Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Február: Ganymédész pohárnok

Rianás

Villanó sugártól
összerezzen a tél,
februári konok jégen
hajszálrepedésnyi ér.

Cseppenként enged
a metsző, kékpenge fagy,
rian a szakadó jégár,
zúdulva elragad.

Böjti szelek száguldásán
tavaszi pirkadat.

A Vízöntő jel mitológiája a vízözön mondákban található meg. Egyiptomban az Égi Nílus áradása, Babilonban Ea isten, a görögöknél Deukalion és Pyrrha, valamint Ganymédész  pohárnok mondája kötődik a jel mitológiájához.
A görög vízözön monda szerint, amikor Zeusz vízözönnel akarta elpusztítani a teremtményeket, csak egy házaspárnak kegyelmezett meg: Deukalionnak, és Pyrrhának. Ők kilenc napon át úsztak a bárkájukban a hullámokon, amikor Thesszáliába értek. Itt van a Parnasszus.
A hálaáldozat után azt a parancsot kapták, hogy szülőanyjuk csontjait dobálják a hátuk mögé. Először megütközéssel fogadták a kegyelet sértő javaslatot, de később megértették, hogy a nagy szülőanya a föld, csontjai a kövek.
Deukalion köveiből lettek a férfiak, felesége köveiből a nők. Így lettek az emberi nem újjáalkotói, fiúk, Hellén pedig a görögök ősatyja.

Ganymédész pohárnok gyönyörű ifjú volt. Zeusz annyira megkedvelte, hogy sas madarával felvitette az Olimposzra és az istenek pohárnokává tette.
Ebből fakad a Vízöntő embléma, ahol egy androgün  ifjú egy felső pohárból egy alsó pohárba önti át a vizet. Ez a függőlegesbe emelt és levegőn átcsorgatott víz az égi bölcsesség földre jutását jelenti.

Héraklész hőstettei közül Augiász istállójának kitisztítása a trágyától a folyó vizével tartozik a Vízöntő jelhez.

 

Lelki hajótörött

Mielőtt feljött, az utcán elszívta cigarettáját, szenvedélyesen letüdőzve a füstöt. Műtét után volt, tüdőrákkal operálták.
Zs.: Lányaim akarták, hogy eljöjjek. Nem tudom mi sülhet ki egy ilyen beszélgetésből.
R.: Legyünk rajta mindketten, hogy kisüljön belőle valami.
Zs.: Igen, hogy kikerekedjen.
Egyedüli gyerek vagyok. Nagyon szerettem volna testvért.
Apám jogász volt, anyám tanítónő. Nagyon fiatalon kerültek össze, apám még egyetemista volt. Házasságuk nyolcadik évében születtem, 1950-ben, előttem anyámnak volt egy abortusza.
Apám májrákban halt meg 12 éves koromban. Ez egy májgyulladás után maradt vissza. A háború teljesen kettétörte szolgabírói pályafutását. Anyám nevelő tanárként dolgozott egy állami gondozottak intézetében, engem bölcsődébe adtak. Óvodába nem jártam, anyám testvérénél voltam négy unoka testvéremmel. Nem éreztem jól magam ott, kívül álló voltam.
Boldogtalan volt a kisiskolás korom is. Gyenge tanuló voltam.
Anyám felekezeti iskolával próbálkozott, de azt a szigort nem bírtam. Valahogy kicsempésztem egy levelet, kérve anyámat, vigyen el onnan. Emlékszem egyik nevelőmre, aki azt mondogatta: „Kemény dió vagy, de majd én feltörlek”.
Pesten leérettségiztem és könyvtárban kezdtem dolgozni. A mai napig itt  is maradtam, A számítógéphez is jó érzékem van, a kollégáimmal a kapcsolatom nagyon jó.
Közben másfél évig jártam egy fiúval, nem jutottunk el a szexig.
20 évesen mentem férjhez, anyám kényszerítette a házasságot, amikor kiderült a viszonyunk. Férjem hozzánk költözött, rövidesen négyen éltünk az 54 négyzetméteren, mert megszülettek a lányaink.
Szexuális életünk totális krachnak mondható, de erről egy darabig elterelődött a figyelem a hosszadalmas lakás invázió miatt. Először anyám és anyósom mentek egy társbérletbe, hogy mi külön lakjunk. Mivel a második terhességemmel veszélyeztetett voltam és anyám segített bennünket, mi mentünk a társbérletbe és anyósom a mi eredeti kis lakásunkba. Eltartási szerződést kötöttünk a társbérlő banyával, megörököltük a lakást néhány év múlva. Válásunkat követően újból mindenféle bonyodalmak lettek  az öröklakásunkkal, mindenki költözött.
A válást követően hamar férjhez mentem egy kollégához, de egy év múltán el is váltunk.


Nagyobbik lányunk viharos serdülőkort élt meg a fiúkkal és a kábítózással. Fiatalon lett anya, de most nem a fia apjával él, hanem egy idősebb elvált férfival, akinek érettségiző gyereke van. Kisebbik lányom útja egyenesebb, ő Londonban volt oper, angol szakon végzett, két gyermekes anya.
Amikor a gyerekeit keresztelték, megérintődtem. Hívő vagyok, de nem vallásos.

Naplót írok, élénk az áloméletem. Néha megálmodom előre, ami történni fog.
R.: Tudna példát mondani?
Zs.: Megálmodtam egy villamos kisiklását.
A halál eseteket is megálmodom néha. Második férjem 42 éves korában halt meg, kétéves kisgyerek maradt utána.
A lányaim apja egy fiatal nővel él, de a Karácsonyt mindig velünk tölti.
Anyám nem él már.
Tudom, hogy a lányaim hiányolták a rendes családi életet
Mi egy családi halmaz vagyunk. Éljük a magunk életét, leszakadva és elkülönülve. De egy halmazban vagyunk.
Mióma miatt 44 éves koromban kivették a méhemet.
Én egy lelki hajótörött vagyok.
Végül is nem volt rossz ez a beszélgetés, sőt, mondhatom jó volt, mert nem kavart fel.
R.: Szívesen hallgattam.

Öt hónap múlva meghalt.
Kiderült, hogy agydaganat áttéte van .
Semmilyen beavatkozást nem akart, kórházba sem ment be.
Otthon halt meg békében, gyermekei mellett, elfogadván a lejárt időt.

A Vízöntő

 

A Tavaszpont a Vízöntő jelbe lépett. Ez nemcsak csillagászati tény, hanem a lelkeket is forradalmasítja.
Az űj korszakról való elképzelések  olykor igen felületesek, zavarosak, hatásvadászóak lehetnek és primitívek, de alapvetően inspiratívak, lélek mélyi  képességeket  hoznak elő, bővítik a szellemi látóhatárunkat. Kisgyermekek is olyan élénken tudnak arról szólni, milyen csillagképben születtek, mintha valóban jártasak lehetnének az asztrológiai ismeretekben. Jártasak is, hiszen ezek a tudások a lelkekbe íródtak.
A csillagkép szimbólumának lényege a levegőn átcsorgatott, függőlegesbe emelt víz, az égi bölcsesség földet érése. Általában egy ifjúval ábrázolják, aki egy fenti kehelyből egy lenti kehelybe csorgatja a vizet. Titka az evangéliuméhoz hasonlít: a bölcsesség úgy árad szét, mint az örömhír, az örök élet evangéliuma, szétárad, mint a vizek. A víz a földet is áthatja, akár medret váj magának örök áramlásával, akár búvópatakként bukkan elő a föld mélyéből, a föld belsejéből. A kehely, a korsó, az amfóra és minden pohár, amelyet az ajkunkhoz emelünk és amelyből iszunk, lelki táplálékunkat tartalmazza, felüdíti lelkünket.
A fix  levegő jelű Vízöntő a legeredetibb, leg öntörvényűbb, igazi függetlenséggel megáldott jel, kivételes információ éhséggel, humanitással, szociabilitással felruházott csillagkép. A karnevál gyermeke a bölcsesség és bizarrság különös keveréke. Lehet látnoki képességekkel rendelkező, vagy ide-oda  csapódó céltalan fickó, esetleg anarchista.
Mint egy szfinx, akit a  messzeséget kutató, mindenen keresztül néző és túllátó tekintete kiismerhetetlenné tesz. Soha nem lehet tudni, mit érez, mit gondol és mit akar. Néha cinikusnak hat. Kicsit gunyoros mosolya valamiféle „vanitatum vanitas” hatást kelt, amely elutasítja a kicsinyességeket és lényegtelenségeket.

Másik megszemélyesítője a csörgősipkás bolond, aki a legmélyebb igazságokat, a legszellemesebb megjegyzéseket, a legmaróbb, legszarkasztikusabb kifigurázásokat veti oda könnyedén, fellebbezhetetlenül.

Valóban, sokszor a zseni és őrült határán mozgó ember, akinek nagyra hivatottsága evidens. Korát messze megelőző eszmék vonzásában él, akit a mindennapiság egyáltalán nem köt le és nem tölt be. Segítőkészségében is érezhető egyfajta elkülönültség, a barátságban is távolságtartó, megközelíthetetlen. Kiszámíthatatlan a folytonos ugrásra készségben, a fantasztikus fordulatokban, változásra való  hajlandóságaiban. Igazi különc, akinek mindig van vesszőparipája. Inkább ő alakítja környezetét, mint sem asszimilálódna, őrzi szellemi rangját.
A kékszemű Vízöntő tekintete különösen átható, íriszében apró csillagokkal, gyémánt ragyogással. Jellemzője lehet még a platina szőke haj, olykor göndör fürtökkel, igen magas homlok és a nevetéskor kilátszó íny.
Szociabilitása a minden emberre kiterjedő szellemi szeretet, a minden ember méltósága. Ennek intézményesített formája Svédországban valósult meg legjobban. Svédország Vízöntő.
A legtágabb érdeklődési kör jellemzi, legyen az vegetáriánus táplálkozás, keleti vallás, űrrepülés, légtorna, ejtőernyőzés, informatika. Feltaláló, átalakító, megújító, forradalmi, az isteni szikra kipattan belőle.
Nyilvánvaló, hogy alacsonyrendű típusok is vannak közöttük, akiknek nyugtalansága, izgágasága, szeszélyessége  csupán utópiákat kergető képzelgés. Eredetiség híján bizarrsága csupán a közfigyelmet magára vonó különc ruházatban, feltűnni vágyó viselkedésben merül ki.  Kuruzsló, szemfényvesztő, hamis próféta, aki  zseninek hirdeti magát. Anarchista, destruktív bomlasztó, szélhámos, aki groteszk helyzeteket teremt. Perverzitása nem annyira túlfűtött érzékiség, mint a bizarr dolgok iránti vonzalomból fakad.
A tarotban ő a 22. kártya, a vándor, akinek a szabadsága a gazdagsága.

Wolfgang Amadeus Mozart
Madách Imre
Jókai Mór
Kürthy Sándor

Wolfgang Amadeus Mozart 
/1756.01.27. – 1791.12.05./

A kozmikus végtelenségig kitágult és felfokozott élet és zene.

 

A zene 18. századi aranykorának nagy szülöttje igazi üstökös pályát futott be 35 évig tartó földi életében. Testére szabott zenei környezetbe  született, amely teljes mértékben lehetővé tudta tenni a kivételes tehetség kibontakozását. Apja, Leopold Mozart nagyműveltségű zenész, gondos apa, kiváló zenepedagógus volt, fiát is ő tanította zenére, gondosan ügyelvén, hogy a kis Wolfgang természetes kibontakozása semmiben se sérüljön. Szülővárosa, Salzburg is komoly zenei inspirációt adott a könnyed, közvetlen, sajátságosan életvidám dalaival.

Igazi zenei csodagyerek. 4 – 5 éves korában jóformán egyik napról a másikra tanult meg hegedülni, hamarabb vetett a papírra kottákat, mint írni tudott volna, és nemcsak zenei hallása volt hihetetlenül kifinomult, de roppant korán kezdett komponálni is. Apjával korán bejárta Európa híres zenei helyeit, ahol bemutatkozási lehetőségek nyíltak számára. Megfordultak Párizsban, Londonban, de legnagyobb hatással Itália volt rá, ahol ária improvizációival és orgonajátékával a legtekintélyesebb zeneszakértőket is bámulatba ejtette. 14 éves, amikor Rómában a pápától elnyeri az aranysarkantyús lovagrend keresztjét.

Zenéjét bízvást mondhatjuk „zenebeszédnek”, mivel rendkívüli fogékonysága révén úgy alakította ki, sajátította el, miként az anyanyelvet tanuljuk a felnőtt környezet élő beszédéből.
Portyázgatván a zenei formák világábapn, valóságos ezermesterként próbálgatta a menüetteket, szonatinákat, zongoradarabok formáit, olykor egy újjal, játékosan, bekötött szemmel játszván a zongora klaviatúráján. Hamar rájött, hogy ezeknek a zenei formáknak, amelyek az élet egy-egy darabját mutatják meg, van magasabb egysége, amelyek összefogottabban képesek megragadni a valóságot. Ugyancsak kivételes avatottsággal fordul a hangszerek felé, hogyan képesek azok úgymond salaktalan tónusú játékot nyújtani, hegedűről, fuvoláról, zongoráról lévén szó.

Korán tanulmányozta, hogy az egyes instrumentumok miként hozzák a legpazarabb összhatást az egyes tisztán érvényesülő hangszerkarakterek hangzásaiból.
Ezt úgy is mondhatjuk, hogy lélek közelbe került a hangszerekkel, amely által  a hangszínek kombinációiban és szólisztikus szépségeiben felülmúlhatatlan lett. Többszólamú zenéi valóban bejárják a lélek mélységeit, tovább rezegvén ott nagy utóhatással. Előhozzák az élet démonikus szenvedélyeit, tükrözik a lelki forrongásokat a „Sturm und Drang” korszellemében. A harmónia ellentétekből áll, és akkor igazán katartktikus, ha az érzelmeknek, szenvedélyeknek, vízióknak  ellentéteiből, egymásra hatásaiból, küzdelmeiből mégis belső együttrezgést képes létrehozni. Darabjai a belső kidolgozottság teljességéből merítkezvén a zenei architektúrában szerves egységet, organikusan összefüggő képeket alkotnak. Mindettől emberábrázolása  páratlanul kimagasló, áriái pedig az emberi hang lehetőségeit gyönyörűen merítik ki.
Ez a magas ívű művészi megdicsőülés élete utolsó éveiben nyomorral és megalázottságokkal ellensúlyozódott.
Az 1791-es év már a halállal eljegyzett élet képét rajzolta ki a megfáradt harcosnak, aki maga is készül átadni sorsát a transzcendens hatalmaknak. Egy prágai kudarc, majd a Varázsfuvola és a Requiem az utolsó év nagy törnései, a saját magának írt halotti mise.
Csontjai jeltelen szegény sírban porlanak.

Madách Imre
/1823.01.21. – 1864.10.05./

„Bízva bízzál!

Madách Imre rövid, mindössze 41 évnyi életében megélte és megírta az emberiséget. Megélte személyes sorsában, magyarságában, a reformkori Európa szellemiségében azt az utat, amelynek állomásai az ego küzdelmek során a mindig magasabb értékért küzdelmek, harcok, önlegyőzések. Mert a legnehezebb küzdelem a saját önellentmondásainkon való felülkerekedés. A túlemelkedés a sok igen – nem, a teremtés és rombolás, a fent és lent, a férfi és a nő örök, ősi kettősségeinek ellentmondásain. A tragédiák katarzisában nemcsak egy visszafordíthatatlan leszámolás van  mindenkor jelen, hanem a magasabb erő: a fény, a szeretet, Isten,vagyis a megsemmisíthetetlen élet.

Madách Imre a Tragédiában az isteni eszme, erő, jóság és a luciferi bírálat, kétkedés, tagadás kettősségében az egész emberiség történelmi panorámáját írta meg. Az embert a világegyetemben, a világ minden emberét, aki volt, van és lesz, magát az örök Ádámot, és átkozott, gyötrelmes és édes összefüggését az örök Évával.
A régi magyar nemesi családból származó Madách Imre végtelen szabadság- és szerelem rajongásában a reformkori liberalizmus és a progresszív romantika korszelleme fejeződik ki. A megyei politikai életben közismert író, költő, publicista gyökeres átalakulást sürget. A nógrádi ügyek levelezője a Pesti Hírlapban. Metsző szatírával bírálja a táblabírói maradiságot és a politikai képmutatást. Mélységes hazafiságában a nemzeti szabadság és haladás ügyének szétválaszthatatlanságát világosan látja. Kész vállalni a forradalmat, amely osztályát elsöpri.
A szabadságharcban két testvérét elveszti, öccse apósát kivégzik. Ő maga is egy évi börtönbüntetést szenved, mert Kossuth titkárát rejtegeti. Rokonainak tragikus sorsa, a szabadságharc bukását követő önkényuralom és a magyarság körében jelentkező megalkuvó tendenciák mély fájdalommal töltik el. Felesége a fogság idején könnyelműen élt, udvarlókat fogadott, elidegenedett tőle. Sok tépelődés után 31 évesen elválik feleségétől, három gyermekével és édesanyjával marad.
Korának mélyreható ellentmondásai teljesen egybecsengenek testi, lelki szenvedéseivel. Köszvény, tüdő- és szívbaj kínozza. Lázadó keserűsége, háborgó pesszimizmusa mellett mélységes humanizmus jellemzi. A szerelem minden öröme és fájdalma nem líra élete műfajában, hanem nihil, nirvána, megsemmisülés. Megsejtése annak, hogy a szerelem lényege a halál lényegével rokon. Miközben a tudomány, a művészet, a becsület és szerelem végtelen távlatait kutatja, fájdalmasan ismeri fel, hogy az ember sorsa a küzdés, a bukás, a kudarcra ítéltség.

„Hej, ha én megírhatnám, amit szívem mélyén érzek! Isten bizony, jó írás lenne az. Megírni mindent, érzést, nőt, közpályát, morált, emberi ostobaságot, előítéleteket, illúziók hiábavalóságát, ezt az egész fájdalmas zagyvaságot, amit életnek hívnak. Meg kellene írni az embert. Azt a címet is kellene adni egy tragédiának, hogy „Az ember” – írta egy levélben barátjának, Szontágh Pálnak.

1859. februárjában kezdte írni a Tragédiát.

Ádám végigéli a történelemben és az álomban a társadalomformáló ember szép eszméinek, mint család, tulajdon, nemzeti érzés, államiság sorozatos vereségét. A nemzeti érzésből háború, nemzetiségi bujtogatás, kiismerhetetlen zűrzavar lesz. Az államiság érzésből zsarnokság, rabszolgaság, katonai diktatúra, tisztességes emberek felakasztása. A  modern gazdasági életet a végtelen harácsolás és tömeges elnyomorodás jellemzi. Ádám érzi, hogy az isteni szikra nem tud szabad lenni lelkében. Könnyű Istennek, mert ő anyagtalan. De az ember anyagból való. S ha képzelete el is ragadja a végtelenségbe, az éhség, a test hunyászkodottan kényszeríti leszállni a tiprott  anyaghoz. Perbe száll Istennel, tragikus megoldás villan fel benne: megöli magát, megöli az öntudatot. Ha Isten rendelkezik az örök élet felett, ő rendelkezik az örök halál felett. De jön Éva, és nyilvánvalóvá lesz, hogy az élet megölhetetlen.

Az embernek marad a küzdés, amelyet erővel tölt el az istenség  eszméje. Az emberi haladásba vetett hit racionálisan nem igazolható, és lelkünk legmélyén nem mondhatunk le róla.
„Az ember tragédiáját” Madách életében kétszer kiadják, de színre csak 1883-ban viszik, csaknem 20 évvel halála után.
Életének robbanásig telített utolsó három esztendejében az intenzív politikai közszereplés mellett még két drámát ír, a „Csáth végnapjait” és a „Mózest”.
1861-ben a Nógrád megye országgyűlési képviselője lesz. Bátran emel szót a császári intézkedések ellen, mint az a Politikai hitvallás című írásából is látható.
1862-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, a következő évben az MTA levelező tagjává választotta. De betegsége mindjobban felőrli erejét, székfoglaló beszédét Bérczy Károly olvassa fel helyette.
Szívbajban hal meg 1864.10.5-én.
Barátjának egy levélben így vall önmagáról:

’Pálom! Rájöttem, nem politikus voltam, se nem filozófus, se nem költő. Több, én ember voltam.”

Jókai Mór 
/1825.02.18. -1904.05.05./

A regény a modern korban az archaikus kor mitológiájával analóg.

 

Érdemtelenül skatulyázzák be Jókai Mórt azok, akik csupán nagy, romantikus mesélőnek tartják őt. Ennél sokkal tágabb, úgy is mondhatjuk, igazi Vízöntő horizontot nyitnak művei, a száznál is több regénye. Már ez a termékenység is lenyűgöző, de ami még fontosabb, hogy a műfaj nagymestereként valóban a vérében van az esemény szövése, fűzése, az a tudás, amely a történés szférát, mint szürreális háttér fedezetet is beleír az aktuális históriába. Vagyis folytonosságban együtt van a reális és szürreális, a látható és láthatatlan, a régmúlt és az eljövendő, amit teszünk és ami történik.
Nemesi családban született, a szó valódi értelmében „nemes” szellemiségben nőtt fel, ami a hazafiasságot, a kálvinista szellemet, nyitottságot, emberbaráti attitűdöt jelenti. Szülővárosában, Komáromban mind a nemesség, mind az iparos és kereskedőréteg tarka élete, a hajóácsoké és gabonakalmároké, a soknemzetiségű katonaságé mély benyomást gyakorol fogékony lelkére. Alig 10 éves, amikor versei megjelennek a Társalkodó című helyi lapban. A pozsonyi és pápai középiskolai évek után a kecskeméti jogászkodó évek következnek. Ez az alföldi táj és nép teljesen más felfogást tükröző sajátosságait és a későbbi forradalmi ifjúsággal való örök barátságot hozza Petőfivel, Vasvárival. A kötelező joggyakorlat után nem ügyvéd lett. 21 éves, amikor a Hétköznapok című első regényének sikere egész életre eljegyzi az írói  pályával. 1847-től az Életképek szerkesztője, amely a fiatal magyarság radikális szellemű szépirodalmi lapja lesz munkássága által. Ekkor hagyja el nevéből a y-t, néhány haladó szellemű más fiatal nemes is ezt teszi.
1848. márciusában polgári forradalmárként csatlakozik a megmozdult ifjúság vezetőinek táborához.
A 19. század eszme áramlataiban az eligazodás nem mondható könnyű kihívásnak. Egy nemes számára a saját osztályával való szakítást jelenti, amely Széchenyi számára is feloldhatatlan hasadást jelentett. Jókai is hatalmas egyéni, világnézeti és politikai fejlődésen megy keresztül a korszellem hurrikánjában, amely a feudalizmust rengette meg, ezt a csaknem két évezredig jól működő hierarchikus rendet.
A forradalom bukása, majd az ezt követő katonai rémuralom természetesen őt is megingatja, nehezen kap Bachtól lapszerkesztésre engedélyt. Végül 1863-ban, egy élclap szerkesztése után megkezdheti a balközépnek számító Hon című lap szerkesztését, de egy vezércikk miatt egy évre elítélik, amelyből csak egy havi, könnyű fogságot kell elszenvednie. A bonyolult kül- és belpolitikai helyzet sem oltja ki politikai érdeklődését. 1865-ben képviselővé választják. A kiegyezés nem volt számára osztatlan öröm, inkább az a nyomás, amely a szegény réteg, a nemzetiségi problémák, az iparosodás, a pénzügyi változások, a művelődésügyi kérdések, egyszóval a „polgárosodás” néven összefoglalható követelmények nyomása volt.
Az ötvenes évektől az ország legnépszerűbb írója.
Minden műfaj személyes. Jókai regény mitológiája is  eleven élményekből táplálkozik a 19. századi hatalmas felfordulásban. Felsorolni sem lehet a megformált és megszólaltatott személyeket, az uj földesurat, az aranyembert, Rab Rábyt, a szegény gazdagokat, a gazdag szegényeket, a vérpadra hurcoltakat, a menekülőket. Mindazokat, akik a Monarchia és Oroszország harapófogójában élnek megszorítottságban.
Ami teljesen egyértelműen kirajzolódik ezekből a regényekből, az a személyes történetek főkuszáltsága:

  • Minden ember számára a saját élettörténete a legérdekesebb.
  • A modern kor minden embere számára kihívás, hogy újrafogalmazza a valóságot, hogy megértse az idők szavát.
  • Mindenkinek ki kell alakítania azt az új tudatot, új világlátást amely az új világrend kialakításához kell.
  • A SZEMÉLY nem biológiai, pszichológiai vagy szociológiai fogalom, hanem a szellemiség által megszólított, felelősséget vállaló ember.

Cervantes szélmalom embere után új emberképet kell megrajzolnunk.
Jókai nagysága ezeknek az emberképeknek a megrajzolásában rejlik:

  • a személy és szabadság kérdése,
  • a személy, mint az igazság hordozója,
  • a közösség árulása az igazság és a személy ellen,
  • a személy és közösség illeszkedése.

A regény ezeket az ütközéseket rengeteg formában képes tálalni: vallomás, önvizsgálat, gyónás, ítélet, mérlegelés, vélemény, szándék, bűn, sors, válaszút, próbatétel, emlékirat, ám mindezek kimenetelén végső megoldásokat sürget, az egész emberiség üdvtörténetét.
A sorson, az anyagon, a földhöz ragadtságon túlemelő üdvtörténetet.
A regények hőseiből ez az üdvtörténeti bukdácsolás rajzolódik ki, hiszen mindig a nemzedékek, a korszellem, a társadalmi környezet miliőjében ábrázolja AZ EMBERT.
E sorok írója Jókai Mórt azon magyar alkotók közé sorolja, akik az öt géniuszt integrálva valóban tág horizontot nyitottak:

- Jókai Vízöntő társadalmi távlattal,
- Madách Imre beavatási művel,
- Csontváry Kosztka Tivadar a napút megfestésével,
- Bartók Béla  dodekafon  zenével,
- Hamvas Béla AZ ÍRÁS, a szavak teremtő erejével.
 

 

Kürthy Sándor 
/1921.01.21. -2005.04.07./

Kalligráfia

Nehéz egy életművet egyetlen mondatba belefoglalni, de Kürthy Sándornak ez sikerült, amikor úgy fogalmazott:

  • a festészet: ZEN,
  • az ember benne van a képben és a kép az emberben,
  • mindez egy örökható pillanat átélésében, megragadásában, amikor sikerül átadnunk magunkat az eleven életáramlásnak.

A képélmény az valamiféle élő tudás, amely a modern emberben kevésbé él. A modern ember már nem eléggé nyitott olyan tökéletes cselekedetek felé, mint a vízáramlás, a tenger hullámzás, a rügyfakadás, a levelek kibomlása, a nádlebegés, a levelek vagy esőcseppek hullása, a madárraj íve a levegőben, vagy a csillagok hunyorgása a sötétben. A zen ilyenféle élmények valóságáról szól.
Az írásban is ősibb a képírás, mint a betűírás. A hieroglifák egyszerre hozzák az anyag, a lélek, a szellem dimenzióit, egybefogván a látható és láthatatlan világot. A képírás: jelbeszéd.
A jeleket nem az ember találta ki, a jelek minden ember lelkébe kódolva vannak, csak meg kell eleveníteni azokat, életre kell kelteni. A régtől meglévő formákat kell megtölteni örök jelennel. A pszichológia ezeket archetípusoknak nevezi.
A jelek a világról való ősi tudást őrzik, amelyez minden korban, minden nemzedéknek és minden embernek újra kell fogalmazni.
A művészet efféle újrafogalmazás.
A festők világlátásnak nevezik mesterségüket. Egy életen keresztül tanulják a világlátást a festés folyamatában.
A világlátás = valóságlátás.
A művészet: valóságlátás és megjelenítés, életre keltés.
Nem annyira a megörökítés, mint az örök felismerése, megragadása.
Minden  kommunikációban is ez történik:

  • a lélegzetelállító elevenségben hat,
  • amely lehet egy szemvillanás, egy mozdulat, vagy éppen a csönd, amelyben csak a szívünk lüktetése hallatszik.

Kürthy Sándor Vízöntő szülött. Ez valamiképpen fémjelzi, miként tudott egyszerre:

  • archaikus és modern,
  • keleti és nyugati,
  • formai és formán túli,
  • korhű és korát messze megelőző lenni.

Minden  ízében hordozza a kép, a zene, a költészet jegyeit. Öntörvényűen, tántoríthatatlanul, és belsőleg vezérelten.
Családi gyökerei szerint zenésznek indult, de hamarosan átnyergelt a képzőművészetre. Képei hangzásvilága őrzik ezt a zeneiséget. Sőt, egyenesen azt vallotta, hogy a festészet legmagasabb lényegét, az új dimenziót éppen a zeneiségben éri el, egy különös metakommunikációs összefüggésrendszerben.
Ő maga úgy jellemezte életútját, mint szellemi útkeresést, amelynek szakaszai az impresszív grafikától és akvarelltől a tiszta kalligráfiáig húzódik.

A fény kettős természetével, a határozatlansági relációval és az  egzisztencialista szorongással analógiában a képzőművészeti látás is eltávolodott a konkrét, reális dimenziótól. A képzőművészeti jelek, jelképek többrétegűek, összetettek, komplettek.  Minden kép hieroglifa, felöleli a test, a lélek és szellem dimenzióit.
A tassisztikus képek prekoncepció nélkül születnek. Létrejöttükben a spontaneitásnak van nagy szerepe. Az igazi folt nem kaotikus, hanem szöveg, dallam, szín harmonikus együttese. Fontos történés, hogy a festék nem marad festék, hanem színné vélik.
Az absztrakt expresszionizmus  és kalligráfia a folt és vonal illeszkedésének különös dallama.
„A tiszta kalligráfia igazi spontán dolog. Az ember előveszi a szerszámait és nekifog a munkának, engedve a pillanat impulzusának” – nyilatkozta egy ízben. Az is fontos, hogy meg kell találni a pillanatot, amikor abba kell hagyni, mert megcsillant, megszólalt valami. Vagyis a kép megszületett, kikerekedett, elkészült. Ilyenkor már sem hozzátenni, sem elvenni belőle valamit nem szabad. A kép dinamikus egyensúlya lehet:

  • centrikus, ahol a közép hangsúlyozott,
  • átlós, amely sajátságos mozgásélményt nyújt,
  • függőleges, axis mundi jellegű, ahol az ég és föld összeköttetése fejeződik ki.

A kép színpada fontos térélményt nyújt. Egy-egy behulló elem olyan, mint egy táncos megjelenése. A lebegés, a rétegződés, a dinamika a zenei fúga szerkezethez hasonlítható. A mozgalmas háttér előtt pontok, vonalak, a szín és ritmus játéka, illeszkedése, harmóniája fogja meg a nézőt.
Ezek az üresnek vélt tér történései.

Az élet vándora, akinek legnagyobb kincse a szabadsága és az, hogy önmaga lehet.

A látható és láthatatlan világ között az átjárás a vonal, a tónus és a szín skálahármasságában történik.
Színek vonatkozásában a hármashangzat festészetében a piros / fekete / fehér, amely a sattva / tamas / radzsasz hármasságát fejezi ki.

Vízöntő  módjára tudta magát szavakban is megfogalmazni:

 

  • Az ember a VÉGTELENSÉG FIA.

  • Meg kell tudni állnia a végtelenben.

 

Ádám Évában, Éva Ádámban

A létezés megelőzi a teremtést.
A teremtett világ a létezés teljességét nem meríti ki, nem tudja maradéktalanul megszólaltatni. Amikor polarizáltságról beszélünk, a látszat és valóság kettősségére gondolunk, amely az emberi lélekben is munkál. Az eredendően hímnő lét a teremtésben ketté válik, férfiként, vagy nőként születünk a Földre, és további kettősségek munkálkodnak bennünk, mint tudatos, tudattalan lélekrész, intuíció és racionális gondolkodás, halandó és halhatatlan részünk, jin és jang erő.
Ahhoz, hogy ezeket a kettősségeket megérthessük és áttekinthessük, nem is elég a görögökig visszamennünk, a kezdetekhez, Ádámhoz és Évához térünk vissza, hogy láthassuk a variációkat egy témára, mitológiai, pszichológiai, asztrológiai  és vers nyelven írva:

  • az örök nő és örök férfi kapcsolata ugyanaz, mint
  • a Nap és hold,
  • a Mars és Vénusz,
  • a gravitáció,és kiterjedés,
  • centripetális és centrifugális dinamika, kölcsönhatás.

Ezek az erők teljesen ellentétesek, azonban egymásra vannak ítélve, kölcsönös függésben vannak egymástól, a közepükön, a mozdulatlan mozgatóban egységben vannak. Kiegészítik kompenzálják, ellensúlyozzák egymást, dinamikus egyensúlyban működnek.
Az Édenkert mítosza minden ember lelkében él, mint aranykor, vagy a Boldog Lelkek Sziget, Elizeusi mező. Mindenképpen egy szerelemféltés előtti állapot, telített csend, amikor az ember a létezéssel azonos, zaklatottság, zavarodottság, viszály, hazugság, méreg, bosszú, csalódottság és félelem nélkül.
Ám a vágy, a szükséglet, a sóvárgás az igazi, a teljes után és egyéb hiányállapotok elfedik a lelkünk igaz központját. Kon fú ce  azt írja a Ji King kommentárjában:
„A lét akkor válik tökéletessé, ha az ég és föld, a szellem és a természet, a teremtő és befogadó lény egymást kölcsönösen áthatja.”.
Ez az egymást kölcsönösen átható egyesülés a férfi és a nő között a szerelem misztériumában valósul meg.
Mindannyian Ádámok és Évák vagyunk akik a vétkünk kapcsán kiűzettünk a Paradicsomból, elvesztettük androgün állapotunkat, munkálkodással, létfenntartással, világrajövetellel kell vezekelnünk. Mindannyiunknak meg kell találnunk a módot, amellyel  halandó és örök létünket egybedolgozzuk, miként Jakob Böhmé fogalmazott, hogy amikor a cipó talpát és felsőrészét összeöltögette, azt élte meg, hogy az eget és a földet stoppolja egybe.
A szerelmet azért mondjuk misztériumnak, mert amikor a férfi és a nő kölcsönösen áthatja egymást, akkor egyesül a Nap és a Hold, az idő az öröklétbe olvad a mindenható pillanatban. Az eggyé válás maga a misztérium. Amit belsőleg elvesztettünk, azt a külvilágban kell megtalálnunk. 
A férfi animáját hordozza a lelkében, az anya, a feleség, a nővér, a barátnő, a szerető, az őrangyal, a boszorkány és istennő alakzatokban. Ez lélek mélyi emlékezete Évára a Paradicsomból.
A nő lelkében hordozza animusát, az apa, a fivér, a harcos, a lovag, a tanító, a mester, a példakép, az arkangyal, az útonálló, a rablóvezér, a kalóz alakba sűrített Ádám  ősképben.
Ez a lelkünkben hordozott archetípus már testet öltésünk idején munkál bennünk, amikor kiválasztódik apánk és anyánk, akik világra hoznak bennünket. Ez folytatódik, amikor a férfi anyjához hasonlító feleséget, a nő apjához hasonlító férjet választ magának.
Ha nincs egyensúlyban férfi és női részünk, csak függő kapcsolatot tudunk  létesíteni, amely maga a fragmentált létezés. Minden éhség, szomjúság, szexuális vágy és lelki ínség, szeretethiány a töredezettségünk, részletekben való megfeneklettségünk velejárója, kínja. A függőség lényege, hogy hiányzó lelkierőnket mástól akarjuk kicsikarni.
A kapcsolati viszályok hibáztatásai, kritikái, elégedetlenségei, szemrehányásai, vádjai, a bosszú, a féltékenység, az ingerültségek saját árnyékunk mérgezettségei, amelyeket partnerünkre vetítünk.
A házasság soha nem két személy között jön létre izoláltan, hanem a mindenkit övező családi tudattalan is fontos összetevője. Anyós, sógornő, mostoha, féltestvér mind részét képezik a kapcsolati köteléknek.
A férfi – női kapcsolat társadalmi / történelmi próbálkozásokban is munkál, mint például a patriarchátus és matriarchátus szemléletben.

animus,
Ádám,
extraverzív, társadalom
a hódító
 a behatoló
a macsó
anima,
Éva,
introverzív biológiai lét
a csábító,
a befogadó,
a hetéra, a gésa, a céda, az örömlány

Mitológiai példa Ámor és Psziché története,  az égi és földi szerelemről szól. .
A műfaj variációk a platói szerelemtől a diák kapcsolatokon, szabad szeretői viszonyom, titkos kapcsolaton át a szakrális házasságig tartó íven számos verzióban megformálódhat.
Az irodalmi példákat alig lehet számba venni: Heloise és Abélard, Trisztán és Izolda, Romeo és Júlia, Dante és Beatrice, Orpheusz és Euridiké, Anna Karenina.
A szerelem, a tragédia és halál édes testvérek.
Életünk legfontosabb tartozéka.

Fluidum

Kisimul a távollétek érdes görcse,
ha megpillantom szeretőm arcát,
boldogság könnyűzi lépteim iramát.

Kialszik a síró marjúdás parázson,
ha  körülfonsz csillogó áradáson.

Erőddel árasztasz, fénysugár kezeden,
kiisszuk egymást csordultig telt kehelyben.

 

Asztrológia

Asztrológiául, holisztikául, pszichológiául beszélni.

Az asztrológia reneszánszát éljük.
A Vízöntő  kor előhívja a lelkek mélyéből a kódolt régi tudást, a lelkekbe írt ősi bölcsességet.
Az asztrológiai mandalában benne van a világ és az ember:

    - AZ EMBER A VILÁGBAN
                          és
    - A VILÁG AZ EMBERBEN.

Az asztrológia a holisztikához is fűződik:

- MINDEN  EGY
             és
- EGY MINDEN

A különállónak látszó részeket az analógia fűzi egybe:

- a kint és bent, a lent és fent, az itt és ott, a most és akkor.

Az asztrológiában benne van a mitológia, a  pszichológia, az archetípusok, az emberképek.
Mindez a tizenkettőség bázis információjába ágyazva:

12 jel. a bolygók, a 4 elem, a 3 minőség, az archetípusok, az arkangyalok, a pszichológiai elvek, irányzatok, a temperamentumok, az évszakok, a számok, a színek, az erények, a ritmus, rend, arány, mérték, a házak, a fényszögek, az aszcendens, az MC – IC tengely, a mitológia, a világteremtés folyamata. .

A Tabula Smaragdina a világteremtés folyamatát írja le, 13 mondatban.
Az utolsó mondatba a Nap műveleteinek nevezi a leírtakat, előtte pedig megjegyzi, azért hívják Hermész Triszmegisztosznak, mer a világ tudásának három része a birtokában van.
Az egy világ három tudása.
Nézzük ezt  a tudást:

Böröcz Sándor
Arnó Gruen

 

Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből
Ordass Lajos Baráti Kör 1993.

Modern passiótörténet

Minden írás legbensőbb lényege, hogy mindenkihez szól. Legyőzhetetlen közlési szenvedéllyel, amely az igazság elmondására, a szeretet megformálására készteti, hogy ily módon áthidalható legyen az ÉN és TE között tátongó szakadék. Modern kifejezéssel élve úgy is fogalmazhatunk: kommunikációs űr. Hiszen az embereket nem az igazság és a szeretet torlaszolja el egymástól.
Ezt igazolja Böröcz Sándor evangélikus lelkész Kiáltás a mélyből című írása, amely 22 évvel a szibériai kényszermunkából való megszabadulás után „kényszeríti” papírra vetni a történteket. Mint írja, „előtört a forrás és nem lehetett lezárni. A tiszta igazságot írtam”. Az egyszerű szavakkal elbeszélt történet eredetileg  csupán családi használatra íródott. Azóta második kiadást is megért az Ordass Lajos Baráti Kör  gondozásában, tanúsítván azt,hogyan kell Istent és az embert szeretni. 
1948. augusztusában hurcolták el az akkor 35 éves magyar papot. A vád ellene: „hazaárulás, imperialista bérenc, népellenes, demokrácia ellenes, összeesküvő, szervezkedő a hatalom megdöntésére.” Félév múlva a szovjet törvények értelmében bűnösnek tartott magyar lelkészt 100  évre ítélték el, amelyből „csak” 25 esztendőt kellett leülnie. Helyesebben nem leülni, hanem a szibériai Vorkután bányában végzett kényszermunkában letölteni.
Hat és fél év után végül is a jászberényi, majd a kőbányai gyűjtőtáborból az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban szabadul. Ezt követően találkozik feleségével és két lányával. Kisiskolás lányai a szarvasi árvaházban éltek akkor.
Isten mindenütt jelenvaló. Egy falevélben is benne van a Teremtő.
A tundra tizenkét hónapig  tartó -50, -60 fokos hidege nem igazán embernek való klíma. Olvashatjuk a könyvben, hogy hat évig nem látott virágot, gyümölcsöt, lombos fát, nem hallott harangszót, madárdalt, gólya kelepelést, orgonamuzsikát, nem simogatta asszonyi kéz, nem látta a magyar lobogót.
Ám más megrendítő szépséget talált, mint az  éjfélig tartó délutáni műszak után látható éjféli napnyugtát, illetve napkeltét, az északi fény semmihez sem hasonlítható gyönyörűségét, vagy az „évszázadok nyomása alatt fekete gyémánttá magasztosult”,  megszenesedett fát. Megcsodálta az általuk kibányászott szurokfekete, fényes ragyogású antracitot, a hajszál vékony arany sávokkal. Ezért a szénért naponta pokoljárást kellett vállalniuk: 60 méter mélységig lift vitte a rabokat, onnan az első horizontig 480, a másodikig 560 lépcső vezetett. Összesen tehát 1040 lépcsőt kellett annak megtennie aki a második horizonton dolgozott.
Lehet, hogy ilyen mélységeket azért kell megjárnia az embernek, hogy lélekben felemelkedhessenek. Ilyen lelki emelkedés volt a Jégharangok című fejezetben megörökített látomás: a fagyhalál közelében, amikor könnyű boldogság kerítette hatalmába, mert semmije sem fájt, mintha csak lélek lett volna, halk harangszót „érzett”. A mozdulattól tért magához, amikor lebukott a hóba. Tisztán hallotta a jégharangok hívását. Később tudta meg, hogy ekkor halt meg az édesapja, akinek utolsó szavai ezek voltak:

  • Láttam Sanyit, amint jött haza.
  • Biztosan él.

Leánykérőben azt kérdezte leendő feleségétől, megelégszik-e szívének harmadik helyével. Mert az első helyen Isten van, a másodikon a haza.
Felesége 24 évesen maradt otthon két pici gyerekkel, és évekig életjelt sem kapott internált férjéről.
Miért mondjuk Böröcz Sándor könyvére, hogy modern passió történet?
Természetesen nem a megörökített fájdalmas szenvedések  miatt, pedig az tengernyi. Mert amikor hazakerült, saját egyháza tagadta meg tőle a papi szolgálatot. Hanem ahogyan meghúzza a szerző a „boldogság vonalát” a mélység és magasság  Isten és a pokoljárás között. Panasz mentesen,  gyűlölet és bosszúvágy nélkül buzog elő lelkéből  emberi és papi próbatételeinek története, és nem győzi hangsúlyozni, hogy mindennek elviselésére  egyetlen erőforrása a felfokozott istenhit volt. Számtalan ateista rabtársa megtért a tundrán, meggyónta élete bűneit, tévedéseit, mert eljutott hozzá az evangélium a magyar pap viselkedéséből, szavaiból, tetteiből. Például az, hogy Böröcz Sándor végig töretlenül hitt abban, hogy hazakerül. Még ha azt egy gúnyos hangvételben, egy verő legénytől kellett is hallania: „Ne féljen, Böröcz! Magát az Isten nem engedi meghalni!"
Sokan a tundrán találkoztak az örökkévalósággal.
A magyar lelkész könyve erről szól, hogy el kell indulni a könyörület szellemének a világban. Hogy csodának kell történnie a szívekben, a fejekben, a világnézetünkben, hogy visszafordítható legyen a romlás a világban. Azt is meg kell értenünk, hogy elsősorban azért vezeklünk, amit Isten ellen vétettünk.
Nem a pribékek miatt, akik úgy fogalmaztak: „Nekünk még a maguk csontjairól sem kell elszámolnunk!”.

Arnó Gruen: A normalitás tébolya
Magyar Könyvklub 2003.

Álnok és roncsoló viselkedés a lelki struktúrák hasadásából fakadóan.

A lelki fejlődéshez külső erők és körülmények is szükségesek, amelyek szükségképpen nagy ütközésekkel járnak. De csak ezek a külső / belső tények és helyzetek közötti ellentmondások bontakoztathatják ki a saját, belső dinamikánkat. Ehhez az önmagunkhoz való hűség és a mások értékrendjéhez , elvárásaihoz való igazodás egyaránt nélkülözhetetlen. A baj akkor van, ha az ember annak érdekében, hogy környezete tetszését elnyerje, kényszeresen felveszi azt az álnok és roncsoló viselkedést, amelynek során egyfelől saját magát elárulja, másfelől emiatt még öngyűlölővé is válik.
Az  1923.ban született szerző átfogó részletességgel tárja fel az erőszak, az embertelenség, a destruktivitás eredetét, működését az emberek közötti szűkebb és tágabb társadalmi méretekben. A szerző Berlinben született, az USA-ban tanult, ott szerzett doktori címet és kezdte el pszichoterápiás praxisát. 1979-ben Svájcba költözött.
Ebben a könyvében sikerül a végére járnia az emberi destruktivitás , az erőszak és embertelenség hiány mechanizmusának, amelyre a  társadalmi méretű  önkényuralmi rendszerek is épülnek .A hiány az autonómiában van
Nem alakul ki az én, a felelősség, a meggyőződés, és ezáltal aláaknázódik az egész személyiség kialakulása. A megbicsaklás a fejlődésben valahol ott történik, amikor az engedelmességre kényszerül valaki, de híján van a meggyőződésnek, sőt, esetenként meggyőződése ellenére alkalmazkodik egy elváráshoz, parancshoz. Ez állandósult belső elégedetlenséget, nyugtalanságot eredményez. Ez lesz az elviselhetetlen alaphiány, amelyre az egész probléma szerkezet circulus vitiosusa épül:

  • az autonómia hiánya,
  • az én gyengesége,
  • látszat személyiség,
  • öngyűlölet és nárcizmus,
  • gyászra való képtelenség,
  • halálhoz való vonzódás,
  • azonosulás az őket elnyomó hatalommal,
  • érzéketlenség, részvétlenség,
  • katasztrófák iránti vonzalom,
  • egyszóval a mindenféle embertelenség.

Minden  álengedelmesség sajnálatos függőségeket hív életre, amelyek  a hiányállapotokat fenntartják, tovább görgetik.
A bürokratikus élet nagy vonzereje, hogy biztonságot látszik nyújtani egy igen kaotikus világban. A sikeres hivatalnokok és menedzserek ügyesen használják a társadalmi sémákat. A személyes érdeklődést, érzést és  meggyőződést pótolja  a bürokrácia személytelen hatalma. A személytelenséggel kötött szerződés megszabadít a felelősségtől.
Azzal, hogy Arnó Gruen  rámutat a megtagadott, elfojtott vagy lehasított lelki energia romboló hatására, meggyőzően bizonyítja, hogy a nyílt erőszak és a látens konformizmus egymás árnyékhordozói.
Mind az alkalmazkodás, mind a lázadás, függőségek. A végig nem vitt, félbemaradt küzdelem, amelynek energiája romboló lesz.
A torzulás már elindulhat a hibás szülői magatartásban, nevelésben. Például, ha az anya gyakorol hatalmat a gyereke felett – ezzel meghunyászkodóvá teszi – vagy a gyereke révén akar hatalomhoz jutni, vagyis „használja” a gyerekét. Mindkét eset nyomában a hamis érzések arzenálja tenyészik. Hasonlóképpen a bekebelező anya és az elérhetetlen apa által működtetett élet szerepei, érzései, viselkedési anomáliái.
Az elvesztett autonómia legszélsőségesebb  tünete az elmebaj, a téboly. Hihetetlen belső üresség, amely lehetetlenné teszi a kapcsolódást. A tébolyban, még ha az életformává is válik, észre kell vennünk a tiltakozást.
Ezekből a lelki anomáliákból azáltal lehet kigyógyulni, ha a szenvedő ráébred arra, ő miként járult hozzá a degeneratív  folyamat elindításához.

 

Lázadás, behódolás
Ijedség
, ijedelem

Lázadás, behódolás

A „megfelelni” szó rejtetten két réteget jelent:

1. választ adni egy feltett kérdésre,
2. illeszkedésbe, fedésbe kerülni egy helyzettel.

A lázadás az autoriter hatalom ellen már a szüleinkkel való kapcsolatunkban kezdetét veszi, később  ez kibővül a tanári tekintély, a munkahelyi főnök, a bürokrácia elleni nagy szembenállással.
Serdülő korban a leglátványosabb, köszönhetően a hormonális robbanásnak, amely az első szerelmet hozza életünkben általában és nagy lökést ad a szülőkről való leszakadás előkészületéhez. Persze egy diák soha nem győzheti le a tanárt, még akkor sem, ha az utóbbi nem áll a helyzet magaslatán, mert az érettségi bizonyítványt  mégis csak a tanárokkal működő iskolai intézmény állíthatja ki, ennek helyébe a diákok nem léphetnek. Ezek az engedetlenségek inkább csak bírálatokat, figyelem felhívó akciókat, tiltakozásokat jelenthetnek. Végig nem gondolt és végig nem vitt akciókat.
Általában behódolással végződnek, még azonosulnak is, mintát, példát merítenek a hatalomgyakorlás mikéntjéből.
A behódolás persze lehet kényszerű engedelmesség, betörés is, amikor az igazságtalanságokat eltűrik, elszenvedik az emberek.
Ez a kérdés sokkal hangsúlyosabb a félbemaradt embereknél, akik nem igazán nőttek fel, érzelmeik kiforratlanok, indulataikkal destruálják a társadalmat, hőbörögnek, de nincs igazi kiútjuk, megoldásuk, mert serdülő szinten működnek, miközben már több X van mögöttük. A politikai élet sem mentes az ilyen suhancoktól, a művészet balhé művészeknek nevezi ezeket a fékezetlen próbálkozókat, akik a celebek szűk rétegében kavarognak.
Fontos látni ezekben az éretlen viselkedésekben a félelem / engedelmesség /gyűlölet körforgását, mókuskerekét, valamint a kisebbségi érzésük túl kompenzálását.
Akkor felelne meg igazán egy konstruktív viselkedésnek, ha nem az éretlen serdülőkort dédelgetné lelke mélyén és nem annak akarna megfelelni.

De így csak felcseréli a lázadás függő helyzetét a behódolás függőségével.

 

Ijedség, ijedelem

A félelem fajtái számtalanok, nem lehet a végükre járni. Hatványozódási képessége folytán sokszor tapasztalhatjuk, hogy a félelem a félelemből táplálkozik. Lehet félni a nagy, tágas tértől és a bezártságtól, a zuhanástól, a tömegtől, az ismeretlen dolgoktól,, a villámlástól, vihartól földrengéstől, hurrikántól. Továbbá az elhagyatottságtól, a magánytól, a betegségtől, az öregségtől, a szegénységtől, a haláltól. Az öngyilkosok talán inkább az élettől félnek, mint a haláltól.
A kínzó lelki  élmény mellett a szimpatikus idegrendszerünk is mozgósítja  szervezetünk energiáit, markáns testi tüneteket mobilizál:

- emelkedik a vérnyomásunk,
- pulzusunk felszökik,
 -pupillánk kitágul,
- légzésünk felgyorsul,
- izzadunk,
- szájunk kiszárad,
- gyomrunk összeszűkül,
- hajunk égnek áll,
- hideg futkos rajtunk.

Ez a felfokozott fizikai aerousal jó esetben a paraszimpatikus idegrendszerünk energia tartalékoló tevékenységével helyreállítja az erősen kibillent egyensúlyunkat. De a pánikos légszomjnál fulladási veszélyt tartogat, és erre még több félelem kondicionálódik.
Nehéz megérteni azt az energialöketet, amely ilyen megrázkódtatást képes előidézni szervezetünkben, miként azt az  orvosi „sokk” kifejezés is őrzi: egy túl inger ütközik a szervezetünk inger felvevő apparátusával, nem képes azt felvenni, valósággal kiveri a túl inger a biztosítékot
Az ijedség is ilyen túl inger.
Egy-egy ijedségben az ember szinte holttá képes válni, egész életében hordozza emlékeiben, hogyan kapott frászt, miként akadt el a lélegzete, a szívverése, hogyan vert gyökeret a lába, hogyan fogta el a remegés.
Egy férfi egy ízben azt mesélte, hogy autóbaleset érte. Szerencsére  testileg ép maradt, de amikor kikászálódott a roncsokból, döbbenten élte meg, hogy fékezhetetlen remegés lett úrrá rajta.
Ez a szinte már-már önkívületi állapotnak mondható helyzet nagyon elgondolkodtató.
Egy fiatalember, aki gyerekkorában benyúlt a konnektorba, és leégtek az ujjai, úgy emlékezett vissza a történetre. „A baleset kiijesztett a testemből.”
Maradandó testi és lelki elváltozásokat hozott az életében.

A kismadár pedig ijedtében szárnyat bont, amikor anyja kilöki a fészekből, ha önmagától  nem akar repülni. Már pedig ősszel messzi útra kell indulniuk.
 
Uránusz  

A Vízöntő korszakban különösen fontos elmélyednünk mind a csillagkép, mind az uralkodó bolygójának mitológiai, csillagászati és az emberi történelemben is nyomon követhető társadalmi hatásaiban
Uránusz az Ég Ura, a világ első kormányzója. Gaiával egyesülve születtek a titánok, küklopszok, fiaik. Legkisebb fiuk, Kronosz hatalom féltésből egy fém sarlóval férfiatlanította apját, letaszította a trónról és elfoglalta helyét a világ második kormányzójaként. Uralmi időszakát ugyan aranykornak nevezik, őt tartjuk az idő, a sors urának, a küszöb őrének, a bírának, de az atyai átok, hogy tudniillik  az ő sorsa is a kasztrálás lesz, rettegésben tartotta. Ezért gyermekeit születésük után sorra elnyelte. Végül legkisebb fia, Zeusz  hánytatószerrel kiszabadította, testvéreit, apját kasztrálta és száműzte. Kronosz felosztotta a világot három fia között, Zeusz kapta az eget, Neptun a tengert, Hadész pedig az  alvilágot.
Ez a történet az idő szempontjából azért fontos, mert innen már az örök jelenből való  kitekintés, kiválás és a különféle nézőpontok megjelenése is nagy alakító tényező lett.



Uránuszról sokáig még a csillagászat sem beszélt. Az asztrológia  is csak  7 bolygóval dolgozott.

A francia forradalom után két évvel,
1781. 03. 13-án  22 és 23 óra között fedezte  fel az égen William Herschell angol csillagász.

Először üstökösnek vélte.

III. György király tiszteletére a „Georginum Sidusnak" gondolták elnevezni.

Később azonban Kronosz apjáról Uránusznak nevezték el.

Látnunk kell az összefüggést a társadalmi felfordulás és a bolygó újra felbukkanása között. A francia királyi pár lefejezése nagyon is analóg helyzet az Ég Urának kasztrálásával, száműzetésével. A szellem sorsát kell látnunk az anyagi világban az ilyen történetben. A francia forradalomban rövid ideig a csőcselék került uralomra, majd egymást is kiirtották.
Az Ödipusz  mítosz  apagyilkossági története még kiegészül az apai homoerotikus vétekkel, amely elfedhetetlen volt és minden végzetet beteljesített.

Az ember, a társadalom és világkorszak dallamvonalaiban, polifóniájában érthetjük meg a világ bonyolult történeteit.
A Vízöntő csillagkép, mint a 11. ház a horoszkópban a társas és társadalmi kapcsolatokat jelenti, barátságot, emberséget, a minden ember elvehetetlen méltóságát. Ha végig kísérjük az emberiség társadalmi sorsát a rabszolgatartó társadalmaktól  feudalizmuson keresztül a diktatúrákig és a modern demokráciáig, az egyén és társadalom kapcsolata, valamint az uralom, a kormányzás mindig kiütközően problematikus. Sem a világi, sem az egyházi kormányzásnak nem sikerült az értékrendek erőszak mentes kialakítása, átadása. Az anyag és szellem polarizáltsága mindig törésvonalat hozott létre az eszmékben és intézményekben egyaránt.
Az „aranykorszaknak” mondott időszakot úgy szokták jellemezni, hogy akkor még az emberek identitása bontatlanul megvolt: a közösség tagjaiként közvetlenül részesültek a szellemiségből, abban éltek. Az aranykorszak felbomlásával az individualizációs korszak vette kezdetét, amikor már a közösséghez való tartozás nem tudta maradéktalanul megszabni az emberek önazonosságát, hanem különálló ÉN-ek alakultak ki, akik a közösséggel a szó szoros értelmében szembeálltak, vagyis szakadék választotta szét őket.
A továbbiakban az anyagi javak elosztása és birtoklása, a munkával létrehozott termények, a megélhetési eszközök, a feleslegek, a javak cseréje  - bármennyire is fejlődést jelentett – elindította az egyéni érdek vezéreltségre épülő társadalom alakulás feltartóztathatatlan folyamatát, ahol már a közösségi hovatartozás csak elsüllyedt mítosz maradt. Ez napjainkban a kapitalizmus.
Ha pszichológiai szempontból vizsgáljuk ezt a folyamatot, azt az ősi egység démoni felbomlásának, megsokszorozódásának, széthullásának, és megzavarodásának mondhatjuk.
Az örök jelenből, a betöltöttség pillanatából, a spontán, tökéletes létezésből való kiszakadás három részre szabdalta az időt, múltra, jelenre és jövőre bontván azt. Ez együtt jár a félbehagyott, véghez nem vitt és megosztott feladatokkal, munkákkal, szétszakadt tudattal és elidegenedéssel. A hajdanvolt tudattalan lélekből kivált racionalitás elindította az ipart, a kereskedelmet, az urbanizációt, a parancs uralmakat. A kollektív tudattalanra – amely az egész emberiség – rárakódtak az egyéni tudattalanok, az árnyékszemélyiségek, az elfojtásokból, elhárításokból megkövesedett karakter páncélok, a családi tudattalan szövevénye és a politikai tudattalan zavarodottsága. A sok érdek érvényesítési rendezetlenséggel.
A hajdanvolt egységet már csak a mítoszok őrzik.
Az asztrológiai mandalát is csak a mítoszok által lehet értelmezni. A csillagképek, a bolygók, a platóni ideák, a pszichológiai archetípusok, a az számok misztériuma, a hangok, a zenei harmóniák, a beszéd és az írások  ennek az értelmezésnek a fontos elemei.
A tudatos és tudattalan lélekszféra kettéváltságának, elkülönülésének a személyiségekben és társadalomban mutatkozó és komoly kríziseket okozó tünetei korunkban már tetőpontjukat érték el. Az űrfegyverkezés, a nukleáris fegyverek, a környezetszennyezés, az energiaforrások kimerülése, a tömeges elszegényesedés, a népvándorlások, és sorolhatnánk még sokáig a problémákat, mégis csak fel kellene hogy rázzák, ébresszék az embereket a szellemi szükséglet , a lelkiismeret, az erkölcsi érzék, a felelősség nélkülözhetetlenségére.
A Vízöntő korszak :

- ezt az UJ MEGISMERÉST hozza számunkra,
- a minden ember szakrális felelősségét,
- az új értékrend megfogalmazását és foganatosítását a társadalomban,
- vagyis az ég és föld összekötetését a függőlegesbe emelt vízzel.

Lehet, hogy korunkban elszigetelten vannak azok az emberek, akik valóban érti ezt, akiket valóban megérintett ez a felismerés és ez az inspiráltság vezérli tetteiket, szabja meg útjukat.
De az is lehet, hogy éppen azért kell szétszórtan működniük, hogy az égi bölcsesség tápláló vize mindenhová eljusson, mindenhol szétáradhasson.
Paradoxnak tűnhet, hogy a sok sikertelen és átfogónak indult világkormányzás csődje után  az egyes emberek tisztult tudatában látjuk a világot szétziláló és lesüllyesztő erők visszafordításának lehetőségét. De ez a paradoxon a Vízöntőnek és az Uránusznak alapvető sajátossága, mivel a paradoxon lényegében METALOGIKA, amely képes kizökkenteni a holtpontba, zsákutcába, görcsbe jutott gondolkodást.
Ez képes a meta lépést megtenni a vég nélküli  játszmák kóros köréből, hogy az új szabályokhoz igazodhassék
Új szabályokhoz, amely a magasabb dimenzióba emeli.

Uránia, a csillagászat múzsája:
Gnómák
 

A tapasztalati tudás, a személyes élmény fontosabb, mint a kilúgozott racionalitás. 

A HIT akkor értékes, ha magától van. Nem követelhető meg, nem adható át. A kikényszerített hit csupán egy görcsös állapot, éppen nem eleven hit.

Az a helyes, ha az ember saját elhatározásából változik meg.

Ajándék az, ha azt kapjuk, amire vágyunk. Lényege az önzetlenség, és az, hogy cserébe nem várunk semmit. Amit ráerőszakolunk a másikra, az nem ajándék, hanem a tolakodó ösztönünk.

Ha egy családban valami krízisben van, nincs egyedül. Kell lenni egy krízis párjának.

A kudarckerülő valójában nemcsak nem kerüli el a kudarcot, hanem valósággal eljegyzi magát vele.

Királyi dolog jót tenni azokkal, akik megaláztak.
                                                                         /Marcus Aurelius
/

Aki fizet gonoszt jóért, nem távozik annak a baj a házából.

Az elemek nem anyagok, hanem egymásba átalakuló minőségek, életjelenségek.

3 abszurditás:

  1. az idő pénz,
  2. a világ piac,
  3. a politika érdekekről szól.

A kérések teljesülése, a törekvések sikere nagymértékben függ attól, mennyire vagyunk képesek hinni azok megvalósulásában.

Az imaenergia akkor a leghatékonyabb, ha nem kérés formájában hangzik el, hanem állításban, kijelentében, mint a Miatyánk.



Fényvaluta

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész,
Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

„Rég volt, amikor az emberek természetes bölcsességgel táplálkoztak és a csillagokból áradó gondolatokat ették.” – olvashatjuk Paracelsusnál.
Paracelsus /1493-1541/ igazi alkimista gyógyító volt, aki még tudta, hogy mi fénylények vagyunk, aki ismerte az elemeket, azok műveleteit, azok egymásba való átalakulását, az aranyat és a bölcsek kövét. Ismerte a fény és az élet titokzatos egységét, a titkot, amely a látható világ mögött van.
Ha természetes bölcsességről, az aranyról és a csillagokból áradó gondolatokról szólunk, máris a FÉNY, mint a legmagasabb értékdimenzió felségterületére jutottunk.
A mi földi életünk legfőbb fényforrása a Nap, minden istenhit és vallásos érzés alapja, hordozója. A keresztény vallás napistensége Krisztus, akinek születése a hosszabbodó nappalok kezdetére esik, vagyis Karácsony lényegében a fény születése. Krisztus előtt is csak napvallások és napistenek léteztek.
A fizikai világban az ARANY az a nemes fém, amely nem rozsdásodik, amely minden valutát hitelesít, a fedezetet nyújtó érték, amely valamiképpen az égi fénynek a megsűrűsödése, a fényerő.
Összecseng az emberi lélekkel, ha értékről, fedezetről, hitelességről, állandóságról akarunk szólni. Romolhatatlanság, amely képes ellenállni a pusztulásnak.
Fénylények vagyunk, de hová lett belőlünk a fény, a szellemi erő, a romolhatatlanság, a világosság?
Van-e olyan részünk, amelyet öröknek, halhatatlannak gondolunk?
Tudunk-e hinni a szellemi aranyban, az üdvösségben, a virágzó jólétben, a bőségben, a tudásban, létezésünk értelmében?
A világteremtés műveletében a világosság és sötétség kettévált.

A”világ” szó a világosság alapja. Világra jönni egyenlő a világteremtés megismétlődésével: megszületni az anyaméh világtojásának ősyízéből, a sötét csendből.

A világ világossága a sötétség sötétségével ellensúlyozódik.


Minden okkultista társaság – panszofisták, alkimisták, rózsakeresztesek, teozófusok és sorolhatnánk tovább – kultusza valamiképpen fényszolgálatnak mondható.

Ez a fényszolgálat nem ego ügy, mert

  • a Nap nem birtokolható,
  • a Nap az egész emberiségé.

Hamvas Béla egyik telitalálat szava a fényvaluta:
„Az emberiség gazdasági értékelésének alapja mindig is az arany volt, és az is lesz.
Az emberiségnek fény-valutája van.
A legfőbb érték a világosság.
Ez minden gazdaság Nap-alapja, írja a Mágia Szútra 188. Doxájában.

Ilyen fényvalutánk:

  • az önismeret,
  • a világismeret,
  • az istenhit,
  • a létértelem,
  • maga az ember, akiben megvalósul a világ,
  • a puszta élet szentsége megkérdőjelezhetetlenül.

 

 

 

Bak

Halak

A napbárka útja

Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.

Megtekint

Mitológia

Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.

Megtekint

Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint

Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint

Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok

Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.

Megtekint

Több dimenziójú kettősség

A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.

Megtekint

Végtelen kommunikáció

A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.

Megtekint

Szerzők, recenziók

Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.

Megtekint

Eszmefuttetások

Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.

Megtekint

Politikai tudattalan

Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.

Megtekint

Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint

Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint

Lap tetejére