Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Április Az
aranygyapjas
kos

Csalóka játék

Kötekedő tekergő áprilisi szellő integet.
Simogató, csevegő zenéje vidítja lelkemet.
Eső cseppje csepeg, csepereg,
El sem kezdi, kedve máris be tellett
Széltől csörög a házeresz,
Csintalan csínja tudom, rövidke lesz.
Könnyelmű tavasz hava,
Ki tudja mi lesz,
Ha hiszek neked?
Cirógató lenge kezed bizony hamis
Nyilaid hegyesek,
Ahol érnek, sebeznek.
Angyali – ördögi,
Jót a rosszal keveri.
Tudja, ki ismeri
S ezért fel nem veszi.

A mítoszok az ős kinyilatkoztatást őrzik a tudattalan lelkünk rétegeiben. Az idők kezdetén zajló szent történéseket mondják el. Ám ezek a történések nincsenek az időnek alávetve, mivel a valóság jelei, képei, üzenetei. Olyan jelzések, amelyeknek a valóság tartalma nem függ a tér, az idő és okság korlátaitól. „Szent időnek” nevezi az irodalom ezeket a történéseket, amelyeknek az aktualitása soha nem vész el. Szemben a „profán idővel”, amely a múlandóság jegyében zajlik.
A csillagképek mitológiája ősi tudás az emberről és a világegyetemben elfoglalt helyünkről. A legmélyebb és legfontosabb ismereteket jelenti.

Az aranygyapjas kos Poseidión tengeristen kossá változtatott szerelmének  szülötte. Azért kellett kossá változtatnia, hogy az elrabolt nőt elrejthesse a keresésére induló kérők elől. A kossá változtatott nő szülöttje is aranygyapjas kos volt, aki repülni, úszni és beszélni tudott.


Phrixos és Hellé anyjuk halála után nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Gonosz mostohájuk gyűlöletből el akarta pusztítani őket, és életükre tört. Anyjuk, Nephele – a „felhő” – árnyalakban sietett a segítségükre. Aranygyapjas kost küld értük, amely felszáll velük. Hellé lenéz a magasból, leszédül és a tengerbe fullad. Róla nyerte a tenger a Helles pontos nevet. Phrixos pedig szerencsésen megérkezik Kolkhiszbe. Hálája jeléül feláldozza az aranygyapjas kost Zeusznak és Árésznek. Az Árész szent berkeiben felakasztott bőr lett a Kos csillagképe. A híres ereklyét a naphősöknek, az argonautáknak sok próbatétel után lehetett csak megszerezniük. Mint például Héraklész, Orpheusz, Jázon, Kasztor.

Az aranygyapjú a nyugaton eltűnő, majd keleten újból előbukkanó napfény.
Ciklikus jelentésében a nappalok és éjszakák erőinek a kiegyenlítődéseit jelentik
a születés és halál körforgásában.

A Kos az egyes számot, a kezdetet, a kiindulópontot, a fejet, az ént, az önérvényesítés lendületét, a kardinális minőséget, a tűz elemet, a vért, a vasat, az év virradatát jelképezik. Az aszcendenst a horoszkópban, a keletet az égtájak között.
Uralkodó bolygója a Mars.

Én-határok és pszichés és küszöbök  

M.: Akkor jártam pszichoanalízisbe, amikor a férjem elhagyott. Több, mint húsz évi házasság után. A nő, akivel összeállt, csaknem egyidős volt a  mi gyerekünkkel.
R.: Vagyis mennyi?
M.: Husz egynéhány.
Közöttünk  két év korkülönbség van. Fiatalon kerültünk össze. Mellettem futotta ki a pályáját. Sokat köszönhet nekem.
R.: Gondolom, ez kölcsönös. Mármint a nyereség és veszteség.
M.: Nem tudom, mi nyereségem lehetne. Teljesen padlóra kerültem. Ráadásul az analitikusom sem volt a top.
R.: Sokáig jártál?
M.: Igen, hosszú évekig.
R.: És mi volt   a rossz benne?
M.: Viharos volt a kapcsolatunk. Én sokszor még üvöltöztem is vele. Zavart, hogy sokat beszélt ateizmusáról. Ezt egy tanárának rótta fel, és nem tudta neki megbocsátani.
R.: Egészen pontosan mit? Azt, hogy ateista lett?
M.: Talán azt  nem tudta magának megbocsátani, hogy a hatása alá került ennek a tanárnak.
R.: Persze az fontosabb kérdés, hogy magát mennyire zavarta az ő ateizmusa.
M.: Hát eléggé. Nem vagyok buzgó, templomba járó vallásos, de Isten létében nem kételkedem. Úgy hogy ez zavaró volt.
R.: A freudi analitikusok között sok az ateista. Maga Freud is az volt.
M.: Megpróbáltam ezen túltenni magamat. Ugyan kicsit már szenilis volt már, sőt, destruktívnak is mondható. De nagy tudású volt, és ezt a tudást szerettem volna megkapni.
Ugyanakkor nem engedtem magamhoz közel, mindenáron tartottam egy távolságot. Nem akartam engedni, hogy a lelkembe hatoljon.
R.: Hatalmi játszmáztatok?

M.: Mondhatjuk, így volt.
R.: Gondolom, a házasságotokban is ez zajlott. M.: Lehet.
R.: Az embert nem lehet csak úgy eltéríteni Istentől.
Ez a terápia valóban kisiklottnak tűnik. Mindenek előtt abban, hogy a terápiás kapcsolat nem olyan tanulási folyamat, mint amilyen az iskolában zajlik, ahol konkrét ismereteket adnak át.
Ezáltal nem pontosan érthető, hogy maga mit várt  tőle. És persze az sem, hogy ő mit vélt nyújtani a munkájukban. Ezt a hatalmi hadakozást semmiképpen sem lett volna szabad hagyni.
Úgy tűnik, bántóan személyeskedő lehetett a hangnem, amely mindkettőjüket sértette. Az ember én-erejének a mértéke szabja meg, mennyire akarunk, tudunk és vagyunk képesek önmagunkról beszélni. Őszintén és kertelés  nélkül. Ettől függ, hogyan fogadjuk  és fogadtatjuk el magunkat.
M.: Az ember elakad  valahol. Nem éri el a teljességet, a lehetőségein alul marad. Egy időben például nagyon érdekelt az asztrológia. Lekötött és betöltött. Annyi mindent tudott mondani, jelenteni, adni.
E.: És egy fokon mindez elakadt?
M.: Valahogy úgy.
Mitől függ az, hogy az ember azt a lépést, amely őt tovább vinné, megteszi-e, vagy nem?
Ön szerint mitől?
R.: A pszichés küszöböktől.
M.: Ezen mit kell érteni?
R.: A félelmeket, a kételyeket, a kishitűségeket, az önösséget, a gyerekes egocentrizmust, a csőlátást, a béka perspektívát.  
Az énnek dinamikus határokra van szüksége, amelyek tágíthatók, és biztos védelmet nyújtanak. Olyasmi ez, mint a kígyó bőre, amelyet levedlik, amikor kinövik.
A én – erő az, amely ezt a fejlődési dinamizmust szabályozza,
A terápia ezzel a belső erővel dolgozik.

Elementaritás

   

Az elemek a létezés szent energiái. Ezek megtapasztalása a szentségekkel való kapcsolatba kerülést jelentik, amely által megszentelődünk.
A tibeti kultúra bön hagyományának az elemek ismerete a legfontosabb alapot jelenti.
Minden a fényből lett.
A fény maga a Teremtő, a rezgés és áramlás, a testetlen ritmus, az élet lélegzete.
A tűz, a levegő, a víz és a föld mind az eredendő fény különféle változatai, és azzá képesek visszafinomodni. Beleértvén az emberi testet is, amely a tudás, a felismerés, a szeretet, a spirituális élmények révén finomodik folytonosságban, ama láthatatlan kódba sűrítvén élményeinket, tapasztalatainkat, amelyek  halálunk pillanatában mintegy kiszállnak testünkből, magasabb dimenzióba emelkedvén.
Az elemek megértése tehát a legfontosabb kulcs a spirituális gyakorlatokhoz, mivelhogy a földi életünkben a valóságra különféle rétegek rakódnak, amelyek elzárnak és elidegenítnek bennünket. Valódi természetünket és a természetességet őrzik, amelyekre a művi és virtuális világban nagy szükségünk van. Bár az elemek folytonos kölcsönhatásban vannak egymással és egymásba folyton átalakulnak, egyensúlyi állapotuk a nyugalom, a harmónia, a tökéletesség, amelyet Kelet Buddha természetnek nevez. A nyugalom erejét a viselkedésben is megtapasztalhatjuk, szemben az indulatok, érzelmek és elvakultságok elsodró természetével. A nyugati kultúra is foglalkozik az elemek kérdésével. A karakterológiában a temperamentum éppen az elemek keveredéseit fejezi ki. Ezek a temperamentumok a szangvinikus, a flegmatikus, a kolerikus és melankolikus keveredései. Az asztrológia is foglalkozik az elemekkel. Mindenekelőtt a Nap helyzete jelöli a elementaritásunkat aszerint, hogy tüzes, vizes, levegő vagy fold elemű jelben van-e.
Az is köztudott, hogy mindenkinek van lételeme:

  • Ez lehet olyan, mint halnak a víz,
  • Vagy lobogó lelkesedés, mint a tűz.
  • Magasba emelkedés képzeletben, vágyakozásban,
  • Vagy röghöz kötöttség, ragaszkodás a biztonsághoz, a megfoghatósághoz, a tapasztalatokhoz, a konkrétsághoz.
  • A költőnek a szavak, a festőnek a színek és formák, az írónak az írás, a táncosnak a gesztus, a  mozdulat, zenésznek a hang a lételeme.
  • A gyermeknek a játék, és így tovább.

A  MER – KA –BA  az ember fény természete.
Az első hét tibeti király története szerint ők a fénytestük megvalósulásai voltak, ennek következtében fizikai testük hátrahagyása nélkül haltak meg. Vagyis spirituális beteljesedésben éltek.
Más terminus szivárvány testnek mondja azt a lényegiségbe való beolvadást, amely az elemi tiszta fény maga, vagyis nem kötődik az anyag és energia, vagyis az élet és halál kettősségéhez.
Az elemek szabják meg tapasztalásainkat, érzelmeinket, személyiségünk fejlődését, megismerési módjainkat. Mindezekbe beletartoznak olyan elvontabb képességek is, mint az intuíció. a megérzések, a látomások, az inspiráció, imagináció.
Az elemek kapcsolatban állnak osztályrészünkkel, vagyis azzal, hogy a társadalom hierarchikus szerveződésében milyen helyet foglalunk el. Lépjünk túl az indiai kasztrendszerhez fűződő negatív viszonyuláson, és lássuk be, hogy a letelepedni képtelen, alkalmi munkából tengődő sudra, valamint a szellemiséggel átitatott bráhmin közötti íven valóban kirajzolódik valamiféle minőségi eltérés a munka, az attitűdök, a viselkedés, az igényesség, az életvitel, az etikai magatartás vonatkozásában.
Ez a minőségi differenciáltság az elemekkel is analógiába hozható. Nem véletlen, hogy a proletár diktatúrát  fémcsizmával, kohóval, sarlóval, kalapáccsal, vörös csillaggal jelképezik. Míg a vallási jelképek elvontabb metaforák, például kereszt, félhold. Az osztályrészben kirajzolódik, hogy saját munkánkból élünk-e, vagy másokat dogoztatunk, saját pénzünk-e az anyagi forrásunk, vagy mások pénzéből próbálunk lavírozni, hogy jólétünk anyagi vagy szellemi javakra korlátozódik-e. Az osztályrészbe a történelmi vonulat is beletartozik, hogy háborús, vagy békeidőben jöttünk-e a világra. Az is meghatározó, hogy vidéken, vagy városban növünk-e fel. A vidéki élet ugyanis több lehetőséget kínál az elementáris tapasztalatokra, mint például természetes vízben, folyóban , tóban  úszás, fáramászás, lovaglás, gyümölcs evése fáról, taposott mezsgyéken való járás és sorolhatnánk tovább. Ezzel szemben a tősgyökeres városi  nevelkedés ennél sokkal kilúgozottabb, mesterségesebb, élettelenebb. Annak idején Munkácsy Mihálynak  asztalos legény korában az örvényes Maroson kellett a bútorokat tutajon szállítania. Angyal Bandi, a betyár, akit később megfestett, valóságosan megtapasztalta a Hortobágy -25 fokos hidegét. Petőfi végig gyalogolta az országot. A mai városi emberek edzőtermeken futószalagokon és terem kerékpáron mérik a pulzusukat és teljesítményeiket.
Az igazi magabiztosság több tényező egyensúlyából adódik:

  • Rendelkezünk-e elegendő térrel.
  • Jól érezzük-e magunkat a bőrünkben
  • Megtaláltuk-e gravitációs pontunkat a földön és önmagunkban
  • Rendelkezünk-e kellő kreativitással, rugalmassággal.
  • Lelki feltételei is vannak, mint a türelem, a nagylelkűség, a jóindulat, az együttérzés, az örömkészség, és mindenek előtt és felett a szeretet.
  • Semmiképpen sem az indulatosság, harag, szomorúság, kedvetlenség, szétszórtság, nyugtalanság.

Nagyon kifinomult megfigyelő képesség szükséges ahhoz, hogy végére tudjunk járni, miként alakul ki az elemek egyensúlytalanságából a félelem, az aggodalom, a tompaság, az érdektelenség, a kreativitás hiánya. Szélsőséges esetekben ezek a depresszív állapotok valóságos lélekvesztésnek mondhatók.
A természeten az elementaritást az óceán hullámzása, a vulkán tüze, a  és magas hegytetők tiszta levegője, az érintetlen föld és az egész levegőég adja.
Az emberi testben a szervek kapcsolatban állnak az elemekkel:

  • a földelem szerve a lép,
  • a vízé a vesék,
  • a tűzé a máj,
  • a levegőé a tüdők,
  • a téré a szív, a tudatosság.

Az ember lételeme az elementáris érdeklődésben, az életérzésben, az örömben, a kedélyben, a tevékenységben mutatkozik meg, ami leköti és betölti. Valamiféle végtelenség és betöltöttség élményben
De tudnunk kell, hogy itt a földön a samsárába csöppenünk, és a samsára, mint káprázat, sok probléma szülője. De ha mindig vissza tudunk térni elementáris természetünkhöz, nem idegenedünk el magunktól, és nem válunk a létrontás részeseivé.
Mert az elemekről való tudás égi eredetű.
Ezen túlmenően az elemek energiák, amelyek a test, a lélek és a szellem szintjén működnek.

A fejetlen Kos
Leonardo da Vinci
Johann Sebastian Bach
Bartók Béla

A fejetlen Kos

Befejezetlenség, megtört lendületek, félbemaradottság, elvetélt színésznő, abbahagyott egyetemi tanulmányok.
A normalitás és abnormalitás kérdése a viselkedésben, a kapcsolatokban, az egész életvitelben.

P. hatalmas késéssel jelent meg, mert eltévedt, kóválygott a környéken, többször idetelefonált. A bolyongás a lakásban is folytatódott. Szinte képtelen volt ülni és össze-vissza beszélt.

P.: Idegesítem?
R.: Igen.
P.: Ha idegesítem, akkor nem ért meg.
R.: Mit nem értettem meg magában?
P.: Hát azt, hogy látom a problémámat, csak azt nem, hogyan szabadulhatok meg tőle.
R.: Nem hiszem, hogy látná a problémáját.
P.: Maga is idegesít engem.
R.: Mivel?
P.: Azzal, hogy velem akarja kimondatni, amit maga már tud.
/ eltűnődött, lecsillapodott, lassan folytatta /
De talán éppen ezen kellene túljutnom
és lehet, hogy ezért jó tanítómester.

/ Kerültem a „probléma” szót, hogy ne váltsak ki teljes ellenállást és lebénulást./

Ha magát nem tudom megvezetni …
R.: Sajnos ez még nem garancia arra, hogy valóban meg akar változni.

/átcsapott kommunikációs csiki-csukiba /

P.: Muszáj beszélni?
R.: Muszáj.
P.: Hát jó, ha nem tud jobbat.
R.: Nem.
P.: /szorítóban, kifakadva/ Utálom a szavakat! Mert nem fejeznek ki engem.
R.: Inkább úgy mondanám, maga nem fejezi ki a mondandóját a szavakkal. De nem a szavak hibásak ebben.
P.: Igen, meg kell tanulnom kommunikálni.
R.: És? Hisz benne, hogy sikerül?
P.: Nem igazán.
R.: Hát akkor? Mit akar tőlem?
P.: Ennyire hülyének ne nézzen engem! /igen indulatosan/ Azt kellett volna mondanom: persze Hurrá, hogyne!
Hogy megfeleljek magának.
Én csak őszinte voltam.
R.: Nekem nem kell megfelelnie.
De jobb, ha tudja, egyáltalán nem volt őszinte. Csak megpróbálta indulattal kivágni magát a helyzetből kommunikáció ügyben. Ha valóban őszintén meg akarna tanulni kommunikálni, valami ilyesmit mondhatott volna: Nem is gondoltam, hogy a kommunikáció ilyen fontos és ennyire összetett dolog.
De maga ehelyett a szokásos rövidhurkot alkalmazta:

  • Meg kell tanulnom kommunikálni, de nem hiszem, hogy sikerül,
  • segíts rajtam, rajtam nem lehet segíteni,
  • ha nem fogadsz el, gyűlöllek, ha elfogadsz, megvetlek!
  • Maga mondja meg, miért teszem meg azt, amiről tudom, hogy nem lenne szabad megtennem!
  • Kicsikarná a meg nem érdemelt elismerést, hogy utána a kaján nihilizmusa  újabb teret nyerhessen.
  • „Semmi sincs rendjén az életemben!” sirámok végtelenített nyavalygásaival tukmál engem is, hogy a kínjait rám varrja. Majd ha sikerül, győztesen odébb áll, hogy lám, lám, engem is sikerült megvezetnie.
  • Más csapáson kell haladnunk, ha velem akar dolgozni.

Mivel a beszéd tényleg nehezen ment neki, gondoltam, próbálkozzunk a rajzzal. Egyébként is, ha nem éppen alulértékelős hangulatban volt, majd hogy nem iparművésznek adta ki magát.

Elővettem hát egy nagy papírt, leterítettük a földre és nekiállt rajzolni. Ő választotta a csakra témát  és le is rajzolt hat csakrát.
Majd ő döbbent meg legjobban ezen a „teszten”.

/Fejetlenségének eme váratlan kifejeződése újabb támadásra késztette/

P.: Én bedobtam, ami vagyok!
Maga pedig involválódik.
R.: Majd kiderül a végén, mennyire involválódom.
P.: Úgy érzem, van egy sárkány, ami elfogadhatatlan, ami eleve rossz bennem.
R.: Pontosítaná ezt a „sárkányt” ?
P.: Miért akarok rosszat magamnak?

Egy-egy ilyen eltűnődés alkalmával majdnem fején találta a szeget a  kimondottakban, de összességében nem hagyta, hogy ez átlendítse őt ködös, gonosz zavarodottságán, destruktív löketein. A szeretet kérdést jobbára ravaszul  kerülte, de egyszer azt mondta: „Hogyan kapunk lehetőséget arra, hogy megtanuljunk szeretni, önbecsapás helyett”?
A kérdésben elrejtett ravasz csapda miatt nem reagáltam. Különben ez csak igazoló elmélet lett volna, pilátusi „mosom kezeimet”, hogy ő persze nem kapott mintát.
Természetesen a szüleiről is teljesen eltérő és ellentmondásos információkat lökött. Néha az egekig magasztalta őket, mint akik egy világra szóló szerelemből hozták őt világra. Anyja világszép, apja miatta vált el, elhagyván az előző házasságából született gyermekét is. Máskor arról beszélt, hogy apja brutálisan verte őket, és anyja teljesen életképtelen, akiről neki kell gondoskodnia. Megpróbáltak lecsapni anyja második férjének vagyonára, de ez nem sikerült. Gyilkos indulatokat váltott ki belőle, hogy ez a férfi „csak” egy lakást hagyott az anyjának, és őt kihagyta minden örökségből.
Nagyon bántóan tudott beszélni féltestvéréről, egy szerencsétlen loosernek tartotta, aki gürcöl és boldogtalan. Persze mindezek felhangja a „bezzeg én!” volt. Azért saját magát sem sikerült mindig irigylésre méltó szerencsésnek beállítani. Talán a sárkány volt a legjobb őn megfogalmazása:

  • meg vagyok kísértve
  • és el fogok bukni.
  • Én vágytalan energia vagyok, annak minden feszültségével és tehetetlenségével.

Az asztrológia sokat segíthet a problémák körvonalazásában, de persze óvatosan kell ezekkel bánni. Mert könnyen védekező páncélnak használják, amely mögé el lehet bújni, és az ilyen igazoló elméletek a változást gátolják. De P. képletéből, ennek a gyermekkorban hazudós és lopós deviánsnak  az esetében is jó támpontokat nyerhettünk. Felnőtt korára sem sokat változott, elképesztő tolvajlásokat és manipulációkat hajtott végre pszichopata „szerelmeivel”, akikhez nagyon ragaszkodott. Mindezt a Neptun a 12. házban  jól előre vetíti.
A Királyné Nyaklánca történetben teljesen a bűnöző lánnyal azonosult, akinek az apját kiforgatták vagyonából. P. szerint a lány a nyaklánc ellopásával jogos elégtételt  vett a hajdani sérelmen. Eddig tart az azonosulás. Hogy a lány végül miért lett öngyilkos, ebbe már nem gondolt bele.
Az IC-n álló Nap a Kosban valóban utal az apa kiemeltségére ebben az inkarnációban, együttállásban a Vénusszal. Az MC-n álló Plútó viszont T-kvadrátot  alkot az aszcendenssel, a Nappal és Vénusszal.
Az anyáról festett ambivalenciák is helytállóak asztrológiailag:,mivel együttállásban  van a Marssal. .
P. a velem való kapcsolatát úgy summázta, hogy segítettem az egyetem befejezésében.
11 férfi erő van a képletben, az aszcendens a Bakban van.

 

 

A Vízöntő Leonardo

Festő, szobrász, építész, polihisztor, író

  • Az első festmény egyetlen vonal volt, egy ember árnyékát szegélyezve, amelyet a Nap vetett a falra
  • Aki nem matematikus, az ne olvasson engem, mert én az vagyok mindenkor az elveimben.
  • Csodálatos igazság ez a tiéd, te Legelső Ok!  Te semmi erőnek nem engedted meg, hogy kivonja magát a rend és minden szükséges hatása alól.

    / a művész naplójából/   

J. S. Bach   1685 03. 21. - 1750 07. 28.

Jézus szavai szerint a Kos csillagkép üzenete a létezés öröme, és a hozott képesség megnyilvánítása: „ Miképpen a mennyben, úgy itt e Földön is”.

Kos szülött csak úgy lehet boldog e földi életében, ha bátran, az ellenállások tüzében, a konfliktusai során is vállalja született entitását, és hétköznapjaiban úgy, mint hivatásában is megéli a VAGYOK örömét.

J. S. Bach élete sem volt ütközések nélküli, de a legmagasabb szinten tolmácsolta Kos szívével a világ számára közvetített üzenetét. Alkotásában nem befolyásolták a szabályok, maga alkotta a szabályokat.
Mérleg telihold idején született, és a legnagyobb buzgósággal kereste a harmónia lehetőségeit a zenében, mely munkát nagy szakmai bátorsággal végezte a bírálatok tengerében.
A gondolat és az érzelem égi jelölője együtt állt születésekor a Halak csillagképben, és teremtő kapcsolatban volt a cselekvés és akarat bolygójával a Nyilasban. Így Bach égi eredetű gondolatokat és érzéseket mutatott be hangszeres játékán, írott zenéjén keresztül, tanítói minőségben. Közel 250 kantátájából majd 200 egyházi kantáta.
Ugyanígy teremtő kapcsolatban állt születésekor az akaratának és az isteni törvénynek égi jelölője is, így saját született képessége, tehetsége által tudott olyan égi közléseket tolmácsolni, melyek nem mindenki számára érthetőek azonnal – sokszor így voltak ezzel saját tanítványai is.
E két teremtő erejű fényszög borzasztó gátlást és tehetetlenséget okozna egy ember életében, ha megfelelésekkel élne, és ha nem lenne olyan erős létezés- és képességtudattal feltöltött Kos szíve, mint Bachnak. Ilyen születésnél nincs mintakövetés és nem kell beállni a sorba. A Kos lélekerő az, amely alkotássá formálja az áldozatiságot. Ilyenkor az ösztönerők szellemi energiává alakulnak.

 

Kos szülött - ha magas tudati szinten éli az életét - nem problémázik az eszközökön, az által adja át tehetségét a világnak, ami a keze ügyében van.
Bachnak Köthenben töltött ideje alatt nem állt rendelkezésére orgona, így hát kiemelkedő jelentőségű zongoraműveket alkotott, számos szonátát és szvitet írt.

Élete utolsó éveiben már nem lelte örömét vállalt hivatásában, és ennél rosszabbat nem tehet egy Kos szívű ember magával. A születésében lévő Nap – Hold szembenállás lelki problémákat hozott, s mikor ezek már idülté váltak, elvették a szeme világát.

Zenéje által nyitva hagyta a felismerés kapuját mindazok számára, akik valamely okból itt vannak a Földön. Bach művei üzenetek, melyeket mindenki úgy fogad, amennyire nyitva van a szíve.

 

Kiss Zoltán       
www.szabadakarat.hu

 

 

Bartók Béla   1881 03. 25. - 1945 09. 26.

 

 

 

Kos csillagkép alatt született embernek egy életen át őrzi a szíve a felsőbb világ emlékét. Emiatt kerülnek folyton érthetetlenségbe, konfliktusokba a korlátolt tudatú földi létezésben. Életük ezen terheltsége alatt dől el, hogy a könnyebb utat választva megfelelésekkel élnek, vagy vállalják egyedi entitásukat.
A megfelelés a könnyebb út, ami látszólagos békét hoz, de ez az, ami végül tönkre teszi az életüket. Viszont a szívükben hozott égi üzenet megélése, kifejezése csodákra teszi őket képessé.

Bartók Béla születésekor a Kos csillagkép fényében volt Nap, mint ahogy a bölcsességet és sors utat jelölő Jupiter és Szaturnusz is. A Halak csillagkép fényében volt a gondolatokat jelölő Merkúr. Ezen konstellációi teljes összhangban van az életművével. Gyermekkorában tanárai nem ismerték fel tehetségét, és rossz jegyekkel értékelték, bár édesanyja már öt éves korában zongorázni tanította, meglepően jó eredménnyel.

 

 

 

Minden bírálat ellenére komponált, és hagyta kiforrni magában azt, amire születése rendeltette.
Huszonnyolc évesen megélte a közönség és a kritikusok igen kellemetlen elutasítását, a Kékszakállú herceg várát nem is mutatták be.

Népdal gyűjtései során rátalált egy tiszta forrásra, mely több volt annál, mint amit a zenetörténet számon tart belőle. Kos szívével érezte, a Halak gondolkodásával meg is értette az égi üzeneteket hangjaiban és szövegeiben is közvetítő balladákat, népdalokat.
A zenei hangok csodálatosan megfelelnek a zodiákus jegyeinek, az égbolt fényének, és a teremtés működésrendjének. Ezeket a csodákat hallotta meg a népdalokban, és építette be saját zeneműveibe.
A Cantata profana hangjai és dallamváltozásai precíz párhuzamban vannak az égbolt csillagképeinek sorrendiségével és üzenetével.
Bartók zenéje ezért sem rögtön érthető sokak számára. Tágítani kell létezés tudatot és a befogadás kapuját, hogy meglássuk és megértsük azt a csodát, amit zenéje közvetít nekünk.
Vannak olyan művek, amelyek nem érthetők és nem élvezhetők csillagismeret nélkül a maguk teljességében. Egy Csontváry képet sem értünk az égbolt fényének ismerete nélkül, legfeljebb szép, de az üzenet nem jön át.
Voltak, akik értették Bartók zenéjét, és éppen ezért degradálták, sőt tiltották, mint a sztálinizmus idején, mert nem minden hatalomnak érdeke az emberek ébredése.

Bartók Béla tisztán élte a Kos szülöttek feladatát. Magánéleti nehézségei és saját művei elismertségének hiánya mellett is rendületlenül végezte azt a munkát, melyre szíve szerint rátalált, és ami által közvetíteni tudta zenéjén át a teremtés üzenetét. 

Kiss Zoltán       
www.szabadakarat.hu

„A kelet az kelet, a nyugat az nyugat”

 

A pszichológiában is minden kétélű.
A szavak is kétélű kardok. Esetenként amit kimondunk, az nem hatásosabb, mint amit nem mondunk ki, elhallgatunk, vagy lebegtetünk. Újév napján Janus arcának előre és hátranézése kapcsán pillanatra felötlik a mögöttünk lévő és ránk váró esztendő, majd sodródunk az időfolyammal, mit sem törődvén a távlatokkal.
Ötéves korunk táján az Ödipális élmény pillanatra kirajzolja nemi identitásunkat, hogy milyen felnőtt lesz belőlünk apánkhoz és anyánkhoz való hasonlóságunkban, majd éljük tovább gyermekségünket.
A lét és az élet is polarizáltságban van. A lét a Teremtő, az örökkön örökkévalóság, a Minden a Mindenben. Az élet a láthatóvá tétel, a mulandósággal ellensúlyozott, a felaprózott hangyányi életek morzsái, amelyek az időben,a folyamatban, a fejlődésben nyernek formát, az örökös változás történéseiben.
A létezés egyetemes, az élet személyes.
A létezés megelőzi a teremtést. A teremtés a létezés teljességét nem meríti ki.
Ha tehát a világról szólunk, többdimenziójú kettősséget idézünk, amelyben van előre és hátra térben és időben, itt és ott, ez és az, fent és lent, kint és bent, semmi és minden. Ezek a folyamatok lineárisan, körkörösen, vagy spirálmenetben zajlanak. A Kos ezekben a folyamatokban egy kezdet, kiindulópont, napkelte, a mundán aszcendens, a tavasz, az ifjúkor, égtájak közül a kelet.
 
„A kelet az kelet, a nyugat az nyugat”.

Íme egy angol mondás, amely fején találta a szeget.
Túl a felkelő Nap országán és a nyugati dekadencián, árnyaltabban és  körültekintőbben kell eljárnunk ebben a témában, ebben a vízszintes polarizáltságban. Bár ennek a vízszintességnek a hatóköre óriási, miként az láthatjuk az egyéni életek érzelmi és értelmi hasadtságában csakúgy, mint a világpolitikát hidegháborúba sodró és osztó szemléletben. A  szocializmus és kapitalizmus hidegháborúja – amelyet bízvást nevezhetünk idegháborúnak is - a  21. században szociálkapitalistává mosódott össze. Morálisan és mentálisan agymosott képviselői valóban nem látják a fától az erdőt. Az EU-ban az úgynevezett baloldali liberális demokrácia és a jobboldali nemzeti keresztény demokrácia törésvonalában, polarizáltságában ölt testet, anélkül, hogy bárki végiggondolná, mi a demokrácia? Ebben a vízszintességben nehéz rálátásra szert tenni, és látni, mi ütközik mivel, így a probléma nemcsak állandósul, de egyre markánsabb ’meddő terebélyé” duzzad, Weöres Sándor kifejezésével élve. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a bal és jobb oldal csak szemben állni tud egymással. Pedig ha például a Nap pályáját nézzük, keleten kél, délben delel, nyugaton eltűnik a láthatáron. Majd az éjféli mélypont után újra feltűnik. Mivel a problémák azon a szinten, ahol létrejönnek, nem oldhatók meg, hasznos lenne a körforgást alkalmazni a megoldásukban.
Ha egy angol konstatálja, hogy a keleti csudabogarakat nem értheti meg, valóban rögzít egy állapotot, amely ahhoz hasonló, mint egy újszülött és aggastyán között feszülő különbözőség. Ők sem beszélnek egy nyelvet. Hasonlóképpen nem érti meg a szegényt a gazdag, a műveletlent a  művelt, az északit a déli, a férfi a nőt.
Semmire sem lehet jutni, ha a polarizáltságokat elszigetelt vízszintességben vizsgálnánk. Az csak növelné a bábeli nyelvzavart. Tágabb horizontok és újabb nézőpontok a függőlegességben adódhatnak. A függőlegesség hierarchiába rendezi az alacsonyabb és magasabb értékeket, így integrálja működő egységbe a különféle szinteket. Erre legjobb mintát és példát az emberi  test szervezettsége nyújt. Az agy szintjei például az agytörzs, a vitális központokkal, a limbikus agy az érzékelő központokkal és a kortex, az agykéreg, amely domináns és szubdomináns agy féltekénket harmonizálja. Ez által alszunk és ébren vagyunk, képesek vagyunk két kézzel evezni, lábainkkal váltakozva lépegetni, és fejlett formában a szívünkkel gondolkozni és gondolatainkkal érezni.
A kereszt, mint az ember jelképe is a vízszintes személyes életből a függőleges, egyetemes létezésbe való emelkedést jelképezi. A mulandó életből az örök létezésbe jutást.
Ez a dinamikus szemlélet fontos a polaritás dimenzióinak megértéséhez. Mert így láthatjuk, miképpen egyenlítik ki egymást és váltanak át egymásba. És megmenekülhetünk a végpontok kijegecesedett statikusságától, amelyek csőlátóvá tesznek bennünket.

A világ olyan, amilyen

 

Sokszor hallhatjuk: ”Meg tudom érteni…”, és legalább annyiszor: ”Soha nem fogom megérteni, hogy…”
Meg tudjuk érteni mind a felszarvazott feleségnek, mind a hitegetett szeretőnek tett forró vallomást a hasadt lelkű, kettős életet élő férj részéről, aki a feleségnek azt mondja:

  • Mi soha nem fogunk elválni, örökké társad maradunk.

A szeretőnek pedig:
- Te vagy az igazi, veled tudom megélni azt a boldogságot, amelyet még soha senkivel nem éltem meg. A házasságom tévedés volt, de ha nem is, mára már teljesen kihűlt. Csak veled tudom elképzelni az életemet.
Ó, Mindenható, Mennyei Atyám! Mennyi szeretetreméltósággal, ruháztad fel az efféle lókötő, csirkefogó, szoknyapecér, széllovas, vágyvezérelt himpelléreket.
De hát, mint tudjuk, nemcsak az emberi viselkedés ruházódott fel kiszámíthatatlan elemekkel, hanem annyi minden más is. Az időjárás, a társadalmi és történelmi folyamatok, az egészség és betegség történései, a lelki fejlődés és sors vonulat váratlan fordulatai földhözragadt és elragadtatott pillanatainkban. És főleg persze halálunk mikéntje és időpontja, mind mind kiszámíthatatlan tényezők.
 Giovanni Battista Pergolesi például mindössze 26 évet élt, 1710-36 között. 23 éves korában érte el sikerei tetőpontját. Operái, kantátái, hangszeres művei, egyházi kompozíciói szinte mindenben útmutató és kezdeményező lett százada zene irodalmában. A Stabat Mater befejezése után halt meg tüdőbajban.
Ezek az alkotói üstökös sorsok különösen ellensúlyozódnak a hosszú árnyékú, gonoszságban megcsontosodott életek földi kínjaival. Néha meghalni egy váratlan pillanat, máskor hosszasan tépődik el a lélek a testtől, szenvedésekkel kisérve.
A meteorológia szívósan igyekszik az előrejelzés megteremtésén. Azt mondhatjuk, több kevesebb sikerrel. Földrengés, vulkánkitörés, villámcsapás, szökőár, még ha bejósolható is, természetesen feltartóztathatatlan.
A pszichológia is törekszik olyasféle előrejelzésben, amelyeket  a munkaalkalmasságban, pályaválasztásban, vezetőképzésben, párkapcsolati krízisekben próbálnak hasznosítani. Ám a tesztek, a kérdőívek sugalmazó kérdései, a válasz lehetőségek számszerűsített fokozati beosztásai vajmi keveset árulnak el azoknak a lélek mélyén zajló folyamatoknak a valóságáról, ahol a jó és hibás döntések születnek.
A nagyvilágot jobbító törekvések mindig ideál tipikus helyzetekről szólnak, ezek megteremtésén próbálkoznak fáradozni. Közben sokszor tapasztalható, hogy a kontraszt környezet hihetetlen belső erőket képes előhívni az emberből. „Az ínségnek nagy szerepe van a szellemi út megtalálásában” – olvashatjuk Guirdijeff Töredékeiben. Vagyis a jó és rossz kapcsolatát nem az össze egyeztethetetlenségükben kell és lehet vizsgálnunk, hanem a paradoxonokban, az egymásra ítéltségükben. Hiszen a sötétségben  jelenik meg a fény hiánya, a mélység és magasság ölelik egymást, ami kint történik velünk, az a belsőnk tükörképe.
Mindezek a meglátások nem azért hívódtak elő bennem, mintha úgy látnám, hogy a világban nem lehetne eligazodnunk. Éppen ellenkezőleg: az eligazodáshoz annak a biztos tudata kell, hogy a magasabb rendű rendezőelvek nem gyömöszölhetők az ok / okozati logikába. Ezek csak a szemlélődésnek, tűnődésnek adják titkukat.
„A világ olyan, amilyen” nem egy hányaveti, felületes meglátás. Inkább abban gyökerezik, hogy a világ nem egypólusú, miként azt néhány kificamodott nézet szeretné.
Túl a nihilizmuson, kiégettségen, csalódáson, keserűségen, értetlenségen, felháborodáson az a magatartás, amelyet a Tao te king 15. verse így ír le:

Nyugalmukat bizton őrizve
formáltak a szennyesből tisztát.
Az örök áramlással békességben
ismerték az élet nyitját.

Kőrösi Csoma Sándor
Leonardo
Vidor Ferenc

 

Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor
Talentum. 1999.

Kőrösi Csoma Sándor /1784.03.28. – 1842.04.11./ élete joggal nevezhető legendának vagy legendásnak. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy március 28-án, vagy április első napjainak egyikén látta-e meg a napvilágot. De az igazi csoda az, hogy miképpen bírta ki a magányos zarándoklatát az „apostolok lován”, mondhatjuk csak belső erejétől vezéreltetve és hihetetlen nélkülözések közepette. A magyarok őshazájának keresésére indult, de az eredeti elhatározásból a végén a Tibeti Angol Szótár és a Tibeti Nyelvtan lett. Szerendipitás. Ezzel a két művével a tibeti filológia alapjait rakta le és indította útjára, amely nemzetközi berkekben hamarabb talált visszhangra, mint itthon, hazájában.
Már az is kiemelendő legendárium, hogy a nyelvről, az emberi beszédről, a grammatikáról szól életműve. Hiszen tudnunk kell, hogy az emberi beszéd szellemi eredetű, tehát önmagában is szentség.
Találkozása William Moorcroft-tal,- aki a brit világbirodalom érdekeinek szolgálatában érkezett  Indiába állatorvosként, és a bengáli brit hadsereg tenyész méneknek igazgatója lett – Csontváry Kosztka Tivadar híres látomásához és hallomásához hasonlítható, amely őt a napút festőjévé tette. William Moorcroft adta ugyanis Csomának Giorgi olasz hittérítő  Alphabetum Tibetanum című könyvét, és buzdította a tibeti nyelv és irodalom tanulmányozására.

Szabadjon egy kis etimológiával kiegészíteni tiszteletadásunkat:

  • a legenda szó a latin legere = olvasni, gyűjteni  szóból ered.
  • Csak másodlagosan rakódott rá a kitalált, mende-monda jelentés.

Csomát teljes joggal sorolhatjuk a magyar legendáriumba.
A Tibeti Szótár Kalkuttában jelent meg 1834-ben. De a szent nyelv iránti érdeklődésen túlmenően Csomát a létezés pillér kérdései sem hagyták hidegen:

  • Hogyan keletkezett a világ?
  • Miképpen működik és áll fenn?
  • Hogyan ér véget?
 

A 3*3 méteres szobájára, amelyet inkább cellának kellene mondanunk, ma is úgy emlékeznek, hogy egykor itt élt és dolgozott  „Szkander bég”. A szoba fűtetlen volt, mert Csomát a kövön rakott tűz füstje zavarta, csípte a szemét és fojtogatta a torkát. Itt ült a birkabőr bundájába burkolózva reggeltől estig tűz nélkül. Alkony után a padlón aludt, a tibeti, örökösnek mondható télben. Ily módon gyűjtötte össze és rendszerezte szótárának mintegy 40 000 szavát. Az emberfeletti munkát minden életrajz írója kiemeli.
Mási neme „The pilgrin scholar”, vagyis zarándok tudós, az erdélyi havasok medvéje, aki az igaz bölcsességre törekszik.
Baktay Ervin megemlékezése hiteles képet fest az ég által áldott és kísért vándor tudósról, akinek függetlensége saját indulatainak a megfékezéséből fakadt. De az önuralom egyéb ismérvei is kiolvashatók ebből az életútból, akinek szellemi  fegyvertára a magasrendű  célok felé való törekvésben hasznosult. Ugyanúgy megtalálhatók ebben a fegyvertárban a hiúság, bosszúállás, irigység és gyűlölet teljes hiánya, a fölösleges dolgok elutasítása, az önmegtartóztatás, a megnyugvás az ember erejét meghaladó dolgok elfogadásában, a béketűrés. Minden róla szóló írás kiemeli igaz emberségét, nemes jellemét, rendkívüli talentumát, amelynek alárendelte életét. Bölcs igénytelenségét, amely tisztán látja  az élet romolhatatlan értékeit.
Az Ázsiai Társaság 1833-ban levelező, 1834-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Azt, hogy ebben az évben a Magyar Tudós Társaságnak is tagja lett, csak két évvel később tudta meg.
1933-ban Japánban  „boddhiszattvává” avatták.
Baktay Ervin 1928.ban maga is végigjárta Csoma útját. Indiai tartózkodása még hitelesebbé tett a törekvést, hogy emléket állítson Csomának. Könyve már négy kiadást megért.

Richard Friedenthal: Leonardo
Gondolat 1980.


Homo universalis
A  roppant gazdagon illusztrált könyv  átfogó képet nyújt az 1452.04.15.-1519.05.02. között élt reneszánsz mesterről. Arnói tájképek, vázlatok, tollrajzok, harc- és páncélkocsik, lantok, megannyi tanulmány, mozdulatok pillanatképei a hegyikristály ládikáig, amelyben a Codex Atlanticust őrzik. Az arany és lápisz lazuli pántokkal díszített ládika felirata: „Gépek és más titkos tudományok, ahogyan Leonardo megrajzolta”. Repülőgép modellek, kéztanulmányok, anatómiai rajzok idézik sziporkázó ötleteit, amelyeknek a megvalósítása csak századokkal később vált  lehetségessé.

Valóban századokat ível át a különös, magányos élet számtalan alkotása, amelynek helyszínei Firenze, Milánó, Róma és később Franciaország, ahol I. Ferenc király komoly pártfogása mellett zárul tevékeny élete. Amboiseben, a  királytól  kapott  kastélyban hal meg. A Mona Lisát is a király vásárolja meg tőle négyezer aranyért.

Legkorábbi emléke egy álom: „bölcsőben feküdtem, és mintha egy nagy héja csapott volna le rám. Kinyitotta számat és ajkaim között  fel- lemozgatta farktollait. Mintha valamiféle keresztségen mentem volna át.
Nyilván ez a sorsom, hivatásom.

  

A  perspektíva  és a matematika bűvöletében él.
Vezérmotívumai az emberi vadság, a természeti katasztrófák, az apokalyptikus végítélet, a határtalan gonoszság.
Bár soha semmiféle hadi cselekményben nem vett részt, kiváló és tervrajzokat és térképeket készített. A gyilkoló szerszámok iránti olthatatlan érdeklődése végig kísérte életét. Ő az időzített bomba ötletének előfutára. Az ágyúból kilőtt robbanó lövedékről mozgástanulmányt készít. Zenét is szerez, ezek valamiféle hang spricceléshez hasonlítható zenék, valamiféle zenei tasizmusok. De érdekli a mocsár lecsapolása, a csatornázás, a folyam szabályozás, a város rendezés, az építészet, a repülés nagy Ikarusz vágya.
A szépség és rusnyaság egyaránt lenyűgözi. Vonzzák a kontrasztok. I. Ferenc királynak ajándékozott aranyozott köntösű lovag arany szívet tart a kezében, amely magától kinyílik. Bene a földgolyón kétalakú  lény ül. Egyik oldala szép és erőteljes, a másik sovány, szomorú, beesett arcán könnyek peregnek. „Öröm és bánat, egyik a másik nélkül nincs soha, sehol.” – írja egy jegyzetében.
Élete nemcsak a technikai feladatok művészi megoldásában összegződik. A  halálról és a halál utáni fennmaradás átfogó filozófiáját így írja le:

  • „Mert látjátok, az ember, akinek leghőbb vágya, reménye, hogy visszakerül szülőföldjére, és eredeti állapotába, hasonlít a fénybe kívánkozó rovarhoz. És amikor boldog kíváncsisággal várja az új nyarat, új hónapot, évet, aztán ha eljött, amit várt, úgy érzi, későn jött. Nem sejti, hogy saját megsemmisülését várja olyan türelmetlenül.
  • De hiába, mert ez a kvintesszenciája, leg lényege az  őt alkotó elemeknek, amelyeket a testbe zárt lélek tart egybe, és az  vissza kívánkozik oda, ahonnan elbocsátatott.
  • Tudnod kell, hogy ez a visszavágyás  a magja, legmélye mindannak, ami a természet segítő társaivá tesz bennünket.
  • Mert az ember a világ kicsinyített mása.”

Vidor Ferenc : Tele – semmi
Animula  2011.

A nyolcvanas éveiben járó, eredetileg építész szerző sajátságos stílusjegyekkel megformált összegzést nyújt könyvében életéről. Lírai hangvételben, etimológiai eszmefuttatásokban,  mozzanatokban , a lapok bal oldalán saját készítésű fotóival mondja el és egészíti ki mondandóját. Képei, sorai, egész  hangvétele a nyugalom erejével hat. Meggyőző anélkül, hogy meggyőző akarna lenni. Letisztult, kiforrott, kikerekedett.
Ez az egyensúly önmagával és a világgal öntörvényű, de nem teljesen spontán folyamat eredménye. Tisztelettel és szeretettel idézi dr. Farkasházi Menyhért pszichoanalitikus főorvost, aki mestere, tanítója és társa volt a soul making munkában. Ennek egyik gyümölcsét a Tele-semmiben  az álomfejtésekben láthatjuk.  
Békében lenni magunkkal és a világgal  a mai zaklatottan bonyolult életben komoly kihívás: részt venni, és  nem elsodródni az igen eltérő értékrendek áramlataiban.
Vidor Ferenc számára az  építészet maga a holisztika, hiszen az alapszó, az „ép” egészet, teljeset, befejezettet jelent. Az építészeti architektónia formáló ereje érződik a versekben, emlékekben, az egész könyv háromrészes szerkezetében, és a képben, amely kialakul az olvasóban a könyv olvasása folytán. Hiszen az ember személyisége is , architektonikus építmény. Életünk építése lényegében szeretet téglából történik. Ha a szeretet tölti be a semmit, az teremtéssé, alkotó erővé válik.
A semmi és a minden mérlegén egyensúlyozott kérdések finoman árnyalják a jelenlét, a betöltöttség, a hiányok, az adni és kapni, az épen építés gondolat köreit. Jelen lenni a jelenben, az lényegében a múló idő vonulatain haladás. Mégis örök kérdés, mennyire képes az ember eléggé élni, megélni életét, önmagát, sorsát.
Megannyi kétség és paradoxon vezet a létezés csendben, szóban, hangban, képekben, képzeletekben, álomban és ébrenlétben rejtőző és megnyilatkozó titkai felé. Vidor Ferenc életérzésében egybe ötvöződik az orientális és nyugati kultúra Isten élménye, Isten szemlélete. A szeretet, a hit, a bölcsesség, az áldás az útitársai a mulandóságon, a káprázatokon, az emberi történelem nagy forgatagának útvesztőiben.

 

Túl a semmin, ami voltam.
Túl a semmin, ami leszek.
„Van” világban
jövök-megyek.

 

Only child

Rohamszülés

 

Only child

Amennyire igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, az is megtörténhet, hogy éppen szétrobbannak. Ez utóbbi történt Mimi és Berci esetében is. Mimi ötgyermekes családban nőtt fel, Berci egyke. Mimi vidéken élt húsz éves koráig, Berci abszolút fővárosi környezetben, a széltől, a mozgástól, a próbatételektől védetten. Anyja afféle „gyenge fácska”- ként kezelte, paralizálta. De így védőbástya lett ingatag házasságában férje leterhelésére és megtartására. Ez az ingatagság részint abból táplálkozott, hogy anyja nyolc évvel volt fiatalabb apjánál, részint abból, hogy anyja nem akart dolgozni Így azután a hármas fogatuk remekül működött, két ember mindig össze tudott fogni a harmadik ellen. Ez a pairing a játszmák fenntartásában kiválóan működött, és a herdálásnak is teret engedett.
Berci húsz évesen alternatív művész csoportokhoz csatlakozott, tanulni végképp nem akart, és meg is nősült. Mimit a szülői házba vitte. Óriási üvöltözés előzte meg az odaköltözést. A lépcsőházból rángatták vissza egymást a kiátkozott, és éppen világgá menni készülő gyenge fácska és a családi szorításból menekülni készülő apa, a szomszédok nem kis rémületére.
Mimi a megőrző, egybetartó, Berci a herdáló, elfecsérlő erőt képviselte ebben a kapcsolatban. Ez némiképpen analóg volt Berci szüleinek kétféle értékrendjével. A gondtalan könnyedséggel szinte kérkedő anya-fia, és a gondterheltséggel, megszorításokkal küzdő
apa-meny.
Miminél akkor telt be a pohár, amikor férje kifogásolta, hogy a baráti bandába nem illeszkedik kellemesen, mert fojtott a hangulata. Szemben az ő könnyed, mindig a könnyebb ellenállás irányába sodródó meneteivel.
„Fojtott”, tűnődött el a fájdalmas igazságon.

  • Lehet, hogy valóban sokmindent elfojtottam magamban?
  • Vagy inkább ő csak egy gyerek.

Rohamszülés

Ó, hányszor sül el visszafelé a puska!
Lazítani szeretnénk, de görcsbe rándulunk, akihez kötődnénk, az elutasít bennünket, aki hozzánk ragaszkodik, attól menekülünk. És egyáltalán, amit végképp „nem akarunk”, az történik velünk. Mint például Norberttel. Barátnője otthon akarta világra hozni gyermeküket.  Norbert ezt nem nagyon értette, nem is akart belegondolni. Aggodalmát az is fokozta, hogy a hegyekben éltek, elég kieső helyen. Azt mondta, természetesen nem akadályozza meg, de nem is kíván részt venni benne, ő majd a szomszéd szobában fog tartózkodni az események alatt.

Elvonultak az új házukba, amely a Bakonyban volt, eléggé eldugott és meglehetősen nehezen megközelíthető helyen. Meg is pendítette párjának, hogy legalább két óra, amíg szükség esetén valaki odaér, de Ági folyton leintette az efféle aggályoskodást.

Közelgett az idő, de számításaik szerint még hetek voltak hátra. Ám egy reggel Ági „szükséglete” miatt bement a fürdőszobába, és akkor megindultak az események. Rögtön felfogta, hogy ezek túlmutatnak a szokványos méreteken, szólt hát Norbertnek, aki alákukucskált egy tükörrel, és akkor meglátta a fiuk fejét, aki már útra kelt. Felfogta kezébe az érkezőt, másik kezével a mentőt tárcsázta.
Szerencse, hogy ma már a mellékhelyiségekre is mobillal járnak az emberek, ahová hajdan a királyok is gyalog jártak.

Valóban közel két órát tartotta a babát a kezében, amíg a mentősök megérkeztek a köldökzsinórt elvágni. Az instrukcióknak megfelelően addig valahogyan melegen tartották a babát.

Ezt a történetet csak az a baba-mama eset múlja felül, amikor az újszülött az országúton  jött a világra egy közrendőr segédletével egy taxiban.

A közigazgatás    

A közigazgatás a társadalmi élet állandósult neuralgikus pontja, de a gordiuszi csomó összegabalyodottságához is hasonlíthatjuk. Már az egyiptomi fáraók korában is megoszlott, hogy az uralkodó az Alsó-  és Felső Egyiptomban regnált-e, vagy csak az egyik részben. Ezt a koronája kifejezte. Ez a mintegy derékban kettévágottsága egy országnak ma sem ismeretlen. Gondoljunk csak Ciprusra, Koreára, vagy Szomáliára. Skócia is állandóan függetlenedni akar a szigetországtól. Olaszország  pedig a különféle krízisek idején vagy hosszanti, vagy vízszintes törésvonal mentén inog meg. A Vatikán Szicíliával ellensúlyozódik.
A földrajzi hasadékokon túlmenően elvontabb össze egyeztethetetlenségeket is felfedezhetünk ezekben az illeszkedési problémákban. Ha derékvonalról szólunk, nevezhetjük a test analógiájára övön aluli és azon felüli szférának is, más szavakkal az ösztön és értelem, illetve az anyag és szellem válaszvonalának. A szellemet semmiképpen nem hagyhatjuk ki, sőt, a genius locit nagyon is szem előtt kell tartanunk, amikor államról, társadalomról, országról, nemzetről, egyes emberről, egyszóval politikáról szólunk. A mi hazánk esetében a történelmi Magyarország földrajzi egysége tökéletesen kirajzolódott a Dunával, a  Tiszával, a tengerparttal és Kárpátokkal, híven őrizvén az öt géniuszt,  amelyet Martin György a táncról szóló könyvében, Hamvas Béla „Az öt géniusz” címen írt meg. Ennek az öt géniusznak oly módon lehet és kell együttműködnie, miként a kéz öt ujjának köszönhető annak használhatósága, ügyessége. Trianont követően ez a földrajzi szinten működtetett egység zátonyra futott. Lelki-szellemi szinten kell fenntartanunk. Ez igen nehéz és különös szellemi kihívás, amelynek nem mindenkor sikerült megfelelnünk. Márpedig az öt géniusz csak együtt adja a segítő erejét, miként a szervezetünkben sem különíthetők el a légzés, a keringés, az emésztés, a kiválasztás folyamatai. A matematikai műveleteknél is meg kell találnunk a közös nevezőt, különben a műveletek nem végezhetők el, eredmény, megoldás nem születhet. Maga a tört szám számlálóval és nevezővel való kifejezése is csodálatosan ragadja meg a valóság szellemi természetét.
Ha a társadalmat élő szervezetnek fogjuk fel, - és mást nem tehetünk – a fej az uralkodó, vagyis a KOS. A régi időkben szakrális személynek számított. A modern korban már nem születési előjog alapján tölthetik be az uralkodói szerepet, mint például a tibeti láma, hanem különféle kitalált feltételek alapján „választódik ki”.
A feudalizmus hierarchikus rendje a helyén kezelte a királyt, az aranyat és a feudumot. „Nemesnek” lenni nemcsak születési előjogot jelentett, hanem az élet szakrális rendjének az ismeretét és az ahhoz igazított életet. Miként a „sznob” = sine nobiliti. Azaz csak külső jegyekben igyekszik utánozni a született nemességet.
A feudalizmust felváltó kapitalizmus, vagyis aranyfedezet nélküli tőke  uralom sok nehézséggel küzd, miként azt a mostani úgynevezett gazdasági világválság híven kifejezi. A hiány ugyanis nem a pénz mennyiségben van, hanem a szakrális pólusban, amelyet ez az ideológia negligálni kíván. A gazdaságnak is a világrendet kell leképeznie.
A demokráciával is nagy bajok vannak. Főleg az agymosott és indulatvezérelt emberek körében. Akik  nem képesek a fától az erdőt látni és parciális érdekek = pártok mentén képzelik a közjó szolgálatát és az egész közigazgatást. Ezeknek a fejlődésükben megrekedt, felnövekedésüket tekintve félbemaradt serdülő lázadók gyerekes követeléseiktől hangos a sajtó. Néha már-már ügy tűnik., ebben az általános mértékvesztésben kiút nem is lehetséges. Az emberek nem értik a hatalom transzcendens természetét, a jog és az igazság egymást aknázza alá a félreértelmezett liberalizmusban, a politika pedig éli a maga külön életét, az alkuk, az érdekek, a haszonlesés labirintusaiban.

Tudattalanunk az egész emberiség történetét hordozza az édenkerti bűnbeesés óta.
A politika, mint a társas és társadalmi kapcsolatok őserdeje, külön réteget képez tudattalan lelkünkben.
A 20. század lényegében a tudattalan felfedezésének jegyében telt, beleértve a formabontó művészeteket, a Plútó bolygó felfedezését, az atomkorszakot, a két világháborút, amelyet nevezhetünk a palackból kiszabadult szellemnek is.
Ideje már felzárkóznunk patinás ismeretekkel a kor szelleméhez, a Vízöntő korszak üzeneteihez, hogy megértsük:

  • a társadalom olyan, amilyen emberekből áll,
  • ha a saját emberi méltóságunkat nem őrizzük, nem várhatjuk, hogy a politika adja azt vissza nekünk.
Gnómák    
 

A  Nap teszi lehetővé, hogy a Napot lássuk. 

A gyémánt saját porával csiszolható.

A kristály önmaga szobrásza.

Ugyanegy bennünk a sebezhetőség és legyőzhetetlenségünk. 

A fanatikus fanatikusan harcol a fanatizmus ellen. 

A vágytalanság is vágy. 

A fegyvertelenség  védelme.

A szenvedés arra való, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől.  

Akik  nem tolerálják az intoleranciát.  

Szabadnak lenni a szabadságtól.  

Azzal segíteni, hogy nem segít,

Francia sakk: az győz, aki veszít.




 

„Minden  pillanatban létem egészét élni!”

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

Hamvas Béla informális úton jutott a köztudatba.
Akadémikus szempontból még nincs a helyén. De úgy is fogalmazhatunk, hogy ahová Ő való, olyan hely nincs az irodalmárok körében, rendjében Mivel Ő nem a szó köznapi értelmében vett „író”. Élete és életműve szellemi horizonton helyezkedik el:

  • sorsa a totálisan kontraszt környezetben, vagyis az ateista, materialista kockabolsevizmusban „embernek” maradni,
  • írásai pedig a teljességről szólnak, a mindenre ráfogalmazott világegyetemről, legyen szó rántott levesről, vagy Henóch Apokalípsiséről
  • mindez sajátságos stílusban, műfajban, hamvasi nyelvezetben.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy az esszé nem írásai műfaja, hanem ő maga az esszé, nem író, hanem ő maga  az írás. ,
Életét művészetté, művészetét életté alakította.
Sajátságos társadalmi helyzetben ,amelynek lényege, hogy társadalmon kívüli.

A halálát követő második évtizedben először undergrand  terjesztették sokszorosított könyveit. A szerb háborúban Száva Babits fordításainak köszönhetően többen olvasták, mint itthon. Szerbiában az egyetemi tanszéken tanították őt.


Ez nem csoda, ha belegondolunk, hogy jelentősége messze túlmutat a magyar horizonton. Egyetemes, miként Bartók Béla, aki emigrációban halt meg, vagy Madách Imréé, aki beavatási művet írt.

Hamvas Béla egyike azon kevés magyar alkotóknak, akiknek sikerült az öt géniuszt integrálniuk. Az előbbiek  után még ide kell sorolnunk Csontváry Kosztka Tivadart és Jókai Mórt.

Hírverés nélkül a lelkekben él.
Ez mindennél fontosabb.
Naponta kell olvasnunk őt.   

       

Halak

    Bika
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére