Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Szeptember Astraia

Sebzett derű

Halványul már a Nap
tékozló ereje,
ólálkodik az ősz
szeptemberi szele.

Megbolydul a vidék .
Sebzett derűjéből
Nyugtalanság árad.

Búcsúzó madarak
messze délre járnak. 

 

 

Mitológiailag a Szűz jel megtestesítője Astraia, az igazság istennője, a jog védője.
Zeusz és Themis lánya.

Az aranykorban az emberek között élt és uralkodott, amíg az emberek jók voltak.
Az ezüst korban már csak ritkán mutatta magát.

Végképp elhagyta a földet a vaskorszakban, amikor az emberek teljesen
 megromlottak.

 Azóta az égen, mint Szűz csillagkép foglal helyet.
Uralkodó bolygója a Merkúr.

Héraklész hőstettei közül az amazon királynő övének a megszerzése kapcsolatos a Szűz csillagképpel.




 

Sorstitok  

I.: szeptemberben születtem, egészen pontosan elsején, de hogy hány órakor, azt senki sem tudja, mivel szülőanyám ismeretlen.
R.: Értesz az asztrológiához?
I.: Sokat foglalkoztam asztrológiával, de kevés választ kaptam az én nagy kérdéseimre. Ismerek olyan embert, aki velem egy évben és egy napon született, és egészen másképen néz ki, mint én, főleg nem kapott Heine-Medin betegséget. Én pedig második születésnapomon lebénultam, Ma már csak tolókocsiban közlekedem.
R.: Vegyük sorba az életed nagy kérdéseit, asztrológia nélkül. Hol is kezdjük?
I.: Az én életem elég kacifántos, de azt soha nem éreztem, hogy hiába születtem volna.
R.: Ez biztos. Teológus lettél, feleség, anya, gyerekeid vannak, unokáid és külföldön is megálltad a helyedet. Ebben nincs semmi hiábavalóság.
I.: Szívesen átgondolom az elejétől Azt hiszem, a nagy fordulópont nyolc éves koromban következett be, amikor megtudtam, hogy nem édes gyerek vagyok, hanem örökbefogadott. Mégpedig úgynevezett vérszerinti örökbefogadással, úgy hogy a keresztnevemet is megváltoztatták. Öt évig titokban tartottam a dolgot, rettegtem, hogy álmomban kifecsegem. De nem fecsegtem ki, hanem a gimnáziumba kerüléskor idegösszeroppanás félét kaptam, akkor vett fordulatot ez a nagy sorstitok.
R.: Kezdjük az elején.
I.: Jó. Anyám talán egy cseléd volt egy úri családnál, és megesett az úrfitól. Világra hozott, de nem kellettem neki. Nevelő szüleim a gyámhatóságon keresztül fogadtak örökbe nyolc hónapos koromban. Gyermektelen pár voltak és apám akart mindenáron gyermeket. Anyám kevésbé. Tizenhárom hónapos koromban kezdtem járni az elbeszélések alapján. Vidám, mozgékony, boldog gyerek voltam. A második születésnapomon lázas beteg lettem, kiderült, hogy ez nem egy sima meghűlés, hanem gyermekparalízis. Akkor nagy járvány volt, a Sabin cseppet később találták fel. Innen kezdve javarészt kórházakban zajlott az életem. Első nevelőanyám, aki akkor 36 éves volt, elvégzett egy gyógytornász képző tanfolyamot, hogy szakszerűen foglalkozhasson velem. De kapcsolatuk apámmal megromlott. Én is éreztem, nem igazán szeret engem, inkább csak kényszerűség vagyok az életében.
R.: Óvodába jártál?
I.: Ó, persze. Még bölcsődés is voltam egy évig. Azt nem szerettem, azt mesélték, reggelenként nagyon sírtam, amikor elvittek, de mindig kitörő örömmel fogadtam őket, amikor értem jöttek.
R.: Úgy érzed, apád jobban szeretett?
I.: Feltétlenül. Azt nem mondom, hogy érzelmileg  harmonizáltunk volna, de mindent megtett értem. Még óvodás koromban volt egy műtét sorozatom, amelynek az lett volna a célja, hogy legalább az egyik lábamról lekerüljön a járógép, de ez nem sikerült. Csak géppel és két bottal tudtam járni.
R.: Ezek az emlékek elevenek, vagy csak elmesélésből tudod ezeket?
I.: Így is, úgy is. A hangulatokra nagyon emlékszem.
R.: Első nevelőanyáról beszéltél, volt több is?
I.: Igen. Hét éves koromban váltak el, nagy dráma előzte meg. A civódásokra emlékszem. Végül apámhoz kerültem, és fájdalommal éltem meg, hogy „anyámnak” nem kellettem.
R.: Hogyan derült ki az igazság?
I.: Apámék egy este látogatóba mentek valahová, és egy kisszekrény zárjában felejtették a kulcsot, amely addig mindig zárva volt.

Kinyitottam és ott megtaláltam az örökbefogadási papírt, amelyből napnál világosabb lett az én furcsa történetem.
R.: Öt évig titokban tartottad?
I.: Pontosan. Utóbb megtudtam, apám azt kérte első feleségétől, ne háborgassuk a papírokat, tartsuk meg az örökbefogadási titkot. De közben én egy gimnáziumba kerültem, egészséges gyerekek közé, rengeteg frusztráltság ért. A magyar tanáromnak elmondtam, és kértem, segítsen megtalálni az igazi anyámat. Ő persze vonakodott, behívatta apámat, aki akkor már a második feleségétől is elvált, akivel mi nagyon szerettük egymást. A harmadik feleségével csak néhány hónapig élt, a negyedikkel kitartottak egymás mellett. Én pedig idegösszeroppanást kaptam. Abba a kórházba vittek, ahol első nevelőanyám dolgozott. Itt tetőzött a botrány, ő is kellemetlen helyzetbe került, hogy én apámnál nevelkedtem. Kicsit meg is sajnáltam, de akkor még a tanáromon kívül senki sem tudta, hogy én tudom a valóságot.
R.: Hány éves voltál akkor?
I.: tizenhat.
Megkegyelmeztem az első nevelőanyámnak és elmondtam, hogy én tudom az igazságot. Kinyitottam egy zsilipet, és szétfolyattam ezt a kellemetlen titkot.
R.: Mindenki megkönnyebbült. Igaz?
I.: Feltétlenül. Már én sem tartottam tőlük, hogy annak idején titokban kinyitottam azt a kisszekrényt.
R.: A titkok mindig ki akarnak pattanni.
I.: Folytattam a gimnáziumot. Akkoriban operarajongó voltam, egyedül jártam az Operába a két bottal és járógéppel villamoson közlekedtem. Opera rendező akartam lenni, amit persze senki nem támogatott. A továbbtanulásomat sem támogatták a szüleim, apám azt akarta, nyomdász vagy ötvös legyek. Érettségi után egy rövid ideig dolgoztam is nyomdába.
R.:Hogy jött a teológia?
I.: Egyházi kórusban énekeltem, ott ismerkedtünk meg a későbbi párommal. Házasságkötésünk előtt két hét gondolkodási időt kért, addig nem beszéltünk. Végül igent mondott. Ezután jöttek a gyerekek, a teológia levelezőn, majd egy pap kollégám segítségével Észak Amerikában kötöttünk ki.
R.: Szüleid?
I.: Már nincsenek
R.: Negyven évesen lettél nagyanya?
I.: Igen.
R.: Serdülőkorodban sokat írtál, verseket, kisregényt.
I.: Ez ma sincs másképpen. Köteteim jelentek meg, dolgozom a rádiónak, papi tevékenységet is folytatok.
R.:A sorstitokból indítottunk. Szerinted mi a sors?
I.: A sors? Hát ami történik. Igen. Ami történik.
Már iskolás koromban is ezt tartottam a legérdekesebb filozófiai kérdésnek
R.: Milyen válaszokat kaptál, a saját sorsod vonatkozásában?
I.: Én nagyon szeretem az életet. Így, tolókocsiban is ,Álmomban néha szoktam járni, ilyenkor kicsit rossz érzéssel ébredek, de el tudom hessegetni magamtól ezt az érzést. Mert amiről én igazán tanúbizonyságot akarok tenni, az az életszeretet, a hit, az öröm. És ez attól sem fakult meg, hogy nem tudom, ki  nemzett engem és ki hozott világra.
Persze a sorstitok munkál bennem, miként ez kora gyermekkoromtól kezdve nagy hajtóerő bennem.

A jóga ösvény

   

Az ösvény magunk taposta gyalogút, sűrű növényzetben vágott csapás. Nincs kiépítve, járatlan marad utánunk is, mert benövi a bozót.
Amikor jóga ösvényről szólunk, a saját életútra gondolunk, a saját megoldásokra, az egyszeri és megismételhetetlen változatokra, amelyek éppen azáltal mondhatók „jógának”, hogy személyes tapasztalatok, belső motivációk és nem valamiféle külső utánzatok, követések. Jóllehet a mai spirituális iskolák hemzsegnek az előírásoktól, szabályoktól, amelyeket nem győznek áthágni a probandusok, ehelyütt a szabályok helyett a mindenütt, mindenben és minden pillanatban működő és fellelhető jógára fókuszálunk, mert nem az elvonulásokban látjuk az életvitel megtisztításának lehetőségét.
A Szűz  labil földjel, a munka, a karmikus tehertételek házának mondjuk, az anyagvilág mélypontjának. Ez nem értékítélet, hiszen minden jelben minden jelleg benne van, csak különféle arányban. Erre az arányra gondolunk, amikor a föld jellegben a megsűrűsödött fényre utalunk. A melankólia hajlam, a befelé fordulás, a precíz munkavégzés, kritikusi és önkritikai hajlam, a megbízható pontosság, a makulátlan tisztaság szeretete markánsan kirajzolódik ebben a jegyben,
A számszára nagy tehertételeit és az azoktól való megszabadulás lehetőségét a Buddha legenda szépen leírja:
- A herceg, akit neveltetése során igyekeztek minden tragikus és szomorú élménytől távol tartani, egy kikocsizás alkalmával meglátott egy beteget, egy öreget, egy koldust és egy haldoklót. Igen mélyen érintette őt ez a látvány, mert azonnal rájött, hogy ő is lehet beteg, szegény, ő is meg fog öregedni és meg fog halni.
Ezen inspiráló élmények következménye volt a nemes négy igazság és a nemes nyolcrétű ösvény megfogalmazása, amely tanainak foglalata. Hosszú aszkézis után egy mangófa alatt megvilágosodott, „felébredt” a létforgatag káprázatából.
Visszatérve a karmikus tehertételekre és a hozzájuk fűződő jóga ösvényekre, a paradox elemekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyeket lépten nyomon tapasztalhatunk az igazságtalanságokban. Sokszor látható, hogy megfeszített erő sem hoz gyümölcsöt, és sokan érdem nélkül élvezhetnek kiváltságokat. Ennek átlátásához kell a metafizikai nézőpont, amely jelen vizsgálódásunkban a jóga
A munka mind a természetben, mind a szellemi életben szakadatlanul folyik. Az állatvilágban is jelen van: a hangyák, a méhek, a sáskák, a pókok folytonosságban szorgoskodnak, a madarak fészket raknak, a kicsinyeiket felnevelik. Az emberi munka komoly nyomot hagy a világ arculatán. A földművelés, a hajózás, a városépítés, az útépítés kíséri az emberi tevékenységek nyomait. Értéke, fontossága, kínjai és megváltó hatása túlszárnyalja az egyes ember személyes életét és hatókörét, hiszen minden munka alapvetően és eredendően a közösségben és a közösségért is történik. Kínjai sokrétűek. Fáradságosak testi, lelki és szellemi értelemben, igénybe veszik és el is használják az ember erejét, gyakran meddőnek bizonyulnak erőfeszítéseink. Rengeteg önkény, erőszak, igazságtalanság és kapzsiság szülője. A politikai gyakorlat ismeri a kényszermunkát, a munkatáborokat, a testi fenyítéseket is megengedi. Az pari forradalom idején gyermekeket dolgoztattak látástól vakulásig éhbérért, ez alig különbözött a rabszolgák megbélyegzésétől  vagy a gályarabok sanyarú sorsától. Rengeteg munkaártalom sújthatja szervezetünket: fertőzések, elszakadás a természettől, örömtelen igavonás, megkérgesedett kéz, görbült hát, túlfeszített idegek a főbb mutatói ezeknek a velejáróknak. Komoly háttér gondolat az édenkerti átok, amely arra kárhoztat bennünket, hogy „arcunk verítékével keressük kenyerünket.”
A betegség is mély kérdéseket vet fel a minden idők emberének. A régebbi időkben a rossz szellemek ártó hatásának tulajdonították a betegségeket és gyógyításuk is ezen szellemek, kiűzésének mágikus praktikája volt. De akár megszállottságnak, akár istenverésnek, akár saját tévelygésünk következményének gondoljuk a betegségeket, túl messzire nem jutunk azok kezelése tárgyában. Makacs, gyógyulni nem tudás esetében mindig felmerül az úgynevezett bűnhődés szükséglet, anélkül, hogy az aktuális életében a vétekre  fény derülhetne. A veleszületett, az örökletes betegségek, a korai gyerekhalálok, vagy kisgyermek korban elszenvedett betegségek, például a járványok, a gyermekbénulás még kevésbé tartalmazhat személyes vétkeket, amelyeknek a betegség úgymond büntetése lehetne. Azt is látnunk kell, hogy tisztult szellemű, nagy alkotókat sem kerülnek a kórnyavalyák. Gondoljunk Dosztojevszkij epilepsziájára, Beethoven süketségére, Homérosz vakságára. Azt kell látnunk, hogy bár a betegségeknek sokszor van nagyon pozitív sorsfordító következménye, ezzel együtt komoly próbatétel mind az érintett, mind a környezet számára. Az évszázadok során különvált a papi, az orvosi és a pszichológiai gyógyítás, a mai időkben a holisztikus és pszichoszomatikus szemlélet igyekszik azokat újból egyesíteni.
A szegénység nemcsak gazdasági, társadalmi állapot, hanem lelki magatartás is. Összefonódik a szánalmassággal, olykor megvetésre méltó helyzettel. Súlyos teher, amely a botrány és lelki eszmény vegyítékével terhelődik, felelősséget róva a gazdagokra. Hiszen sok szegénység épen a gazdagok kapzsiságának, kereskedelmi csalásainak, földek és ingatlanok harácsolásának, a hatalommal való visszaélésnek, a gyengék leigázásának és kihasználásának a következménye. Beállt a világon már régóta a kiegyensúlyozatlan állapot: a minél kevesebb gazdag ember, szemben a minél több szegény ember táborával. A modern világ sem akar / tud / képes a szegénység béklyóján változtatni.
Az öregség az élet velejárója. Fiatalon nehéz megélni a kortól és szenvedésektől elgyötört, elgyengült, alig vonszolható tehernek tűnő állapotot. Sok öreg hajtogatja, hogy kívánja a halált, miközben az életvágy nem engedi elmenni. Csakúgy, mint az úgynevezett „halálfélelem” az esetek nagy részében az élet tehertételeitől, kudarcaitól való félelem. Meg is romolhat az öregek személyisége, botrányos, kőkemény, hajlíthatatlan igazságtalanságokat és zsarnoki nyűgöt jelenthetnek környezetük számára. Másrészt viszont  ők a bölcsesség, a tapasztalati gazdagság, a termékeny idő, a tekintély megszemélyesítői, akik a hagyományt őrzik és átadják. A Vének Tanácsa mindig is fellelhető a történelemben a fontos döntéseknél, fontos intő jel lehet, amelyet jobb megfogadni. Ily módon az öregség az örökkévalósághoz is kötődik, a romolhatatlan szellemi értékek képviselete okán.
A halál a sorsunk. Titokzatos, fenséges, borzalmas, tragikus, szenvedéstől megváltó váratlan vagy alig várt, kikerülhetetlen. Nem kellene életünkkel ellenséges tendenciaként megélnünk és felettünk való  hatalom gyakorlásnak sem kellene gondolnunk. Megszemélyesíthetjük öldöklő angyalnak, vagy kaszás csontváznak, nehéz természeti jelenségnek kezelnünk, mivel valamiféle nemlétet sugall. Legalábbis az, aminek korábban megéltük magunkat, eltűnik a halálban. Elérhetetlen messzeség, tátongó lyuk, félelmetes űr, feneketlen mélység, megrendítő  hallgatás, mozdulatlanság, elveszettség, sötétség, kihunyt  fény, feledés, megsemmisülés, visszafordíthatatlanság, ahonnan nincs visszatérés.
Paradoxon az igazak halálának termékenysége, amelyen keresztül az üdvösség titokzatos rendje megnyilvánul. Miközben az istentelenek a bűnnel és halállal kötnek egyezséget. Kétezer év óta még mindig sokaknak nem világos, hogy Krisztus a halálával diadalmaskodott a halálon.
Mert az ÁLDOZAT sok embertől idegen, akik ego börtönben élnek. Pedig az egyén és közösség létének ritmusát az áldozat jógája szabályozza.
A józan Szűzhöz kapcsoltuk a jóga praxist, amely maga a zabla, a kötőfék, amely gátat vet az indulatoknak, mederbe szoríthatja a szenvedélyeket, formát ad az anyagnak és energiának a tevékenység által, komolysággal szabályozza a magatartást.
A visszafogott Szűz képes felismerni, hogy a teremtett dolgok minden formája, a színek, a számok, a hangok, a szavak, a folyamatok, a gondolatok, az ellentétek,   és sorolhatnánk a végtelenségig, jóga gyakorlatok. És a jóga gyakorlatok, mint szent praxis, megszabadíthatja az embert a kényszerű újraszületések körforgásából. Mivel a teremtett lények mindegyike maga taposta jóga ösvényen gyalogol a munkában, a betegségben, a szegénységben, az öregségben  egészen a haláláig.

 

J. W. Goethe
Kübelé

J. W. Goethe 1749.08.28. – 1832.03.22.

„Az ember legfőbb kincse mégis a személyiség”.


A nagy német klasszikus a Szűz aprólékosságának és a Skorpió mágikus mélységének szerencsés ötvözete, akit mind a természettudomány, mind az irodalom számon tart.

Természetszemlélete, geológiai, botanikai, ásványtani, meteorológiai, színelméleti írásai, költészete, kozmikus himnuszai és a Faustja ma is elevenséggel hatnak a modern, kicsit kilúgozottabb intellektusú érdeklődőkre. Goethe  természetében és munkamódjában a rendszerező ismeretszomj és a művészi érzékenység egyaránt jelen van, kreatív tudományos megfigyelései mit sem vesztettek aktualitásukból az évszázadok alatt. Hiszen a természet maga is kinyilatkoztatás, csak arra való, hogy megértsék titkait. Minden múlandóságon átszüremlik az örök dolgok iránti szomjúság. Minden emberi alkotás ebből a kettősségből fakad.
A Sturm und Drang kavargó korának nagy reprezentánsa Ő, saját komplikált érzéseivel, szenvedélyes temperamentumával, amely olykor kuszának tűnik a külső szemlélő számára. De mindez uralkodó bolygójából a Plútóból jól kiolvasható, amely itt saját jegyében, a  Skorpióban van. Ez nem túl gyakran ismétlődik, mivel a Plútó több, mint kétszáz év alatt megy körbe a zodiákuson. Átfutó trigonban a vízjelekben a Neptunnal és a Jupiterrel. Az Uránusz is saját jelében, a Vízöntőben van, kvadrátot kap az aszcendensen lévő Szaturnusztól. Egyes leírásokban az szerepel, hogy a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve, szilvakéken jött a világra, csaknem megfulladt.

A koráramlat nagy érzelmi viharai fiatalkori műveiben őt is elragadták. 24 évesen írta a „Götz von Berlichinger” című művét, belefogalmazva a lázadó, tiltakozó fejedelem- és papellenes ifjúba saját magát.

 

 


A nagy sikert hozó Werther keserveiben a hős könnyes, szerelmes halálvágyában saját öngyilkossági hajlamát írta ki magából. Még a Wilhelm Meister előzte meg a minden bizonnyal főművének mondható Faustot, amelyet C. G. Jung is Goethe 25 évig írt főfoglalkozásnak mond.
82 évesen fejezte be a második részét.

Faust ördögi alkuval akarja megélni, kiélni saját egyéni életét, személyisége lehetőségeit, végére járva mindennek és magáévá tenni mindent. Cseppet sem zabolázottan, inkább a felkorbácsolt erotikával, vadul, barbár módon, fantasztikusan és felszabadultan, még ha ez olykor rémes elemekkel keveredik is. Nem könnyű dalocska ez a műfaj, inkább az érzelmek orgiájának mondható. Csak nehezen jön a halállal való megbékélés.
Weimar sokáig kulturális centrum volt, elsősorban Goethe munkássága és jelenléte révén. Összefüggésbe hozható ez a déli születéssel, egyébként halálának időpontja is dél körül volt, egészen pontosan 12 óra 20 perckor Weimárban. Ez emelt helyzetű Napot ad, az MC és a Merkúr közelében, amely az Alphard állócsillaggal áll együtt. Uralmi helycsere van a Nap és Merkúr, a Neptun és Hold, valamint a Mars és a Szaturnusz között. EZ kölcsönös erőfokozást jelent.

Halálát látomások kísérték, a „Mehr Licht". Különös zene kíséretében aludt el békésen.

Kübelé

Amikor E. elkezdte történetét és azt mondta, a sorsa érdekli, azt szeretné megérteni, rögtön felismertem benne Kübelét a mitológiából:

  • Phrügiai hegyi istennő, az istenek anyja. A Nagy Istenanya a természet éltetőerejét testesíti meg. Neve a kebel, emlő, életet tápláló anya akit olykor sok emlővel ábrázolnak, mint az Efezusi Dianát. Ez a gondolat köti össze a hegy kultuszával, a szentéllyel, amelyek a hegy tetején állnak, valamint az emlő hegyeket idéző domborulata.
  • Szomorú szerelmi története Attishoz fűződik. Kübelé Attist szerette, a szépséges ifjút. Szülei viszont ellenezték a kapcsolatot. Emiatt Attis megcsonkította magát, majd később öngyilkos lett.
  • Kübelét kedvese halála az őrülettel határos fájdalomba kergette. Országról országra vándorolt. Az általa feltalált kézi dob és cimbalom, valamint fuvola lármás hangja mellett kóborolt a hegyekben.
  • Kicsapongó élete miatt orgiákkal ünnepelték, vad ordítások közepette, izgató zenével. Éjjel fáklyákkal járták a hegyeket, kísérői, Attis hívei olykor mámorban megcsonkították magukat.
  • Rómában a Megalézia ünnepet szentelték neki.

E. története a következő:
- Anyja már negyven éves volt, amikor összejött a nála tíz évvel fiatalabb, kétgyerekes apjával, és gravid lett. Apja verziója szerint anyja elvetette magát, kierőszakolva a válást, anyja szerint az apja volt levakarhatatlan. Drámai válás után az anyai nagyszülőknél éltek, ami cseppet sem volt harmonikus családi élet. Ráadásul még társbérlőjük is volt, így az apja második házassága tiszavirág életű lett. Apja elköltözött, harmadszor is megnősült. Harmadik feleségének ő volt a negyedik férje. Ezzel E. gyermekkora végképp megpecsételődött. Együtt élt három generáció nő, egyfolytában apját szapulták és rémesek voltak az apai láthatások is. Több öngyilkossági kísérlet után összeházasodott egy egyetemi évfolyamtársával, gyerekeik születtek. Ennek már 25 éve.

A férje egy balesetben gerincsérült lett, tolókocsiba kényszerült.

E. egy továbbképzésen beleszeretett egy nyolc évvel fiatalabb, nős nőcsábászba és válni akar. Persze a nőcsábásznak esze ágában sincs vele élni. Ebbe nehezen törődik bele.

 

Egy érdekes álma volt:

- Egy kongresszuson voltak, csupa tekintélyes előadók és fellengzős dumák. E. is szóhoz jutott, azt mondta: „Az emberiség eredetét sokféleképpen lehet magyarázni. Kezdetben volt az Ige…” De akkor belépett a szerelme, és nagy hirtelen azt mondta neki:
- El kell tőled távolodnom ahhoz, hogy megélhessem a lelkem másik felét.
Erre hirtelen felébredt.

Hát mi a lelkem másik fele? – kérdezte

Majd elmondta, hogy a férje természetesen nem akar válni. De az ő életében most a prioritás a szerelem. Nem tudja és nem is akarja a vágyait leküzdeni.

Visszatértünk a kiinduló pontra, a sorsára, a feleség, az anya, a szerető és a hivatás vonatkozásában.
R.: A lelke mási fele az  animusa, a férfi része. Az az erő, amelyet magában kellene felfedeznie.
Nem nagyon akarta megérteni.

Rátértem arra, hogy az emberek élete is valamiféle mitológiai forgószinpadon zajlik. Néha ráismerünk saját magunkra a  mitológiai történetekben.
Rákérdezett, hogy felismertem-e benne valakit.
R.: Ismeri Kübelé történetét?
E.: Kübelé?
Valami boldogtalan hegyi istennő.
Kicsapongó szerelmi élettel és nagy szerelmi csalódásokkal.
Halványan dereng.
R.: Tanulmányozza át, hogy megelevenedhessen.
Az én olvasatomban a történet az animus erőkről szól.
Apja Kübelét kiteszi a hegyekbe, mert fiút szeretett volna.
Párducok, oroszlánok, majd hegyi pásztorok gondozzák.
Sok jót tesz az egyszerű emberek körében, ezért sok hálát, tiszteletet kap cserébe. Szülei is visszafogadják.

Attis, a szerelme megcsonkítja magát, majd öngyilkos lesz.

A fáklyamenetes ünnepek a hegyekben  a dobbal, cimbalommal, fuvolákkal valamiféle lelki extázis, a testi szerelmen túl.

Ez Kübelé

 

Probléma inventárium

 

Hogyan lehet

- A kapcsolatokban szuverénnek maradni?

- Felnőni úgy, hogy gyermekségünkből is őrződjék a bontatlan ártatlanság?

- Tapasztalatokra szert tenni anélkül, hogy előítéletek rabjaivá válnánk?

- Dönteni megbánás nélkül?

- Állhatatosnak lenni földhözragadtság nélkül?

- Kijutni a béka perspektívából?

- Mérlegelni a másik szempontot is ambivalens cibálódás mentesen?

- Önmagunkhoz hűnek maradni a folytonos megfelelni akarás helyett?

- Abbahagyni az önsajnálatot?

- Nem elvérezni a részletekben?

- Kiszabadulni a félelmek karmaiból?

- Kezelni a saját és mások indulatát?

Még folytathatnánk a problémák gyűjtögetését, köthetnénk különféle csokrokba, de ezek mindegyike jobbára a hamis elvárások és teljesületlen vágyak mókuskerekében pörget bennünket egészen a „szét dőlésünkig”.
A válaszokat az egyenrangú kapcsolódásokra az alábbi három kör jól kifejezi:


        

Amikor életünkben minden összeomlik, akkor a megújulást tovább halogatni már nem lehet. A „hogyan?”, az a következő kérdés.
Az a fiatalember, akinek 40 éves korában a válási földrengést követően minden összeomlott az életében, úgy tűnt, mindent egy lapra tett fel: a házasságára. Született is két gyermekük az együtt töltött tíz évben, amikor a felesége „szerelmes” lett, és elkezdte bántó, megalázó kettős életét, mintegy talonban tartva mindkét férfit. Az első fellángolás idején a szerető azt játszotta, majd eldöntik ők, mármint a házaspár az ügyet, és adott esetben ő mellszélességgel felzárkózik a nősülés mellett. Amikor kezdett vészesre fordulni a helyzet, és a gyerekek nevelési problémái jobban körvonalazódtak, már kihátrált volna, de addigra a férj beadta a válókeresetet.
Ezt követően a probléma a férj óriási lelkiismeret furdalása volt, amit maga sem értett, hiszen elég egyértelmű „lecserélése” volt kilátásban az első perctől kezdve. De nem akart bűnbakot csinálni a hűtlen feleségéből, és sokáig úgy érezte, meg tudna neki bocsátani, ha nem lennének a csábítgatások, hazudozások, amelyek lehetetlenné tették az eligazodást, a bizalmat pedig végképp aláaknázták.
Amikor gyűjtögetni kezdtük a megoldandó problémákat, az annyi volt, hogy hamar egy asztrológiai inventáriumot töltött meg. Azzal együtt, hogy tudjuk, minden problémának van egy mélység- és szélességbeli kiterjedése, elágazása, azt is látnunk kell, hogy valahol a problémák egyetlen pontból kezdődnek. Az asztrológiai házrendszer a jelek szimbólumához és uralkodó bolygóihoz igazodóan jól fel tudja térképezni a probléma területeket. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy a félmegoldások az életben rengeteg új problémával tetézik az addig egyszerűbb ügyeket, meddő terebéllyé burjánzanak. Hasonlatosan a parttalan vitákhoz, ahol sokszor még a moderátor is elsodródik, és nem sikerül a főcsapáson tartania a kérdést a folytonos részletekbe való belekapkodással.

Íme a probléma inventárium:


 

Végtelen kommunikáció az álomfejtésben

 

 

„Ugyanegy bennünk az élő és a halott, az éber és az alvó, a fiatal és öreg, mert ez innen átérve azzá, az átérve ezzé változik”.         /Hérakleitosz/

 

Az álmok fontosságáról érdekességéről, tanító és gyógyító jellegről, egyáltalán a létükről egyre több sejtésünk van. Azt is tudjuk, hogy már Aszklépiosz templomaiban is alvással gyógyultak az emberek. Mindannyiunk számára Aszklépiosz temploma lehet áloméletünk, csupán figyelnünk kell azokra. De ez olyan, mint a legtöbb mély ismeret, személyes tapasztalatokhoz kell fűződnie ahhoz, hogy a titkát megérthessük. Mert a láthatatlan és megfoghatatlan világ üzenetét hozzák, spontán és véletlen módon. Vagyis nem a befolyásolásukkal kell törődnünk, hanem azzal, hogy egyáltalán a tudatba emeljük azokat a tudattalanból.
Sokak életében vannak úgynevezett felejthetetlen álmok, amelyeket évekig, évtizedekig őriz az emlékezetük. Ám a lejegyzésük nem pofon egyszerű. Néha az ember felébred, veszi a papírt, amely az ágya mellé van készítve, hogy azonnal írhassa, felébredése után. „Hű, ezt le kell írnom, ez nagyon érdekes volt!”, de mit is? Mert mire a tollat kezembe veszem, úgy elröppen, mintha soha ott sem lett volna. Hatása azonban tudattalanul is működik a lélekben, aláfestve hangulatunkat, tettrekészségünket, motivációinkat, kedvünket.
Az álom agyunk tudattalan, más néven subdomináns térfelének a munkamódja, ahol a téri és idői koordináták nem érvényesülnek, logikája az „álomlogika” nem ok- okozati, és sokszor az első pillanatban teljesen összefüggéstelennek tűnő epizódok, foszlányok, szösszenetek is egymással mégis kapcsolatosak és lényeges dolgokat villantanak fel. Mindenesetre, ha le akarjuk jegyezni, a képet át kell tennünk szavakba, ha ez sikerül, elcsíptük az energiáját és az dolgozni fog lelki vegykonyhánkban.
Az álom szimbológiának hatalmas irodalma van, de tudnunk kell, hogy az álomfejtés könyvekből nem sajátítható el. Nagyon személyes, nagyon egyedi, a saját szimbólumok mentén működik és több intuíciót, involválódást igényel, mint racionális okfejtést.
Néhány aranyszabálya azonban van:

Az álomban szereplő személyek mind az álmodót jelentik, legyenek azok bármilyen árnyékfigurák, mint például tolvajok, betörők, hősök, közéleti emberek etc.

Az álomban nézők és résztvevők vagyunk egyszerre, hiszen magunkat látjuk a cselekményekben, történésekben, különféle szerepekben.

Egyszerre több személyt is összeálmodhatunk, sajátságos ötvözetét különféle személyeknek.

Tükörbe nézünk és egy másik személy néz vissza ránk, de mi tudjuk, hogy magunkat nézzük.

A számok valamiképpen az időt jelképezik.

A helyszínek, a tárgyak visszavisznek abba az időbe, amikor azok szerepeltek életünkben. Például a szülőházunk, valamilyen ruha, amelyet bizonyos korunkban hordtunk.

Az aktualitások sokszor keverednek régi ügyekkel, amelyeket átéltünk.

Nevünk hallása, vagy leírva látva komoly megszólító erő.

A tárgyvesztések én vesztést jelölnek.

A házak, járművek a személyiséget jelképezik.

A drágakövek, geometriai ábrák a mély énünkre vonatkoznak.

Fogvesztés, zuhanás, kiáltani, lépni nem tudás nagy tehetetlenségre utal.

A holisztika szellemében 3 szinten elemezhetők:

1. a konkrét helyek, személyek, cselekmények az anyagi szintre vonatkoznak.
2. Az érzelmi, hatások a lelki szintet jelölik.
3. Az üzenet horizont adja a tulajdonképpeni megfejtést, az álom jelentését.

Érdemes komolyan venni az álmokat, mert ezek a belső vezéreltségünket segítik, teszik lehetővé. Reinkarnációs sejtések is felbukkanhatnak a történések vonulatában, archetípusokban.
Az álomfejtés igazi holográfia, kaleidoszkóp mandala.

Lássunk néhány példát:

FORGÓAJTÓ

Autóbuszból kipillantva Édesanyámat láttam menni a Kossuth Lajos utcán az ellenkező irányba. Ő nem látott meg engem.
Mivel semmi remény nem mutatkozott, hogy a Ferenciek terén leszállva és visszarohanva az Asztória felé utolérem Őt, akiről nem is tudtam, hova tart, nehéz vívódás után hazajöttem Budára.
Itthonról felhívtam nővéremet, tudja-e, hol lakik Édesanyánk ebben a számára idegen városban. Nagyon elszorult a szívem, amikor azt mondta, albérletben.
Anyósomat is felhívtam, elmondtam neki nyugtalanságomat, akivel a kapcsolatunk nem igazán bensőséges. Letámadó méltatlankodással azt mondta, utána kellett volna mennem. Arról is említést tett, hogy ő bezzeg nem hagyta a barátnőjét elmenni, amikor egy forgóajtóban találkoztak. „De hiszen ti láttátok egymást! Ez egészen más!” – fakadtam ki. „Akkor is utána kellett volna menned!” – volt a fellebbezhetetlen válasz.

Akkor hirtelen szíven ütött anyósom végtelen álnoksága, hiszen ő jól tudta, hogy az én Édesanyám már meghalt.

Észrevettem álmomban, hogy álmodom, és Anyám hangját hallottam: „Ezzel kezded majd következő könyvedet”.
Majd felébredtem.

Ez az álom 1979.08.13-án volt, születésnapom egy másik pentagram napján.

Jóval később kezdődött az álomrovatom a Természetgyógyász Magazinban Forgóajtó címen.

KÉK HAL

Egy áttetsző, vízzel teli hal volt a szobámban a lámpa magasságában. A levegőben lebegve nézett le rám.
Csont nélküli teste felfújt lufballonhoz hasonlított, azonban tekintete élő volt. Sőt, kutatóan nézett rám.
Az villant át az agyamon, milyen különös, hogy a víz benne van, és nem ő a vízben.
Kerek, kihívó szeme nagy hatással volt rám. A tekintetétől ébredtem fel.

Fejtés: a halak szemei mindig nyitottak, mindig látnak .Ezért az alkímiában a halszemek a folytonos figyelem szimbólumai.

Oculi pisces
örökkévalóságra
nyílik ablakod.

VASKERESZT

Egy szenvedélybeteg fiatalember álmában egy feldőlt vaskeresztet látott. Mellbe vágta a kép, érezte benne az önkifejeződést. Halak Napjával és Rák aszcendensével  nehezen tudott markáns életmenetet kialakítani a maga számára, amely az érzelmi sebezhetőségét is védi. Ráadásul apja meghalt, amikor öt éves volt, így abba is lehetett kapaszkodni, hogy nincs férfi mintája. Nem akart továbbtanulni, még bűnügyekbe is belekeveredett, amely a lázadó, amúgy keresztény elvek szerint nevelkedő fiatalembernek kéjes önbüntetésül szolgált. Nem volt nehéz felismernie, hogy a feldőlt vaskereszt valahol az ő ingatag férfiasságát jelképezi.
Mélyen eltűnődött az álom üzenetén, és három haikut is írt:

 

Feldőlt vaskereszt
Ingatag hitem jele.
nincs talpazatod.

Karcsú vaskereszt
Képzetbe  vetett hitem
Nem tud megállni.

Kemény vaskereszt
Tévhiteim fémképe
Hová tegyelek?


 

P. Henri Boulard
Dr.Weininger Antal

 

P. Henri Boulard: A szeretet dimenziói
Ecclésia 1995.

 

Az 1931-ben, Alexandriában született szerző széleskörűen pallérozott:
a teológiát Libanonban, a filozófiát Franciaországban, a pszichológiát az USA -ban végezte.

Apostoli tevékenysége  világjárás és rengeteg könyv írása..

Hazánkban is hét könyve jelent meg.

Sok könyvet írtak már a szeretetről, ezeknek azonban csak kis része képes a szívhez szólni, vagyis sugározni. Sokszor csak kemény, kopogó szavak azok, amelyeknek tanúbizonyságnak kellene lenniük az életszentségről. H. Boulard könyve másképpen szól erről a teológiai kulcseszméről, kulcsfogalomról, a szív eme anyanyelvéről. Mint írja, egész életét a szeretet forradalmának szentelte, hogy a szeretet hullámai elterjedjenek az egész Földön és ehhez munkatársakra van szüksége, akik vele rezonálnak. Deus caritas est, Isten a szeretet. Milyen egyszerűen hangzik, és mégis alig hatol a lelkekbe. Olykor csak üres szavak hangzanak el, amelyek nem tartalmazzák az élet üzenetét,áramát.
Isten a szépben, a jóban, az igazban található meg. A tömény intellektualitás, a fogalmak burjánzása épen az ellenkezőjét éri el, eltávolít Istentől.
Természetességgel ír a szerelmi válságról, ahogyan a fejlődés, a lelki kibontakozás során a szerelemnek szeretetbe kell és lehet emelkednie, hiszen a szerelem a gyermekáldással, az élet folytonossá tételével szentelődik meg. A szülők a gyermekáldás révén emelkedhetnek önmaguk fölé.
Nagy területet szán könyvében a felebaráti szeretetnek, amely az egész társadalmi élet alapja. A gyűlölet, a harag megmérgezi a lelket és a szellemet, lehetetlenné teszi a békét és az örömöt. A megbocsátás belső békét, szabadságot ad az embernek, és bizalmat, hitet annak, akinek a vétkén túltesszük magunkat a mérgeződés és megkeményedés helyett.
A szép, a jó, az igaz, miként az egész teremtés, kimeríthetetlen. Érteni a megtestesülés misztériumát, egyet jelent az élet frissítésével, lendületével való harmonizálással  Kifejti, hogy a keresztény vallás nem csupán kinyilatkoztatás, hanem komoly útmutatás arra vonatkozóan, miként kell itt a Földön élnünk. A Szentháromság sokat vitatott témájában is rendet tesz:

- az Atya maga a Teremtő,
- a Fiú a megtestesülés,
- a Lélek az Egyház, az Egyház története a lélek evangéliuma.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a felebaráti szeretet a társadalomban csak kis körben képes érvényesülni. De egyetlen ember megtérítése nagyobb horderejű a Holdra jutásnál.
Mert egyedül az életszentség lényeges annak mérésében, mire jutunk itt a Földön életünkben.
Az Egyház története a lélek evangéliuma, a lassú megtestesülés működésének határtalan területe.

Dr.Weininger Antal:  Az idő partján
Jóga és személyiség
Tankönyvkiadó  1986.

 

"A jóga egyetlen célja a nemtudás megszüntetése.”
                                                                    /Patandzsali
/

A jóga szó jelentését meghatározni egy igével vagy főnévvel alig lehetséges, de valójában nem is annyira fontos.

Ez a mintegy ötezer éves kultusz az emberi lelkek mélyrétegében él, és minden szakrális művelés jóga tevékenységnek mondható.
A hazai kulturális életbe a múlt század első felében került elsősorban Baktay Ervin és Weininger Antal munkássága nyomán.

  

Weininger doktor „A keleti jóga” című műve 1939-ben jelent meg és azóta öt kiadást ért meg.
„Az idő partján” könyve jóval átfogóbb és terjedelmesebb, mint az előbbi tömör kézikönyv. A négy részre tagolt, Jóga és személyiség alcímet viselő munka hitelesen és közérthetően ismerteti az alapfogalmakat, a hatha jógát,a pránajámát és a rádzsa jógát. Hitelessége nagymértékben a szerző orvosi praxisából fakad. A betegségeknek és a gyógyításnak abból a szemléletéből, amely még ma sem teljesen elfogadott az akadémikus orvostudomány berkeiben. Pedig látható, hogy a spontán és szabad élet, amelyben nincs nyugtalanság, türelmetlenség, félelem, űzöttség, fenyegetettség, időzavar és zaklatottság, szinte nyomokban sem létezik mindennapjainkban.
És még lélegezni sem tudunk jól!
A modern nyugati élet – amely „jólétinek” próbálja magát definiálni – biológiailag is természetellenes élettempót diktál, megmérgezi a normális életérzésünket, elkanyarít attól, a  szellemi elsivárosodásról nem is beszélve.
A haszonelvű tudásanyag mennyiségi ballasztja helyett imponderábilis ismereteket kínál Weininger doktor könyve, amely az extrovertált embereknek nem vonzó. Imponderábilis ismeretanyag, a szónak a lemérhetetlen értelmében. A lelki és szellemi fejlődési útnak nincsenek mindenki számára standardizálható mérföldkövei, nem mérhető tesztkérdésekkel és nem teljesítményre hajt. Az avatottaknak ez a szerénysége nagyon meggyőzően jön át az írásból, a sorok mögött mindig ott érezzük a gyógyítót, aki nem bonyolódhat fellengzős hangvételekbe és akinél az átadott tudás nem hiúsági vagy maga fitogtató tendenciákat szolgál. Inkább a hitelességet szolgálja a törekvés, hogy a számtalan megbetegedésből kiindulva írja le az egyenes tartás, egyenes beszéd, átélt, örömteli tevékenységek emberi élethez méltó útját és lehetőségeit. A lemérhetetlen intuitív tudásanyag és öntanulmányozás révén. Hangvételében nincs semmi propagandisztikus, fennhéjázó kinyilatkoztatás, amely az embereket elriaszthatná. Csupán tapasztalati anyagot vázol a lelki görnyedtségben, idült gyomor-, bél-, máj- és epebántalomban , nehézlégzésben, állandósult lehangoltságban szenvedők táboráról, akik orvostól-orvosig vándorolva valamiféle csodavárásban fecsérlik idejüket, és egyre betegebbek lesznek. Említést tesz a hajdani paporvos gyógyítókról, akik jobban tudtak olvasni a tünetekből a szervek megbetegedéseire, akik nem tévesztették szem elől a szervezet, a külvilág és a körülmények összefüggéseit. Mindenki megtapasztalhatja, hogy a légzés azonnal követi a lelkiállapotok változásait, legyen az rossz hír, meghatottság vagy váratlan öröm. Szívünk másképpen kalapál és a vérkeringési elváltozások is szembetűnőek. Ha egyetlen mondattal akarnánk a könyv üzenetét összefoglalni, az:

LÉGZÉSSEL MINDEN MEGGYÓGYÍTHATÓ.

Ám az ilyen tömör igazságokat csak cseppek formájában lehet adagolni. Minden metafizikai szédületet kerülvén, lépésről-lépésre vezeti az olvasót Weininger Antal, folytonos utalással a sietség fölöslegességére és arra, hogy a gyakorlás ne váljon gépiessé, és ne szakadjon le a lelki-szellemi bázisról, puszta muszkularitást szolgáló testedzésre silányulván.

AZ ÁSZANÁK LELKIÁLLAPOTOK? LÉNYEGÜK A LELKI MAGATARTÁS.

Hasonlóan tömör foglalata a kitartott testhelyzetek leírásának, amely a kitartás, a lassúság és fokozatosság fontosságát hangsúlyozza. Különösen fontos ez a gyors sikerre kondicionált nyugati tanítványnak, aki kíváncsiságtól gyötört, nagyravágyó, titokra szomjas, hajszolt lelkületű. Márpedig a belsőleg való elmélyedés és a táguló horizont csak a mély átélések történéseiből fakadhat, nyílhat meg.
Hasonlóképen botor lenne a pránajáma gyakorlatokat puszta „légző tornának” tartani. Már a puszta légzés is pránajáma, vagyis az úgynevezett  első energia, más szavakkal a kozmikus energia áramlása bennünk és általunk. Összekötő híd a testi és lelki folyamatok, a látható és láthatatlan világ, a kozmikus és személyes szféra között.
A recenzens maga is többször elmélyedt Weininger Antal könyvében, amíg az üzenet horizontok rétegeit vehette. Mindenekelőtt a cím és alcím metaforáját:
- Az örök élet folytonos áradása jól megidézhető az „időfolyó” allegóriájában. - a „folyó” szó egyben főnév és ige. Mi a tudatlanságunkban és töredék - ismeretekkel önmagunkról és a világról csak a partján állunk és nem vagyunk a fősodrában.
- A tér az időfolyó medre.
- Miként a személyiségünk is egy végtelen rezgőtérben ölt formát.

De az igazi tudás túlmutat a személyiségen.

Amit a pillanat mindenhatóságában, a mostan meg tudunk élni, az ITT és MOST élményben, az nem a tér itt és az idő most jellege, hanem a téren és időn túliság.

Vagyis az egyetemes létezésbe való reintegrálódásunk.

 

Cserebogár

„Valaki mondja meg már nekem …”

 

Cserebogár

„Óvodás koromban történt, jött egyszer apám, hogy hozott nekem valamit. Tartsam a markom, hunyjam be a szemem. És akkor átcsempészett a markomba egy cserebogarat, amitől én nagyon megijedtem, sőt, irtóztam.
Apagyilkos indulatomat úgy tudtam volna megfogalmazni: „Hát ilyen lelke van az én apámnak?!”
Csak mostanában kezdtem megérteni, hogy nem az apámtól kell  megszabadulnom, hanem attól az érzéstől, hogy apámtól kell megszabadulnom.”

 

„Valaki mondja meg már nekem …”

Gyakori szindróma az élet értelmének keresése, esetenként megkérdőjelezése, helyünk keresése a Nap alatt, a rendeltetésünk, a feladataink kérdései.

Többször megfogalmazódik a kérdés: „Valaki mondja már meg nekem, van-e tehetségem, és ha igen, akkor mihez?
A kérdés konkrétnak tűnik, de valójában nem az. Nem is szoktak megelégedni a válasszal, akkor sem, ha az hangzik el, mit kell tennie, akkor sem, ha általánosságban beszélünk a mindenkiben szunnyadó talentumról. Pedig fontos tudnunk, hogy valóban mindenki a neki megfelelő munícióval indul földi életében, beleértve osztályhelyzetét, szülei státuszát, családi állapotát, a kort, amelyben világra jött és így tovább.
Ám azt is jó tudnunk, hogy a tehetségnek két dolog végzetesen tud ártani:

  • ha egyáltalán nem törődnek vele,
  • ha túltenyésztik.

Mindkettő elsorvasztja az eredendő lendületet, az önmozgást, az öntörvényű kibontakozást, a flow megindulását, amely saját medret váj magának.

 

Legyen az bármilyen tevékenység, a földműveléstől kezdve a nevelésen, tanításon, rajzoláson, fémművességen keresztül a legmagasabb rendű alkotásokig, művészetekig.

A Money makerek esetében kicsit nehezebb a helyzet, mert ők azt gondolják, hogy pénzzel minden megvásárolható az élet piacán. Sőt, azt is gondolják, hogy az élet piac, adás-vételek folyamata.

A tehetség ez alól kivétel., mert igazában nincs pénz ellenértéke. Természetesen pénzzel meg sem vásárolható.
Ez nem cáfolódik meg azzal a ténnyel sem, hogy egyes alkotásoknak hihetetlenül fel tud szökni az árfolyama, vagy kereslete.   

Festmények esetében ez a hamisítási iparnak is lehetőséget ad, mint például Van Gogh Napraforgója. Mi inkább eszmei értéknek mondjuk ezeket.
A Money makerek hisznek a fedezet nélküli pénzben is, a papírpénzben, és „értékpapíroknak” mondják azokat.
A talentum = arany.
Arany, amely mindig arany marad.
Nem változtat rajta a különféle árfolyamokon való kereskedés ténye sem. Nemesfém lévén, nem rozsdásodik, értékállósága maga a fedezet, a hitelesség.

Az emberben a talentum az isteni szikra, a teremtettségünk, az eredendő fény, az aranykori tökéletesség, amely égi fénnyel itat át bennünket a szívből jövő szeretetteljes szavakkal, cselekedetekkel, munkálkodással. Ez a lelkünk mélyi aranyfedezet.

A beavatások folyamatában minden korban lelkünk mélységeibe szállunk alá, és metafizikailag felébredünk.
Sokan aprópénzre váltják talentumukat, de úgy tűnik, a világfolyamat egészéből ezek az elherdálódások sem maradhatnak ki.   

 

Pszichológiai tér  

Nem néz ki az ajtón, és világot megismer,
Nem néz ki az ablakon, és égi utat megismer,
Minél messzebb megy, annál kevesebbet ismer.
Ezért a bölcs:
Nem jár, hanem megismer,
Nem néz, hanem megnevez,
Nem cselekszik, hanem végbevisz.
                                         /Tao te king  47. vers/

Úgy-e ismerik az energikus embereket, a fáradhatatlan energia bombákat, akik mindig tettre készek, és az apatikus embereket is, akiknek a beszéd is nehezükre esik?
Megtapasztalták már egy közösség energiaszintjét például a munkahelyükön, amikor a jó főnök beléptével energizálódnak, fellelkesülnek, húzóerőt kapnak?
Azt is tapasztalták, hogy a panasz, indulat, rágalmak és minden rosszindulatú kommunikáció vámpírol, kifáraszt, kimerít, leszállítja az energiaszintjüket?
Észrevették, hogy az ifjúkori lelkességből sok középkorú ember életében elhízás, eltompulás, emésztési zavar lesz, majd mindenféle öregkori betegség és végül halál? Az energiaszint teljes összeomlása.

Amikor pszichológiai térről szólunk, a minden emberben működő energia készletre gondolunk, amely kialakítja a szubjektív terét. Nem csupán fizikai értelemben vett tér ez, mivel időben és távolságban régi tapasztalatokat, cselekvési mintákat, modelleket és azok roncsait is tartalmazza. Vágy, siker, szorongás, kudarc hajtóereje  és utórezgése a lélekben. A viselkedés téri, idői és emocionális színtere, például egy csoport szcénájánál.

Az örökkévaló lélek a maga dinamikájában.

Nem lehet elégszer visszamenni az ősi lelki kötelékekhez, amelyek az embert mindenek előtt saját magához fűzik, kötik, hogy ne távolodjon el végképp eredeti indítékaitól, erőforrásaitól, személyes céljaitól. Ez folytatódik az anya – gyermek köldökzsinóros és étertesti kapcsolatában, majd a család kohéziójában és egyre táguló mértékben a kortársakhoz, hasonló foglalkozásúakhoz, nemzethez, végül az egész emberiségez fűződő lelki rezgés tartományban. C.G. Jung objektív tudattalannak nevezte az emberiség eme közös tudattalanját, ahol az archetipális erőcentrumok őrzik a megélt tapasztalatok lenyomatait.
Talán csak a lelkünk mélyén lévő emléknyomok őrizhetnek képet az archaikus közösségekről, amelyek a természettel teljes összhangban és a világhír szempontjából teljes ismeretlenségben élték le életüket. Valószínű, hogy a sivatagok, a magas hegyek vagy az északi tájak zárt közösségei az éghajlati különbözőségek miatt nagy eltéréseket mutathatnak. Az is tény, hogy a gyarmatosítások teljesen felforgatták ezeknek az ősi népeknek az életét. Régebben a gyarmatosítás a civilizáció álruhájában történt, ma a demokráciát akarják rátukmálni a teljesen eltérő lelki alkatú emberek eltérő társadalmára. Közel Keleten például még ma is a törzsi szervezet az uralkodó csoportosulási forma, gondoljunk csak a líbiai eseményekre.
Már Nagy Sándort is szíven ütötte, hogy a meghódított emberek lelke nem fogadta őt be.
Már egy 7 - 12 tagú pszichológiai munkacsoportban is működhetnek olyan dinamikák, amelyek a csoportvezetőt teljesen elsodorhatják, ha nem talál megfelelő kapaszkodókat. Minden résztvevő beviszi oda indulatát, aktuális vágyát, jó és rossz érzéseit – egyszóval pszichológia terét – és a közös nevező kialakítása nélkülözhetetlen az eredményes munkához. De hol van egy csoport pszichológiai terének összetettsége egy törzs, egy nép, egy állam pszichológiai teréhez képest!
Ma már nagyon kevés olyan ősi népcsoport él, ahová a civilizáció nem tört be, ahol nincs kormány, parlament és választás, biztosítási kötvény, bankkártya, társadalom biztosítás és szakszervezet. Az indiánok Amerikában rezervátumokba kényszerültek, a fehér emberek kultúrájával való elkeveredési kísérletek igen felemásak lettek. A vallásokban is kirajzolódik az inkább archaikus, közösségi, vagy szervezeti forma. Az előbbit az érzelmi kötelék, az utóbbit a hivatal, a presztízs, a hatalmi relációk fémjelzik.
Van azonban egy másik információ is, amely az ilyen elzárt csoportokat nem a barbár vademberek közé sorolja, hanem éppen az örökkévaló lélek őrzőinek tartja. Nem bozótlakó, primitív kannibálnak, hanem makkegészséges, telepátiával érintkező, testéből kilépni tudó igen magas szintű embernek, a Föld igazi őslakóinak, akik kimaradtak a világőrületből. Nem háborúznak, nem hódítanak, nem kereskednek, még csak le sem telepednek. Sivatagi vándorok Ausztrália belsejében, vagy Tibet magas hegyeinek lakói. Igazi mesterek ők.

Individuum es innefabile.
Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.
Pszichológiai terünk erőivel kell és lehet végigjárnunk sorsunk útját. Rengeteg játék van, amely ezt szimulálja. Ilyen a feladat, amelyben mozaikokból kell összerakni egy egész képet, mint például a puzzle játékokban, a legóbban, vagy végighaladni a bábúkkal egy kijelölt úton, akol egymást kilökhetik a bábúk a kockadobás  alapján, esetleg csatáznak, mint a sakkban. Ezekből az erőkből formálódik meg önkifejeződésünk, az az egyediségünk, amelyről fentebb szóltunk. Minden eszköz, amelyet készítünk, ezt az önkifejeződést szolgálja. De ezek az eszközök el is távolíthatnak bennünket saját magunktól, ha fontosabbakká válnak, mint maga az élet. Csodálatos hangszereket készítetek az emberek az idők folyamán – az orgona például valóságos világépületnek mondható – de ha valaki muzsikusnak születik, az a lényeg, hogy ő maga legyen a zene, ehhez pedig nem különleges drága hangszer szükséges.
Teljesen eltérő az embereknek az időhöz való kapcsolata is:

  • van, aki a kis életidején alig lát túl,
  • mások történelmi távlatokban gondolkoznak, évmilliókkal dobálóznak a  Föld vagy az élet keletkezése kapcsán,
  • ismét mások az örökkévalóság megragadásában, megélésében vannak otthon, ahol a folyamat és a megérkezés ugyanaz. A TAO úgy fogalmaz, hogy „úton vannak”, ősei és a még meg nem született utódaik örök életvonulatában.

Való igaz, hogy ennek a pszichológiai térnek van olyanfajta zártsága, amely nem engedi, hogy ráébredjünk adottságainkra, saját feladatainkat sem igazán ismerjük fel sok esetben, haladásunk nincs a jó, az igazi mederben. Az ilyen magunk perifériáján zajló életünk holt időnek számít az eleven valóság sodrában valló élethez képest. Mérgesség, csalódás, önsajnálat, elidegenedés, elbizonytalanodás kísérheti ezt a félelem teljes, szorongó életet.
A légzés mindig jól kíséri és jelzi ezeket a nemkívánatos lelki állapotokat. Nehézlégzés, elakadás, szapora szívverés kíséretében.
De a jó és rossz, és minden tulajdonság párban van bennünk: egymást ellensúlyozzák és váltják. Ha a körforgásukat megértjük, és nem engedünk a patológiás túlsúlynak, a hiány/többlet, adni/kapni, minden/semmi, tele/üres, mindig/soha, érthető/érthetetlen rajzolata olyan lesz, mint a sinus hullám:

  • a lentről  mindig felfelé halad,
  • a fentről mindig alámegy

de megőriz egy biztonsági sávot, amely a mérték szerint való működés biztosítéka.


Gnómák    
 

A szégyen szégyene.

Rettegés a rettegéstől.

Az igazi tanítvány soha nem kételkedik a kegyelemben.

A művészet az élet szellemi megoldása.

A művészet: pszichikai tett.

„A filozófia a halállal való foglalkozás.”
                                                /Szókratész/

Solón: halála előtt senkit sem lehet teljesen boldognak tartani.

A harmónia ellentétekből áll.

Az ellentétek vonzzák egymást.

Hasonló a hasonlónak örül.

Az emberi élet célja transzcendens.

Mert aki meg akarja tartani az életet, elveszíti azt. Aki pedig kész elveszíteni is, megtartja.
                                                             /Mt.16/25./






 

„Malum metapsychicum”

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

Az 1936-ban írt könyv aktuálisabb, mint valaha. Hamva Béla már közel nyolcvan évvel ezelőtt olyan átfogó képet fest a világválságról, amely ma is bárkinek kézikönyve lehetne, aki a válság okait meg akarja érteni és a kiutat keresi. C.G. Jung a társadalmi problémákról azt írja, hogy azok elintézetlen pszichológiai problémák. Hamvas ezt összefoglalóan félbemaradt küzdelmeknek nevezi. Senki ne gondoljon keserű vagy ostorozó hangvételre, inkább becsületesen végigvitt alkímiára, amely eljut az aranyig, vagyis a szellemi felismerésig:

  • a transzcendens kapcsolat hiánya,
  • az ateizmus, irregiolizitás, a belső elszegényesedés, az élet ellaposodása,
  • amelynek tünetei az államok felbomlása, a társadalmi zavarok, a gazdasági válság, az amoralitás, a korrupció, a közöny, a türelmetlenség, a züllés.

A könyv elején lajtsromozza a kudarcokat, vagyis a szerteágazó megfeneklést, mint a kor hulladékait. Boncolgatja, ki képes katarzisra, újjászületésre, önmegújulásra, és ki nem. Fellebbezhetetlenül járja körül és támasztja alá, hogy a modern kor politikai, társadalmi, gazdasági, művészeti és filozófiai válsága mind a transzcendens pólusát vesztett emberiség tévelygéseiből fakad, amelyeket a töredékekből és részletekből helyrehozni már nem lehet, mert azok újabb eredménytelenségek, csődök lehetnek, mint a többi félmegoldás.
Szellemesen taglalja a krízishez viszonyuló típusokat, amelyek maguk is krízist okozó magatartások:

  • 1. a lótoszevő úgy tesz, mintha nem is lenne probléma
  • megpróbál kilépni az időből, amely a megoldást hozhatná, hátat fordít, mintha az semmissé tehetné, amit nem akar vagy nem képes meglátni.”  
  • 2. az outsider kívülről kísérletezik a megoldással, absztrakt módon, elméletileg, a probléma aktualitásától időben is függetlenedve. Természetesen lemarad, visszaesik a múltba, kikapcsolódik a történések élő ritmusából.
  • 3. A „korszerűtlenségi koefficiens” /Ortega kifejezése/ azzal védekezik,  hogy a mai idő nem alkalmas a problémák megoldására, a régi az jobb volt, ezért nem is akarnak a mában részt venni, csupán élvezik az elődök kulturális javait. Ez az idő kifogásolás nagyon komoly áruló jel arra nézvést, ahogyan az egyéni és közös emberi sors szakadék által választódik el egymástól.

Az utolsó részben áttekinti a szerző a krizeológia irodalmát. Három részre tagolja:

  • 1. profetikus krízis művek az 1. világháborúig. Ezeket az írásokat filozofikus hangvétel jellemzi. .
  • 2. kulturális és történeti szempont, a 2. világháború végétől. Ezt az időszakot az amerikai pénzválság idejének mondhatjuk, Spengler munkássága fémjelzi.
  • 3. szekularizálódás kora, amelyben a főleg politikai, társadalmi és gazdasági, egymástól független elemzései a szétziláló erők.

       

Oroszlán

Mérleg
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére