Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Október Heszperidák aranyalmái

A mulandóság mámora


Beért bő fürtű  szőlő
felfutó hajlékony ágon,
bíbor október dala szól
hömpölygő színáradáson.

Színültig telt őszi kehelyben
Bacchus kínálja mámorát,
feledést hozó újborát,
a múlandóság borálmát.

Vigasztalan eső
mossa el hulló lomb
őszi álmát.

A Mérleg az egyetlen tárgy a zodiákus emberi és állati jelképeinek sorában. Fontos határ vonalon helyezkedik el az olyan ellentéteket összekötő vonal közepén, mint a sötétség, világosság, nappal és éjszaka, élet és halál, és ahol az átfordulások létrejönnek.

Az ősi mítoszok nem tartalmazzák a Mérleget. A babiloni vallásban  úgy szerepel, mint az élők és holtak ítélete, tetteik alapján történő megmérettetésük.

Más kultúrában az őszi napéjegyenlőség jelképe. Egyiptomban az őszi betakarítás akkor volt, amikor a holdtölte a Mérlegbe esett. Jelentéstartalma mindenképpen a mérlegelés, a mérés funkciójához, a mérték fogalmához kötődik.

Héraklész hőstettei közül a Heszperidák aranyalmáinak a megszerzése jelöli a Mérleget. Nem tudta az odavezető utat.
Útközben megszabadította Prométheuszt, aki a Kaukázusban egy sziklához volt láncolva az égi tűz ellopása miatt, és máját keselyűk tépték.

Hálából a titán Atlaszhoz küldte, aki az almák megszerzésének idejére Héraklészre bízta az ég hordását, tartását.

 
Csonka gúla vagyok   

V.: Jártam már korábban is pszichológusnál.
R.: Tényleg? Mikor?
V.: Öt évvel ezelőtt, amikor az édesapám meghalt. 16 éves voltam akkor, és édesanyám jobbnak látta, ha segítséget kapok.
R.: Meddig járt?
V.: Három évig, nagyon szerettem, nagyon jó volt. De anyám azt remélte, megoldódnak a tanulási nehézségeim, mivel azonban kimaradtam a gimnáziumból, nem fizette tovább a pszichológust.
R.: Mi van most az iskolával?
V.: Esti gimnáziumot kezdtem, anyám újból reménykedni kezdett. 25 éves koromig kapom az árva ellátást, addig le kell érettségiznem.
R.: Miben halt meg az édesapja? Hány éves volt?
V.: Infarktusban. 64 éves volt.
Édesanyám apja is akkor halt meg, amikor ő 16 éves volt.
R.: Mivel foglalkozik még a tanuláson kívül:
V.: Súlyemeléssel. Ezt komolyan veszem, versenyezni is szoktam és edző akarok lenni.
R.: Ehhez azonban kell az érettségi, igaz?
V.: Pontosan.
R.: Vannak testvérei?
V.: Igen, hárman vagyunk. Az öcsém éppen egy évvel fiatalabb, egy napon születtünk októberben. Ő szabályos életet él, főiskolára jár. A húgom már sokkal problémásabb, szerintem nálam is. Gimnáziumba jár, füvezik. A barátja is. Szeretem őt, bár nehéz őt elviselni, mert lop, csal, hazudik, állandóan követelődzik. Nehéz megérteni őt. Olykor igen gorombán bánok vele, amivel persze semmit nem érek el. Csupa milliomos csemetékkel barátkozik, ezekhez szabja igényeit. Időnként ellopja a család pénzét, és letagadja.  
Nagyon sok bánatot okoz anyánknak, akinek igen súlyos gondot jelentett 45 évesen megözvegyülni három problematikus gyerekkel. Egyébként is igen labilis. Sokszor érzem úgy, hogy a házasságát is megbánta, minket pedig főleg. Nem jelent fix pontot az életemben anyám. Semmiben nem erősít meg, viselkedése nagy végletek között ingadozik. Vagy mindenbe beleszól, vagy mindent rám hagy. Szerintem saját magát sem fogadja el.

 

 

R.: Én azt gondolom, nagyon szereti magukat.
V.: Nem mondom, hogy nem szeret, de nem igazán fogadott el.
A mi családunkban van egy sajátságos kommunikációs zavar, sok viszállyal, torzsalkodással. Ezt tetézte apa halála, az abbamaradt tanulás.
R.: Próbáljuk meg körvonalazni a problémát, amely miatt felkeresett.
V.: Rendben.
Fogalmam sincs, el kell-e mondanom magamat, vagy másoknak az én életem érdektelen. De olykor komoly depressziók gyötörnek. Attól félek, hogy ezek a sötét hangulatok állandósulnak és nem tudom, ki lehet-e bírni azokat, vagy egyáltalán érdemes-e kibírni. Ilyen az egész élet, ilyen jó / rossz hullámzásban telik majd el?
A gimnáziumi csőd óta foglalkoztatnak ezek a kérdések.
R.: Melyik tantárgy érdekli?
V.: Hát a matek nem. Inkább művészlélek félének érzem magam. Gyerekkoromban nagyon szépen rajzoltam. Az irodalom és történelem is nagyon érdekel, sőt, a politika is. Rengeteget olvasok. Gárdonyi titkos naplója teljesen lenyűgöz. Csodálatosan tud hangulatokat megjeleníteni. Bámulattal tölt el, hogy a szavaknak ilyen fantasztikus hatásuk van.
R.: Úgy tűnik, kerülő úton fog eljutni saját magához, és kerülő úton bontakozik ki. Ezek is értékes utak, sőt, az egyediség még érdekesebbé teszi. Valaki segíti a tanulásban?
V.: Ó, igen, volt egy mentorom egy rövid ideig. Nem voltunk egy hullámhosszon. Lekezelt, nem bízott bennem, mondhatnám, kicsit hülyének tartott. „Mi lesz veled emberke?” – sóhajtott egyszer. Első pillanatban ott a helyszínen meg tudtam volna  fojtani. Majd arra gondoltam, annyira nem ért engem, hogy arra sem érdemes, hogy megöljem. Így inkább lehorgasztottam a fejem, mintha  magam is mélyen elszomorodtam  volna  kilátástalanságomon. És soha többé nem mentem hozzá.
R.: Most valami még pozitívabb élményt szeretnék hallani.
V.: Miért? Ez pozitív?
R.: De még mennyire! Tudja, az önérzet nagy kincsünk.
V.: Most Hamletet tanuljuk. Nagyon hasonló hozzám: hajszál pontos stratégiákkal, miközben nem látja, kikkel áll szemben.
De a gonoszul szőtt ármány sem idegen tőle. Polóniuszt egyből megölte, nem is lehetett másképp. Mint  egy vipera, villám gyorsan támad.
Igen, Hamlet vipera, rokon lélek velem.
R.: Shakespearetől lehet tanulni.

V.: De én én vagyok! A tépelődés keserűsége
Vállalom-e magam, vagy sem?
Meg kell-e változnom, ha mindez .  én vagyok?

Én egy piramis vagyok, amelynek a csúcsa nem ér össze.

Éppen a csúcsa hiányzik, a lényege.

A mérték

   

A Mérleg az egyetlen tárgy a zodiákus emberi és állat jelei sorában. Egy fontos határvonalon helyezkedik el, az olyan ellentéteket összekötő vonal közepén, mint a sötét/világos, éjszaka/nappal, élet/halál, és ahol az átfordulások létrejönnek.
Igen nehéz megrajzolni a kardinális levegő elemű jel karakterét, /”vésetét”/, hiszen maga a levegő láthatatlan. Jelenléte a lélegzet, közege a lélek, vagyis maga az élet. A Mérleg lényege nem kézzelfogható, nem látható, absztrakt, elvonatkoztatott lebegés, amely a két serpenyőt kiegyenlíteni igyekszik. Míg a többi jelhez emberi és állat történés, esemény, cselekvés kapcsolható, itt csupán a napnyugtát, az őszpontot, halálpontot megjelenítő szimbólumról van szó Jelentése ezáltal elsősorban az akció, a kapcsolódás, az ellentétek játéka, a harmónia és az egyensúly megteremtése körül forog.
Mint a horoszkóp VII. háza, a külvilághoz való kötődést fejezi ki a házasságon, munkatársi kapcsolatokon, peres ügyeken keresztül. A társadalmi értékrendek kialakításában elsődleges szerep jut a Mérlegnek. Ebben a folyamatban a folytonos mérlegelés, összehasonlítás és értékelés, és igen fejlett igazságérzet a döntő momentum. Emelkedettsége folytán könnyen kibillent másokat a nézőpontjukból. Emelkedettsége abból fakad, hogy nem vezetik vak szenvedélyek.
Igen nyitott jel. Képes méltányolni a sajátjától eltérő nézőpontokat, és igen nagy ellentéteket, végleteket képes átlátni, analógiába hozni.
Nem mélységekre törekszik, hanem kiegyenlítésre. Lényege a ritmus, a rezgés, az áramlás, a körforgás. Ezek teszik a „minden mozog” /pantha rhei/ kifejezőjévé.
A mozgás egyetemes természettörvény, amelynek hatása alól senki és semmi nem vonhatja ki magát, amelynek érvényessége egyetemes jellegű.
Minden mozog, de a változás valójában csak látszat, mivel csupán a formák változnak, és a mélyben az állandóság van. Ez az állandóság a MÉRTÉK.
Mert a mérték, amely a világot és jelenségeit folytonos mozgásban tartja, az állandó, és azt a különböző kultúrák    más és más szavakkal fejezik ki. Hérakleitosz logosznak, a buddhizmus dharmának, a kínaiak taónak, zennek nevezik azt, amit a mérleg a méréssel működtet, jelenít meg. Robert Meyer az energia szemszögéből fogalmazta meg az állandóság és változás kapcsolatát az energia megmaradása törvényében: az energia nem vész el, csak átalakul. Lappangó erők olykor előtörnek, máskor lecsillapodnak, elraktározódnak a sűrűsödés és tágulás folyamatában.
A mozgás elválaszthatatlan az  energiától, a formától, a mértéktől, és mindig térben és időben zajlik.
A mérték a lényege a versnek, a zenének, a táncnak, a szónak. A ritmus az idő mértéke, a forma a términőség egzakt jelkép rendszere. A görögök a geometriából az egész világegyetemet megértették.
A mai információ zuhatag javarészt mennyiségi ismerethalmazt jelent. Ám a mennyiségből mérték szerint kell átlépnünk a minőségbe, hogy igazi megismeréshez jussunk. A megismerés maga is pantha rhei: a folyamat, amely odavisz, éppen olyan lényeges, mint a célja, a teljesítménye. Az élő folyamatról leszakadt gondolkodás hasadásokat idézett elő a lélekben és a kultúrában is. Ezekből születnek az –izmusok, például a racionalizmus.
A racionális és irracionális megismerés nem vagylagos, hanem is/is kérdése. A kettő mértéke dönti el, hogy a megismerés igaz-e, jó-e, helyes-e, vagy torz, hiányos, elhibázott.

A mérték dönti el.
- A mérték, amelynek nincs ellenhatása.
- A mérték, amely centrum a szakrális és a profán között.
- A mérték, amely egység a sokféleségben és sokféleség az egységben.



Liszt Ferenc
Hemianopsia

Liszt Ferenc /1811. 10. 22. - 1886. 07. 31./

Harmóniában a végletekkel

 

Ha lehet hangszereket
a zeneszerzők mellé rendelni, úgy Antonio Vivaldi a hegedű,
J. S. Bach  az orgona, Liszt Ferenc a zongora  lehetne. Mert ő a modern zongora-technika megalapítója.

Stílusát  a tobzódó virtuozitással lehetne legtalálóbban jellemezni Elragadtatottság és patetikus hangvétel, különféle humanisztikus és bölcseleti eszmékért való rajongás, tragikus és felemelő végkicsengésű darabok híven őrzik a nagy világjáró végletes természetét.
A magasztostól   az olykor már-már triviálisnak tűnőig, forradalmian megújító, hagyományokat őrző hangvételig, fegyelmezetlen, széthullónak tűnő részektől a sajátságosan egybeötvöző törekvésig minden megtalálható zenéjében. Utazásai során városok, műalkotások, kortársak művei ihletik, szinte mindenre egy-egy darabbal reagál. Tasso eposzához a Tarantella, Paganini hegedű Caprice-hoz  a transzcendens zongoraátiratok fűződnek, mint ihletforrások. De sokféle impulzust merít a különféle nemzetek zenéjéből is, gondolunk itt lengyel, svájci, spanyol, olasz, ukrán, román, angol, francia, orosz nép zenéjére. Mindez őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal.
A zenei adottságok elődeiben két generációig vezethetők vissza. Nagyapja  orgonista és karvezető is volt az Eszterházy uradalomban, édesapja pedig komoly zenei tanulmányokat is folytatott. Részben a szűkös anyagi helyzet miatt zenei pályája nem futhatott ki, de egyszülött fiát, Ferencet, kicsi korától támogatta, sőt, ő maga kezdte el zenei képzését, aki csodagyereknek számított. Korán elragadatást váltott ki játékával különféle főúri körökben. Kilenc éves, amikor négy magyar főúr, Amadé, Apponyi, Eszterházy és Viczay grófok hat évre szóló ösztöndíjat adnak számára. Ezt követően Bécset is sikerül meghódítania.
Párizsba költözésük előtt rövid kitérőt tesznek, hazatérnek. Az akkor tizenhat éves Liszt Ferenc első ízben adja elő a  Rákóczi indulót, fergeteges sikert aratva. Párizsban nagy csalódásukra  Cerubini, a Konzervatórium igazgatója nem veszi fel az idegen állampolgárságú fiút a hallgatók sorába. Hiába a rengeteg ajánló levél. De a zeneélet fórumai megnyílnak számára, és a „petit Linz” sikere leírhatatlan. Közben szorgalmasan tanul és mindig talál támogatókat.
Világhírét tizenhárom évesen alapozza meg Londonban, IV. György király feleségének Windsorba való meghívásával.
Utazások és virtuóz fellépések sora sok erőt kivesz az amúgy sem túl erős fizikumú Lisztből és apjából is.
Tizenhat éves, amikor elhatalmasodik rajta a vágy, hogy egyházi rendbe lépjen. Apja ennek ellenáll. De édesapja 1827-ben, 51 évesen meghal, és ezzel Liszt Ferenc gyermekkora lezárul. Párizsba tér vissza édesanyjával, abbahagyja a hangversenyezést és zeneórák adásából tartja fenn magukat.
Beköszönt az első nagy szerelmi csalódás is életében, St. Cricq gróf Carolin lánya, egyik tanítványa iránt lobbant lángra. De a miniszter apa, a társadalmi rangkülönbségek miatt útját állja Liszt közeledésének. Ez önérzetében mélyen megbántja, visszavonul és introverzív időszakában rengeteget tanul és művelődik. Majd az 1830-as évek forradalmi eszméit teszi magáévá, alkotó lendülete új irányt vesz.
1831-ben Hallja Paganinit, aki virtuozitásának nagy lendületet ad. Az ezt követő évben Chopinnel ismerkedik meg. Berlioz is igen nagy hatással van rá.
1833-34 telén beköszönt életébe az újabb szerelem d’Agoult grófné személyében, aki elhagyja férjét és gyermekét, Genfbe költöznek.

 

 

 

 

1835-ben megszületik első  gyermekük, Blandina, két év múlva Cosima, majd 1839-ben fiúk, Dániel. A kezdeti boldog élet kötelékei meglazulnak, amikor újból megnyílnak a világ itáliai, bécsi, párizsi hangversenytermei Liszt számára. Jótékonysági hangversenyek az árvízkárosultaknak és nagy hazai sikerek következnek. 1840-ben, amikor a Nemzeti Színház javára játszik, az ünnepi küldöttség egy magyar díszkardot nyújt át a nemzet hálája és hódolata jeléül. Sikerszéria következik. Csaknem minden országban hangversenyezik Európában. Weimárban Carl Alexander trónörökös „szolgálaton kívüli nagyhercegi karnagynak” nevezi ki. Ez azzal jár, hogy évente pár hónapot kell Weimárban töltenie és a zenekarral foglalkoznia.
1844-től gyermekei anyjával a szakítás véglegesnek tűnik. Felesége és gyermekei Párizsban élnek. A grófné néhány év múlva „Nélida” címen írja meg fájdalmasan keserű és Liszt ellen irányuló hangvételű regényét, amely a szakadékot még inkább mélyíti kettőjük között.
1847-ben ismerkedik meg Sayn Wittgenstein Karolin hercegnével, aki mind érzelmi, mind alkotói életének új lendületet ad. Szellemileg igen termékeny tíz év következik életében, de a Vatikán nem bontja fel a hercegi pár házasságát, így ők nem házasodhatnak össze Rómában. Ünneplései mellett ellenségei is felütik fejüket: a Liszt-Wagner irányzatnak komoly ellenzői is vannak.
1859-ben húszévesen meghal fia. A Les Morts gyászódát ekkor írja.
1862-ben Blandina lánya is meghal.
Liszt egyre határozottabban fordul az egyházi zene felé.
1865-ben a Vatikán kápolnájában felveszi a tonzúrát, és mint „Liszt abbé”, papi öltözéket visel.
Egy évvel később meghal az édesanyja. 
1867. 06. 08-án a Mátyás templomban hangzott el a Koronázási mise. Erzsébet királyné gördítette el az akadályokat, amelyekkel a bemutatót megpróbálták meghiúsítani.
Közben Cosima Wagnerhez költözik gyermekeivel, elhagyván Bülowot, a férjét.
Közben dolgozik a Krisztus oratóriumon.
A római egyház  ellenszenvvel fogadja az   új utakon járó Liszt zenét.
Az oratórium első bemutatója Weimárban volt 1873.05.29-én. Ugyanebben az esztendőben, november 9-én, zenei pályafutásának 50. évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyen bemutatják az oratóriumot itthon, és a főváros megajándékozza egy arany babérkoszorúval. Bemutatók, ünneplések, utazások sorozata. Megfordul Munkácsy Mihály párizsi műtermében is.
Életének 75. évében nyáron előzetes ünneplésre hangversenyt rendeznek.


A következő hónapban lánya meghívására részt vesz a Bayreuthi ünnepi játékokon, de útközben meghűl, tüdőgyulladást kap és 1886. 07. 31-én meghal. Végakarat szerint ferences ruhában temetik el.

 




Hemianopsia

Megelevenednek mély lelkem emléknyomai az én drága öreg János barátomról, a dupla Mérleg pszichiáterről. Jöjjenek is elő azok a kulcsszavak, amelyek képesek lesznek életre kelteni az ő történetét oly módon, hogy azok számára se legyen érdektelen, akik őt nem ismerték.

János a mi baráti társaságunk tagja volt. Ez a társaság úgy működik, hogy   mindenki vendégül látja születésnapján a többieket. Szerettünk hozzá menni szeptember végén.

A lakása valóságos múzeum volt, plafonig gyönyörű kötetekkel, képzőművészeti albumokkal, néhány szép stíl bútor, kagylók, kövek vitorlák a görög partokról és mindig klasszikus zene szólt. Kicsit talán zsúfoltnak is mondhatjuk szobáját,  mert nyugdíjba vonulás után kisebb lakásba költözött, de a tárgyakat nem vitte magával.

Történetének egyik kulcsszava a dupla Mérleg, Érdekelte is az asztrológia, meg nem is vette komolyan. Azon kevés emberek közé tartozott, aki hajszál pontosan tudta születési percét is, így képlete felállítható. Megmosolyogta a dupla Mérleg jelzőt, de mégis mintegy emblémaként elfogadta. Amikor Görögországból üdvözlő lapot írt, az aláírás ez az embléma volt.

Igazi hezitáló Mérleg volt, kis kibillenésekkel, komoly, de nem komor, közvetlen, de mégis inkább megközelíthetetlen. Keveset árult el magáról. Munkája az elmegyógyintézetben igazi szolgálat volt. Nem sokat beszélt munkájáról sem. Nem volt benne semmi hivalkodás, semmi kitűnni vágyás, a nyugalom erejét sugározta. Néha megemlítette, mennyire szeretett volna testvéreket, mert ő egyke lévén, ha kapott  egy tábla csokoládét, nem volt kivel megfeleznie. Mintha ebből vezette volna le nótorius agglegénységét.
Görögország volt a szenvedélye, a szerelme. Évente ott töltötte a nyarakat a vitorlásán a kék ég alatt.
Az asztrológiának nem lett elkötelezettje, pedig az Uránusz a saját jegyében, a Vízöntőben van képletétében.
A „pszichológiai konstelláció” kiemelt helyen van, az Oroszlánban, az MC közelében. Ebben a konstellációban a Szaturnusz a sorsot, a Mars a kinetikai erőt, a Neptun az intuíciót ötvözi. Nála 72 fokra az aszcendenstől.
Ez az együttes kvadrátot vet az uralkodó bolygójára, a Vénuszra, amely a Skorpióban van.  Érzelmi visszafogottsága ebből, és a Bakban lévő Holdjából olvasható ki.
A  Plútó a Rák jelben nagy érzelmi viharokat, felfordulásokat hozhat, ráadásul a Napjára is kvadrátot vet. Talán  ez mondatta ki vele a sokat hangoztatott halálfilozófiáját:
         - A halál bennünk van.
Tizennyolcszor volt Görögországban.
Ez utolsó utazásáról nem emblémás lapot kaptam, hanem telefonált, hogy itthon van. Megkérdezte, tudom-e, mi a hemianopsia? Mondtam, persze, a fél látótér kiesése.

– Ez van nekem. – jegyezte meg a maga egyedi hangulatában. – Félig megvakultam. –     tette hozzá egyszerűen.

Majd elmondta, Görögországban történt ez a megvakulás, az ottani barátai azonnal mentő helikoptert szereztek és hazaszállíttatták.
Nagyon  megrendítő volt, amikor mondta, melyik oldalára üljünk, mivel a másik oldalon sötétség van.
Rövid időre még hazakerült a kórházból, de egy stroke után újból be kellett menni. Utolsó otthoni látogatásunkkor már észlelhető volt az egyensúly  zavar, amelyet nagyon leplezni próbált. Nem akart senkit terhelni problémájával.
1987. február 14-én halt meg. Egy évvel azután, hogy ugyan ezen a napon a társaságunk egy iparművész tagja elment. Ezt a napot egy Weöres idézettel neveztem el:

"A halál lugasa fonja be titkos örök létem."

Utolsó látogatásomkor ült az ágy szélén, mélyen eltűnődve, majd egyszer csak azt mondta:

– Tudod Ruth, én egész életemben szerepeket játszottam.
   De hol vagyok én?

 

Normalitás / abnormalitás

 

Az ambivalencia nem jó kiindulópont a konfrontálódó dolgok megértéséhez, és nem is igazi nyitottság. Az ambivalencia csiki – csuki, kibújás az igazi szembesülés elől és alól,

„egyszer így, egyszer úgy, hogy igazat sose tudj”

viselkedés, mint azt a Weöres versben olvashatjuk. Az ambivalens ember egyszerre akar igent és nemet, a megütköztetés és döntés helyett cserélgeti nézetét, húzd meg, ereszd meg játékot űz, mindezt a tetszetős hajlékonyság, játékosság, olykor a jópofizás örve alatt, hangoztatván, hogy csak az ökör következetes. Úgy tesz, mintha mind a két felet megértené, így aztán végképp nem lehet tudni, mi a véleménye. Az ambivalens ember két véglet között cibálódik, vergődik, hányódik, mert egyidejűleg szeretné azokat érvényesíteni, és ettől az érzései, a szándékai, egész viselkedése érthetetlen, követhetetlen, kiszámíthatatlan lesz.
Az ellentétes pólusok közötti energiák mindig feszültségben vannak, ütköznek és a változást mozdítják elő. Kivéve az állóharcot, a hidegháborút, de ez a politikában sem szokott örökké tartanai. Ez a szembenállás a magánéletben idegháború.
Az ambivalencia azért sem jó kiindulás a konfrontáló dolgok megértéséhez, mert egy megrekedt állapotot tükröz, amely maga is problematikus viselkedés, amelyből ki kell nőni, amelyen túl kell lépni, különben feleslegesen fecsérlődik az energiánk. Döntési helyzet ez, amely szükségképpen áldozattal jár: a fontosabbért, a jobbért, a magasabb értékrendet jelentőért fel kell áldozni a lényegtelent, a rosszabbat, az alacsonyabb rendűt. Sokan éppen emiatt az áldozat miatt nem választanak, hanem próbálnak két lovon nyergelni, két vasat tartani a tűzben, vagy hezitálnak, lebegtetnek, halogatnak.
A normalitás / abnormalitás kérdése különösen kényes ügy. Ha igaztalanul sütjük valakire az abnormális bélyeget, személyiségi jogot sértünk, ha abnormálisan igazodunk az abnormális helyzetekhez, magunk is megbetegszünk. Sokan szívesen játszadoznak azzal a gondolattal, hogy ez a dilemma lényegében eldönthetetlen, semmiféle éles határvonal nem húzódik  a két véglet között, jól el vegyülnek az emberek  között, és a nevelésben is együtt kell iskolázni a különféle fogyatékkal élő és az egészséges gyermekeket. Nagy indulatokat  kavaró kérdés, amely a közéletet is képes megfekélyezni, egyes esetekben jogi problémává nőheti ki magát
Vagy vegyük a szólásszabadság kérdését. Az embereknek joguk van véleményt nyilvánítani, de nincs joga gyűlöletet kelteni, uszítani, obszcén stílusban beszélni. Joga van extravagánsan öltözni, a haját kékre vagy zöldre festeni, de nincs joga közízlést sértően öltözködni, megjelenni.
Törvényekkel a viselkedést szabályozni igen nehéz. A pszichológia könnyebb helyzetben van, mert a hosszú ideje tartó megfigyelés  tapasztalatai alapján ki tudott dolgozni olyan kategória rendszert, amely a normától eltérő viselkedést leírja, diagnosztizálja. A jog és a pszichológia szervesen összetartozik, egy érem két oldalát jelentik a viselkedés tudatos és tudattalan motívumainak feltárásában. A jog a törvénykezésben megállapítja a normákat, ez a racionális lélekmunka része.  
A tudattalanunk pedig a közösségi elvárásokhoz igazodik belátással, magáévá téve azokat a normákat, amelyek az értékrendjét alakítják ki végső soron. Ez a lelki kibontakozás felségterülete.
Lecsontozva a kérdést úgy fogalmazhatunk:

  • normális az, aki a normát tudja, képes trudja és akarja követni,
  • abnormális az anómia állapotában élő ember, aki törvényen kívülinek, vagy felülinek képzeli magát.

Fontos látnunk, hogy az ANÓMIA nemcsak a fennálló és többség által elfogadott rendnek az elutasítása, hanem egyáltalán a szabályok, a következetesség, a kiszámíthatóság, a felelősség hiánya. A spontán, a végig nem gondolt, olykor bomlasztó, destruktív.
Pszichológiailag  jobban körüljárhatók ezek a félbe maradottságok, végig nem vitt küzdelmek, gyermeki állapotban való megrekedtségek, mint a jogilag, amely némiképpen a büntethetőség szempontjából ítéli meg a kihágásokat.
Nyilván van a spontaneitásnak is van rendező szerepe az élet menetében. Nyitottnak kell lennünk a véletlenre, a váratlanra, a csodára. Időjárás tekintetében erre markáns edzéseket kapunk az utóbbi időkben, ahol üstökös, hurrikán, cunami, árvíz, belvíz, földrengés, vulkán kitörés, erdőtűz edzi a kiszámíthatatlanságokhoz való igazodásunkat.
A társadalom az évszázadok során három féle zárt intézet létesítésével próbálta megoldani a társadalomba beilleszkedni képtelen emberek helyzetét:

- az értelmi fogyatékosokat gyógypedagógiai iskolákban képezik,
- a bűnözőket börtönbe zárják,
- a pszichotikusok számára elmegyógyintézeteket működtetnek.

Segítő foglalkozásúakat mozgósít hatalmas létszámban és igen sok pénzért a megoldás reményében.
Vegyünk szemügyre néhány polarizáltságot a felvetett témában, amely tágíthatja szemléletünket:

NORMÁLIS:

Normát követ,
Következetes,
Strukturált,
Integrált,
Jóhiszemű,
Egyértelműen kommunikál,
Segítőkész

ABNORMÁLIS:

Anómia állapotában van,
Be- és kiszámíthatatlan,
Elmosódott, körvonalazatlan,
Széthullt,
Szélhámos,
Össze-vissza hadovál,
Visszaél, elutasító.

  

Külön probléma, hogy a sorsukra hagyni ezeket az anómia állapotban létező embereket  azért nem lehetséges, mert az energia, amely a  szabályokhoz, írott és íratlan törvényekhez való igazodásban normálisan levezetődhetne, ennek hiányában destruktív irányt vesz, önpusztító és másokat is veszélyeztető menetekben vezetődik le.
Pszichológiailag az ösztönfejlődés, a lelki képességek kibontakozása, a csakra szintekhez  köthető frekvencia finomodás jól bejárható  utat rajzol a függőlegességben, egy axis mundin, ahol az érték hierarchiák függőleges rendben következnek egymásból. De anómia esetében nincs függőlegesség, csal szétzilálódás és lesüllyedés.
Nehéz helyzet az, hogy az abnormális esetekben belátásra, felismerésre, átfordulásra alig lehet számítani, mivel az alkímia belső folyamat, amely nem kényszeríthető, és a szankcionálás sem igazán érinti.
De hát erről szól az egész számszára, az egész emberiség története. Valahol kiegyenlítődik az égi rendet követők és az azt tagadók szembenállása.  

 

Misztérium és pokoljárás

 

A  négy nagy misztérium, a születés, az alkotás, a szerelem és a halál, szinte maradéktalanul meg tudja rajzolni földi életünk égtájait. Ezek a misztériumok az asztrológiai kardinális jegyek analógiái.

Jobb, ha belegondolunk, milyen nagy dolog a világra jönni, mintsem olyan meghasonlott gondolatokat dédelgetni, hogy az életnek nincs értelme, a szenvedések pedig a legnagyobb szörnyűségek, amelyeket átélhetünk. Sokszor valóban nagy szenvedéseket kell átélnünk ahhoz, hogy az élet misztériumára rávezetődhessünk. Az anyák fájdalommal hozzák világra gyermekeiket, mégis az anyai szeretet az egyik legmeghatározóbb példa az életünkben.
Az alkotásról sem mondhatjuk el, hogy karikacsapás egyszerűség jellemezné. Elég csak „a költészet Nessus ingére” gondolnunk, amely metafora a mitológiát hívja segítségül ahhoz, hogy a költők sajátságos lelki őrlődéseit megnevezhesse.
A halál, hát az sem habkönnyű epizódja életünknek, bár sokszor nagyon is kézenfekvő analógia áll fenn életünk és halálunk között. Általában azonban inkább félelem, értetlenség övezi, olykor fenséges borzadály.
A szerelem pedig, amelynek során gyermekeinkkel a lét örök folyamatába kapcsolódunk, az élet örök körforgásába, az is válogatott kínokkal képes sújtani bennünket. A világirodalom nagy szerelmi történetei egytől – egyig mind tragédiák. Ezen el kell tűnődnünk. Heloise és Abelárd, Romeo és Júlia, Trisztán és Izolda, Anna Karenina, Antonius és Kleopátra, és sorolhatnánk tovább. Nyilván nem lehet véletlen, hogy a nagy szerelmeket a tragédia műfajában lehet megörökíteni. Az én és te, a múlandóság és öröklét, az égi és földi ütközik ezekben a tragédiákban. A tragédia ennek folytán mindig a magasabb hatalom jelenléte. Akár a hős, akár az áldozat szemszögéből nézzük a történéseket, mindig láthatjuk az égi jeladást, amely a vétkeket kíséri. Ez a szerelem esetében belső és külső harc egyaránt, amelyet részben önmagunkkal, részben a társunkkal vívunk.
A szerelem hatalmas archetipális erőket mozgósít, reinkarnációs emlékeket és élményeket dob a felszínre, szenvedélyes vágyat gerjeszt az egyesülésre testileg, lelkileg, szellemileg a társunkkal és alkotó energiákat is gerjeszt a lélekben. A múzsa, az ihlet, az intuíció, a hatalmas lelkesültség, megsokszorozódott energiát jelent, amely sok akadályon átemeli az embert, valóságos szárnyakat ad.
Duál párunk felismerése és megtalálása ebben az össze-vissza modern életben különösen nehezített. Sokan nem is sejtik, hogy a duál pár egyszerűen létezhet. Ha, meg is találják egymást, éretlenségük, a családpatológia, vagy a történelmi-társadalmi helyzet szétszakíthatja őket. A mai ember inkább abban hisz, hogy több kapcsolaton keresztül élheti meg a nagy szerelmet. Ám a több szerelem is mellékutakra sodorhat bennünket, amikor életünk önmagunk perifériáján kering, igazi sorsunk mellett.
A szerelem istennője minden mítoszban az Esthajnal csillag. Föníciában Astarte, a suméroknál Innin, Mezopotámiában Istár, a görögöknél Aphrodité,a rómaiaknál Vénusz néven ismert. Minden mítoszban termékenység istennők, a természetet, a szaporulatot, az anyaságot védik, a szülő nőket segítik, és „isteni kurtizánok”. Jós istenként is tisztelet övezi őket.
Aphrodité születése a tengerhez kötődik:

  • Szaturnusz hatalom féltésből kasztrálja apját, Uránuszt
  • A Ég Urának tengerbe hullott ondócseppjéből születik meg a szerelem istennője egy kagylóhéjon.

Az ármány, a féltékenység, a hatalomvágy, az ég és föld egyesülése, a hatalmas szárnyalások, magasba jutások és az ezt követő zuhanások a történetek jellemzői. Misztériumok a szó szoros értelmében, mivel megnyitják az ég távlatait, ha csak rövid időre is. A felejthetetlen boldogság és öröm mély veszteséggel, gyásszal, halállal ellensúlyozódik. Gyönyörű példája ennek Istár pokoljárása:

  • A mezopotámiai istennő kedvese, Tammuz, az aratás és bő termés istene, meghal.
  • Istár leszáll az alvilágba, hogy életre keltse.
  • Át kell haladnia az alvilág 7 kapuján, ahol szigorú és kegyetlen őrök akadályozzák az átjutást. Minden kapuban vámot kell fizetnie.
  • Elveszik koronáját, ékességeit, mellkendőjét, övét, szőttes ingét, ruháit.
  • Végül mezítelenül és teljes kiszolgáltatottságban kerül az alvilág istennője elé, aki kegyetlenül megbünteti. Börtönbe veti és betegségekkel sújtja.
  • Végül egyetlen pillanatra pillanthatja meg kedvesét, ő is holtan esik össze.
  • Ezalatt a földön zűrzavar lesz úrrá. A földek nem teremnek, a lombok lehullnak, a nők méhe nem fogan gyermeket, a források kiapadnak, az emberek sírnak.
  • Végül Ea szabadítja ki rabságából, aki megenyhíti az alvilág istennőjét és elkéri Istár holttestét. A magával vitt életvízzel feltámasztja.
  • De Tammuzzal nem élhet többé.

Ez a történet metaforisztikusan a belső pokoljárásra, a negatív érzelmi állapotra utal, amelyet mindannyian megélünk a szerelmi csalódásban, a nagy lélekzuhanásban a viharos szerelmi történeteinkben.
Weöres Sándor ezt gyönyörűen megírta azonos című versében. Lássunk egy részletet:

  • „Siratni jöttem az ifjakat, kik szerelmük előtt elpusztultak,
  • siratni jöttem a lányokat, kik hasztalan vártak elhervadtak,
  • siratni jöttem a férfiakat, kik asszonyuk mellől földbe- rogytak,
  • siratni jöttem az asszonyokat, kik emberükről leszakadtak,
  • siratni jöttem a nyíl halottait, kiontott vérükbe roskadókat,
  • siratni jöttem az aggokat, kik háznépük közt elszáradtak,
  • idejük előtt elpusztuló picinyeket siratni jöttem.”

 

P. Eloi Leclerc OFM
James Redfield
Marlo Morgan


 

P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége.
Agapé 2006.

 

„Isten olyan, mint a Nap. Látjuk, vagy nem, előtűnik, vagy elrejtőzik, mindegy: ragyog. A Nap nem tud nem ragyogni.”

 

Mit jelent a szent Evangélium szerint élni?
Van olyan „jó”, amely mindenkinek jó?
Vagy mondhatjuk, hogy csak az a jó, amely mindenkinek jó?
Mi a tökéletes magatartás? Tudjuk, hogy ez nem tanítható, csupán példa alapján lehet meríteni belőle. Még a követhetőség is problematikus, hiszen a helyzetek soha nem ismétlődnek tökéletes azonosságban. A pillanatok valóságának a megragadása  teszi tökéletesé a magatartást, amelynek akkor és ott kell megfelelnie.
Krisztus magatartása az etalon ebben a tekintetben, alázatossága nem megvethető, egyszerűsége magától értetődő, tartása elegáns, alig leírható stílus jegyekkel. A provokációknak nem ül fel, a projekciókat visszafordítja, semmi emberi nem idegen tőle, legyen az szörnyű betegség, bűn, kevély felfuvalkodottság. Miként a vízen járása a tudatos és tudattalan lélek határ mezsgyéjét jelenti, olyan könnyedséggel mozog ez a magatartás a múlandó és öröklét egymást alakító határvonalán, a kísértéseket azonnal felismeri, a próbatételeket nem kerüli ki.

Mindig aktuális St. Ferencből ihletet meríteni. Mindig, mindenhol és minden kapcsán. Mert a közel 800 esztendő, amely eltelt azóta, hogy itt járt a Földön, nem halványította el hatását, sőt, elevenen őrzi azt a gimnáziumokban, kórházakban, templomokban, írásokban. Mindig aktuális feltenni a kérdéseket, elővenni a legendákat, tanulmányozni az élettörténetét és a rendtársakét, mivel a szent dolgok örökérvényűek.

Krisztus megjelenése nem új időszámítás, hanem „az” időszámítás kezdete az emberiség történetében:

  • isteni lényünk érvényesítéséről szól,
  • az individuumon, a személyiségen keresztül
  • szemben a megelőző korok személytelenített történeteivel, ahol az Istennel való kapcsolat, azonosulás másképpen volt adott.

Hiszen minden ember a szakralitás hordozója kell legyen sorsában, élettörténetében, szabad akarata működésében. Mert talán itt az archimédeszi pont, amely a helyes és helytelen  életeket elválasztja, megkülönbözteti. Igen, minden embernek adott a választási lehetőség, milyen arányban működteti az örökkön örökké ható és tartó energiát a múlandóság és profanitás erőivel szemben. Ez a kérdés a vallási életben túlzottan az evilág és túlvilág polarizáltságában öltött formát, szükségképpen az ezekhez fűződő örömök eltorzulásához, félreértéséhez, megtévesztő eszmék erőszakolásához vezetett.

Eloi Leclerc francia szerzetes könyve a fentiekben érintett problémákat feszegeti St. Ferenc vívódásain keresztül. Kezdetben ez úgy vetődött fel, kell-e neki prédikálnia, vagy a saját tökéletesedésével, lelki üdvével kell foglalkoznia.
Miként lett az aranyifjúból az ima embere? Aki nem csupán imádkozik, hanem Ő MAGA AZ IMÁDSÁG, miként az Celanói Tamás írta róla.
Különleges személységének különleges ihletettsége a Teremtő és teremtett világ iránt érzett áhítatából fakadt. Isteni tudásra és bölcsességre vágyott. Az IGE megértése az élet forrása, életvitelének alapja volt. A teremtményekkel testvéri kapcsolatban állt: a Hold nénjével, a Szél öccsével, a Víz húgával, a Tűz bátyjával, a Földanyával. Ez a fraternizálódása az Istennel és a teremtő szeretettel való összekapcsolódás. Volt egy sólyom, amely éjjelente, abban az órában, amikor a zsolozsmát tartotta, felkeltette. Amikor betegsége súlyosbodott, a sólyom csak hajnalban adott felkelésre való jelet. A gubbiói farkas jó útra térítése, vagy a madaraknak való  prédikálása is a teremtményekhez fűződő egyedi kapcsolatáról szól.
A pápával és a római egyházzal megőrizte szoros kapcsolatát.
REGULÁJÁT, amely főleg életszabályokat tartalmazott, III. Ince pápa szóbelileg elismerte, majd III. Honorius pápa  1223-ban a pápai bullával megerősítve hagyta jóvá „regula bullata”  néven.
Három közösségét a köteles, szent engedelmesség és szegénységi fogadalom alapján hozta létre. A Kisebb Testvérek Rendjéből lett később a ferences, a kapucinus és a minorita ág, a másik a női Klarissza, a harmadik rend a világiaké. Amikor már sokan voltak a Rendben, nem mindenki tudta és akarta megtartani a Regulát. Például Ruffin testvér is eltávolodott Ferenctől egy időre, ami sok tépelődést okozott.
De visszatért szívébe a béke, amikor újólag megerősödött abban, hogy legfontosabb azon őrködni, hogy az imádság lelke ki ne aludjék az emberben, hogy az élő és igaz Isten imádása egy pillanatra se váljék kétségessé. Megélni azt, hogy a szentség valójában  üressé, a semmiségünk, hogy Isten betölthesse azt. Mert Isten nem valamit vár az emberektől, hanem  őt magát. Saját magát, aki isteni művé válhat eme betöltöttség által.
Megbékélt a gondolattal, hogy a renitens lelkeket sem szabad erőszakkal, öntörvényűségük tiszteletben tartása nélkül, vagy annak mellőzésével befolyásolni akarni. Mivel a Rend ügye Isten ügye, azért annak élni kell. Ferencnek csak az volt a megbízatása az Úrtól, hogy az Evangéliumot hirdesse és a szent Evangélium szerint éljen. És adott neki 12 testvért, akivel elindította azt az életet, amely a mai napig is él.

James Redfield: Shambala titka
Magyar Könyvklub 2000.

„Hogy miért segítenek a dakinik? Talán ez a Shambala titka.”

„A mennyei prófécia” szerzője ezúttal különleges belső utazásra viszi olvasóit, ahová ő maga is a dakinik segítségével juthatott el.
Mi a Shambala? Tibeti misztikus közösség, valóságos hely, vagy spirituális lelki beállítottság? Aki ide születnek, minden bizonnyal az evolúció magasabb fokán állnak, és az egész világ számára őrzik a látomást és az energiát.
A dakinik nem emberi lények, a spirituális világból valók. Nálunk angyaloknak nevezik ezeket a fénylényeket, akik különféle formát képesek ölteni.
A szerzőnek először az átjáróig kellett eljutnia, a kínai támaszpontok komoly veszélyeket rejtő hegyi utakon és falvakon keresztül. Majd Shambala úgynevezett gyűrűjében, amelytől északra vannak a szent templomok, már jobban körvonalazódott, mi az az energia, amelyről ő is csak a  veszélyes utakon szerzett tudomást tibeti vezetőjétől, és amelynek saját magában való kifejlesztése nélkül nem tudta volna megtenni az utat. Ilyen energiamező például az, amely látszatra teljesen olyan, mint az üveg, csak nem törik. Tudati aktivitással lehet létrehozni. Itt már a házak „anyagát” is erőtér által hozzák létre, fát és fémet nem használnak.
Nyitottá kell válnunk a szent energia bennünk lévő isteni forrására. A színek,  formák, az ízek, az illatok segítik ezt a nyitottságot. A szépség érzékelésére való képesség az isteni erő áradásának fontos próbája. Belélegezni a növények szépségét. A kiáradás próbája pedig a szeretet.
A kultúra is energiaszint kérdése. Shambalában nincsenek orvosok, mert az ott lakók energiájának szintje magasabban van, mint ahol a betegségek keletkeznek.
A ruhákat nem varrják, a textildarabok egymáshoz illesztéséből nyerik formájukat. A falak energiamezeje pedig megnyílik az átmenni akarók előtt.
Nem szabad valamiféle technikai kultúrára gondolnunk, mert nem a technika a lényeg, hanem az, hogy miként használjuk azt a szellemi erők fejlesztésére. A technika minden időben mintegy előfutára volt annak, ami később tudati szinten valósult meg.
Redfield könyve nyomán jól kibővülhet a szinkronicitásról való tudásunk, amelyet itt Nyugaton C.G. Jung írt le  első ízben. Shambalában a szinkronisztikus érzékelés életforma. Például születéskor a három lélek, vagy személy sorsának a beteljesedése szinkronisztikus módon indul útjára. Nyitottnak lenni az egyazon időben megtapasztalható jelenségekre, a dolgok közötti analógiák felismerésével egyenlő.
A  teremtett világban a mennyiségi káosz minden időben egy sokkal kisebb minőséggel ellensúlyozódik.
Paradox, hogy Tibet legspirituálisabb kultúráját a legmaterialistább kínai hatalom igyekszik leigázni. A legateistább hatalom.
Vajon eléggé felfigyel erre a világ?
Értjük-e eléggé, hogy az úgynevezett negatív energiák  - mint a félelem, a harag, a gyűlölet – milyen hatékonyan képes meghiúsítani a feljebb jutásunkat, a megtisztulásunkat?
Nehéz még ma belátnunk a rezgő világegyetem rejtelmeibe. Nehéz megértenünk, hogy spirituális lények vagyunk, hogy testünk is rezgő rendszer, meghatározott rezgésszámú atomok rendeződésének eredménye.
Imaenergiának nevezi a szerző a lelkünkben kiváltott, fenntartott és kiterjesztett mezőt, amely előtt a magasabb frekvenciasávok csak akkor válnak elérhetővé, ha azok a világrenddel összhangban vannak.
Egy bizonyos tudatszint felett már nem létezik gonoszság.
Shambala csakúgy, mint az Atlantisz – mítosz, a Meru legendák, a bibliai történetek, mementók a civilizációk önmagukat aláaknázó és katasztrofális  pusztulást okozó tévutai számára, mint amelynek létezéséről a jelenlegi világválság is árulkodik.


Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak
Magyar Könyvklub 1996.

„Megértettem, hogy meg kell szabadulnom a tárgyakhoz és bizonyos hiedelmekhez való ragaszkodásomtól, ez fontos lépés a lét értelme felé vezető fejlődésemben.”

 

  

A könyv egy amerikai orvosnő három holdtölte idejéig tartó sivatagi vándorlásáról szól Ausztrália belsejében, a magukat Igaznak nevező törzs tagjaival. A bennszülött ausztrál wurundjeri törzs tagjai hívták meg, akiknek a főnöke,a Királyi Fekete Hattyú egy évben, egy napon és azonos órában látta meg a napvilágot a szerzővel.        
 De ötven évet kellett várniuk arra, hogy kellő érettséggel, bölcsességgel valóban képesek legyenek felismerni duál lelküket, és az amerikai „mutáns” valóban hírét vihesse az igazaknak.
Jelen könyv ez a hír az Igazakról.
A mutáns azt jelenti, hogy soha többé nem lesz azonos az eredetivel.
A mintegy négy hónapig tartó út alatt sorozatos próbának volt kitéve az orvosnő, és soha nem tudhatta, mi lesz a következő. Befogadták, támogatták, vezették és a végén a Két Szív nevet adták neki, jelezvén ezzel a mutánsok, valamint az Igazakhoz  való kettős kötődését. Vezetője Ooota volt, az egyedüli, aki angolul beszélt. Őt születésekor elvették anyjától és a városban nevelkedett. Azonban 16 éves korában megszökött, és visszament övéihez.
A kilenc tagú társaság nevei: Fekete Hattyú, Ooota, Orvosságos Ember, Gyógyító Asszony, Időmérő, Emlékező, Békítő , Madarak Fia és Két Szív.
Kőteát ivott velük. Ez úgy készül, hogy forró köveket dobnak egy tömlőbe, és kellő felhevítés után gyógynövényeket  áztatnak benne. Minden luxustól és fényűzéstől mentesen ette velük az éppen talált növényi vagy állati eledeleket. A törzs soha nem éhezik, mert mindig talál élelmet éppen akkor, amikor kell. Azt vallják, hogy akik éhen-, vagy szomjan halnak a sivatagban, azt félelmeiknek és kétségbeesésüknek köszönhetik. Mert a természetben mindig meg lehet találni, ami szükséges, ezt az ég madarai is tanúsíthatják.
Megtapasztalta egy nyílt lábszártörés meggyógyítását Röntgen, operáció, gipszsín nélkül, hanggal gyógyítván a sebeket.
Egy barna sólyom vezette őket, mindig elő-, előbukkanva.
Telepatikus úton kommunikálnak az egymástól igen távol lévő törzstagok. Ooota állítása szerint erre azért voltak képesek, mert soha nem hazudtak. A féligazságok és titkok a gondolatvitel akadályai. A telepátiához nem kell ABC, nyelvtan, ezek a közvetlenség gátjai.
Az  ausztráliai bennszülöttek sokak képzeletében ma is kannibálok, vademberek, civilizálatlanok. Mintha kívül maradtak volna az időn.
Az Igazak ezzel szemben az örökkévalóságban gondolkoznak.
Mindig is itt voltak a Földön, harmóniában a természet erőivel. Nem különültek el az állataiktól sem. Tudták, hogy a krokodil tóban akkor fürödhetnek, ha abból a krokodilok éppen kijöttek. Ismerték a sivatag kétszáz féle kígyói közül azokat, amelyek mérges kígyók. A tüzet maguk csiholták kovakő dörzsöléssel, ékszerük az volt, ha éppen találtak egy szép szál virágot és azt a nyakukba illesztették. Nem harcoltak, mert az öldöklés nem jó. Viszont a látszat világában képesek megsokszorozni magukat, amelytől az ellenség megriad és menekülésbe kezd. A jobb agyfélteke irányításában, a civilizációs kellékek nélkül élik életüket teremtőképességükre, ösztöneikre, megérzéseikre, egyszóval a lelkükre hagyatkozván. Nem fontos, hogy folyton fecsegjenek, a csendet többre tartják a külső kapaszkodók keresésénél.  
A vándorlás egyik nagy fordulópontja a „tedd a kavicsot a szádba!” élménye volt. Még induláskor, amikor a ruháit és holmiijait elégették, és beöltöztették a törzsi viseletbe, egy kavicsot választattak vele, mondván, erre vigyázzon, mert ez fogja őt megmenteni. Az ötven fokon hőségben való vánszorgás idején, amikor ő volt a „vezető”, végső kiszáradásban és elcsigázottságban, amikor senki nem jajongott vele a megpróbáltatásban, eszébe jutott a kavics. Előhalászta a ruha redői közül és a szájába tette. A hirtelen megindult nyál elválasztás valóban megmentette őt. De erre magától kellett rájönnie, saját emlékeiből és életösztönéből táplálkozván.
Hasonló gondolat volt:” ha vízzé tudsz válni, találsz vizet.”A szomjhalál határán talált egy gödröt, amely az előző napi esőtől vízzel telt volt. A táj és ember együttrezgése volt a legfőbb lelki támasz és szellemi útmutatás a három holdtölte ideje alatt.
Az Igazak, akikről Marlo Morgan híradása szól, „az idők kezdete óta”Ausztráliában élnek, tehát fölösleges évezredekben számolni életüket. Sziklafalra festett jelek őrzik történetüket és a világ eseményeit. A szerző születési időpontja is itt volt feljegyezve amelyen nem győzött álmélkodni. Teljes életet élnek telefon, rádió, autó nélkül. Más tudást őriznek, mint a civilizáció emberei.
Eltűnnek, majd visszajönnek.
Több ausztráliai  törzs ilyenfajta lelki kötelékei már felbomlottak, elkezdődött a  domináns félteke uralma  alá került életük nehezen egyensúlyozható menete.

A történet mintegy húsz éves. 1994-ben tért vissza a szerző Amerikába. De nem Isten háta mögötti élménynek élte meg a sivatagi vándorlást, hanem inkább a világ közepének.

 

Multikultúra
„Ne ítélj, itt élj!”

 

Multikultúra

Tudjuk, hogy ahol szent dologról szólunk, ott a profán is azonnal felüti a fejét. Így van  ez a kultúrával is. Jóllehet ma már ez a szó is elvesztette a  magától értetődő jelentését, és a megkérdezettek csak kis százalékban tudnák megválaszolni, hogy mi a kultúra, valamiféle infantilis rajongás övezi és élteti a multi kultúrát, mintha az már egy remekül működő jelenség lenne a világunkban.
Szoktunk még magas – és sub kultúráról is beszélni, és persze van ellenkultúra is. Sőt, ne feledkezzünk meg a kultúra kufárjairól sem, akik a mások szellemi termékeivel kereskednek, és a kultúr sznobokról sem. Ez utóbbiak a magukat  elitnek nevező sznobok /= sine nobiliti/, akikre az írástudók árulása jelző sokkal jobban illenék.
A tapasztalatok szerint az elkeveredésnek, a színpompás ötvöződésnek, a beilleszkedésnek sokkal több buktatója van, mint amit a rész aspektusok hívei lobogtatnak és hangoztatnak. Ezekről a már-már inkább problémának, mintsem kihívásoknak becézett nehézségekről pedig nem ártana elgondolkodni.
Az egyik kiindulás a munkalehetőségeket kínáló migráció volt. Vendégmunkások özönlötték el a gazdagabb országokat, élvezvén a szociális háló előnyeit, sokkal kevésbé a kultúrát. Esetenként még a nyelvét sem tanulták meg a befogadó országnak. Nem beszélve a gyökértelenségükről, amely az ilyen be- vagy elvándorlás esetén bekövetkezik.
Ha a világot sikerülne rezgőrendszer mivoltában felfognunk, látnánk, hogy a különféle kultúrák is rezgés szinteket fejeznek ki, amelyek a harmónia törvényei alapján erősítik, vagy oltják ki egymást. Az ihlethez és az indulathoz hasonlóan tág íven mozogván.
A kultúra lényege a szakralitás: a szellem által formált és irányított tevékenység, értékrend, a megszentelt, áldott munka, cselekedetek, a szentség megjelenítése a látható világban.
Csak a szellem nőheti ki magát világ megoldássá, nem a multi kulturális elkeveredés zavaros, lehúzó ereje.
Archimédeszt is egy római katona szúrta le, amikor a homokba rajzolt köreit tanulmányozta.

„Ne ítélj, itt élj!”

Eöry Ajándok doktor fenti mondata igen termékeny talajra talált a lelkemben. Az igekötők figyelembe vétele is nagyon fontos: más megítélni egy helyzetet, mint elítélni. Nem, mintha az eligazodás az élet dolgaiban annyira kézenfekvő lenne. Sok tanulás, és még több tapasztalás kell ahhoz, hogy „úton legyünk”.
Mindenki beleszületik egy történelmi, társadalmi, politikai és családi környezetbe, amely az osztály helyzetét is nagyban meghatározza. Persze éppen oda és akkor születünk, amely az előző életeinkből hozott, ott összegyűjtött  sorscsíráinknak megfelel. Ezek lehetnek kontraszt és paradox helyzetek, fonákságok. Rengeteg igazságtalanságot és méltánytalanságot látunk és szenvedünk el életünk során.
Miközben a tapasztalatok mély nyomokat hagynak bennünk, és használnunk is kell azokat, őrizkednünk kell a negatív elvárásoktól, meg kell birkóznunk a félelmeinkkel  és a többi ember ránk vetített indulataival, haragjával, gyűlöletével, a sokféle tudatlanság romboló hatásával.
A különféle vallások útmutatásai  is nagyon eltérőek. A keleti vallások az egót negligálják, a mindenséggel való egyesülést preferálván. Az iszlám a közösségi kohézióba veti hitét. A judaizmus az isteni kapcsolatra épülő hagyományban hisz, kiválasztottsága reményében. A kereszténység a teremtés folytán belénk oltott isteni bölcsességet és kegyelmet fókuszálja. Lényegében a megtérés, az üdvösség, a megvilágosodás ugyan egy.
Noha Isten EGY és egy hagyomány van, a nagy elkülönültségben és a szellemi fejlettség igen eltérő fokában az emberek igen különbözőek.
Igaz életet élni a káosz világában, ilyesmit sejtet Eöry doktor mondata. Mindenki tegye a dolgát jó szívvel, teljes lélekkel, nem az ego érdekeitől vezéreltetve, akkor a példa erejével minden szabályozódik.
Végtelen út vándorai vagyunk.
Haladásunkhoz a közösségek ereje is hozzájárul. Még azzal is, ha nem ért egyet velünk.

 

Elidegenedés és anómia  

Végig gondolni és egészében látni a dolgokat minden bizonnyal a legnagyobb művészet, a legnagyobb kihívások egyike. Így van ez a problémákkal is. Ha az elágazásoknál próbálunk beavatkozni, úgy járunk, mint aki a gyomlálásnál lecsipegeti a folyófű messzire nőtt ágát, de a bent hagyott gyökér annál virulensebben fog kihajtani.
Nos, az elidegenedés problémája is olyan sokrétű, hogy a gyökerét megtalálni nem kézenfekvő, viszont a megoldáshoz nélkülözhetetlen. Az elidegenedés problémája a munka kapcsán merült fel először. Azt tapasztalták, hogy a termékek létrehozásának rész folyamataiban dolgozó emberek, akik nem látták a munka végeredményét, kedvetlenek, kényszeredettek, motiválatlanok lettek, egyszóval elidegenedtek a munkától. Mondok egy példát a elidegenítő momentumra:

Házgyárban, ahol a paneleket gyártották, a Dunából futószalagon jött a kő, kavics, esetenként ezek nagyok és súlyosak voltak. A futószalag mellett álló embernek az volt a munkája, hogy a köveket le kellett kapkodni és konténerbe rakni. A munka három műszakos, az éjszakai műszakban szinte teljes sötétségben dolgoztak állva nyolc órán át.

Ne tűnjön ez szélsőséges példának, mert az életünk hemzseg azoktól a jelenségektől, amikor nem látjuk a fától az erdőt, amikor a pillanaton elvérzik a jövő és csak ritkán sikerül a vesztett csaták után a háborút megnyernünk.
Elidegenedni nemcsak a munka kényszere miatt lehet, hanem rengeteg  érzelmi sérülés, akarati zátonyra futás, értelmi sötétség, regresszív viselkedés folyományaképpen is. Mindenek előtt önmagunktól idegenedünk el. Ezt az állapotot hasadtságnak is szoktuk nevezni. Ilyenek a: „nem tudja a bal kéz, mit csinál jobb”,  „az eszem tudja, de a szívem mást diktál” és a testünktől is elidegenedhetünk. Ha nem sikerül valamit végig gondolni,  a maga egészében látni, etikai, jogi, politikai bukfenc lesz belőle. A magánéletben érthetetlen viselkedések kísérik az effajta hasadtságokat, kisiklásokat, torzult és beteg folyamatokat. Indulat-, érzelem- vagy akaratvezérelt emberek ezek, akik nem jutottak el a kiforrottságig, nélkülözik a bölcs belátást, a megértést, a felülnézetet. Társadalmi méretekben ezek azok, akik nem illeszkednek be, harcolnak az „önkény” ellen, miközben a saját életük is merő önkény, a szabadságból próbálnak tőkét kovácsolni, miközben maguk is csak  szabadosak. Azt teszik, amiről azt gondolják, nekik jó, nem törődvén azokkal, akiket túlkapásaik sértenek. Sztrájkok, követelődzések kísérik ezeket a társadalmi megmozdulásokat, mintha ágáló, lázadó serdülők lennének.
Tele van a világ érzelmileg kiégett, nihilista és cinikus emberekkel, akik természetesen a társadalomban sem találják meg  helyüket. Az elidegenedéssel kapcsolatos személyiség zavarok társadalmi méretekben is destruáló hatásúak, a társadalmi tudatot zilálják szét:

Egyéni aspektusból

identitás diffúzió,
meghasonlás,
„tanult tehetetlenség”

Társadalmi aspektusbólt:

anómia,
bürokrácia,
korrupció

Mindkét aspektusból mérhetetlen elsivárosodást és lesüllyedést hoz magával.
A szociológia nem győzi leltározni a burjánzó bajokat, miközben azok súlyosságuk okán már régóta megoldásért kiáltanak. A riasztó tulajdon-, ár- és bérviszonyok, az adósságállomány, a környezetszennyezés, a munkanélküliség, a jogbizonytalanság, a korrupció, a bűnözés, a közbiztonság hiánya, hogy csak a főbbeket  említsük.
A korjelenségeket kifejezőbb kórjelenségeknek mondanunk.
Magyarország történelme kapcsán közel félezer éves kényszerhelyzetről beszélhetünk. A mohácsi vészt hívórímnek tekinthetjük, amelyre Trianon volt a válaszrím, a több ízben három részre szakadt hazánkban. Mindehhez még hozzá kell számítanunk a kényszerhelyzetek megannyi hátulütőjét: a saját idő elvesztését, az elszalasztott, vagy soha meg nem kapott lehetőségek hiány görgetegét, a megtört lendületeket, a befejezetlen, végig nem vitt tetteket. Ezeknek a meghiúsult, félbemaradt eseményeknek az energiája búvópatakként bukkan elő újból és újból. A 20. század ateista – materialista – kommunista Bábel tornya ugyan összeomlott, a SZU lufija elpukkadt, de a lelkekben a megtévesztettség utórezgése még sokáig nem engedi a megbékélést.
Az euroszkeptikusok már tisztán látják, hogy Európában nemzetállamok vannak, ahol a nemzeti identitást és történelmi tudatot nem lehet valamiféle gazdasági homogenizálásnak alávetni.
Ebben a kórtörténetben ha rákról, skizofréniáról, szívinfarktusról, terrorizmusról, vagy gazdasági világválságról szólunk, a személy méltósága, tudata, életéért való felelőssége, igazi embersége lesz a meghatározó. Az ilyen kimunkált lelkű, önismerettel rendelkező emberek társadalma merőben más kell, hogy legyen, mint a félbemaradt, megkeseredett, függőségi játszmákban felőrlődött emberek élete.
A holisztika a test – lélek – szellem embert a természettel, a társadalommal és a természetfelettivel való egységben szemléli. Ebben a szemléletben az eszközök, a technikák nem lehetnek fontosabbak az életnél, a létezés szentségénél.
Az élet elárulása a legnagyobb anómia.

Gnómák    
 

Epiktétosz a halálról: Ha lesz, nem leszek, ha nem lesz, leszek.

Voltaire halálos ágyán: Isten! Ha vagy, vedd kezedbe lelkemet, ha   van.

A politika és a gazdaág túl komoly dolog ahhoz, hogy irányítását   átengedjük politikusoknak, közgazdászoknak.
                                                                         /Schumacher/

A „Gutenberg galaxis” = a közvetlenség elvesztése.

Az egész az igaz.
                       /Arisztotelész/

Ha valaki egy személyben képes tudós és művész lenni, - bármilyen   paradox – a kétely és megbizonyosodás jól megfér benne egymás   mellett.

A Big Bang néhány kérdése:

1. mi robbant?
2. 10 a 18. hatványon  secundumban milyen volt a világunk, amely addig nem volt?
3. 10-15 milliárd évvel ezelőtt.

A KONTÚR a látható és láthatatlan világ határa.

Az alakformálódásokban a törvényszerűségek mellett a véletlennek
  és    következetlenségeknek is nagy szerep jut.

Az igazi titok önmagát őrzi.

Minden mértéktelenség az önmaga mértékvesztésén vérzik el.

Az igazi hitelesség nem fél az igazság kimondásától.



„Társadalmi helyzete az, hogy társadalmon kívüli”

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

„Társadalmi helyzete az, hogy társadalmon kívüli” olvashatjuk   „A magány szociológiája” című esszében.
Megrázóan hiteles önarcképet  fedezhetünk fel az egyén és társadalom paradox helyzetéről szóló fejtegetéseiben:

  • Míg egyfelől az egyén csak a közösségben válthatja be lelki-szellemi értékeit,
  • addig  a társadalom és a közösség – legfőbb kohéziós erejéből, a kollektív felelősségből fakadóan – mindig az alacsonyabb értéknívónak megfelelő szinten működik. Még ha látná is a vele szemben álló egyén igazát, közösség mivoltát nem számolhatja fel annak elfogadásával.

Ily módon alakul ki a paradox helyzet: a társadalommal való szembenállás végső soron a közösség érdekében vállalt opponálás. Egy magasabb érték követése és követelése jegyében alakul ki, amely követelésnek a közösség nem tehet eleget,  mivel nem rendelkezik azzal, az nem sajátja. Hamvas Béla viszont azzal, hogy elfogadta a kívülállást – például nem emigrált – egyéni érdekeinek a feláldozásával, a külső – felső távlatból az EGÉSZRE való rálátással tett hitet a magyarsághoz való eltéphetetlen odatartozásáról.
Nem magának élt és nem magának írt.
Hamvas Béla sorsa az írás.
Írásaiban egyszerre az legszemélyesebb és legegyetemesebb. Minden sorából az univerzális orientáció sugárzik. Bravúros tájékozottsággal idézi az i.e. 600 körül élt legendás szerzőket: Lao cét, Buddhát, Zarathusztrát, Hérakleitoszt, Püthagoraszt, vagy a század eleji orosz emigráns Bergyajevet, a legmodernebb nyugati gondolkodóig, René Guenonig.
A műveit kísérő rengeteg kommentár is jelzi azt az elementáris érdeklődést, amelyet írásainak intenzitása vált ki, legyen szó a  kövekről, a fákról, a számokról, a zenéről, a költészet metafizikájáról, a rántott levesről, a tejfölös eperről, vagy a sorsmegoldási forgatókönyvről.
Amit a szociológia nem képes felismerni, azt Hamvas Béla meggyőzően írja:

  • egyén, közösség, nép, nemzet, társadalom élete a hely géniuszától függ, amelyet objektív pszichénkben hordozunk.
  • A hely géniuszát nem csak a táj, hanem a nép is őrzi, amely ott született és generációkon keresztül ott élte életét.
  • Az emberiség évezredes tapasztalatai a kultúrával genetikusan öröklődnek, ezért a nép élete transzcendens eredetű.
  • Nyelvet, mítoszt, morált, szokást, törvényt csak közösségben lehet alkotni.
  • A nép, mint szakrális közösség, az égi közösség földi mása, Isten erejének és jelenlétének hordozója.

       

Szűz

    Skorpió
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére