Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

November Cerberus felhozatala az alvilágból

Ködravatal

Fakó opálos égen
a napbárka messze  bolyong,
lidércfényű nyirkos réten
november gomolyog,
homály ködében imbolyog.

Hunyorgó kevéske fény,
hideg ködcsepp pereg.
Csapzott zarándok könnyén
didergő szeretet.

Zokogás tépi az ólmos csendet.

Dermedt az álom,
halott a múlt.
Ravatalon gyújtott gyertya titka:
zárt lángban ég a szikra.

 

A mitológia két történetet is őriz a Skorpió csillagképről, mind kettőben a bosszú eszköze.
Az egyik Orion halálának története. Orion roppant erős, óriás termetű  vadász volt. Elbizakodottságában úgy nyilazott, mintha a föld összes állatait meg akarta volna ölni. Gaia, a fölistennő megharagudott rá, és egy skorpióval megmaratta. Orion is, a skorpió is csillagként került az égre.
A másik történet Phaethon halálával függ össze. Phaethon Héliosz napisten fia volt, de anyja úgy nevelte, hogy eltitkolta származását, semmi tudomása nem volt apjáról. Amikor felnevelkedett, és kiderült az igazság, rábírta apját, hogy egy napig ő hajtsa a napszekeret. Egy skorpió megmarta a lovakat, mire azok megvadultak, letértek pályájukról. Túl közel kerülvén a földhöz, megperzselték azt. Így keletkezett a Líbiai sivatag. Zeusz látta a földet fenyegető veszélyt, villámával agyonsújtotta az ifjút. A fiát gyászoló Héliuszt csak nagy nehezen tudta rávenni, hogy elfogja a mindenfelé  száguldozó lovakat, és újból pályára állítsa őket. Anyja megőrült fájdalmában. Három nővére könnyeiből borostyánok lettek, ők pedig nyírfává változtak.

Héraklész hőstettei közül Cerberus felhozatala  az alvilágból rendelhető a Skorpió csillagképéhez. Hadész ezt azzal a feltétellel engedte meg, hogy fegyver nélkül fogja el és sértetlenül vigye vissza.

Az istenek segítségével sikerült ez a feladat is.
 
Intraokuláris tumor  

L.: Te dolgoztál baleseti sebészeten, ugye? Meg tudtad szokni a látványt, a szörnyűségeket?
R.: A megszokás nem jó szó erre. Azt gondolom, az embernek tágul az életérzése, amikor megrendítő dolgokat él át.
L.: Magam sem értem, hogyan bírtam ki ezt az egészet, hogy lehet, hogy nem zuhantam össze, amikor kiderült, hogy a bal szememet ki kell operálni a belső tumor miatt.
R.: Hogyan derült ki?
L.: Nagyon egyszerűen. Porszívóztam, és egyszer csak észrevettem, hogy a bal szememmel nagyon homályosan látok. Először azt gondoltam, ez csak átmeneti, majd elmúlik. De nem így lett.
R.: Mi történt tovább?
L.: Elég hamar kiderítették, mi a baj. És a műtét volt az egyetlen megoldás.
R.: Hihetetlenül erős lélek vagy. De gondolom, a család is támogatott.
L.: Ezt nem mondhatnám. A gyerekek jobban belebetegedtek, mint én. A férjem, ő igen. Percig sem tétovázott. Azt mondta, ha ezt kell tenni, akkor más nem lehet. A testvérei, hát ők teljesen összetörtek.
A mi családunkban egyébként is mindenki krízisben van.
R.: Krízisben? Hogyan?
L.: Mi is négyen vagyunk testvérek, és mindenki krízisben van. Egyik nővérem akkoriban szülte a negyedik gyermekét, valójában nem igazán akarta. Súlyos depressziós és kényszerneurotikus lett.
Vakvágányon futott az én életem is 39 évig. Mindig tudtam, hogy másik vágányra kellene tennem, de nem lehetett átlépnem.
Semmi nem volt jó az életemben, éreztem, hogy körülöttem semmi sem stimmel. Leventével, a férjemmel is megbomlott valami, már nem tudtunk beszélgetni.
R.: Nem teljesen tudlak követni.
L.: Persze, mindjárt mondom.
Testvéreim közül hárommal pszichológushoz jártunk, Gábor bácsihoz.
Brutális apánk van, két nővéremet naponta félholtra verte.
Négy éves lehettem, amikor először azt láttam, hogy a nővérem elvesztette az eszméletét az ütlegeléstől. Anyám a sarokban sírt, de nem tett semmit.
Gábor bácsi kérdezte, mit éreztem? Mondtam, félelmet, hogy apánk bármikor megölhet és anyánk nem véd meg bennünket. Akkor azt hittem, hogy a testvérem meghalt.
R.: De már régóta nem laktok otthon. Vagy nem?
L.: Hat évig laktunk velük és ez megbélyegezte házasságunkat. Levente súlyos bőrallergiát kapott és azt gondolom, én is ezektől a félelmektől betegedtem meg.
Apám brutális, anyám bigott vallásos. Parancsra kellett örülnünk. Ha viháncoltunk, azzal hűtött le bennünket, hogy gondoljunk a nyomorultakra.
Egy nagy családi nyomástól szabadultam meg a betegségemmel.
R.: Ezt hogy értsem?
L.: A szememet kellett feláldoznom azért, hogy LÁSSAK.
Látva lássak, hallva halljak.
Mint az öreg férfiak sántasága is Jákob hadakozását idézik az Úrral.
R.: Az éneklés a te talentumod.
L.: Sokszor megfordul a fejemben, hogy nincs is tehetségem az énekléshez. Felkerestem a régi ének tanárnőmet, aki azt mondta, csak két igazán tehetséges tanítványa volt, az egyik én voltam. A szopránhangom mindig kihallatszott a kórusból, ezért altot énekeltem.

Ez az én szopránságom.
R.: Az egyik mellékvágány?
L.: Valahogy úgy.
R.: Szóló énekesnek kellett volna lenned.
L.: Ehhez nem volt elég bátorságom.
Apám nem tagadja meg magát. Nyáron Hollandiába mentünk. Nem bírta ki, hogy ne figyelmeztessen bennünket, meghalhatunk az úton.
R.: Vezetsz, ugye, egy speciális visszapillantó tükörrel?
L.: Igen.
Azzal győztem le a jövőtől való félelmemet, hogy vezetek. Hollandiába pedig  elvittük a nagylányunkat magunkkal.
R.: Sok mindennel foglalkozol, érdekes meglátásaid vannak.
L.: Remélem nem fog fellengzősnek tűnni, metafizikai nézőpontra tettem szert.
R.: Olvastam, amit az őssikolytól az éneklésig címen írtál.
L.: Szeretném megfejteni a rák betegséget.
Az indulat betegsége.
Hamis örömök, hazudott érzések. Azt kellett mutatni, hogy minden rendben van, harmóniában vagyok magammal.
Most kívánom a magányt, kevés emberrel tartok kapcsolatot
De anyámat nem lehet elfelejteni.
R.: Mire gondolsz?
L: Ha gyakoroltam, azt mondta, menjek el lisztért. Azonnal ugranom kellett volna. Ha félóra múlva indultam, ő már lement helyettem, vasvilla szemekkel üldözött el magától. Nekem csúszva, kézcsókokkal kellett esengenem kegyeiért, bocsánatáért.


R.: De Leventével és a gyerekekkel minden rendben, nem?

L.: Igen, ezek igaz dolgok.
Ezekkel így tudnék elszámolni.
Az is rosszul esett, amikor anyám arról panaszkodott, hogy már 70 éves és talán kevés ideje van hátra.
Én most, negyven évesen azzal vagyok elfoglalva, nekem mennyi van hátra.
R.: Senki nem tudja, mennyi van neki hátra.
Most sem jobb a szülőkkel való helyzet?
L.: Cseppet sem jobb.
Nyáron egy eperágyást akartunk ültetni Leventével a mi saját telkünkön. Apám beleszólt, ellenezte, meg akarta akadályozni. Ő is ordított, én is. Anyám sírógörcsöt kapott. Szidott bennünket, hogy nem tudunk ilyen kis dolgokban engedni.
R.: Ezekhez a dolgokhoz tényleg metafizikai nézőpont kell.
L.: Volt egy fantasztikus álmom:
Anyám a Balatonon volt, mi Pesten.
Kaptam egy táviratot, hogy rosszul van, azonnal menjek le hozzá.
Leutaztam.
Jött velem szemben az úton, olyan volt, mint egy négyéves kisgyerek. Fel kellett emelnem. Pehely könnyű volt.
Te mit gondolsz , mit jelent ez az álom?
R.: Sok mindent.
Szerepcserét köztetek, te vagy a felnőtt, aki őt felkarolod. Meg is teszed.
Az értékrend összetörését és megújítását. Például azt az értékrendet, amely a szülőket tökéletesnek és mindenhatónak látja.
L.: Az értékrendem valóban megújult.
Jobban értem az élet és halál kérdéseit.

 

Az időjárás és a lelki élet

 

A „időjárás” telitalálat szó abban a vonatkozásban, hogy a történés szféráját célozza, a mozgást, amelyet nem mi irányítunk, a szemünk láttára zajló eseményeket. A meteorológia szótárában remek kifejezések vannak: csapadékzóna, anticiklon, magas légköri nyomás, keleti / nyugati áramlás
és így tovább. Törekszik az előre bejósolhatóságra, a csillagászattal karöltve, amely le tudja írni az üstökösök pályáját is, például a Hallay. De a meteorhullást, ennek becsapódását, a  cunamit, a földrengést, olykor a vulkán kitörést nem sikerül előre jelezni.
Az időjárás megváltoztatni akarása sem hunyt ki teljesen az emberi lelkekből, törekvésekből. Esőcsinálók, vagy a felhőket száműzni akarók mindig fel- felbukkannak.  De vajon arra gondolnak-e az ilyen szándékú emberek, hogy a természetesség száműzésével soha sem fogják megtudni, miként alakult volna magától az időjárás.
Hihetetlen komplexitás teszi bejósolhatatlanná, rengeteg ismeretlen tényezővel.
De miért is kellene megváltoztatni?

Az időjárás a lelki élettel analóg.
Szerencsére sok ember van, aki nem akarja előre tudni a jövőjét, azt, hogy mi fog történni vele és mikor fog meghalni. Volt asztrológus, aki halál horoszkópokra specializálta magát. Sikerességi statisztikája nem ismert.
A lelki életet alakító energiák sokféle alakot ölthetnek, sokféle rezgés frekvencián működnek. Ha a csakrák függőleges ívén akarjuk elhelyezni ezeket, akkor az ösztöntendenciáktól a spirituális integrációig terjedő íven rajzolnak pályát. Az első csakra indulat világától, az ön- és fajfenntartás ösztönétől, a védekező és támadó impulzuson át az ismeretlen szándékok indítékától a hetedik csakráig kifinomultságáig rengeteg verzió van. Amikor valakiről azt akarjuk megállapítani, hogy jó, vagy rossz szándékok vezérlik-e, akkor az első csakra felségterületén evezünk.
Az „átkosban” volt egy olyan kategória a lakhatási jogcím megadására, illetve elvételére, hogy jóhiszemű, de jogcím nélküli lakos. Ha jóhiszeműség létezik, kell lennie rosszhiszeműségnek is. Van is. Ilyen például a negatív elvárás, az önmagát beteljesítő jóslat, a „tudtam előre” magatartás, amelyről nehéz eldönteni, hogy elkerülhető lett volna-e, és valamiféle önbüntetés van-e a  háttérben, vagy valóban feltartóztathatatlan esettel  állunk szemben. Mert bűnhődés szükséglet is munkál az emberi lélekben. Amikor a tettesek visszamennek a bűntényük színhelyére, az izgalom, amely korábban a bűn elkövetésére sarkallta őket, most a titok kipattanásával fenyeget. Mivel a titok a víz alá nyomott labdaként viselkedik. Ha nem is mély a megbánás a bűnöző lelkében, vagy javulási szándék sem bujkál benne, előbb vagy utóbb lebukik az elvétés kapcsán. Mint Kékszakáll, aki egy idő után nem retúrjegyet vett, mivel a feleségeket elégette a kazánban, és a jegy fölösleges pénzkidobás lett volna. Ám a jegyárus felfigyelt erre a botlásra. Az ilyen, tudattalanunkból jövő impulzusokat nevezi az irodalom bűnhődés szükségletnek.
A szélsőségek tekintetében is egyenlőség jelet tehetünk az időjárás és a lelki élet közé. Ha néhány napig hétágra süt a nap, biztos, hogy ezt szénfekete felhősödés és szakadatlan zuhogás követi. A trópusokon is lezuhan a hőmérséklet estére, a nappali forróság után. A lélek viharzásai is hasonlóak. Nemrég mesélte egy kismama, hogy családja szeretetteljes humorral figyelte féktelen étvágyát. Nevettek is a tempóján, ő is. De egy perc múlva hatalmas sírás tört rá, pedig nem érezte, hogy valaki megbántotta volna. Ezt a síró / nevető katarzist a színházi hatásból is jól ismerjük.

Akarva, akaratlanul is beleszólunk az időjárás alakulásába, például az  építkezéssekkel, amelyek nemcsak a táj arculatát változtatják meg, de a napsütés, a széljárás, a víz elvezetődés is markánsan megváltozik az épületekés utak alatt.
Nevelődésünk sincs a véletlenre bízva. Ruhákban járunk, aminek következtében bőrünk egészen másképpen lélegzik, mint a tengerparton született emberek bőre, akik félmeztelen flangálnak naphosszat a parton. Cipőkben járunk, amely a rugalmas, gördülő járást igencsak átformálja. A fáramászás, a gyümölcsevés a fáról, a folyóban úszás a városi ember életéből szinte  teljesen kimarad. A városi házak tenyérnyi kertjében a labda nem tud elgurulni. A városi házakban kevés olyan  kályha van, ahol a tűz pattoghat, ropoghat, loboghat. Az állatokkal való kapcsolat még a vidéki emberek állatokhoz való kapcsolatánál is sivárabb. Ivartalanított állatok és kalitkába zárt madarak, ott pedig  igavonásra befogott állatok szerepelnek.
Az éghajlat, az égöv, az égtáj szavak is képi utalásokat tartalmaznak a rejtélyes időjárással kapcsolatban. Utalás arra nézvést, hogy az időjárás dominálóan az ég által meghatározott, amely mintegy ráhajlik a földre. De a Földnek az Egyenlítőtől a sarkok felé való görbületét is tartalmazza, az időjárás földrajzi helyzettől való befolyásoltságát.
Az éghajlat komoly befolyást gyakorol kedély világunkra, természetünkre. A   dalos kedvű olaszok és a kicsit kilúgozottabb kedélyű északiak különbözősége szembeötlő. Itt, a mérsékelt égövön kicsit rövidebb ideig tartanak a szélsőséges hullámzások, a négyféle elem – a tavasz zsendülő levegője, a nyár tüze, az ősz esője, a tél kopár földje – elkeveredik. Temperare. A nevelődésünk során fékeződnek az indulatok, az önzések, az egocentrikus önérvényesítések. A lelki életben, jó esetben a bölcsesség és szeretet irányába tart a fejlődésünk.
Ami ezt a gondolatmenetet íratja velem a lelki élet és az időjárás összefüggéseiről, mélyebb analógia, mint hogy a déli emberek érzelmileg áradóbbak, az  északiak visszafogottabbak.

vonulatának analógiája munkál bennem.

Ez a hármas, amely nem egyszerűen befolyásolja, hanem alakítja életünket.

A természeti népek áldozatokkal újítják meg, vagy teszik folytonossá a természeti erőkkel való kapcsolatukat. Tűzáldozatokkal, ételáldozatokkal, az első termés, a zsenge áldozataival. Az idő szertartások mellett az időjárás istenei előtt is áldozatokkal rótták le tiszteletüket. Zeusz villáma sokszor hozott megoldásokat nehéz helyzetekben. Egyiptomban Széth, Ozirisz gyilkosa, a zivatar, a földrengés és a forgószél istene.
Egyszóval a mítoszokban a természet erőinek külön istenei vannak.
Ezek az istenek működnek az emberi lélekben is.


Nagy St. Albert
Pablo Picass

Albertus Magnus /1193-1280/
Isten ujja

Albertus Magnus Aquinói Szent Tamás tanítványa, a legendás kölni prédikátor.
Már korában misztikus varázslónak tartották, Ars Albertinának, Albertus Magnus
tudományának, illetve művészetének nevezték a mágiáját.

Úgy  tartották, hogy tiltott utakon, alvilági hatalmak segítségével jutott tudásához, és túlvilági hangok súgták meg számára a nagy titkokat.
A legenda szerint a bíborostól megbízást kapott a kölni dóm tervrajzának elkészítéséhez. Visszatért szobájába és jó ideig hiába törte a fejét, nem jött az isteni sugallat. Este a kolostor  refektóriumában a gyertya eloltását   forró fohásszal fordult a Teremtő felé, kérvén, hogy világosítsa meg elméjét.  Akkor a fal kettévált, mennyei világosság áradt szét, és négy férfi jelent meg: egy aggastyán, egy időskorú, egy javakorabeli és egy ifjú. Jobb kezükben körző, vonalzó, mérőléc és mérleg. Földöntúli szépségű szűz követte őket. Felrajzolták a falra a dóm alaprajzát.
Ekkor egy szolgáló testvér lépett a refektóriumba, lámpással a kezében, Albertust kereste. A látomás eltűnt. Albertus egyedül térdepelt a fal előtt. De a tervrajzot megőrizte emlékezetében, és ennek alapján el is készült a dóm.

Jámbor, tudatlan, együgyű gyermekként lett szerzetes, azt remélvén, hogy bölcs tudós válhat belőle. De sokáig úgy tűnt, hiába vár erre. Ezért egy éjjel elhatározta, hogy elhagyja a kolostort. Ám ekkor egy Szűzanya látomásban fordulat állt be. A Szűzanya, liliommal a kezében megkérdezte, hová megy. Elmondta keservét, lába elé omolván. Választ kapott:
Kívánságod teljesül:

 

 

- A föld legnagyobb tudósa és bölcse leszel. De mielőtt elhagynád a világot, ez a bölcsesség és éleselméjűség elvétetik tőled és megint ostoba, együgyű gyermek leszel. Miközben beszélsz a katedrán, Isten az ujját a szájadra teszi és örökre megpecsételi ajkadat. Homlokát megérintette a liliommal, és eltűnt. -

Albertus a középkor Arisztotelésze. Egységes és teljes világképet festett az életről. Nagy alkimista, aki kozmológiával, földtannal, botanikával, zoológiával, embriológiával foglalkozott, tapasztalatokra alapozottan.
Ipsi experimento probavimus.


Volt egy fecskéje. A terem egyik ablaka, ahol az előadásait tartotta, mindig nyitva volt. A fecske ki-beszállt, de ez őt egyáltalán nem zavarta. A gondnok testvér le akarta szedni a boltozat aljáról a fecskefészket, de ő nem engedte, mert cseppet sem zavarta a csicsergés és repkedés az előadás ünnepélyes hangulatát.


Már túl a hetvenen tartotta utolsó előadását, amikor egy mondat közepén elakadt. Ez soha korábban nem fordult elő nála. Éppen Isten létéről beszélt, amikor tanítványai látták, hogy fejét fény övezi. A fecskék csipogva repkedtek az egyébként néma csendben.
Majd megtört csendben előadta hajdanvolt látomását a Szűzanyával.

Lelépett a katedráról és többé nem tanított.

 


Halála napja, november 15-e, Albert napja.




Pablo Picasso /1181- 1973

A festői térlátás forradalmasítója

Picasso a spanyol szecesszió légköréből húszas éveiben, a századfordulón Párizsban a posztimpresszionistákhoz csatlakozott. De hamar kinőtte az – izmusokat, és elindult saját, önvezérlésű pályáján, megőrizvén hallatlan szuverenitását a 20. század nagy, kavargó áramlataiban.
Klasszikus és szürrealista, méllyen, szimbolikus és egyértelmű, játékosan könnyed, komoly elkötelezettsége játékos, és mindez egyszerre.

A kék és rózsaszín periódus után a kubizmushoz szokás őt sorolni, amelynek egyik megalapítója. Ez utóbbi avantgárd irányzat új térszerkesztése megmaradt a figuratív ábrázolás mellett, csak geometrikus alakzatokat, kockát, gúlát, gömböt  absztrahál.
Picasso új látásra tanít, dinamizálja, rugalmassá teszi a látást. Nem statikus képeket fest, hanem látványt, amilyen az a valóságban, ténylegesen, az adott pillanatban. Ez jól hasonlítható Sztravinszkij disszonáns hangzásaihoz, ahol sok a torz, ironikus, groteszk, harsogó, megütközést keltő hatás. Ám éppen ez  rázza fel az embert, ez lendíti ki megszokott laposságából.
Nagy vehemenciával fordul a primitívnek minősített néger művészet felé. Az érzékletes néger plasztikák iránti szenvedélyes érdeklődése új, néger periódust nyit művészi pályáján. Ez egybecseng a pszichológiában az archetípusokban, mint lélek mélyi ősképekben őrzött energiák felszabadításával, az imaginációval. Ez nagy lendületet ad a szürrealizmus irányába is, de Picasso nem skatulyázható be semmilyen kategóriába. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy Ő a nagy vágtázó, aki a collage-technikától a grafikán keresztül rézkarc sorozatig mindenben otthon van, de át is halad ezeken anélkül, hogy hosszadalmasan ott tartózkodna. Természetesen a politikai áramlatok sem hagyják  hidegen. Hazájában Franco van hatalmon, Párizsban a francia kommunista párt munkájában és a békemozgalomban vesz részt. Emblémájukat Ő rajzolja meg a békegalambbal

A spanyol polgárháború idején festi meg a monumentális Guernica képét, amely az aktuális politikai mondanivalón túl a szimbolizmus, a szürrealizmus, az expresszionizmus és kubista formalátás sajátságos, picassói ötvözete.

Picasso pályája a festői életrajza mellett magánéletbeli viharzásoktól sem mentes.

Részben szerelmi, részben politikai vonulatok hátulütői némi elvonulásra késztették 1945 után, amely visszavonulás nem volt mentes a nyilvánosságtól való félelemtől sem.
De jól tudjuk, hogy a közéleti szereplők a mindenféle emberektől mindenféle reakciókat kiválthatnak.
Ezeket az idő rostája teszi helyre.

 

Hűség / hűtlenség

 

A tulajdonságok párban vannak bennünk, de általában csak az egyik oldalt lehet látni. Sok esetben ami látszik belőlünk az igen ellentétes a rejtett oldalunkkal. Indítékainkat, szándékainkat mi magunk is alig értjük, és amivel ütközünk a külvilágban, az saját belső önellentmondásunk.
Hűség és hűtlenség kérdésében is gyakran egymás árnyékhordozói a párok. Egymás vonzáskörébe kerülnek, az ellentétes attitűdök: egy hűséges nő bevonzhat egy csélcsap szoknyavadászt, vagy egy hű férj egy nimfomániást. De ha látjuk széttéphetetlenségüket, egymásra ítéltségüket, nem gondolhatunk másra, mint hogy egyikük mélylelke a másik látszatképét tükörként jeleníti meg.
Így volt ez a harminc éves, három gyermekes fiatal asszony esetében is, aki házasságuk hetedik évében tudta meg, hogy az addig hűnek vélt férje számtalanszor megcsalta. Maga a férj állt elő a vallomással, amely igen felbolygatta életüket. Egyfajta nem lehet elfogadni és nem lehet nem elfogadni helyzet állt elő, hiszen ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni.
A fiatal anya hűség értékrendjének összetört cserepein nagy érzelmi hullámveréseken esett át. Egyik pillanatban arra gondolt, azért mégis csak jobb, hogy a férje mindent elmondott. De rögtön az jutott eszébe, vajon megváltozik-e. Vagy csak ezután nyíltra akarja vinni hűtlenségét, majd hogy nem kérkedve a saját magának megszabott szabadságával? Egyáltalán mi változott azzal, hogy minden kiderült? A másik pillanatban viszont arra gondolt, jobb lett volna, ha nem mondja el. Mert ha minden marad a régiben, ő pedig „megbocsát” neki, akkor valójában az ő tudtával teszi tovább ugyanazt, az pedig elviselhetetlenül megalázó. Adja rá áldását, jóváhagyását?
Roppant zavaró volt az is, hogy a férje mindig azt mondta, őt szereti, és azt állította, hogy azok a rövid futamok a házasságukat lényegében nem sértik. Maga sem tudja, mi készteti erre őt, és körülményekre alig emlékszik.
Felmerült az is, hogy a férje beteg? Ugyanis fennen hangoztatja, hogy egyáltalán nem érzi betegnek magát. Néhány pszichiáterhez elmentek, ahol készségesen előadta a történetet.
Az együtt maradás megfekélyezett lett, a válás alig kivitelezhető, főleg a gyerekek miatt.

Egy másik hasonló esetben a nem vallomás révén derült fény a valóságra, hanem a titok kipattant.
A férj lebukott, házasságuk huszonötödik évében.
A férj először tagadással próbálkozott: „Mit képzelsz rólam? Hogy is feltételezhetsz ilyet? „ De a szaporodó gyanús telefonok után már nem ment a hitegetés, hazudozás, tagadás.
Előállt az „ez nem lehet igaz!” elképedés. Majd belevetették magukat a történet kibogozásába, hogy mi történt és főleg miért. Ők is felkerestek néhány pszichiátert, és szakirodalom tanulmányozásába kezdtek. Sok gyermekkori élmény bukkant elő mindkettőjük múltjában. A nőnél előjött, hogy nyolc éves korában egy ügyvéd molesztálta. Valami szerszámot kért a kislánytól, majd ölébe vonta és fogdosni próbálta. A kislány össze-vissza karmolta. A sima beszédű ügyvéd kimagyarázta magát. A férjnek az anya komplexusa jött elő. Az addig tabunak számító mamáról az derült ki, hogy átkozott boszorka volt. Nem igazán segítettek rajtuk. Néha az asszonyt hibáztatták, hogy nem szereti igazán a férjét, ez különösen rosszul érintette őt. Úgy érezte,, összeesküsznek ellene és a férjét védik, amikor arról beszélnek, lépjen túl az egészen. Az is zavarta, hogy a férje szélsőséges reakciói, már mint a sírás, könyörgés, tagadás, hazudozás, mentegetőzés nemcsak a bizalmát nem állította vissza, de komoly gyanú ébredt benne, hogy a férje pszichopata lehet. Végére akart ennek járni, hogy tudja, képes lesz-e megváltozni, vagy nem.
Még az is gyanús volt, hogy ebben a kutatásban a férje készséges partnernek mutatkozott. A fullánkot, hogy mindennek nem lett volna szabad megtörténnie, ez a készséges együttműködés nem húzta ki. Inkább azt érezte, ezzel a férje megszabadul a felelősségtől.
Azon végképp nem tudott az asszony túllépni, hogy a férjének nem volt lelkiismeret furdalása, igazoló elméleteket gyártott az abnormális viselkedésére. Minden feltolult benne a gondolatra, hogy egy pszichopatával élje le az életét.
Gyilkos indulatok gerjedtek benne, bosszú, gyűlölet, megvetés, lenézés. Néha kést ragadott, ilyenkor le kellett fogni őt.
A férj váltig azt állította, hogy ezek a „gyalog prosti” nők lényegében a házasságukat mentették meg, mivel azok a feszültségek más módon nem voltak levezethetők. Néha úgy érezte, anyja zsarnokságát torolja meg, máskor minden nőben az uralkodni vágyást vélte felfedezni. Beszélt félelmeiről, jéghideg végtagjairól, kézremegéséről. Azt összegezte, hogy ezek a nők nem voltak örömforrások számára.
Az asszony fegyvere a válással való fenyegetőzés volt, ilyenkor a férje meghunyászkodva a negatív agresszióhoz folyamodott.

Ezek a hűség / hűtlenség történetek Héra és Zeusz házasságát idézik a mitológiából. Amikor Héra megelégelte Zeusz hűtlenségeit, bánatában magányba vonult a hegyekbe, a boldog fiatalsága színhelyére. Zeusz látta, hogy nem akar visszatérni hozzá. Azzal próbálta felszítani a féltékenységét, hogy bejelentette: megnősül és új asszonyt visz a háthoz. Megrendezett egy bohókás esküvőt, ahol a mennyasszony egy szobor volt a fátyol alatt. Ez a tréfa megnevettette Hérát és visszatért trónjára.
Mert a trónfosztottság, a száműzöttség még rosszabb lett volna.

 

Imagináció

 

Ha egyetlen kulcsszóval akarjuk kifejezni a Skorpió jel, és a Plútó titokzatosságát, szenvedélyességét, legyőzhetetlen mágikus erejét, az csak az IMAGINÁCIÓ lehet.

A kifejezéssel már Jakob Böhménél /1575 – 1624/ találkozunk. A 16. és 17. század misztikusai, mágikus gyógyítói, vallás reformátorai, csillagászai, alkimistái, művészei olyan meglátásokat, felismeréseket, műveket hagytak az utókornak, amelyeket ma is csak megcsodálhatunk. Jakob Böhmé az  imagináció megfogalmazója misztikus úton jutott oda, amelyet ma a modern pszichológia próbál leírni.
Az imagináció nem azonos a képzettel. A képzet egy jelen nem lévő tárgy elképzelésére vonatkozik. Az imagináció transzcendens  képesség, belső látás, a valóság megjelenítése, a pillanat betöltése szentséggel, Isten jelenlétével.
A pszichoterápia egyik legmodernebb ága az aktív imagináció, egy belső képünkből indított történéssorban való aktív részvétel. Egy mentális képre koncentrálunk, és ügyelünk arra, hogy a természetes esemény sorozatát ne szakítsuk meg, tudattalanunk  képsorozaton keresztül viszi végbe részvételünkkel az egész folyamatot.
Önismeretünk nagymértékben az imagináció függvénye.
A négy evangélista közül János jelenti a Skorpiót, amelyet a sas és a főnix is szimbolizál.



Ezek a jelképek híven őrzik a Skorpió összetettségét, a halállal, a túlvilággal való folytonos kapcsolatát. A sas nemcsak ragadozóként csap le áldozatára, hanem felszállva maga fölé túlemelkedést, a földhözragadtság legyőzését is jelenti. A főnix madár az örökkévalóság jelképe. Időről-időre a maga készítette máglyán  elégeti magát, majd hamvaiból újraéled.
A Skorpió jel szélsőségessége a tűz – víz kettősségből fakad: egyesíti magában a vízjelek transzcendens képességeit és a tűzjelek heves lobbanékonyságát. Felismerései valóságos isteni szikrák. Hallatlan ismeretszomj és rendkívüli kapacitás jellemzi. Probléma látása és probléma kezelése egészen kiváló.
A paranormális jelenségek vonzáskörében és a természetfeletti erők kezelésében elsősorban a Skorpió-szülöttek tűnnek ki. Megjelenésükből is ez sugárzik: a faszcináló, átható tekintetükből, koromfekete, olykor az orr fölött összenőtt szemöldökükből, egész sajátságos intenzitásukból. Közülük kerülnek ki a kegyetlen, ördögi szépségek, mint például Hófehérke mostohája. Erős életcél jellemzi a szerelemben, politikában, munkában, játékban, nyomozásban. Mazochisztikus ösztön is munkál bennük, óriási önfegyelem, vasakarat, hihetetlen fájdalomtűrő képesség és megújulás. A rejtély és veszély valóságos mágnesként vonzza őket, halált megvető bátorsággal képes küzdeni azért, amit fontosnak érez a maga számára. Magnetizmusa a vulkán erejéhez hasonlítható.
Hatalmas alvásigény jellemzi, az alvásban úgy feltöltődik, mint az akkumulátor.
Zsenialitása mellett mélységes gonoszságot is tud mutatni. Ha rossz irányt vesz, bestiális bosszúállás, brutalitás, kegyetlenség, alattomosság, lelkiismeret nélküli ártás jellemzi. A legveszélyesebb bűnöző típus általában a skorpió jelből kerül ki. Teljesen egyedül terveli ki és viszi végbe tetteit. Szadista, megszállott, eltéríthetetlen.
Uralkodó bolygóját, a Plútót csak 1930-ban fedezték fel, akkor a Rák jelben volt. A leglassúbb bolygó a jelenlegi tíz között, mintegy 250 év alatt halad keresztül az ekliptikán.
Az atomkorszak fűződik a felfedezéséhez. Mitológiában az alvilág ura. A metamorfózis, az átalakító erő a legfőbb elv, amellyel jellemezhető. Atom vonatkozásában fizikai meghajtás nélküli mozgást jelöl. Ez a gondolati út, a maghasadás, a láncreakció. Mágia, alkímia, sajátságos kettősségek, mint:

  • angyal – ördög,
  • aszkézis és féktelen ösztönélet,
  • szellemi hatalom és tömegpusztítás,
  • misztikus emelkedettség, és makacs megátalkodottság, cinikus hitetlenség.

Mint fentebb említettük az imagináció kapcsán, a személy rejtett, belső képességeit fejezi ki, olyan mélységekből, amely egyetemes, vagyis a kollektív tudattalanunk ősképeinek energiája.
A korszellem kifejezője is ezáltal, olyan képeket aktivizál, amely sok embert érdekel, szólít meg személyében.
A 20. századot a brutális világháborúk mellett az emberek hatalmas metafizikai sóvárgásával is jellemezhetjük. Egyre több emberben támad sejtelem a magasabb dimenziók valósága felé, egyre többen keresik az átalakulásuk, felemelkedésük lehetőségeit. A racionális megismerés mellett az irracionális, az imaginatív útkeresésnek is jut hely.
A tudatos és tudattalan lélekrész kettéváltsága, konfliktusa a középkorban a hit és tudás kettéváltságában jelentkezett.
A mai korban imaginatív művészetnek nevezhetjük a kultúrát, a társadalmat, az emberi kapcsolatokat, az egész önkifejeződésünket forradalmasító irányzatokat. Picasso a látást, Sztravinszkij a zenét, Joyce a nyelvet forradalmasította, Einstein térszemlélete nemcsak a fizikában nyitott új dimenziót. Proust felfedezte a pszichológiai élményidőt. Ma már tudjuk, hogy az elemek nem állandó tényezők, hanem halmazállapot változások.
Az imagináció folyamatában az a kép aktivizálódik, amelyet a pszichológia archetípusnak nevez. Megszólító erőt jelent: a kép néz, a vers olvas bennünket. Nem lehet szabadulni a hatásuktól.
Az imagináció élménye racionális intellektussal nem közelíthető meg. Az ilyen élmények lenyűgözőek, alig oszthatók meg másokkal. Megrázó, felkavaró hatásúak, megborzongás utal a magasabb hatalom jelenlétére, a szentségre.
Felejthetetlenek és átalakító hatásúak.

 

Cziffra György
Robert D. Hare

 

Cziffra György: Ágyúk és virágok
Zenemű Kiadó 1983.

 

„Akár Franciaországban is születhettem volna,
ha nem jön közbe egy és más.”

 

 

Egy zongora virtuóz önélet írásának muzsikáló szövegét olvashatja, aki kézbe  veszi  Cziffra György könyvét. A 38 éves korában tragikusan elhunyt fiának inspirálására írta, illetve mondta kazettára magyarul és franciául. Ezt a kézirat-, illetve kazetta változatot alakította a francia kézirattá, apja egy japán hangverseny körútjának idején. A könyv magyar kiadásának „ajánlása” fiának szól, akihez nem csupán az apai szeretet fűzte, hanem erős művészi kötelék is. Az ugyancsak rendkívüli zenei adottságokkal megáldott fia volt képes megörökíteni apja improvizációit, hallás után rögzítve azokat, papírra írván a „sokrétű és komplikált hangzuhatagot”. 11 improvizációt örökített meg huszonévesen.
Engedjünk lelkünkben teret eme apa-fiú kapcsolat utórezgésének.
A könyv címe Schumann Híres mondását idézi, aki Chopint hallván zongorázni így szólt: „virágok közé rejtett ágyúk”.  De persze a hosszú katonáskodás és börtön évei is belejátszhattak ennek a címnek az előhívódásába.
Több helyütt is említi a szerző, hogy akár Franciaországban is születhetett volna. Ugyanis szülei ott éltek, apja kávéházi muzsikus volt. Az 1. világháborút követően azonban kiutasították őket, mivel Magyarország és Franciaország nem volt szövetségben. Anyja a két lánnyal Budapestre jött és Angyalföldön élt egy barakban. Férjét internálták. György fiúk csak ezután  született, 1921.november 5-én, amikor apja az internálásból hazatért. A könyv ennek a nyomorúságos életnek a megidézésével kezdődik, az indító fejezet címe: A nyomorúság tutaján.
A zongorával úgy került kapcsolatba, hogy nővére, aki akkoriban család fenntartó is volt, egy pianínót bérelt. A beteges, gyenge, nagyrészt ágyban fekvő fiúcskát apja eleinte nem is engedte gyakorolni. Így ő képzeletben zongorázott. De hamarosan megmutatkozott rendkívüli képessége, amikor már nem lehetett visszatartani a különféle dallamokra való improvizálástól. Öt éves volt, amikor az Angyalföldön járó vándorcirkuszban fellépett, bármilyen dallamra improvizált. Tíz fellépés után kimerült és megbetegedett. A cirkusz továbbállt.
Nyolc éves,  amikor egy vándorárus blöffből elküldte őt Dohnányi Ernőhöz, a Zeneakadémia akkori igazgatójához. A blöff jól sült el: felvették az Akadémiára 8 évesen. Ezzel a vándorárussal még egyszer összehozta az élet, de akkor nem lett „sorsa hírnöke”, hanem a disszidálási kísérletben elfogott és bebörtönzött ember pribékje. Kisfiát és feleségét két, őt magát három évi börtön várta.
19 évesek voltak, amikor Soleikával összeházasodtak. 1942-ben katonai behívót kapott. Az 1943-ban született fiát csak 3 éves korában látta először, amikor a háború végeztével leszerelhetett és kiléphetett a hadsereg kötelékéből, 1946. szeptemberében.
Idézhetnénk a nem mindennapi megpróbáltatásokat, a katona szökevény életét a megszállók és felszabadítók két tüze között, a farkasokkal való gránátos csatát és megszabadulást, vagy a németeknek való zongorázását, amikor felmentették a kezét eldurvító munkák alól, hogy zongorázhasson. De keveset értenénk a történetéből, ha csupán a külső eseményekre fókuszálnánk és nem a belső, saját magával vívott küzdelmeit idéznénk, amely az angyalföldi nyomortól a Senlis Királyi Kápolna Liszt Ferenc hangversenyterméig tartó megvalósítási út. Ha nem az önmagára találást, a talentumáról való számadást, a művészet titkainak megtalálását látnánk az akadályokban, a börtönben, a saját árnyékától való menekülésben. Miként maga is írja:

"Barátaimra és ellenségeimre bízom, határozzák meg ők, hogy viszontagságaim a rossz sors következményei voltak-e, vagy a tűzkeresztséget jelentették."

Valamiféle Odisszeuszi igát, amelyet a naphősöknek végig kell járniuk, hogy az lerázódhasson róluk.  
A katonaságtól való megszabadulás és az 56-os disszidálás közötti 10 év különféle éjszakai szórakozóhelyeken való zongorázással telt, tarkítva a 3 éves börtönnel, amikor kőbányában dolgozott. Már-már úgy tűnt, semmiféle fordulat nem jöhet életében, amikor egy tanár a Zeneakadémiáról, hallgatván játékát, egy minisztériumi emberrel felkereste és hangverseny lehetőségeket ajánlott fel.
Elkövetkezett hát a stílusbeli önmagára találás ideje.
1956.okt.22-én Bartók II. zongoraversenyét adta elő..
Másnap: irány Nyugat.
Meglepődve tapasztalta, hogy külföldön ismerik és lemezeit árulják.
Megnyílt előtte a világ. Ama szereplés, amelynek ősképe ötéves korában bukkant elő Angyalföldön abban a vándorcirkuszban.
Át- és átszövi írását a Liszt Ferenc szellemiségével és műveivel való mély – már-már reinkarnációsnak sejthető – kapcsolódás. Mint írja, Liszt Ferenc az egyetlen, akinek megadatott, hogy még életében beléphetett a zongoristák Pantheonjába. Liszt Ferenc „óriásokra méretezett örökségének továbbvitele” adott erőt a teljesen romos Királyi Kápolna rendbehozatalára Senlisben André Malraux, az akkori kulturális miniszter tanácsára tette a az Alapítvány székhelyét a VI. századi Szent Frambourg által épített kápolnába. Maga a miniszter is elcsodálkozott az események furcsa szövődésén, hogy Attila egyik leszármazottja visszajön Franciaországba és helyreállítja az első király kikiáltásának templomát. A láthatatlan szál, amely a magyar Zeneakadémiát és a francia földön Liszt Ferenc nevével fémjelzett auditóriumot összeköti.
Többször el kell olvasni Cziffra György önéletírását, hogy valóban megérthessük azt a bölcs békét, amely számára is világossá teszi, hogy a kora gyermekkortól hordott üzenetet  igenis az ágrólszakadt bohóc életformában tudta beváltani. Hogy éppen a hánytatott  életforma tanította meg sok mindenre, amely az előadói .mesterségnek fontos tartozéka, nélkülözhetetlen eleme.
Chopinről írja:
„ Csak azért született ujjá, hogy egybegyűjtse előzetes inkarnációinak felfedezéseit. Lehetséges, hogy mások is megírhatták volna csodálatos gyászindulóját, de az a fajta elképesztően valós zúgás, suttogás, amellyel a valódi szél fúj, mormol a sírok felett, amely ennek a darabnak az epilógusa, csak olyan valakiben születhetett meg, akinek a halál misztériuma már jól ismert élmény, amelyet már megélt.”

Ezt akár saját magáról is írhatta volna a zongora titán, aki Dohnányi Ernő Kohinor gyémántnak titulált, amikor 8 évesen játszott bemutatkozásképpen.

 

Robert D. Hare : Kímélet nélkül

A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa.
Háttér Kiadó  2004.

A társadalom fehér cápái, rablólovagjai.

Visszafogott hangnemben egyszerűen antiszociális személyiségzavarnak mondjuk a társadalom számára deviáns magatartásformát, amelyet a kemény szakma pszichopátiának mond. A törvényszéki pszichiátriai intézetek is Pszichopátiai Szűrőlistát alkalmaznak annak eldöntéséhez, hogy a fogvatartott őrizetéhez milyen biztonsági fokozatot rendeljenek. A kutatók anatómiai és biológiai okokat keresnek, mint például a frontális lebeny dysfunkcióját, vagy a mentális szerveződés folyamatainak torzulását. Megnyugtató felismerésekről nem számolhatunk be.
Az is tény, hogy már a korai gyermekkorban is mutatkoznak magatartási problémák: csalás, hazudozás, lopás, gyújtogatás, iskolakerülés, órák alatti rendetlenkedés, vandalizmus, erőszak, megfélemlítés, szökés, korai nemi élet, állatkínzás és így tovább.
Mindezekből a hajlamokból a kifejlett bűnözésnél is megmarad a rémtettek, a groteszk szexuális képzelgés vonzereje, kiegészülve a hatalomhoz, kínzáshoz és halálhoz fűződő furcsa kötődéssel. Felnőtt korra kialakul a sokkoló kép, amelynek néhány példája:

  • bandalovagok, terroristák, szektavezetők, zsoldosok, szervezett bűnözők,
  • csempészek, emberrablók, zsarolók,
  • drogbárók,
  • kamarából kitiltott ügyvédek, praxistól megfosztott orvosok,
  • gyermekgyalázók,
  • nemi erőszakot elkövetők,
  • csalók, szélhámosok, értékpapír kereskedők, zugbrókerek, hazárd- és szerencsejátékosok,
  • feleségeiket kínzók,
  • gazdasági bűnözők, gátlástalan üzletemberek,
  • szerelem betyárok, házasság szédelgők,
  • sorozatgyilkosok, hogy csak a főbbeket említsük.

A meseirodalomból Kékszakáll a legismertebb figura.
A tünetek már rendelkezésre állnak a hosszú pszichológiai és igazságszolgáltatási gyakorlatból:

Érzelmi és interperszonális szinten:

  hamisság, felszínesség,
egocentrikusság, nagyzolás,
megbánás és bűntudat hiánya,
megtévesztés, manipuláció,
érzéketlenség.

Társadalmi szinten:

impulzivitás,
magatartás kontroll hiánya, izgalom,
feszültség szükséglet,
korai magatartási zavarok,
felnőttkori antiszocialitás

Csak a pillanatnak élnek, cél és tervezés nélkül, a következményeket nem mérlegelik. Kiszámíthatatlanok és következetlenek.
A bűntudat, a lekiismeretfurdalás, a megbánás, az okulás, a változás nem jellemzi őket.
Behízelgő modoruk nagy segítségükre van, de mindezt valódi empátia nélkül képesek gyakorolni, hogy kímélet nélkül gázolhassanak át megrökönyödött áldozataikon.

 

Érdek
Árulás

 

Érdek

Sokan úgy tartják, hogy a politika érdekekről szól, paktumokról, alkukról, titkos egyezkedésekről, amelyeket jobbára mások feje felett és háta mögött kötnek, és mindig valaki rovására. Ennek ellenére még az is lehet, hogy rendjén valónak találják.
Nemrégiben egy kliensem hozott egy álmot, amelyben ő érdek házasságot kötött. Hozzáment alibi  és reprezentatív feleségnek egy magas pozícióban lévő férfihoz, ezzel anyagi problémái teljesen megoldottnak tűntek.
Ébredéskor rossz érzése támadt az érdekházasság pejoratív vonatkozása miatt. A fejtés során felmerült, vajon van-e a jelenlegi házasságának érdek vonzata? Először azt mondta, nincs. De amikor kissé eltűnődött, az jött elő, hogy talán a gyerekek. Ő mindenáron anya akart lenni, egy zátonyra futott kapcsolat után. Férjének viszont már volt gyermeke, és anyagilag eléggé lenullázódott helyzetben volt. Ebbe belegondolva úgy nyilatkozott, hogy ebben a vonatkozásban minden házasság érdekházasságnak mondható.

Elgondolkoztunk a szó etimológiáján és széles származék szavainak holdudvarán. Az „r” mássalhangzóhoz csaknem minden magánhangzóval lehet kétbetűs szót alkotni a magyar nyelvben:

  • ár, ér, ír, őr, úr, űr.

Itt most az „ér” szót vesszük górcső alá:

  • főnévi értelemben vérér, kis folyócska,
  • igei értelemben az érni, érinteni, odaérni, megérni, elérni, felérni szavak jönnek elő,
  • ér valamit = értéket, mértéket jelöl,
  • az érem ennek tárgyi megfelelője,
  • érvény, hatóképességet takar,
  • érdek célorientáltságról szól,
  • érdem, az elért eredményről,
  • érez, érzékelési folyamatok sokasága,
  • ért, értelem, megértés, a létértelem szellemi szükséglet
  • érintés, megborzongtató élmény.

Ezekben a sorozatokban az érdek mindenképpen az alacsonyabb rendű szükséglethez, szférához kötődik, mert alku tárgya lehet és megfizethetőségi kategória. A meg nem vásárolható értékek más szférából valók.

 

Árulás

Az „ár” szó már önmagában is markáns jelentésű, ellenértéket, vételárat, becsértéket jelöl, amelyen valami eladható vagy megvehető.
Mindennek ára van, szoktuk mondani.
Markánsságát fokozza, hogy többjelentésű:

  • áradatot is jelöl, a víznek a medréből való kilépését és pusztító szétömlését, sodró hullámzását, a dagályt.
  • szúrószerszámot, amellyel a bőrt szúrják át,
  • valamint terület mértékegységet,
  • elvont vagy átvitt értelemben pedig erkölcsi, kockázati, áldozati árat.

Ez utóbbi olyan megfogalmazásokban bukkan elő, mint élete árán, mindenáron, vagy semmi áron.
Már a főnévi formája is tartalmazza azt a mozgást, dinamikát, amelyre az igei alakok épülnek: árad, áramlik.
Az ÁRU alapját is ez a szó képezi, mint az adásvétel témáját jelölő tárgy. Ennek a kapitalizmusban igen centrális helye van, mivel ez a rendszer a kereskedelemről és haszonról szól. Hozzátartozik az „árul” ige, megvételre kínál, vagyis kereskedik.
Ám a pejoratív ÁRULÓ és ÁRULÁS szavakat megfinomítani alig lehetséges, mert itt durva lealacsonyítás történik:

  • megvételre kínálnak egy olyan elvont értéket, amelynek pénz ellenértéke nincs.
  • ilyen a szerelem, a tudás, a bölcsesség, a művészet, egy közösség, az állam, az ország ügye, etc.

Milyen ellenértéke lehet annak az erkölcsi értéknek, amely az égi rendhez igazodóan JÓ? Egyszerűen jó és igaz, amelyet követni lehet anélkül, hogy félrevezetődnénk. Ezt nem lehet áruba bocsátani, erre nem kell licitálni, ez csak példaadással követhető, többnyire szavak nélkül, magatartásban, kisugárzásban, megfoghatóság nélkül. Miként a napsugarakat sem lehet kévébe kötni.
Minden árulás prototípusa Júdás Messiás elárulása 30 ezüst pénzért. Ezeket a végén szétszórta és felakasztotta magát.
Mert akit meg lehet vásárolni, azt nem érdemes megvásárolni.
És igaz árat kell fizetni a misztériumok titkaiért.

 


Bad seed
 

Hogyan is lehetne megérteni. felgöngyölíteni azt a rengeteg fonák helyzetet, amely a világban olyan nagymértékben eluralkodott? Milyen kiindulópontot lehetne találnunk az irányváltoztatáshoz, a válságból való kilábaláshoz? Csak egy röpke példa:

  • Ciprus válsággal küzd a 2013-as esztendőben, mindenféle eshetőséggel próbálnak a segítségére sietni. Áprilisban egy „elszámolás” történt, úgy számoltak, hogy 17 milliárd eurós csomag megakadályozhatja az államcsődöt, de az derült ki, hogy 23 milliárd euró kell. Ezért az aranytartalékából kell beáldoznia.

Az efféle fonák helyzetek elszaporodása komoly nehézségeket okoz a közéletben. A bajokkal párhuzamosságban a világot jobbítani akaró törekvések is felütik fejüket. Ezek jobbára naiv, parciális, kicsinyes, nagyon kis hatósugarú elképzelések, amelyek sokszor nem hogy javítanának, de inkább destruálják az amúgy is ezer sebből vérző, abnormális folyamatokat. Zöldek, állatmentők, szakszervezeti vezetők, aktivisták szállnak ringbe, kis fejszéjüket nagy fába vervén. Ezek a törekvések azokhoz a megfeneklett gyógyításokhoz hasonlíthatók, mintha egy belgyógyászati megbetegedés bőrkiütéseit kenegetnénk anélkül, hogy magát az alap betegséget gyógyítani próbálnánk.
Ha már kiindulópontot keresünk az irányváltáshoz és a mindenféle válságból való kilábaláshoz. a MAGBÓL kiindulhatunk:

  • a jó magnak jó termései,
  • a rossz magnak rossz hajtásai vannak.

Tettek esetében a magnak a SZÁNDÉK a megfelelője.
A tiszta szándék a jó mag.
Vegyük például a gyarmatosítás szándékait:

  • A hajózás fénykorában, a távoli földrészek felfedezésével párhuzamosságban elindult a földfoglalás, a természeti kincsek elrablása, a bennszülöttek leigázása, rengeteg embertelenséggel fűszerezve. Mohóság, kapzsiság, kegyetlenség teljesen elfogadott gyakorlata ez, jóllehet a felek között igen kiéleződtek az ellentétek. Ma is zajlik gyarmatosítás, csak nem hajózással és nyílt leigázással, hanem burkoltabb „befektetésekkel”.
    Ha valaki ebben a kérdésben csak azt látja,hogy a szerepek felcserélődtek, és az elnyomottakból lettek az elnyomók, az a gyarmatosítás fővédnöke. Ennek legbeszédesebb gyakorlata volt a 2. világháborút követő proletárdiktatúra és kommunizmus, amelynek a módszerei semmivel nem voltak kifinomultabbak, mint akár melyikmás terror szervezeté. De az igazi következtetés levonása hátravan:
  • a proletárdiktatúrának azért kellett megbuknia, mert a proletár nem alkalmas arra, hogy vezetője legyen a nála sokkal kvalifikáltabb, képzettebb, szélesebb látókörrel rendelkező embereknek .
    Mint ahogyan minden diktatúra bad seed, mivel egy önkényes szempontot igyekszik rákényszeríteni másokra, az igazi, átütő szellemi erő hiányát erőszakkal próbálván kompenzálni.

A jó szándékot keressük, mint jó magot, amelynek jó termései lehetnek. Ezt a gyarmatosításnál, leigázásnál, embertelen túlkapásoknál nem fogjuk fellelni. Hasonlóképpen, amikor arról beszélünk, hogy a politikusok a „hatalomban” vannak, rossz hangsúlyt adunk a közélet eme szereplőinek. Mert a politika elsősorban közéletiség, szolgálat, csak másod sorban hatalomgyakorlás, irányítás, kormányzás. Mint annak idején a hajós kapitánynak a tenger erőivel kellett megbirkóznia, ha nem akart odaveszni, oly módon kellene a kormányoknak kormányozni a mai időkben, és nem pöffeszkedni. Semmiképpen sem szabad a politikát érdekeknek gondolni, húsos fazéknak az államkasszát, amelyből szabadon lehet rabolni.
Nyilvánvaló, hogy az igazi politikusnak „születnie" kell, miként a „poéta nascitur” mondás is utal erre a fontos tényre. Veleszületett intelligenciával, nemességgel, bölcsességgel kell rendelkeznie a szenátornak. Ez a „demokratikus” választási kampányokból teljesen hiányzik. Ha akárkiből lehet államelnök, az akárki államelnök lesz. Inkább csak pünkösdi király, aki csetlik-botlik a bársony szőnyegen, amelyen vonulnia kellene, ha nem zörögne rajta a szerep bő ruhája, amelyet nem tud betölteni. Mintha öt számmal nagyobb ruhát öltött volna magára, vagy öt számmal nagyobb cipőben próbálna botladozni.
Maradjunk a gyarmatosításnál, mint a minden korban meglévő világhódítási buzgalomnál. Ha igazán belegondolunk ezekbe a világhódításokba, csupa megfeneklettséget, bukást, csúfos vereséget láthatunk. Legyen szó hadi hódításról, mint a rómaiak vagy Napóleon esetében, vagy vallási természetű, mint a török hódoltság, a hajózási gyarmatosítás, bármilyen háborúzás, vagy napjainkban a tőke kapitalizálása. A bad seed minden esetben jelen van. Ez a gyenge pont, amely minden esetben zátonyra futtatja ezeket az indítékokat. Hatalmi törekvések, amelyek nem számolnak határaikkal, korlátaikkal.

A jó mag azért hoz jó termést, mert az indítékban a végcél is benne van, elég muníciót jelent a kikerekedéshez, ahhoz, hogy végbe vigyen egy folyamatot. De ahol hézag van, például a tisztességben, a jogosságban, az emberségben, ott erre újabb hézagok rakódnak, a hiány hiányt generáló dinamikája végül kudarc örvénybe torkollik.
A közéleti embereknek, akik ilyen szerepekre születtek, még az átlag emberek projekcióival is meg kell tudni birkózniuk. Nem is beszélve a tágabb dimenziókban való jó tájékozódásról. Ha a szándékuk nem igazi – vagyis bad seed – akkor a csőd elkerülhetetlen.


Gnómák    
 

A gonoszoknak csak a gonoszok felett van hatalmuk.

Az egyensúly egyensúlytalanságok egyensúlyából áll.

A művészet az élet szellemi megoldása.

A művészet pszichikai tett.

Szerendipitás: mást találni, mint amit keresünk.

Kívül keresni és belül találni.

Nem azért halsz meg, mert beteg vagy, hanem mert élő vagy.                                                                                         /Montaigne/

A betegség önmagában nem létezik, csak beteg emberek vannak.                                                                                        /Hippokratész/

Csak a tévelygők hiszik, hogy a világ elveszett.
                                                            /Cziffra György/

A hullám erejét a mögötte álló óceán adja.

Istent a láthatatlan kapcsolaton keresztül kell megtalálnunk.

Szentség = az erő erejének ereje.



Az élet zarándoka

 

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./


Hamvas Béla gyakran utal a lét és az élet koordinátájára.:

  • a lét az egyetlen, amely nem a teremtéssel jelent meg, hanem öröktől fogva van,
  • mivel a lét maga a Teremtő: The Divine is only real.
  • Isten a teremtményeitől nem különül el,
  • Isten a teremtményeiben, a teremtmények Istenben vannak,
  • A teremtmények a vízszintességben,
  • a függőlegesség az öröklét iránya.
  • Visszajutni csak oda lehet, ahol már voltunk.
  • Ez a visszajutás a beavatás.
  • A beavatásnak nincs mintája, forgatókönyve, nem tanulható, mindenkinek önerőből kell megvalósítania.

A Scientia Sacra III. kötet arról szól, hogy a kereszténység nem vallás, hanem hagyomány. Vagyis az időtlen megismerése az idői életben, az egyetemes létezésre való ráébredés a személyes életben.

A KERESZTÉNYSÉG A SZEMÉLYISÉG METAFIZIKÁJA.

Hagyomány, kinyilatkoztatás, beavatás.
Az Evangélium létesemény.

Hihetetlen mennyiségű energia kötődik meg az anyag, a múlandóság, a hiábavalóság  szféráiban, miközben az élet szentsége elkallódik a gondolkodásunkban, életérzésünkben. Pedig a szakralitás az Archimédeszi pont, amely a helyes alapállásba teheti az embert.
Hamvas Béla írásaiban a személy és szakralitás, vagy a kultúra és szakralitás kérdése átvilágított. A modern kor tudatlanságának belső vízözönében a szakralitás a Noé bárkája, amellyel ki lehet kötni Ararát hegyén. Ezt nagyon egyszerű hangvételben fogalmazza meg:

KORUNKBAN A SZEMÉLYISÉG A SZAKRALITÁS HORDOZÓJA.

Következésképpen az ember egyetlen célja lehet: személlyé válni.
Megszólíthatónak lenni, felelősséget vállalni életünk megvalósításáért, vállalni az áldozatokat a magasabb dimenzióba emelkedésért.

Ez a személlyé válás az OPUS MAGNUM.

A többet a kevesebbért, az alacsonyabbat a magasabbért, az értéktelenebbet a magasabb értékért feláldozni. ez a szellemi rang megtartása.

Az élet 4 szakasza vonatkozásában azt írja egyhelyütt:

  • vertikálisan az ember útja a tanítvány, a családfő, az erdei remete és az élet zarándoka.
  • Ez utóbbi nem gyűjt vagyont, de mindenét odaajándékozza, evőcsészéjét övére kötve  indul kifelé az emberi társadalomból, az életből.
  • Útja már nem a keresés, hanem a   létbe vezető zarándoklat.

49 éves korában  teljesen kívül rekedt a társadalmon. De ez a zátony, határeset, krízis, légüres tér, a csend, amely övezte még 22 éven át, belső hangját, belső vezéreltséget juttatott érvényre.
Az ez idő alatt „árokparton megírt” hatalmas  művei jó útravalók minden zarándoknak.

45 éve halt meg.
A példa, amelyet nyújtott nem halványult, arra utal, miként lehet a lét magasabb és alacsonyabb szférái között az egyensúlyt, a kapcsolatot fenntartani.

       

Mérleg

    Nyilas
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére