Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Július A lernai hidra

Verőfény

Szelíden hömpölyög guruló szélben
a pipacsoktól tarkított sűrű fű,
Lüktet a július mélykék derűje,
nyári hullámgyűrű.

Árnyék sem kísérti a munkalázat,
Kaszasuhogásban ringó tájat.
Szemernyi mérget, mákonycseppet
Lila bóbitájú mákgubó rejteget.

Verőfény vakítja azúron festve
A júliusi eget.


Mint csillagkép, hiányzik a mitológiai irodalomból.
De Héraklész hőstettei közül lernai hidra megölését rendelik a Rák jelhez. Ennek a sárkánynak a levágott fejei újranőnek, ráadásul az egyik halhatatlan. Héraklész a levágott fejek gyökereit kiégette, a halhatatlan fejet elásta és egy sziklát görgetett rá. Nyilait a hidra vérébe mártotta, így azok mérgezettek lettek.

Az égre helyezett hidra a Rák csillagkép.

Uralkodó bolygója a Hold. Nagy szerepet játszik a legtöbb nép mágikus és vallási képzeletében, mese irodalmában. Nemcsak folyton változtatja az alakját, de még arcot is felfedezhetünk rajta. Ez még jobban segíti a megszemélyesítést. Fázisai a gyarapodás, kikerekedés, majd elmúlás, megújulás nemcsak a tenger ár-apály ritmusával, de biológiai ritmusokkal is egybevágnak, 28 napos keringési ideje a Hold-időszámítás alapja.

Fontosságát az is mutatja, hogy minden nép mitológiájában több Holdistennő található, akik a nőiség különböző aspektusait jelenítik meg.

 

 
Dialízis  

J.: Jó, hogy tetszik  jönni beszélgetni velünk, nyomorultakkal. Csak  itt fekszünk a halál torkában, szinte. Gondolkozhatunk mindenről.
R.: Nem szabad nyomorultnak mondani magát.
Tudja, József, néha megadatik, hogy a puszta életnek is örülhetünk.
Szeretek beszélgetni magukkal, mert sokszor nagyon mély dolgok tudnak előjönni.
J.: Igen, a belső dolgokat tudjuk kimondani.
Ami aggaszt bennünket. Főleg a halál. Meg az élet is.
R.: Azt is jó látni, milyen bensőséges kapcsolatokat ápolnak egymással.
J.: Igen! az új, betegekbe lelket kell önteni.
Tudja, amikor jön a pánik: jaj, meghalok!
Mi lesz a családdal?
Én is remegtem az idegességtől.
Később ezek a gépek vigaszt nyújtottak, mert életben tartanak még 10-20 évig is.
R.: Transzplantálásra is van mód.
J.: Optimista a beállítottságom. A család is mellettem áll.
Van egy pszichológiai kapocs köztünk, betegek között: nem keserítjük egymást. Még művelődési lehetőségünk is van itt.
R.: Milyen szépen fejezte ki magát, hogy pszichológiai kapocs.
J.: Igen, mi sorstársak vagyunk.
Az első időkben szentül meg voltam győződve arról, hogy meggyógyulok. De hát a szűrő elpusztult. Újra kellene születni, hogy rendben legyen. Ez már így marad.
Sok félelem előzte meg az ide kerülésemet.
R.: Milyen félelmek?
J.: Rengeteg halál eset volt a családban néhány éve: meghalt az apósom és a testvére, a  99 éves nagymamám végelgyengülésben. A szüleim rákban, az öcsém szívelégtelenségben.
Ez nagyon mélyen érintett lelkileg.
Ezután nem sokkal betegedtem meg, így tetéződött a sok halálfélelem.
R.: Hogyan  kezdődött?
J.: Magas vérnyomással, amit elhanyagoltam.
Bekerültem ide, és az egyik betegtárs adott egy könyvet, amely segített kigyógyulni  a halálfélelemből.
R.: Mi volt a címe?
J.: „Átölel a fény”.
 Abból sok mindent megértettem. A halál: átmenet egy másik dimenzióba. Semmi más.
Mi a lélek? Halhatatlan?

 

Ebben hiszek, hogy halhatatlan. Kiszáll a testből és új testbe költözik.
Aki hisz a lélekben és a szeretetben, annak könnyebb az élete.
Még egy ilyen betegség mellett is.
Ez engem nagyon érdekel.
Minden betegnek kellene ezzel foglalkoznia.
R.: Biztosan volt már máskor is nagy öröm az életében.
J.: Ó, persze! Amikor a gyermekünk megszületett.
Öt évig  nem volt gyerekünk, a feleségem nem tudta kihordani, mindig abortált. A  hatodik évben megváltozott a helyzet
Szülés előtt bevittem a kórházba, ott virrasztottam. Amikor tolták őket a folyosón, sugárzott a párom az örömtől. Én is.
Ez a földöntúli ragyogás felejthetetlen öröm.
R.: Látja, milyen különös, hogy ilyen ritkán tudunk saját lelkünkkel kapcsolatba kerülni.
J.: A szeretet a legfontosabb az életben. Az vezérel mindent.
Minden ember a szeretetre vágyik, éhes a szeretetre. A család, a gyerekek, az orvosok, a nővérek. Ha szeretettel közelednének az emberek egymáshoz, nagyon jó lenne a világ.
Itt jól érezzük magunkat, mert önzetlen szeretetet kapunk.
Hogy is mondta a múltkor? Az ember test, lélek, szellem?
R.: Igen, test, lélek, szellem.
J.: Én  a lélekig jutottam. A szellemet nehéz meghatározni. Megfoghatatlan. Érezni azért lehet. Talán a szimpátia is szellemi  együttrezgés lehet. Egymásra találás a sors közösségben.
R.:A szellemnek mindent át kell hatnia.
J.: Sokat olvasom a Bibliát, tanulmányozom Jézus életét. 
Forgatni kell, többször el kell olvasni.
Egyszer csak rájön az ember, Isten van!
Aki irányítja a dolgokat.
Kell, hogy legyen!
A Biblia segít ennek megértésében.
R.: Akkor a szellem mégsem probléma. Igaz?
J.: A Jelenések Könyve is nagyon érdekes. Nagyon tudhatták 2000 évvel ezelőtt a dolgokat, amik ma is vannak.
R.: A hit csodás erő az ember lelkében.
J.: Igen, nem szabad elkeseredni.
Könnyebb, szebb, jobb, ha hisz az ember.
Még a gyógyulásban is.

A víz: leszakadt fény

 

A fény egyetlen pontból kiinduló sugárzást a piramisok is őrzik. A sugárköpenyből kúp éppen úgy formálható, mint gúla. A piramisok ez utóbbit tették, így alapjuk nem kör, hanem négyzet. A négyzet a földet, az anyagot jelképezi. Ily módon a piramisok a csúcstól az alapig terjedő tágulásban a minőségből a mennyiségbe való fokozatos étmenetet is megrajzolják. Ez a kiterjedés, és a lényegben való kicsúcsosodás, mint metafora, belopta magát a társadalomról alkotott hierarchikus szerveződés megfogalmazásába: lent a tömeg, egyre feljebb pedig azok, akik az anyag nehézkedésein felülemelkedvén, keskenyebb sávokat alkotnak.
A fény útja a földig a 4 elemen keresztül vezet. A tűz, a levegő, a víz és a föld fokozatos sűrűsödést mutat. A föld az éltető és tápláló erejében mutat fény természetet. A víz fény mivolta a csillogásban és hullámzásban ismerhető fel markánsan. Hangja is van a víznek, a csepegéstől a zubogáson keresztül a tenger zúgásáig komoly muzsika rejlik a vizek hangjában. Ez a vissza légiesedés nemcsak a hangadásban érhető tetten, hanem a párolgásban, a ködképződésben, a felhőben, amikor mintegy kilép a H2O kötelékéből.
Minden úgy keletkezik a térben és időben, hogy „az egyből” leválik, lesüllyed, megsűrűsödik. Az elemek esetében a víz az elanyagiasodás első látható állomása. Víz nélkül nincs élet, ezért is származtatták sokáig az életet a vízből, az ősvízből. A testet öltés első foka az örökös változásban a víz. Míg egyfelől a mélységeket keresi  és tölti be, másfelől a sajátságos párolgásban, légiesedésben felfelé törekvést is kiolvashatunk, vissza az eredethez tendenciát. Ez a körforgás, mint idea, jelen van az emberek életében, a bolygók keringésében, a természet tavaszi megújulásában és téli álmában, a születés és halál váltakozásában. A körforgás révén a négy elem folytonosan egymásba alakul át, azaz teljes integráltságban vannak, ha csak egy is kimaradna közülük, a körforgás azonnal leállna.
A víz egyszerre fejezi ki a múlandóságot és az öröklétet a folytonos változás állandóságában.
Az asztrológiai három vízjel, a Rák, a Skorpió és a Halak, igen eltérő jellegzetességeket mutat, miközben a víz analógiáját hordozzák. Az analógia az ég jeleinek és a föld eseményeinek összefüggése, azonossága. A Rák vize leginkább az édesvíz, a tó, a tengerszem, esetleg a mocsár, az ingovány, a puha, csendes zöld víz. A kút is Rák jellegzetesség, a feneketlen mélységével, amely úgy elnyeli áldozatát, mint az örvény. A kiszáradt kutat a régi időkben tömlöcnek használták, amelyből nem volt menekvés. A Skorpió tüzes vize sistereg, forrongó, heves, maró, szenvedélyes. A Halaké az óceán végtelen, hűvös, örök kék vize, a kimeríthetetlen élővilággal, lesüllyedt kultúrákkal, elmerült hajókkal.
A beavatási szertartások egy része is a vízzel kapcsolatos. A keresztelés az alámerülés és a kiemelkedés rítusában – eredetileg a Jordán folyóban – a lélek megtisztulása, szellemi újjászületése.
Analógiák végtelen sorozatát vonultathatjuk fel a fényről leszakadt víz témájában

  • a TAO a víz szimbólumával fejezi ki az UTAT, mint örök áradást, amely medret váj magának a haladáshoz, amely a természetesen alakuló formavilágával hihetetlen alkalmazkodásokra képes.
  • Az idővel is azonos, „időfolyamnak” mondjuk ezt az analógiát.
  • A tudattalan jelképe is. Az elsüllyedt Atlantiszt a Rák precessziós kultúrperiódusához kötjük.
  • A pszichózis állapota is a tudattalan kiáradása, amikor megszűnik a téri és idői tájékozódás.
  • A Rák a memória tárunk. Hihetetlen felvevőképessége van, minden benyomás, élmény, tapasztalat kódolódik a lélek holografikus rendszerébe. A múlt igazi őrzője.
  • A történet is víz. Nemcsak szövődik, de irányítása , kikerekítése a történés szférából zajlik. Nemcsak az egyéni, a személyes életek, hanem az emberiség egész élete vonatkozásában.
  • A víz matriarchátusa, az asztrológiai mandala IV. háza az anyát, a reinkarnációs múltat, az anyaméhet, embriólétünk ősvizét őrzi. Az önzetlen anyai szeretet adományai szellemi természetűek, és olyan kiapadhatatlanok, mint a forrás, a kút, a bőségszaru. Ugyanakkor a legmélyebb ösztöntendencia is az anyasághoz fűződik, amelyet a racionális kontroll soha nem keresztezhet és múlhat felül. Az anya a magzatkihordás áldott állapotában  mélyen átitatódik természetfeletti és természetmélyi erőkkel, amelyek egy életen át étertesti védőburkok maradnak. Az anya ősképe minden ember lelkében a legerősebben hat. Még azokat az anyákat sem tagadják meg, akik elhagyják gyermekeiket. Hiszen azzal, hogy világra hozták, életet adtak, a megtörhetetlen erők továbbvitelében vállaltak részességet.

Messzi vitorla
Az emlékek tengerén
Anyám alakja.

Merítkezzünk meg a vízben, saját szellemiségünkben, s engedjük magunkba a fényt, amelyet a víz őriz magában.

 

Weöres Sándor
Csontváry Kosztka Tivadar

Weöres Sándor 1913.06.22. - 1989.01.23.

"Nekem a versírás a jógám"


Poéta nascitur.
Weöres Sándorról elmondhatjuk, hogy csodagyerek volt, aki első verseit tizenévesen írta.

A magyar égen egy másik csillag, Hamvas Béla kortársa is volt. Komoly szellemi kapcsolat fűzte őket össze életük egy periódusában. Erről a „Teljesség felé” című kötetben említést is tesz, mesterének nevezi Hamvas Bélát.

Virtuóz költő és virtuóz műfordító. Fölényes szaktudással volt képes bármilyen nemzetiségű és bármikor élt költőt fordítani, bravúrosan megtalálva azokat a dallamokat és ritmusokat, amelyek a téri és idői távolból is megszólíthatták a szerzőt. Formakincse kimeríthetetlen. Hihetetlenül termékeny és sokoldalú. Játékos gyermekversei egyszerre ritmusok, dallamok, gondolatok, érzések. Filozofikus költeményei hatalmas versépítmények, epigrammái tömörek. Az  „Orbis pictus” és a „rongyszőnyeg" változatosságából sokféle arculatot, személyiséget idéz, rajzol elénk formai tökéletességben. Mély és játékos egyszerre, a pillanatot ragadja meg, de végtelen távlatokat képes nyitni.
Napja  az Ikrek és Rák jel határán van, mindkét jelből merít. Játékossága az Ikrek  aszcendenséből is adódik, együttállásban a Rigel állócsillaggal. A pokoljáró mélységeit a Nappal együttálló Plútó segíti. Holdja a Vízöntőben, együttállásban az  Uránusszal, inspiratív hatású. A Merkúrnak a Rákban a Neptun ad intuíciót.

 





Magas oktávokat ölel át költészete. A Psziché című kötetét a női lélek rajzának tekintette, túlemelkedvén az elutasító megbotránkozásokon, amelyeket a könyv egyesekből kiváltott.
A műfajok mestere anélkül, hogy a műfaji kötöttségek akadályozták volna.
Még a Vega állócsillagról kell említést tennünk, Ozirisz csillagáról, amely a Jupiterével áll együtt a Bak 13. fokán.

A versírás olyan formán volt főfoglalkozása, mint J. S. Bachnak a zene. Vagyis reggeltől estig és estétől reggelig folytonosságban, ébrenlétben és alvásban egyaránt.
Azt vallotta, hogy az egyéniség nem egysíkú, statikus valami, főleg nem áttörhetetlen karakter páncélzat.

A beszélgetés vele élvezetesen könnyed volt, hiszen bármilyen téma bukkant elő, azonnal otthon volt benne. Egy ízben a jógáról beszélgettünk. Meghallgatott, majd egyszerűen megfogalmazta magát: Nekem a versírás a jógám

 

Csontváry Kosztka Tivadar
/1863.07.05. - 1919.06.20./

Napút élet, napút festészet

 

Akár életérőé, akár képeiről esik szó, mindig együtt szerepel a fizikai és szellemi dimenzió.

Személyiségétől éppen úgy nem tudnak a nézői, kritikusai, méltatói, elmarasztalói, rajongói és kétkedői elvonatkoztatni, mint képeitől. Sokaknak arra van szükségük, hogy manifeszt elmebetegnek, őrültnek, schizofrénnek mondják, míg mások zseninek bálványozzák.

Az tény, hogy életét nagy értetlenség övezte, de utóélete is csak nagy viharok árán próbálja arra a helyre tenni, amelyre elsősorban saját zarándoklata teheti.

Nem szabad fennakadni a sok méltatlan élcelődésen, gúnyt kiváltó epizódokon, amelyet a közéleti embereknek küldött és többnyire válasz nélkül hagyott levelei, táviratai váltottak ki. Autodidakta festő volt, aki 20 évet szentelt életéből annak, hogy saját magából kitanulja az „élő természetet”, a levegő perspektívát, amely körül festészete forogni látszik. A levegő távlat életteljes perspektíváját olyan erőnek látta, amely még nem volt kifejezve a világon. Ezt tartotta emberfeletti hivatásnak, felelősségteljes vállalkozásnak, a napútnak nevezett plein-airtnak
Nincs ebben semmi megmosolyogni való, inkább arra kell gondolnunk, hogy a sokdimenziós világ magasabb szféráiból egy felvidéki magyar patikárius segéd égi jelet kap, amely elindítja ezen a különleges napút pályán, 41 éves korától. Önéletrajzában erről úgy tesz említést, hogy mindaz, ami életében bekövetkezett, egyedül a Teremtőnek köszönhető, senki másnak.
Egy másik írásában, „A lángész” címen írt ki lehet és ki nem lehet zseni eszmefuttatásában a  képeihez hasonló intenzitással ecseteli szavakban az összes választ a kérdésekre, amelyekkel bombázták. Hogy mi az ő festészete, miért és hogyan lett azzá, ami lett és persze a belső erőkről, amelyet pénzért nem lehet megvásárolni. Nincs is pénz ellenértéke életművének. Utal arra is, hogy egy pálya kicsúcsosodásában az elődöknek is komoly szerep jut, akik akaraterővel és lelki műveltséggel felruházottan készítenek elő olyan művészi sorsot, amilyen az övé. Hiszen először ő is apja nyomdokain haladt, aki orvos-gyógyszerész volt.
Első művészi impulzus Iglón érte, ahol egy ökrösszekeret pillantott meg, fával megrakottan, bóbiskoló ökrökkel. Ezt a képet hirtelen felskiccelte egy vénypapírra, majd ezt követően hamarosan Rómába ment tanulmányi útra.
„Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt, s rajzolni kezdtem a motívumot.” Majd az ismert nagy látomás a következő égi jel, az 1880.október 13-án: bal kezén a kis háromszögletű fekete mag, és a hang a napút festőjéről, aki nagyobb lesz Raffaelnél.
Ki a lángész?

  • Aki szerelmes tudott lenni hazájába, és szeretettel gondol a nagyvilágra.
  • Aki le tudott mondani mindenről.
  • Aki folyton küzdött önmagával, a küzdelmet nem tudatta a világgal.
  • Akit a küzdelem közepette az ihlet meglepett.
  • Aki a láthatatlan ihlettől minden ismeretnek az ismeretét, minden tudásnak a tudását sejtette.
  • Aki a láthatatlan hangot felfogta és megértette.
  • Akinek a reményét a nagy idő meg nem gyengítette.

1975-ben Hidas Frigyes „A cédrus” című zenéjére Seregi László koreografált balettet. 1980-ban Huszárik Zoltán készített róla filmet. A pécsi múzeum az ő nevét viseli. De Budapesten nincs Csontváry –ház, amelyet megálmodott, állandó kiállítással.
Magángyűjtőknek is köszönhetően szétszórtan vannak a képei a világban, de mindig felbukkan valaki, aki összerakja az életét és képeit, és tisztelettel próbálja megérteni a belsejében dúló viharokat, erőket, amelyekből ez az életmű született.

 

Érzések, ellenérzések

 

Való igaz, hogy az érzések poláris természetűek és a jin, jang erők felismerése meghatározó tényező lett mind az életfolyamatok  elemzésében, elképzelésében, leírásában, mind a betegség és gyógyítás, a viselkedés, a kommunikáció megértésében. Mégis nagyobb távlatban szándékozzunk az
érzések / ellenérzések témáját taglalni annál, hogy vannak pozitív és negatív érzések. Azt is revideálnunk kell, ezek miként váltanak át egymásba, vagy emelkednek más dimenzióba, és ez a párban létezésük miként van. Előljáróban annyit, hogy például a szeretet soha nem válthat át gyűlöletbe, minthogy annak nem ellenkezője. A szeretetnek nincs is ellenérzése, legfeljebb hiánya. A gyűlölet pedig inkább indulat, mint érzés, és öngyűlöletünk projekciója.
Az érzelmek polaricitása a Rák jel vízelemi jellegéből és az uralkodó Hold bolygó változékony természetéből jól követhető. A vízelemből jól kibogozható az elemek körforgása, hiszen a víz minden halmazállapotot fel tud venni. Az érzelmek köznapi leírásában gyakran szerepelnek vízzel kapcsolatos megfogalmazások: a búsulás árad, a harag elpárolog, a manipuláció befolyásol. A szangvinikus temperamentum a legfontosabb testnedvünkhöz, a vérhez kapcsolódik. A Rák szülöttek érzelmi élete igen nagy végletek között hányódik. Kedvességük, nagylelkűségük, megértésük pillanatok alatt átválthatnak nyers elutasításba, szúrós-harapós kedvbe, engesztelhetetlenségbe. Zsarnokságukat kitűnően tudják gyengédséggel álcázni. Látszólagos puhaságuk, engedékenységük mögött ösztönös hajlíthatatlanságuk munkál. Érzelmeiket ritkán képesek megtagadni, feláldozni pedig végképp nem. Kognitiven nem  képesek azokat felülmúlni,  a racionális kritikát nem képesek elviselni. Nehéz számukra az objektivitás. Ingerlékenységük a majomszeretet és nyílt ellenszenv között imbolyog. Mindehhez hatalmas teatralitás társulhat, nagy sírások, jelenetek, dühkitörések. Látszólag én-gyengék, akik megerősítésre, védelemre, megértő támogatásra szorulnak. Dependensek, ragaszkodóak, amely olyan fokú lehet, hogy az már hatalmi tényezőnek számít. Kiszolgáltatottnak tűnő gyengébb nem helyzetét kiválóan tudja önérvényesítésre fordítani. Befolyásoló hatásuk áldozatokat képes szerezni. Intuitíve beleképzelik  magukat a másik habitusába, helyzetébe, kiismerik gyengeségeiket, erősségeiket, ezen keresztül szivárognak be és áradnak szét a mások lelkébe, helyzetébe. Látszólagos szemérmességük mögött hatalmas hiúság munkál, híven tükrözvén a jel alapvető ambivalenciáját: kardinális és negatív jellegét. Az anyáskodás eme két tulajdonság ötvözete sok esetben, amikor gondoskodással valósággal kicsiholja a másikból a törődést, az anyagi javakat.
A Hold elsősorban a tudattalan lélekrészünket képviseli az  érzésekkel, vágyakkal, fogékonysággal, szenvedélyekkel. Ehhez fűződik a gazdag álomélet, a megérzések, mindenféle mediális képesség, amely az igazi önismerethez nélkülözhetetlen. Ám nem a víz lehúzó, örvénylő ereje által, hanem az oldás, finomítás, alakítás, szublimálás révén.
Mindezen folyamatoknak fontos pszichoszomatikai vetülete is van. Gondoljunk csak bele:

  • keserűségeink epekövekké sűrűsödnek  az idők folyamán,
  • a szív megkeményedik a rossz érzésektől,
  • gyomrunk felfordul a felháborító dolgoktól,
  • a sok szomorúság a tüdőt támadja meg,
  • a félelem a vesét károsítja,
  • a migraine orgazmus problémákról árulkodik,
  • a bőrkiütés fojtott agresszió következménye,
  • a rekedtség a bennünk rekedt mondanivalóról szól,
  • a bőrbajok kapcsolati disszonanciák.

Ezek persze csak nagyvonalakban érintik az ellenérzések testünket is károsító hatásait.
Minden szellemtudományi tanítás tartalmazza az etikus magatartás szabályait, akár a Buddha természetet, akár Krisztus tökéletes magatartását írja le. Hatalmas listák vannak már a pszichológiai irodalomban is a negatív vagy ellenérzésekről, amelyek a spirituális fejlődés abszolút gátjai.
Ilyen például a kétely, a kétségbeesés, a csüggedés, az  aggodalom, a bizonytalanság, a megbizonyosodás hiánya, a negatív elvárások. Igazi mérgek ezek, nagy belső ellenségek, amelyek aláaknázzák a hitünket önmagunkban, az életben, a sorsban. Az igazi tanítvány soha nem kételkedik a kegyelemben. A tudat nehezen képes legyőzni a kételyt, mert a tudattalan dédelgeti, erősítgeti, a türelmetlenséggel újból és újból szárnyra kelti. Az állandósult nyugtalanság pedig igen megbetegítő.
A normális viselkedés, az adekvát gondolkodás, a helyes önértékelés, a jó memória a szem fényében tükröződik. A gyengült én erő a hanghordozásban, hangerőben, hangszínben is megmutatkozik. A harag – ha nem párolog el  - kemény  védekező páncélja lesz a gyermekkori csalódásoknak, tehetetlenségeknek, kényszerű  engedelmességeknek, sértődöttségeknek, mint ezek fedő érzése. Ne feledkezzünk meg a visszaélésekről sem. A telefonos segély szolgálat munkatársai gyakran szembesülhetnek a magányos segélykérő indokolatlan követelődzéseivel, akik bezárkózva jajongnak, belátásra képtelenek, a „nekem jár!” attitűdből próbálnak szabadulni furcsa lelki nyomásaik alól, amelyben saját előidéző szerepüket nemigen keresik.
A pszichoterápeuták között is van  agresszív, támadó, ítélkező, provokáló, megalázó, aki gúnyolja, lehordja a hozzá fordulókat, nem hallgatja meg őket, nem hagyja kibeszélni bajaikat, felületes általánosságokat mond, alaptalan következtetéseket vonnak le, amelyek sokszor tévesek.
Ismerjük a fojtott / kirobbanó embereket, a türelmes rámenősöket. Gazdag a paletta.
De mindig van egy pszichológiai pillanat, amelyben eldől, hogy az érzések milyen irányt vesznek, a káosznak, vagy az igaz, veretes érzéseknek nyitnak utat.
A jó érzések a lélek gyöngyei, igazi lelki gyöngyhalászat azokat előhozni a mélyből.

 

Dramaturgiai rituálé

 

Minden ember misztériumot él. Ám, hogy sikerül-e életét a maga egészében látnia, eljut-e az elmondhatóságig, a megírhatóságig, az már kétségesebb. Ez a tudás azzal függ össze, hogy mennyire gazdálkodunk jól a talentummal, azzal az adottsággal és lehetőséggel, amellyel lejövünk ide a földre. A történet kerek, egész, befejezett.  Csak akkor lehet teljes, ha a kezdet, felfutás és lezárulás hármas íve megvan benne. Ebben a lezárulásban,  kikerekedettségben mindig benne van a felismerés, a fordulat, a változás, a kialakulás, a fejlődés.
A drámát építményhez szoktuk hasonlítani, amelyből egyetlen tégla sem hiányozhat.
De hasonlíthatjuk az emberi testhez is, amelynek struktúráját a gerinc, a csontváz alkotja.
Minden ember a saját életének, saját sorsának a hőse, főszereplője kell, hogy legyen. Élete úgy szövődik, szerkesztődik, amelyben nem az események egymásutánisága a döntő, hanem az, miként következnek egymásból. Amikor dramaturgiai rituáléról szólunk, a történetek elevenségére utalunk, a tettekre, a cselekedetekre, amelyek a történetek valóra a megelevenítés a drámában, mint dialógikus műfajban párbeszédeken keresztül érvényesül. Bár a kommunikációt soha nem szabad a beszédre korlátozni, a dráma műfajában a dialógus az esemény hordozója, minden a jelenben zajlik, de a végtelenségbe nyit perspektívát, enged bepillantást. A szavak, mondatok konkrét jelentésén túl a párbeszéd az én – te viszonyt is kirajzolja, bevonja az események rezgőkörébe a nézőt. Utórezgésben tovább folytatódik a néző részvétele. Jelen idejű, interperszonális, ahol a történés megfoghatóvá válik a történetben. Lássunk egy példát például a hős dramaturgiai rituáléjának forgatókönyvére:

  • fogantatásának körülményei rendkívüliek,
  • születésekor valaki meg akarja ölni,
  • anyja elrejti valahol,
  • alacsony sorból származó nevelőszülők nevelik fel,
  • gyermekkoráról senki nem tud semmit,
  • felserdülve hazatér, legyőzi a fő ellenségét, ez lehet sárkány,  óriás, fenevad,
  • megházasodik és a közösség hőse lesz.

Ezek a csónakba rejtett – mint Mózes – hegyoldalba, barlangba kitett – Ödipusz – állatok által felnevelt – Romulusz, Rémusz . csecsemők az isteni gyermeket jelképezik, aki égi védelem alatt áll és megmenekülései is csodaelemeket tartalmaznak. A megújuló Újesztendő is hordoz ilyen mondanivalót, mint születési jelkép, a pillanat fordulata.
Vegyük észre a rituálé rendkívüli akadályoztatási elemeit, nem mindennapi akadályokon való átjutások ezek.
Természetesen a köznapi embereknek, akik nem népük megmentői, vezetői, példaképei, és nincsenek magasan kiemelkedő tettek az életükben, azoknak is van dramaturgiai rituáléjuk, valamiféle vezérfonal, amelyre felfűzhetőek életeseményeik. Héraklész 12 hőstette, a zodiákus krónikája, a Nap ekliptikai pályája és a bolygók mindannyiunk lelkében archetipális erők. Minden ember élete szakrális drámai szituációt hordoz, ennek jegyében alakul ki:

  • a teremtés és teremtettség drámája,
  • a világba lépés, a születés,
  • a szülők, mint animus és anima reprezentációk,
  • az eredendő bűn, vagyis az isteni tudásra és erőre való vágyakozás, törekvés,
  • a szerelem,
  • a sors és szenvedés,
  • az álomélet,
  • a filozófia és művészet,
  • az önfelismerés drámája,
  • a tremendumok, a megrázó és értékrendeket összetörő események, élmények,
  • a sárkányölés, mint önlegyőzés,
  • a világból kilépés, a halál.

Jó, ha életünk műfaját felismerjük. Van, akinél az epikus folyamatok a dominálóak, nem a drámai, megrázó elemek.

Nagy alkotóknál egy-egy mű maga az önkifejezés drámája lehet. Ilyenek például:

  • W.A. Mozart Rekviemje,
  • Exupéry Éjszakai repülés című írása,
  • Hölderlin Empedoklésze,
  • Handel Sámson oratóriuma,
  • Shakespeare Vihar című drámája.

Ezek a sorskereső, sorsfelismerő és sorsmegoldó művek az egész emberiségnek tanulságul szolgálnak.

Szent Hildegárd
Gyógyítás, formával,
energiával és fénnyel

 

Dr. Gottfried Hertzka: So helt Gott (Így gyógyít Isten)

"Minden betegség "Isten ujja”, hogy eltértünk a természetességtől."

Hildegárd a Bingeni család tízedik gyermekeként jött világra 1098-ban. Szülei Istennek ajánlották. Nyolc éves korától szerzetesnőként nevelték,
38 éves korára bencés apátnő lett. Látnoki képessége hamar megmutatkozott. Önéletrajzában erről így ír: „Megtestesülésemkor, amikor Isten életre keltett anyám méhében, belevéste ezt a látomást lelkembe.”

A történet legfőbb különlegessége, hogy ezek a látomások nem extatikus elragadtatottságban történnek, hanem éber állapotban. Ő sem fizikai szemével látja a nem térbeli  fényt. Az „élő fény árnyékának” nevezi, benne a lux vivens-sel.

42 éves korának látomása alapján írta a SCI VIAS! első könyvét, amelyben felvázolja a teremtés és megváltás rejtett dimenzióit. A pápa is igazolta karizmáját, amely ebben az időben nagyon fontos volt. Az „Ismerd az utakat!” megnyitja a filozófiai, teológiai, orvosi és pszichológiai könyveinek sorát. Vizionárius írásművei Istentől kapott konkrét feladatok: leírni és továbbadni a csodákat, amelyeket megtapasztalt. Hét évig tartott a Liber divinorum operum  /isteni művek könyve/ megírása 1151-58 között. Majd az ezt követő öt év alatt írta meg a Liber vitae meritorum  /Könyv az érdemes életről/ című műveket. Ezt követően 1163-71 között születik meg Az  ember című írása. De közben versek, énekek, misztériumjátékok, szentek élete, legendái, valamint természettudományos  és orvosi témák is születtek látomásai nyomán.
Dr. G. Hertzka könyve a gyógyítást fókuszálja. Maga is orvos lévén, tiszteletteljes csodálattal adózik a több, mint 900 évvel ezelőtt élt apátnő isteni erővel történő gyógyításairól. Megkülönböztetvén a Hildegard féle természetes gyógymódot  a „modern” orvostudomány kísérleti gyógyászatától.
El kell kicsit időznünk a „természet” fogalmánál, amelyen A VILÁG EGÉSZÉT értjük, levonván belőle mindazt a művi, mesterséges, emberek által létrehozott dolgokat, amelyeket ebben a megközelítésben idegen hozzájárulásként kell tekintenünk. Főleg ezek destruktív hatásait kell kivonnunk a világ egészéből.
Ily módon „természetes gyógymódnak” az emberi természethez legjobban illeszkedő szereket és módokat tartjuk, ám tudnunk kell, hogy mi emberek is eltávolodtunk eredeti természetünktől.
A természetes gyógymód a természetes helyét napjainkban nem tölti be. Amikor a műveletek elhagyják a természet önszabályozó és önfenntartó rendszerét, természetellenes mű keletkezik, és ez a mai gyógyászatban is markánsan jelen van. Ez az eltávolodás igen sok megrázkódtatással jár, maguk a betegségek is megrázkódtatások. A nagy elődök, Hippokratész, Paracelsus gyógyászatában is jelen volt az isteni felsőbb hatalom. „Egy orvos, aki egyben filozófus is, hasonló az istenekhez” – olvashatjuk Hippokratésznál.
Szent Hildegárd gyógyításai a természetes, eredeti isteni erővel történtek, amelyet neki az Úr közvetlenül adott a látomásokban. Azt a gondolatot sugározza a 900 éven át, hogy a megbetegedés az isteni, természetes rendtől való eltérés következménye, a gyógyulás csak az oda való visszatérés lehet.
Ezt fogalmazza meg Dr. Hertzka az „Így gyógyít Isten” címben.
Meg kell említenünk a kitűnő fordítót,  Szenthelyi Molnár Istvánt, aki pap, gyógyszerész, tábori lelkész, majd nyugalomba vonulása után kertész lett. Lelkipásztori tevékenysége mellett kántorizált, eszperantóul tanult és sok könyvet írt. Mindez a szerteágazó áldott munkásság a természetes gyógymód, a gyógynövények és Szent Hildegárd munkásságának tanulmányozásával ötvöződött egybe. Igazán avatott fordító munkáját veheti kézbe az Olvasó.  

Tenzin Wangyal Rimpocse: Gyógyítás, formával, energiával és fénnyel
Magyar Könyvklub 2003.

„Az elemek megértése kulcs a spirituális gyakorlat megértéséhez, illetve maga a spirituális gyakorlat. A spirituális gyakorlat három dimenzióban.”

 A tibeti gondolkodásban és kultúrában az öt elem – a föld, a levegő, a víz, a tűz és a tér – minden létezés és folyamat lényegi alkotóeleme. Együttműködésük alkotja a gyógyászat, az asztrológia, a naptár, a pszichológia alapját. Az elemek összefüggésben vannak az érzelmekkel, a temperamentummal, az irányokkal, a színekkel, az ízekkel, a testtípusokkal, a gondolkodási stílussal, a jellemvonásokkal. Mind fizikai, érzéki, tudati, mind spirituális szinten. Az elemek teszik lehetővé az elsődleges tapasztalást és hordozzák az elsődleges életenergiát. Nincs semmi, semmilyen dimenzióban, amely ne az energia ezen öt elemi formájának kölcsönhatásából jönne létre.

A TÉR az űr dimenziója, amelyben a másik négy aktív elem helyezkedik el és működik. Az elemi folyamatok hozzák létre a világegyetemet, tartják fenn és bontják le.
Az öt elem ideája nem puszta absztrakció, hanem tapasztaláshoz kötődik, a szentség átéléséhez, a gyógyuláshoz, egyensúlyunk tartásához és önmagunk mély megértéséhez. Az elemi érzéki tapasztaláshoz szellemi minőségek kapcsolódnak, társulnak.
A finom energiák fizikai mérőműszerekkel nem észlelhetők. Ezen energia dimenziókba a jóga visz bennünket a testtartások, a légzés, a vizualizáció és a mantrák révén. Mert a rezgő világegyetem a rezonancia elvén működik, hívórímekre adott válaszrímekkel. A legbelsőbb valóságunk – self vagy selbst – az igaz hang, az igaz szó, az igaz arc, az igaz beszéd, az igaz viselkedés. A tökéletes magatartás.
A nyugati gondolkodásban kicsit meghökkentő, hogy a tér elem. De a szerző által interpretált tibeti látásmódban be kell látnunk, hogy a tér úgymond elementárisabb a másik négy elemnél abban a vonatkozásban, hogy alapja a másik négy megnyilvánulásnak. Ősibb, ha ezt így lehet egyáltalán mondani. Határtalan, nem keletkezik és nem múlik el, nem rongálható. Túl van a formákon, a színeken, a hangok keltéséhez is nélkülözhetetlen. A tér: szent. Nem kell alakítani, nem birtokolható, az ürességgel analóg.
A tér az űr dimenziója.
Hasonló megütközést vált ki a nyugati olvasóban az ŰR, az üresség ténye. Mint ahogyan az identitásunk is sokszor hamis illúzió, amikor valamiféle hamis látszattal, másodlagossággal érezzük magunkat azonosnak. Az üresség a nyugalom, a teljesség, a bölcsesség, a csend. A fehérséghez hasonlít, amely minden színt magában foglal.

Az öt nagy fejezetre tagolt könyv a szentség élményéhez kívánja vinni az olvasót, hogy ezáltal megszentelődhessen. Mivel a modern világban igen-igen elidegenedtünk, eltávolodtunk a szentség élményétől, olykor ez már elérhetetlen messzeségben lévőnek tűnik, sokak által megtagadottságban.
A könyv végigvezeti az öt elemről szóló ismereteket a tibeti sámánizmuson, tantrizmuson és a Dzogcsenben, mindig utalván a saját Buddha természetünk tényére. Az imák, a szertartások, a mantrák, a gyakorlatok, mint szentség élmények segíthetik elő megszentelődésünket. Elérhető közelségbe hozván a samsárából, mint a tudatlanság, a káprázat szenvedéséből fakadó , ismétlődő tetet öltések hiánymenetéből, circulus vitiosusából való kiszabadulást. Segíti azt az energia szemléletet, amely nyitottá tesz bennünket a láthatatlan világ valósága felé. Hiszen a finom energiák fizikailag nem érzékelhető „csatornákon” áramlanak, mint például a prána a meridiánokon, amelyeket az akupunktúra gyakorlatából tudhatunk.
Nem zavaró néhány új terminus technikus elsajátítása sem, mint például a rigpa, amely a velünk született, eredendően tiszta, nem a kettősség káprázat tudata, az isteni természetünk. Az ilyen tömör fogalmakat inkább csak körülírni lehet. Mondhatjuk „éber tudatosságnak”, de még jobb, ha nem akarjuk lefordítani. Miként a jóga, a zen, a tao is lefordíthatatlan szavak. A rigpával szembenálló fogalom lehet a kulturális tudatlanság, amely lehet primitív épp úgy, mint hamis, félrevezető ismereteken való nevelkedés sajnálatos következménye, velejárója. Napjainkban ugyanis a kultúra szakralitása nem mondható magától értetődőnek az emberek látásmódjában.
Meggyőző hangvételben ír a szerző a tapasztalati dimenzió karmikus nyomairól, amely a tudatáramban működik és hozza létre a meddő ismétlődéseket okulás híján, az újraszületések láncolatában.
Érdemes tanulmányoznunk a bönt, Tibet spirituális hagyományát, amely mintegy tizenhétezer éves szakadatlan hagyomány vonalat tud maga mögött. A tibeti hagyományhoz hasonlóan ebben sem különül el az elmélet és a gyakorlat, hanem a dharma, mint spirituális tudás, maga a spirituális út.

Ebben az elmélyülésben nagy segítséget nyújt a könyv kiváló fordítása  Urgyen és Jakab Katalin munkája nyomán.


Szíriusz

Dekoltázs

 

Szíriusz

Az egyiptomi mitológia – vagy történet – elsőszámú Holdistennője Izisz, az örök nőiesség, az emberiség anyjának kifejezője. Története az anyai és szerelmi  fájdalmon keresztül való felemelkedés útja. Karján a Hórusz ugyanúgy az emberiséget jelképezi,  mint a keresztény Madonnák a Kisjézussal.
Izisz a természet anyja, anya, nővér, feleség, lánygyermek.
A Hold, a szerelem, a házasság, az anyaság, a hajózás istennője.
Oziriszt az irigy és gonosz Széth orvul meggyilkolja, holttestét feldarabolja és szétszórja. Izisz halhatatlan szerelme erejével – sírásnak könnyei maga az áradó Nílus – megkeresi és összerakja  a szétdarabolt testet. A pillanatra feltámadt Ozirisz a szemsugarával megtermékenyíti. Fiuk, Hórusz, a sólyomisten megtorolja apja gyilkosát.
Ozirisz az Alvilág kapujában a lelkek mérlegelője lesz.
Izisz szentélye Philae szigetén van.
Az életkulcs is őt fejezi ki, mint ahogyan minden ábrázoláson kezében az Ankh-kal látjuk. Az életkulcs a Nílus stilizált képe, a nagy deltával, Egyiptom éltető ereje Az égi Nílus földi mása. Hordozza a víz három ideáját: az életadó, éltető forrást, a pusztító, elsodró veszélyeket és a megtisztító erőt.
Egyiptomban az áldást a Nílus áradása adja, amikor az iszap hordalékkal termékennyé teszi a földet. Ez az áradás Egyiptomban júliusban van. A Rák jel legfényesebb állócsillaga, a Szíriusz július 17-én kel fel. A Nílus áradását jelző állócsillagot a SZELLEMVILÁG KAPUJÁNAK mondjuk. Vele szemben áll a Vega a Bakban, ez Ozirisz csillaga.

A Szíriusz maga Izisz istennő, a földi lelkek segítője, útmutatója:           

„Vagyok, aki vagyok! Fátylamat halandó nem lebbentheti fel!”

 

Dekoltázs

Azt tartják, hogy az ízlések annyira különbözőek, hogy azokon nem lehet vitatkozni. Én nem teljesen osztom ezt a nézetet, noha az esetek számottevő részében nem sikerül megrendelőimet meggyőznöm arról, milyen ruha a legelőnyösebb nekik. Divattervező vagyok, menyasszonyi ruhákat tervezek, és Lucát sem sikerült jobb belátásra térítenem.
Luca nem is nádszál karcsú, inkább spagetti vékonyságú. De kisportolt, még nőiesnek is mondanám, noha – Mónika Vitti szavaival élve – „lapos, mint a Pó síkság. Találtunk egy gyönyörű esésű selyem ruhát, amely egyszerűségénél fogva volt elegáns, kifinomult, tökéletes. Mintha neki találták volna ki.
Előre kell bocsátanom, hogy Luca fél életét edzőtermekben tölti, szinte kizárólag farmerben jár, még sportos stílusnak sem mondható a puritán öltözködése. Nem szokott kosztümhöz, kis- és nagy estélyihez, harsogó színekhez, körömcipőhöz és nőies kiegészítőkhöz. Általában úgy jellemzi magát, hogy kissé rosszul öltözött ugyan, de ha megjelenik tenyérnyi bikinijében, az embereknek fennakad a szemük,, látván, mennyire kiművelt a teste. Természetesen nem sminkel, mert a természet lánya. Hajának is van egy enyhe hullámossága, amelyet a fodrászok többnyire elrontanak, amikor kisimítva „modern” tépett frizurát  alakítanak hajából.
Élete párja viszont felső vezető egy multi cégnél, csak öltönyben érzi jól magát, nyakkendőben és vasalt márkás ingben. Amikor meglátta Lucát ebben a szerintem tökéletes ruhában, azt kifogásolta, hogy túl zárt a nyaka, legyen inkább mélyen dekoltált. És Luca, akiről eddig azt hittem, hogy kiforrott az önismerete, azonnal lemondta ezt a ruhát és egy a mellén kicsit húzott, mélyen dekoltált ruhát választott.
Ahelyett, hogy azt mondta volna: hátul lesz mélyen dekoltált a ruhám.
A háta ugyanis nagyon szép.

Ideológiai csalétkek  

Bár az emberiség történetében még soha egyetlen világuralom sem valósulhatott meg, a tapasztalatok levonása még várat magára. A kapitalizmus – mint a pénz világuralmi elmélete és gyakorlata – ugyan most a „demokrácia” álruhájába rejtőzötten szívós küzdelmet vív a reáliákat negligálván, hogy évezredekig fennálló rendszert alakítson ki, mint amilyen például a feudalizmus volt. De a pénzoligarcha papírpénze, értékpapírjai, fiktív tőkéi kevésbé rentábilisak, mint a földbirtokosok földjének a termőereje. Nemcsak a pénz aranyfedezete hiányzik, hanem az ideológiai aranyfedezet is. Mindenekelőtt a kereskedelmi haszonelvűség az, amely nem képes átlépni azokat a határokat, amely az átfogó társadalom szemlélethez kellenek. A materialista gazdaságszemlélet nem képes az élet spiritualitását felismerni, a magasabb vezéreltség hiánya pedig káoszba, zsákutcába vezeti a törekvéseket, még ha azok jó szándékúak is, de naivak és tudatlanságról árulkodnak. Ez jól kiolvasható a modern kor bűnözési statisztikájából. Ma drogbárók, fehérgalléros bűnözők, maffiózók, drog-, fegyver-, gyermek-, embercsempészek  találhatók a „bűnpiacon”.
A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet megkönnyítette a kommunizmus, mint ideológiai csalétek. Hazánk geopolitikai helyzetéből fakadóan itt is határt képeztünk Kelet és Nyugat között, mint ahogyan a török terjeszkedésnek is mi szabtunk határt.
Az idők folyamán a kezdeti „mindenki egyenlő” kommunista idea szocializmussá zsugorodott. A „mindenki szükségleteinek megfelelően részesül a közös javakból” utópiája teljességgel kiküszöbölődött. A szocializmus kezdeti munkás-paraszt hatalomhoz fűződő  ideája és gyakorlata az intellektus hiányán vérzett el. Mert amikor egyetemet végeztek a munkások és parasztok, a megvetett értelmiségi rétegben találták magukat. És a nagy szegénység szolidaritás is csak addig tartott, amíg a megtollasodás be nem következett. Kezdett vette az egy párt rendszer mellett a zavaros jobb- és baloldal ellenséges attitűddel kísért szembenállásos dinamikája. Ez világviszonylatban a hidegháború volt, a szocializmus és kapitalizmus összeegyeztethetetlensége talaján. A SZU és Amerika kakaskodott a világhatalomért, miután a gyarmatosítások nagyjából befejezettnek tűntek. Ez a dinamika is megszűnt a SZU szétpukkadását követően, és az addigi, magukat baloldalinak nevező, valójában a szovjet hatalmat kiszolgáló széllovas politikusok valamiféle szociál- kapitalistákká vedlettek át, a piacgazdasági nézőpontok  talaján. Az egypártrendszer idején kiépített pártállam szereplői a 90-es évek diktatúrából demokráciába való békés átmenet kísérlete nyomán különféle pártokba szóródván maradtak elsőrangú állampolgárok, szemben a párton kívüliek másodrangú állampolgáraival.
A nagy kommunista agymosás sokáig tartja magát. 2010. június 25-én Grúziában lebontották Sztálin hatméteres bronzszobrát. A grúzok egy része ezt sérelmesnek tartotta, mert azonosultak hazájuk szülöttével, a generalisszimusszal.
Ne keressük a választ, hogy miként lehet a fejekben a baloldali diktatúra szent, míg a jobboldali immáron több, mint fél évszázada zsarolás, lobbi, fenyegetés, jajongás, bosszú tárgya.
Inkább gyűjtsünk még néhány csalétket:

marxizmus, leninizmus, kozmopolitizmus, határok nélküliség, főállású tőzsde spekuláns, spekulatív tőke, kft = korlátolt felelősségű társaság, pénzügyi tranzakció, hiánycél, hiány menedzserek, politikai mutyizás, celeb, materializmus, ateizmus, adódiplomácia, adóparadicsom, bérapály, csúszó fiktív világ, áremelés, cinizmus/korrupció/spekuláció triász, deviancia kultusz, fantomcégek, hecckampány, heccpárt, hírhisztéria, hitelbuborék, ideológiai aszály, jogpozitivizmus, jogrelativizmus, jogi vákuum, látvány politizálás, média terror, nemzeti és nemzetközi szocializmus, offshore cégek, piac pszichózis, pénzzel és pénzre szocializáltság, rágalom hadjárat, tabuhorgonyok.

Ha megkérdezünk egy közgazdászt, mi a kapitalizmus, csillogó szemmel azt válaszolja: magántulajdon és verseny. Esetleg még hozzáteszi, hogy piacgazdaság Szóra sem méltatja magának a tőke szónak, a Das Kapital kettős jelentését, magát a pénzmagot és az  abból remélt hozamot, kamatot, tőkét, amely vagy jön, vagy nem. Soha nem lehet garantálni, hogy 100 forintért annak sokszorosát kapom vissza .Vagyis a kapitalizmus = a fiktív tőkére épített fiktív világ.

Ennél már csak a „független” politikusok a problematikusabban, akik kilépnek eredeti pártjukból. De vajon mitől függetlenek: ideológiától, vallástól, politikai szervezettől, hatóságoktól, netán a választóiktól, a parlamenttől, a kormánytól, a múltjuktól, a felelősségüktől, esetleg saját maguktól?

Egy olyan világ összefüggés rendszerében, ahol minden mindennel összefügg.

 

Gnómák    
 

A kristály örvénylik.

A sorsunk annak függvényében alakul, amit megteszünk és amit nem teszünk meg. Amit elmulasztunk.

Sohasem vagy olyan közel Istenhez, mint az elhagyatottság napjaiban. Az Úr eltűri lelkedben azt, hogy elveszettnek érezd magad, mert így tisztít meg emberi énedtől, , így lehetsz egészen az övé.
                                                     /Kempis Tamás/

Félelmeinken a félelmeink segítségével lehet túljutnunk.

Akinek hazudunk, azt lényegében megvetjük. Akár azért, mert azt gondoljuk, az igazságot nem bírja ki, akár azért, mert azt gondoljuk, könnyen becsapjuk.

A kommunikáció lényege az energia csere, amely nem a szavakban, csupán a szavak által történik.

Van élet a halál után? Van élet a halál előtt?

Lehet a vereségben győztesnek és veszteségben nyertesnek lenni.

A szem nem látja önmagát.

A boldogság alkohol mentes ittasság.

Akarni úgy, hogy nem akarni.

Azzal segíteni, hogy nem segítünk.


 

„Elég, ha egyetlen ember válaszol a szfinxnek”

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

„És ha valaki magányos hegységben, elhagyott barlangban az igazságot elgondolja, az igazság a földről nem távozhat többé.”

/Scientia Sarca/

Többször előfordult már a világirodalomban, hogy művek posztumusz kiadásban jelentek meg. De Hamvas Béla esetében, a művei és írói sorsa összefonódása révén sokkal többről van szó. Mert az Ő írásai egy korban nyújtanak  archimédeszi pontot a válságba jutott emberiség kimozdításához, amikor a spirituális pólus hiánya gazdaságban, politikában, társadalomban, művészetekben, személyes kapcsolatokban és életvitelben csődbe jutott. Az archimédeszi pont pedig a személyes élet és az egyetemes létezés kapcsolódása.


Műfaját, nyelvezetét, stílus intenzitását tekintve életműve az írások írásának mondható. A létező létének elmondása.
Kultúrtörténetileg azért helyezhető el nehezen, mert az Vízöntő korszak előfutára, amely korszak éppen az átmenetét éli.
Hamvas Béla földi pályafutásának nagy törései

– a kitelepítés, a bombatalálat, amelyben elpusztultak könyvei, kéziratai, a könyvtárból való elmozdítása, a publikálás megakadályozása, végül a segédmunkás élet
– valamiféle sorsmegoldási forgatókönyvvé  tette életét  és írásait. Belső emigrációjában megnyíltak előtte az egész emberiség „láthatatlan történetének” metafizikai dimenziói.

Ezt a látásmódot az múlt század ötvenes éveinek proletárdiktatúrájával nem lehetett összhangba hozni, annak alárendelődni pedig végképp lehetetlenség volt. Inkább vállalta a teljes számkivetettséget.
De a „nevezetes névtelenségben” született művek isteni szikrája nem aludt ki. Előbb uderground sokszorosításban és terjesztésben, majd megtervezett életmű kiadásban kerülhettek oda, ahol a helyük van, az „univerzális érdeklődésű” emberek körébe. Egyre jobban kirajzolódik, hogy belső emigrációja a magyarságért vállalt szolgálat is volt.
Válasz a szfinxnek.
A nyitott Hamvas Kör felvállalt missziója a hamvasi szellem őrzése, és műhely munka  keretében kultúrkapcsolatok ápolása.

 

Ikrek

  Oroszlán
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére