Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

 
Június Kasztor és Pollux

Nyári zivatar

Gyilkos tüzű nap szúró fényében,
Vad felhők torlódnak kegyetlen kéjben.

Haragos az ég: dörög,
kavarog a szél: hörög,
tépázott felhőkön
vad zuhatag dübög,
június tajtékzó
forgószele dühöng.

Távoli morajból villanó cikázás,
felzúgó orkánban csattogó villámlás.

Sivító orkánszél tombolva veri szét
A meghasadt mennybolt robajló özönét.

Jégzivatartól porzik a megvert szél,
Kettétörött fákon sárral fröcskölt levél.

Elzúg felettünk az elsöprő látvány,

átível az égen tündöklő szivárvány.

 

Kasztor és Pollux Zeusz és Léda fiai, barátságukról és hőstetteikről híresek.

Zeusz hattyú alakjában közeledett Lédához, kapcsolatukból két tojás született: az egyikben Pollux és Heléna, a másikban Kasztor.

Kasztor korán kitűnt a lovak megfékezésében, Pollux pedig az ökölvívásban. Héra két kiváló harci ménnel ajándékozta meg őket.

Első tettük az volt, hogy nővérüket Athénból visszahozták, akit Theseus szöktetett meg.

Ezt követően részt vettek az argonauták vállalkozásában, Héraklész harcaiban.

Közösen indultak feleséget szerezni. Az elrabolt menyasszonyokért azonban meg kellett küzdeniük, mivel mások arái voltak.

Kasztor ebben a harcban elesett, pedig Zeusz villáma is a segítségére igyekezett. Pollux lenyilazta ellenfeleit, de a testvére halálán érzett gyászt ez a bosszú nem enyhítette.

Hiába emelte őt Zeusz az Olimposzra, mindenképpen meg akarta osztani halhatatlanságát testvérével. Így Zeusz az IKERCSILLAGZATOT szentelte neki: felváltva tartózkodtak az Olimposzon és a Hádeszben Együtt viszont soha nem lehettek többé.

Jelük a ló, kezükben hajító dárda.

Némelykor lóháton, máskor lovukat tartva, vagy csak lándzsával ábrázolták őket.
Gyors hírvivők.


Az Ikrek jel uralkodó bolygója a Merkúr.

 
Egy „vallási materialista”fizikus  

R.: Roppantul érdekel, hogy a fizikus hogyan holisztikus.
G.: A redukcionizmus végletekig vitelével kerültem a holisztikához.
Az intellektuális korrektség nálam nagyon fontos.
Nem vagyok istenkereső, inkább eklektikus. De azt gondolom, talán akkor jutunk Istenhez, ha nem keressük.
Ez az én vallási materializmusom.
R.: A fizikusok  jutottak el a metafizikához.
G.: Igen. A fény kettős természete kapcsán.
A fizika valójában nagyon szűk keresztmetszete a világnak.
Minél többet szeretnék meglátni a világból a fizika korlátainak az átlépésével.
R.: A fizikának is megvannak a maga krízisei, mint a lelki életnek.
G.: A fizikának mindig jól jött a válság.
F. .Capra Fordulópont című műve filozófiai írás.
Hogy miben fordulópont? Talán mindenekelőtt a természethez való viszonyában.
A fizika fordulópontja Galilei, aki azt vallotta, hogy a természet a matematika nyelvén van leírva. Newton axiómát keresett, néhány alaptörvényt. Fontos az arisztotelészi logika, ha az intuíciót is hozzáadjuk. Azóta újabb fordulópontok lettek a fizikában: a tér is idő kapcsán a relativitáselmélet, vagy a fénysebesség abszolút volta, az egyidejűség, és nem mindenhonnan egyidejűség, az ok/okozat, vagyis hogy a megelőzni és rákövetkezni viszony nem fordítható meg, a kvantumelmélet, amely az anyag szerkezetéről való ismereteinket újította meg
R.: Bohr és /átveszi a szót/
G.: Bohr és Rutherford kutatásai az atommagról, hogy a részecskék mozgása sugárzás, amely energiaveszteséggel jár.
Bohr átvágott egy gordiuszi csomót a felismeréssel, hogy az elektronok pályája megszabott, és a megengedett pályán nem veszítenek energiát.

R.: Érdekes az elemek periódusos rendszere is.
G.: Igen. És a víz színkép magyarázata .
R.: Szín és kép .Ezek már szinte túlmutatnak a fizikai világon.
G.: Úgy van.
Mint ahogyan az elektron részecske hullám- és fénytermészete, amelyek komplementer viszonyban vannak egymással.
Ez már metafizika. Analógiában állnak egyéb komplementaritásokkal, mint igazság/világosság, szabad akarat/függőség, szerkezet/működés, anatómia/fiziológia.
De miként a fizikai méréseknél a mérést végző beavatkozik a rendszerbe, oly módon az élő folyamatok is nehezen vizsgálhatók.
R.: Mint például a lélek folyamatai.
G.: Ez már rendszerfiziológia.
R.: A holisztika fizikai elvnek is mondható?
G.: Azt gondolom, a fizikában nincs egyetlen alapelv. Ha ezt kutatnánk, olyat keresnénk, ami nincs. A fizika nem kiindulópontokból építkezik.
R.: A holisztikát a kikerekedettség, befejezettség, lezárulás értelmében kérdeztem.
G.: Értem.
A kérdések a következők:
- A mikrovilág törvényei  makro méretekben is érvényesek-e?
- Van-e a világnak legkisebb része, vagy erőterekből áll a világ?
- A rész/egész viszonya.
- A DNS információ rendeződése a minőségi ugrásokat is tartalmazza?
- A folyamatok követése, leírása is probléma.. Nem is beszélve a kiszámíthatóságukról.
R.: Afféle folyamat teleológia. Nem?
G.: De, pontosan.
R.: Ez már a metanyelv felségterülete.
Mint ahogyan okkult anatómiáról is szoktunk beszélni.

Tér, mozgástér

   

„Sors, nyiss nekem tért,
hadd tehessek az emberiségért valamit!”

/Petőfi Sándor/

 

Kétféle neurózis is társul a térélményhez a két végleten:

- a klausztrofóbia a szűk térben, a bezártságban, például liftben jelentkező
fojtogató élmény,
- az agorafóbia a nagy tereken fellépő, tágulástól, széteséstől való félelem formájában kínozza a lelket.

Van akinek számára  a lépcsőn való le- vagy felmenetel akadályozott. Ezek  analógiában vannak a múlttól és jövőtől való elzárkózással is. Sokan azért utasítják el az asztrológiát, mert jóstudománynak vélik és úgymond nem akarják tudni a jövőjüket.
A világegyetem terét külső és végtelen térnek gondoljuk. A test belső terei lehatároltabbak, bennük az életerő, és nedvek keringése is meghatározott pályákhoz kötött. Sajátságos értelmezést ad a rákbetegségnek a mennyiségi burjánzás, mint térszűkítő folyamat. Olyan mennyiségi szaporulatról van szó a ráksejt esetében, amely a minőségbe való átlépést, az egészbe való integrálódást nem teszi meg, inkább maga is elpusztul, elpusztítván közvetlen környezetét is a meddő terebélyben. A strukturálódás, a beilleszkedés, a formanyerés  ugyanis szükségszerű „áldozattal”, nyirbálódással, változással jár, amely a primitívségnek nem kenyere. Minden fejlődés is ezt jelképezi: ahhoz, hogy a magból a növény kikelhessen, a magnak mintegy fel kell áldoznia magát, a maghéjnak meg kell repednie, hogy a csíra kibújhasson belőle.
Az emberi élet is az anyaméh belső teréből indul, majd egyre tágabb mozgásteret vesz birtokba  a pólya, a bölcső, a rácsos ágy, a szoba, majd az utca, város, országok és egyéb területeken át. Fokozatosan véve birtokba az egyre táguló dimenziókat.  
Ki tudja, érdemes-e bajlódni bármiféle meghatározással a tér vonatkozásában, amelynek talán a legfontosabb lényegi eleme a végtelenség. Vajon egy definíció képes lehet-e megbirkózni a határtalan határok közé szorításának kívánalmaival?
Egyik ilyen különös figyelemre igényt tartó törekvés e sorok írója számára a tibeti bön, amely a teret egyszerűen 5. dimenzióként kezeli a föld, a víz, a levegő és a tűz mellett. A nyugati logika elkülöníti a teret a benne működő elemektől. A tibeti gondolkozás mód ezt úgy látja, hogy mivel minden a térből tűnik elő, a térben működik és oda olvad vissza, ezáltal magát a teret is elementárisan megnyilvánuló valóságként értelmezi. Hasonlatos ez a tartalom és forma egységéhez, hiszen az elemek is a tér erővonalain öltenek formát. Márpedig az elsődleges létező a FÉNY. Ennek ritmusán és hullámán játszódnak le a folyamatok.
A lélekben is ilyen formán válnak tudatossá a tapasztalatok, a tartalmak.

A tér a jelenléttel is kapcsolatban áll:

- jelen lenni egy helyzetben vagy időpillanatban, a gravitációs pontunk és az elégséges kapaszkodóink együttesét jelentik, feltételezik.
- Jelen lenni a jelenben az egyszerre végtelenség és betöltöttség.

Vessünk egy pillantást arra is, miként kapcsolódik a kommunikáció a térhez. Ne korlátozzuk a kommunikációt az emberi beszédre, amely ma már a vezeték nélküli „csatornákon” keresztül igen messzire képes eljutni. Az információ/energia/anyag hármasságában vizsgálva azt kell mondanunk:

  • Az információban a teremtő erőt, a megfoghatatlanságot kell látnunk.
  • Az energia  a mozgásában észlelhető.
  • Az anyag pedig formát ölt, kristályosít, homokszemcséket hoz létre, fémeket az ércekben.

Nos a kommunikációban zajló energiacsere és energia átalakulás ezekben a jellegzetességekben történik. A szó, mint sűrített anyag a speciális hangképzésen át jut egyik ember tudatából a másikba, ott megértést, felismerést, esetenként ellenérzéseket váltva ki. A közölt eszméket, gondolatokat „emészti” az ember a lelkében, miként a fizikai táplálékot is beépíti testébe. „Érteni” az odaér vagy érintés aktusával analóg .Ez a közös a kommunikációban, amely ha nem jön létre, úgy nevezett félreértés alakul ki, és szavunk pusztába kiáltott, kárba veszett energia marad.
A mindent átható prána a  tapasztalatokat és élményeket a megosztás révén emeli kommunikációvá, átadott és felfogott információvá, téren és időn át. Mindez az eredendő fényhez való visszajutás jegyében történik. A finom energiák vezetékei nem anyagiak, miként az akupunktúrában felismert meridiánok, is energia közlekedő rendszerek.
A bön a tér szentségéről szól. A tér határtalan, forma és formán túli, szín és színtelen, túl van a születésen és halálon. Alapja a másik négy elemnek. Benne jelenik meg, tartózkodik és olvad fel minden lény.
A tér soha nem rongálódhat meg.
Mindennek az alapja.
Nincs olyan hely, ahol a tér már eleve ne lenne jelen.
Fontos olykor tanulmányoznunk az égboltot, néznünk és látnunk.
Nem a felhőket, hanem az anyagtalan végtelenséget, a messzeséget.
A TERET.
Ez igen mély hatást gyakorolhat ránk.
Megtapasztalhatjuk az ürességet, a világosságot, a szabadságot. Mégpedig oly módon, hogy nem szabadok vagyunk, hanem magunk vagyunk a szabadság, az üres lényegiségben.

Mindez egybe olvad a belső térrel, tudatunkkal és a szív belső terével.
A szív központ a térrel és fénnyel kapcsolatos.

 

Isadora Duncan 1878.05.27.-1927.09.14.
Olympos és Hadész az Ikrek szülöttekben

 

A görög tragika  

 

 

„Én egy különleges táncot álmodtam meg, képzeltem el.

Nem tudtam pontosan, csak vágytam rá.

Beleéreztem a láthatatlan világba, amelyet megjósoltam, hogy belépek, ha megtalálom a kulcsot.”

Megrázó tragédiáktól tépett és különös magasságokat érintő művészet Isadora Duncan pályafutása. Apja hét éves korában bukkant elő életében, még karon ülő volt, amikor édesanyját négy gyermekkel elhagyta. De szabadság vágyát nagyrészt tőle örökölte, anyjától pedig a művészi vénát, a zene és költészet szeretetét. Önéletrajzában idézi, hogy a tenger szülötte. Édesanyja születése előtt csak osztrigát evett és jegelt pezsgőt ivott. Innen eredezteti a tengerhez való kapcsolatát. A tánc pedig úgy köti a tengerhez, hogy a mozgás első ideája  a hullámok ritmusából fakadt. Egyébként is Aphrodité csillagzatában jött a világra, miután a Vénusz az - aszcendensén van. De a fák ágainak hajladozásai is megihlették a gesztusok kifejező erejének keresésénél. Hat éves volt, amikor édesanyja gyerekeket gyűjtött össze, hogy tanítsa őket hullámozni a karjaikkal. Ezt nevezte első művész iskolájának.
A táncot mindig is lelke legtitkosabb impulzusának tartotta.
Öntörvényű, talán kicsit vadnak is mondható életében  - Kos aszcendens és stellium – először a saját életét táncolta, a gyermekség eredendő spontaneitásával. Ifjúként az örömet igyekezett eltáncolni, de már a tragédia szelétől megérintve. Tizenhat éves volt, amikor muzsika nélkül táncolt közönség előtt. Ebben „A halál és a lányka” témát ismerték fel a nézők. Ő ezt inkább az élet és a lányka témájának gondolta, élte meg. Valamit végig megőrzött gyermekségéből, miközben a kemény ínség kicsit koravénné is tette őt. Ezek a kettősségek mindvégig érződtek táncaiban, amelyek, mint utal rá, élet küzdelmeinek kifejeződései voltak. Úgy summázta magát, hogy művészete folyamatos erőfeszítés volt  kifejezni a létezést gesztusokban, mozdulatokban, A „My life” című könyve ugyanilyen erőfeszítés a szavakkal, az őszinteséggel, az önismerettel. Nagyon mély olvasmány.
Táncai, amelyek klasszikus zenére született improvizációk voltak, alig lejegyezhető koreográfiák. Mégis fennmaradtak az anyagtalan művészet rezgéstartományában. Feltűnt és eltűnt az időben és különféle helyeken, de még aki nem is látta, - mint például e sorok írja – az is fel tudja idézni a képzeletben táncait.
A szerelem és művészet össze egyeztethetetlen akkordban futott életében, folytonos harcban állt egymással. Vagy az egyik, vagy a másik hozta a tragikus végkifejletet. Képletében erre a Vénusz trigon Uránusz utal. Hihetetlen inspiráltság,a váratlan felfordulással.
Két gyermeke a Szajnába fulladt, amikor a kocsi áttörte a híd korlátját és a folyóba zuhant. Velük halt meg a nevelőnő is. Megélte Niobé történetét is: Niobé kővé változott,
     megsemmisülve a halálban.

Híres tánciskolákat vezetett Párizsban, Németországban, Oroszországban.

Bejárta az egész világot, sokáig élt Korfun egyik fivérével és annak feleségével, az albán menekülteket segítették.
Óriási hatással volt rá Egyiptom, a lélek évezredes történetei elevenedtek meg a nílusi úton. Théba, Dendera, a Királyok Völgye születése előtti gyermekségét elevenítette fel. Hipnotikus bűvölettel csodálta Hathort, a sivatagot, a csodálatos egyiptomi napfelkeltét, az eget.

Látomások, előérzetek, telepatikus kötődések gyötörték. A neuraszténia démonai és szörnyei kínozták. 1913. januárjában baljós előjelként két kis koporsót „látott”, amelytől ideglázat kapott. De este mégis eltáncolta Chopin Gyászindulóját. A gyerekek áprilisban haltak meg.

Hitt Platón államának megvalósulásában, ezt Oroszországban gondolta  lehetségesnek. Moszkvában vörös zászlóval táncolt, megelevenedett lázadó természettel.
Itt ismerkedett meg Jeszenyinnel, a költővel. Összeházasodtak, két év után elváltak. Jeszenyin a következő évben öngyilkos lett.

Képletében az Mc közelében lévő Jupiter trigont kap a Naptól, ez a felfelé emelkedő vonulatát adta a pályájának.
Uralkodó bolygója a Mars együtt áll a Szíriusz  csillaggal a Rák 13. fokán. A Kos igen kiemelt a képletben, az aszcendenssel, a Szaturnusz, a Hold és Vénusz bolygókkal.
A Plútó együtt áll az Algollal, egy igen violens állócsillaggal, kvadrátot  kapva az Uránusztól. Ez jelzi a tragikus halálát: egy nyitott Bugattiban utazott, sálja rátekeredett a kerékre és ez fojtotta meg.

Igazi görög tragika volt, amely több, mint a modern tánc forradalmi megújítása.
Saját megfogalmazásában:

„Lehet nem élnem másokért?”

Egy kedves, Ikrek aszcendensű barátom egy ízben azt mondta: „Ruth, te  soha nem értheted meg azt a kettősséget, amely egy Ikrekben van, ha te nem vagy az. „


Más alkalommal egy Ikrek kliensemet kísértem ki az ülést követően. Az előszobában visszafordult, és így szólt: „Nem garantált, hogy minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük. Mert most, hogy ideértem, már egészen másképpen látom az egészet.”


Valóban nem vagyok Ikrek szülött, de Kasztor és Pollux az én lelkemben is élnek. Értem az ambivalenciákat, a döntés képtelenségeket, a veszteségektől való félelmeket, és az olyan megfogalmazásokat: „Az a problémám, hogy nem tudom, mi a problémám.”

Értem az Ikrek  összekötő, közvetítő, megfigyelő és kívülálló szerepét, amelyet a Merkúr ad nekik. A felületességüket és szétszórtságukat. A fortélyt, a leleményességet, a csalafintaságot, a tréfákat, amelyekkel a szorongatott helyzetekből ki tudják vágni magukat.. Mimikri hajlamukat, amely sok szerepre képesíti őket. Ám ha ez  állandósul, elvesztik  önmagukat és pszeudó személyiséget működtetnek. De remek önmeghatározást is képesek  adni.

Lássunk néhány példát:

 

A futó

L.: Életem olyan, mint egy társasjáték: sok esélyes.
Sokfelé el elehet indulni.
De amikor elindulok, az elágazásoknál rossz vége lesz. Mert én nem tudom kikalkulálni a következményeket.
R.: Ha már a társasjátékoknál tartunk, lehetne sakktábla az élete színtere?
L.: Igen, az  ehetne.
R.: És milyen figurának tartja magát?
L.: Futónak.
Én futó vagyok.

„A fekete lyuktól a vezérlő csillagig”

Egy fiatalember, akinek életét úgy címeztük: „A fekete lyuktól a vezérlő csillagig”, a következőképpen határozta meg önmagát:

  • Egyszerre akarok erős lenni, erősnek látszani, akitől félnek, és gyenge, akit védenek, tapintattal kezelnek.

 

Mefisztó lelkek

Igazi Mefisztó lelkek is lehetnek az Ikrek között.

  • Mefisztó vagyok, nem Lucifer.
    Mefisztó, aki alkut köt a sötétséggel valamiért, nem lehet pontosan tudni, miért.
  • Lucifer csak egy  elvakult, aki perbe száll a Teremtővel
  • De Mefisztó  a Sötétség  Hercege.
  • Ennek az alkunak a gyenge pontja a TITOK, amiért nem vállalható fel. Valahol a lázadó serdülő, aki élvezi a vétket.

Dzsentri szeretnék lenni, aki végig szórakozhatja az életét.

Édes a vétek, kéj lebukni, még ha az gyalázat is, és kéj hazudozni.

Nem tudom, hogyan sodródom olyan kapcsolatokba, akikbe nem is vagyok szerelmes. Az egyik mégis, a másik mégse, a harmadik lehet.

Gerinctelen vagyok.

Nem kívánom a nyugalom erejét, inkább a végletek adta tapasztalatokban vagyok képes megélni magamat.

De Sulla is 40 évesen hagyta abba az önrongálást.

   

Tested bodhifa legyen

 

Tested bodhifa legyen,
csillámtükör az elméd,
tartsd mindig tisztán, fényesen,
hisz  por borítja el még.

Testünk nem is bodhifa,
nem is tükör az elme.
Hisz legbelül nincs semmi sem,
ami piszkos lehetne.

 

Első olvasatban a fenti szútra az egyszerű igenlés, tagadás ívén mozog. A neti/neti, sem ez, sem az ingalengésében. Szaladás a ló egyik, vagy másik oldalán, a lovon nyergelés helyett.
De ha nem állítjuk le az ingalengést, termékeny élményhez juthatunk  a kettősségek témájában. Kézenfekvő átgondolni az asztrológiai mandala polarizáltságait:

  • Én/Te
  • Evilág/túlvilág 
  • Mikrokörnyezet/makrokörnyezet
  • Múlt/jövő
  • Gyermekkor/társadalom
  • Karma/lélekóceán.

Ez az  alap polarizáltságú struktúra többféle tartalommal töltődhet fel. Például az Oroszlán jelhez rendelt gyermekkor tartalmazza a kreativitást, az eredendő talentumot, a szórakozást, az élvezeteket, a művészetek közül a festészetet, a színészetet, a nap aranyat és így tovább.
Jelenthet egy pszichoterápiás probléma inventárt. Hiszen ha valaki pszichoterápiára jelentkezik, magától értetődő, hogy változnia kell és ezt be is látja, csak azt nem tudja, hogyan és honnan induljon el. Ehhez kér segítséget, útmutatást. A sok sérelem, indulat, vádaskodás, tehetetlenség, félelem, bűntudat, kisebbségi érzés, keserűség, harag szövevényéből jól a zodiákus jeleihez rendelhető problémák is előjönnek. Íme az inventár

  • Egocentrizmus, amely hatalmi játszmákra készteti, sodorja,
  • Indulat, amely elvakítja, elzárja a magasabb nézőpontoktól,
  • Megrekedés a részletekben, az aranyifjúság korában, amely visszatartja attól, hogy felnőtté váljon,
  • Érzelmi ragaszkodás, amely elzárja attól, hogy az egész sors tudatát alakítsa ki szemléletében,
  • Csalóka szerelem, szétaprózott energia, amely nem jut kozmikus távlatokig, nem éli meg a szerelem misztériumát,
  • Megmentő szerep, amely nem megoldás a félelmeire.

Mert könnyű vádaskodni, hogy a partner nem szerei őt, de nehéz szembenézni saját szeretetlenségével.
Az indulatok átemelése az övön aluli szférából hosszú nevelés és önnevelés eredménye, semmiképpen nem egy hétvégi gyorstalpaló beavatás.
Az én-határok tágítása, mint kinőtt kígyóbőr levedlése sokszor idő előtti halállal jár. Ez azzal egyenlő, hogy nem emelkedett túl a problémáján.
Könnyebb út ragaszkodni, mástól energiát nyerni a függőségi kapcsolatokban, mint szárny próbálgatni saját erőinket sok kockázattal, nekirugaszkodással.
A szerelem rózsaszín ködének eloszlása után saját animuszunk és animánk egyensúlyát  célszerű megvizsgálnunk, ahelyett, hogy futnánk azután, ami már múlt.
A menekülések is mindig az önmagunk elől való meneküléseket jelentik, csakúgy, mint a mentési akcióink, amelyeknek elsődleges alanyai mi magunk vagyunk.

A megnyilvánult világban nincs:

- szellem, test és lélek nélkül,
- lélek, test és szellem nélkül,
- test, szellem és lélek nélkül.

Az anyag és antianyag világában, a tömeg és sugárzó energia történéseiben, a paradoxonok segítette eszmélésekben egy holografikus világkép rajzolódik ki, ez a valószínűségi hullámok valószínűségi kapcsolatrendszere, dinamikus energia mezője.
Ebben a testünk is a hét csakrához fűződő, hétrétegű aurával alkot holografikus energia mezőt. A világ, az ember, a valóság, a létezés, a személyes tudat koherenciájában.

Lehet a testünk bodhifa, mint a Magasztos fája, amely alatt a megvilágosodása bekövetkezett.
Ha üdvösségre jutunk, ama világról szavakkal szólni nem lehet.
Ezért mondják ”semminek”.

 

Thoth, Hermész, Merkúr

 

A három személy ugyanazt jelöli az egyiptomi, a görög és a római mitológiában. Őket mondjuk az írás feltalálóinak.
Egyiptomban Thoth:

      • az íbiszfejű bölcsesség isten,
      • a hieroglif írás feltalálója,
      • a Nagy Piramis tervezője,
      • a tudományok megalapítója,
      • akinek 42 könyvét vagy tekercsét Héliopoliszban őrizték,
      • aki Hórusz szemét visszaadta, amikor ő azt a Széth-tel
        vívott  küzdelemben elvesztette, 

Hogyan lehet visszamenni az időtlen időbe, hogy megtudhassuk az ősi titkokat? Miként Kheopsz is a 110 esztendős Dzsedi mágust faggatta, árulja el Thoth szentélyének helyét, a titkos kamrák számát Héliopoliszban. Dzsedi utalt rá, hogy egy kovakő szekrényben állnak. De megszerzésük annak a három királynak lesz előjoga, akik még csak ezután fognak napvilágra jönni, Héliopolisz papnőjének méhéből. Kheopsz a Thoth szentély titkos kamráira vonatkozó leírást kereste, hogy annak másolatát megépíthesse a piramisban. A kovakő láda retesze, zárja, kulcsa maga is kommunikációs kérdés.
Thoth tekercsei a világegyetem titkát őrzik. Azt a bölcsességet, amelyet az emberiség csak akkor fog megtalálni, ha felkészül megszerzésére.
A piramis híven őrzi a teremtés poláris dinamikáját, a szellem és anyag együttesében az élő törvényt, Isten megnyilvánulását. A piramis csúcsa mintegy egybegyűjti a napsugarakat, majd szétküldi sátor alakban. A szellem a kisugárzás, a mozgás, a távolítás, az anyag a statikusság, az állandóság. A piramis tudomány évszázadok óta próbálja megfejteni a rejtjelek üzeneteit.

Hermész az istenek hírnöke. A nagy határjáró, aki előtt a kapuk mindig megnyílnak.
Hermész Triszmegisztos, a Tabula Smaragdina szerzője Hermész és Thoth alakjának ötvözete, profetikus alakja.


A hermetika a misztikus irodalom összefoglaló neve. Kapcsolódik ehhez a hermetikus szó, amely titkosat, elzártat, hozzáférhetetlent jelent, a vallási kultuszok, alkímiai, asztrológiai írások, egyéb tanok őrzésében. A hermeneutika pedig a szövegértelmezés tudománya.

Hermész alakjának továbbvivője a római mitológiában Merkúr. Már ábrázolása is jelzi, hogy a 3 világ vándora:  félhold, a kör és kereszt a szellem /lélek/ anyag, vagy menny /föld/ alvilág  hármasságának hordozója.

Története a következő:
Egy barlangban született. Rögtön megszületése után Apolló nyájából ellopott ötven ökröt. Hátrafelé hajtotta őket, hogy a lábnyomok alapján ne legyenek megtalálhatók. Elrejtette azokat egy barlangban. Kettőt levágott belőlük, elfogyasztotta, majd a beleiket egy átlyukasztott teknősbéka páncéljára vonta. Így vált a lant feltalálójává. Apolló előbb bevádolta őt Zeusznál, de amikor meglátta kezében a lantot, az annyira megtetszett neki, hogy cserébe lemondott az ökreiről. Később a fuvolát is feltalálta. Apolló ezt is elkérte tőle, cserébe az arany varázspálcát adta, amelyet Merkúr azóta is állandóan visel. Minthogy lantjáért nyájat kapott, szülőföldjén, Árkádiában a nyájak védőisteneként tisztelték.
Zeusz és az alvilági istenek hírnökeként ő kíséri a holtak lelkét az Acheron folyóig, innen tovább Pszichopomposz  /lélekvezető/ néven ismert.
A vándorok, az idegenek, hírvivők védőistene. Neki szentelték az utak menti homok halmazokat, és a Hermész fővel díszített oszlopok szolgáltak útmutatóul.
A tolvajok és a változó szerencse istene is.
A lanton és fuvolán kívül egyéb találmányokat is neki tulajdonítanak. A számvetést, a betűírást, a csillagászatot, az álomfejtést, a kockajátékot, általában az éles eszet, ügyességet, furfangot igénylő dolgokat.
Egyszóval mindazt, amely a végtelen kommunikáció tájaira segíti navigálni az embert.

 

A tudatlanság felhője
Élet a szívben
 

A tudatlanság felhője
Erasmus kiadó
Fordította: Losonczi Gábor

 

Könyve a szemlélődésnek,
melyben a lélek egyesül Istennel

Egy ismeretlen középkori szertő könyvét tartja kezében az Olvasó, írásának ideje megközelítőleg 1370-90 közé tehető. Aligha deríthető ki bizonyossággal, hogy a szerző karthauzi szerzetes, remete, esetleg falusi parókus lelkész, de talán ez nem is lényeges. Egy ÍRÁSTUDÓ szól a vele hasonívásúakhoz  akinek kincse az ihlete, szerepe pedig a megszólítás, a közvetítés. Azok felé, akik „belső indíttatást éreznek Isten valósága felé”, mint írja az első oldalak egyikén. Ugyancsak elöljáróban jegyzi meg, hogy könyvét ne olvassák a lepcses szájúak, a hízelkedők, a rágalmazók, a tudálékosak és a hamis hírek kufárjai A XIV. század a miszticizmus virágkorának mondható. Ám a misztikusok legtöbbje nem érezte szükségét annak, hogy neve fennmaradjon, vagy élményeit közreadja. Főleg azért, mert ezek az élmények nehezen foglalhatók szavakba. A szemlélődés, az írás és publikálás paradox. Nos, egy ilyen paradoxonnak vagyunk tanúi és résztvevői , ha belemélyedünk abba a közel évezrednyi időtávlatban írt elmélkedésekbe Losonczi Gábor kitűnő fordításában. Ráadásul a szerzőnek kerülnie kellett az egyház dogmáival való konfrontálódást is. Nos, ez is egy adalék lehet a névtelenség megőrzéséhez. Ám az írásokból mégis kirajzolódik  egy meggyőződéseiben szilárd ember személyisége. Aki ugyan jól tudja, hogy úttalan út vezet az üdvösséghez, amelyet mindenkinek magának kell kitaposnia, de talán ember szeretetből, igazi segítő szándékból mégis megírta  útmutatásait. Ezek azután az évszázadok folyamán a kultúra fontos részeivé váltak. Bizonyítja ezt a számtalan fordítás, amely által nem a tűnhettek el az ismeretlenség homályában. Még a 21. századi embernek is segíthetnek eloszlatni a tudatlanság felhőjét. Eleven stílusban és hangvételben ír arról, hogy a „felhő” nem a lég nedveit, a „sötétség” nem a gyertya elfújását követő helyzetet jelenti az ő szóhasználatában, hanem a tudatlanságot, amely elválaszt bennünket Istentől, a valóságtól. Isten adta az embereknek a tudás, a szeretet, a hit képességét és az életidőt, amelyet sokszor teljesen fölösleges, sőt, kártékony dolgokra fecsérlünk. Nincs kétfajta idő, az élet minden lehetősége a megragadott pillanatban rejlik. Miközben az ember halogatással, elodázással, részleges jelenléttel elszalasztja azt. Pedig a kegyelem is hirtelen és a maga idejében érkezik. Ez az áhított, mondhatjuk paradicsomi állapot, amely sem okoskodással, sem képzelgéssel, sem gyötrő látomásokkal, sem beteges ideglázakkal nem adja titkát és erejét. A tudatlanság, a sötétség és felejtés felhője választja el az embert Istentől. A szemlélődés irányul a puszta létre, természetesen kíváncsiságtól, büszkeségtől, hiúságtól és képzelgéstől mentesen. Mintegy szembeállítja a szerző a szemlélődő életet a tevékeny élettel. Ez utóbbit alacsonyabb rendűnek tartván.
Megkapó a könyv hangvételében az a paradoxon, hogy a szemlélődés voltaképpen átadhatatlan és a szerző önmagát is a tudatlanság felhőjében lévőnek mondja. Amikor ugyanis az okoskodó, kételkedő gondolatok meddő futamait idézi, ráérzünk a saját küzdelmei idejére, és ez megkapóan hitelessé teszi a minden kérkedéstől és provokatív alázatoskodástól mentes közvetítést. Ugyan ilyen zsongító paradoxon, hogy Isten elgondolhatatlan, miközben 75 eszmefuttatásban foglalja össze a Teremtőről elgondolásait. De ha valóban sikerül az önzéstől, hiúságtól, akadékoskodástól mentes szemlélődést művelnünk, elkerülhetjük a tevékenységekből származó gondokat és bajokat is. Modern megfogalmazásban a helytelen gondolatok, vágyak és tettek rossz karmát létrehozó folyamata az, amit  kerülnünk kell. Vagyis az eredendő bűn mellé jobb, ha nem szerzünk további, Istentől eltávolító bűnöket. A számszára lehúzó és beszippantó létforgatagából valóban csak a helyes magatartás révén kerülhetünk ki.
Újból és újból megszívlelendő a SZERETET mindenhatósága. Isten megközelítése is a szeretet révén inkább lehetséges, mint a gondolatok által. Ez teljesen egybevág a szív 12 dimenziós rezgőrendszerével, vagy Angelus Silézius Kerubi vándorban olvasható megfogalmazásával:

  • Istenhez a szív egyszerűen benyit
  • Ész és szellem soká vár, míg beengedik.

Azt, hogy Isten = szeretet, a legnagyobb ateista kételkedők is képesek elfogadni. Persze ettől még érzelmi hangvételeik teljesen hamisak is lehetnek. Jó tudni, hogy a szeretet a tökéletességgel analóg. Jóllehet a szeretetre mindenki érzékeny, még ha nincs is tisztában annak dimenzióival, a tökéletességet jóval kevesebben célozzák meg. De szerzőnk  A TÖKÉLETESSÉG TANÍTVÁNYAINAK nevezi a törekvőket, saját magát is beleértvén. Abban a vonatkozásban is, hogy még a bocsánatos bűnöket sem szabad vég nélkül ismételgetni, hiszen akkor az idő és energia meddő futamokat tesz, amely nem térülhet meg. Míg viszont a gyökerestől kitépett bűn  helyébe az erény kerül, amely mindenképpen továbblépés a megtorpanásokhoz, vagy főleg az elbukáshoz képest. Az ERÉNY pedig a megfelelő mértékű és rendeltetésű szeretethez csatlakozik, a magatartás
mércéje és irányítójaként. Ez nem valamiféle etikai relativizmus, amellyel mentségeket és igazoló elméleteket lehet gyártani a tudatlanság felhőjének burka alatt. Az erény nem valamiféle haszonelvű kategória, „jutalma” önmagában van. Mint ahogyan elsősorban önmagának árt, aki másnak árt. Mert a bűn bumerángja mindig visszatalál az elkövetőjéhez.

Az ismeretlen szerző szelíd, ámde határozott hangvételében többször figyelmezteti olvasóit, Isten mentsen meg mindenkit azoktól, akik szavait másként értik és értelmezik, mint ahogyan ő használta azokat.  

Drunvalo Melchizédek: Élet a szívben
Mandala Véda Könyvkiadó 2004.

 

"Hogyan lépjünk be a szívben lévő szakrális térbe?
A szív eme ürege akkora, mint a világűr. Magába foglalja az Eget és a Földet, a tüzet és a szelet, a Napot és a Holdat, a villámot és a csillagokat és mindent, ami a Földön az emberé,
vagy nem az övé."

/Upanisad/     

A szívben lévő parányi űr nem csupán metafora, hanem fizikai támasztéka is van. A szívsebészek tudnak  a szívben található parányi űrről, amelyet érinteni sem szabad, mert különben az ember meghal é semmiképpen nem támasztható fel.
Az Upanisad ezt a teret a lótuszvirágban lévő kicsi űrnek nevezi:

  • A Brahman eme városában van egy kicsiny ház,
  • Abban  egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr.
  • De mi az, ami ebben van, mit kell kutatni, mit kell megismerni?

Ennek a megismerése nem a szokványos információ csere, nem a szokványos kommunikáció. Ez az introvertált kommunikáció, amelyről D. Melchizédek könyve szól, a saját belső világunkra, emlékeinkre, tapasztalatainkra irányul. Az emberi lélekben kódolt ősi bölcsességre vonatkozik. Ennek felidézéséről ír a szerző, utalván a téma rendkívüli fontosságára a  technikai civilizáció túlkapásainak korában.
A teremtett világ polarizáltsága sokféle hasadás veszélyét rejti magában:

- az anyag és a szellem.
- a rész és az egész,
- az intellektus és az  érzés,
- az elme és a szív,
- a látható és a láthatatlan világ,
. a végesség és a végtelenség,
- idő és időtlenség.

A múlt századi lélektan a közgondolkodás részévé tette a tudattalan lélek működését, az álomélet jelentés teli fontosságát, de a racionális logika és az intuitív intelligencia között mindig tapasztalható valamiféle hasadék. Az úgynevezett nyugati lélektan is foglalkozik azzal, vajon a lélek székhelye a testben, a vérben, vagy a lélegzetben van-e? Melchizédek egyértelműsíti a kérdést: a lélek a tobozmirigyben van, a fej középpontjában. A látás, már mint a  világ és önmagunk látása valamiféle külső, elkülönült realitásnak tűnik. Testünk belső szerveinek az érzékelése, észlelése pedig alig lelhető fel a test tudatunk palettáján.
Az sem mondható meggyökeresedett tudásnak a 21. századi ember számára, hogy AZ EGÉSZ VILÁG SEMMI EGYÉB, MINT FÉNY.
Az, hogy az elemek az egyetlen forrásnak számító, kettős természetű fény különböző megnyilvánulási formái, még mindig nem a közgondolkodás nyilvánvaló része. Pedig a fény korpuszkuláris és hullám természete nagyon világossá tesz, hogy a víz leszakadt fény és az anyag megsűrűsödött rezgés.
A látható világ rezgő rendszerekből áll, a tér erővonalai mentén ölt formákat. Az emberi fejlődés útja is a fénnyé válás jegyében zajlik, az elhomályosult fénytestünk életre keltése nyomán. A Mer-Ka-Ba, az energiaformák ismerete és élménye, mint „jármű” segít visszavinni bennünket abba az  ősi bölcsesség állapotba, amely itt a földi testet öltésben annyi réteggel fedődik el saját magunk elől. A Mer-Ka-Ba három szótagja analógiában áll a test-lélek-szellem hármas egységének holisztikai elvével, amely szerint ezek külön-külön nem tanulmányozhatók, mert a titok egységükben, integrált működésükben rejlik.
A világ fény természete – és az, hogy mi emberek is fénylények vagyunk – és a szívben lévő végtelen kicsiny tér,amely az egész világegyetemet is  magában foglalja, ez a könyv leg markánsabb üzenete. A szívnek ehhez a teréhez képest az agy és annak működése,az elme, mindenképpen másodlagos képződmény. Fontos ebbe belegondolnunk, annál is inkább, mert a gondolatokat általában agyi produktumnak tartjuk. Miközben a gondolatok  a szív eme kicsiny terének  rezgéseiből kelnek életre. Néha már fogalmazunk úgy, hogy aggyal érezni és szívvel gondolkozni, de a kilúgozott, az érzelmeit elfojtó és tagadó, száraz, élettelen, elidegenedett, absztrakt gondolati építmények még mindig dominánsak életünkben. Idegenül kopogó beszédek ezek, mint a hamis ének hang. Mert a hangok is a szívben kelhetnek  életre. A bábeli nyelvzavar óta az emberek nem igazán értik egymást.
Melchizédek könyve a befelé irányuló kommunikációban arra akar emlékeztetni bennünket, amit mindig is tudtunk, és oda akar visszavezetni, ahol  már voltunk. Ez lényegében Isten megtalálása szívünk eme kis/végtelen részében., űrében. Mint ahogyan minden szertartás lényege, hogy a résztvevőket Isten jelenlétének tudatára ébressze, aki körülöttünk és bennünk van egyszerre:
a szeretet által, és a szavak nélküli nyelv segítségével.

Mert  befelé vezet a titkos út a 21. századi űrrepülés korában is.

  

 

Húgom lesz az anyósom?

A problémák és a tér

 

Húgom lesz az anyósom?

  • A húgom agyatlan, hiszékeny, naiv  idiótának tart engem, aki mindenkinek bedől.
  • Lehet, hogy a húgom lesz az anyósom.
  • Ugyanis a sógorom első házasságából született lányával járok, aki középiskolás. Éppen kétszer olyan idős vagyok, mint ő.
  • Mindenki ellenzi a kapcsolatunkat.
  • Néhány hónapig teljes titokban futott az ügy, akkor volt a leg izgalmasabb.
  • Elbűvölő fruskám szórja a pénzemet, szeszélyes, egy egész napra nem képes megbénítani, ha  a telefonját várom és nem hív fel, és a  szex sem mindig jó vele. Bukdácsol az iskolában, én segítek neki a tanulásban, készítem az érettségire. Mégis kell nekem.
  • Való igaz, hogy a fű és a kokain komoly kísérője az életünknek. Néha ezt vágyrongáltságnak élem meg. És a másnapok, a feldobottságokat követő kiégettségek, fásultságok, közönyök, érdektelenségek igen kínzóak. De éppen ezeket az érdektelenségeket szünteti meg az újrázás.
  • Negyven felé talán fel kellene már nőnöm, de ez vonz legkevésbé.
  • A magányt sem bírom, nekem kell a vidám társaság.
  • De néha már azt is érzem, hogy ez a hányaveti nihilizmus nem tartható egész életemen át.


 

 

A problémák és a tér

Minden probléma energetikai természetű, ezáltal kapcsolódik a térhez. Legyen szó holtpontról, zsákutcáról, megfeneklésről, összegabalyodásról, vagy bármilyen elakadásról. Minden esetben az energia áramlásának valamiféle akadálya, ütközése, vagy torzulása áll fenn. Az is ezt a dinamikai tényezőt támasztja alá, hogy olykor csőstül jönnek, egymást mintegy bevonzván, vagy kényszeresen ismételvén, halmozódnak. A baj nem jár egyedül, tartja a mondás. Belülről fojtogatnak bennünket a problémák, kívülről ránk nehezednek, vagy elsodornak.



Betegség, boldogtalanság, akadályoztatottság, kudarcörvény, egyszóval minden elénk dobott kihívás egyensúlytalanságból fakad, mégpedig a negatív állapotot jelenti.. Szemben a feldobottság emelt, szárnyaló, táguló állapotával, ez maga az összezsugorodás, a leszálló menet az energia hullámzásában. Ezt mindig kíséri egy tehetetlenség, amely a problémához való ragaszkodásnak tűnhet. Valójában inkább arról van szó, hogy a fordulat még nem munkálható ki.
Fentebb ütközés jelleget tulajdonítottunk a problémáknak, hangsúlyozván ezzel valamiféle materializálódott jelleget. Mindenesetre azt fontos látnunk, hogy „küzdeni” ellene, alig kecsegtet sikerrel. A hadakozás, a szembeszállás, a legyőzni akarás inkább erősíti azt, mintsem átemelné a megoldás magasabb szférájába. A tartós negatív állapot, ha azt a belátás, felismerés, tett, tudati munka nem képes átfordítani, krízishez vezet, amelyből nagy külső erő hozhat kilendülést, mint például a baleset.
Az is sokáig képes tartósítani egy problémát, ha annak okát kívül keressük, megfeledkezvén belső önellentmondásaink ütközéseiről, amelyhez a külvilág csak mintegy tükröt nyújt. Önazonosságunk keresésében is sokáig külső támaszra, megerősítésre, igazolásra várunk. Ez igen sebezhetővé tesz bennünket, mert elsorvasztja eredendő, megnyilvánulásra, önkifejezésre vágyó lényünket. Például ha testünkkel azonosítjuk magunkat, halálunk gondolata olyan veszteség, amelyen nehéz úrrá lennünk.
A teret hívtuk segítségül a problémák természetének felvázolásához. A tér valóságának a megértéséhez viszont az ŰR mibenlétének a megértése is hozzátartozik:

- az üresség bölcsessége a tér,
- a tér az űr dimenziója,
- az üresség az egyensúly, a harmónia, a teljesség, az egészség, a csend állapota,
- a fehér fényhez hasonlít, amelyben minden szín benne foglaltatik,
- ez a Buddha természetben való tartózkodás.

Amikor egy probléma „megoldódik”, lényegében eltűnik, semmivé válik. Feloldódik, mint a só a vízben.

 

A társadalmi tudat    

Nem sokkal az amerikai ámokfutó tömeggyilkosság után a túlszabályozott Svájcban is történt egy teljesen váratlan lövöldözés. Így a rend fenntartás problémája fókuszba került: lehet-e, és ha igen, hogyan elejét venni az efféle atrocitásoknak és a különféle büntetések mennyire hatékonyak? Sokan például a halálbüntetés újra bevezetését vélik elrettentő erejűnek, nem gondolván arra, hogy mind az ítélet meghozói, mind a végrehajtói gyilkosokká válnak ebben a gyakorlatban. És a tömeg vérszomjáról is megfeledkeznek, pedig a középkorban nyilvánosan égették el a boszorkányokat, a hitvallókat, vagy akasztották fel és fejezték le a vádlottakat a települések főterén.
Azt kell látnunk, hogy a 21. században sem alakult ki egyfajta lelki alapállás, amely viszonyítási pont lehetne mind az egyéni, mind a közéleti magatartásban, viselkedésben, helyzetek megítélésében, tisztán látásában, főleg megoldásában, bármiről is essék szó. Ez az alapállás jelent:

  • függőlegességet, égi pólust, axis mundit,
  • kiindulópontot, ahová vissza lehet térni,
  • közepet, amelyhez minden szélsőség viszonyítható,
  • koordináta rendszert az eltájékozódáshoz, mint a Földön a hosszúsági és szélességi körök, Greenich és az egyenlítő.

A társadalmi térben, ahol nincsenek kapaszkodók, viszonyítási lehetőségeink, könnyen tériszony lesz úrrá rajtunk.
Újszülött kortól levezethető egy fokozatos tértágulás az anyaméhtől a pólyán, a bölcsőn, a rácsos járókán, a lakás szobáin, majd az utcán, városon, külföldön át egészen a repülésig tartó íven. Lelkileg ez egyfajta én határokat jelent, amelyen belül biztonságban érezzük magunkat, amelyen belül azonosak maradunk önmagunkkal. Pszichológiai csoportokban ez az én erő, én határ addig tart, ameddig tudunk, merünk, képesek vagyunk  magunkról beszélni mindenféle szépítés és kozmetikázás nélkül, nem tartván attól, hogy elutasítanak bennünket  A kozmetikázás paradox hatásaként az én védelem én vesztést eredményez. Amikor „megfelelni” akarunk egy kimondott, vagy kimondatlan elvárásnak, érdeknek, amely a mi értékrendünkkel nem kompatibilis, lényegében ál-engedelmeskedünk. Ez történhet félelemből, tehetetlenségből, feladjuk egyéniségünket, kreativitásunkat, és sodródunk, kaméleonná válunk, áruba bocsátjuk magunkat. Ha ez az egyéneket tekintve nagy tömegben így történik, az  társadalmi méretekben is érezteti hatását.
Napjainkban ez a családok felbomlásával, illetve létre sem jövésével veszi kezdetét. Ennek gyakorlata a „mindenki a más gyerekét neveli”, következménye pedig az identitás diffúzió.
Johannes A. Comenius /1592-1670/ cseh teológus és pedagógus az iskola kötelezettségből indult ki, olyan oktatásból, amely a teremtés titkainak mély összefüggéseit nyitja meg a gyermekek előtt. „Orbis sensualium pictus című 1654-ben megjelent könyve foglalta egybe ezeket az elveket. A mai közoktatás a teremtés titkairól és összefüggés rendszeréről nemigen szól.
Az anarchia, anómia és nihilista  társadalmak olyan káoszt képesek előmozdítani és tartósítani, amely a pszichotikus lelki állapothoz hasonlítható, ahol mindenféle tájékozódási vesztésével állunk szemben.
A vezetési stílusok tekintetében is nagy a tájékozatlanság. Pedig az autoriter, demokratikus és laissez faire vezetési stílus abszolút analógiában áll a keleti harcművészetek erő tanával és az asztrológiából ismert kardinális, fix és labil minőséggel. Emiatt a vezetés napjainkban sokszor inkább félre vezetés. A szó szoros értelmében. Ahogyan egy kisgyerek nem tudja a szüleit eligazítani ádáz marakodásukban, ez a tisztán nem látás társadalmi méretekben is hihetetlen burjánzásokra képes.
A világ tele van úgynevezett jogsértő cselekménnyel és jogtipró joggyakorlattal. Főleg, mióta a jog is szerte hasadozott eljárásokra, elméletre és az igazságtól való szélsőséges elkülönülésre. Tolvajnyelve ma már egy művelt állampolgár részére is érthetetlen, követhetetlen, kibogozhatatlan. És ne feledkezzünk meg a „hatályos” törvényekről sem, amelyek védik a diktatúrákat, egyes háborús bűnösöket, népírókat.
De van egy dilemma, amely segít összerendezni témafelvetésünket a társadalmi tudat kapcsán. Ez pedig a kiskorú bűnözők védelme a halálbüntetés kérdésében. Nem szabad kivégezni őket, meg kell várni, amíg nagykorúak lesznek. Decemberben Delhiben hat fiú megerőszakolt  és kirabolt egy 23 éves lányt egy buszon, egyikük kiskorú volt. A lány belehalt sérüléseibe, és ez az indiai demokráciát mélyen felkavarta. Halálbüntetést kérnek mind a hat elkövetőre, mivel maga a bűntett nagykorú. Vagyis nyomokban ma is van valamiféle lelki alapálláshoz viszonyítható védettség és felelősség, függő helyzet és önállóság, kis-és nagykorúság vonatkozásában.
A rendet nyilván nem a rendőrök tarthatják fenn, bár rengeteg rendőrállamról tudunk a történelemből.
A fegyver használatot sem lehet előírásokkal szabályozni, mert a gyártók lobbiznak, az áldozatok hozzátartozói tiltakoznak a fegyvertartás alkotmányban rögzített engedélye ellen. Pirandello is azt mondta egy ízben, ha az első felvonásban egy puska lóg a falon, annak az utolsó felvonásig el kell sülnie.
A rendnek életünk első pillanatától kezdve jelen kell lennie életünkben, sőt, felül kell írnia a destruktív káoszt és széthullást. Ez a rend a társadalmi tudat kialakulásának alappillére.
Az államnak nem könnyű a demokrácia forgatagában integrálni a népcsoportokat, vallási szélsőségeseket, a félbe maradottakat és a sok parciális nézőpontban megrekedt egyént. Nagy a fejekben a zavar, hogy mi a nemzet, mi az állam, az ország, a társadalom, a politika.

A társadalmi tudat, a renddel karöltve életünk kezdetétől alakítja identitásunkat.

 

Gnómák    
 
  • A nevek az állandóságot őrzik.

  • A jó tettek lelkiismeret-furdalás nélkül pazarolhatók.
  • Az élvezet legfontosabb kulcsa a lemondásra való képesség.

  • Általában a halált nem vesszük halálosan komolyan.
  • Aki igazán szeret, álmában is  szeret.

  • 3 szútra:
    A bárka tanít evezni, kormányozni.
  • A nyilat kilőni az íj tanítja.

  • A fonal tanít szőni, fonni.
  • Poéta nascitur.

  • Ha nem vagy máris jógi, úgy soha azzá nem válhatsz.
                                                          /Mohán Sing/
  • Az ínség szerepe az ÚT megtalálásában. 
                                                         /Gurdjieff/

  • Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb. 
                                                        /Tao te king 71. vers



A pseudoegzisztencia mint világjelenség

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

 

A Patmosz két kötetében olvashatunk az elhazudott életről.
Egy pillanatra időzzünk el ennél a kopár, terméketlen szikla szigetnél az Égei tenger kisázsiai partjainál, ahová  Domitianus császár János evangélistát száműzte. Ma is őrzik a barlangot, és föléje emelték az Apokalypsis nevű kolostort. Itt írta meg az evangélista a Jelenések Könyvét, itt tesz tanúbizonyságot arról, hogy Jézus Isten fia.
Az ÚT, IGAZSÁG, ÉLET, vagyis az életszentségben való létezés, amelyen minden személy létezése nyugszik. Szemben a korrupt élet léthazugságaival, amelyet Hamvas pseudoegzisztenciának nevez.  
Mint látjuk, minden korban a fő kérdés: „a lélek az örökléten lemérve miként legyen igaz.”
Vissza - visszatérő gondolat a Patmoszban a pseudoegzisztencia, mint világtény, mint démoni métely, amelyben egyik hazugság szüli a másikat, mígnem állandósul  a hamisban és a lényegtelenben való tévelygés veszi kezdetét. Ez olykor az igazságon való bosszúhadjárattá alakul.
A nyelv is korrumpálódik ebben a folyamatban, hiszen a valóságot látni és megnevezni csak az igaz ember képes.
A normalitásról való tudást a boddhiszattva tartja ébren. A boddhiszattva az eredendő isten hasonlóságot az egész életben helyre akarja állítani. Élete a biológiai határokon és a múlandó időn  túlemelt élet és szolgálat. Visszajön a Földre, de a létrontásban nem vesz részt. Azáltal, hogy kimarad a világőrületből, vagyis nem erősíti azt, fékezi.
Írói hitvallás tekintetében: - szemben a bértollnokokkal -, nem szabad szakadéknak lenni aközött, amit ír és amit él az ember. Igaz életet kell élni, hogy az igazság sugárzóvá válhasson benne.

 

„Nem sikerült, hogy olyan legyek, mint Csuang ce  görcsös  fűzfája, amit senki nem tud felhasználni semmire.”

 

Hommage


Sava Babic /1934-2013./ szerb írónak, műfordítónak

Aki emlékfát ültetett Hamvas Bélának Balatonfüreden a Tagore sétányon.

Hamvas Béla műveinek szerb fordítója.

A szabadkai bölcsészettudományi kar magyar irodalmi tanszékén tanított 1998-ig, amíg a kormány a tanszéket meg  nem szüntette.

A Magyarországon szervezett Hamvas konferenciák résztvevője volt.

Szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét. 

 

 

       

Bika

    Rák
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttetások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére