Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

December Kentaur

A betelt idő

Hóhideg könnyeit sírja a Hold,
Távol a jászol csillaga dereng,
Áldott december! Szent időd betelt.
Lepergett hónapok vonuló árja
Csillagszózatot ír utolsó lapjára.
Az elmúlást várja.

Csorda pásztorok éji menete
Messze mezőkről
Csillagsugár úton
Jászolhoz elvezetett.

Harsan a télkürt,
Eget hasítva zengi: MEGSZÜLETETT!

A napbárka útja
Záruló íven
Szilveszteri éjbe vezet

Fordulóponton
Régi az újjal már együttrezeg,
Búcsúzva összecseng.

 

A Nyilas csillagkép mitológiája a kentaurhoz fűződik, egy kettős lényhez, akinek a felsőteste ember, alsóteste ló.
Cheiron kentaur Kronosz fia volt.
Számos vitézt nevelt fel, tanított fegyverforgatásra, vadászatra, orvoslásra, zenére. Ő nevelte Jázont, Akhilleuszt, Aszklépioszt, Apollónt.

Amikor Héraklész összeverekedett a kentaurokkal és azok Cheiron barlangjába menekültek, egy másnak szánt mérgezett nyíl megsebezte őt. Ez a seb gyógyíthatatlan volt, meghalni viszont halhatatlansága miatt nem tudott. Végül kínjai úgy értek véget, hogy Zeusz engedélyezte, Prométheusz kapja meg a halhatatlanságot, ő pedig meghaljon helyette.

Halála után Zeusz az égbe emelte, ebből lett a Nyilas csillagkép.

Uralkodó bolygója a Jupiter.


„Neked zenéltem”

K.: Hol is kezdjem?
Nem kívánt gyerek vagyok. Apám elmondása szerint mindent megtettek, hogy „elmenjek”, de világra jöttem. Féltek is, hogy valami baj lesz ebből,de nem lett.
R.: Biztosan nagyon meg akart születni.
K.: Még nincs vége a történetnek.
Alig voltam féléves, amikor az édesanyám meghalt.
R.: Részvétem.
Miben halt meg az édesanyja?
K.: Köszönöm.
Valami mérgezésben.
K.: Apám hetes bölcsődébe adott, nagynéném, az ő nővére karolt fel valamennyire.
Apám megnősült. Házassága nem tartott sokáig. Amikor első osztályos voltam, apám felesége disszidált. Régi szerelme után ment, az készítette elő az utat számára. Akkoriban a disszidálás még bűn volt, megbeszéltük apámmal, hogy a tanító néninek nem mondjuk el.
R.: Apjával a kapcsolata milyen volt?
K.: Sokáig jó volt.
Lényegében én a disszidáláskor és annak kapcsán tudtam meg, hogy nem ő az édesanyám, hanem Annácska, akinek a sírjára virágot szoktunk vinni.
R.: Mikor romlott meg a kapcsolat édesapjával?
K.: Gimnazista voltam, amikor újból megnősült. 26 évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Akkor vált a helyzet otthon egyre tarthatatlanabbá.
Közben nagynéném 50 évesen férjhez ment, hozzá költöztem. Egy szép nagy lakása volt, ott kaptam egy szobát. Csak átmenetileg költöztem haza, amikor a nagynéném férje haldoklott. Rákban halt meg.
Ezt a lakást én örököltem meg, most éppen felújítjuk. Eléggé romokban hever.
R.: Mi volt a gimnázium után? Tovább tanult?
K.: Ó, ez a következő kacifánt az életemben.
Én egy elvetélt pszichológus vagyok.
Nagynéném támogatta, hogy pszichológiára menjek. Első nekifutásra nem vettek fel.
A Fejlődés lélektani Intézetben dolgoztam, a következő évben bekerültem az egyetemre.
R.: Hogy volt tovább?
K.: Egyetemista koromban halt meg a nagynéném. Innentől kezdve takarítottam, felméréseket végeztem, hogy legyen pénzem. De nem éreztem magamat szegénynek. Rengeteg kiképző csoportban fordultam meg. Egy darabig minden jól ment.
R.: Mi történt azután?
K.: A halál nekem mindig a sarkamba szegődik.
Az államvizsgát azért nem tettem le, mert egy pszichiáternő közvetlenül ezelőtt lett öngyilkos, megölte a két gyermekét is. Ez az ügy akkor igen nagy port vert fel.
Engem annyiban érintett, hogy mi nagyon jóban voltunk, sokat találkoztunk. Utólag az volt az érzésem, hogy a „nyakamra járt”, de soha nem éreztem azt, hogy akarna tőlem valamit.
Amikor a tragédia megtörtént, elveszítettem a hitemet önmagamban. Arra gondoltam, milyen terapeuta lehet belőlem, ha egy ilyen krízis helyzetet nem veszek észre?
R.: Emlékszem erre az esetre. Mitológiailag Médea történetnek mondhatjuk.
Mit csinált azután?
K.: Kézműves dolgokba kezdtem. Egy gyülekezet tagja voltam, vagyok, rengeteg ismerősöm van onnan. Segítjük egymást mindenben. Részt vettem továbbra is felmérésekben, mint korábban, de csak a szakma perifériáján.
R.: Aktuálisan most milyen problémával küzd?
K.: Még nem tartok a jelennél, a negyvenen túli helyzetemnél.
36 éves voltam, amikor a barátom felakasztotta magát abban a lakásban, amelyet a nagynénémtől örököltem. Mentem haza, és az ajtófélfán himbálózott.

Fogalmam sincs, miért tette.
Érti már? Szeretném összerakni az életemet, megtudni, mi az én sorsom..
R.: A születést és halált örök erő intézi.
De Önnek valóban sok jutott ebből.
K.: Hát éppen ez az! Én nem akarok anya lenni.
Barátom halála után hozzámentem a közösség egy tagjához, aki hét évvel fiatalabb nálam.
Ő állatorvos szeretett volna lenni, de nem jött össze.
Normális családot gondolt volna velem, gyerekekkel, de ez nem én vagyok.
Nincs különösebb okom arra, hogy elváljak, bár már előfordult, hogy felképelt, annyira érthetetlennek találta a viselkedésemet. Ma már ő is érzi, hogy nem vagyok elkötelezett neki.
R.: Érdekes ismétlődés ez a gyerekek  akarása, nem akarása.
Van harmadik személy is a kapcsolatban?
K.: Megérkeztünk a jelenbe. Igen, Peti, aki szintén hét évvel fiatalabb, zenepedagógus. Elég szabályos élete van, legalábbis hozzánk képest. Normális családban nőtt fel, és teljesen más, mint a mi tépelődő, meddő életünk.
Minden pillanatban képes zenélni, önmaga lenni, jelen lenni, boldognak lenni, kreatívan cselekedni. Nem is tudom, mit szeret bennem, aki egyfolytában halogatok, lebegtetek, hezitálok, egy helyben topogok és semmit nem fejezek be. A félelem és ijedtség tart vissza  a sikertől, a döntéstől, a végső lépéstől.

R.: Édesapja?
K.: Pár éve halt meg. Vettem egy kiskutyát, és egy pénteki napon elmentem hozzá megmutatni. Ő is szerette a kutyákat, de ettől nagyon idegenkedett. Egyáltalán nem értettem.
Ekkor láttam utoljára. Hétfőn jött a távirat, hogy meghalt.
R.: Itt is lezárult egy fejezet.
K.: Le.
Én nem családban nőttem fel
R.: Ezt hogy értsem?
K.: Apámmal mindig megállapodásokat kötöttünk és tartottunk be, amelyek arról szóltak, hogy a látszat rendben legyen, ne zavarjon másokat. Inkább cinkosok voltunk, mint a mostohám disszidálásánál. Nem arról szólt a kapcsolatunk, mi jó nekem, mit szeretnék és mi fáj nekem. Nem igazán értett engem. Persze én sem értem magamat.
R.: Az igaz érzések mentén lehet önmagunkhoz jutni.
K.: Igaz érzések? Tele vagyok szégyennel. Kiskoromban szégyelltem, hogy nem volt anyukám. Most szégyellem a közösségben, hogy látják a kettős életemet a férjemmel és Petivel. Én nem tudom, mi az  igaz érzés.
R.: Azt mondta, Peti érzései egyértelműek, következetesek, folytonosak.
Ön a múltjában van, Peti a jövőben, amikor magával tervez. Az ő érzéseit nem érzi igaznak? Nem jutnak el magához Peti érzései?
K.: Eddig nem igazán jutottak el. Jól esett, amikor azt mondta, csak szeretni akar engem, nem ragaszkodik gyerekekhez, ha én nem akarok anya lenni. Ez a férjemmel dráma.
R.: Azt mondta, csak szeretni  akarja magát?
K.: Igen. Éppen vasárnap volt egy ilyen élményünk.
Már kiléptünk a közösségből, de még elmentünk egy összejövetelre. A templom előtt álltunk, hívták őt orgonálni. Bementünk. Peti leült, és improvizált egy gyönyörű muzsikát. Lenyűgözve hallgattam. A végén mondtam is neki, milyen szép volt.


„Neked zenéltem” – mondta.
Ez nagyon szíven ütött. Ennyire nem vagyok képes venni az ő tiszta közeledését?

R.: De. Éppen most vette.
/elsírta magát/

Problémabörtön

A probléma még holisztikus szempontból sem meríthető ki, járható végig, érthető meg könnyen. Lehet akár reinkarnációs eredetű mélysége és annyi elágazása, szétterjedése, amelynek a leállítása, vagy megfordítása nem nyújt kézenfekvő lehetőségeket. Gondoljunk csak a ráksejt burjánzására, amely egy igen sajátságos térszűkítő folyamat. Egy sejt mintegy felrúgja azt a szaporodási és terjeszkedési mértéket, amely őt használhatóvá tenné egy működő struktúra, az emberi szervezet életében, és ehelyett környezete és önmaga számára addig szaporodik, amíg önmagát és az egész szervezetet elpusztítja. Itt már szinte megszemélyesítettük a ráksejt burjánzási problémáját, és úgy szóltunk arról, mintha egy telhetetlen és fékezhetetlen ember lenne. Joggal tettük ezt, mert  nagyon is a mértéktelenség gyakori problémájáról van szó, amely az egyensúly vesztését eredményezi. A probléma pedig komoly egyensúly vesztés: az élő folyamat elakad, helyette görcs, betokosodás, megfeneklés, holtpont, bemerevedés áll be.
Vizsgálhatjuk az egyensúly vesztést a tudatos és tudattalan lélekműködés szempontjából is. Ebben az esetben arról van szó, hogy amit nem akarunk meglátni, tudomásul venni, és elfojtással, tagadással a tudattalanunkba száműzzük, az ott virulens életre kap. Sokáig lappang, búvópatakként viselkedik,  majd egyszer csak váratlanul előtör, a leg elképesztőbb tünetekben, különféle balesetekben, betegségekben, nehezen megfejthető neurotikus lelki működésekben. Gennyes gócként képes viselkedni a lélekben, furcsa életmeneteket provokálván ki.
A latin eredetű nemzetközi kifejezés tág horizontú jelentés udvart ad a szónak: PRO BALLÓ = elődob, felhoz, említ. Ebből jön a ballisztika kifejezés is, az eldobott tárgyak röppályáját kutató tudomány. És a ballizmus nevű betegség, a vitustánc, a végtagok heves rángatózása. 
A „no problem!” könnyed hangvételétől a hányaveti „ez a te problémád!” elutasításán át az életet évekre, olykor egy egész életre megbénító problémabörtönig rengeteg változatot tanulmányozhatunk.
Energetikai szempontból a kulcs az elakadás, a flow leállása, megszűnése, az összegabalyodás, a megfeneklés, a holtpont, a zsákutca, a görcs. A megoldás csak a dinamikai, tehát lelki / szellemi szinten lehetséges, amely újra indítja a motivációt, a passzivitásba bénult energiának más irányt ad, kimozdítja tehetetlenségéből, a változás és törekvés irányába tereli.
A tudatos és tudattalan lélekműködés között van egy nehezen megfogható átjárás, együttműködés, harmónia, amely pedig a jó élet kulcsa. Ám ha ez az összehangoltság nincs meg, akkor keletkezik „a” probléma, az értetlenség. Olyan ez, mint a két lábbal járás, vagy a kérdés / felelet: ha haladni akarunk, nem tehetjük meg, hogy az egyik lábunk nem lép tovább, vagy a fogas kérdés, amelyre nem tudunk válaszolni. Az odavetett, felmerült, előbukkant kérdés mindig a tudattalanból jön elénk, saját tudattalanunk sarkallna bennünket a válasz adására, a „megfelelésre”. Nehéz belátni, hogy a rengeteg akadály, amellyel életünk során találkozunk, lényegében belső korlát. Az emberek és helyzetek, amelyekkel birkózunk, saját önellentmondásaink kivetülései. Az elakadás annál a lelki küszöbnél történik, ahol dobbantanunk kellene, hogy túl lendülhessünk, más dimenzióba kerüljünk, hogy a változás bekövetkezhessék. A ma igen széles körben alkalmazott dopping is „feldobottságról”, szabadulásról, adrenalizáltság állapotról szól, akár a sportolók teljesítményét, akár a szorongástól való megszabadulást, vagy a felfokozott kíváncsiságot vesszük alapul, míg nem az egész drog, a marihuána öröm markáns lelki kelepcévé nem válik. Ez „a probléma”, amely maga a megtorpanás, lehet belső, érzelmi frusztráltság, szorongás amely a tettek helyett van, félelem, vagy külső, a másik ember ereje, a helyzet, amelybe nehezen illeszkedünk be, de minden esetben a válaszút, amely az előre, felfelé való irányban való beteljesülés, megérkezés, megoldás felé mutat, míg a másik irány a leállás, az abbahagyás, félbemaradás újabb frusztráltságokkal tetéződik és nem engedi az új dimenziót, a magasabb nézőpontot, a rálátást, a felülnézetet, a távlatot.
Mind a Nagy Sándor féle gordiuszi csomó átvágása, mind a „megoldás” kifejezés utal a probléma lényegi természetére, hogy tudniillik azáltal állandósul, hogy dinamikailag elmulasztjuk a lépést, amely a változás felé vinne bennünket. A sivatagi homokvihar is jó példája ennek a túlemelkedés felé mutató megoldásnak: földközelben bele lehet fulladni a homokviharba, de aki felmászik egy pálmafára, azt nem éri el a veszély.
Azzal indítottunk, hogy a holisztikus megközelítés sem kecsegtet könnyű megoldással a problémák tekintetében. Egyszóval: mindig törekednünk kell a magasabb nézőpontra.

 

Holtpont

A föld, Törtt Tél-
a fagy, sorsod alatt, mélyi
a múlt, fémkardja éj-
a csont, bűn és alatt, félen
rádsúlykolt vád holt rögben holdkönnyes
gond. rád sújtott. mag maradt. virradat.
     

 


Pilinszky János
A fájólelkű asszony

Pilinszky János
1921.11. 25. – 1981. 05. 27

„A mozdulatlan elkötelezettség.”

A Pilinszky jelenségben van valami arkangyali: küldött Ő, hírnök, Isten követe. Szellemlény, aki az égi és földi szféra között közvetít.
Akár szikár, aszkétikus megjelenését, akár vers szálkáit nézzük, vagy hangjának  érces kicsengése  bukkan fel emlékezetünkben, mindig kiérződik valami föld felettiség.

Semmi manír, semmi maszk, semmi öncélúság, mindenkor természetes egyszerűséggel szólalt meg, és csendje is beszédes volt. Ami a legcsodálatosabb, hogy benne is volt a létforgatagban, de amikor benne volt, akkor is rendelkezett felülnézettel. Ezt neveztük fentebb arkangyalinak.
Költészetének két mozdíthatatlan pillére a keresztény ihletésű költészet és az abszolút egyértelmű antifasizmus. Élményvilágának meghatározó eleme a katonaság és  a német fogolytábor. Ez humanizmusát veretessé, részvétét hitelessé, hitét pedig példává avatták. Szűkszavú, fegyelmezett, egészen sajátságos hangulatot teremtő költői képeket fest, amelyek semmiféle stílus irányzatba nem sorolhatók.
Költőnek született és mindenféle élethelyzetben költő maradt.
25 évesen írta első kötetét, a „Trapéz és korlát”-ot, amellyel berobbant az irodalmi közéletbe, de versei különböző lapok hasábjain már 1940-től megjelennek. Több lap társszerkesztője, munkatársa. Versei a későbbiekben is komoly érdeklődést váltanak ki, mint például az Apokrif, vagy az utánozhatatlan négysorosai. Természetes könnyedséggel, fölényes egyszerűséggel kelnek életre és jönnek napvilágra versei, amelyeken nem érződik izzadságos gyakorlatozás, keserves megújulás, szélsőséges tapasztalatok felé való kilendülések. Letisztult, kikristályosodott, kicsiszolt darabok ezek. A  szerelemről és fájdalomról is olyan kifinomultsággal képes szólni, amely más költőknél esetenként önsajnáló szubjektivizmus.
Reflexióiban a hangzatos összefüggések erőszakolt keresése nélkül mond ki  a mély és ütős megfogalmazásokat, mint például azt, hogy a háború BOTRÁNY. Nem sodorják el indulatok, nem méltatlankodik, nem botránkozik meg, jól tudván, hogy a megbotránkoztatóknak van a nagyobb bajuk, nem azoknak, akik azt elszenvedik.
Szabadsággal, szeretettel, jelenléttel, otthonossággal mozog a világban, művészete vallásos gyökeréből, annak kiapadhatatlan forrásából merítvén.
A művészet és misztika Jákob létrája: a világból felszálló és ugyanazon úton alászálló szeretet, egyazon út.
„Mindaz, ami megtörtént, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.”- írja az Ars poétika helyett című írásában. Ellentmondásos, jóvátehetetlen, lezárult, de érvényét nem vesztette a múlt mozdulatlan realitása.
A „mozdulatlan elkötelezettség”, mint a vallásos lelkület képessége és sajátossága hasonlítható a múlt mozdulatlan valóságához. Maga a tragikum az a mozdulatlanság, mivel megváltoztathatatlan, és hatása alól nem lehet kikerülni. Úgy éli meg ezt az abszurditást, mint a tanítványok a keresztre feszítést. Ez emeli túl a borzalom mételyező vonzerején.
„A világ abszurditásának felismerésén túl egy abszurdabb lépés a világ képtelenségének vállalása. Magunkra venni a világ képtelenségének súlyát, mintegy beöltözve a lét és tulajdon ellentmondásain terhébe, ez nem meghátrálás.”
Az isteni mindenség jelenléte sugárzik költészetéből, emberi magatartásából.
Kevesen képesek az abszurd botrányok effajta megértésére.

Fokról-fokra

Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófúvás után
lecsillapul, hazatalál,
valahogy úgy alakul, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.





A fájólelkű asszony

„Miért fél jobban Melinda önmaga lenni, mint meghalni?”

Elhangzott:

  • Meg kell hallgatnia az én Melinda barátnőm történetét, mert nem tudok nyugvópontra jutni.

Egy évben születtünk, osztálytársak voltunk érettségiig. Akkor elváltak útjaink, mert én továbbtanultam, ő pedig férjhez ment egy vele egykorú fiúhoz, aki a párhuzamos osztályba járt. Az első évben megszületett a kislányuk, a férje pedig két év  múlva öngyilkos lett. Senki nem tudja, miért. Melinda  eléggé egyedül maradt a gyerekneveléssel, de  valahogyan megoldotta. Levelezőn elvégezte az Államigazgatási Főiskolát, és közel Budapesthez, egy vidéki  kisváros önkormányzatán kapott állást. Megbecsülték, szerették, anyagilag is egyensúlyba került.
Volt egy különös álmom, amikor már az események  sűrűjébe jutottunk, azt a címet adtam az álmomnak, hogy VARJÚFEKETE.

  • Melinda jelent meg, fekete ruhában, egyáltalán nem látszott betegnek.
  • Bejelentette, hogy meg fog halni.
  • Volt egy temetőszerű hely, ahová el lehetett menni, ha az ember meg akart halni, vagy közeledni érezte a véget.
  • Nagy társaság volt ott, kollégák, barátok. Mindannyian feketében. Úgy tűnt, támogatják Melinda meghalását. Én nem osztottam ezt.
  • Megtörtént a meghalás. A sírásók azt  mondták, nem ment könnyen, macerás volt.
  • Álmomban is az volt az érzésem, mintha Melinda megbánta volna, hogy meghalt.
  • Nyomasztó hangulatban ébredtem. Az motoszkált bennem, hogy élő dolgokat nem szabad elpusztítani, vagy attól, hogy valaki meghalt, nem biztos, hogy elmúlásra ítéltetett

Ez az álom akkoriban volt, mielőtt megbetegedett.
Úgy érzem, ebben az álomban benne van egész élete üzenete, és az is, mi Melinda szerepe az én életemben. Valami nagy tanulság, amelyet még nem tudok megfogalmazni. Magam is sokszor úgy érzem, az a jellemző rám, hogy belesodródok , vagy belemegyek helyzetekbe, ahonnan esetenként nincs kiút, vagyis a kimenetel teljesen kiszámíthatatlan.
Visszatérve Melindára, néhány évvel ezelőtt lett egy barátja. Lényegében ketten is legyeskedtek körülötte, ó választott. „Elkötötte” egy beosztottja élettársát, aki otthagyta miatta kisgyermekét és beköltözött Melinda lakásába. Közben kiápolta rákbeteg szüleit, öccse is rákban halt meg. Ennek gyerekeit egy ideig istápolta.
Az „elkötött” barát rövidesen kimutatta foga fehérét, teljesen megváltozott. Formálisan élősködni kezdett Melindán, ivás, kártya, szerencsejáték töltötte be az életét.
Amikor Melinda megbetegedett, szinte értetlenül állt, mi történt az ő aranyat tojó kedvesével. Úgy viselkedett, mint egy kívülálló, és ezzel még egy lapáttal rásegített a pusztulásra. Dohányzott mellette, amikor Melinda fuldoklott, húst evett tüntetően hússal, amikor Melinda tisztító kúrán volt. Még elhagyott kisgyerekét is odavitte.
Lánya akkor már főiskolás volt, és külön lakott, mert örökölt egy házat.
Mi a párommal lejártunk hozzá, energizálni próbáltuk. Néhányszor felhoztuk Pestre kezelésekre. Nem értettük a „párja” ellenséges viselkedését. Azt sem, Melinda miért tűrte mindezt mazochista módon.
Hogyan szabad ilyen kapcsolatban maradni?
A lányával is rossz volt a kapcsolata. Neheztelt rá, amiért titkolta apja öngyilkosságát. Nem is Melinda mondta el neki az igazságot, hanem kitudódott.
A mazochisták biztosan nem szeretik önmagukat, a testüket, azért bűnhődnek.
Melinda morfium kezelés után, közben halt meg.
Temetése visszafogott, mondhatni elegáns volt. Végakaratának megfelelően hamvait a szélbe szórták.
Lánya karonfogva jelent meg a temetésen anyja élettársával, nyíltan felvállalván viszonyukat, amely már Melinda tépett életének is sok volt.
Az életbiztosítási pénz kedvezményezettje a barát volt, aki erre boldogan le is csapott. 
Mondja meg, hol az áldás anyaságán, életén, halálán?
Vagy hol a drámai vétség?
Mikor és hogyan lehetett volna önmaga, ahelyett, hogy idő előtt meghal?

R.: Ézsaiás 54. könyvében olvashatunk a fájólelkű asszonyról.

 

Kettőslények

 

A mitológia kettőslényeinek szimbolikája  a testből és lélekből, az állati vadságból és kifinomult bölcsesség keveredését hordozó lényeket jelöl, akik külső megjelenésükben is hordozzák ezeket a beszédes jeleket. Embereket és állatokat is képviselhetnek.

A khimaira például oroszlánfejű és oroszlántestű mesés állat, hátán kecskefejjel, farka helyén kígyóval. De lehetnek három fejűek, tüzet okádók, félelmetes szörnyek, akiket nem könnyű legyőzni. Metaforisztikusan a sors nehézségeit szoktuk jelezni vele, amelyet ha nem győzünk le, ő győz le bennünket. A téveszmék is efféle fojtogató szörnyek az ember életében.

A kentaur lova is az ösztönvilágot, az alvilágot jelképezi, lovasa az ég és az alvilág között közvetít. Embereknél erősebb, az isteneknél gyengébb.
A kentaur esetében a lovas a személyiségben a felettes ént jelenti, a morális érzéket, a magasabb eszméket, az égve törekvő elvonatkoztatásokat, a kultúrateremtést. Ám a felettesén csak az ösztön hathatós megzabolázottsága és az önös indítékok feláldozása, felülmúlása révén juthat igazi érvényre.

Nyilas szülötteknél ezek az eget ostromló optimizmusok rengeteg akadályba ütköznek, nagy esélye van arra, hogy szétszórja magát az álmok és ideálok kergetésében. Túlzásai, nagyot mondásai lenyűgözőek lehetnek, fellengzős beszédek, lódítások könnyen szélhámosságba torkollhatnak. Nagyzol, fontoskodik, felvág, megszépíti élményeit, vággyal keverve azokat.
Az alacsonyrendű típus különösen veszélyes lehet: farizeus, köpönyegforgató, képmutató, beképzelt, öntelt, sarlatán, aki nagyképűséggel kompenzálja felületességét, azt, hogy semmihez sem ért igazán, könnyelmű, kalandor. Szerencsejáték, hazardírozás, megszállott lóversenyező, nagy kártyás. Lehet vérlázítóan istentagadó, szeret pereskedni, részrehajló, elfogult.. Embertelensége nagyon komisz tud lenni, gőgösen gázol át másokon azzal a meggyőződéssel, hogy felette áll a dolgoknak, akire a törvény és társadalmi rend nem vonatkozik. A vak optimizmus, az öntömjénezés, a reális dolgoktól való elvonatkoztatás, a gőg igen nagy akadályai lehetnek a Nyilas szülött szellemi kibontakozásának, amelyre pedig eleve kiválasztottnak érzi magát.
Extraverzív személyiség, diplomata, filozófus, jogász, pap, előadó, felfedező lehet belőle, ahol az ünnepélyesség, szertartásosság, tisztelet övezheti.
Különösen az ősibb kultúrákban még ma is élnek sámánok, táltosok, jósok, varázslók. Ők a törzs vezetői, akik felsőbbrendű lényekkel érintkeznek. Gyógyítanak, tanácsot adnak, döntéseket hoznak, esetenként a természet erőibe is beleavatkoznak, például esőcsinálók. Többnyire valamilyen testi bélyeget is viselnek magukon, mint a rendellenes fogazat, hat ujj a kezükön vagy lábukon. A mesebeli táltos paripa égi úton közlekedik és parázzsal etetik.
A szfinx is misztikus keveréklény: fekvő oroszlántestű és emberfejű, uralkodói fejdísszel. Monumentális az egyetlen sziklából faragott Gizai szfinx, aki a napisten földi megjelenítője. Hórusznak, a felkelő Nap urának a szobra. A mindentudás, a mindenhatóság és királyi hatalom megtestesítője.  

Sok rejtett bölcsességét talán még ma sem ismerjük.

A karnaki Ámon templomhoz vezető utat kos fejű és
oroszlántestű szfinxek szegélyezik.  

 

A szfinx a görög mitológiában is szerepel, története Thébához  Oidipuszhoz szervesen kapcsolódik:

  • Laiosz, Théba uralkodója homoerotikus szerelemre lobban egy fiú iránt, akit kocsi hajtásra kellett volna megtanítania. A fiú apja megátkozza Laioszt fia megrontása miatt:  nem szabad fiút nemzenie, különben fia keze által hal meg, felesége pedig fiuk hitvese lesz.
  • Laiosz megnősül, és bár a delphoi jósdában háromszor is figyelmeztetik az átokra, fiúk, Oidipusz megszületik.
  • A szülők félelmükben átszúrják a csecsemő lábát, összekötözik és kiteszik a hegyekbe. Itt egy pásztor talál rá, ő neveli fel. Az Oidipusz nevet adják neki, amely „dagadt lábút” jelent.
  • Egy részeg lakoma alkalmával valaki odakiáltja neki, hogy a nevelőszülei nem az igazi szülei. A kételytől nem tud szabadulni.  Elmegy a Delphoi jósdába, és ott megtudja az egész szörnyű titkot és átkot. Hogy sorsát elkerülje, másfelé indul haza.
  • Thébát a Szfinx ostromolja, amelyet Héra küldött, megbosszulván Laiosz homofil szerelmét.
  • Laiosz szolgái hadától kisérve tart a Delphoi jósda felé, hogy tanácsot kérjen, miként szabadulhat meg a Szfinxtől. Itt találkoznak szembe inkognitóban apa és fia. Az egyik szolga durván félrelöki Oidipuszt, utat kérve. Verekedni kezdenek. Laiosz kihajol a kocsiból, egy buzogánnyal megüti Oidipuszt, mire ő dühében lelöki a kocsiról és megöli, majd több szolgával is végez. Csupán egy ember menekül meg.
  • Thébában a Szfinxtől egy rejtvény megfejtése révén lehet megszabadulni: „Van egy kétlábú a földön és egy négylábú, ugyanazzal a szóval nevezett és háromlábú is. Minden élőlény közül, aki a földön, a levegőben és a tengerben mozog, egyedül ő változtathatja az alakját. Akkor halad a leggyorsabban, amikor a legtöbb lábán jár.”
  • Oidipusz megfejtése: „Az emberre gondoltál, aki amikor megszületik, a  földön csúszik-mászik, négy lábon jár. Amikor pedig öreg lesz, harmadik lábként botot használ.
  • A rejtély megoldódott, a Szfinx a szikláról a mélybe zuhan.
  • Oidipusz, mint Théba megmentője, megkapja a királyságot és Iokaszté királyné, - aki saját anyja – hitvese lesz. Négy gyermekük születik, köztük Antigoné.
  • Egy idő után az istenek pestist küldenek Thébára, Laiosz király meggyilkolásának vétke miatt. Maga Oidipusz kiadja a parancsot a gyilkos keresésére. Egy vak jós szemébe mondja, hogy ő ölte meg apját annál az útelágazásnál, és hogy a hitvese az anyja. Oidipusz félőrülten keresi anyját, majd amikor megtalálja őt felakasztva, ruhája arany csatjával megvakítja magát.
  • Metaforisztikusan itt anyja a Szfinx.
  • Majd beteljesül rajta a büntetés, amelyet ő szabott Laiosz gyilkosára, száműzik az országból. Antigoné  lesz vak apja kísérője, mint anima.
  • Eljutnak Kolónoszba, ahol Theseus veszi oltalmába. Átadja neki  misztériumát, meghagyván, hogy azt csak fiának adhatja tovább.

Megdicsőült héroszként kerül az alvilágba.
Sírja szent hely.

Az Oidipusz komplexus minden ember öt éves kori története, a nemi identitás kialakulásának fontos állomása a szülőkkel való azonosulás és rivalizáció kapcsán.

Mi emberek is keveréklények vagyunk múlandóságunk és öröklétünk, megdicsőülésünk és esendőségeink, láthatatlan történéseink és látható eseményeink forgatagában.

 

Belefúródni a létezésbe

 

A Nyilast megjelenítő kentaur a nyilát az égre ajzza, mintegy a végtelent véve célba.
Az íj és a nyíl igen gazdag és szerteágazó szimbolizmusa eredeti jelentéséből jól kibontható: a férfi és női jellegből. Az íj íve: és húrja éppen olyan hangsúlyos, mint a nyíl kilövésének minden mozzanata, vagyis a felajzás, a megfeszítés, a célzás, a lövés, a nyíl útja és a célba érése.
Népmesékben a világgá induló hősök kilőtt nyilaik nyomában mennek. A kilőtt nyíl szerencséjüket, sorsukat jelképezi.

Keleten a meditációs gyakorlatok fontos részét képezi a nyíllövés. Egyfelől az önfegyelmet gyakorolja, másfelől az íjász azonosul a kilőtt nyílvesszővel és a céllal. A találat a megismerést jelenti, mivel a cél az „ismerd meg önmagad!” kihívása. A találat átvitt értelemben az érzéki megismerésen túlmutató megismerés jelképe.

A telitalálat a középpont, ahol a tábla önmagával azonos.

Ha sikerül kimondanunk egy helyzetben a valóságot, „találva érezzük magunkat.”

Az íjász és a cél között a nyíl teremt kapcsolatot.
Az íjász, az íj és a nyílvessző teljességszimbólum.
A nyíl fallikus, az íj anyaméh szimbólum.

A nyílköteg az egyetértés jelképe.

Egy nyílvesszőt ugyanis egy gyermek is könnyedén eltör. De a tegezbe fogott nyílköteggel a legerősebb ember sem bír.


A zenitre kilőtt nyíl az ég és a föld kapcsolatára utal.  Világtengely, amely megmutatja hova tartozásunkat.

Jól érezték a régiek a Nyilas csillagképnek ezt a transzcendens irányultságát, a távlatát, a rálátását, a rendszer összefüggéseinek felismerését, egyszóval a világnézetét, profetikus ihletettségét. Jól érezték az emberi mikrovilág és a világegyetem makro világának szétválaszthatatlanságát. A nyílvessző, mint axis mundi, a mélyből a magasba irányulás megjelenítője. A cél, a középpont, a találat pedig az örök jelen, a pillanat mindenhatósága, maga az öröklét, az időn kívüliség.
A tökéletes cselekedet az, amelyben teljesen feloldódunk. Ezt a zen mesterek úgy fejezik ki: amikor eszem, eszem, amikor alszom, alszom. Maradéktalan tettet csak teljes odaadásban lehet véghezvinni, amikor nem marad híja, nem lesz hézagos, töredékes, nem lesz befejezetlen. A félbehagyott műveletek energiája tovább hat, nem adja a lezárulás örömteli kielégítettségét, vagyis a teljesség élményt, amely önmagában jutalmazó, megerősítő értékű. A lelkesedés lelkességére  van szükség. Ismert a feladat, amikor a vesszőket kévébe kell kötni. A mester abból, ahogyan a nyalábot egybefogja a tanítvány, ráérez mélységére, arra, képes-e a pillanat összeszedettségére. Zenetanárok ugyanezt fejezik ki, amikor azt mondják, nem is kell játszania a felvételizőnek, elég azt látni, miképpen veszi kezébe a hegedűt. Az író tolla, a festő ecsetje és lényegében minden munkaeszköz megtelik azzal az energiával, amelyet az érez, aki nekilát a munkának és kezébe veszi a munka eszközét.
Amikor a kentaur égbe lövi nyilát, saját szellemi felemelkedését valósítja meg egy szimbolikus cselekedetben. A napsugarak maguk is fény-nyilak. A villám istennyila, amellyel lesújt ránk.
Láthatjuk, hogy a íj és nyíl szimbolikája valósággal kimeríthetetlen.
Hasonló a helyzet a paripa jelentés tartalmával. A ló és lovas teljesség szimbólum.. A Nap és a Hold, a fény és az árnyék, a nappal és az éjszaka erőinek spirituális egyesítését jelképezi. Legyőzhetetlen varázserőt jelent, miként azt a történelmi harcokban is láthatjuk. Anyajogú társadalmakban kanca alakjában jelenik meg, tükrözvén a matriarchátus szokásjogát.

A ló és lovas jelentéseit különösen élettelivé teszi, hogy a nemiséget, a nemi aktust is kifejezi. A férfit a lovas, az ostor, a sarkantyú, a nőt a nyereg, a kengyel, a patkó jelképezi. A meglovagol, megnyergel, megpatkol, abrakol, fához köt, legeltet, itat kifejezések mind nemi aktust szimbolizálnak.
A kentaur természetesen nemcsak csodalény, hanem fékezhetetlen erő, brutalitás, vágy és kegyetlenség megtestesítője is. Titka éppen kettősségében rejlik, a zabolázatlan ösztönökben és az égi szabadság utáni vágyban. Embernél erősebbek, az isteneknél gyengébbek.
A személyes földi életből a létezés végtelenébe akarják kilőni magukat.

 

Thornwald Dethlefsen

Alexander Seibel

Thornwald Dethlefsen: Oidipusz , a talány megfejtője
Magyar Könyvklub 1997.

 

Az ÉN a világtól, a SELBST Istentől elválaszthatatlan emberi életünkben.

 

A mitológia üzenetei kimeríthetetlenek a 21. századi emberek számára is. A görög tragédiák megfelelő gyógyszerek lehetnének korunkban is a lelki bajokra, ha sikerülne megértenünk titkait.
Szophoklész két tragédiát írt Oidipuszról, a két mű megírása között 20 esztendő telt el. Az Oidipusz Kolonoszban darabot közel 90 esztendős korában írta meg. Hosszú élete tapasztalatai folytán olyan hitelesen tudta megjeleníteni a külső és belső királyságot, hogy ezek az írások az eltelt két és félezer év alatt mit sem vesztettek hatásukból.
A tragédia vallási, kultikus és gyógyító ereje három lépésben, három témában bontakozik ki:

  1. megismerteti az emberi lét konfliktusos mivoltát,
  2. rámutat az ÉN kudarcának elkerülhetetlenségére, mármint arra, hogy az én kivívja saját bukását, amikor magasabb énjének kell alávetnie magát,
  3. az örökkévalóság rendjének a megismerése, amely csak az énünkön való túljutás révén következhetik be.

Oidipusz nem egy ember, hanem „AZ EMBER”, az Ecce homo, aki megértette az emberi élet és a sors kapcsolatát az élet örök rendjében. Felismerte, hogy a földre születésünkön túlmenően az ember égi eredetű, Isten teremtménye. Oidipusz archetípus, akinek történetében a világ és Isten kapcsolata elevenedik meg.
Oidipusz beavatási útja három fejezetben kristályosodik ki:

  1. Nomen est ómen, amikor szülei kiteszik átszúrt lábbal a hegyekbe, ezáltal „dagadt lábú” lesz,
  2. a thébai külső királyságban,
  3. majd a száműzetés, számkivetettség belső királyságában Kolonoszban, ahol átadja Theseusnak a misztériumot, ami által az átokból áldás lesz.

Metaforisztikusan anyja  mondható a szfinxnek, aki a talány megfejtése után mélységbe zuhan.

A művészet, a pszichológia és vallás közös nevezője a kultusz.
A mítosz, a tragédia, a kultusz önismereti utunknak szerves része.
A mítosz szent történet. Olyan igazságokat hirdet, amelyet csak átélni lehet. Az életrend, amelyen íródik, nem a mindennapi mércéhez igazodik. A mítosz az emberre irányuló isteni igényt fejezi ki, ez adja a szent jelleget. A mitikus ember erre az isteni jelre figyel, lelkiismeretén keresztül az istenségtől érzi megszólítva magát.
A mítosz a teljességben értelmezhető.
A görög tragédiák sokszor trilógiákban íródtak, mivel a történések nem egy ember életén keresztül bontakoznak ki, hanem a születés előtti és az azt követő folyományai révén. Vagyis nem tabula rasa lélekkel születünk le a földre.
A tragédia kultikus esemény, nem műalkotás.
Időtlen, az emberlétnek időtől független és időfüggő problémáin túlmutató vonatkozásait jeleníti meg, amelyen keresztül az emberi sors az örök rendhez való viszonyában érthető meg.
A tragédia minden bizonnyal az emberi szellemtörténet legnagyobb tette, amit csak valaha alkotott  

Alexander Seibel: A relativitáselmélet és a Biblia
Evangélium Kiadó

 

"Az univerzum egyre inkább kezd hasonlítani egy nagy gondolathoz, mintsem egy nagy géphez."
                                                / Sir James Jeans /

A klasszikus fizika keretein belül sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy az egész természet mechanisztikusan megmagyarázható. Fogalomtára a tér, az idő, a sebesség, az erő szemléletesnek és kielégítőnek tűnt. Galilei és Newton nyomán elindult a természet kutatás, a természeti törvények lefektetése. Newton azt gondolta, hogy a tér és az idő abszolút. Ennek a szemléletnek a három oszlopa az állandóság, az objektivitás és kauzalitás.
Ez lényegében azt jelenti, hogy minden természeti esemény meghatározott okok alapján törvényszerűen bekövetkezik. Ez a rendszer belső harmóniával és zártsággal jellemezhető. Ebben a szabad döntés, a felelősség, a teremtő tevékenység, a szeretet, a szabadság, a jóság, a csoda, az abszurd, a paradox, a véletlen nem található. Ennek a szemléleti korlátnak az ateizmus és agnoszticizmus komoly mellékhajtásai.
A természeti jelenségek mechanisztikus értelmezése a FÉNNYEL kapcsolatban érte el határát, majd a relativitás- és kvantumelmélet tágította és lépte át a korábbi szemléleti korlátokat.
Az 1943-ban született bécsi szerző eredendően villamosmérnök volt. De túllépett a fizikai világ magyarázatán.
A látható és láthatatlan világ  kapcsolatát a komplementaritásban és nem a kauzalitásban lehet megragadni. Az elemi részecskék statikus helyzete helyett az atomi folyamatok a valóságosak. Heisenberg határozatlansági relációja is kimozdította a mechanisztikus szemléletet a statikus merevségből.
A fizika átlépett a metafizikába.
A mérhetetlen fénysebesség lett az állandóság, és abszolút vonatkoztatási érték.
Fénysebességnél megáll az idő.
Alexander Seibel megérintődve a Biblia üzenetétől, 180 fokos fordulatot vett életelvében, magatartásában, gondolkodásában, amikor az Írás ihletettsége hatalmába kerítette a Genezistől a Jelenések Könyvéig. A korábbi, intellektuális felfuvalkodottságában elutasított HIT a későbbiekben vezérlője lett.
Könyve tanúságtétel erről a váltásról, megigazulásról, gondolati munkáról. A bűnbeesés, a kereszt misztériumán túlmenően a láthatatlan lelki, szellemi energia  fizikai érzékelésen túleső jellegzetességei töltik be gondolatait. Az energia, amely nem rombolható szét, nem semmisíthető meg, nem oltható ki.
Nehéz az időhöz kötött szavainkkal a láthatatlan és örök valóságokról szólni..
Alexander Seibel könyve erről az igazságról, szentségről, bizonyosságról szól.


The gold single
Lelki görnyedtség

 

The gold single

A nagy feminista áradat alaposan átstrukturálta a társadalmi partvonalakat, részben nagyon is szükségszerű változtatásokkal, részben viszont komoly hátulütőkkel. Erővonalaknak is bátran nevezhetjük ezeket a pályákat, amelyeken a nagy horderejű történések zajlanak. Persze a pénzdrog is fontos szereplője és motorja a históriáknak.
A férfi és női erőnek, más szóval a tudatos és tudattalan lélekműködés ütközetének is nevezhetjük a nők maszkulinosodásának és a férfiak feminizálódásának látványos folyamatát. A nők nem akarnak anyák lenni, a férfiak baby sitterekké válnak.
A single nők ténye pszichológiai és szociológiai kérdéssé nőtte ki magát. A harmincas  éveit taposó single előtt még ott a világ, negyven éves korától jön az anya- és házasság pánik. A magasan kvalifikált, esetenként vezető beosztásban dolgozó diplomás mondain lady rengeteg férfias tulajdonságot reprezentál: hangvétele parancsoló, olykor káromkodásában egy kocsist is felül tud múlni, indulatosságát sajátságos főnöki tekintélybe igyekszik csomagolni, kosztümöt, vagy nadrág kosztümöt visel, még szivarozhat is. Rengeteg pénzt keres, az ékszer, a brill gyűrű fontos státusz szimbólum, hangoztatott függetlenséggel. Hozzá hasonló kaliberű férfit nehezen talál. A nagyon sikeres férfiak – talán a rivalizáció és a hegemón szerep miatt – egyszerűbb lelkekkel is beérik, és zavarja őket az elvesztett nőiesség, kedvesség, és azt ezt felváltó keménység, munkamánia.
Az ilyen arany single, amikor már úgy tűnik, mindent elért élete négy évtizedében, lázas férj vadászatba kezd. Interneten próbálkozik, mivel egyetemi és munkahelyi közege már kimerült. Az esetek nagy részében kifog egy álmodozó, kedves, könnyed, a pillanatnak élő fiút, aki lehet évekkel fiatalabb is. Ebben az esetben az anyáskodás viszi zátonyra a kapcsolatot. Másik verzió az elvált, vagy válófélben lévő apuka, gyerekekkel és zavaros lélekkel. Itt a mentőangyal szerep nem szokott sikerülni. Beúszhat a képbe  olyan nagyjából kortárs, aki töredékét keresi annak, amit ő, egy idő után ez is bonyolult egyenlőtlenséget alakít ki. Nős férfi is szerepelhet a lehetőségek között, akinek esze ágában sincs elválni miatta, ez súlyos pöröly csapás az egóra.
Nagyritkán találunk olyan párost, akik nemcsak nem akadályozzák, de segítik is egymás kibontakozását, és nem is válnak el.
De az esetek nagy részében az arany lady fakó társat talál.

Lelki görnyedtség

Ezt hallgassa:
Atlasz  terhe, vállán a földdel, némelykor eltörpülhet attól a súlytól, amely a lelkeket képes nyomni.
Találkoztam a barátnőmmel, Szilvivel. Együtt nőttünk fel. Ledöbbentett, milyen görbén tartja magát. Elszorult a szívem. Tudom, serdülőkorában Schauermann kórt diagnosztizáltak nála és sokáig bulimiával is küszködött.
De ez lelki görbeség volt.
Azt is tudom, hogy nem szerelmes a férjébe, két csalódott ember összeállt családosdit  játszani. Ez a kapcsolatuk. Gyerekeik születtek, de Szilvi hihetetlen szerelmi sóvárgásokat képes megélni, többnyire olyan senki alakokkal, akik rá se fütyülnek.
Természetesen esküvő nélkül láttak neki a családi életnek, Szilvi nem dolgozik. Sógornője leplezetlenül irigyli és gyűlöli amiatt, hogy a testvére eltartja őt.  Ez is nagyon nyomasztó. Meg a testvére halála, az is nagyon bonyolult történet. Ez életét még halálfélelemmel is tetézi.
Annyira mondanám neki, hogy egyenesítse ki a gerincét!
De fölösleges mondanom, hiszen ebben a testtarásban minden benne van:

  • minden, amit megtett, és nem kellett volna,
  • és minden, amit nem tett meg, holott szükséges lett volna.

Mit is mond a zen a „nagy 9-ről”?

  • A bensőnkben uralkodó nagy káosz megzabolázására a mélység legaljáig kell hatolnunk,
  • Hármasságunk hármas átmunkálására, átformálására nagy munka vár,
  • Mert a test azzá lesz, ami a táplálékunk,
  • a lélek azzá, ami az érzésünk,
  • a szellem azzá, ami a gondolatunk,
  • és a sors azzá, amit tettünk.

De ez már négy rész lett.
Viszont azt is mondja a zen, hogy a testtartás a legmagasabb rendű tett, amelyben meghatványozódhatunk.

4*4 = 16

Nem összegződünk, hanem meghatványozódunk.

 


Jogrelativizmus és igazságszolgáltatás
 

Amióta a formabontó tudattalan betört az emberi lelkekbe, azóta sok, az addig stabilnak gondolt társadalmi tartópillér is megingott. Ilyen például a jog kérdése is. A szerteágazó értelmezési halmazban egyre nehezebb megtalálni azt a központi, igaz magot, amely minden vitán felül állhat. Sokáig ez a TERMÉSZETJOG volt, részint Arisztotelész metafizikájából, részint Aquinói Szt. Tamás keresztény teológiáján építkező szemlélet. Ez egyfelől „természetessége”, másfelől a  transzcendenciája révén képes irányadó lenni. A  relativizáló dinamika azonban az értelmezésekkel, kritikákkal, elágazásokkal, kételyekkel nagy jogi labirintusokat épített. Főleg a transzcendencia száműzése folytán lett útvesztő, amely egyenes leválasztja az igazságról, az erkölcsről a morálról.
Kialakult az általános jogtudomány, amely bizonyos jogi alapfogalmakat hivatott tisztázni, mint például jogi személy, a jogok és kötelességek kérdése, a tulajdonjog, a tanuláshoz, lakáshoz való alapvető jog, a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság és így tovább.
De a burjánzó kérdések megválaszolása létrehozta a jogfilozófiát, amely még általánosabb vagy alapvetőbb témákat vizsgál:

  • Mi a jog?
  • Érvényesíthető-e erőszakkal?
  • Van-e nemzetközi jog?
  • Mi a kapcsolata az erkölccsel?
  • Hogyan függ össze az igazsággal?
  • Befolyásolhatják-e társadalmi és gazdasági feltételek, érdekek?
  • Alakítja, alakíthatja-e a társadalmi berendezéseket?
  • A jó és rossz kérdése a törvénykezésben.
  • Milyen elvek érvényesülnek a joggyakorlatban?
  • Külön tudomány-e a jogelmélet?

A jogelméletnek és joggyakorlatnak ez a különváltsága már nagyon emlékeztet a hajdanvolt tartalom és forma vitájára.
A szocialista és kommunista utópia jogelmélete mindent az osztályharc kaptafájára próbált illeszteni. Ebben a csőlátásban szinte csak az osztályérdekek szerepeltek, így szótára is kimerült a kizsákmányolás, az elnyomás, a szocialista tulajdon, a burzsoázia elleni ágálás alapfogalmaiban. Sok évtizedes ideg- és hidegháború szembenállása volt ez a szocialista és kapitalista elvek között a nagy törésvonallal megosztott világban.
Természetesen ezekben a nézetekben sem szerepelt, hogy a társadalomnak a kozmosz rendjét kellene érvényesítenie, arra kellene épülnie, egyén és közösség természetességben kialakult viselkedési normarendszerében.
Nem kisebb a zavar az igazság kérdéskörében sem. Rögtön a kiinduló vizsgálódásoknál fellép két probléma:

  • mi a szó jelentése?
  • milyen kritériumok dönthetik el, hogy egy kijelentés igaz, vagy sem.

Na már most, ha azt mondjuk, hogy az igazság azt jelenti, hogy megfelel a tényeknek, újabb két kérdés vetődik fel:

  • mi a tény?
  • mi a megfelelés?

Leegyszerűsítődik a kérdés "az" igazság tagadásában. Akik azt vallják, hogy csak az egyes embereknek van igazsága, azoknak az a fajta az „én igazságom” megnyugtató mérce. Elegendő a szűk én határokon belüli kiskirálysághoz.
A sok visszatartó közegellenállás miatt sem szabad az igazságot csupán valamiféle metaforaként kezelnünk. Sőt, a joggal való szerves összefüggését is látnunk kell.
A világban való eligazodáshoz „az” igazság nélkülözhetetlen, még ha a hasznossági kritérium, vagy az emberi vélekedések rendszere kis részigazságokba igyekszik azt gyömöszölni, összetörvén abszolút mivoltát. Láthatjuk, hogy az igazság is szétszakadt a köznapiság, a technikai bonyolultság és a filozófiai irányultságra.
A szétszabdaló tendencia feltartóztathatatlannak tűnik. A variációk kiszipolyozó démona igen virulens. Kialakult valamiféle jogi tolvajnyelv is, amely a bábeli zavart hatékonyan segíti. Az értelmezések szétmagyarázásában már „kritikai jogfilozófia” is van, valamint külön szakosodás történt a bírói eljárás hibákra Ha egy ilyet talál valaki, akkor a sokéves herce-hurcát még további évekig lehet virágoztatni. Ugyancsak két ágazat van még a bírósági eljárások vizsgálatának tekintetében:

  • konstruktív,
  • szkeptikus.

Ez a sokdimenziójú szétágazás valóban csak a középpontba való visszakerüléssel fogható egybe a relativizálódás hullámzó tengerében. Ez pedig csak a minden vitán felülálló központi mag lehet.
Ez maga a jog.
Már ha annak transzcendens mivoltát nem negligáljuk.
Mert például amikor a magzatnak az élethez, az anyának a szabad döntéshez való jogáról szól a vita az abortusz témájában, akkor az kész ingovány. Hasonló a helyzet, amikor az egyéni és társadalmi érdekek tükrében próbálunk rendet teremteni a „minden relatív” és „semmi sem biztos” őserdőben.
Ennél jobb tájékozódást  ad  a „minden mindennel összefügg” holisztikai elv.
Jogos elvárásunk a jogállamtól, hogy igazságot szolgáltasson azokban az ügyekben, amelyeknek magától értetődőségét sok réteggel fedik a vétkek, a félreértések, a szétmagyarázások, a melléfogások, a tévedések és tévelygések.


Gnómák  
 

A madárdal lekottázhatatlan.

A pátosz összeköt a szellemmel, de a derű maga a szellem.
                                                                               /Kemény Katalin/

A tévutak önmagukat nihilizálják, csak előtte elgazosítják a közéletet.

„Gondolkodásának tárgya „az egész”.
                                                       /Hamvas Béla Evoláról/

A világ helyzete soha nem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.
                                                                                     /Paul Valéry/

A szeretet soha el nem fogy.
                                       /I. Kor. 13/8/

A gonoszok lelke saját gonoszságuktól önismeretre kényszerül.

Egy sorsszerű akadály olykor szerencsétlenségnek tűnhet, holott valójában magasabb vezéreltség.

Van akiknek a bizonyosság félelmetes, másoknak bizonytalanság.

Az öröm: maradéktalan teljesség.

A feltétlen bizalom helyett helyesebb a megelőlegezett bizalmat gyakorolni.  

Az önismeret a 20. század egyik meghatározó fordulópontja.

 

Logosz

 

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész,
Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./


Ha beszédünk bontatlanul őrizné és érvényesítené égi eredetét, szentségét, akkor Hérakleitosz szava magától értetődő lenne a mai időkben is. Mindenki értené, miként jelent a „logosz” szót, beszédet, és mit jelent a „logika” származék kifejezése.
Talán még jobban összeáll a kép, ha a hasonló jelentésű „mítosz” szót is segítségül hívjuk, amely a beszéd, a monda, a mese, a példázat, a történet, az elbeszélés jelentést hordozza.
A két megközelítésben elkülönül és egyesül a valamit elgondolni, és az egy tényállást elmondani. Jobban érthetővé válik a beszéd és gondolkodás kapcsolata. A logosz jobban kötődik a gondolathoz, az elgondoláshoz, míg a mítosz talán azért kapcsolódik a meséhez, az elmeséléshez, mint fantázia tartalommal bővült változathoz, mert mi emberek teszünk rá vagy hozzá szubjektív vonatkozásokat. Épen ebben rejlik élettelisége, ezáltal őrződik az emberek hagyományaiban. A két „beszédet” a  szent jelleg köti egybe, mindkettőben az isteni nyilatkozik meg.
Eme kinyilatkoztatás alapján mondhatjuk a logoszt ősszónak, amely a legmélyebb egyetemes összefüggéseket fejezi ki. Teremtő szónak, amely az egész világot létrehozta:

  • Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és az Isten vala az Ige.
  • Ez kezdetben Istennél vala.
  • Minden Ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
  • Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.
  • És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta azt be.
  • Olvashatjuk János Evangéliumában.

A LOGOSZ tehát az Úr és teremtő igéje. Egy mondatban kifejezve.
Hamvas Béla Scientia Sacra három kötete erről a szóról íródott, és az emberiség "láthatatlan története" is.

Skorpió

    Bak
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére