az energiák megütköztetése helyett, amely az egyedüli megoldás lehet. Helytelen lenne a motivációt dominálóan akarati tevékenységnek gondolni. Az akarat kismiska ahhoz az érzelmi töltethez képest, amely az eredeti szikránk, és abból kicsapódó láng.
|
||||
![]() |
||||
IPAR Ki gondolná, hogy az ipar szavunk az „ip = após” szó származéka? Az apa, após szavak a P hang köré képződött, gyermeknyelvi alakzat, mint az apuci, apuka etc. egyéb becézett formák.
Ipari forradalmakat is megértünk, a XVIII. századi angliai fejlődést követően. James Watt (1736-1819) skót mérnök gőzgépe 1776-tól kezdve kulcsszerepet játszott ebben a forradalomban. Róla nevezték el a teljesítmény mértékegységét. Ugyanebben az időben a fonógép feltalálása lett a textilipar szülőanyja. A vasutak a közlekedést lendítették fel, a csatornázás a városiasodás elindítója lett, de az építőipart sem hagyhatjuk ki a felsorolásból.
A megszámlálhatatlan előny mellett az elszemélytelenedés, a belső kiüresedés, a bűnözési lehetőség hatalmas veszélyeire is gondolnunk kell. A gépek – hasznosságuk mellett – be- és feldarálnak bennünket, elvesznek az életerőnkből, az örömből, egyszóval bennünket is elgépiesítenek. A gépek zakatolása, zúgása nem boldogító zene, és persze gépi zene is van már manapság. Jó lenne, ha robotlények irányítanák életünket? Miként ez már a metrónál, repülőnél bevett gyakorlat kezd lenni. |
||||
![]() |
||||
DÜH, HARAG, INGERLÉKENYSÉG
A Tao te king örökérvényű verse a vádaskodást fókuszálja, mint a folytonosságban megújuló békétlenség forrását, az örökös nyugtalan háborgást, a mérgező indulatokat, amelyekről bízvást elmondhatjuk, hogy megbetegítőek.
Kötődik a kérdés a tudatos és a tudattalan lélekműködéshez is:
Krónikus ingerlékenységet is tapasztalhatunk a viselkedésekben, vannak olyanok, akiket szinte minden kihoz a sodrukból, akiket minden ingere. Ők nem képesek meglátni a dolgok mögött a jót, az előrevivőt, az elfogadhatót, görcsösen ellenállnak minden belátásnak, megértésnek, békének. Ezek a tulajdonságok társadalmi-történelmi méretekben is tanulmányozhatók:
|
||||
![]() |
||||
HÍRHISZTÉRIA Ma már a hajdanvolt hírharang szerepét szinte teljesen átvette a média. A harangot sem a harangozó húzza meg, mint a régebbi időkben, hanem beprogramozottan, gombnyomásra működik. Ám a hír iránti érdeklődés, az olykor már a hisztériáig felborzolt kedély „szükséglete”, amely kirántja a lelket a dögunalomból, változatlan maradt. Ebbe még a pletykát is belesorolhatjuk, az üres és felületes szóbeszédet, amelynek szívesen hódolnak az emberek. Ma különösen dívat a sajtón keresztül történő üzengetés, a becsmérlés, ócsárlás, a nyílt kritika, a fenyegetés, a felszólítás, az elmarasztalás. Divat a diplomáciai bocsánatkérés kierőszakolása például a népirtásokat követően. Bár ma már ebben az etikai relativizmusban a népirtások, a gyilkosságok sem egyértelműen azok, amik. Nem tűnnek egyértelműen bűnnek, rengeteg igazoló elmélet és magyarázkodás született ebben a témában, hiszen a történelmi gyakorlatnak szerves részét képezik a hódító-, a szent-, a területszerző- és etc. háborúk. Természetesen másfajta világvége forgatókönyveket is találhatunk a köztudatban az ezredforduló óta, sőt, maga az ezredforduló is enyhe hírhisztériát keltett egyes lelkekben. Ilyen volt még egy napfogyatkozás, vagy a 2012.12.21-i dátum is, amikor semmi sem történt. Idézzünk még néhány riadalmat:
Valóságos csúcsra járatott világvége – iparnak lehetünk szemtanúi a napi baleseti és katasztrófa helyzetek, természeti csapások özöne mellett.
A pusztulás és megújulás is egyensúlyban történik, mi nem testben vagyunk halhatatlanok, hanem lélekben és szellemben. |
||||
![]() |
||||
DIVAT ÉS ALKAT A divat egyszerre tiszavirág életű és örök:
Jelen írás csak az öltözködési divatot fókuszálja, azt is az önismeret hiányának szempontjából. A divatdiktátorok évente meghatározzák színekben, formákban, frizurában, cipőkben mit illik viselnünk, hogy ne lógjunk ki túlságosan a sorból. Néhány példa:
Láthatjuk a hetveneseket forró nadrágban, a tinédzsereket festett hajjal, a karrier womeneket rongyolt farmerben, piros lábkörmöket, kitépázott szemöldököt, és ki győzi felsorolni.
Régebben a szépségideál egy-egy színészhez kötődött, Gréta Garbóhoz, Brigit Bardohoz például. Ma Barbie babához, aki egy kimódolt konstrukció.
Koronként változik a szépségideál is. Ma már nem fűzik magukat a nők, hogy darázsderekuk legyen, és nem hordanak rizsporos parókát, krinolinos szoknyát.
|
||||
![]() |
||||
A MEGSZÓLÍTHATÓSÁG Az on-line agora – mint modern kommunikációs fórum – korában nem érezhetjük, hogy az emberek közötti kapcsolatok intimebbek, bensőségesebbek, igazabbak, hatékonyabbak lennének. Inkább az elidegenedés, a vastag páncéllal való védekezés, a hamisság, a manipuláció jellemzi az együttéléseinket, mintsem a hitelesség, vagy személyesség. Az udvariasság, a tekintélytisztelet írott és íratlan etikett betartása pedig végképp kezd kimenni a divatból. Ezt láthatjuk a köszönésekben, a megszólításokban és minden viselkedési anomáliában. Az életkorok és foglalkozási ágazatok a régebbi korokban eligazítást nyújtottak abban, kit miképpen kell megszólítanunk, megközelítenünk, ma ez is elmosódott és összekuszálódott. A kommunizmusban például az „úr” megszólítás szigorúan tiltva volt. Az angol királynő testét megérinteni ma sem megengedett. Nemrégiben a világsajtót elárasztotta a hír, hogy egy miniszterelnök megérintette a karját, lesegítni akarván őt a lépcsőn, amely nagy melléfogásnak ítéltetett.
Ilyen körülmények között a megszólíthatóság alig kivitelezhető, mert ennek két komoly kritériuma:
Ez által lehet néven nevezni valakit, elvont és reális értelemben.
Mindezekben az ÉRINTÉST fókuszáljuk. Megérintettség nélkül az információ lepereg rólunk, nem kapjuk azt meg.
A név eltitkolás a legmasszívabb rejtőzködés, gondoljunk csak a bűnözők álneveire. De a megszólítás, az érintettség, a nevünkön nevezés a szeretet által, szívünk frekvenciatartományában jön létre. Ezért kell őriznünk szívünket, igaz valónkat, igazi közepünket. Ebben kell gyökereznünk. |
||||
![]() |
||||
TESTVÉR A „testvér” szó mély jelentésének kifejtéséhez az Evangéliumig kell visszamennünk, ahol az Utolsó Vacsorán elhangzottak igazítanak el bennünket:
A kenyér és a bor eme metaforájának gondolata elmélyítheti a test/lélek/szellem ember eme részeinek együttesét, egymástól való elszakíthatatlanságát, és utal a vér élethordozó szerepére is.
A csodálatos magyar nyelvben még a fiú- és lánytestvér is a „vér” szóval jelölt, amikor fivérről és nővérről beszélünk.
Nem árt, sőt szükséges újból és újból átgondolnunk a VÉR üdvöt hozó erejét, a megigazulásról, a megtisztulásról, a megszentelődésről.
Testvériséget az isteni hitben, az egyházban. |
||||
![]() |
||||
A SZARV
Az emlősök közül a kos, a bika és a szarvas a legismertebb szarvakat viselő állat. Az első kettőhöz részint csillagkép, részint a precessziós kultúrperiódus is tartozik.
Mózest Michelangelo szarvakkal ábrázolta, talán kicsit a szobor szemlélőjére bízva, fejtse meg az üzenetét.
A magyar mitológiában a csodaszarvas a legismertebb történet, az Ég küldötte, amely segít megtalálni a hazát Hunornak és Magyarnak.
A szarvas elágazó agancsa részint Nap-jelkép, részint az életfa, világfa kapcsolódik hozzá. Összességében elmondhatjuk, kimeríthetetlenül tág horizonton küldi üzeneteit a szarvképződmény. Reméljük, a Tisztelt Olvasók képzeletét is mozgósítja. |
||||
![]() |
||||
A TALENTUM A mértékek közül a súlymértékkel kapcsolatos, a nehezet, félnehezet és könnyűt jelzi. A pénzhasználat előtti időkben az ÉRTÉK és SÚLY egy volt, nemes fémekkel fizettek súly szerint. Néha, vagy később nemes fémek helyett terményeket, fém rudacskákat, gyűrűket is alkalmaztak. A mérő kövecskék mellett az ezüst is fizetési eszköz volt. A pénz megjelenésekor is a súly számított, de a kopás ellen mindenféle ötvözetek jelentek meg a réz és alumínium mellett. Az arany egy darabig fedezetnek számított a papírpénz idején, ma már nincs aranyfedezete a pénznek, amelyet a feudalizmusban a király verethetett. A „tőke” valamiféle kapitalista ideológia alapján került be a köztudatba és közhasználatba. Azóta a mindenféle felhígulásban és feldarabolódásban a pénz sokféle manipulatív haszonszerzés eszköze lett, általános ÉRTÉKVÁLSÁGOT generálván. Társadalmi méretekben a feudalizmus helyébe lépett kapitalizmust hozta, amelyet újabban „demokráciának” kell becézni.
Persze vannak minták, példák, kijelölt utak, de e sorok írója a belső, lelki indítékokra helyezi a fő súlyt, miként a megerősítés lényege sem a külső, másoktól jövő elismerés, hanem a véghezvitt tett, a befejezettség, amely magában hordja az öröm jutalmát, amely egyben a továbblépés lendülete is. A csúcson persze olyan óriások vannak ezekben a példákban, mint Michelangelo, J. S. Bach, W. Shakespeare, C. G. Jung, csillagászok, matematikusok, építészek, bölcsek, etc. de ez nem jelenti azt, hogy egy ácsmester, vagy juhászbojtár talentum nélküli lenne. Szókratész például, a filozófia első mártírja azt tartotta, hogy a filozófus feladata a lélek igazi részének a világra segítése. Ezért nevezzük őt a lélek bábájának. Nos, a lélek igazi része a talentum, amelyet – némi segítséggel –
Mindez mindenkor az adott pillanathoz kötődik:
Ma is sokak számára nagy kérdés az élet értelme, de nem szándékozunk a cinikus nihilistákhoz csatlakozni, csupán idézzük a bukott Lucifer Úrral való viaskodását a Tragédiában:
Nem értette meg, hogy nem kaphat a világon kívül egy pontot, ahonnan kimozdíthatná a világot, mert a teremtés = EGY. Nincs rajta kívüli archimédeszi pont. Hiszen Lucifer is teremtett lény, nem teremtő. Bármilyen nehéz volt ezt neki elfogadnia. |
||||
![]() |
||||
TANULT TEHETETLENSÉG Információözönben és extrovertáltságban sodródó életünkben sok idő eltelhet, amíg arra eszmélünk, hogy nem az igazi lényünket éljük, hanem lehetőségeink mellett, valamiféle pótcselekvésekben herdálódik el időnk, energiánk, és csak kínjaink szaporodnak. Nevelődésünk is megteszi a maga bumeráng hatását, amelyben a családi kötelék meglazul, hiányzik a szülői példa, túl sok az akadályozó tényező, vagy éppen a túlzott szabadjára engedés lesz a szétziláló. Az bizonyos, hogy a múlt századi világháborúk, diktatúrák, társadalmi földcsuszamlások és felfordulások alaposan megrontották a szülők és gyerekeik közötti természetes, szeretetteljes és tiszteleten alapuló kapcsolatot, helyébe nyakatekert ideológiáktól vezérelt ellenséges, gyűlölködő, értetlen, elidegenedett és boldogtalan érzületek léptek. Társadalmi szükségesség lett, hogy a nevelési feladatok jó nagy részét a tanácsadók, mesterségesen kialakított intézmények vegyék át. Tanfolyamokon tanítják a kommunikációt, az időbeosztást, a gyermekgondozást, a szoptatást, a családon belüli erőszak témáját, és sorolhatnánk tovább.
Ahogyan a középkorban a mindenféle járványok szedték áldozataikat, úgy modern korunkban a SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK pótörömökre hajhászó igyekezete fertőz. Felsorolni is alig lehet változatait:
Ez a tanult tehetetlenség testi, lelki és szellemi szinten egyaránt jelen van:
Eme tehetetlenségnek fontos kísérő jelensége, hogy problémák okait kívül, másokban és helyzetekben keresik, és ez természetesen tovább csökkenti a megoldás lehetőségeit. Csaknem kilátástalanná teheti a dolgok igazi megértését és jobbra fordulását. Az információ századában még a tehetetlenséget is „tanulhatjuk.” |
||||
![]() |
||||
HALLVÁN HALLANI
A rezgő világegyetemben a színek, a hangok, a számok mind különféle rezgéstartományok, de vajon képesek vagyunk-e elég mélyen belegondolni, megérteni igazi lényegüket? A hangokra fókuszálván természetesen nemcsak a beszéd, hanem a zenei hangokra is gondolunk. A kamara „a” hang például 440 Herz, amely a zenei skálák összehangolásánál alapnak számít. A „halleluja” harmonikus, lelket simogató hatása mellett gondoljunk csak a hangzavarra, amelyben élünk. Ez a kakofónia, disszonáns összhangzat valósággal fájdalmas hatású, sejtszinten rombolónak éljük meg. Szemben a CSEND építő, nyugalmas erővel feltöltő hatásával. Ha mindehhez még hozzászámítjuk, hogy a betegségeket is energetikai kibillenésnek értelmezzük – pszichoszomatika – talán ez segít bennünket abban, hogy ne anyagi szinten vizsgáljuk az ÉLETET. Ez a láthatatlan szférában keletkezett energetikai hiba, lyuk, roncsolódás, hézag, rés, hasadás az, amely megbontja a szervezet dinamikus egyensúlyát, és végül a testben sűrűsödik betegséggé, daganattá, elhalássá, fájdalommá, megakadássá.
A felismerés, a rálátás, a megértés nem anyagiasítható, mert az belső, lelki munka. Ezerféle lehet, amit kihallunk egy üzenetből, jelből. Minden korban vannak haladott szellemek – boddhiszattvák – akik az égi bölcsességet átmenteni, megőrizni hivatottak a profán világ destruktivitásával, agymosásával szemben. Az igazságot, a valóságot, a lényeget, az analógiát, az örök értékeket élik és ezekre mutatnak rá példaadó cselekedeteikkel. Példát követni az maga is válasz, bekapcsolódás egy frekvenciatartományba, válasz egy hívórímre, emelkedettség.
A HANGOKHOZ kell visszamennünk, hiszen szavak hangokból, a mondatok szavakból épülnek. A hangok teremtő ereje a bibliai teremtéstörténetből jól ismert. Ez a „LEGYEN!” ige. Ez az ige maga az ÚR, akiből és aki által a világ lett, annak látható és láthatatlan tartományaival, érzékelhető és azon túli dimenzióival. A téridő a teremtéssel kezdődött, ebben a tartományban vált lehetségessé a hang terjedése, az élet áramlása. A hangok igazi jelentése a szavakon túli szférában van. Valamiféle BELSŐ HALLÁSHOZ kötődnek. Megfoghatatlan üzenetek. |
||||
![]() |
||||
A „MIÉRT?” Talán az egyik leggyakrabban feltett kérdőszó a miért, és egyben a leggyakrabban megválaszolatlanul hagyott is. Mert ki tudja:
De talán a legnagyobb miértek a félbemaradásokra, az abbahagyott kezdeményezésekre, a félelmekre, a meneküléseinkre vonatkoznak, amelyek persze újabb félelmeket és értetlenségeket szülnek. Miért teszünk olyasmit, amit valójában nem is szeretnénk megtenni, és főleg azt nem kívánjuk, hogy velünk is azt tegyék, vagy ha nem szeretjük magunkat, hogyan és miért várjuk el, hogy mások szeressenek bennünket?
Ez az ú.n. keleti és nyugati gondolkodásban, vagy kultúrában is jól nyomon követhető, ámbár ebben a nagy világjárásban manapság ötvöződni is látszik a két pólus. Keleten egyre többen értik az evangéliumot, nálunk buddhistának lenni divat, főleg azok számára, akiknek az egója nem tűr felettes erőt, irányítót maga fölött. Mert ez is paradox, amely mindig a transzcendenciára utal. |
||||
![]() |
||||
A FÉNYŰZÉS A fény főnévből és az űzni, hajszolni, kergetni, hajkurászni igéből összetett szó kiválóan érzékelteti a hivalkodást, a hiábavalóságot. Mert a FÉNY megfoghatatlan tündöklés, ragyogás, szépség, csillogás, amelyet hiába kergetünk, sem elérni, sem magunkévá tenni nem lehet. Ezenkívül igen más a pompa és a pompáskodás, ez utóbbi inkább afféle „fénykórság”, inkább szánalmas, mintsem irigylésre méltó, holott a luxus élete vágyók, vagy az azt imitálók körében a csodálatra vágyás, a kiválni akarás, az extravagancia, az abszurd versengés a lélek soha ki nem elégíthető sóvárgása. Nyugodtan sorolhatjuk a kóresetek közé, hiszen semennyi pazarlás nem ad nyugvópontot. Ezért mondottuk fentebb, hogy az „űzés” nagyon kifejező szó, mert soha nem éri el, amit szeretne. Csupán a tékozlás, a fecsérlés, a tobzódás káprázatában sodródik. Sőt, biztonsággal mondhatjuk, nem is igazán tudja, mit szeretne, mi kellene neki igazán.
A fényűző életet élő emberek alap jellemzője a vagyontárgyakkal való feltűnni vágyás, mint valamiféle csillapíthatatlan viszketegség, hogy a figyelem középpontjában legyenek, és minél többen tudjanak arról, miként dúskálnak a javakban, miként fürdenek a pénzükben, milyen autókkal járnak, milyen házakban élnek, hol nyaralnak, és milyen tárgyakhoz jutottak az árveréseken. Emésztő kényszer hajtja őket a minél több birtoklás, vagy bármi áron bekerülni azokba a „körökbe”, ahol a gazdagok élik extravagáns életüket. Ennek lényege az esztelen pazarlás, a tiszavirág életű műöröm és népszerűség, amely még hírhedtség is lehet, csak garantálva legyen a milliárdosok klubjába való odatartozás. Részt venni a fogadásokon, magán partikon, születésnapi bulikon, mintha azok valóban elit társadalmi rendezvények lennének. Státusz szimbólum a kortárs művészet támogatása, műtárgyak gyűjtése, esetenként football csapat, vagy versenyló vétele. Popsztárokkal csillognak, egymást túllicitálva próbálnak minél meghökkentőbb és abszurdabb ötletekkel előrukkolni, amire még nem volt példa. Ettől eredetinek gondolják magukat, bármilyen abszurd is a „szórakozás”. Például egy hatalmas tortából egy meztelen nő jön elő, vagy kristályból készítenek fürdőkádat, arany csapokkal. De annyi bizonyos, hogy az ALKOTÁS több örömöt tartogat a léleknek, mint a birtoklás.
|
|
A hobbi és lobby ikerpárt alkotnak, Erőszak és kedvtelés ívén keringenek, Történetük passzió, hóbort, monománia, Vezérhangyáik vezetik őket, Az sem baj, ha kissé meg vannak húzatva, Hobbi és lobby egy tőről fakad,
|
|
![]() |
||
A JÓLÉT ÉS A LÉTMINIMUM A GAZDAG EMBEREK NEM KÉPESEK MEGÉRTENI A SZEGÉNYEKET, A gazdagság és szegénység örökzöld témájában a 21. században sem tapasztalhatunk túl nagy előrelépést, már ami annak enyhítését jelentené. A társadalmi szintű, intézményesült segélyszervezetek is csak tengerben egy cseppnek mondhatják ténykedésüket a világban tapasztalható riasztó különbségek állandósulásában, annak számtalan verziójában világszerte. Leglátványosabban az éhező gyermekeket szokták felkarolni, mintha a jóllakottság lenne a jólét legfontosabb feltétele. De egyebekben is sokkal többet lehet hallani a testi, anyagi jólétről, mint a lelki, szellemi szükségletekről. A pszichológia is ismer úgynevezett szükséglet-piramisokat, ahol az alapnak a biztonság, az anyagi ínség hiánya számít.
Ha a gazdag emberek megértenék a szegényeket, ilyen cifra nyomorúságok nem létezhetnének. Ha pedig a szegények nem önsajnálatra, meddő lázongásra, sértettségre és irigy gyűlöletre fordítanák energiáikat, sokat enyhíthetnének szorult helyzetükön. |
||
![]() |
||
A PROBLÉMA
A görög eredetű szónak igen tág jelentésbeli holdudvara van:
Nos, a „probléma” mindenkor egy kérdés felvetése, felmerülése, feladatnak is mondhatjuk, amely megoldásra vár. Maga a „feladat” szó is kettős jelentésű:
A pro és kontra más szavakkal az igenkés és a tagadás kapcsolata. A felmerült, szóbahozott kérdések mindig a tudattalanból kerülnek elő, és ha azokat elfojtjuk, elkerülni, tagadni próbáljuk, máris ott van a masszív probléma. Mert minden problémában a TUDATOS ÉS TUDATTALAN LÉLEKMŰKÖDÉSÜNK ÜTKÖZIK. Felbukkan egy feladat, vágy, szükséglet, tennivaló, etc. amelyet negligálni próbálunk, nem akarunk róla tudomást venni, és ezzel fojtott energia formájában száműzzük. De nem semmisül meg, hanem búvópatakként előjön a hangulatainkban, elszólásainkban, váratlan indulatainkban, idegesség, nyugtalanság formájában igen zavaró tényezőként.
A kulcs, mint a nyitás és zárás eszköze és jelképe, a mitológiában is többféle formában szerepel. Megszabadítást, tudást, beavatást egyaránt jelent. Oldást és kötést tesz lehetővé.
|
||
![]() |
||
A MIAZMA
Az élet maga a mozgás, a szakadatlan áramlás, ám ebben az örökös változásban SZELLEMI MINTÁK rajzolódnak ki, amelyek megszabják az alakulásokat, formákat, az alkatokat, a hajlamokat. |
||
![]() |
||
ARANYFEDEZET NÉLKÜL
Sajátságos, hogy a FEDEZET szó egyaránt jelenti:
Ily módon, amikor a kapitalizmus egyik markáns vadhajtása nyomán megszüntették a pénzek aranyfedezetét, a közgazdászok könnyen túltették magukat ennek fonák következményein. Mindenekelőtt azon, hogy a pénz ezáltal fiktív lett, a hiteles értékmérés helyett. Másrészről pedig azon, hogy vérszemet kapott a bűnözés, mind a hitelezések, mind az értékpapírok kibocsátása terén, nem is beszélve a valuta árfolyamok szédítő ingadozásairól. Ne feledkezzünk meg például a mi Bróker Marcsikánkról, aki vindikálta magának a jogot kölcsönök folyósításáról.
De ezzel még nem ért véget a pénz kálváriája, a vadhajtások özöne:
Elegánsan KRIPTOVALUTÁNAK becézik. Ezzel szellemesen utalnak a nehezen kideríthető titokra, amely minden komoly átverés nélkülözhetetlen kelléke. |
||
![]() |
||
NEM LÁTNI A FÁTÓL AZ ERDŐT
|
||
![]() |
||
DEFENESZTRÁCÓ Az ABLAK igen előkelő helyet foglal el a szimbolikában, mint a külső/belső tér, evilág/túlvilág közötti elválasztó elem, és az isteni fény, a világosság közvetítője, beeresztője. Az ablak nyitás és zárása a lelki közeledés, kitárulkozás és elutasítás kifejezője is. Épületek, templomok ablakainak tájolásánál fontos szerepe van a beáramló fénynek.
A követek ugyan szerencsésen túlélték a 18 méter magasból való lezuhanást, de a császár a gyilkossági kísérlet miatt feljogosítva érezte magát, hogy leszámoljon az ellenlábas csehországi protestánsokkal. Ők Bethlen Gábor fejedelemhez fordultak segítségért, amit meg is kaptak. Így tört ki a 30 éves háború.
Ha számításba vesszük, hogy Európa szinte minden országa érintett volt ebben a háborúban, szinte az első világháborúnak mondhatnánk. Végül a Habsburgok meggyengülésével 1648-ban a vesztfáliai békével ért véget. Északon a Dán és Svéd Királyság, nyugaton a Bourbon XIV. Lajos francia király kapott területeket a Német – Római császártól, Hollandia és Portugália pedig a spanyol Habsburgoktól vált függetlenné. |
||
![]() |
||
AZ ALMA
Mindez kötődik az Édenkerti Tudás Fájának gyümölcséhez.
A tudományt is érinti az alma összetett szimbolikája, I. Newton a gravitáció törvényét akkor fedezte fel, amikor egy alma a fejére esett.
Svájc történelmében is szerepe van az almának, Tell Vilmos Walter fiának a fején lévő almát lőtte át nyílpuskájával. Schiller egy drámája is megörökíti a történetet. A keresztény valláskörben is szerteágazóan megtalálható:
Képzőművészeti motívumként is számtalan formában láthatjuk:
Az alma a szerelem, a termékenység és a halhatatlanság jelképe egyben.
Ne feledkezzünk meg a mesékről sem, amelyekben szintén gyakori elem az alma. Például almából bukkan ki, születik meg a hős, a szegény asszony almafájának gyümölcséből, aki mágikus erőkkel felruházottan viszi végbe hőstetteit. Remélem, elindul tisztelt Olvasóimban az ihlet, amely tovább göngyöli az alma kultúrtörténetét. |
||
![]() |
||
AZ ERÉNY
a NORMÁLIS TERMÉSZETESSÉG eme kivesző félben lévő állapotát. Tapasztaljuk is eme hiányok zavaró hatását, ugyanis ezek szabályozhatják az ösztönök uralmát, ezek adhatnak struktúrát a személyiség fejlődéséhez, ezek adhatnak normális menetet az anarchiával szemben, valamint támpontot és kiszámíthatóságot az egyén, a család, a kultúra és a társadalom egészének szövevényes futamaiban kapaszkodókat.
Sajnos azonban, hogy mind az egyéni, mind a társadalmi életben inkább a hiányát tapasztalhatjuk. Legfőbb ellenfogalma a bűn, a vétek. Ám azt is tudnunk kell, hogy a bűn hiánya még nem egyenlő az erénnyel, mert
Valójában teljesen magától értetődő lenne, hogy a jót tegyük és ne az anarchiát tartsuk fenn, de az emberi természet furcsa esendősége miatt a szabad akaratnak nem mindig a jó irányba visz bennünket. Pedig már Szókratész (i.e. 469-399) is azt tartotta, hogy létezik egy örök, változatlan erkölcsi törvény, amely minden emberrel vele születik, és ennek az ismerete a LEGFŐBB TUDÁS.
De hát a kőbe vésett 10 parancsolatot sem tartja meg az emberek nagy része, hanem lop, csal, hazudik, manipulál, tévelyeg. Valóban nagy, igen erős mágiával hat ránk az igaztól, a jótól való eltérítő csábítás. Miként Faust is eladta lelkét az ördögnek, mi is mindenféle alkuba megyünk bele a lelkünk árán. |
||
A RENDEZŐELV
|
||
![]() |
||
A JÓGA
Ez a három irányzat lényegében a szellem, lélek, test hármasságát tartalmazza:
Ami a legfontosabb a jógában, hogy egyszerre fejezi ki a rész é egész kapcsolatát, az egységet és annak sokfelé való ágazását. Érdemes belegondolni a magyar „iga” fogalom szóbokorra, erre fordítják általában a szóz:
De tartalmazza az elmélet és gyakorlat egységét is, mert bár a jóga létfilozófia, lényege a
Mindez lényegében olyan „sorsteremtés”, amely kiszabadít a létforgatag mókuskerekéből, a meddő ismétlődésekből. |
||
![]() |
||
SZINESZTÉZIA
Ez utóbbi kettő az „ÉR” szóból képződik, amely igei és névszói jelentésű.
az idők folyamán jelentősen bővült az:
és ne feledkezzünk meg a VALÓSÁGÉRZÉKELÉSRŐL sem. Ez utóbbi az öntudathoz, a gondolkodáshoz és a beszédhez kötött. |
||
![]() |
||
A HARMADIK SZEM
Lényegében a tobozmirigy megfelelője. Az agyalapon található belső elválasztású mirigy az alvás és ébrenlét szabályozója, vagyis a világossághoz és sötétséghez való kapcsolatunkat fejezi ki.
|
||
![]() |
||
VÉLEMÉNYBUBORÉKOK
Amikor az egypárti diktatúrából átestünk a ló másik oldalára, a többpárti anarchia vélekedés orgiájába, újfent elveszett a bábák között a csecsemő. Az, hogy mindenki hallatni akarta a hangját, nem hogy nem az igazi, klasszikus szólásszabadságot hívta életre, de egyenesen a szabadosság libagágogása lett.
Ezek a véleménybuborékok, ha előbb, vagy utóbb el is pukkannak, sok felesleges és félrevezető futamaikkal a világórületet erősítik. Elporlasztják az emberekben azt az igazi törekvést és szándékot, hogy igaz, kiforrott, megformált álláspontjuk legyen, a véleménybuborékok részigazságai helyett. |
||
![]() |
||
ELŐÍTÉLET
Ebben a zavarodottságban hamarabb születik egy „elítélés”, mint a dolgok valódi igazságának türelmes mérlegelése és bölcs felismerése. Azt se feledjük, hogy más a vélekedés, az értelmezés, mint a VALÓSÁG meglátása, felfogása, amely az igazság érzékelésével, az intuícióval, inspirációval, egyszóval a magasabb képességeink latba vetésével lehetséges. Et pedig felülmúlja az egyszerű ok – okozati okoskodást.
Mert viszonyulhatunk jóindulatú, segítő, biztató erőkkel is mások törekvései felé, de lehet hozzáállásunk negatív is, ehhez tartozik az előítélet:
Mindez ahelyett, hogy a józan belátástól hagynánk magunkat vezéreltetni. Ennek a „józan” belátásnak a türelem is feltétele. Időt kell hagynunk a belső mérlegelésre. Egy azonnali ítélkezés jobbára elzár bennünket a nyitottságtól, amely nélkül a mérlegelés is lehetetlenné válik. Főleg, ha ez a beszédkényszer feltűnési viszketegséggel is társul. Ennek sok kockázata van, felsülhetünk véleményünkkel.
A józanságnak a BÖLCSESSÉGHEZ van köze, ez pedig a spirituális távlat vételét jelenti, a túlemelkedést a fizikai anyagba való beleragadtságon, a részletekben való megfeneklettségen. Mindezek a holisztikus TELJESSÉGLÁTÁS diametrikus ellentétei. |
||
![]() |
||
ELVÁRÁS Az elvárás az előítélet ikertestvére:
A magyar nyelvben az igekötőknek jelentős módosító szerepük van:
Mindegyik a jövőben bekövetkezendő eseményről szól, de az elvárásba beleépül az a bizonytalansági faktor, hogy nincs garantálva a holtbizonyos megvalósulás. Míg a többinél utalás van arra, hogy egyszer már megtörtént, most csak ismétlődik. Sőt, ha szóvá is tesszük, hogy elvárunk valamit, abban enyhe fenyegetés is megbúvik, ami persze a partnert ép úgy sarkallhatja a megbízhatóság, mint az „azért sem!” irányába.
Azért minden szabadosság mellett, amely a mai közéletet jellemzi, a párok nagy része elvárja a hűséget a másiktól, kimondva, vagy kimondatlanul. Eme elvárás ellenére „mindenki másképp csinálja” a gyakorlatban.
Hiszen már a jó öreg Szókratész is megmondta, minden emberben megvan eleve az erkölcsi jó, amely minden tudásnál többet ér, csak azt napvilágra kell segíteni. Attól kezdve minden bölcsesség önmagát fogja éltetni. |
||
![]() |
||
A KORONA
Ha a KORONÁT, mint uralkodói jelvényt a maga teljességében akarjuk áttekinteni, a fent idézett szavakból a KÖRT, mint a teljességet, tökéletességet, az égi szférával kapcsolatot teremtő alakot kell szemügyre vennünk, és a KIRÁLYT, aki az égi hatalom reprezentánsa.
A Korona Boreális csillagkép, Ariadné aranykorona jegyajándék Dionüszosztól, aki az égbe emelte őt, miután Theseus Naxos szigetén hűtlenül elhagyta, noha a labirintusból Ariadné fonala vezette őt ki. Ily módon az Úr kegyének is a hordozója a korona a hatalom mellett. Bizonyos értelemben a koszorú fogalomköre közel áll a koronához. Flórának, a rómaiak virág istennőjének diadémja virágokból készült. A költők babérkoszorúja a halhatatlanságra utal. A menyasszonyi koszorú a felavatottságot, a megszentelődést jelképezi. Apuleios Aranyszamár című könyvében rózsakoszorú változtatta át a szamáralakban bolyongó hőst emberré. A halállal is összefügg: a sírokra koszorút szokás helyezni. |
||
![]() |
||
A TURUL – MITOSZ
amely nélkül elvesznénk, és amely tőlünk elvehetetlen.
Mitikus madarunk talán a kerecsensólyomhoz hasonlítható leginkább, vagy a saskeselyűhöz. JELHORDOZÓ:
Hasonló Ozirisz fiának, Hórusznak apja szemsugarától való fogantatása, vagy Szűz Mária Szentlélektől való megtermékenyülése. Az Árpádházi királyok és fejedelmek hatalmának isteni eredetére utal. |
||
![]() |
||
A NYUGVÓPONT
Bár az élet a pillanatban, a jelenben zajlik, nehéz megélni az ÖRÖK JELENT, helyette vagy a múltban, vagy a képzeti jövőben vagyunk:
Percig sem gondolunk arra, hogy stressz mentes életet, és kiegyensúlyozott nyugalmat is megélhetnénk. Azzal is foglalkoznunk kell, miként lehet a nyugvópontot a legnagyobb ricsaj, zajlás, zűrzavar ellenére ás közepette megteremteni, elérni?
A zen mesterek erről úgy szoktak beszélni:
Ezt a bölcsességet adják át nagyravágyó tanítványaiknak.
Ma nagy divat a meditálás, bár nekem nagy kételyeim vannak afelől, hogy ennyi ember lenne képes a kiüresedésre, a cikázó gondolatok és tennivalók leállítására, a nyomasztó gondok és emlékek elhallgattatására, amely a meditáció előfeltétele, hogy a Mindenségben, a Végtelenségben lebeghessen.
Úgy éreztem, ebben jobban benne van az, hogy amit meg kell tennünk, amire születtünk, feladataink megoldása, az az igazi nyugvópont:
Egy szerelmi csalódást követően, vagy bármilyen önbecsülésünket érintő sérelem esetén csak az alkímiai munka, a lelki energia átalakítása folytán lehetséges a nyugvópontot elérni, amikor az energia nem feszül, nem háborog többé. A félbemaradt dolgok elvarratlan szálai újabb és újabb hiányokat, befejezetlenségeket hoznak létre, alakítanak ki. Mintázata van ezeknek a tetteknek is, amelyek ismétlődésekre adnak lehetőséget.
|
||
![]() |
||
REZONANCIA
Egyszóval sokkal több súrlódást, torzsalkodást, diszharmóniát tapasztalhatunk az emberi kapcsolatokban, mint megértést. Az energia vámpírozásának igazi nagymesterei bomlasztják kapcsolatainkat:
Érdekes példa a rezonanciára a Bibliából ismert jerikói kőfal leomlása hanghatásra.
|
||
![]() |
||
A MÉREG A mérgek természetrajza igen összetett. Mindenekelőtt azért, mert ki adagban gyógyító hatásúk, nagyobb dózisban viszont halálosak. De ezeken túlmenően kedélyvilágunk meghatározó elemei is:
Kirajzolódott hát a méreg fizikai és lelki hatása, és széles körben ismertek azok a növényi mérgek, amelyekkel az emberek a gyilkosságokat és öngyilkosságokat elkövetik. Ismeretesek a történelem nagy mérgezéses históriái:
Nem lehet elég óvatosnak lenni az ártó szándékú emberek vonatkozásában, akik kontrollvesztettségük folytán hihetetlen dolgokra képesek. Lássunk néhány példát:
Más veszélyeket is tudunk idézni: Mányoki Attila szavad vízi úszó esetét, aki az Észak Írország és Skócia közötti csatornán úszta volna le a hosszú távú tengeri versenyét, de OROSZLÁN MEDÚZÁK támadták meg és életveszélyes állapotban mentették ki. Nem tudta leúszni a versenyét, mert olyan mérgezettséget szenvedett, hogy életmentésre szorult. A medúzák idegmérge folytán még testhőmérséklete is lehűlt 27 fokra. A történtekre természetesen nem emlékszik. Megrázó, hogy a természet mérgei még a természetbarátokat sem kímélik. |
||
![]() |
||
ÉV, ÍV, ÖV, ÓV. Nem kell különösebb metafizikai attitűd ahhoz, hogy felfedezzük a címben felsorakoztatott négy, kétbetűs szó közötti analógiát:
Hiszen a PONT, mint a két legtökéletesebb idom és test, mármint a kör és a gömb középpontja magát az egész idomot, testet is magában foglalja, mintegy a középpontjuktól terjednek azok ki. Az évkör pedig a Napot idézi – aki persze maga a fényes istenség – a zodiákuson megtett éves útjával, a körkörös idő megjelenítésével. Ezek az ismétlődések a különféle emberi lelkekben különféle mélységekig hatolnak. Ugyanúgy fókuszálhatják a múlandóságot, mint az örök változást, az élet szentségét, vagy a szimpla élvezetvágyat, a teremtő hit nyomait a lélekben, vagy a felületes nihilizmust, cinizmust.
Ezt idéztük a fentiekben a V mássalhangzó kapcsán: |
||
![]() |
||
HOMEOSZTÁZIS
Viszont tágabb értelemben a mostani elracionalizálódott, technikai civilizációban a figyelem kezd az elfojtott érzelmek felé fordulni. A vallástalan, Istennel perbe szálló EGO cinikus mértékvesztése igen sok társadalmi torzulást okozott. A családok felbomlásával elveszett az a természetes közeg, amely a szeretetteljes, normális kapcsolatok táptalaja, és ezáltal az ÉRTÉKREND kialakulásának is bázisa. A modern ember identitáskrízisben, értékválságban éli életét, és markánsan társadalombomlasztó tényező lett. Mert a jóllakottságon és az anyagi biztonságon túl az emberségnek olyan specifikus érzelmek is a tartozékai, mint:
Ezek túlmutatnak a homeosztázis fentebb taglalt szűkebb értelmezésén.
Ha meggondoljuk, hogy a mai időkben az alvászavar mennyire általános, és hány ember él altatóval, nyugtatóval, kedélyjavító serkentőkkel, komolyan szembesülhetünk a normális, természetes élet hiányával. És akkor még nem is beszéltünk a több műszakban zajló munkákról, amelyek az életritmust kizökkentik.
Mármint azt, hogy az ERÉNY = a legfőbb TUDÁS. |
||
![]() |
||
SZILUETT
Itt is tetten érhető a kétféle energia működése, egymásra való hatása, egymást feltételezése, amely a világot látható és láthatatlan részre osztja.
Az „élethű” megörökítés minden ábrázolásban örök vágy, csakúgy, mint az igazságnak megfelelő kimondás. Úgy tűnik, hogy ennek az élethű ábrázolásnak és az igazság kimondásának a titka valamiképpen a látható és a láthatatlan világ, vagyis a fény és az árnyék együtt járásában rejlik:
Ez a belső fényünk és árnyékunk. A Naptól vetett árnyékunk is igen különböző lehet napszaktól függően:
Az árnyékolás, mint képzőművészeti technika, a térbeliség ábrázolásához kell. Ú.N. sraffozással, vagy satírozással, vonalkázással veszik körbe az ábrázolt tárgyat, amely jobban kiemelkedik ezáltal a háttérből. Élethűbb lesz.
|
INTELLIGENCIA
Az „intelligere” = inter: közé, együvé, és a legere: gyűjt, szed szóösszetételből alakult. Értelmet, értelmességet, felfogóképességet, ítélőképességet jelentő kifejezés. A megértés, az ésszel felfogott tanulékonyság szava. A széles körben elterjedt használata olykor azt is érzékelteti, hogy az „intellektualitás” a maga kilúgozott elvonatkoztatásaival már-már a lelki, érzelmi elemek rovására történik. Ilyenek például a moralizálások, az ok-okozatisággal való kötözködések, kutakodások, a mindenre ésszerű magyarázatot nyújtani kívánó igyekezetek. De lényegében a társadalmi rétegződésben „értelmiségnek” nevezett és jellemzett csoport is ezt a fajta tanultságot, képzettséget jelöli. Más szavakkal PALLÉROZOTTNAK mondjuk az intelligens embereket, ez pedig a:
Az intelligencia tágassága, mélysége, horizontja igen eltérő lehet, amit a mindennapokban tapasztalhatunk és magunk is gyakorlunk. Azt is látnunk kell, hogy a hétköznapi, mindennapi intelligencián túl van a tudósok, művészek, alkotók mentális képessége, mintegy más dimenzióban. Ez már az öntudatra ébredés, vagy létfilozófia tartománya:
Ez a kategória már a BÖLCSESSÉG dimenziója:
Mint ilyen, az igazságszolgáltatással, a valósággal analóg, annak megítélésén alapul. Igazodni képes az élet rendjéhez, megkérdőjelezhetetlenül és relativizálás mentesen.
A modern kor hamarabb kutatja, van-e élet a Földön kívül, mint hogy elmélyülne az ÉLET fogalmában, lényegében, örök, isteni mivoltában, változatos formáiban. Ezért különösen disszonáns volt, amikor egy űrkutatási filmben úgy fogalmaztak: van-e „intelligens élet” a világűrben? Mellőzvén ezzel a tényt, hogy maga az élet teszi lehetővé, hogy emberi intelligencia kialakulhasson, mivel Isten = maga az élet. Megnyilvánulása a teremtés, jelenléte pedig minden kavicsban, rügyben, madárdalban, mozdulatban felfedezhető. Nyilván a bolygók pályájában és keringésében is.
Amikor vizet és atmoszférát keresnek más bolygókon, elfelejtik, hogy a négy elem a FÉNYBŐL levált rész: a víz leszakadt fény, de egyben hidrogén és oxigén is, a föld megsűrűsödött fény Erről a drágakövek, a gyémánt árulkodik.
Amikor a kutatók emberszerű lényeket és „intelligenciát” keresnek más bolygókon, elfelejtik, hogy az élet itt a Földön is kristály-, növény- állat- és emberformában van jelen.
Fölösleges tehát intelligens életről beszélni, csupán az ÉLETET kellene megérteni, vagyis Istent, aki nem keletkezett és nem múlik el.
Ehhez pedig BÖLCSESSÉG kell: felfogni és megélni.
MI VAN A NAPRENDSZEREN TÚL?
A pszichológiában minden kétélű. Ily módon azt is valljuk, hogy a jól feltett kérdés már a választ is magában tartja, de azt is tapasztaljuk, hogy további kérdésláncolatokat indít el. Így van ez a címben feltett kérdéssel is, amely
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, amióta a geocentrikus világnézet átváltott heliocentrikusba, a statikusnak vélt Föld háromféle mozgásba, de, hogy az ember valóban a teremtés koronája-e, azt jobb függőben, megválaszolatlanul hagyni.
Az éjszakai égbolton ragyogó csillagok és minden égitest hatalmas inspiráló erőt adott az embereknek. Az asztrológia szent tudománya az időtlen időkig nyúlik vissza. A mindenféle jóslásokon túl felfedezték és megnevezték a jól látható csillagokat, és kialakult az időszámítás is a Naphoz és a Holdhoz kötötten, azon alapulva.
A középkori csillagászok hét bolygóval dolgoztak, hatalmas számításokkal fedezték fel az összefüggéseket, Galileo Galilei távcsövet is készített.
A Naprendszer és az ember analógiája nemcsak a csillagászok számára lett nyilvánvaló, de a művészek ihletforrása is volt. Gondoljunk csak Bartók Béla Mikrokozmosz című művére. Számszerűségében is csodálatos az analógia:
A középkorban ismeretes hét bolygó után még hármat fedezetek fel, az Uránuszt, a Neptunt és a Plutót. Valójában még két bolygó hiányzik a sorozatból, hogy a Bika és a Szűz jelnek is legyen önálló uralkodója.
„Bolygónak” a csillagászok azt az égitestet nevezik, amely
A Plutót 1930. 02. 18-án fedezték fel, keringési ideje a Nap körül 243 év. A spektroszkópia, ufológia tudományokon kívül az űrkutatás századában a bolygókra való eljutás is hatalmas vágy az emberi lelkekben. 2015. 07. 15-én egy űrszonda el is érte a Plutót, További izgató kérdés, van-e élet más bolygón, vagy csak a Földön? Ez a kérdés hasonlít az antropocentrikus kérdéshez: van-e életünk a születésünk előtt és a halálunk után?
Abszurdabb kérdés is felvetődik:
E sorok írója azért érzi ezt a kérdést abszurdnak, mert mellőzni látszik az 1 világ = 1 Isten gondolatot, és valamiféle okoskodások irányába kalandozik el. Ezek nem mentesek a hit és ú.n. tudás dilemmájától sem, vallásellenesek.
Ritkán hangsúlyozzák például, hogy a keresztény vallás lényegében Nap – vallás, a Teremtő 3 alakjával: Atya, Fiú és Szentlélek megjelenítésével. Metaforisztikusan a test/lélek/szellemben létező embert is kifejezi, utal rá, az anyag – lélek – szellem dimenzióiban.
Azt is kevésbé szokták hangsúlyozni. hogy a Karácsony, a decemberi hónap a hosszabbodó nappalok kapcsán a Fény születés – Krisztus emberi alakjához kötötten – Ez a „világosság” szerves része a keresztény vallás naprendszeri keringésbe való illeszkedésének, beleértve a téri és idői távlatokat is.
Ha a zodiákus Napja az egyetlen Istent jelképezi a naprendszerben, akkor okafogyottá válik a kérdés a több naprendszer kérdésében. A Big Bang teória foglakozhat csak olyan ötletekkel, hogy csak úgy keletkeznek a naprendszerek nyakra, főre.
Nem könnyű megérteni a világegyetem összefüggésrendszerét. A Tao te king 2. verse úgy fogalmaz:
Az ég és a föld nem emberi,
neki a dolgok szalma kutyák.
A bölcs ember sem emberi,
neki a lények szalma kutyák.
…
Kell rá szó ezernyi,
jobb némán befelé figyelni.
A REND
Nehéz a rendet tagadni, vagy nem elfogadni, ám a gyakorlat még napjainkban is ezt igazolja, hogy igen nagy azoknak a száma, akik lázongással, hősködéssel, hatalmaskodással, kitűnni vágyással, erőszakoskodással lényegében a természetes rendet nem tudják, nem akarják, vagy nem képesek felismerni. Inkább a káoszt részesítik előnyben, bomlasztanak, ellentéteket szítanak, a felfordulást kedvelik. Furcsa hajlam ez az emberi lélekben, de aki a destruktivitásban leli örömét, azt nehéz meggyőzni az eredendő és természetes rend MINDENHATÓSÁGÁRÓL. Igen, nem túlzás azt állítani, hogy
Rengeteg példát hozhatunk a megbonthatatlan rendre, például:
Sokat lehet ma hallani az „új világrendről” olyanok szájából, akiknek fogalmuk sincs a világrendről,
Ámbár a rend léte és lényege minden pillanatban akár a légzésvételünkben is felismerhető,
– mármint a ki- és belégzés ritmusában – ez nem mindenkit sarkall továbbgondolásra, mármint hogy az élet szentségét tekintsék prioritásnak, szemben a haszonszerzéssel, vagy kisstílű torzsalkodással, okoskodásokkal. Egy fegyvergyártó, vagy fegyvercsempész nemigen meditál azon, mit indít el jól jövedelmező munkájával, a nagy fizikus pedig kifejezetten büszke az atom- és hidrogénbomba feltalálására, mit sem törődve annak világméretű veszélyeivel. Mert noha az élet örök és elpusztíthatatlan, de az életellenes indítékok és tettek fájdalmas szenvedés teli létforgataggal sújtják a földi életet, nem maradnak következmény nélkül. Mert a rend =
A teremtőerő kapcsán ÉGI RENDRŐL szóltunk fentebb, amely a bolygók keringésében folytonosságban jelen van:
De a csúszó-mászó, földhözragadt gondolatok, szándékok, vágyak csak ritkán emelkednek és merészkednek effajta holisztikus meszességekbe, és a rendezetlenség hamarabb gyűrűzik szét a világban, világválságot idézvén elő, mintsem azon elhatározás, hogy a természetes rend uralkodjék a tetteink felett. Mert a rend adott:
Pedig a lélekbe is beíródott az etikai magatartásban, noha a nagy tagadók nem győzik hangoztatni:
A virtuális és technicista világ könnyen megfeledkezik a természetes egyszerűségről, a világ élő összefüggésrendszeréről, az önszabályozódásról, a
ősi hatóerejéről.
A TOLL
A könnyedség, az égi és légi hatalom kifejezője, a levegőbe való felemelkedést teszi lehetővé, ezáltal az anyagi súlyoktól való mentesség jelképe is. Ozirisz, a lelkek mérlegelője a mérleg egyik serpenyőjébe egy tollpihét, a másikba a másvilágra induló szívét tette. Ha a szív lehúzta a mérleget, az a szívet terhelő nehéz érzéseket jelezte, megtisztulásra van szükség ilyen esetben.
A toll a madarak testét fedő finom, lemezes szaruképződmény. Ám szimbolikája tág horizontot ölel fel:
A toll tematikája elválaszthatatlan a szárnytól, a szárnyalástól. Mitológiai alakok transzcendens erejét fejezi ki a szárnyas ábrázolás, például Ámor esetében.
De a mgasabbrendú erőn túl az égi gondoskodást is tartalmazza a védőszárny formájában.
Az idő, a vágy, a képzelet is „szárnyal”. Pegazus, a szárnyas ló, a költői ihlet jelképe. A hír szárnyalása folytán a hírnevet is tartalmazza.
Szellemiségi vonatkozásait fedezhetjük fel a írótollban – pennában – amely a tollforgató írásmódját, stílusát is jelzi. A tollbamondás, a diktálás fontos kommunikációs forma.
A tollasodás gazdagodást, gyarapodást, tágulást jelent.
A tollászkodás pedig készülődést, szedelőzködést fejez ki.
Az öltözködésnek is fontos eleme, tartozéka lehet, például a darutollas kalap.
Hát ennyi mindent, és még ennél is többet lehet ráfogalmazni egy egyszerű tollpihére.
ÁGY, ÁGYÁS, ÁGYÉK
A vessző, amely az „agy” szóból ÁGYAT alakít, markáns jelentésmódosulást is hoz magával. A két vesszővel képzett ÁGYÁS viszont a kert egy kisebb parcelláját jelenti, amelybe dugványozni szoktunk.
A „gy” hangnak is jelentős szerep jut ezekben a jelentésmódosításokban, amely több magánhangzóval ízesül:
Nos, a következőkben a bútordarabot fogjuk fókuszálni.
Az ágy tárgy és hely egyszerre, ahol az élet fontos misztériumai zajlanak:
Csokonai Vitéz Mihály versszimbolikájában az élet és halál vizén hányódó hajó a betegágy, olvashatjuk a Tüdőgyulladásom című versében.
Többféle formában és elnevezésben kapcsolódik egyben a születés – élet – halál bölcsőtől a koporsóig tartó folyamata:
Testünk is kifejezi ezt a születési misztériumot az ÁGYÉKUNK, alhasunk tájékával, amely maga a termékenység, a szaporodás jelképe é testtája. Nem véletlen, hogy a régebbi idők eskü szertartásainál a kezüket az ágyékukra tették, mind az esketők, mind az eskü szertartásán résztvevők, és nem a szívükre. Ez csak az utóbbi időkben változott meg.
Anonymus Gesta Hungarorumában Emesének álmában az ágyékából ered a patak, amely folyóvá duzzadva az Árpád-ház vetíti előre. Emese fia, Álmos, anyja álmában egy turulmadártól az égi nemzést adja, az isteni kiválasztottság jeleként.
A fentiekben utaltunk az ágyások kapcsán a termőföldre.
Az ágy a SZÜLŐFÖLD analógiáját is hordozza, amelyen világra jövünk.
Érdemes szem előtt tartanunk a szó tág jelentés horizontját, metafizikai üzeneteit.
A VESZTESÉG
Nemrégiben egy kedves ismerősöm kétségbeesetten hívott fel, hogy képzeljem, mi történt vele. Írja az önéletrajzát, a családtörténetét, és egy rossz gombnyomásra az éterbe szállt a száz oldalnál is hosszabb iromány. Faggatott, mi a vélemény, mi lehet az üzenete az esetnek földhözragadt és magasabb szempontból egyaránt. „Veszteség” – mondtam ki egyszerűen. De még mielőtt rátérhettem volna
leintett, hogy ezt ő is tudja, de úgy érzi, van egy többlete a mondanivalónak és ő erre kíváncsi. Idéztem egy velem a közelmúltban történt esetet, amikor elvesztettem az Edinboroughból való vászon szatyromat egy jegyzetfüzettel, amelyben címek, telefonszámok, névjegykártyák voltak, és királyi egykedvűséggel tettem túl magam, de újfent csak leintésben volt részem. Még az is tetézte bánatát, hogy valójában ő nyomott meg rossz gombot, így senkit nem hibáztathat. Lényegében a tudattalan szándékára volt kíváncsi, ezt firtatta volna velem.
Qui perde, peche, jutott hirtelen eszembe. Aki veszít, az a bűnös. Vagyis valóban lehet mélyebben vizsgálni a veszteség témáját. Nem kísérleteztem további vigaszokkal, inkább belemélyültem a kérdésbe.
Etimológiailag a veszteség szó
Versengő társadalmunkban aki nyer, az elveszi nyereségét, ami neki jár, ami a jussa, járandósága. Maga mögött hagyja a vesztes vészhelyzetét, esetleges lenullázódottságát, ellehetetlenülését.
De valahol igaza van a mondásnak, hogy a veszteségben és vereségben a belső bizonytalanságnak is gyengítő szerepe:
Esetünkben talán az önéletrajznak volt egy olyan önigazoló, vagyis hangvétele, amely az őszinteség próbatételeként elbukott, és a tudattalan ezt ebben az elvétésben hozta tudomására. Az ilyenfajta tévedések, elszólások mindenki előtt ismertek, mint az ezt kísérő
Miről is kellene tehát meggyőznie önmagát?
Hiszen ami elveszett, az nincs többé a látható világban, a láthatatlanban pedig hiába van.
HOMOKÓRA
VESZENDŐSÉGÉRZET
MEGVESZTEGETÉS
VESZEKEDÉS
VESZŐDSÉG
VESZTESÉG
VESZTEG
VESZ
VESZTEG
VESZTESÉG
VESŐDSÉG
VESZEKEDÉS
MEGVESZTEGETÉS
VESZENDŐSÉGÉRZET
IZLÉSFICAMOK
A szabályok, a keretek, törvényszerűségek elleni lázadás tovább dúl a múlt századi formabontásoktól kezdve, minden téren:
A művészetekben a nonfiguratív, festékcsorgatással, maszatolással létrehozott alkotásokat” már csak az múlta felül, amikor egy kupac szemét is kiállítási tárgy lett.
Évtizedekkel ezelőtt egy kiállítást ismert színész trendi öltzékben nyitott meg:
Furcsa dolog a divat abból a szempontból, hogy, mint követendő áramlat szinte teljesen figyelmen kívül hagyja az egyéni adottságokat, a STÍLUST, a testalkatot, az életkort, miként azt láthattuk:
Ha valakinek az jut eszébe, hogy a blézer ujját fel kell tűrni, akkor a férfiak is ezt teszik a zakójukkal, valamint hosszú ujjú blúzokra rövid ujjú kabát a módi. Serdülőknek viszont az apjuk inge, amely persze sok számmal nagyobb, mint saját méretük, de legalább elfedi (megkapaszkodni vágyó) kezüket.
Ezekben a divatokban a szépség, a harmónia, az illeszkedés az egyéniséghez, netán az alkalomhoz, egyáltalán nem tényező.
Szó se róla, lehet össze-vissza enni, mind az ételeket, mind az időpontokat tekintve, lehet a húst csokoládéval, a sajtokat lekvárral enni, és utána jól felpuffadni az étkezési formabontásokat követve, azzal az érzéssel, hogy mi vagyunk az igazi ínyencek.
Az öltözködési túlkapásokban olykor tetten érhetőek pszichológiai motívumok, indítékok, mint például a néhány évvel ezelőtti bakancs, amelyet könnyű, nyári, selyemruhához is viseltek. Nem tartották ízlésficamnak, és nem is azt akarták kifejezni, hogy állják a sarat, lábukat megvetve vállalják a felelősséget. Inkább csak azt, hogy fittyet hánynak a felnőttekre és előszeretettel megbotránkoztatják őket.
A lábbeli egyébként személyiség fontos kifejezője:
A retikülökben is széles a változat a tenyérnyi nagyságútól a tatyón, a hátizsákon át a feneketlen táskáig.
A ruhaanyagok változatai rövid életűek. A műanyagot egy időben felváltotta a vászon minden mennyiségben, a „klasszikus” anyagok felett viszont eljárt az idő.
Általában elmondhatjuk, hogy a változatok többnyire a végleteket követik, egyikből a másikba, a normalitás és természetes hangsúlyozott kerülésével.
Nem biztatóbb a helyzet az ékszerekkel kapcsolatban sem. Elveszett az ÉKESÍTŐ szerepük a nagy extravagáns feltűnni vágyásban:
A testalakot kifejező, vagy rejtő ruhafazonok mellett divat lett a fél váll, a has meztelenül hagyása is, természetesen tetoválásokkal tarkítva.
Egyszóval: multikulti.
SZEM, SZEMÉLYISÉG
Testünk napszerve mind a fizikai, mind a lelki és szellemi látás jelképe:
Gömb, kör és mandala alakja muszkuláris és feminin jegyeket egyaránt tartalmaz. A FÉNY révén pedig a transzcendens bölcsesség kifejezője is. Teremtőerejét az Ozirisz mítosz fejezi ki legbeszédesebben:
Átvitt értelemben használatos a MAG, a bogyós termés, a rügy, a burok, a kis mennyiség – szemernyi – megnevezésére is. Az arcátlan embereket pedig szemtelennek mondjuk.
A tág jelentés horizonton a SZEMÉLYISÉG fogalom is jelen van:
Ama egyszeri, egyedi és megismételhetetlen valóságunk megnevezőjeként, amely nyomot hagy az emberekben, az időben, a történelemben.
A személyiség kibontakozásához a nemi identitás elengedhetetlen, csakúgy, mint a talentum szikránk lángra lobbantása a sors törvényszerűségeihez igazodóan.
Sajátságos, hogy az emberek nagy része szinte nyomtalanul tűnik el a teremtett világból, míg nagy alkotók évszázadokig is élnek az emlékezetekben, képzeletben. J. S. Bach, vagy W. Shakespeare, vagy a magyar Petőfi Sándor alakja, személyisége a mai időkben is bármikor megidézhető.
Származékszavak tömege utal a szem szó összetett jelképiségére, még szemfogunk is arra utal, hogy a szem szélességének vonalában lévő része a fogsorunknak. Idézzük néhány származékot:
SZEMFÉNYVESZTÉS
MEGSZEMÉLYESÍT
SZEMENSZEDETT
SZEMMELVERÉS
SZEMÉLYISÉG
SZEMÉLYNÉV,
SZEMFEDÉL,
SZEMÉREM,
SZEMÉLY
SZEMEZ,
SZEM
Fentebb utaltunk a nemek fontosságára a nemzetséghez, az eredethez való kapcsolatra a személyiség kibontakozása folyamatában. Rozanov ezt úgy fogalmazza meg:
„A SZEMÉLYISÉG A NEMEK NAPÉJEGYENLŐSÉGE”
BŰN, BÜNTETÉS, BŰNHŐDÉS
Ha azt mondjuk, szeretjük, vagy szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben, és listáznánk rossz érzéseinket, a bűntudat és a megszégyenülés mindenképpen a lista élére kerülne.
A vétkek mennyisége szinte számba vehetetlen, nyilván legsúlyosabb az élet kioltása, bár itt is megkülönböztetik az előre megfontolt, és a hirtelen felindultságból elkövetett gyilkosságokat. De az ateizmus és materializmus térhódítása óta a világgazdasági és politikai vajúdása folytán egyre több bűn burjánzik a közéletben.
Bár e sorok írója úgy véli, hogy minden vétek önmagában hordja a büntetését, egyfelől a sorsszerűségben, másfelől a lelkiismeret furdalásban, azt is tudnunk kell, hogy a büntetés egyidős az emberiséggel. Nem is csak a közigazgatási törvények alapján, hanem a családokban, a kisebb közösségekben szokásos kiközösítésekkel, megbélyegzésekkel, megtorlásokkal is, a kezdetek óta. Formái a történelem folyamán jelentős változásokon mentek át a megcsonkításoktól a halálbüntetésekig terjedő íven, de hatékonyságuk a bűn megelőzése tekintetében alig változott, a bűnözési hajlam csökkenése nem tapasztalható. Az állami/politikai/jogi életben pedig az ítélkezés büntető jog lett.
Eredendően az istenek rendjét követő igazságszolgáltatást gyakorolták a törvények. Egyik legrégebbi Hammurápi törvénye az i.e. 1750 körüli időkből. Ám már a korai civilizációban is megjelent a hivatali korrupció, elnyomás, a hatalommal való visszaélés, az állam és az egyház közötti hatalmi harc kiéleződése. A nők házasságtörése a vérvonal meggyengítésének számított, megkövezéssel járt. Másik két halálbüntetés volt a megégetés és a lefejezés.
A kínzó módozatok változatai sem voltak igazán elrettentőek, csupán a megtorlást és a vezeklést szolgálták.
A bűnözési hajlam a modern időkben is megválaszolatlan kérdések özönét adja, és újólag fókuszálja az eredendő etikai érzéket:
Az esetek nagy részében a hosszú börtönélet sem késztet megbánásra, a gyilkos hajlam nem múlik el, a visszaeső bűnözők mutatják mindennek a hátulütőit.
Ha a bűnözőt mentálisan érintettnek találják, gyógykezelését rendelik el, vagyis nem büntethető. Egyfelől tehát összemosódik a betegség és bűnözés, valamint a normalitás és abnormalitás közötti határ. Ez igen komoly problémát jelent.
Az életmód változása történelmileg – mármint a nomád, vándorló, gyűjtögető, vadászó életmódból a letelepedésbe való átváltás, az állami/politikai/jogi törvénykezés kialakulása - a személyes bosszúból hatósági, törvénykezési büntethetőségbe váltott át. De ettől a viselkedés erkölcsi és társadalmi normái, értékei nem váltak igazán szabályozó jellegűekké.
Manapság évekig elhúzódó perek tarkítják a közéletet, és a jogértelmezési viták nem egyszerűsítik, hanem bonyolítják az igazságszolgáltatást.
Tényleg csak a lelkiismereti bűnhődésben bízhatunk?
DAL, DALLAM
A tér nem homogén, erővonalai között még DALLAMVONALAK is vannak.
Ilyesmire utalhatott Weöres Sándor A vers születése című írásában, amikor arról tesz említést, hogy a költemények keletkezésénél a tudatalattiságnak és a tudatosságnak egyaránt szerepe van, ás az értelem munkája rendezett, többrétegű, ARCHITEKTONIKUS:
Nos, a dallam a tér eme láthatatlan szervezőereje, amely a szöveget is mintegy maga alá gyűri, amelyre a szöveg eredendően nem mutat hajlamot. Példának hadd idézzük Weöres Sándor két versét, amely ugyanarra a dallamra íródott rá:
Árok szélén üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt…és a másik:
Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája…
Úgy tűnik, hogy amikor valami nagyon kikívánkozik belőlünk, és úrrá lesz rajtunk a kommunikációs szenvedély, mondandónk megtalálja a kifejezési formáját. A költői ihlet rátalál saját dallamára, ütemére, ritmusára. Mert a vers az, amit nem lehet prózában elmondani. A vers az, ami verssorokba tördelődik, rímekbe rendeződik, majd strófákban ölt formát, a ritmuson hullámozva, az ütemeket követve. A ritmus maga is ihlető, dajkáló, magához édesgető, megragadja és fel is emeli az embert, karöltve a mozgásra való késztetéssel. Megfoghatatlan hangulatban azonnal rátalálunk a melodikus keretre, legyen az a siratóének litániája, vagy hősi tettekre buzdító harci dal. A kínaiak teaszedő tánca, vagy a gabonát kaszáló ember karjának lendülete, és minden munkadal, egybefűzi a dallamot a mozdulattal és a szöveggel. Lüktetésük megfesti az érzelmi alapot, hátteret. Azt kell mondanunk, hogy zene és szöveg tekintetében alig állapítható meg, melyik az elsődleges. Inkább azt lehet érezni, hogy „egymásra találnak”, és a láthatatlan architektóniában mintegy kikristályosodnak, a dal és dallam csillogásában, táncot lejtő erejében.
Izadora Duncanról feljegyezték, hogy nem zenére, hanem zenét táncolt, mozdulataiban annyira együtt volt a ritmus és az ütem.
Sajnos, a mai modern „zajzenében” ilyen összeilléseket nem találunk. Kidolgozatlan, nyers, kifejezéstelen mozdulatokkal csak indulatokat, diszharmóniát, formabontást jelenítenek meg, még a forma kialakítása előtt. Eltávolodván a hely géniuszától is, amely pedig még a földrajzi helyek műfaját is megrajzolja. Például Erdély műfaja a ballada =
tragédia dalban elbeszélve.
A zenei harmóniák fontosságát már Püthagorasz is felfedezte, amikor matematikára és a hangokra tanított, mondván, hogy azok segítik a lélek energiáinak helyes mederbe való terelődését. Ugyanezt mondta J. S. Bach a motettáiról.
Elmondhatjuk, hogy a dal, a zene, az ének, a tánc a lélek műfajai, amelyek nemcsak harmonizálnak, vidámítanak, de fel is emelnek a láthatatlan és mérhetetlen dimenziókba, ösztönös késztetésekkel:
A SORS
A sors: TÖRTÉNIK:
Akik úgy fogalmaznak, hogy mindenki a maga sorsa kovácsa, bölcsen utalnak arra, hogy sorsunk nem tőlünk függetlenül működik valamifajta végzetszerűséggel, vagy derült égből villámcsapás módjára, viszont túlhangsúlyozzák az akarat – „kovácsolás” – szerepét, miközben a sors nem az akaratnak engedelmeskedik, puszta akarattal nem befolyásolható. A szándék, a vágy, a szenvedélyek, az önös indítékok éppen úgy jelen vannak benne, mint a gondolat/szó/tett hármassága, amelyek teremtőerővel rendelkeznek. Harcba szállni a sorsunkkal, mintegy „legyőzni” akarva azt sem célszerű, inkább az eredendő tudáshoz, a legősibb kérdésfeltevéshez érdemes folyamodnunk, amikor
Túl a tudományos megcsontosodásokon, a technika felületességén, a vallásos fanatizmuson, valamiféle természetes, magától értetődő, mindenki számára megélhető módon való megközelítés vezethet a sors mibenlétéhez:
Vitathatatlan, hogy a sorsnak vannak érthetetlenül nagy szenvedés tételei is, például:
De mindez a sors elfogadását nem befolyásolhatja, mivel elutasítani nem is lehet. Igen nagy lelki emelkedettség, bölcsesség kell ahhoz, hogy a sors vivőereje mellett felismerjük annak szabályozó, struktúrát teremtő, a szenvedést feloldó erejét is, amely értékrendünk kialakításának szerves része.
Fentebb eredendő tudásnak mondtuk a sorsismeretet, ezt most kibővítjük azzal, hogy átadhatatlan, hiszen mindenkinek saját magából, és saját magától kell eljutnia a felismeréséhez, amely lényegében metafizikai tudás. Mint metafizika, ezotéria, a centrumunk körül munkálkodik, nem a periférián:
A „nomen est omen” megfogalmazás a megnevezés mágiára utal:
Alapvetően érinti az IDENTITÁS kérdését, hogy kik vagyunk valójában?
Ha úgy határozzuk meg, hogy az ember sorsa = jelleme, akkor tetten értük részvételünket életünk alakításában, nem hibáztatunk másokat.
Ha sikerült felvillantanom a sors metafizikai távlatait, megérthetjük Ízisz istennő SORSFÁTYOL metaforáját:
FENEGYEREKEK
A nyelvhasználat nagy bölcsessége kellett ahhoz, hogy a rakoncátlan gyerekeket, megengedő humorral fűszerezve, a FENE kifejezéssel hozza analógiába. Mert a „fene” kifejezés eredetileg a rákbetegséget jelöli:
A későbbiekben a szó a fizikai romlás feltartóztathatatlanságából a viselkedés kisiklásának a jelölésére is kiterjedt a köznyelvi szóhasználatban. Melléknévi értelemben az erőszakos szilajságot, ádáz dühöt, elszánt féktelenséget fejezi ki. Gyakori szitokszó lett, a bosszússágot, a tehetetlen beletörődést, a tagadást, visszautasítást is magában foglalja, egészen az átkozódásig terjedő íven:
A gyakorló szülők jól tudják, hogy a gyerekek felcseperedésük folyamán gyakran kínálnak drámai helyzeteket a szülőknek, saját maguk testi épségét is kockáztatják merészségükkel, a veszélyek ismeretlensége miatt. Mind a három éves kori öntudatra ébredés, az Ödipális mindenhatóság, az egocentrizmus, vagy a serdülőkori lázadás komoly kihívás a nevelés és nevelődés számára.
J. Cocteau – aki talán maga is fenegyerek volt – könnyed hangvételben ír a Vásott kölykökről és a Rettenetes szülőkről című munkáiban.
Jó esetben azt a zabolázatlanságot „kinőjük”. Sőt, kreatív lendületet is adhat, hogy az állatkínzó gyerekből sebész, az iskolából kicsapott diákból művész váljék.
Sajnos azonban nem mindenki növi ki. Napjainkban egyre nagyobb számban találunk okoskodó, félművelt, világmegváltó, fel- és kitűnni vágyó celebeket, akik félbemaratottságukat kompenzálandó, hihetetlen túlkapásokra vetemednek. Legkártékonyabb vadhajtása ennek a POLITIKAI FENEGYEREKEK:
Lopásból, hazudozásokból, ígérgetésekből építik fellegváraikat, gerinctelenségükből róják ámokfutásaikat.
Hiszen már nem „gyerekek!”
A DRÁMAI VÉTSÉG
Az ÉLET a formákban, fogalmakban, műfajokban talál kifejeződést, megfoghatóságot, láthatóságot. A líra/dráma/epika hármassága analógiában áll a test/lélek/szellem, és az anyag/energia/információ hármashangzatával:
A DRÁMA műfaja mindenképpen a TŰZ elemmel analóg, amely lényegében a SZELLEM kifejezője, a lobogásban, az átalakításban, a hő-és fényhatás tekintetében. Érzelmi vonatkozásban ez a probléma, megpróbáltatás, a dilemma kínzó érzéseit idézi, a KONFLIKTUST, az ütközőpontokat, a megbirkózásokat a feladatokkal, kihívásokkal. Ez a külső és belső hadakozás mindenképpen a drámai hős osztályrésze, a saját magán való felülkerekedés és az ellenfél legyőzése folyamatában. Ez a hős sorsa.
Mindenkinek az élete belefoglalható valamilyen műfajba. Van, akinek az élete szinte folytonosságban adja a megoldandó helyzeteket, a problémákat, de persze vannak simább menetek is, amelyeket egyensúlyosabb dinamika jellemez. Ez utóbbiakban is adódik olyan helyzet, olyan döntési, választási lehetőség, amely meghatározó lesz az egész későbbi életvitelre. Ilyenkor van esély elhamarkodásra, végig nem gondolásra, vagy éppen a rossz alternatíva melletti döntésre.
A címadó DRÁMAI VÉTSÉG erre az eshetőségre utal. Fentebb utaltunk arra, hogy a dráma műfaja a tűz elemmel és a szellemiséggel áll analógiában, most ezt azzal bővítjük, hogy a drámában a MAGASABB HATALOM van jelen, ez a legfontosabb, és ezáltal az ellen elkövetett vétek semmiképpen nem marad következmények nélkül. Ilyen kihívás lehet például az egyéni és közérdek ütközete, az áldozat, az önismeret hiánya és mindenféle tudatlanság, mint nagy buktató.
Sok perdöntő pillanata van életünknek, lelki-szellemi fejlődésünknek, kibontakozásunknak, mint például:
Ezeken az elmozdulás pontokon alakulhatnak ki visszafordíthatatlan torzulások, amelyeket a drámai vétségek sorába írhatunk be.
Sajátságos ugyanis, hogy a JÓ egyféle, miközben a ROSSZNAK szinte végtelen számú variánsa van.
Ez az egyetlen jó az, amely az égi rendhez igazodik, ezáltal a lelki energiánk saját medrének megtalálását is jelenti. Irányultsága a világrend fenntartását szolgálja.
A vétségeket követő bűnhődések és büntetések, megtorlások az emberi történelem szenvedés történetei, amelyek sajnálatosan nem riasztják el a következő nemzedékeket a hasonló vétkektől.
Ám nem az a cél, hogy a büntetésektől való félelem tartson vissza bennünket a destruktív cselekedetektől, hanem ez az etikai tartásunk, emberi önbecsülésünk zsinórmértékéhez igazodjon.
Függőleges értékrendet és tartást adjon.
A MŰKEDVELÉS
Szóelágazások tekintetében alig marad el a MŰ szavunk a SZER, vagy az ÉR kifejezésektől, amelyek mindenképpen viszik a pálmát, hiszen tudjuk:
Nos, visszatérve a „mű” szavunkhoz, első hallásra a hamis, mesterséges, színlelt, az utánzott jut eszünkbe, amely csinált, mímelt, szemben a természetes történési folyamattal, a magától jövő formálódással, kialakulással. Ily módon van:
Ha valaki szakmai téren nagy bakot lő, azt műhibának mondjuk (például egy terapeuta szexuális kapcsolatot létesít kliensével), ha viszont tökéletes fordítást kapunk egy írótól, arra azt mondjuk, nagy műgonddal készítette el, igazi míves munka került ki keze alól. A testbe való orvosi behatolás a műtét, a műtermekben készülnek a műtárgyak, az előadóművészek és szervezők műsorokban gondolkoznak, a munkaidő műszakokra tagolódik, az ipari munkákat műszerekkel végzik, a dialízis vértisztítása művesével történik. A rendetlenkedő gyerekre úgy förmedünk rá: „Mit művelsz!?” De ha belegondolunk a MŰVEL ige pozitív elágazásaiba, és előjön, hogy a kultúra, az egész műveltség, civilizáció folyamatáról beszélünk, megcsap bennünket az egész emberiség mindennapos hagyaték tevékenységének hatása, fejlődése, irányultsága, ereje, úgy hogy nem lehet elég mélyen belegondolni ebbe a kétbetűs kis szavunkba:
Ezzel együtt a műkedvelés első hallásra a felkészületlenséget, a tehetségtelenséget, a felületes játszadozási kedvet sugallja. A műpártoló maga nem alkot, nincs igazi életműve, csak gyűjti mások műveit. Anyagi, mennyiségi szinten működik.
INFORMÁLIS ÚT
A „modern”, extrovertált és racionális világban mindent menedzselnek, még a hiányt is. (Sikerül is állandósítani.) Az is divat, hogy a világ élő összefüggésrendszerében játszadoznak a „függetlenség” gondolatával. Persze anélkül, hogy végig gondolnák, mitől és hogyan függetlenek. Az egyre kiszámíthatóbbnak gondolt, - vagy vágyott – világ, mintha kitaposott utakon haladna:
Pedig a dolgok kezdete mindig itt van, még a betegségek is a láthatatlan, lelki szférában veszik kezdetüket, ott borul fel az egyensúly, és csak jóval később érhetők tetten a fizikai világban jelentkező tünetekben.
Anyag – energia – információ, különböző formában működnek, de egymásba átalakulnak, vagyis azonosak lényegében.
Figyelemreméltó Vivekananda gondolata:
Ez a gondolat utal az információ igaz jellegére, a valóság jelzésére.
A SZINKRONICITÁS is a történés szférából jön, teljesen váratlanul. Éppen ezáltal képes nyitni a transzcendencia felé. Jó példa erre Csontváry Kosztka Tivadar képeinek megmentése:
Ez az „éppen akkor”, „éppen ott” az a bejósolhatatlan fordulat, amely az informális út történések mentén zajló összerendező tevékenysége, amely nem az akaratnak engedelmeskedik.
Püthagorasztól is idézhetünk egy idetartozó gondolatot: „Számtalanszor jártam már köztetek”
Az információ frekvenciatartományában rezonancia révén jönnek létre a kapcsolatok, miként a zenei hangoknál is tapasztalhatjuk, ha megütjük a hangvillát, a zongorán megszólal az azonos rezgésű hang.
A SORSNAK is hasonló, Isten kifürkészhetetlen titkain vezérlődése van. Mind az egyéni ember életében, mind az egész világtörténés vonatkozásában. Olykor sajátságos ismétlődéseket veszünk észre, máskor paradox módon hat: késleltetett módon előnyünk lesz abból, ami korábban akadályozott bennünket.
Elmondhatjuk, hogy az informális utak jelentősége nem hogy nem kisebb a megtervezetteknél, de még meghatározóbb is lehet.
IPAR
Az ipari forradalmat az 1769- 1850-es évektől szokták számítani, az angol textilipar kapcsán, James Hargreaves Jenny nevű fonógépe és James Watt (1736-1809) skót mérnök gőzgépétől. Megjegyzendő, hogy a teljesítmény mértékegysége is az utóbbi nevéhez fűződik. Azóta a vasút, a közlekedés, az urbanizáció, a villamosítás, az atomkorszak és az on-line világ térhódítása megnövelte ezen forradalmak számát. Egyre magabiztosabban vezérelve bennünket ama virtuális világba, ahol gyökereink már alig lehetnek, kapaszkodót pedig nem mindig sikerül találnunk. Ez pedig veszendőség érzettel jár.
Társadalmi változásokban a feudalizmusból a kapitalizmusba vitt át bennünket ez a termelési forradalom, ahol a mennyiséget a gépek használata fokozza. A gépek pedig elidegenítő hatással vannak a lélekre. Egyfelől a részműveletek végzése nem adja a befejezett munka örömét, másfelől a gépek kezelése mechanizáló hatású, a kézzel végzett, átélt és megélt munkavégzés helyett.
A feudalizmusban a gyökeret a feudum = föld adta. A termőföld, amely eltartja az embert a terményeivel. Szemben a kapitalizmus fiktív pénzéből fakadó „értékmérőjével”, mert arra nincs garancia, hogy a kölcsönadott pénzt kamattal kapom vissza. De ennek a fiktív kamatnak a képzete hatalmas gazdagodási vágyat indított el a lelkekben, vakóságos pénzmágiát.
A társadalmi- gazdasági- technológiai változások azonnali elindulásánál még nem lehetett felmérni, mekkora láncreakciót indít el a tömegtermelés, amely hamarosan problémát jelentő túltermeléssé lett. Nyomában tehát a kereskedelem láncreakciója is megindult, mígnem kiteljesedett a „világpiac” ideája, amely teljesen bebetonozta a gondolkodást az anyagi világba. A versenyszellem a korai időkben még a gyermekeket is munkára fogta a többtermelés bűvöletében, később ez megváltozott. De az egészségtelen testi és lelki élet a városokhoz köthető gyárakban, a problematikus lakásviszonyok, a rengeteg utazás igen nagy változást jelentett a természetközeli, idilli vidéki élethez képest. Mindez társult a természeti kincsek, a nyersanyagok intenzív kitermelésével, a mohó birtoklás vággyal, és az üzemszerű feldolgozással. Lassan- lassan önálló ágazattá nőtte ki magát a különféle szolgáltatások özöne. Társadalmilag pedig megjelentek az „iparbárók”, a nagy befolyású, dúsgazdag gyárosok, nagyiparosok. Az iparszerű = gépies, lélektelen jelleg hamar kirajzolódott. 1961-ben Anthony Bungess Mechanikus c. regénye már egy technikailag fejlett, de morálisan teljesen lezüllött angol életről szól, ahol a törvényes rend felbomlott, az erőszak az úr, a gyilkosság és az agymosás hódít. Film is készült a regényből.
Ma már nemcsak az iparbárók kapcsán beszélünk IPARI TÁRSADALOMRÓL, hanem a nemzeti jövedelem kapcsán is, ahol az építőipar, a közlekedés, a turisztika, a szállítás etc. adja annak jelentékeny részét. Azt se felejtsük el, hogy a városi település kőrengetege annyi meleget sugároz vissza, amely a globális felmelegedés tényezője is.
Harcias világunkban a mennyiség és minőség csatája folytonos, fogalmazhatjuk ezt az anyag és szellem küzdelmének is, a személyesség és hitelesség teljes háttérbe szorítottságában:
Gondolnunk kell a technika kapcsán a tudatos és tudattalan lélekműködésünk szakrális pólusára, mielőtt felmorzsoljuk az életünket a látszatvilág és pótcselekvések őrlőmalmában, rohanásaiban, kapkodásaiban.
„Iparművészetről” a mesterségek, kézművességek kapcsán már régóta hallhatunk, a mai használati tárgyak készítésében a gyártás hangsúlyosabb, mint a kézzel – lélekkel – szeretettel végzett munka.
Újabban a nyelvi elsekélyesedésben már „kreatív iparnak” mondják a dísztárgykészítés, divat- és reklámügyek túlkapásait, az „iparűzési” adó mellett. A minőségi szűrés még várat magára.
Egy kis etimológia gondolkoztasson el bennünket:
LELKI – SZELLEMI VÉTEKSZENNY
A fizikai környezetszennyezésnél nagyságrendekkel többet ront a világon a tudatlanságból, gonoszságból, szeretetlenségből elkövetett vétekszennyezés, amely egészen a VILÁGŐRÜLET sodró folyamatáig felerősödött. Ez az indulat vezéreltségtől a világpusztításig, emberirtó háborúkig tartó íven destruál. Kétfajta aktivitás tartja fenn a folyamatot:
Ez utóbbiak útja zsákutca, ideáik tiszavirág életűek, légváraik a semmibe hullnak, de a mérgező hatás sokáig megmarad utánuk a szappanbuborék elpukkanását követően. A szellemi métely pedig az ateizmusban, materializmusban gyökerezik, egy olyanféle alulnézetben, amely csak a konkrét megfoghatóságban „hisz”:
A csakrák hétfokú égi lajtorjája jól eltájékoztat bennünket a negatív, vagy ellenérzések őserdejében:
A szeretethiányos kapcsolatok, a hazugságok, a tudatlanságból fakadó érzelmi éretlenségek, regresszív állapotok igen sok vétekszennyet jelentenek, hoznak létre. Megmérgezik a lelket, megbetegítenek.
A görögök azt tartották, ép testben ép lélek. E sorok írója fordítva látja: ép lélekhez ép test:
A dolgok átalakulhatnak egymásba:
A BÁNTÁS ÉS BÁNKÓDÁS LÉLEKTANA
Még nem teljesen vált köztudottá a LELKI ANYAGCSERE fogalom, amely minden szóváltásban, szóba elegyedésben, dialógusban, viselkedésben, egyszóval minden kapcsolatban zajlik. Pedig nap mint nap megtapasztalhatjuk, hogy ezekben a helyzetekben olykor feldobódunk, "boldogsághormonnal" töltődünk fel, más esetekben teljesen lelombozódunk. Ez utóbbi a kritika, az elmarasztalás, az elutasítás, vagy a támadva védekezés velejárója. Szemben a megértéssel, az empátiával, az együttműködéssel, amely mindig megerősítő jellegű.
Valójában a nem bántás (ahimszá) elve magában foglalja a harmonikus viselkedés univerzális receptjét:
Ám tudjuk, hogy az aranyszabályokat gyakran nem követik, nem tartják be. Vagyis:
Ha pedig ez állandósul, agresszív meneteket működtetünk, előbb – utóbb BÁNKÓDÓ LELKEKKÉ változhatunk. Megüli lelkünket a sok meg nem emésztett méreg anyag. Ez kialakulhat mind az
szülő – gyerek, mind a partneri, vagy egyéb kapcsolatokban is.
Energiával kapcsolatosan szólnunk kell annak IRÁNYULTSÁGÁRÓL:
Látnunk kell, hogy az önelégült emberek bicskanyitogató arroganciája komoly kihívás a kapcsolatokban, a viselkedésben. Még azzal a biztos hittel is, hogy „magának árt, aki másnak árt”, mert Isten malmai lassan őrölnek és a vétkek utóélete hosszadalmas szokott lenni. Akár nemzedékeket is átívelhet az „atyák vétke”.
Ahhoz, hogy akár humorral, akár nagyvonalúsággal elejét vegyük a primitív szócsatározások zsákutcáinak, át kell látnunk ellenfelünk habitusán, fel kell ismernünk (esetenként saját maga előtt is rejtett) szándékát, és önérzetünket, méltóságunkat is latba kell vetnünk. Valójában ezzel kezdődik az ÖNISMERETI munka:
Ez a viselkedés kultúra alapja: őszinteség, természetesség, a helyzetnek megfelelő és túlzásoktól mentes.
És nem utolsó sorban nem ágyaz meg a neurotikus magatartásnak, mint például a nagyravágyó önhittség, vagy az áldozat szerep.
Tapasztalat, bölcsesség és mérték kell mindehhez.
AZ AKARAT
Miként az elszabadult szabadságvágy és képzelet szabadosságba torkollik, oly módon a túlzott akarat is zsarnokság lesz csupán, megállító határral. Itt nemcsak a külső gátra gondolunk, hanem a mentális fékre, amely megérteti és beláttatja velünk, mi minden nem engedelmeskedik az akaratnak. Ilyen például a szeretet, a szerelem, a tehetség, az igazság, etc. A mennyiségen való minőségi túllépés sem az akaratnak a munkája, és a kitűnni vágyás – celebek – is a legtöbb esetben belső muníció nélküli, tiszavirág életű feltűnni vágyás marad csupán. A figyelemre éhes ember, akinek nincs igazi érdekessége, amelyre figyelni kellene, nagyot zuhan a végén. Hiába próbálják jelentéktelenségüket kompenzálni.
Képességnek, energiának, hajtóerőnek mondhatjuk az akaratot, amely végbeviszi tetteinket. Ám a szándék, a vágy, de még a nyilvánvaló szükségletek is a lelkünk rejtett felében szunnyadnak, nyilvánvalóvá csak a cselekedetekben, vagy a kimondásban válnak.
Hogy miként válik ELHATÁROZÁSSÁ ez a rejtett indíték, arra nincsenek aranyszabályok. Annyi bizonyos, hogy sok, motívum és cél nélküli szándék nem válik akarattá, csupán nyugtalanító hajtóerővé.
Akikben különösen buzog az „akaraterő”, azok számára kardinális kérdés a szabad akarat ügye:
hisznek az akaratszabadságban,
amellyel formálják sorsukat, a világot, a másik embert, etc.
és tiltakoznak az eleve elrendeltség (predestináció) ellen, amely fölöslegesnek mondja ki törekvéseinket, mivel „meg van írva” a végkimenetel. Ez még a bejósolhatóságot is megkérdőjelezi.
Valójában nem efféle BEJÓSOLHATÓSÁG világítja meg az akarat lényegét, mert van választási lehetőségünk, ámbár azok adottak, hogy mik között dönthetünk. A rossz választások következményei pedig ránk hullnak.
A csakrák az erőcentrumaink, a napfonatban van az értelem / érzelem / akarat indítékainak arzenálja, amelyek egymást szabályozva válnak etikai meggyőződéssé, helyes irányultsággá. Ez pedig már nem tiszta akarat, hanem konszenzus a három erő között. Ezt a fajta kiforrottságot nevezik úgy a Keletiek:
Ne adjunk nagyobb teret az akaratnak, mint amennyi megilleti.úgy akarni, hogy nem akarunk.
SUGÁRSZENNYEZETTSÉG FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN.
Amikor V. Konrad Röntgen (1845-1923) német fizikus úgymond feltalálta a róla elnevezett elektromágneses sugárzást, amely jelentős vastagságú anyagrétegeken keresztül képes volt áthatolni, bizonyára nem gondolta, hogy az ATOMKORSZAK fog következni utána. Az orvosi gyakorlatban azóta is széleskörűen alkalmazzák, a megfelelő védő berendezkedésekkel együtt.
Az 1930-ban felfedezett Plútó bolygó – a hamvaiból megelevenedő főnix madár szimbólumaként – további előrelépéseket jelentett a SUGÁRZÁS jelenségének a vizsgálatához, amelynek lényege, hogy
Benne volt a levegőben a láthatatlan, más szavakkal REZGŐVILÁG kutatásának fizikai feladata:
Ezzel egyidejűleg az ATOMKORSZAKIG.
Mert ebben az időben állították elő a hidrogén-, uránium- és plutóniumbombát. Valamiképpen egymásra találtak a világ fizikusai:
Mindezen kísérletek az etikai kérdések teljes negligálása mellett zajlottak. Ugyan Einstein elhíresült mondása: „Isten nem kockajátékos” érdekes utalás a téma kétélűségére emberség és emberiség vonatkozásában, de ez senkit nem térített el attól, hogy atomhatalomra akarjon szert tenni.
Mind a koreai háború, Afganisztán lerohanása, vagy az arab tavasz, demokrácia exportálása Közel Keletre, a szír háború, Mubarak megbuktatása az atomkorszak vadhajtásainak tekinthető, életellenes futamnak, amely egyaránt szennyezi és támadja a földet, a levegőt, a vizet, vagyis mind a belső, mind a külső világunkat.
A LEFEGYVERZŐ ŐSZINTESÉG
Ha az ember az őszinteség apostola is, tudnia kell, hogy az élet adta tiri – tarka helyetekben nem mindig alkalmazható. Naivság lenne azt gondolni, hogy az igazság minden helyzetben győz, bár a belé vetett bizalomnak töretlennek kell lennie. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a ki nem mondott gondolat, vélemény, ugyanolyan hatásos lehet, mint a helyén kimondott szó, azaz „az aranyalma az ezüst tálcán.” (Péld. 25/11.) A sebezhető pontunkat nem célszerű kiszolgáltatni, mert a támadás biztosan ott fog érni bennünket.
Az bizonyos, hogy a természetes közösségeknek nagyobb magatartást szabályozó ereje van, mint a társadalmi szerepvállalásoknak. Ez utóbbinál sok szociális maszk fedi a valódi érzést, szándékot, gondolatot, véleményt. Ez pedig szükségszerűen kényszerhelyzeteket szül, komoly kihívásokat. Mármint azt, hogy meg is őrizzem magamat, de az elvárásoknak is megfeleljek, amelyek többnyire kimondatlanok.
A hamis hatásvadászatoknak se szeri, se száma. Ezt láthatjuk például olyan beszélgetésekben, amelyek úgy kezdődnek: „Szerencsés vagyok…” Ilyenkor adódik, hogy arra gondoljuk, szeretné, ha irigyelnénk, hiszen neki ölébe hullt a szerencse.
Minden MEGJELENÉS hordozza a személyiség erejét:
A lefegyverző őszinteség olykor a gyerekektől jön. Példának hozhatjuk a didergő király meséjét, ahol a király kivágatja egy szegény ember fáját, hogy befűtse palotáját. A szegény ember kislánya felkerekedett, betotyogott a királyi palotába és azt mondta:
„De gonosz bácsi vagy te, király bácsi!”
A kislány szemrehányásától a királynak egyszeribe olyan melege lett, hogy le kellett vennie a prémeket és a szegény embert is kárpótolta.
Ma már túl vagyunk az ököljogon, kommunikációval kell csatáink nagy részét megvívnunk. Euripidészről (i.e. 480-406) is fennmaradt egy adoma:
A őszinteség szervesen kötődik az önismerethez, az identitásunkhoz, a sorsunkhoz, az önelfogadásunkhoz. Mentes a gőgtól, a magamutogató fel- és kitűnni vágyástól, viszketéstől. Dinamikus egyensúlyban működteti az életáramlás végleteit anélkül, hogy bármelyik szélsőségben megfeneklene, nem becsüli sem túl, sem alá önmagát.
Ehhez az eredendő erényhez fűződő képesség, amelyet mindenki megkap megfoganásakor, amikor az isteni talentum a szívébe oltódik, amelyet persze aprópénzre is válthat, elherdálhat, pótcselekvésekre is fordíthat. Ám akkor önmaga karikatúrájává lesz.
EGÉSZSÉG ⇄ IGAZSÁG
Egy fejlődési rendellenességgel született kislány szomorúan szemlélte bal karja csonkját, ahonnan hiányzott az alkarja. Így született. Majd egyszer csak azt mondta:
Fel sem kell tenni a kérdést, hogyan és miért születhetett meg ez a kifejezés egy kislány alkar nélkül, mert erre nincs válasz. Levegőben keringhet valamiféle előző élethez főződő sejtés, találgatás, de az nem meggyőző.
A görögök azt tartották, hogy ép testben ép lélek. A mai pszichoszomatikus gondolkodás megfordítja ezt a gondolatot, és az ép lélekhez köti inkább az ép testet. Persze az, hogy mi az ép, a teljes, a hiánytalan lelki élet, amely a testi egészség kulcsa is, az újabb titok.
Ma komoly vita tárgya, hogy mi a” jólét”, mi mindentől függ a táplálkozáson, mozgáson, anyagi javakon túlmenően. A vitaminoktól és nyomelemektől a stressz mentes életig minden terítékre kerül. De ezek a fejtegetések többnyire egy reklámnál kötnek ki.
A betegségeket megannyi bizonytalanság, rettegés, indulat, másrészt beletörődés, figyelemfelkeltés, sőt, másodlagos előny képzete kíséri, megtetézve a halálfélelemmel. Erre van is ok, hiszen az emberek nagy része valamilyen betegségben hal meg, nem természetes végelgyengülésben. Néha felmerül a kérdés az egészségünkkel kapcsolatos felelősségünk vonatkozásában, de ezt hamar elhessegetjük magunktól. Inkább a kiszámíthatatlanságára hangolódunk rá.
Néha az is elhangzik: „Rákot csinált magának” – mintha az elhatározás kérdése lenne, vagy az akaratnak engedelmeskedne. Ki- és meggyógyulások esetén viszont kitartó hitről, változni tudásról, önfegyelemről hallunk. Máskor viszont az esendőséget hangsúlyozza az „én mindent megtettem!” vélekedés. Mindebből az látszik, hogy a tudattalan indítékok, adottságok, érzelmi elfojtottságok, bűntudatok, etc. keményem befolyásolják a betegség igazsághoz főződő kapcsolatát. Pl, nehéz elfogadni, hogy a balesetekben mindig fellelhető valamilyen önbüntetés, a szívbetegségekben a szeretetlenség, a rákbetegségben a térszűkítő folyamat kapcsán a nagyravágyás, az ízületi betegségekben a továbblépés akadálya, a csípőbetegségekben az alacsonyabb és magasabb értékek, más szavakkal az anyag és szellem küzdelme. Jákob is akkor sántult meg, amikor az Úr angyalával viaskodott.
Látnunk kell, hogy az egészség és igazság szavak nemcsak hangzásukban hasonlítanak egymáshoz, de jelentésbeli azonosságot is tartalmaznak:
Szégyenérzés, kínos élethelyzet is társul a betegségekhez. Mindez segíti, hogy az INFORMÁCIÓRA fókuszáljunk, amelyet közöl, tartalmaz, üzen, persze megfoghatatlanul. Indulatot is kiváltanak a betegségek. „A fene essen beléd!” – káromkodási formában pedig „Bánja a fene!” – nyelvhasználat éppen a rákbetegségre utal. Régebben a rákot nevezték fenének.
Amikor tehát az egészség is igazság azonosságát taglaljuk, arra gondolunk, hogy minden betegségnek van egy olyan üzenete, amely az életellenességgel függ össze. Ennek kihámozásához sok minden szükséges:
Az epilepsziát morbus sacernek, vagyis szent betegségnek mondja a régebbi orvostudomány. Talán a fentiekben taglalt attitűdre utal ez az elnevezés.
Vagyis nem is annyira a „legyőzés” a betegségekkel kapcsolatos helyes attitűd, hanem az igazság üzenetének vétele.
Az igazságot ugyanis csak ideig – óráig lehet véka alá rejteni, a betegség az egyik búvópatak, amely elő- előbukkan és rámutat.
VICC – DRAMATURGIA
Nemcsak a történeteknek, de a kommunikációnak, az egyszeri szóváltásnak is van dramaturgiai rituáléja:
Egy fiatal nő mesélte, hogy amikor a szülei elváltak, ő az édesanyjával, a fivére pedig az apjukkal maradt. Neki nehezebb sors jutott, mert apjáék egy vidéki házba költöztek, míg ők anyjával a panelházban maradtak. Sokkal szerényebb körülmények jutottak neki, mint fivérének. De ő nem lázongott, megfogta a munka végét, sokat segített édesanyjának. Diákmunkákat vállalt és az egyetemet is estin végezte, míg bátyját az apja nappalin taníttatta ki. Ez némi fájdalommal aláfestett büszkeséggel töltötte el.
Miközben magáról beszélt és ezek az epizódok megelevenedtek lelkében, érződött, hogy az emlékek drámaisága elragadta őt, hatása alá került. Gesztikulációjában szinte tettek mutatkoztak, ez persze nem csoda, hiszen a dráma lényege a tett, a cselekmény, a tennivaló, a kötelesség:
A lány is idézte apját, aki nagyonis magára hagyta a küzdelmeiben, de olykor úgy tett, mintha büszkélkedne vele. „Teher alatt nő a pálma” – idézte keserűen az apai dicsérete. Érződött, hogy ez sokkal inkább fájdalmat vált ki belőle, mintsem örömet. Nem is tudta igazán megválaszolni, éreztetni apjával, mennyire nem volt helyénvaló a mondata.
Szerettem volna átemelni őt az ellenállás indulati szférájából valamiféle feloldásba. Azt mondtam neki:
TECHNIKA, Ó!
Nehéz határt húzni a tudatlanság, a rosszindulat, vagy érthetetlen „feledékenység” közé, amelyek viszont olyan ellehetetlenülések, visszaélések és anarchia elindítói lehetnek, amelyek végső soron a világőrületet is gerjesztik, tartósítják.
Korábban még lehetett jópofizni az identitásdiffúzióval, „művészi” stílust kovácsolni a zavarodottságból, éretlenségből – ez volt a balhé művészet – de ez ma már a kiterjedt értékválsággal házasságra lépve egyre riasztóbb eseteket produkál.
Vegyük csak az élet szentségének elhalványosulását a lelki palettán, nyomában az anyai ösztön, vágy, érzés már-már olykor kihalásnak mondható tünetét. Tanfolyamokon kell kedvet csinálni az anyasághoz, külön képezni kell a kismamákat, hogyan szüljenek, szoptassanak, és játszóházba vigyék-e a kisgyereküket, vagy inkább altassák őket ebéd után. Már egy egész nemzedék nőtt fel családon kívül születve, vagy elvált szülők gyermekeként. A média lenne hivatott arra, hogy ecsetelje a család fontosságát az egészséges testi – lelki – szellemi felcseperedésben?
A „családbarát szülészetek” mellett új keletű törvény született Olaszországban arról, hogy kötelező riasztó készülékeket beszerelni a kocsikba a gyermekük mellé, mert sok gyermek meghalt, akiket a szülei a kocsikban „felejtettek”:
A levegőben is veszélyes technikai bravúrok szaporodnak el:
Könyvet olvasni, kézzel írni, hímezni, horgolni, kötni, etc. lassan kimegy a divatból, csakúgy, mint a habverő. Van ugyan némi reneszánsza a „kézműves iparnak”, de ez is „ipar”. Viszont ehetünk kézműves fagyit, ihatunk kézműves sört.
Hatalmas tárháza alakult ki a műanyagtól a mesterséges intelligenciáig terjedő íven a technikai bravúroknak.
Az erdők kiirtása után – faipar, ó! – a mesterséges erdőtelepítés vette kezdetét.
Ha egy anyának nem kell a gyermeke, az előre odakészített inkubátorba teheti, az állam majd felneveli.
Mobil applikációk vércsoportunkat, vérnyomási adatainkat, etc. hordozza, de ki foglalkozik azzal, hogyan fajul el az egészség a lelki élet ennyi elidegenítő, természetellenes, feldolgozhatatlan információ özön és elmechanizálódás mellett?
Csak a helyes arány használata mellett áldásos a technika. Egyébként súlyosan életellenes.
A VIRTUÁLIS VILÁGTÓL A VIRTUÁLIS BARÁTIG
A TABULA SMARAGDINA ELSŐ MONDATA:
„VALÓ, HAZUGSÁG NÉLKÜL, BIZTOS ÉS IGAZ!”
Komoly útravaló Hermész Triszmegisztosztól, a három világ ismerőjétől. Ám, hogy miként jutunk igaz ismeretekhez a hamisság zsákutcája helyett, annak már nincs mindenkire érvényes receptje. Mindez a VALÓSÁG fondorlatos természete miatt van így, mert az a nézőpontok és az egységlátás függvényében rajzolódik ki, adja a titkát:
Nap mint nap meg kell mérkőznünk VALÓSÁGISMERETBŐL, vagyis létezésünk tudatával. A „VAN” létige származékszavai híven utalnak erre a megbirkózásra:
Manapság a létező, meglévő világ mellett a VIRTUÁLIS VILÁG is teret kér magának, virtuális módon szaporodik, ágazik, bogazik, lekötve az érdeklődés lelki energiáit. A látványok és látszatok villódzásaiban káprázik a szemünk, és észre sem vesszük, hogy semmit sem látunk. Néha lappangó lehetőségnek gondoljuk a virtuális világot, de jobb, ha tudjuk, nincs valóságos léte:
A „VIRTUS” szó származékaként a bátorságot, a férfi erényt, hősiességet tartalmazza, de csak képzeti szinten.
A „virtuozitásban” valamiképpen szárnyra kap, de ez nem teremtőerő, hanem megjelenítő. Ilyen értelemben virtuális valóságról beszélni igen elnagyolt és végig nem gondolt dolog.
A technikai cunamik korában, amely a számítógépet is adta nekünk, mégis sokan elsodródnak az on-line világ játékaiban, képáradatában, információ özönében. Nagy beszippantó ereje van ennek mind a gyerekek, mind a felnőttek felé.
A sok képernyőzés nemcsak a szemet rontja, lelkileg is rombol. A természettől, természetességtől és saját természetünktől való elidegenedést eredményez, amely a mai időkben már a VILÁGŐRÜLET mértékét súroló ÁLLÉTEZÉSBEN mutatkozik.
A szokványos ügyintézésekben megszoktuk, hogy on-line tájékoztatást kapunk, melyik gombot nyomjuk meg, hogy elérjük az ügyintézőt.
De hogy a facebook „ismeretségek” egy része is már gépi szöveg mentén alakul ki, ez nemrégiben padlóra küldött engem.
Az élő dialógus és érzelem teli eszmecsere helyett előre kitalált, panel dumával „barátkoznak” a gyerekek, ebbe ölik idejüket! Ez több a soknál. Ráadásul vajmi keveset enyhít az unalmon, a meg nem értettségen és magányon.
De az idő erre is rámegy.
VIRTUÁLIS VILÁG
Nem nagy virtus
a virtuális világban kikötni,
úgy tenni, mintha létezne,
de ami valójában csak képzeti.
Még lappangó lehetőségnek sem mondható,
csupán látszat, tükörkép, üres szó.
Természetellenessége kiüresíti a lelket,
elidegenít,
pótcselekvésekbe hajszol,
nem igazán működik.Mesterséges világ, művi tett, műkedv,
utánzat, hamisítvány, talmi „kincs”,
az élet áramát ott hiába keresed,
mert ez ott nincs.(2020. 01. 17.)
A VAGYON
A „VAN” cselekvést, történést és létezést kifejező létigének nemcsak a jelentési holdudvara igen tág, de sok alakváltozáson is átment, sőt, szófajváltozást is tapasztalhatunk esetében. Az alakváltozás a személyes névmások vonatkozásában van:
D ezen kívül a „vagy” szavunk kérdőszó és kötőszó is lehet:
Még beszédesebb a szófajváltozást hordoz a VAGYON szavunk, amely főnév és ige is lehet:
Valószínűsíthető, hogy ebből a nyomatékosításból ered a vagyon főnévi tartalma, mármint az anyagiakra való utalás, persze szellemi tulajdont, értéket, tudást is jelöl esetenként.
Igen gyorsan változó világunkban a tudás, a szakértelem is önmagában egzisztenciális lehetőség lehet.
A rendszerváltás idején a „vállalkozás” sok esetben csak azt jelentette, hogy nem az éhenhalást választotta a kezdő vállalkozó. Azóta a mai időben egy vállalkozás komoly vagyontárgy lehet, mint az ingatlanok, vagy autó, etc.
Éreznünk kell a szóban a „VAN” = létezik ige jelenlétét, amikor vagyonos, vagy vagyontalan emberekről szólunk. Létalapot is érezhetünk a kifejezésben.
A KERET
A beszélgetésekből nem midig kerekedik ki a lényeg, vagyis nem szólnak semmiről, miként a viselkedés sem rajzol mindenkor hiteles képet rólunk, csupán körvonalazatlanok maradunk társunk számára. Hiányzik valami körítés, háttértörténés, adalék ahhoz, hogy világos képünk legyen a helyzetről. Ebben még a hangulati atmoszféra is segítségünkre lehet, eligazítást nyújthat a valóság vételében.
A mondanivalót is műfaji keretekbe foglalják az írók, versbe, dialógusba, vagy prózafolyamba. A témaűzésekre is tekintettel kell lenni, az összetartozásokra, idegen elemek nem ültethetők be disszonáns hatás nélkül. Vagyis, ha valami kirajzolódik, kikerekedik, megformálttá, érthetővé lesz, mintegy kap egy KERETET, amely egységként tartja egybe, foglalja össze a tartalmakat.
A keretnek erre a szerkezetet alkotó képességére akkor figyeltem fel, amikor egy kedves ismerősömnek a szobája falán egy gyönyörűen kimunkált, de üres képkeretet láttam felakasztva Azonnal felötlött bennem, hogy ez lehet az élete foglalata. Története a következő:
Még 30 éves sem volt, amikor özvegy lett, két kiskorú gyermekükkel. Férje balesetben halt meg. Fiatal éveit teljesen a gyerekeinek szentelte, nem kötött új házasságot.
Így a keret kapott egy új tartalmat.
A KÜSZÖB
A térelválasztó ajtó alsó és felső határa fontos jelképeket tartalmaz:
Ez utóbbi fontos intelem az egónak. Lelki fejlődésünk és a megismerés folyamatában mindenkor önmagunkat kell felülmúlnunk, azaz kijönnünk a 3 éves korunkban még rendjén való egocentrizmusból, ám, ha ezt nem tudjuk megtenni, csőbe húzzuk saját magunkat.
A KÜSZÖB tehát egyszerre jelenti az összekapcsolódást és szétválást. Őrei mindenkor a sárkányok, szörnyek, kutyák, oroszlánok, medvék, fenevadak, kígyók. A mesehősöknek ezeket kell legyőzniük, mert különben őket győzik le. De valójában ez saját belső korlátainkat, szenvedélyeinket, olykor jogtalan nagyravágyásainkat jelképezik.
Beszédes népszokás, hogy az ifjú férjnek át kell emelnie hitvesét a küszöbön, ez versbe szedve így hangzik:
Ha kiűznél, küszöbödön megállnék,
küszöbödre lefeküdnék.
A küszöbélmény tehát az átformálódás, új dimenzióba lépve magunk is megváltozunk.
A végtelenség függőleges szférái, frekvenciatartományai között is küszöbök vannak:
A rómaiaknál Janus a küszöb istene, ő választja el az időfolyamban az óévet az újévtől. Nevéről kapta az első hónapunk a január elnevezést.
Szaturnuszt, az Idő Urát tartjuk a Küszöb Őrének, aki nem engedi át az arra éretleneket, csak akiknek már nincs adósságuk. A Sors Ura is egyben, mert mi ide a Földre meghatározott időben, meghatározott helyre és helyzetbe születünk bele. Ebbe beleértendő az előző életeink során felhalmozódott befejezetlenségek terhe is, amelyet magunkkal hozunk. Vagyis nem üres táblával érkezünk ide.
Míg tehát láttuk, hogy az építészetben is komoly szerep jut az ajtófélfa felső és alsó határának, lelki értelemben, elvontságban is fontos belegondolnunk az EGO – KÜSZÖB metaforájába.
Egy kliensem, aki nehezen birkózott meg zavaros érzelmei terhével, úgy fogalmazott: „Isten és közöttem ott vagyok ÉN!”
Az ego személyiségünk magva, amelyből az kifejlődik, miként minden növény a magból. Ám ahhoz, hogy a búzából kalász legyen, a napraforgóból egy tányérnyi mag, az elültetett egy szem „feláldozza” magát:
A személyiség is ilyen:
Nehéz lenne számba venni, hányféle küszöb nehezíti az önmagunkon való felülkerekedésünket. De talán a csakrák mentén kígyózó Kundalini kígyó jól kirajzolja az övön aluli és azon felüli tartományainkat, az ösztönvezéreltéget és az elvontabb, magasabb ismeretek vonzáskörét.
Nem véletlenül nevezzük az önismeret rögös útját vivi sectionak (élve boncolásnak), ami sok fájdalommal és megrázó élménnyel jár együtt. De mint Szókratész is megmondta, minden emberben megvan az eredendő jó, az ERÉNY, az isteni szikra, amelyet nem szabad kialudni, hagynunk, mert enélkül nincs hiteles tudás.
A küszöbhöz ok hiedelem és mágikus aktus is járul:
Ez visszautal a fent idézett erkölcsi tartalomra:
az igaz beszéd, a jó szándék, a valódi szeretet megnyitja a kapukat, a hazugság, a cselvetés, az ártó szándék, az önérdek előbb – utóbb verembe lök bennünket.
Vegyük tehát komolyan belső akadályainkat, amelyek sokszor ellenállnak az igazi önmegvalósításnak. Mert a beavatási utunknak megvannak a maga „szemöldökfái” és „küszöbei”.
VONZÁS, VONZALOM
Nehezen körvonalazható és szerteágazó láthatatlan köteléket jelent a vonzalom, vagy taszítás két ember, a rokonok, a családi kohézió, a barátság, a csoportok, a munkatársak, és a társadalmi élet számtalan területén. Beleértve a közéleti emberek, vagy alkotók vonzáskörét is. Természetesen nem beszélhetünk vonzerőről a taszító erő mellőzésével, mint ahogyan ezt két mondás is híven idézi:
Ez a két gondolat utal a kommunikáció érzékeny dinamikai mérlegére, a viselkedési űrre, amely még vonzerő is lehet:
Kicsit horgonyozzunk le a férfi-női kapcsolatnál, hiszen ennél semmi sem idézheti jobban a kétfajta energia létét és kapcsolatát. Ma modern szlenggel „kémiának” mondjuk a két nem között lévő vonzerő meglétét, vagy hiányát. Hiszen a mai hasadozott, részeire töredezett világban egyáltalán nem ritka, hogy valaki úgymond több emberben találja meg azt, amit keres, testi, lelki és szellemi szinten. Úgy érzi, testileg egymásra találtak, de kommunikálni lehetetlen vele, nincs közös témájuk, nem kommunikatív, szellemi érdeklődésüket tekintve pedig teljes a nihil.
Minden ú.n. külső megjelenésnek van felszólító jellege:
Azt is tudjuk, hogy az őszinteség nagy értéke mellett szükség van a szociális maszkra is, éppen a sebezhető pontunk védelmében. Hiszen Achillesz nyila hová találjon, ha nem éppen oda?
Az bizonyos, hogy mai önmagából kifordult világban nincs igazán jó mértékű szabályozottsága az intimitásnak és exhibicionizmusnak:
a celeb, a magamutogatás, a figyeleméhség, a feltűnési viszketegség valósággal letarolja a finom intimitási érzékenységet, holott az önérvényesítésnek és önmegvalósításnak megvannak éppen a vonzás és taszítás finom patikamérlegén billegő értékei a hatékony dinamizmusban.
Van persze Magatartástudományi Intézet is, de jó azt tudni, hogy nem kitanulható disciplináról van szó a viselkedés kérdésében, nem panel mintákról, amelyeket bárki követhet, vagy elutasíthat. Azt is tudjuk, hogy az áldozat sokszor azonosul az agresszor erejével, és a cukros bácsik kiszemeltjei bűntársakká válnak, a szado-mazo játszmákban pedig a szerepek folyton felcserélődnek.
A tébolynak is van vonzásköre: a hazug, hebefrén politikusokkal sokan azonosulnak éppen saját megbízhatatlanságuk okán, balhé művészek mellett balhé politikusokat is találunk a mai időkben, akik a destruktivitásban jeleskednek, szétszórt energiáikban megfoghatatlanok.
Érdemes tehát elgondolkoznunk, hogy a VON, HÚZ, VONZ igéből keletkezett számtalan származékszó milyen széles körben fejti ki hatását a bűntársak egymásra találásától a szerelmi sharnmigig terjedő íven:
VONATKOZIK
VONAKODIK
VONAGLIK
VONZERŐ
VONSZOL
VONTAT
VONAL
VONAT
VONZ
VON
ÉSZ, ESZMÉK, TÉVESZMÉK
"
ISTENHEZ A SZÍV EGYSZERŰEN BENYIT,
ÉSZ ÉS SZELLEM SOKÁ VÁR, MÍG BEEGEDIK"
(Angelus Silézius: Kerubi vándor)
Külön szokás választani az érzelmet és értelmet, de tudnunk kell, hogy mindkettő ugyanazon egy életenergia két változata. Az érzelmet eredetibbnek, ősibbnek mondhatnánk, de az eszme meggyőződéssé alakításában nélkülözhetetlen szerepe van. Még ha ú.n. fixa ideát is alakít ki, amely közismerten valamilyen részlátásba való bebetonozottságot jelez, amelyből a kimozdítás igen nehéz, az is az érzelmek megkötő erejét igazolja. De az érzelmeknek is van IGAZSÁGUK, a kiforrottságban, az érettségben, a megbízhatóságban találhatjuk meg ezt. Ennek hiányában viszont nagy önértékelési zavarok léphetnek fel, amelyek az egész életvezetést félreviszik. Vagyis az érzelem nem annyira irányító, mint inkább aláfestő jellegű.
Ha TUDATOSODÁSRÓL beszélünk, az szervesen összefügg a megnevezhetőséggel, a fogalomalkotással, míg az érzelmek, azok „érzelmek”, ellenállnak a meghatározásoknak. Elárulják magukat az arckifejezésben, a gesztusokban, a testtartásban, befolyásolják a viselkedést, de rejtettebbek, mint a nevükön nevezett ideák, amelyek a beszédlogika szülöttei. Kifejezések arzenálja igazolja ezt:
A modern kor igen extrovertált, még azt is kint keressük a világban, ami pedig garantáltan mélylelki, mint pl. az önbecsülés, az érdeklődés, határaink bemérése. A megerősítés is a sikeres tetteink eredménye, következménye, nem a külső biztatás és dicséret, ennek ellenére sokan „külső” megerősítésre teszik fel életüket.
Az extrovertáltság mellett a széttagoltság, szétesettség a mások jellemző KÓRKÉPÜNK, holott a részek lényege, hogy szerves illeszkedésben összeálljanak EGÉSSZÉ, miként azt testünk élete mutatja mindennél világosabban. Gondoljunk csak a légzés, a testhőmérséklet, a pulzus, a vérnyomás megbonthatatlan együttműködésére.
Mindezek következtében a világ ma tele van közéleti inkompetenciában leledző emberekkel, akik a világ menetét igen megzavarják. Olyan ideát pedig nem lehet kitalálni amelyre azonnal ne csatlakoznának tömegek. Egyik ilyen pl. a RELATIVIZÁLÁS, amely lehetetleníti a valóság kimondását. A relativizmus mindenkinek igazat ad, mégha ez csak a saját érdeke, vagy nézőpontja is. Így szabad:
Béketárgyalások és békekonferenciák szerveződnek Szíria ügyében, ahonnan a „jogos politikai menekülés” elindult, miközben külső beavatkozással lassan tíz éve polgárháborút szítanak a térségben, és titkos fegyver akciókban európai államok is részt vesznek.
Nagy a zavarodottság, senki nem kéri számon a tengerbe fulladt menekülők ügyét az NGO-kon, a civil segítő szervezeteken.
Részproblémákon görcsöl a világ, miközben az irányíthatatlan széthullás felé viszi a világot a VILÁGŐRÜLET, téveszmékkel alátámasztva.
A Kínából indult koronajárványt is elsősorban gazdasági veszteség szempontjából méltatja a kapitalista piacgazdaság, pedig éppen az anyagi terjeszkedés van a háttérben. Maga Kína is gazdasági versenytársa az USÁ- nak.
Arról már van tapasztalatunk, amikor a kommunizmus átvált vadkapitalizmusba.
De hogy az igazi értékek, és magának az életnek a negligálása meddig mehet, azt ebben a járványban fogjuk megérteni.
Nem árt megkülönböztetni az igazi eszméket, amelyek az ÉGI RENDDEL, vannak összhangban, az eszement téveszméktől.
ÉRTÉKMÉRÉSEK
A fizikai világban még az elvont dolgokat is mérni akarnánk, noha az alig lehetséges. Így van ez a pénzzel kapcsolatban is, amely maga is értékmérő: az áruk árát próbálja megszabni. Most az ú.n. szabad árak idején már senkit nem zavar, hogy ugyanannak a tárgynak teljesen eltérő árértéke lehet. Ez az eltérés abból is fakadhat, hogy az egyik üzletben elegánsabb környezetben van a kefir, mint a másikban, és ez felszámolható, forintosítható.
A pénzek elnevezései is jelezhetik azokat a különbözőségeket, hogy mit tartanak megnevezhető értéknek, amikor nevet adnak egy-egy pénznemnek. Ha az anyagát, pl. aranyból verték, Gouldén lett a neve. A korona szó önmagáért beszél. Az angol font a súlymértékre utal: 1 poun = 0,5-45 kg. Az euro a földrajzi helyről lett elnevezve. A pengő az ezüstpénzek összekoccintásakor hallható hangzásra utal, a cent a századrész számát fejezi ki. A Bolivár a országalapító nevét őrzi. A forint a virággal kapcsolatos, a firenzei pénzeken található liliomról kapta nevét. „Flóra” olaszul virágot jelent. A fillér és a dollár hangzásbeli rokonságát nem nehéz felismerni.
Mióta a fémpénzeket papírpénzek, kötvények váltották fel, azóta a devalváció folyamata rohamosan beindult. A valódi ARANYÉRTÉK átváltott mondott, csupán kijelentett értékre, vagyis megszűnt a szó eredeti értelmében ÉRTÉKMÉRÉS lenni, relativizálódott. Nem is beszélve a hamis pénzverés iparágáról, az ötvözetekről és bevonatokról, az aranyfedezet negligálásáról, amely a feudalizmusban még bontatlanul megvolt, amikor a király joga volt a pénzkibocsátás. „Nem mind arany, ami fénylik”- utal a közmondás is ezekre az anomáliákra.
De ne felejtsük el, hogy Archimédesz is a csalásnak köszönhette híres törvénye megszületését:
Halála i emlékezetes: egy római katona szúrta le, amikor a homokba rajzolt köreit tanulmányozta. „Ne zavard a köreimet!” – maradt fenn utolsó mondata.
PANDÉMIA
Minden bizonnyal még sok elemzés fog születni erről a koronavírus járványról, amely 2019. novemberében indult Kínából, de ma már Nyugaton több áldozatot szed, mint amennyi ott volt. E sorok írásakor április elején járunk, Húsvét előtt, és bár modellezéseknek, valószínűség számításoknak és kockázatkezeléseknek sem vagyunk híján, fogalmunk a végkimenetelről igen csekély. Hogy a hatékony kommunikációnak mennyi gátja van, arra két példát is hozunk:
Jelen írás arra kíván fókuszálni, hogy a világban elszabadult őrület – egoizmus, felelőtlenség, anyagiasság, Istentagadás, közéleti inkompetencia, kapzsiság, identitáskrízis, értékválság, etc. – mintegy hívórím ennek a láthatatlan, betolakodó, életünkre törő parazitának, és hogy vajon elindítja-e azt a mentális szemlélet formálódást, amely nélkül a válság nem oldható meg.
Abban is kirajzolódik a kettősség, hogy az emberek egy része szinte kizárólag a hatóságokba helyezi a bizalmát a megoldás tekintetében és a külső védekezésre helyezi a hangsúlyt: szájmaszk, tesztelés, fertőtlenítés, gyógyszerek, lélegeztető gépek, etc. Rögtön fellángolt az aggodalom, hogy a sok sürgősségi ellátás helyett és miatt a krónikus betegek ellátása zavart és hiányt szenved. Megkezdődött a tömeges gyártás és tömeges csalás arzenálja minden képzeletet felülmúló mértékben.
Más részük, az óvatos duhajként az immunrendszerét erősíti, lelki békéjét őrzi, ily módon akar túljutni a megpróbáltatáson.
A pénzcentrikusok pedig már azt latolgatják, mekkora haszna lesz annak a virológusnak, vagy cégnek, aki a vakcinát majd feltalálja.
Talán olyanok is vannak, akik biztos tudatában vannak annak, hogy pénzért nem minden vásárolható meg, és hogy ez a járvány sem a pénzről szól. Az etikai érzék, a szeretet, a önbecsülés, a tisztesség, a becsület, a talentum, etc. nem árucikk.
Volt már máskor is hasonló helyzet, amikor a lelki-szellemi elsötétedésre katasztrófa válaszolt:
A „határok nélküliség” liberális eszme által elindított migrációs hullám és a külföldi munkavállalást a szegényebb régiókból lehetővé tevő emberforgalom is kiveszi a részét a járványterjesztésből.
Akik feltűnési viszketegségben szenvednek, azok csatlakoznak a „Maradj otthon!” mozgalomhoz, unalom űzés céljából. Elárasztják a médiát, persze azt mondják, mindezt másokért teszik.
Még ennél is zavaróbb a rémhírterjesztők tömege, akik a halálos veszély idején sem képesek felhagyni a destruktív indítékaikkal, az uszításokkal, gyűlölet keltéssel, vádaskodással, követelődzéssel. Még egy pandémia sem fékezi az ügyeskedőket, a provokátorokat, a kötözködőket, akiknek türelmetlen gerjedelme nem talál normális medret, ahol lefuthatná pályáját.
Sok pap és egészségügyi dolgozó is áldozatul esik, aki nem szegi meg az utolsó kenet feladásának szertartását és az ápolásokat, kezeléseket.
Másoknak az a problémájuk, hogy a kutyájukat vihetik-e sétáltatni a kijárási korlátozás idején.
Vannak, akik pápábbak a pápánál, és mintha infektológusok lennének, úgy kritizálnak, kérnek számon, vagy osztják az észt. Persze elakadnak a részproblémáknál.
A 21. században is érvényes, hogy csak saját kárán képes tanulni a balga, szűk látókörében inkább csak okoskodik.
EURÓPAI IMMUNIZÁCIÓS KÉP
A születés- és névnapok, házassági évfordulók, állami és vallási ünnepek mellett ma már minden napra több „világnap” jut: a Föld napja, autisták, transzplantáltak etc. napja, világpolitikai évfordulók, történelmi áldozatokra való emlékezés napja, és sorolhatnánk tovább. Az immunitással kapcsolatos kérdések is egy egész hetet kaptak Európában április utolsó hetében 2020-ban az új típusú koronavírus világjárvány idején, amely senkit nem hagyott érintetlenül. Előzményként megemlíthetjük, hogy az elmúlt években már voltak pl. kanyarójárványok, halálos kimenetekkel, de elszigeteltebb változatokban. Részben a védőoltás elmulasztásával magyarázták. Persze az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy a régebbi időben a kanyaró klasszikus gyermekbetegségnek számított, amelyen szinte mindenki átesett, és egy életre védettséget szerzett. Ma hazánkban már 12 betegség ellen van védőoltás, így a hajdanvolt tbc, torokgyík, pestis, Heine Medin betegség etc. letűnt eseménynek könyvelhető el.
Ám a múlt esztendő végén Kínában felütötte fejét a COVID – 19 koronajárvány, amely pandémiává nőtte ki magát és átírta az életmenetek megszokott forgatókönyvét.
Hazánk óvatos duhajként, - mintha Lao ce rólunk írta volna 15. versét, - időt nyert az előzetes intézkedésekkel, melyek még rendőri felügyeletet is biztosítottak ezek betartása ügyében. Ily módon, míg a szomszédos országokban nap, mint nap ezrével hunytak el, nálunk áprilistól kezdve semmiféle robbanás, azaz kezelhetetlen, tömegeges megbetegedés nem következett be. Ráadásul ez egybeesett a szezonális influenzajárvánnyal is. Kivételt egy fővárosi szeretetotthon képez, de ez sem tette exponenciálissá a járványgörbét, mert idejében megtörtént a szükséges fertőtlenítés és elkülönítés.
Nagy a találgatás, vajon lesz- e második hullám, és megelőző védőoltás. Köztudott, hogy aktív és passzív immunizációról beszélhetünk. Svédország pl. a nyájimmunicióra tervezte bízni a védekezést, vagyis abban bízott, hogy ha sokan átesnek a fertőzésen, sokan szereznek védettséget. Ez idáig tömeges halálozásokról értesülhettünk.
Tanulmányozzák a VÍRUSVISELKEDÉST, naponta láthatjuk kinagyított képeken a híradásokban, már nem szabadulhatunk a látványtól.
A WHO is a felelősséget hangsúlyozza az immunizációs hét kapcsán, ám a szervezet a spontán, természetes immunizáció lelki hátteréről szinte szót sem ejt, a stresszekkel, versenyszellemmel, szorongásokkal, neurózisokkal terhelt életünkről. Pedig nagyszámú krónikus beteg az elsőszámú veszélyeztetett, de azt kevéssé firtatták, mi a krónikus megbetegedések története. Pedig a járvány nagy figyelmeztetés arra vonatkozóan, miként alakulnak ki:
A lélektannak, a pszichoszomatikának, a homeopátiának még nem rendeltek világnapot, sem világhetet az évkörben Ez még várat magára.
FOGVATARTOTTAK
A szavak olykor kapukat nyitna a jelentés előtt, máskor pedig éppen eltorlaszolják azt. Így van ez az ELFOGADÁS és ELFOGULTSÁG szavak esetében is: mindkettő a „fogni” ige származéka. Mind fizikai, mind elvontabb értelemben kapcsolódást, odaláncolódást fejez ki. Még az ismereteket is megfoghatóvá kell tenni ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, azaz alkalmazhatók, tettekre válthatók. Vessünk egy pillantást az lapigénkre:
A lelki hasadtság markáns példája az önmagunk el nem fogadása, saját magunk megtagadása, amely manapság egyre szélesebb körben tapasztalható. Ezek az emberek, mintha át akarnák írni eredetüket, származásukat, önazonosságukat. Ennek oka lehet szégyen pl. szegénység, gazdagság, alkati adottság, környezet, etc. miatt, valamiféle elégedetlenség az osztályhelyzettel, újabban a nemével kapcsolatban. Találkoztam olyan esettel is, amikor valaki az asztrtológai jelet kárhoztatta, amelyben született. De lehet elégedetlennek lenni a névvel, a nemzetiséggel, vagy a korral, amelyben világot látott. Számba sem lehet venni a meghasonulási lehetőségeinek számát, amelyek az efféle elutasításokat kiváltják, ezáltal sajátságos mentális karanténba száműzik az érintettet.
Árnyalt jelentésű anyanyelvünk az ELFOGULT szóval híven megvilágítja ezt a mentális karantént, vagyis az elfogadás hiányával járó leszűkített látásmódot:
A magyar nyelvben az igekötők is széles jelentéshorizontot képesek kialakítani, példa igénk az összes igekötővel képes társulni:
Mindegyik szóban a FOGNI, „A” lényeg, a lerögzítettség, helyhez kötöttség, amely fakadhat gyerekességből, a lelki-szellemi fejlődés megrekedtségéből, egyén zátonyra futásokból. Ennek a vége teljes zsákutca is lehet. Hiszen minden fejlődés lényege az új dimenzióba jutás, az elavult értékek feláldozása a magasabbakért, a struktúrába való beilleszkedésért. A struktúra a működő harmonizálódás jegyében jön létre, nem a halmazok torlasza. Fontos minőségi kritériumokkal rendelkezik a mennyiségiek mellett. Testünk szervei ennek élő bizonyítékai, de az óra fogaskerekeit is hozhatjuk példának. Szerveink szigorú egymásra utaltságban kapcsolják testünket az lét életáramához mind fizikai, mind mentális szinten.
Amikor elfogultságról szólunk, ott mindenkor jelen van valamiféle önismereti fehér folt, mint megkötő, lehatároló, fogva tartó erő:
Ki önmagát nem érti,
esendőségét ismételgeti,
önmag lesz eleven fogda,
amely életét folyton fogva tartja,
így lesz önmagának foglya.
Akinek a TELJESSÉGRŐL nincs fogalma,
távlat nélküli élete
csupán lelki fogda
Hiába keresi igazát
az érvényre soha nem juthat,
a részlátás korlátja
fogva tartja.
Kell szólnunk egy különös küszöb átlépésről:
Nick Vujicic végtagok nélkül született szerb motivációs trénerről, aki keresztény motivációs trénerként járja a világot, tanúbizonyságát adva a mentális győzelemnek a fizikai hiány felett.
ELMÉLETIESKEDÉSEK
Szokás a Hitet és a Tudást egymással szembeállítani, mintha azok nem karöltve bukkannának elő a tudatos és tudattalan lélekműködésben:
Ne feledjük, hogy a XV. –XVI. század nagy reneszánsza, humanizmusa, reformációja is az ú.n. felvilágosodásban kötött ki, amely után a racionális nézet virágzott fel, és a technikai civilizáció vette kezdetét. Még a vallásnak is „filozófiája” lett, elindultak a kételyek és okoskodások, a megkérdőjelezések.
A gnózis is foglalkozik a szenvedés kérdésével:
Ám ez a fajta kérdésfelvetés nemcsak a racionalitás csődjéről szól, hanem félreviszi az egész világteremtés és istenkép létkérdését is. Ebből az alulnézetből született minden materializmus, ateizmus, a Big Bang teória, a felülnézetből való taglalás, egybelátás helyett. Az alulnézet békaperspektívája pedig helyet ad a démoni, a gonosz, az ártó, destruktívvitásnak, más szóval a sötétséget domborítja ki.
A Sötétség és Világosság harcáról rengeteg harsány és látványos darabot írtak már, de persze a fenti kérdés megvilágítása, átgondolása nélkül.
A VILÁG A FÉNYBŐL LETT.
A világot alkotó 4 elem közül a tűz utal erre leginkább, de a víz hullámzása és fényessége is emlékeztető, vagy a drágakövek csillogása is erről árulkodik. A 4 elem folytonos egymásba átalakulása maga az életfolyamat:
Mindez azt fejezi ki, hogy a teremtés az ÖRÖK ÉLET KÖRFORGÁSÁBÓL hozta létre a múlandó világot, ez maga a múlandóság és öröklét, karöltve, egységben, egymást dinamikusan működtetve.
A teremtéssel egyidejűleg létrejött TÉR és IDŐ ad lehetőséget eme múlandó formaöltéseknek, mind a növények, mind az állatok, az emberek és a természet vonatkozásában. Az elvont és konkrét, a látható és láthatatlan, a lenti és a fenti világ POLARIZÁLTSÁGBAN létezik, működik:
A Világosság és Sötétség harcában lényegében a múlandóság és öröklét ellentéte ismerhető fel. Lucifer is a maga alulnézetéből, amely a teremtettségét nem akarta elfogadni, száll szembe az Úr mindenhatóságával:
Irigység kerítette hatalmába, mert ő nem tudott ilyen világot létrehozni.
Visszatérve a szenvedés kérdésére, látnunk kell, hogy az nem külön lett rázúdítva a világra, hanem a rosszul működtetett, nem saját medrében keringő életáram vakvágánya, elágazása, a hitetlenség és tudatlanság. Csak arra való, hogy megtanítson bennünket a tőle való megszabadulásra, vagyis a helyes mederbe terelődésre. Ennek egyik fő eleme a MÉRTÉK, amely a helyes ritmus fenntartója.
Ez a Tudás a teremtés titkáról, valóságáról a lelkünkbe van írva a szívünk dobogása őrzi azt a talentumot, azt az isteni szikrát, amelyből az igaz megismerésnek lehet és kell fakadnia:
Ezt az élő megismerést őrzi minden HAGYOMÁNY, még az írásbeliség előtti időkből, valamiképpen szájhagyományban terjesztve. Élő beszédben, lélektől lélekig átadva, a rezgés a sugárzás erejére támaszkodván, a rezonanciát felkeltvén. Ez a frekvencia természet képes átemelni bennünket a tudatlanság és hitetlenség küszöbén.
Mert a sötétség nem fogadhatja be a világosságot, mivel a sötétség csupán a Fény hiánya.
ARCÁTLANSÁGOK
Ki tudja, mi szabhat határt a palackból kiszabadított „szellemnek”, ha szabadságról, nyitottságról, határtalanságról, szólásszabadságról, nyilvánosságról, átláthatóságról, etc. van szó?
Különbözik-e ez a valahonnan ki-, vagy elszabadult Covid-19-től, amely napjainkban pandémiában arat? Vagy a rágalomhadjáratok, az indulati mérgezettségek, a gyűlöletek, irigységek, hatalomra való törekvések nagyon is analógiában vannak a vírussal?
Arcunk = képes felünk:
Alig lehet számba venni, mi minden van az arcunkra írva:
A viselkedésnek a szégyen és szemérem határt szab, ahol ez megvan, ott az elfogadhatóság és elfogadhatatlanság jól működik. Sajnos, az utóbbi időben ezen téren nagy a kizökkenés:
A régebbi időkben SZÉGYENKÖVÖN állították pellengérre azokat, akiket a közösség kivetett magából.
Íratlan szabályokban működtek a meghittség, a bensőséges kapcsolatok, kötelékek, kimondatlanágban is érvényben voltak.
Az adott szó szentségként működött, megkérdőjelezhetetlen becsület és erkölcsként. Ezen folt nem eshetett. Ma olyan vastag szennyréteg fedi, hogy más nincs is a köztudatban, mi lehet az.
Az általános relativizálódás elmossa az igazságot is, a csőlátás és békaperspektíva megóv a szédítő végtelenségtől:
Azért jobb ha tudjuk, az arcátlanság koránt sem mindenható. Bumerángként hat, aláaknázó örvénnyel, amelyből nem lehet kijönni. Egy darabig lehet börtönbiznisz, zsarolás, politikai és megélhetési bűnözés, mindenféle megvásárolhatóság, etc. De a viselkedés „ördöge” előbb-utóbb felsül, mivel valóban nem látja, nem hallja, nem érzékeli a valóságot, és a látszatvilágának buborékja kipukkad.
INTIMITÁS ÉS EXHIBICIONIZMUS
Túl a nyitottság és zárkózottság kérdéskörén, a jó dinamikán billegő kommunikációnak a kapcsolatokban fontos összetevője a fenti polarizáltság, amelyek persze középen találkoznak, a mozdulatlan mozgatóban. Kötődik ez a kettősség az őszinteség és a szemérem témájához is. Ahhoz a természetes távolságtartáshoz, amely egyfelől az önvédelmünk része, másfelől gátat szab, hogy illetéktelenül behatoljunk a mások intim szférájába. Önmagunk vállalásával is összefügg, az önbizalommal, a tud, mer, akar képes témakörben. Ugyanis cseppet sem ritka eset, hogy többet akarunk mutatni, mint amennyik vagyunk, vagy legalábbis másnak tűnni, mint valódi énünk. A magunkról való reális képalkotáshoz sok bátorságra, merészségre van szükség.
A nyitott, jópofizók, akik azonnal a társaság középpontjába kerülnek, sok esetben felületes képet adnak magukról, megtévesztő elemekkel tarkítottan. A vidámság még álarc is lehet, de az elfogadottság biztonságát adja. Míg a zárkózott, a mufurc, a hallgatag lehet, hogy sokkal érdekesebb egyéniség. Igen, EGYÉNISÉG:
A „Mi közöd hozzá?” – kérdés jól ötvözi a kétfajta irányulás túlkapásait, amikor valaki faggatva indiszkréciót követ el, vagy bántó magamutogatással akarja a figyelmet magára vonni, anélkül, hogy az a KÖZ –re tartozna. Tapasztalható is a közegellenállás.
KÖZ
Közönséges, ha a közösség előtt zajlik életünk,
ha az intimitás és exhibicionizmus csatájában
elvérzik lényegünk.A szélsőségek középen, a középpontban
találkoznak,
metszik egymást, vagy egyesülnek,
de kiegyensúlyozódnak.Köztes állapotból jövünk a Földre,
testetlen létből,
kis közösségbe érkezünk
közvetlenül.Közegünk közös szálak mentén
fűződik, alakul,
az összetartozás erkölcsét szövi,
megússza a veszélyeket
a „hangyatutajon”.Közélet és egyéni cl
soha nem válhat szét,
ízesülnie kell
ízületi mozgáspályán
élve életét.
(2018. 1. 20.)
AVATÁR, AVAT, AVATKOZIK
Az „avat” ige valamiféle textília vagy szövet. vízbe áztatását jelenti, hogy összemenjen, sűrűsödjön, és ne a kiszabott ruha váljék használhatatlanná az első mosás után.
Társadalmi méretekben az ünnepélyes, közösségi történést tartalmazza, amelynek folytán felvesznek valakit vagy beiktatnak egy közösség soraiba:
Avatottnak lenni minősítést jelent, ismerethez jutást, szemben az avatatlannal, aki járatlan, tapasztalatlan, újonc, illetéktelen. Tehát bekerülést jelent valamely rendbe.
Az AVATÁR szankszrit eredetű szó, az alászállással, levonulással összefüggésben az istenség, főleg Visnu megtestesülését fejezi ki ember, vagy állat formájában. Kimagasló személyre utal, aki az istenséget képviseli.
A fentiekben utaltunk a kommunikációbeli illetéktelenségekre, ehhez fűződik még a beavatkozás jelenségköre:
Láthatjuk, milyen nagy íve rajzolódott ki a behatolásnak, átitatatódásnak, textília beáztatásának az istenség megtestesüléséig.
A „modern” popularizálódásban a beavatás elterjedt iparág lett:
Mindezek eléggé felhígították az ősi jelentést, illetéktelenül beavatkozván abba, mi az igazi TUDÁS.
KORRUPCIÓ
Nincs nap, hogy ne hallanánk valamilyen vaskos közéleti korrupcióról, de sok esetben a megszellőztetésen túlmenően nem történik semmi. Elül a téma, legalábbis látszólag. mert ugyanakkor valójában hosszú múltja, elágazása és utóélete van a csalásoknak, hazugságoknak, miként a vas is hosszú idő alatt rozsdásodik el. De amikor egy-egy híd emiatt összeomlik a korrodálás folytán, jön az eső után köpönyeg.
Az eseményei hasonló „korrodálást” szenvednek el, és következményeik sem jelentéktelenebbek.
A korrupció súlyos szó:
a latin rumpere = összetör, megsebez szó származéka.
Az orvostudományban a ruptura szó közismert, pl. csonttörések esetében használják, vagy lépsérüléseknél.
A korrupt szó, mint viselkedési kategória jelölője, a velőig való romlottságot, becstelenséget, tisztességtelen magatartást jelöli, olyan embert, akiben nincs erkölcsi tartás, kiforralt meggyőződés, hanem érthetetlen ki-és beszámíthatatlanság.
A mai közélet hemzseg a csupán feltűnni vágyó, magamutogató figyeleméhes emberektől, akikre nem érdemes odafigyelni, mert csupán a közéletet korrumpálják.
A korrupció szó világosan utal arra a hasadásra, törésre, ahonnan az anomália elindul:
Szókratész szerint mindenkiben megvan az eredendő jó, az etikai érzék, amely irányultságot adhatna, ám, ha ez elfedődik, helyette jön az össze – vissza beszéd és cselekedetek áradata.
A világ fuldoklik az értékválságban, az identitásdiffúzióban, az anyagba döngölten, spirituális távlat nélkül.
Vigyázni kell ezekkel a tévelygőkkel, mert aki megvásárolható, azt nem érdeme megvásárolni.
Az igazi erkölcsi értékeknek ugyanis nincs pénz ellenértékük.
ATMOSZFÉRA
Sajnos, ma már a megszállott környezetvédők sem törekszenek az átfogó tudásra, (nem is beszélve a politikai zöldfülűekről), leragadnak a víz, az erdő, a légszennyezettség etc. kérdéseinél, és persze meddő köreiket futják elszigetelve magukat a világ élő összefüggésrendszerétől.
Nem a világteremtés FÉNYBÓL történő folyamatára koncentrálnak, amely a 4 elemet és azok egymásba való átalakulásával alakítják a természetet, pedig ezek a felvetődő kérdések a válaszokat is magukban hordják. A 4 elemből, valamint a TÉR és IDŐ létrejöttéből az egész világ és élet megélhető.
Maga a tér és idő még a láthatatlanságat és megfoghatatlanságat, valamint a végtelenséget tartalmazza. Életünk eme megfoghatatlan szféráját fejezi ki:
mintegy megszemélyesítve azokat, mintha az idő „járna, lépkedne". Valóban van mozgása, hiszen folyamatok hordozója.
A masszív földet a láthatatlan légkör veszi körül, amely a Nap révén folytonos sugárzásnak van kitéve és ez sajátságos életfolyamatok megindítója. Miként azt pl. a széljárás is jelzi. A görög szó magában foglalja ezt:
A két szó összetétele a földet körülvevő pára, a gőzölgő víz. Hasonló ez a testünket övező aura rétegekhez.
Az atmoszféra régebben a légnyomás mértékegysége volt, az időjárás megfigyelésére használták. Az időjárás megfigyelése pedig az emberiséggel egyidős. A népi megfigyelések mellett idéznünk kell Arisztotelészt, (i. e. 384-322), aki a fentiekben már utalt 4 elemmel, a tűzzel, vízzel, a levegővel és földdel magyarázza az időjárási jelenségeket.
Megfigyelhető, hogy az emberiség a nagy történelmi eseményeket összekapcsolja valamilyen éghajlati figyelmeztetéssel, mint földrengés, aszály, árvíz, villámcsapás, etc. Mindebből a jóslás szándékát is kiolvashatjuk, amelyből a meteorológia tudománya nőtt ki. Ez is görög szó:
Jelen írás azonban az ATMOSZFÉRA szó tágabb horizontjára fókuszál:
Ezen túlmenően a településeknek is van hangulata, beleértvén a kis falvakat és a világvárosokat. Ez hamar kirajzolódik. Láthatjuk, mennyire más Budapest, mint Párizs vagy London, etc.
Továbbmenve az olvasmányoknak is van atmoszférájuk. Egyes írók atmoszférája hosszan fogvatart bennünket.
Foglalkoznunk kell az elvontságokkal. Olykor sikerül azokat szavakba foglalnunk. Az események komoly ihletforrások.
NOV. 11: A FEGYVERSZÜNET NAPJA
Az I. világhűborút lezáró, compiégnei fegyverszüneti egyezmény aláírásának évfordulóját tartják világszerte. Két perc csenddel adóznak a hősi halottaknak. A katonákat piros pipacs jelképezi. Fegyvergyártási szünetről nem hogy nem hallunk, de egyenesen fegyverkezési verseny van a gyakorlatban. Sőt, a II. világháború követte az elsőt, éppen az elfogadhatatlan, – de mégis elfogadott – „békediktátum” okán is. Ekkor már az atom nagyhatalom kérdésében öltött formát a fegyverkezési hajsza, finomabban verseny, amely azóta is tart.
Amerika vindikálja magának a jogot, hogy mint „egypólusú világ”, a kezében tartsa az atomfegyvergyártás kérdését, miközben éppen Amerika dobta le az első atombombát Hirosimára, jogtalanul és felelősségre vonás nélkül.
Mindenki érzi, hogy a III. világháború a küszöbön van, talán a Közel Keleti arab tavasz nyomása folytán és következtében, amely aláásta Egyiptom hatalmát, megölte Kadhafit, aki a törzsi szervezetből államot hozott létre Líbiában, eltette láb alól Irak vezetőjét, Iránt tekinti fő ellenségének, kirobbantatta a szír polgárháborút, de Aszad elnököt még nem sikerült likvidálnia. Viszont elindította a „háborús menekültek” migráns invázióját, Európát veszélyeztetve, miközben a szír háborút az európai országok fegyverkereskedői is ellátják fegyverekkel. A háborús menekülteket pedig látszólag „felkarolják”,
AZ ÁRULÓ
Az árulás valóban DRÁMAI VÉTSÉG. Ezen azt értjük, hogy a Magasabb Hatalom jelenléte folytán a következmény elkerülhetetlen. Nem kis botlásról, könnyen elkenhető és elfelejthető tévedésről, ballépésről van szó, hanem húsbavágó bűnről. Nem véletlenül büntették a régebbi időkben halállal pl. a hazaárulást, jelezvén ezzel, hogy a szövetségesek kivetik maguk közül hátba támadót, a megbomlasztót. De ha az élete a mai időkben meg is marad az árulónak, a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás lelki terhétől nem szabadulhat, vagy automatikusan megbűnhődik.
A „modern” időben kicsit másképpen vannak az etikai mércék, ma pl. a hamis esküt nem szokták felróni a vétkesnek.
A fenti drámai megnevezésben arra kívántunk utalni, hogy az árulás morális vétség, vagyis Isten ellen való, ezen keresztül pedig önmagunk elárulását is jelenti lényegében. Ez azzal egyenlő, hogy minden vétek önmagában hordja büntetését. Bumeráng: ki miben vétkezik, abban bűnhődik. Az árulás nem holmi botlás, hanem főbenjáró bűn, afféle égszakadás, földindulás. Ősi mintája Júdás Messiás elárulása:
Ám a hatalom paradox:
Az Ego küszöbének átlépésével tudjuk önmagunkat felülmúlni. Júdában ez nem volt meg, ezért az árulás után szétszórta az ezüstpénzt és felakasztotta magát.
Címszavunk melléknévi értelemben a köpönyegforgató, a renegát, a szószegő, a hitszegő, a képmutató, a kétkulacsos, az erkölcsi értékeket haszonért feláldozó, áruba bocsátó, ezzel „kerekedő” személy tulajdonsága. Főnévi értelemeben pedig: méregkeverő, megátalkodott, rögeszmés, spion, spicli, besúgó, pribék, pártütő, etc. személy.
Ha kisgyermekes árulkodásról beszélünk, az is az „ÁR” szó származéka, mely egyaránt ige és főnév. Jelzi az áramlás, áradás dinamikáját és utal az érékmérésre, hogy mindennek ára van.
Elágazásban:
Lelki fejlődés is kötődik az energia eme irányultságára, mégpedig a szülőkről való leválás vonatkozásában. Amikor az egyed saját életét kezdi élni, leválik őseiről, ez nem jelentheti az apa és anya elárulását, még az új értékrend ütközete okán sem. A szüleit az ember nem tagadhatja meg.
Láthatjuk az ág érzelmi amplitúdót, amelyet az áruló szó kivált. Hiszen gyökere a moralitásban van.
ÁRTÁS
Magának árt, aki másnak árt,
visszahullik rá saját ármánya,
nyakára hurkolóik
az árulás ára.Az életáramnak nincs árfolyama,
áramlik tova,
formát öltve és formát bontva,
hol vékony éren csordogál,
mint búvópatak,
máskor meg mindent elárasztó
gyilkos áradat.
A JÁTÉK ÉS A JÁTSZMA
Csak játék, mondja dalomra a kortárs,
s a jövő itt se szól rá, elfeled.
Verseimet ajánlom a falaknak,
úgy írtam, ahogy nekem jól esett.(Weöres Sándor: A rongyszőnyeg sorozatból)
Amikor a serdülő lázad a szülők, a tanár és más tekintély figura ellen, ez holtbiztos jele annak, hogy nem ura önmagának. A lázadásokat általában behódolás követi. Pl. kirúgják az iskolából, majd estin leérettségizik évek múltán. Politikai méretekben a diktátorokkal való azonosulást figyelhetjük meg, ahogyan az agresszorok vonzzák a talpnyalókat.
A hatalmi vágy fontos ösztönzőerő, ám mielőtt másokon akarnánk uralkodni, önmagunkat kell legyőznünk, önös vágyaink felébe kerekednünk. Ez kora gyermekkortól kezdve jelen van kialakításunkban, a játékokban, vetélkedőkben is fellelhető.
A játék a gyermek fő aktivitási területe, ahol a versengés még nem megy vérre. Szolidabb körülmények között történik a helyfoglalás a ranglistán, mint felnőtt korban. Mindenesetre önbecsülésünknek, önérzetünknek fontos alapját képezi a családban, a kortársi, később a munkahelyi és baráti körben kivívott helyzet, szerep.
A játék legnagyobb értéke, hogy teljesen leköti és betölti az embert, ha belefeledkezünk, megszűnik a világ körülöttünk. Ez még felnőtt korban is így van, de akkor sok esetben a szenvedéllyel ruházódik fel.
A JÁTSZMA, az más. Ott nem dőlnek el a csaták, inkább ÁLLÓHARC jelleget öltenek a szembenálló felek erejük összemérésében. Mindez történhetik érzelmi, akarati, értelmi, érdek szinten, függ a kommunikációs készségtől, az engedékenységtől és erőszakosságtól, etc.
Strindberg egy színdarabjában megrajzol egy évtizedeken át dúló játszmát. A bojár halálakor a felesége kitépi a nyelvét, amellyel őt ócsárolta egy életen át.
Kórházi munkám során volt egy Parkinson-kóros Júlia nénink, aki húsz évvel az anyósa halála után még megszállottan bizonygatta, hogy ő jobb kenyeret tud nála dagasztani. Néhány viselkedési anomáliát összegyűjthetünk a játszmák meddő futamaihoz:
Az is idetartozik, ha valaki megértésre vágyik, de valójában folytonosan rejtőzködik és az őszinteséget hírből sem ismeri. Álarcaink mögött tele vagyunk hamisságokkal.
Eric Berné sok évi analízis után írta meg az Emberi Játszmák c. könyvét, amely alapmű annak megértésében, hogy a végtelenített meddő hadakozások hátterében milyen circulus viciózusok, szeretethiányos állapotok találhatók. Ezért a „feltett lemezek” mindig ugyan azt a pályát futják. Önismereti fehér foltjaink is ludasok ebben.
A csakrák létréján jól nyomon követhető a lelki energia indulati szinttől a párharcokon át a szeretet és igazmondáson át a bölcsességig vezető kifinomultág.
A játszmákat egyértelműen az indulati csakrában lelhetjük fel.
Csak a szeretet, a bölcsesség és az igazság képes áthidalni a játszmák zsákutca meneteit.
A HATALOM
Minden kapcsolatban és kommunikációban kirajzolódik a hatalmi reláció. Aki előbb megszólal, az mintegy kioszt egy szerepet a másikra, amelyet az vagy felvesz, vagy nem. Ennek a szerepnek és hatalmi relációnak lesz a folyománya nemcsak az éppen aktuális kommunikáció, de nagyban az egész életünk és sorsunk is ezen a „sínen” fut. Ez egészen a társadalmi – politikai kapcsolatok szintéig érvényes, ezáltal a nemzeteknek is van sorsuk, nemcsak az egyéneknek. Ez tovább bonyolítja a hatalom kérdését. Persze a hatalom, a hegemónia és az alávetettség cserélődhet is, az egészségesen zajló dinamikában is zajlódhat. Ám a tapasztalat mást mutat a végletesen rögzült helyzetekben.
A viselkedés kutatásában megkerülhetetlen a hatalom problematikája, mert érinti az adottságokat, indítékokat, mint gőg, hatalmaskodás, uralkodni vágyás, etc. Ezek ugyan az ember társas lény mivoltából is fakadnak, de másfelől szokásrendet, kultúrát is teremtenek. Mint pl. az idősek tisztelete, a diplomácia, a hadviselés, a közjogi szerepek betöltése, a felelősség, az áldozat, és sorolhatnánk tovább.
A hatalom igazi természetére a matematika HATVÁNY fogalma utal a legvilágosabban, amely a számok önmagukkal való megszorzása:
Jól ismerjük a mindennapi életből a hatalomféltés, az hatalom irigység, megszerzésére fordított erőbevetéseket, amelyek az egész viselkedést meghatározzák. És persze a hatalom sóvárgást is. Az igazi HATÓERŐ, mindezeken túl és felül van, arról a talentumról, isteni adottságról szól, amelyt a „született költő, hadvezér, orvos, tanár, művész” etc. kifejezéssel szoktunk jelölni. Vérbeli, hiánytalan tehetség. Egy zsűritag egy ízben úgy fogalmazott, hogy ahogyan a hegedűs megfogta a hegedűt és a vonót, már abból látszott, hogy isteni tehetség. Az igazi vezér egyéniség már a kisiskoláskori bandákban is kirajzolódik. Az erős, a jó sportoló, jól tanuló, a megmondó nebulót a társai is tisztelik, elismerik, csodálják, követik, alávetik magukat neki.
Nagyon tanulságos a HAT –(ni) szó elágazásait tanulmányozni, amelyből a „határ” szó is származik. Ezáltal a hatalom a határokon való bejutást, átkerülést is jelenti, a ki- és bejutásokat. Az igekötők is árnyalják ezeket a folyamatokat:
Az intézményeket jelölő HATÓSÁG is hatalomról szól.
Hatékonyan megrajzolhatjuk ezt az elágazást:
Fentebb utaltunk a transzcendens vonatkozásokra.
A SZENTSÉG = AZ ERŐ EREJÉNEK EREJE.
AZ ÍNSÉG
Ki gondolná, hogy az „IN” kétbetűs kis szócskának olyan tág jelentéshorizontja van, amely még több szófajnak is alapját képezi? Ezúttal kettőt vegyünk górcső alá:
Ez a két jelentés sajátságos összefonódottságban tartalmazza az INSÉG szó közhasználatból ismert nyomor, nélkülözés, nincstelenség szokványos tartalmát, amely vonatkozhat egy egész tájra, ínséges évre, vagy esetenként ínséges személyre.
Az anatómiai jelentéhez fűződik viszont az inas, az inda, valamint az (el-)inalás, vagyis a szökés, menekülés valami elől. Az inas a tanulót, az alkalmazottat, (innen a szolga szó), a kezdőt, az újoncot, vagyis a ki nem forrott, még fej nem nőtt serdülő állapotot jelzi:
Az inda az erős zsineg megfelelője, a lábszárban húzódik, erős tartást és mozgást biztosít. Akinek „inába száll a bátorsága”, az menekül, azt megfélemlítették, az nehéz helyzetbe került:
Túl kell lépnünk a szó főleg fizikai szintet érintő jelentésén, mint éhezés, fázás, hajléktalanság, etc. Mert a lelki és szellemi ínség sokkal meghatározóbb kiindulópont, mint pl. a tudatlanság, a materializmus, az ateizmus, a nihilizmus, és így tovább a világőrületek országútján.
Más szavakkal az eredendő morális érzék hiányának (ínségnek) mondhatjuk, jogi nyelven az „emberiesség hiányának”. Ez pedig az ösztönszférában való megrekedtségre utal. Akik persze az embert az állatvilágból származtatják, azok máskét ítélik meg az Ég és Föld polarizáltságát, kapcsolatát, amelyben a paradoxonokkal is számolnunk kell:
Erre utal a pandémia is, bár ez a nézet még korántsem közkeletű.
BELETÖRŐDÉS
„Törekedjetek fáradhatatlanul!” – ez Buddha híres mondása. Vagyis törni kell magunkat az előbbre jutásért. Cselekvésre buzdít.
Á, nem szabad elfelednünk, hogy a törekvés és a törtetés igen különbözik egymástól:
Mi dolgunk a világon?
Kik vagyunk valójában?
Mennyire határoz meg bennünket a sors, és hol van abba beleszólásunk?
„Mivégre az egész teremtés?” – kérdi Lucifer az Úrtól.
Ezek a nehezen megválaszolható, talán költőinek is mondható kérdések.
De valahol van egy egész SORSTUDATUNK, amely ugyan részeire, darabokra hullik a mindennapok morzsálódásaiban. Ötévesen, az Ödipális komplexus kapcsán rövid pillanatra felsejlik, milyen felnőtt lesz belőlünk apánk és anyánk példája, mintája nyomán. Majd 28 éves korunkban, a Szaturnusz ciklus is nyit egy lehetőséget az egész sors tudatára, de ezek a pillanatok és élmények általában elfoszlanak az eredménytelenségek ködében. Társadalmi szerep vállalásunk is kétélű:
A kéztördeléstől az összetört szívig terjedő íven kimeríthetetlen változat bukkan elő. Az Olvasóra bízzuk ezek taglalását. A hosszú „Ő”-vel írt TŐR szó főnévi értelemben szúró fegyvert is jelöl, a „tőrbe csalás”, a „tőrbe ejtés” valahol azt a törvényszegést is jelöli, amely az EGÉSZ összezúzásakor, részekre aprításakor mindenképpen bekövetkezik.
A beletörődés mindenképpen valamiféle feladást jelent. Nagyanyáink beletörődtek abba, hogy „csak” családanyák voltak. A mai világ karrier womenjei beletörődnek abba, hogy nincs gyermekük. Észre kell vennünk ennek kényszerűségét, hogy valójában valahol a mélylelki vágy ellen történnek ezek a szerepvállalások. Ilyen a betegség is, beletörődünk egy életellenes menetbe. A krónikus betegségek korát éljük. A „bele” szó igekötő is. Félreérthetetlenül jelzi, hogy belsővé vált, részünkké szervült egy nemkívánatos külső tény, helyzet, eset.
Mindez a csodálatos magyar nyelv kifejező ereje folytán.
CSALÁS ÉS CSALÓDÁS
A csalódás igen fájdalmas, önértékünkbe, önbecsületünkbe gázoló negatív érzés, amely olyan súlyos lehet, hogy akár egész életünkben nem tudjuk kiheverni. Pl. ha a szülők lemondanak a gyermekükről, nem mindig sikerül annak a puszta ténynek örülni, hogy világra hozták, mint pl. Steve Jobs esetében történt.
Kisebb cselvetések, becsapások, ámítások esetében könnyebben átemelődünk a naiv jóhiszeműségünkön, de fájdalmasabb esetekben jobban górcső alá kell vennünk lelki energiánk megküzdő képességét, mentális állapotunkat, attitűdjeinket, mert lehet, hogy elfogultság, irreális elvárás, hamis énkép, etc. áll a kiváltó ok hátterében.
Hatalmas területet ural a szerelmi csalódások sorozata. A hajdanvolt jóga mesterem szerint ezen minden serdülőnek át kell esnie, mert különben kimarad az érzelmi edzettség, amely a nemes, igazi érzések formálója. Más szóval átemel bennünket az egocentrizmus kínai falán.
Ám a kiheverhetetlen csalódások derékban törhetik ketté az életet, amely sajátságos viselkedést von maga után:
a hasítás