Április:
Elementaritás

 

Az elemek a létezés szent energiái. Ezek megtapasztalása a szentségekkel való kapcsolatba kerülést jelentik, amely által megszentelődünk.
A tibeti kultúra bön hagyományának az elemek ismerete a legfontosabb alapot jelenti.
Minden a fényből lett.
A fény maga a Teremtő, a rezgés és áramlás, a testetlen ritmus, az élet lélegzete.
A tűz, a levegő, a víz és a föld mind az eredendő fény különféle változatai, és azzá képesek visszafinomodni. Beleértvén az emberi testet is, amely a tudás, a felismerés, a szeretet, a spirituális élmények révén finomodik folytonosságban, ama láthatatlan kódba sűrítvén élményeinket, tapasztalatainkat, amelyek  halálunk pillanatában mintegy kiszállnak testünkből, magasabb dimenzióba emelkedvén.
Az elemek megértése tehát a legfontosabb kulcs a spirituális gyakorlatokhoz, mivelhogy a földi életünkben a valóságra különféle rétegek rakódnak, amelyek elzárnak és elidegenítnek bennünket. Valódi természetünket és a természetességet őrzik, amelyekre a művi és virtuális világban nagy szükségünk van. Bár az elemek folytonos kölcsönhatásban vannak egymással és egymásba folyton átalakulnak, egyensúlyi állapotuk a nyugalom, a harmónia, a tökéletesség, amelyet Kelet Buddha természetnek nevez. A nyugalom erejét a viselkedésben is megtapasztalhatjuk, szemben az indulatok, érzelmek és elvakultságok elsodró természetével. A nyugati kultúra is foglalkozik az elemek kérdésével. A karakterológiában a temperamentum éppen az elemek keveredéseit fejezi ki. Ezek a temperamentumok a szangvinikus, a flegmatikus, a kolerikus és melankolikus keveredései. Az asztrológia is foglalkozik az elemekkel. Mindenekelőtt a Nap helyzete jelöli a elementaritásunkat aszerint, hogy tüzes, vizes, levegő vagy fold elemű jelben van-e.
Az is köztudott, hogy mindenkinek van lételeme:

  • Ez lehet olyan, mint halnak a víz,
  • Vagy lobogó lelkesedés, mint a tűz.
  • Magasba emelkedés képzeletben, vágyakozásban,
  • Vagy röghöz kötöttség, ragaszkodás a biztonsághoz, a megfoghatósághoz, a tapasztalatokhoz, a konkrétsághoz.
  • A költőnek a szavak, a festőnek a színek és formák, az írónak az írás, a táncosnak a gesztus, a  mozdulat, zenésznek a hang a lételeme.
  • A gyermeknek a játék, és így tovább.

A  MER – KA –BA  az ember fény természete.
Az első hét tibeti király története szerint ők a fénytestük megvalósulásai voltak, ennek következtében fizikai testük hátrahagyása nélkül haltak meg. Vagyis spirituális beteljesedésben éltek.
Más terminus szivárvány testnek mondja azt a lényegiségbe való beolvadást, amely az elemi tiszta fény maga, vagyis nem kötődik az anyag és energia, vagyis az élet és halál kettősségéhez.
Az elemek szabják meg tapasztalásainkat, érzelmeinket, személyiségünk fejlődését, megismerési módjainkat. Mindezekbe beletartoznak olyan elvontabb képességek is, mint az intuíció. a megérzések, a látomások, az inspiráció, imagináció.
Az elemek kapcsolatban állnak osztályrészünkkel, vagyis azzal, hogy a társadalom hierarchikus szerveződésében milyen helyet foglalunk el. Lépjünk túl az indiai kasztrendszerhez fűződő negatív viszonyuláson, és lássuk be, hogy a letelepedni képtelen, alkalmi munkából tengődő sudra, valamint a szellemiséggel átitatott bráhmin közötti íven valóban kirajzolódik valamiféle minőségi eltérés a munka, az attitűdök, a viselkedés, az igényesség, az életvitel, az etikai magatartás vonatkozásában.
Ez a minőségi differenciáltság az elemekkel is analógiába hozható. Nem véletlen, hogy a proletár diktatúrát  fémcsizmával, kohóval, sarlóval, kalapáccsal, vörös csillaggal jelképezik. Míg a vallási jelképek elvontabb metaforák, például kereszt, félhold. Az osztályrészben kirajzolódik, hogy saját munkánkból élünk-e, vagy másokat dogoztatunk, saját pénzünk-e az anyagi forrásunk, vagy mások pénzéből próbálunk lavírozni, hogy jólétünk anyagi vagy szellemi javakra korlátozódik-e. Az osztályrészbe a történelmi vonulat is beletartozik, hogy háborús, vagy békeidőben jöttünk-e a világra. Az is meghatározó, hogy vidéken, vagy városban növünk-e fel. A vidéki élet ugyanis több lehetőséget kínál az elementáris tapasztalatokra, mint például természetes vízben, folyóban , tóban  úszás, fáramászás, lovaglás, gyümölcs evése fáról, taposott mezsgyéken való járás és sorolhatnánk tovább. Ezzel szemben a tősgyökeres városi  nevelkedés ennél sokkal kilúgozottabb, mesterségesebb, élettelenebb. Annak idején Munkácsy Mihálynak  asztalos legény korában az örvényes Maroson kellett a bútorokat tutajon szállítania. Angyal Bandi, a betyár, akit később megfestett, valóságosan megtapasztalta a Hortobágy -25 fokos hidegét. Petőfi végig gyalogolta az országot. A mai városi emberek edzőtermeken futószalagokon és terem kerékpáron mérik a pulzusukat és teljesítményeiket.
Az igazi magabiztosság több tényező egyensúlyából adódik:

  • Rendelkezünk-e elegendő térrel.
  • Jól érezzük-e magunkat a bőrünkben
  • Megtaláltuk-e gravitációs pontunkat a földön és önmagunkban
  • Rendelkezünk-e kellő kreativitással, rugalmassággal.
  • Lelki feltételei is vannak, mint a türelem, a nagylelkűség, a jóindulat, az együttérzés, az örömkészség, és mindenek előtt és felett a szeretet.
  • Semmiképpen sem az indulatosság, harag, szomorúság, kedvetlenség, szétszórtság, nyugtalanság.

Nagyon kifinomult megfigyelő képesség szükséges ahhoz, hogy végére tudjunk járni, miként alakul ki az elemek egyensúlytalanságából a félelem, az aggodalom, a tompaság, az érdektelenség, a kreativitás hiánya. Szélsőséges esetekben ezek a depresszív állapotok valóságos lélekvesztésnek mondhatók.
A természeten az elementaritást az óceán hullámzása, a vulkán tüze, a  és magas hegytetők tiszta levegője, az érintetlen föld és az egész levegőég adja.
Az emberi testben a szervek kapcsolatban állnak az elemekkel:

  • a földelem szerve a lép,
  • a vízé a vesék,
  • a tűzé a máj,
  • a levegőé a tüdők,
  • a téré a szív, a tudatosság.

Az ember lételeme az elementáris érdeklődésben, az életérzésben, az örömben, a kedélyben, a tevékenységben mutatkozik meg, ami leköti és betölti. Valamiféle végtelenség és betöltöttség élményben
De tudnunk kell, hogy itt a földön a samsárába csöppenünk, és a samsára, mint káprázat, sok probléma szülője. De ha mindig vissza tudunk térni elementáris természetünkhöz, nem idegenedünk el magunktól, és nem válunk a létrontás részeseivé.
Mert az elemekről való tudás égi eredetű.
Ezen túlmenően az elemek energiák, amelyek a test, a lélek és a szellem szintjén működnek.

Május:
Atombomba

   

Míg egyfelől azt mondjuk, hogy minden ember hihetetlen érték, talentummal megáldva, lelkében élményekkel, érzésekkel, tudással,  hittel, másfelől nem állíthatjuk biztonsággal, hogy a kannibalizmust az emberiség abba tudta volna hagyni. 
Mert vajon nem a vérszomjas vadember modern változata a kilúgozott és hasadt lelkű „tudós”, aki egy drága laboratóriumban tömegpusztító fegyvereket agyal ki? Atom-, vegyi- és biológiai fegyvereket gyárt? „Űrfegyverkezést” tűz zászlajára és hidegháborúba kényszeríti az emberiséget? És mindezt hidegvérű felelőtlenséggel, sőt, magát magasrendű tudósnak tartván.
Amióta 1930-ban a Plútót felfedezték, az Alvilág eme ura, az önön porából megelevenedő főnix otthagyja nyomát lépten nyomon az életünkben. Legyen szó Röntgenről, televízióról, Hirosimáról, vagy a „békés” felhasználást követő atomerőművek katasztrófáiról. De szólhatunk az urán csempészetről, vagy azokról a terápiákról, amelyek az ép sejteket is veszélyeztetik a ráksejt környezetében.
A múlt század óta már nem a tengeren nagyhatalom egy-egy ország, hanem atom nagyhatalmakról beszélünk, fegyverkezési hajszáról, fegyvercsempészetről, amely az egyiptomi sírrabláshoz hasonlítható virágzó iparág lett, valamint tudományos, technikai hadviselésről.
Az is kirajzolódik, hogy ugyan Amerika térdre kényszerítette a hajdanvolt SZU-t a fegyverkezési hajszában, de maga elvérezni látszik a túlméretezett hadi kiadásokban és fölösleges háborúkat vívott Vietnámmal, Afganisztánnal, Irakkal. Valamint a „demokrácia” ideológiával, amely már nem képes leplezni az olaj és egyéb kincsek megkaparintásának hadműveleteit. Leszerelési hajszáról is lehet hallani, de úgy tűnik, ez nehezebb ügy, mint azok létrehozása volt.
Lassan - lassan  tudatosodik, hogy ilyen mértékű fegyver arzenál felhalmozása az egész emberiség és a Föld létét is veszélyezteti
Felmerül a kérdés:

  • Valóban erre kellene fordítani az emberi intelligenciát, alkotóerőt?
  • Nem értelmetlen energia fecsérlés egy olyan hadviselés, amelynek nyertese nem is lehet?
  • Hogyan és miből alakul ki ez a mesterségesen felcsiholt hatalmi igény?
  • Milyen ideológia nyugtathatja meg a lelkiismeretet, ha egyáltalán lelkes lényeknek gondolhatók a pusztításra szakosodott emberek?
  • Hogyan érezhetik magukat feljogosítva efféle tettekre?.

Egyenlőre a zöldek ádáz, kicsit talán naivnak is mondható fanatizmusa nem képes megállítani ezt a fanatikus őrületet.
Az etikai debilitás és a gőg beton bunkere védi ezeket a kutatókat, akik ennyire képesek elhatárolódni az élet szentségétől.
Persze hozhatunk példát megdöbbentő szerénységű tudósokra is:

  • Albert Schweitzer etikája az élet előtti alázatban fogalmazódik meg.
  • Szentgyörgyi Albert a kutatást egyenesen művészi tevékenységnek  tartotta.
  • Heisenberg  azt vallotta, hogy a mérések ugyan adatokat adnak, de hogy azokból összeálljon valami, ahhoz intuíció kell, ihletett állapot.
  • G. Galilei kutatási stílusát a fegyelmezett egyszerűség jellemzi. Mindig a legegyszerűbbel kezdte: hogyan folyik a víz, vagy hogyan esik le a golyó?

Ne akarjuk megrajzolni a 20. század emberképét, mert az nagyon korcs lenne. Az extraverzió túlságosan eltávolította saját igazi lényétől. Az ősi időkben az emberek többet tudhattak magáról az emberről, a létezés csodálata miatt, a megkérdőjelezhetetlen istenhit miatt, még ha azt nem is így nevezték. A  biológiai létén túlmutató erkölcsi érték automatikusan kell, hogy működjék az egyének és a közösség  életében.

Pszichológiailag a bomba a robbanóereje okán a tárgyát és medrét nem találó türelmetlen, belső feszültség, agresszió, destrukció és önpusztító őrület. A teljes megsemmisülési vágy kisördöge hozza létre és működteti, háttérben a hatalmas, elnyomott, elfojtott életvággyal. Félelmekkel övezett komplexusa ez a tudattalan lélek mélyének, sok öngyűlölettel keveredvén.

Nem szabad elveszítenünk a teremtett világ nagyszerűsége iránti csodálatunkat és tiszteletünket. Egy szem búza is maga az élet.
Soha ne vétsünk a MÉRTÉK ellen, amely a legfontosabb szabályozó erő az életben. Minden a mérték szerint működik.

 

Június:
Tér, mozgástér
 


„Sors, nyiss nekem tért,
hadd tehessek az emberiségért valamit!”

/Petőfi Sándor/

 

Kétféle neurózis is társul a térélményhez a két végleten:

- a klausztrofóbia a szűk térben, a bezártságban, például liftben jelentkező
fojtogató élmény,
- az agorafóbia a nagy tereken fellépő, tágulástól, széteséstől való félelem formájában kínozza a lelket.

Van akinek számára  a lépcsőn való le- vagy felmenetel akadályozott. Ezek  analógiában vannak a múlttól és jövőtől való elzárkózással is. Sokan azért utasítják el az asztrológiát, mert jóstudománynak vélik és úgymond nem akarják tudni a jövőjüket.
A világegyetem terét külső és végtelen térnek gondoljuk. A test belső terei lehatároltabbak, bennük az életerő, és nedvek keringése is meghatározott pályákhoz kötött. Sajátságos értelmezést ad a rákbetegségnek a mennyiségi burjánzás, mint térszűkítő folyamat. Olyan mennyiségi szaporulatról van szó a ráksejt esetében, amely a minőségbe való átlépést, az egészbe való integrálódást nem teszi meg, inkább maga is elpusztul, elpusztítván közvetlen környezetét is a meddő terebélyben. A strukturálódás, a beilleszkedés, a formanyerés  ugyanis szükségszerű „áldozattal”, nyirbálódással, változással jár, amely a primitívségnek nem kenyere. Minden fejlődés is ezt jelképezi: ahhoz, hogy a magból a növény kikelhessen, a magnak mintegy fel kell áldoznia magát, a maghéjnak meg kell repednie, hogy a csíra kibújhasson belőle.
Az emberi élet is az anyaméh belső teréből indul, majd egyre tágabb mozgásteret vesz birtokba  a pólya, a bölcső, a rácsos ágy, a szoba, majd az utca, város, országok és egyéb területeken át. Fokozatosan véve birtokba az egyre táguló dimenziókat.  
Ki tudja, érdemes-e bajlódni bármiféle meghatározással a tér vonatkozásában, amelynek talán a legfontosabb lényegi eleme a végtelenség. Vajon egy definíció képes lehet-e megbirkózni a határtalan határok közé szorításának kívánalmaival?
Egyik ilyen különös figyelemre igényt tartó törekvés e sorok írója számára a tibeti bön, amely a teret egyszerűen 5. dimenzióként kezeli a föld, a víz, a levegő és a tűz mellett. A nyugati logika elkülöníti a teret a benne működő elemektől. A tibeti gondolkozás mód ezt úgy látja, hogy mivel minden a térből tűnik elő, a térben működik és oda olvad vissza, ezáltal magát a teret is elementárisan megnyilvánuló valóságként értelmezi. Hasonlatos ez a tartalom és forma egységéhez, hiszen az elemek is a tér erővonalain öltenek formát. Márpedig az elsődleges létező a FÉNY. Ennek ritmusán és hullámán játszódnak le a folyamatok.
A lélekben is ilyen formán válnak tudatossá a tapasztalatok, a tartalmak.

A tér a jelenléttel is kapcsolatban áll:

- jelen lenni egy helyzetben vagy időpillanatban, a gravitációs pontunk és az elégséges kapaszkodóink együttesét jelentik, feltételezik.
- Jelen lenni a jelenben az egyszerre végtelenség és betöltöttség.

Vessünk egy pillantást arra is, miként kapcsolódik a kommunikáció a térhez. Ne korlátozzuk a kommunikációt az emberi beszédre, amely ma már a vezeték nélküli „csatornákon” keresztül igen messzire képes eljutni. Az információ/energia/anyag hármasságában vizsgálva azt kell mondanunk:

  • Az információban a teremtő erőt, a megfoghatatlanságot kell látnunk.
  • Az energia  a mozgásában észlelhető.
  • Az anyag pedig formát ölt, kristályosít, homokszemcséket hoz létre, fémeket az ércekben.

Nos a kommunikációban zajló energiacsere és energia átalakulás ezekben a jellegzetességekben történik. A szó, mint sűrített anyag a speciális hangképzésen át jut egyik ember tudatából a másikba, ott megértést, felismerést, esetenként ellenérzéseket váltva ki. A közölt eszméket, gondolatokat „emészti” az ember a lelkében, miként a fizikai táplálékot is beépíti testébe. „Érteni” az odaér vagy érintés aktusával analóg .Ez a közös a kommunikációban, amely ha nem jön létre, úgy nevezett félreértés alakul ki, és szavunk pusztába kiáltott, kárba veszett energia marad.
A mindent átható prána a  tapasztalatokat és élményeket a megosztás révén emeli kommunikációvá, átadott és felfogott információvá, téren és időn át. Mindez az eredendő fényhez való visszajutás jegyében történik. A finom energiák vezetékei nem anyagiak, miként az akupunktúrában felismert meridiánok, is energia közlekedő rendszerek.
A bön a tér szentségéről szól. A tér határtalan, forma és formán túli, szín és színtelen, túl van a születésen és halálon. Alapja a másik négy elemnek. Benne jelenik meg, tartózkodik és olvad fel minden lény.
A tér soha nem rongálódhat meg.
Mindennek az alapja.
Nincs olyan hely, ahol a tér már eleve ne lenne jelen.
Fontos olykor tanulmányoznunk az égboltot, néznünk és látnunk.
Nem a felhőket, hanem az anyagtalan végtelenséget, a messzeséget.
A TERET.
Ez igen mély hatást gyakorolhat ránk.
Megtapasztalhatjuk az ürességet, a világosságot, a szabadságot. Mégpedig oly módon, hogy nem szabadok vagyunk, hanem magunk vagyunk a szabadság, az üres lényegiségben.

Mindez egybe olvad a belső térrel, tudatunkkal és a szív belső terével.
A szív központ a térrel és fénnyel kapcsolatos.

 

Július:
A víz: leszakadt fény
 

A fény egyetlen pontból kiinduló sugárzást a piramisok is őrzik. A sugárköpenyből kúp éppen úgy formálható, mint gúla. A piramisok ez utóbbit tették, így alapjuk nem kör, hanem négyzet. A négyzet a földet, az anyagot jelképezi. Ily módon a piramisok a csúcstól az alapig terjedő tágulásban a minőségből a mennyiségbe való fokozatos étmenetet is megrajzolják. Ez a kiterjedés, és a lényegben való kicsúcsosodás, mint metafora, belopta magát a társadalomról alkotott hierarchikus szerveződés megfogalmazásába: lent a tömeg, egyre feljebb pedig azok, akik az anyag nehézkedésein felülemelkedvén, keskenyebb sávokat alkotnak.
A fény útja a földig a 4 elemen keresztül vezet. A tűz, a levegő, a víz és a föld fokozatos sűrűsödést mutat. A föld az éltető és tápláló erejében mutat fény természetet. A víz fény mivolta a csillogásban és hullámzásban ismerhető fel markánsan. Hangja is van a víznek, a csepegéstől a zubogáson keresztül a tenger zúgásáig komoly muzsika rejlik a vizek hangjában. Ez a vissza légiesedés nemcsak a hangadásban érhető tetten, hanem a párolgásban, a ködképződésben, a felhőben, amikor mintegy kilép a H2O kötelékéből.
Minden úgy keletkezik a térben és időben, hogy „az egyből” leválik, lesüllyed, megsűrűsödik. Az elemek esetében a víz az elanyagiasodás első látható állomása. Víz nélkül nincs élet, ezért is származtatták sokáig az életet a vízből, az ősvízből. A testet öltés első foka az örökös változásban a víz. Míg egyfelől a mélységeket keresi  és tölti be, másfelől a sajátságos párolgásban, légiesedésben felfelé törekvést is kiolvashatunk, vissza az eredethez tendenciát. Ez a körforgás, mint idea, jelen van az emberek életében, a bolygók keringésében, a természet tavaszi megújulásában és téli álmában, a születés és halál váltakozásában. A körforgás révén a négy elem folytonosan egymásba alakul át, azaz teljes integráltságban vannak, ha csak egy is kimaradna közülük, a körforgás azonnal leállna.
A víz egyszerre fejezi ki a múlandóságot és az öröklétet a folytonos változás állandóságában.
Az asztrológiai három vízjel, a Rák, a Skorpió és a Halak, igen eltérő jellegzetességeket mutat, miközben a víz analógiáját hordozzák. Az analógia az ég jeleinek és a föld eseményeinek összefüggése, azonossága. A Rák vize leginkább az édesvíz, a tó, a tengerszem, esetleg a mocsár, az ingovány, a puha, csendes zöld víz. A kút is Rák jellegzetesség, a feneketlen mélységével, amely úgy elnyeli áldozatát, mint az örvény. A kiszáradt kutat a régi időkben tömlöcnek használták, amelyből nem volt menekvés. A Skorpió tüzes vize sistereg, forrongó, heves, maró, szenvedélyes. A Halaké az óceán végtelen, hűvös, örök kék vize, a kimeríthetetlen élővilággal, lesüllyedt kultúrákkal, elmerült hajókkal.
A beavatási szertartások egy része is a vízzel kapcsolatos. A keresztelés az alámerülés és a kiemelkedés rítusában – eredetileg a Jordán folyóban – a lélek megtisztulása, szellemi újjászületése.
Analógiák végtelen sorozatát vonultathatjuk fel a fényről leszakadt víz témájában

  • a TAO a víz szimbólumával fejezi ki az UTAT, mint örök áradást, amely medret váj magának a haladáshoz, amely a természetesen alakuló formavilágával hihetetlen alkalmazkodásokra képes.
  • Az idővel is azonos, „időfolyamnak” mondjuk ezt az analógiát.
  • A tudattalan jelképe is. Az elsüllyedt Atlantiszt a Rák precessziós kultúrperiódusához kötjük.
  • A pszichózis állapota is a tudattalan kiáradása, amikor megszűnik a téri és idői tájékozódás.
  • A Rák a memória tárunk. Hihetetlen felvevőképessége van, minden benyomás, élmény, tapasztalat kódolódik a lélek holografikus rendszerébe. A múlt igazi őrzője.
  • A történet is víz. Nemcsak szövődik, de irányítása , kikerekítése a történés szférából zajlik. Nemcsak az egyéni, a személyes életek, hanem az emberiség egész élete vonatkozásában.
  • A víz matriarchátusa, az asztrológiai mandala IV. háza az anyát, a reinkarnációs múltat, az anyaméhet, embriólétünk ősvizét őrzi. Az önzetlen anyai szeretet adományai szellemi természetűek, és olyan kiapadhatatlanok, mint a forrás, a kút, a bőségszaru. Ugyanakkor a legmélyebb ösztöntendencia is az anyasághoz fűződik, amelyet a racionális kontroll soha nem keresztezhet és múlhat felül. Az anya a magzatkihordás áldott állapotában  mélyen átitatódik természetfeletti és természetmélyi erőkkel, amelyek egy életen át étertesti védőburkok maradnak. Az anya ősképe minden ember lelkében a legerősebben hat. Még azokat az anyákat sem tagadják meg, akik elhagyják gyermekeiket. Hiszen azzal, hogy világra hozták, életet adtak, a megtörhetetlen erők továbbvitelében vállaltak részességet.

Messzi vitorla
Az emlékek tengerén
Anyám alakja.

Merítkezzünk meg a vízben, saját szellemiségünkben, s engedjük magunkba a fényt, amelyet a víz őriz magában.

 

Augusztus:
A hatalom
 

„Minden jólét az igaz tudástól függ.”  / Manu

A hatalom minden emberben működő pszichés és szociális energia. Csak az energia természetének a megértése nyújthat igaz tudást életünk eme kulcstényezőjéről. Hívjuk segítségül az etimológiát, és az angol power szó szinonimáit / antonimáit.
A power szó ige és névszó egy alakban.
Névszóként erőt, gépi erőt, erősséget, energiát, képességet, hatalmat, uralkodást, hatványt jelent.
Igeként a meghajt szó dinamikáját jelzi a hajtóerő, a hatás viselkedési jellemzőit.

  • Az 53 szinonimát könnyű kategorizálni:
  • 1. Az egyéni szférában pszichés képesség, kaliber, talentum, skill
  • 2. Az interakció szociális szférájában fölényt, dominanciát, autoritást, hegemóniát, presztízst jelöl. A szabályok, a kontrollok, a  kompetencia határok betartatását.
  • 3. Szervezeti és társadalmi szinten a leadership, a kormányzat, a hierarchia téri struktúrája.

Fontos látnunk, hogy bármilyen „külső” hatalommal való ütközetünk saját autoritásunk gyengeségére utal, amely önkifejeződésünk, önérvényesítésünk gátjaként akadályoz bennünket. Ezt jól megfigyelhetjük a gyerekség állapotában, ahogyan a szülői, tanári, főnöki tekintély belső ellenállást, gyűlöletet, dühöt vált ki, amelynek fő oka a saját tehetetlenségünk öngyűlölete. Mivel a hatalom kulcstényező szinte valamennyi emberi kapcsolatban, legyen az partneri, élettársi, családi, munkatársi, vagy intézmények közötti rendszerkapcsolat, jó, ha félretesszük a naiv és cinikus elképzeléseket, hiedelmeket, az ösztön és érdek felöli megközelítéseket, valamint a határozatok, döntések, jog által legitimált formákkal kapcsolatos ellenakcióinkat. Félre kell tennünk a statikus szemléletet is, amely megváltoztathatatlan kényszerűségeknek, levehetetlen tehernek, ránk nehezedő, szorongást és félelmet kiváltó megnyomorításnak tapasztalja meg a mások hatalmát, mivel energiát vizsgálunk, és ez nem adja titkát a statikus megmerevítésnek.
A Vízöntő korszak átmeneti kaotikus idejében, amikor rengeteg bénító kétséget és bizonytalanságot árasztó időket élünk, úgy kell végig gondolnunk a hatalmat, hogy az a saját hatalmunk felkeltését, azzal való élni tudásunkat segítse.
Az alávetettség szemszöge sem igazán jó kiindulópont. Akit elnyomtak a szülei, a testvérei, partnerének is pszichikai fölénye van vele szemben, kihasználja a főnöke, vagy periférikus helyre szorul egy diktatórikus politikai rendszerben, az könnyen megrekedhet az alulnézetben. Inspiratívabb, nagyobb horizontot kínáló látásmódra van szükség a hatalom kérdéskörének taglalásában, amelyek az egész közgondolkodás átformálódására képesek.
Rengeteg féle hatalomról beszélünk a mindennapi szóhasználatban: szellemi, gazdasági, politikai hatalomról, hatalom a nép, a párt, az osztály, a nemzet, egy-egy embercsoport, a tudás, a maffia, az állam, az egyház, az intézmények. Sok szó esik a hatalom birtoklásáról, bitorlóiról, akik visszaélnek azzal. Megfogható és megfoghatatlan szintjei vannak. Például a földtulajdon hatalma eltér a tőke érdekeltségtől.
Kötődik az erőszak témájához is, amely a javak preferenciális elosztásában és újra elosztásába mindig beleszól. Ez az erőszak lehet fizikai, lelki terror, megfélemlítés, kényszer, fenyegetés, és minden esetben  jogot, törvényt, igazsággal kapcsolatos normát sért. Ezt segíti a nyelv, az élő beszéd törvényeinek megszegését alkalmazó csel, csapda, rágalom, fondorlat, megtévesztő hazugságok alkalmazása, a közvélemény és közhangulat destruálása. 
A hatalom kapcsolatos az uralommal, amely annak intézményesítése, kifejlesztett belső szerkezete. A hatalom és uralom működésének a bürokrácia szerves része.
Azzal indítottunk, hogy a hatalom minden emberben működő pszichés és szociális energia. Nyomatékosítani szeretnénk, hogy még az aszimmetrikusnak tűnő, hierarchikus hatalmi struktúra is csak kölcsönhatásban vizsgálható. Vagyis a zsarnokok kiszolgáltatottsága – a megvásárolt embereknek – és a gyengék zsarnoksága egyaránt vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze.
A hatalmat akkor tudjuk igazán konvertálható értékké tenni életünkben, ha dinamikájában ragadjuk meg:
A hatalom ENERGIA, amely a szándékunk megvalósításának elindítója, szerepekkel ruház fel, megszabja a viselkedést, ezen keresztül sorsalakító tényezővé válik.
Évszázadok alatt egyéb fogalmi konnotációi szinte a felismerhetetlenségig  eltakarták az alapszót. A birtoklási vágy, a gátlástalanság, a kegyetlenség, a korrupció és más kifejezések el tudják fedni ezt az emberi haladást leginkább mozgató, magát a dinamizmust jelölő szót. Nyilvánvaló, hogy ebben a gyakorlatban nagy szerep jut a hatalommal való visszaélésnek is, amelyet – a kapcsolat kölcsönhatása folytán – mindenkor szolgalelkű bérencek és passzív eltűrők tesznek lehetővé.
Tudnunk kell azonban, hogy a gonoszoknak csak a gonoszok felett van hatalmuk. Minden bűn szövetkezetnek ez az alapja.

Remélem, elindul az Olvasóban a power hatványozódási folyamata, a többlet, a felfelé futó spirál mentén.  

 

Szeptember:
A jóga ösvény
 

Az ösvény magunk taposta gyalogút, sűrű növényzetben vágott csapás. Nincs kiépítve, járatlan marad utánunk is, mert benövi a bozót.
Amikor jóga ösvényről szólunk, a saját életútra gondolunk, a saját megoldásokra, az egyszeri és megismételhetetlen változatokra, amelyek éppen azáltal mondhatók „jógának”, hogy személyes tapasztalatok, belső motivációk és nem valamiféle külső utánzatok, követések. Jóllehet a mai spirituális iskolák hemzsegnek az előírásoktól, szabályoktól, amelyeket nem győznek áthágni a probandusok, ehelyütt a szabályok helyett a mindenütt, mindenben és minden pillanatban működő és fellelhető jógára fókuszálunk, mert nem az elvonulásokban látjuk az életvitel megtisztításának lehetőségét.
A Szűz  labil földjel, a munka, a karmikus tehertételek házának mondjuk, az anyagvilág mélypontjának. Ez nem értékítélet, hiszen minden jelben minden jelleg benne van, csak különféle arányban. Erre az arányra gondolunk, amikor a föld jellegben a megsűrűsödött fényre utalunk. A melankólia hajlam, a befelé fordulás, a precíz munkavégzés, kritikusi és önkritikai hajlam, a megbízható pontosság, a makulátlan tisztaság szeretete markánsan kirajzolódik ebben a jegyben,
A számszára nagy tehertételeit és az azoktól való megszabadulás lehetőségét a Buddha legenda szépen leírja:
- A herceg, akit neveltetése során igyekeztek minden tragikus és szomorú élménytől távol tartani, egy kikocsizás alkalmával meglátott egy beteget, egy öreget, egy koldust és egy haldoklót. Igen mélyen érintette őt ez a látvány, mert azonnal rájött, hogy ő is lehet beteg, szegény, ő is meg fog öregedni és meg fog halni.
Ezen inspiráló élmények következménye volt a nemes négy igazság és a nemes nyolcrétű ösvény megfogalmazása, amely tanainak foglalata. Hosszú aszkézis után egy mangófa alatt megvilágosodott, „felébredt” a létforgatag káprázatából.
Visszatérve a karmikus tehertételekre és a hozzájuk fűződő jóga ösvényekre, a paradox elemekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyeket lépten nyomon tapasztalhatunk az igazságtalanságokban. Sokszor látható, hogy megfeszített erő sem hoz gyümölcsöt, és sokan érdem nélkül élvezhetnek kiváltságokat. Ennek átlátásához kell a metafizikai nézőpont, amely jelen vizsgálódásunkban a jóga
A munka mind a természetben, mind a szellemi életben szakadatlanul folyik. Az állatvilágban is jelen van: a hangyák, a méhek, a sáskák, a pókok folytonosságban szorgoskodnak, a madarak fészket raknak, a kicsinyeiket felnevelik. Az emberi munka komoly nyomot hagy a világ arculatán. A földművelés, a hajózás, a városépítés, az útépítés kíséri az emberi tevékenységek nyomait. Értéke, fontossága, kínjai és megváltó hatása túlszárnyalja az egyes ember személyes életét és hatókörét, hiszen minden munka alapvetően és eredendően a közösségben és a közösségért is történik. Kínjai sokrétűek. Fáradságosak testi, lelki és szellemi értelemben, igénybe veszik és el is használják az ember erejét, gyakran meddőnek bizonyulnak erőfeszítéseink. Rengeteg önkény, erőszak, igazságtalanság és kapzsiság szülője. A politikai gyakorlat ismeri a kényszermunkát, a munkatáborokat, a testi fenyítéseket is megengedi. Az pari forradalom idején gyermekeket dolgoztattak látástól vakulásig éhbérért, ez alig különbözött a rabszolgák megbélyegzésétől  vagy a gályarabok sanyarú sorsától. Rengeteg munkaártalom sújthatja szervezetünket: fertőzések, elszakadás a természettől, örömtelen igavonás, megkérgesedett kéz, görbült hát, túlfeszített idegek a főbb mutatói ezeknek a velejáróknak. Komoly háttér gondolat az édenkerti átok, amely arra kárhoztat bennünket, hogy „arcunk verítékével keressük kenyerünket.”
A betegség is mély kérdéseket vet fel a minden idők emberének. A régebbi időkben a rossz szellemek ártó hatásának tulajdonították a betegségeket és gyógyításuk is ezen szellemek, kiűzésének mágikus praktikája volt. De akár megszállottságnak, akár istenverésnek, akár saját tévelygésünk következményének gondoljuk a betegségeket, túl messzire nem jutunk azok kezelése tárgyában. Makacs, gyógyulni nem tudás esetében mindig felmerül az úgynevezett bűnhődés szükséglet, anélkül, hogy az aktuális életében a vétekre  fény derülhetne. A veleszületett, az örökletes betegségek, a korai gyerekhalálok, vagy kisgyermek korban elszenvedett betegségek, például a járványok, a gyermekbénulás még kevésbé tartalmazhat személyes vétkeket, amelyeknek a betegség úgymond büntetése lehetne. Azt is látnunk kell, hogy tisztult szellemű, nagy alkotókat sem kerülnek a kórnyavalyák. Gondoljunk Dosztojevszkij epilepsziájára, Beethoven süketségére, Homérosz vakságára. Azt kell látnunk, hogy bár a betegségeknek sokszor van nagyon pozitív sorsfordító következménye, ezzel együtt komoly próbatétel mind az érintett, mind a környezet számára. Az évszázadok során különvált a papi, az orvosi és a pszichológiai gyógyítás, a mai időkben a holisztikus és pszichoszomatikus szemlélet igyekszik azokat újból egyesíteni.
A szegénység nemcsak gazdasági, társadalmi állapot, hanem lelki magatartás is. Összefonódik a szánalmassággal, olykor megvetésre méltó helyzettel. Súlyos teher, amely a botrány és lelki eszmény vegyítékével terhelődik, felelősséget róva a gazdagokra. Hiszen sok szegénység épen a gazdagok kapzsiságának, kereskedelmi csalásainak, földek és ingatlanok harácsolásának, a hatalommal való visszaélésnek, a gyengék leigázásának és kihasználásának a következménye. Beállt a világon már régóta a kiegyensúlyozatlan állapot: a minél kevesebb gazdag ember, szemben a minél több szegény ember táborával. A modern világ sem akar / tud / képes a szegénység béklyóján változtatni.
Az öregség az élet velejárója. Fiatalon nehéz megélni a kortól és szenvedésektől elgyötört, elgyengült, alig vonszolható tehernek tűnő állapotot. Sok öreg hajtogatja, hogy kívánja a halált, miközben az életvágy nem engedi elmenni. Csakúgy, mint az úgynevezett „halálfélelem” az esetek nagy részében az élet tehertételeitől, kudarcaitól való félelem. Meg is romolhat az öregek személyisége, botrányos, kőkemény, hajlíthatatlan igazságtalanságokat és zsarnoki nyűgöt jelenthetnek környezetük számára. Másrészt viszont  ők a bölcsesség, a tapasztalati gazdagság, a termékeny idő, a tekintély megszemélyesítői, akik a hagyományt őrzik és átadják. A Vének Tanácsa mindig is fellelhető a történelemben a fontos döntéseknél, fontos intő jel lehet, amelyet jobb megfogadni. Ily módon az öregség az örökkévalósághoz is kötődik, a romolhatatlan szellemi értékek képviselete okán.
A halál a sorsunk. Titokzatos, fenséges, borzalmas, tragikus, szenvedéstől megváltó váratlan vagy alig várt, kikerülhetetlen. Nem kellene életünkkel ellenséges tendenciaként megélnünk és felettünk való  hatalom gyakorlásnak sem kellene gondolnunk. Megszemélyesíthetjük öldöklő angyalnak, vagy kaszás csontváznak, nehéz természeti jelenségnek kezelnünk, mivel valamiféle nemlétet sugall. Legalábbis az, aminek korábban megéltük magunkat, eltűnik a halálban. Elérhetetlen messzeség, tátongó lyuk, félelmetes űr, feneketlen mélység, megrendítő  hallgatás, mozdulatlanság, elveszettség, sötétség, kihunyt  fény, feledés, megsemmisülés, visszafordíthatatlanság, ahonnan nincs visszatérés.
Paradoxon az igazak halálának termékenysége, amelyen keresztül az üdvösség titokzatos rendje megnyilvánul. Miközben az istentelenek a bűnnel és halállal kötnek egyezséget. Kétezer év óta még mindig sokaknak nem világos, hogy Krisztus a halálával diadalmaskodott a halálon.
Mert az ÁLDOZAT sok embertől idegen, akik ego börtönben élnek. Pedig az egyén és közösség létének ritmusát az áldozat jógája szabályozza.
A józan Szűzhöz kapcsoltuk a jóga praxist, amely maga a zabla, a kötőfék, amely gátat vet az indulatoknak, mederbe szoríthatja a szenvedélyeket, formát ad az anyagnak és energiának a tevékenység által, komolysággal szabályozza a magatartást.
A visszafogott Szűz képes felismerni, hogy a teremtett dolgok minden formája, a színek, a számok, a hangok, a szavak, a folyamatok, a gondolatok, az ellentétek,   és sorolhatnánk a végtelenségig, jóga gyakorlatok. És a jóga gyakorlatok, mint szent praxis, megszabadíthatja az embert a kényszerű újraszületések körforgásából. Mivel a teremtett lények mindegyike maga taposta jóga ösvényen gyalogol a munkában, a betegségben, a szegénységben, az öregségben  egészen a haláláig.

 

Október:
A mérték
 

A Mérleg az egyetlen tárgy a zodiákus emberi és állat jelei sorában. Egy fontos határvonalon helyezkedik el, az olyan ellentéteket összekötő vonal közepén, mint a sötét/világos, éjszaka/nappal, élet/halál, és ahol az átfordulások létrejönnek.
Igen nehéz megrajzolni a kardinális levegő elemű jel karakterét, /”vésetét”/, hiszen maga a levegő láthatatlan. Jelenléte a lélegzet, közege a lélek, vagyis maga az élet. A Mérleg lényege nem kézzelfogható, nem látható, absztrakt, elvonatkoztatott lebegés, amely a két serpenyőt kiegyenlíteni igyekszik. Míg a többi jelhez emberi és állat történés, esemény, cselekvés kapcsolható, itt csupán a napnyugtát, az őszpontot, halálpontot megjelenítő szimbólumról van szó Jelentése ezáltal elsősorban az akció, a kapcsolódás, az ellentétek játéka, a harmónia és az egyensúly megteremtése körül forog.
Mint a horoszkóp VII. háza, a külvilághoz való kötődést fejezi ki a házasságon, munkatársi kapcsolatokon, peres ügyeken keresztül. A társadalmi értékrendek kialakításában elsődleges szerep jut a Mérlegnek. Ebben a folyamatban a folytonos mérlegelés, összehasonlítás és értékelés, és igen fejlett igazságérzet a döntő momentum. Emelkedettsége folytán könnyen kibillent másokat a nézőpontjukból. Emelkedettsége abból fakad, hogy nem vezetik vak szenvedélyek.
Igen nyitott jel. Képes méltányolni a sajátjától eltérő nézőpontokat, és igen nagy ellentéteket, végleteket képes átlátni, analógiába hozni.
Nem mélységekre törekszik, hanem kiegyenlítésre. Lényege a ritmus, a rezgés, az áramlás, a körforgás. Ezek teszik a „minden mozog” /pantha rhei/ kifejezőjévé.
A mozgás egyetemes természettörvény, amelynek hatása alól senki és semmi nem vonhatja ki magát, amelynek érvényessége egyetemes jellegű.
Minden mozog, de a változás valójában csak látszat, mivel csupán a formák változnak, és a mélyben az állandóság van. Ez az állandóság a MÉRTÉK.
Mert a mérték, amely a világot és jelenségeit folytonos mozgásban tartja, az állandó, és azt a különböző kultúrák    más és más szavakkal fejezik ki. Hérakleitosz logosznak, a buddhizmus dharmának, a kínaiak taónak, zennek nevezik azt, amit a mérleg a méréssel működtet, jelenít meg. Robert Meyer az energia szemszögéből fogalmazta meg az állandóság és változás kapcsolatát az energia megmaradása törvényében: az energia nem vész el, csak átalakul. Lappangó erők olykor előtörnek, máskor lecsillapodnak, elraktározódnak a sűrűsödés és tágulás folyamatában.
A mozgás elválaszthatatlan az  energiától, a formától, a mértéktől, és mindig térben és időben zajlik.
A mérték a lényege a versnek, a zenének, a táncnak, a szónak. A ritmus az idő mértéke, a forma a términőség egzakt jelkép rendszere. A görögök a geometriából az egész világegyetemet megértették.
A mai információ zuhatag javarészt mennyiségi ismerethalmazt jelent. Ám a mennyiségből mérték szerint kell átlépnünk a minőségbe, hogy igazi megismeréshez jussunk. A megismerés maga is pantha rhei: a folyamat, amely odavisz, éppen olyan lényeges, mint a célja, a teljesítménye. Az élő folyamatról leszakadt gondolkodás hasadásokat idézett elő a lélekben és a kultúrában is. Ezekből születnek az –izmusok, például a racionalizmus.
A racionális és irracionális megismerés nem vagylagos, hanem is/is kérdése. A kettő mértéke dönti el, hogy a megismerés igaz-e, jó-e, helyes-e, vagy torz, hiányos, elhibázott.

A mérték dönti el.
- A mérték, amelynek nincs ellenhatása.
- A mérték, amely centrum a szakrális és a profán között.
- A mérték, amely egység a sokféleségben és sokféleség az egységben.

 

November:
Az időjárás és a lelki élet
 

A „időjárás” telitalálat szó abban a vonatkozásban, hogy a történés szféráját célozza, a mozgást, amelyet nem mi irányítunk, a szemünk láttára zajló eseményeket. A meteorológia szótárában remek kifejezések vannak: csapadékzóna, anticiklon, magas légköri nyomás, keleti / nyugati áramlás
és így tovább. Törekszik az előre bejósolhatóságra, a csillagászattal karöltve, amely le tudja írni az üstökösök pályáját is, például a Hallay. De a meteorhullást, ennek becsapódását, a  cunamit, a földrengést, olykor a vulkán kitörést nem sikerül előre jelezni.
Az időjárás megváltoztatni akarása sem hunyt ki teljesen az emberi lelkekből, törekvésekből. Esőcsinálók, vagy a felhőket száműzni akarók mindig fel- felbukkannak.  De vajon arra gondolnak-e az ilyen szándékú emberek, hogy a természetesség száműzésével soha sem fogják megtudni, miként alakult volna magától az időjárás.
Hihetetlen komplexitás teszi bejósolhatatlanná, rengeteg ismeretlen tényezővel.
De miért is kellene megváltoztatni?

Az időjárás a lelki élettel analóg.
Szerencsére sok ember van, aki nem akarja előre tudni a jövőjét, azt, hogy mi fog történni vele és mikor fog meghalni. Volt asztrológus, aki halál horoszkópokra specializálta magát. Sikerességi statisztikája nem ismert.
A lelki életet alakító energiák sokféle alakot ölthetnek, sokféle rezgés frekvencián működnek. Ha a csakrák függőleges ívén akarjuk elhelyezni ezeket, akkor az ösztöntendenciáktól a spirituális integrációig terjedő íven rajzolnak pályát. Az első csakra indulat világától, az ön- és fajfenntartás ösztönétől, a védekező és támadó impulzuson át az ismeretlen szándékok indítékától a hetedik csakráig kifinomultságáig rengeteg verzió van. Amikor valakiről azt akarjuk megállapítani, hogy jó, vagy rossz szándékok vezérlik-e, akkor az első csakra felségterületén evezünk.
Az „átkosban” volt egy olyan kategória a lakhatási jogcím megadására, illetve elvételére, hogy jóhiszemű, de jogcím nélküli lakos. Ha jóhiszeműség létezik, kell lennie rosszhiszeműségnek is. Van is. Ilyen például a negatív elvárás, az önmagát beteljesítő jóslat, a „tudtam előre” magatartás, amelyről nehéz eldönteni, hogy elkerülhető lett volna-e, és valamiféle önbüntetés van-e a  háttérben, vagy valóban feltartóztathatatlan esettel  állunk szemben. Mert bűnhődés szükséglet is munkál az emberi lélekben. Amikor a tettesek visszamennek a bűntényük színhelyére, az izgalom, amely korábban a bűn elkövetésére sarkallta őket, most a titok kipattanásával fenyeget. Mivel a titok a víz alá nyomott labdaként viselkedik. Ha nem is mély a megbánás a bűnöző lelkében, vagy javulási szándék sem bujkál benne, előbb vagy utóbb lebukik az elvétés kapcsán. Mint Kékszakáll, aki egy idő után nem retúrjegyet vett, mivel a feleségeket elégette a kazánban, és a jegy fölösleges pénzkidobás lett volna. Ám a jegyárus felfigyelt erre a botlásra. Az ilyen, tudattalanunkból jövő impulzusokat nevezi az irodalom bűnhődés szükségletnek.
A szélsőségek tekintetében is egyenlőség jelet tehetünk az időjárás és a lelki élet közé. Ha néhány napig hétágra süt a nap, biztos, hogy ezt szénfekete felhősödés és szakadatlan zuhogás követi. A trópusokon is lezuhan a hőmérséklet estére, a nappali forróság után. A lélek viharzásai is hasonlóak. Nemrég mesélte egy kismama, hogy családja szeretetteljes humorral figyelte féktelen étvágyát. Nevettek is a tempóján, ő is. De egy perc múlva hatalmas sírás tört rá, pedig nem érezte, hogy valaki megbántotta volna. Ezt a síró / nevető katarzist a színházi hatásból is jól ismerjük.

Akarva, akaratlanul is beleszólunk az időjárás alakulásába, például az  építkezéssekkel, amelyek nemcsak a táj arculatát változtatják meg, de a napsütés, a széljárás, a víz elvezetődés is markánsan megváltozik az épületekés utak alatt.
Nevelődésünk sincs a véletlenre bízva. Ruhákban járunk, aminek következtében bőrünk egészen másképpen lélegzik, mint a tengerparton született emberek bőre, akik félmeztelen flangálnak naphosszat a parton. Cipőkben járunk, amely a rugalmas, gördülő járást igencsak átformálja. A fáramászás, a gyümölcsevés a fáról, a folyóban úszás a városi ember életéből szinte  teljesen kimarad. A városi házak tenyérnyi kertjében a labda nem tud elgurulni. A városi házakban kevés olyan  kályha van, ahol a tűz pattoghat, ropoghat, loboghat. Az állatokkal való kapcsolat még a vidéki emberek állatokhoz való kapcsolatánál is sivárabb. Ivartalanított állatok és kalitkába zárt madarak, ott pedig  igavonásra befogott állatok szerepelnek.
Az éghajlat, az égöv, az égtáj szavak is képi utalásokat tartalmaznak a rejtélyes időjárással kapcsolatban. Utalás arra nézvést, hogy az időjárás dominálóan az ég által meghatározott, amely mintegy ráhajlik a földre. De a Földnek az Egyenlítőtől a sarkok felé való görbületét is tartalmazza, az időjárás földrajzi helyzettől való befolyásoltságát.
Az éghajlat komoly befolyást gyakorol kedély világunkra, természetünkre. A   dalos kedvű olaszok és a kicsit kilúgozottabb kedélyű északiak különbözősége szembeötlő. Itt, a mérsékelt égövön kicsit rövidebb ideig tartanak a szélsőséges hullámzások, a négyféle elem – a tavasz zsendülő levegője, a nyár tüze, az ősz esője, a tél kopár földje – elkeveredik. Temperare. A nevelődésünk során fékeződnek az indulatok, az önzések, az egocentrikus önérvényesítések. A lelki életben, jó esetben a bölcsesség és szeretet irányába tart a fejlődésünk.
Ami ezt a gondolatmenetet íratja velem a lelki élet és az időjárás összefüggéseiről, mélyebb analógia, mint hogy a déli emberek érzelmileg áradóbbak, az  északiak visszafogottabbak.

vonulatának analógiája munkál bennem.

Ez a hármas, amely nem egyszerűen befolyásolja, hanem alakítja életünket.

A természeti népek áldozatokkal újítják meg, vagy teszik folytonossá a természeti erőkkel való kapcsolatukat. Tűzáldozatokkal, ételáldozatokkal, az első termés, a zsenge áldozataival. Az idő szertartások mellett az időjárás istenei előtt is áldozatokkal rótták le tiszteletüket. Zeusz villáma sokszor hozott megoldásokat nehéz helyzetekben. Egyiptomban Széth, Ozirisz gyilkosa, a zivatar, a földrengés és a forgószél istene.
Egyszóval a mítoszokban a természet erőinek külön istenei vannak.
Ezek az istenek működnek az emberi lélekben is.

 

December:
Problémabörtön
 

A probléma még holisztikus szempontból sem meríthető ki, járható végig, érthető meg könnyen. Lehet akár reinkarnációs eredetű mélysége és annyi elágazása, szétterjedése, amelynek a leállítása, vagy megfordítása nem nyújt kézenfekvő lehetőségeket. Gondoljunk csak a ráksejt burjánzására, amely egy igen sajátságos térszűkítő folyamat. Egy sejt mintegy felrúgja azt a szaporodási és terjeszkedési mértéket, amely őt használhatóvá tenné egy működő struktúra, az emberi szervezet életében, és ehelyett környezete és önmaga számára addig szaporodik, amíg önmagát és az egész szervezetet elpusztítja. Itt már szinte megszemélyesítettük a ráksejt burjánzási problémáját, és úgy szóltunk arról, mintha egy telhetetlen és fékezhetetlen ember lenne. Joggal tettük ezt, mert  nagyon is a mértéktelenség gyakori problémájáról van szó, amely az egyensúly vesztését eredményezi. A probléma pedig komoly egyensúly vesztés: az élő folyamat elakad, helyette görcs, betokosodás, megfeneklés, holtpont, bemerevedés áll be.
Vizsgálhatjuk az egyensúly vesztést a tudatos és tudattalan lélekműködés szempontjából is. Ebben az esetben arról van szó, hogy amit nem akarunk meglátni, tudomásul venni, és elfojtással, tagadással a tudattalanunkba száműzzük, az ott virulens életre kap. Sokáig lappang, búvópatakként viselkedik,  majd egyszer csak váratlanul előtör, a leg elképesztőbb tünetekben, különféle balesetekben, betegségekben, nehezen megfejthető neurotikus lelki működésekben. Gennyes gócként képes viselkedni a lélekben, furcsa életmeneteket provokálván ki.
A latin eredetű nemzetközi kifejezés tág horizontú jelentés udvart ad a szónak: PRO BALLÓ = elődob, felhoz, említ. Ebből jön a ballisztika kifejezés is, az eldobott tárgyak röppályáját kutató tudomány. És a ballizmus nevű betegség, a vitustánc, a végtagok heves rángatózása. 
A „no problem!” könnyed hangvételétől a hányaveti „ez a te problémád!” elutasításán át az életet évekre, olykor egy egész életre megbénító problémabörtönig rengeteg változatot tanulmányozhatunk.
Energetikai szempontból a kulcs az elakadás, a flow leállása, megszűnése, az összegabalyodás, a megfeneklés, a holtpont, a zsákutca, a görcs. A megoldás csak a dinamikai, tehát lelki / szellemi szinten lehetséges, amely újra indítja a motivációt, a passzivitásba bénult energiának más irányt ad, kimozdítja tehetetlenségéből, a változás és törekvés irányába tereli.
A tudatos és tudattalan lélekműködés között van egy nehezen megfogható átjárás, együttműködés, harmónia, amely pedig a jó élet kulcsa. Ám ha ez az összehangoltság nincs meg, akkor keletkezik „a” probléma, az értetlenség. Olyan ez, mint a két lábbal járás, vagy a kérdés / felelet: ha haladni akarunk, nem tehetjük meg, hogy az egyik lábunk nem lép tovább, vagy a fogas kérdés, amelyre nem tudunk válaszolni. Az odavetett, felmerült, előbukkant kérdés mindig a tudattalanból jön elénk, saját tudattalanunk sarkallna bennünket a válasz adására, a „megfelelésre”. Nehéz belátni, hogy a rengeteg akadály, amellyel életünk során találkozunk, lényegében belső korlát. Az emberek és helyzetek, amelyekkel birkózunk, saját önellentmondásaink kivetülései. Az elakadás annál a lelki küszöbnél történik, ahol dobbantanunk kellene, hogy túl lendülhessünk, más dimenzióba kerüljünk, hogy a változás bekövetkezhessék. A ma igen széles körben alkalmazott dopping is „feldobottságról”, szabadulásról, adrenalizáltság állapotról szól, akár a sportolók teljesítményét, akár a szorongástól való megszabadulást, vagy a felfokozott kíváncsiságot vesszük alapul, míg nem az egész drog, a marihuána öröm markáns lelki kelepcévé nem válik. Ez „a probléma”, amely maga a megtorpanás, lehet belső, érzelmi frusztráltság, szorongás amely a tettek helyett van, félelem, vagy külső, a másik ember ereje, a helyzet, amelybe nehezen illeszkedünk be, de minden esetben a válaszút, amely az előre, felfelé való irányban való beteljesülés, megérkezés, megoldás felé mutat, míg a másik irány a leállás, az abbahagyás, félbemaradás újabb frusztráltságokkal tetéződik és nem engedi az új dimenziót, a magasabb nézőpontot, a rálátást, a felülnézetet, a távlatot.
Mind a Nagy Sándor féle gordiuszi csomó átvágása, mind a „megoldás” kifejezés utal a probléma lényegi természetére, hogy tudniillik azáltal állandósul, hogy dinamikailag elmulasztjuk a lépést, amely a változás felé vinne bennünket. A sivatagi homokvihar is jó példája ennek a túlemelkedés felé mutató megoldásnak: földközelben bele lehet fulladni a homokviharba, de aki felmászik egy pálmafára, azt nem éri el a veszély.
Azzal indítottunk, hogy a holisztikus megközelítés sem kecsegtet könnyű megoldással a problémák tekintetében. Egyszóval: mindig törekednünk kell a magasabb nézőpontra.

 

Holtpont

A föld, Törtt Tél-
a fagy, sorsod alatt, mélyi
a múlt, fémkardja éj-
a csont, bűn és alatt, félen
rádsúlykolt vád holt rögben holdkönnyes
gond. rád sújtott. mag maradt. virradat.
     

 

Január:
Anatómia
 

Ha én kultusz miniszter lennék – amire természetesen semmi esélyem, de valójában nem is vágyom erre – a honatyák és honanyák kötelező tantárgyává tenném az anatómiát. Az anatómiát, és az úgynevezett élettant. Kisgyermek korom óta szenvedélyesen érdekelt előbb az emberi test, később az elme és a lélek, de amióta „okkult anatómiáról” beszélhetünk, azóta valósággal szerelmes vagyok az anatómiába. Ez a testünk nagy csodálatát és tiszteletét is táplálja bennem, ahogyan a lélek megformálja és élteti azt, majd halálunk folytán eltépődik attól. Hogy a testet a lélek miként élteti, azt nemrégiben egy fiatal özvegy asszony nagyon szép metaforával fejezte ki:

  • Nagybeteg férje mellett töltötte az éjszakát a kórházban, többször felébredt, figyelte férje lélegzet vételét.
  • Egy felébredésekor azt vette észre, hogy a férje már nem lélegzik.
  • „Néztem az összeaszott testét, ahogyan ott mozdulatlanul feküdt, olyan volt, mint egy üres ház. Mint egy lakatlan, üres ház.”
Az anatómia iránti szerelmem szervesen fűződik a holisztikai nézőpontomhoz, amely mindig a teljességet igyekszik kikerekíteni, az egészet, az igazat keresi. Természetesen egy fűszálban is benne van a teljesség, az Isten, de az évszázados fák mégis nagyobb eséllyel indulnak a teljesség/tökéletesség  megjelenítésében. Az anatómia pedig még látványosabban tartalmazza ezt az életteljességet. Mert ugyan általában holttestek boncolásán keresztül tanulmányozzuk, mégis a legélőbb tudománynak kellene tartanunk. Szentágothai János „funkcionális anatómiának” nevezte ezt a tudományt, ezzel érzékeltetvén, hogy nem holt leírást kíván nyújtani a csont-, izom- és idegrendszerről.

Már ez a csont-, izom- és idegrendszer is holisztika, az anyag, energia és információ analógiáján.
A csonton tapadó izmokat az idegrendszer hozza működésbe a beidegzés által. De persze nem csupán a végtagokat mozgató nagy izmokra kell gondolnunk, hanem a belső szervek tartó izmaira is, nem utolsósorban a szívet működtető  harántcsíkolt izmokra. Az első szívdobbanás talán az egyik legnagyobb talány az élet kutatói számára. És persze az utolsó is, amikor az élet kiszáll belőlünk.
Amit a honatyáknak és honanyáknak hasznos lenne elsajátítaniuk, az a MŰKÖDÉSI ÖSSZRENDEZETTSÉG, amely az élő szervezetek sajátossága. A véráram folytonos keringésében nemcsak minden sejt kapja meg a táplálékát, de őrződik az optimális 36 fokos hőmérséklet is. Ha felszökik a láz, azonnal beindul a „katasztrófa védelem", ha lehűl és kihűl a szervezet, az egyenlő a halállal.
Láttam egy műsort a National Geografic csatornán az Északi sark közelében rendezett marathóni futásról. Mezítláb, egy szál gatyában, fején sapkával futott a résztvevő. Lábujjai már eléggé kihűlte, autós kísérője azt tanácsolta neki, inkább csak félmarathónt fusson, vagy hagyja abba, mert ha túl sokáig fagyosak lesznek a lábujjai, elhalnak és akkor amputálni kell azokat. De ő nem adta fel. Befutott a célba, bement a melegedőbe, vizsgálgatták lábujjait. Ő az arcához tette talpait, mire azok lassan megteltek élettel, teljesen felmelegedtek, rendbejöttek. „Hurrá! Éljen a hideg! Irány a Himalája!” – ujjongott a hős.
Miként a számítógép lényegében a neuronok összeköttetés hálózatát utánozza, vagy koppintja le, az építészet is ösztönösen alkalmazza  azokat a statikai elemeket, amelyek a csontrendszerből jól kiolvashatók, mind a csípő nagy terhet viselő ízületéből, mind a gerinc rugalmas csigolyáinak ízesüléseiből. Fentebb említettük az okkult anatómiát, ezen a meridiánokat, a csakra rendszert és az aura rétegződéseit értettük. A csakrák hozzák be a szervezetbe a kozmikus energiát, amely túl van a mérhetőség határán, bár erre történnek kísérletek, „bioenergiának” hívják ezeket. Szellemes szó az „antibiotikum”, amely sajnos nemcsak a kórokozót öli meg, hanem mellékhatásaiban a szervezetre is „életellenes”.
Szólnunk kell a csodálatos agyról  is, amelynek felépítettségében és szervezettségében szintén megtalálhatók a holisztikus elvek. Az agytörzs a vitális központokat tartalmazza, a limbikus agy a léleknek megfelelő érzelmi test, a kortex pedig a szabályozó, a mindent átfogó újabb képződmény, a minden központot átfogó és irányító szerepével. Többek között a beszéd és írás központjával. Sokak számára tetszetős elmélet, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki az eszközhasználat révén, amikor a majom a bottal leverte a gyümölcsöt a fáról. E sorok írója a végeredmény szempontjából nem lát nagy különbséget az evolúció alul- és felülnézete szempontjából. Csak úgy, mint a teremtés és a Big Bang között. Mert ha a teremtés a Teremtő egy elszabadult gondolata, az nagyon is ősrobbanásszerű történés. Azért ami az állatokat az embertől alapvetően megkülönbözteti, az a beszéd, az írás és az önmagunkra eszmélés. Senki nem vonja kétségbe, hogy az állatok között is van kommunikáció, hangokkal kísért metakommunikáció, de ez az emberek által individualizált bábeli nyelvzavarhoz nem fogható. Ugyancsak hiányzik az állatoknál a kép- és betűírás, valamint az ösztönszerűen vitt állati élet nagy differenciát mutat az emberiség történetét végig kísérő istenhithez, valláshoz viszonyítva.
Amikor egyetemi tanulmányaim során anatómiából az agyat tanulmányoztuk különféle metszeteken és behoztak egy vödör agyvelőt is, körülbelül úgy éreztem magam, mint a fentiekben idézett fiatal özvegy, aki férje holttestét üres háznak látta. A materialista szemlélet a lelket az agy „váladékénak” mondta. Egy materialista főorvos egy ízben úgy fogalmazott, hogy a halál a tejsav felszaporodása a sejtekben. Azt is mondta ez a főorvos:

  • Magának, Ruth könnyű, mert hisz valamiben. De képzeljen el engem, aki nem hiszek magasabb erőben, és azt gondolom, úgy múlok majd ki, mint egy kutya, vagy annyi vagyok, mint egy kő.
  • „Ha az embernek ilyen érzései és gondolatai támadnak, Főorvos Úr, az a legjobb pillanat, hogy revideálja materialista nézetét” – válaszoltam.

A magyar nyelv is elkülöníti az agyat, mint szervet és az annak működését jelző kifejezést. Ez utóbbi az „elme”, elmebetegségnek mondjuk a pszichózis állapotát, amely az anomális működésre utal. Az angol nyelv is a „brain” és a„mind” szóval jelzi a szerv és a képesség, működés, értelem, felfogás különbözőségét.
Az ember mikrotheosz és mikrokozmosz. Talán ezt akarta Bartók Béla az azonos című művében kifejezni.
Az emberben minden benne van.
A teremtés titkait Isten a lékekbe írta.
Bennünk van a zodiákus, az egész csillagvilág, belül olyan végtelenek vagyunk, miként a világegyetem is végtelen.
A csontok őrzik az időt, soká porladnak el.
Az anatómiából minden megtanulható:

  • statika és dinamika,
  • szimmetria és aszimmetria
  • az alakzatok,
  • az élő formálódás,
  • az összerendezettség,
  • a mérték,
  • a hierarchikus rendszerek,
  • a védekezés,
  • a regeneráció,
  • a tökéletesség,
  • a külső és belső világ funkcionális illeszkedése,
  • a szervezet határai,
  • a látható és láthatatlan világ kontúrjai.

Leonardo idejében büntették a halottak boncolását. Ma ez engedélyezett, de igen kevesen használják az anatómiai ismeretek végtelen tárházát.

 

Február:
A Vízöntő

 

A Tavaszpont a Vízöntő jelbe lépett. Ez nemcsak csillagászati tény, hanem a lelkeket is forradalmasítja.
Az űj korszakról való elképzelések  olykor igen felületesek, zavarosak, hatásvadászóak lehetnek és primitívek, de alapvetően inspiratívak, lélek mélyi  képességeket  hoznak elő, bővítik a szellemi látóhatárunkat. Kisgyermekek is olyan élénken tudnak arról szólni, milyen csillagképben születtek, mintha valóban jártasak lehetnének az asztrológiai ismeretekben. Jártasak is, hiszen ezek a tudások a lelkekbe íródtak.
A csillagkép szimbólumának lényege a levegőn átcsorgatott, függőlegesbe emelt víz, az égi bölcsesség földet érése. Általában egy ifjúval ábrázolják, aki egy fenti kehelyből egy lenti kehelybe csorgatja a vizet. Titka az evangéliuméhoz hasonlít: a bölcsesség úgy árad szét, mint az örömhír, az örök élet evangéliuma, szétárad, mint a vizek. A víz a földet is áthatja, akár medret váj magának örök áramlásával, akár búvópatakként bukkan elő a föld mélyéből, a föld belsejéből. A kehely, a korsó, az amfóra és minden pohár, amelyet az ajkunkhoz emelünk és amelyből iszunk, lelki táplálékunkat tartalmazza, felüdíti lelkünket.
A fix  levegő jelű Vízöntő a legeredetibb, leg öntörvényűbb, igazi függetlenséggel megáldott jel, kivételes információ éhséggel, humanitással, szociabilitással felruházott csillagkép. A karnevál gyermeke a bölcsesség és bizarrság különös keveréke. Lehet látnoki képességekkel rendelkező, vagy ide-oda  csapódó céltalan fickó, esetleg anarchista.
Mint egy szfinx, akit a  messzeséget kutató, mindenen keresztül néző és túllátó tekintete kiismerhetetlenné tesz. Soha nem lehet tudni, mit érez, mit gondol és mit akar. Néha cinikusnak hat. Kicsit gunyoros mosolya valamiféle „vanitatum vanitas” hatást kelt, amely elutasítja a kicsinyességeket és lényegtelenségeket.

Másik megszemélyesítője a csörgősipkás bolond, aki a legmélyebb igazságokat, a legszellemesebb megjegyzéseket, a legmaróbb, legszarkasztikusabb kifigurázásokat veti oda könnyedén, fellebbezhetetlenül.

Valóban, sokszor a zseni és őrült határán mozgó ember, akinek nagyra hivatottsága evidens. Korát messze megelőző eszmék vonzásában él, akit a mindennapiság egyáltalán nem köt le és nem tölt be. Segítőkészségében is érezhető egyfajta elkülönültség, a barátságban is távolságtartó, megközelíthetetlen. Kiszámíthatatlan a folytonos ugrásra készségben, a fantasztikus fordulatokban, változásra való  hajlandóságaiban. Igazi különc, akinek mindig van vesszőparipája. Inkább ő alakítja környezetét, mint sem asszimilálódna, őrzi szellemi rangját.
A kékszemű Vízöntő tekintete különösen átható, íriszében apró csillagokkal, gyémánt ragyogással. Jellemzője lehet még a platina szőke haj, olykor göndör fürtökkel, igen magas homlok és a nevetéskor kilátszó íny.
Szociabilitása a minden emberre kiterjedő szellemi szeretet, a minden ember méltósága. Ennek intézményesített formája Svédországban valósult meg legjobban. Svédország Vízöntő.
A legtágabb érdeklődési kör jellemzi, legyen az vegetáriánus táplálkozás, keleti vallás, űrrepülés, légtorna, ejtőernyőzés, informatika. Feltaláló, átalakító, megújító, forradalmi, az isteni szikra kipattan belőle.
Nyilvánvaló, hogy alacsonyrendű típusok is vannak közöttük, akiknek nyugtalansága, izgágasága, szeszélyessége  csupán utópiákat kergető képzelgés. Eredetiség híján bizarrsága csupán a közfigyelmet magára vonó különc ruházatban, feltűnni vágyó viselkedésben merül ki.  Kuruzsló, szemfényvesztő, hamis próféta, aki  zseninek hirdeti magát. Anarchista, destruktív bomlasztó, szélhámos, aki groteszk helyzeteket teremt. Perverzitása nem annyira túlfűtött érzékiség, mint a bizarr dolgok iránti vonzalomból fakad.
A tarotban ő a 22. kártya, a vándor, akinek a szabadsága a gazdagsága.

Március:
Mélylégzés

 

Elszorult lélekkel és felületes légzéssel éljük kurtára és fajsúlytalanra silányított életünket.
Mind az érzékeléssel, mind légzésünkkel csak vaktában vesszük fel az univerzum tiszta energiáit, amelyek éltető elemeink. Ezzel párhuzamosságban testünk is tele van megrekedt, felhasználatlan, passzív tétlenségre ítélt energiával. Ezek lassanként lomtárhoz, vagy szemét telephez kezdenek hasonlítani.
A légzés, mint a legfinomabb „anyagcsere” sajátságos circulus vitiósusban  működik:

  • a nem kielégítő légzés salakanyagokat halmoz fel,
  • a salakanyagok akadályozzák a légzést.

Ilyen akadályozottság például a nehézlégzés /dyspnoe/, amely az ólomsúlyú, merev test analógiája, a  rossz légzés állandósult formája. Más szóval légszomjnak is nevezhetjük, amely egyúttal a szellemre, az igazságra való szomjazást is jelenti. Ottrekedést a kibillent, egyensúlytalan helyzetben. Ez az állapot egyben az űzöttség, nyugtalanság, türelmetlenség, félelem, fenyegetettség, időzavar és zaklatottság állapota, amely önmagában is lerombolja a természetes légzés ritmusát, amely a szabad és spontán élet, természetes körülmények között.  
A légzés életünk sorsdöntője, a külső és belső világunkkal való összeköttetés a ki- és belégzés folyamatában.
Ha csak a fizikai gázcserét tanulmányozzuk, amely a légzésben zajlik, ott is az élet dinamikus egyensúlyt tartó áramlásának változatait és összetevőit ismerhetjük fel:

  • a vénás és artériás keringést,
  • az oxigén és széndioxid cseréjét, folytonos kiegyenlítődést,
  • a tüdő és a kapillárisok ritmikus működését,
  • a vénás szívás és az artériás telítődés folyamatát,
  • a befogadást és kibocsátást. 

Amikor mélylégzésről beszélünk, a testünk legkisebb sejtjéig ható prána felvételére gondolunk, amely a modern életnek nem jellemzője. Járásunk, testtartásunk, öltözködésünk, az ülés, a zárt helyiségekben való tartózkodás, megtűzdelve a rohanó élet ezernyi stresszével, szorongásával, mind ellene van a tökéletes légzésnek, amely az élet fundamentuma. Mindez összességében életidőnk és életenergiánk elfecsérlését eredményezi.
Amikor a boldog vagy jó életről kívánunk szólni, a legritkább esetben utalunk a légzés fontosságára.
A sóhaj talán a legfinomabb figyelmeztetés a légzésünk elégtelenségére. Amikor végre felsóhajtunk, nagy nyomás alól szabadulunk fel.
A szorongás már masszívabb jelzés, a kiáradás túlzott lefékeződésére utal, a belénk szorult tetterőre. A szorongás a tettek helyett van. A mondanivaló is belénk szorulhat, hiszen hányszor letorkolnak bennünket születésünktől kezdve.
A rekedtség a bennünk rekedt mondanivaló biztos jele.
Az egész hanghordozás, hangvétel, hangerő, hangszín a légzésünkről árulkodik. Mivel a hang = erő. Ily módon beszédünk a lelki erőnlétünk kifejezője.
Az éneklés életünk fontos eleme. A hamis hang a magatartásunk hamisságát jelzi. Az eltalált hang viszont a jelenlét megvalósulása.
Milyen paradox, hogy miközben a légzés maga az élet, a legtöbb visszaélés éppen a légzéssel történik.
Nagyon kevés figyelem jut a modern kor információ dömpingjében a légzésnek, mint az élet legfontosabb jelenségének, amely pedig minden torzulást, túlkapást azonnal jelez. Ilyenek:

  • a szapora pulzus,
  • a torkunkban dobogó szív,
  • az elfulladás, kifulladás,
  • a kapkodás a levegő után, és így tovább.

Ebben a lótás-futásban sokan a légzést „gyakorlatozhatónak vélik és hetente néhány alkalommal „légzésgyakorlatokat” végeznek. Néha naponta egy kis ideig. Miközben a légzés történik. Mindenkinek a saját ritmusában. Ha valamit tanulmányoznunk, vagy tudatosítanunk kell, az a saját légzésritmusunk. Ez a legfontosabb tudás. Ebben rejlik a természetes természetünk, kedélyünk, ez utóbbi kapcsán szerveink működése.
A pszichoszomatika már régóta kutatja, miként károsítja a harag a májat és az epét, a félelem a vesét, a bánkódás a tüdőt, a hezitálás a lépet. Szívünk állapota is a  légzéssel függ össze, hogy nyíltak és áradóak, vagy kemény és kőszívűek vagyunk-e.
A légzés a lélekkel, ezáltal az élettel egyenlő.
Lélek = élet = lélegzet.
Összekötő híd és működés a testi és lelki folyamatok között.
Sajátságos hasadtságra vall úgy fogalmazni: én lélegzem.
A mélylégzésben – ahol a rekeszizom nem áll ellen – azt élhetjük meg, hogy magunk vagyunk a légzés.

HOMOSZEXUALITÁS

Akár úgynevezett genetikai, akár szociológiai homoerotikáról van szó, a megértés kulcsa mindig a személyiségben működő férfi és női energia dinamikus egyensúlyának tartós kibillenésében keresendő. Bár megjegyzendő, hogy az esetek többségében az érintett felek megértést egyáltalán nem keresnek, csupán az elfogadás/elutasítás tartományába utalják a kérdést. Jelen írás ezen túllépve a téma eszmeiségét fókuszálja, túllépve az ellenszenv és rokonszenv vonatkozásain. De nem tekinthet el a kiforratlan, a hiányos vagy torzult nemiség tényétől, amely mindig sebzettséget okoz az önbecsülésben.
Az ösztön- és lelki fejlődésünk legfontosabb impulzusai, mintái, erői az apai és anyai öröklések mentén zajlanak. Az elérhetetlen, lelkileg megközelíthetetlen apa a későbbiekben az autoritással kapcsolatos problémák forrása lesz. A bekebelező anyadémon, a birtokló női szeretet ambivalens érzések melegágya és a függőségi kapcsolatok kialakítója. A saját értékességünk, fontosságunk, kompetenciánk tudata és érzete, az igazi vonzalom és hiteles kötődések alapvető szükségletek a testi-lelki-szellemi egyensúly kialakulásában. Ezek hiányában az értéktelenségi szorongás mindenféle próbálkozásra, pótcselekvésre, exhibicionista kompenzálásra késztető belső hiányként munkál a lelkekben, destruáló tényezőként. A homoerotika is ez a tartomány. Lényege a belső hiány az intimitásban, a közelségben, a megbízhatóságban, az összerímelésben, a közös húrhosszban, és ezek kompenzálásra történik kísérletezés, próbálkozás.
Ez az apai/anyai jin és jang erő nagyon sok esetben hasadtságban működik, az érzelmi és értelmi élet diszfunkciójában mutatkozván meg. Az áruló jel az a bizonyos „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz” szólásban is benne van .Csak úgy, mint a „mást akar az eszem, mint a szívem” is ezt illusztrálja. Holott ideális esetben képesnek kell lennünk a szívünkkel gondolkozni és az elménkkel érezni.
Mind a nemi erőszak, mind a túlfűtött szexualitás a rejtett félelem és gyűlölet következménye, amelyet lényegében a bennünk élő női és férfi erő konfliktusa vált ki és vezérel, és amelyet rávetítünk a partnereinkre. Az igazi férfi tekintély és női odaadás hiányában zsarnoki játszmák alakulnak ki, amelynek forrása mindkét fél lehet, és amely teljesen aláaknázza a szeretetet.
Ismeretes, hogy a játszmák azért meddő futamok, mert mindkét fél számára veszteségesek a szeretet nyeresége vonatkozásában. Így a kötelességből, nem igazi indítékból fakadó szexuális „együttlét” zavaros érzések egész arzenálját eredményezi, amely megmérgezi a lelkeket. Ezen ambivalens érzések például az egyszerre odaadó és elzárkózó viselkedés, engedelmes és ellenkező, behódoló, de valójában sértett, látszólag vágya van, de titokban dühös és ellenséges, egyszóval kényszeres. Ezekről árulkodik a frigiditás, az anorgazmia, az impotencia, egészen az aszexualitás szindrómájáig. A partnerre vetített totális bizalmatlanság forrását természetesen a saját maga biztonságának megrendülésében kell látnunk.
Fentebb említettük az ösztön- és lelki fejlődés súlyos zavarát a témában. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a homoszexualitás talaján előforduló egyéb anomáliák, mint a pedofília, a promiszkuitás, a gyilkosság, a pornográfia, a prostitúció, a gyermek-és lánykereskedelem. De a militarizmus, a versengő kapzsiság, a családi instabilitások hátterében is eme két erő torzult működése munkál.
A téma azért is nagyon figyelemreméltó, mert a félbemaradt, éretlen, kiforratlan, énjében fragmentált, meghasonlott emberek társadalmi méretekben is hatalmas bomlasztó erővel hatnak. A „melegek” agresszív, exhibicionista törekvései sokszor az éretlen politikusokat is behálózzák, olyannyira, hogy már-már politikai törekvéssé emelik a „másság” ideáját. Ezért nem lehet eléggé ébernek lennünk, amikor efféle túlkapásról van szó, ahol sem a központ, sem a hatás nem ismertek.
Központ tekintetében már a fentiekben is utaltunk a férfi és női energia dinamikájára, egyesülésére, alkímiai folyamatára, amely végső soron az orgazmusban valamiféle fénnyé válást eredményez.. Az ezt kísérő érzést kicsit hétköznapibb vagy profánabb szóval kéjnek szoktuk mondani. Büntető jogilag a kéjvágy, a beteges sóvárgás, a kéjgyilkosságig vezető íven és úton az „aljas indok” megnevezést szokta kapni.
Ami pedig a határt illeti, ez már ennek az eleve hiányos dinamikának a társas/társadalmi területe, annak a kompenzálására irányuló próbálkozás sorozat. A hiányos kielégülésből fakadó állandósult nyugtalan követelés az elismerésért, az elfogadásért, a legitimálásért, a jogokért, mindezeket nem könnyű követni és mérlegelni. Franciaországban ez a túlkapás már addig fajult, hogy - 2014-ben – a 8 – 10 éves gyerekeknek szabd választási lehetőséget kívánnak adni abban a vonatkozásban, hogy férfi, vagy női nemben kívánják életüket leélni. Itt már az egyneműek „házassága” alkotmányos jog lett, további harcok és követelések témája eme párok gyermeket örökbe fogadása.
A közéletben nagy elfajulást mutat a kisebbség/többség relációja, hiszen a képviseleti demokrácia rendszerében és szavazási gyakorlatában a szavazatok többsége dönti el a kérdéseket. Ez szükségképpen sérelmeket hordoz a kisebbség vonatkozásában, sokszor eltorzítja a mennyiség és minőség természetes együttműködését.
Ebbe a kategóriába tartozik a materializmus és ateizmus túlburjánzása is a 20. század második felében, mindenek előtt a kommunista diktatúra gyakorlatában. Ez zilálta szét a csalásokat, adott „hatalmat” és javakat érdemtelenül , amelyek elvakulttá tették azok élvezőit. A farok csóválta a kutyát. Csupa indulatvezérelt, kiforratlan, tanulatlan, képzetlen ember próbálta képére formálni a nála sokkal haladottabb, érettebb emberek tömegeit. A nők megszűntek anyák lenni, a munka, a karrier jobban érdekelte őket, energiáikat a túlfokozott férfi energia mozgatta és irányította. A politikai aktivisták és hatalomra éhező nők között rengeteg leszbikust láthatunk.
Nem akarjuk figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel egyidejűleg az úgynevezett fejlett demokráciákban, kapitalista rendszerekben is dúl a homoerotikus probléma, és nemcsak a művészek körében. A jóléti társadalmakban is felborult a családi élet, alakítja, csak éppen, ellenkező indítékból. Nem az ínség, hanem a bőség készteti megújulásra a telhetetlent. Persze, ha ez csak anyagi szintre vonatkozik, kudarcra van ítélve. Divat lett például az államelnököknek egy-egy sikeres politikai kampányt követően szexuálisan és családilag is „megújulni”.
A konkrét példától most eltekintünk, inkább fókuszáljunk a család nélkülözhetetlen nevelő erejére, amely olyan, mint növénynek a föld, a víz és a fény. Ebben a holisztikai hármasba, mármint az anyag/energia/információ, tartozik 3 szükséglet, amely első szinten a családban kell, hogy kielégüljön, az apa- anya-gyermek archetipális együttesébe. Ez a 3 szükséglet:
1. a bennfoglaltság,
2. a vonzalom,
3. a kontroll, az értékrend.
A bennfoglaltság az anyagi, a konkrét, a testi szintet jelzi, hogy megvan a helye a család együttesében. Ennek ki nem elégülése eredményezi az értéktelenségi szorongást.. Eme szerves integráltság híján vagy magányba fordul, vagy abnormális erőfeszítéseket tesz a csoporttagságért. Ezek az erőfeszítések exhibicióval is társulhatnak.
A második a vonzalom szükséglete markánsabban lelki szint, az érzelmi kohézió, az igazi intim kapcsolat, az elfogadottságból fakadó megerősítés. Ennek hiánya,frusztráltsága
esetén az elutasítási szorongás lép fel, két szélsőséges reakciót váltván ki: a visszavonulást, vagy a felszínes barátságok kötését. De van egy harmadik próbálkozás is, a tolakodó, a túl intim kapcsolat erőszakolása, amely indokolatlan betörés mások személyes szférájába. Ilyenek a paparazzók, a média minden szemtelenségre kondicionált emberei. A vonzalom kielégítetlensége gyakran a neurózisig fokozott elhajló viselkedést eredményez.
Végül a harmadik szükséglet, a kontroll, amely a jól működő csalásban maga az értékrend, az autonómia kialakulásának elengedhetetlen feltétele. Hiányában a döntési képtelenség jár, amelyben a túlzott ellenőrzés váltakozik a felelőtlen elengedéssel. Minden autokrata viselkedés hátterében munkál egyfajta félelem: a diktátorok félelme, hogy talpnyalók és megvásároltak nélkül semmire sem jutnának.
Arról is említést kell tennünk, hogy a Vízöntő korszak megjelenítője az androgün ifjú, a nemtelen, illetve akiben a két erő nyugalomban van. Ez természetesen nem azonos a homoerotikával.
Azt is tudnunk kell, hogy nagy alkotóknál kirajzolódik a libidó energia megfinomítása, a csakrák szintjén a magasabb dimenzióba való emelkedés.. Ezeknek az embereknek a „nemtelensége” a zenében, írásban, festészetben, tudományos kutatásban a magasabb szintre való átemelkedésben értékelhető. Egy olyan szellemi állapotban, ahol a szó/gondolat/tett egységben működik.

Ha a homoszexualitás „probléma”, akkor az a tudatos és tudattalan lélekműködés szférájának ütközete, egymásnak feszülése.

Jelen írás azt célozza, hogy a helyén, összefüggés rendszerben, tágabb horizonton kell a témát vizsgálni.

A SZÁMOK VILÁGA

A számok nem a fizikai világ részei. A számok világának struktúrája a láthatatlan világéval analóg, a tér, az idő, a hangok, a színek, a ritmus, a rend, az arány, a mérték világának törvényszerűségeivel. A metafizika is a fénynek köszönheti születését, amikor annak sebessége kapcsán kiderült, hogy csupán matematikailag lehet azt kiszámítani, mert kísérletileg ekkora sebességet nem lehet  létrehozni. Fénysebességnél megáll az idő. A fény sem a fizikai világ része, csupán a látható világ elemei a fényből jöttek létre. Testünk is fényből lett. A megsűrűsödött anyagi testünkből a lelkünk, amely az örökléttel köt össze bennünket, halálunk pillanatában kilép. Életünk során nekünk kell magunkban kialakítanunk  a belső világosságot, a bölcsességet, a lényeglátást. Másképpen fogalmazva életre kell keltenünk a belénk rejtett isteni szikrát, hogy az átlényegíthessen bennünket. Gnózisnak is nevezhetjük a hit és tudás eme együttesét, amely az emberség jellemzője.
Valóságlátásnak nevezi a pszichológiai irodalom a gondolkodás, a beszéd és az öntudatra ébredésünk kapcsán kialakuló képességet, amelynek révén absztrakcióra is lehetőségünk nyílik. Ez a képességünk emel bennünket a puszta ösztönlény mivolt fölé, és ez húz demarkációs vonalat az emberek és állatok közé. Életünk első három évében alakul ki ez a képességünk. A beszéd elsajátításával egy időben tanulunk meg járni, amely lényegében a három dimenzió meghódítását  hozza magával, a háton fekvéstől kiindulóan a függőleges gerincig tartó íven. Miként a mondatokban való beszéd is átemeli a kisgyermeket az örök jelenből a múlt és jövő, vagyis az emlékezet és képzelet dimenzióiba.
C.G.. Jung az Emlékek, álmok gondolatok című, könyvében olvashatjuk:
„Az iskolától viszolyogtam. .. a matematikától pedig kifejezetten féltem. A tanár úgy tett, mintha az algebra teljesen magától értetődő volna, én pedig még azt sem tudtam, mik tulajdonképpen a számok. Nem virágok, nem állatok, nem is kövületek, semmi, amiről az ember  képet alkothatna magának, csupán mennyiségek, amelyek számolás révén jönnek létre. A mennyiségeket   és ettől teljesen megzavarodtam – hangokat jelentő szavakkal helyettesítették be, úgyhogy mondhatni, hallhatóvá váltak. … Senki nem tudta megmondani nekem, mik a számok, én pedig meg sem tudtam fogalmazni a kérdést”.  (Európa Könyvkiadó  1987. 42-43.oldal)
Később, mintegy negyed évszázad múltán ismerte fel, hogy a számok archetípusok, a régtől meglévő formák megtöltése örök jelennel.
A szám elvont fogalom, megragadásához nyelvi eszközökre van szükség. A nyelv számokkal való kapcsolata igen sokrétű. A fentiekben utaltunk a valóságérzék képességére, nos a számok felismeréséhez erre van szükség. Mind a gondolkodás, mind a beszéd és az öntudatra ébredés fontos ehhez.
A számhasználat fontos elemei a számjegyek, amelyekre sajátos szám szókincs épül. A számlálás során felfedezett számok nevet kapnak, ezen nevek markánsan elkülönítik egymástól az egyes számokat, az 1-et a 2-től és így tovább. Létrejön az úgynevezett természetes számsor, és ebből a végtelen számsorból adódik a számjegyek írott rendszerének a kialakítása. Később a számjegyeket betűkkel helyettesítették az algebrában. Ennek komplikáltságát idézi Jung az életrajzában. Arra is ráismerhetünk, milyen gyümölcsöző, ha valakinek van egy problémája, és nem sajnál évtizedeket arra szentelni, hogy megoldáshoz, nyugvóponthoz jusson. (E sorok írójának ilyen a holisztika.). Jung felfedezései a számok kérdését lételméleti (ontológiai) érvényűvé teszik. Ez pedig már igen tág horizont az absztrakciók és konkrétságok témáiban.
A végtelen számsor még további felismeréseket rejteget annak okán, hogy a számsorban minden számnak meghatározott helye van, elkülönülnek a páros és páratlan számok, és a gondolkodásba is beiktatódik egy olyan továbblépés, mint amilyen a beszédnél a szavak mondatokba rendeződésénél van. Miként a szavaknak is van önálló jelentésük, de ez a mondatban betöltött szerep kapcsán „mondatrész” lesz, úgy a számok számsorbeli helyzete is kialakítja a tő- és sorszámneveket. Ez megjeleni a szám szókincsben is, az első, második, harmadik és így tovább kifejezésekben. Továbbá a végtelen szakaszolása a mennyiség és minőség szétválasztásához vezet, kialakítván a különféle számhalmazokat, mint a kettes-, a tízes-, a huszonötös- vagy hatvanas rendszereket. Neumann János munkássága nyomán a számítástechnika a kettes számrendszeren alapul. Egyébként  mi a tízes rendszert használjuk, amely egy hipotézis szerint kötődik az ujjainkkal való számlálás gyakorlatához.
Máris láthatjuk a számok világának azon strukturális elemeit, a mennyiség, minőség, ritmus, algoritmus, hierarchia etc. kapcsán, amelyek a láthatatlan világ rendszeréhez teszik hasonlóvá.
Mindebből arra kívánunk utalni, hogy a beszédet és a számokat nem az emberek találták fel, vagy ki, hanem valamiféle logikai struktúránk révén ismerjük fel grammatikai és matematikai logikákat, amelyek átemelnek bennünket a konkrét fizikai világból elvontabb szférákba. Vagyis a teremtés titkai a lélekbe íródnak, és minden, amit úgymond kívül keresünk, lényegében bennünk van. Beleértve a láthatatlan világot, a végtelenséget is. Miként azt a címben is jelöltük, a számoknak világa van, dinamikus struktúrája, műveleti rendszere, amely komoly eligazítást jelent nekünk mindkét világ dolgaiban.

A számok holisztikájáról  kívánunk szólni holisztikusan.

Mindebből természetesen következik, hogy a matematika, a zene, a költészet, a tánc kéz a kézben járnak. Ha egy versből a ritmust kihalljuk, az máris matematika. Weöres Sándor verseit nem kell külön megzenésíteni, mert az általa használt szaval eleve zenélnek. Egy példa: az Őszi éjjel izzik a galagonya és az Árok szélén üszkös a fa dereka egyazon ritmusra húzódik rá.
A zenei hangok négy alapvető tulajdonsága, mint a hangmagasság, a hangszín, a hangerő és ritmus frekvencia ügy. A hangközök és az oktáv megragadott számszerűségek.

A számok: energiák.
Amikor azt mondjuk, hogy a személyiség ereje a szemből, a kézből, a hangból sugárzik, matematikailag kifejezhető tekintet erőről, hanghordozásról, a kézfogás mikéntjéről beszélünk. Az emberek közötti viselkedésben lezajló energia cserék matematikaiak: a műveletekhez hasonlíthatók. Összeadódnak, kivonódnak, hatványozódnak, vagy a széria kudarc örvényébe sodornak bennünket. A siker = hatványozódás, többlet, tovább vivő erő. A kudarc a lenullázódás irányába vezet, energiaveszteség, meghiúsulás.

Folytathatnánk a látható és láthatatlan világ  számszerűségeinek keresésével, de ezt az Olvasóra bízzuk, ha a felcsigázódott az érdeklődése. Egy még nagyon idekívánkozik: az elemek Mendelejev által összeállított periódusos rendszere az anyag atomszerkezetén alapul. Vízszintességben az elektronhéjakon keringő elektronok növekvő száma rajzolódik ki, de a függőleges oszloprendeknek is megvannak a törvényszerűségei.
A Mendelejev rendszer a világegyetem egyik matematikai ABC-je.

Megválaszolván a Jungi kérdést, hogy MI A SZÁM? Sok mindent mondhatunk:
absztrakció,  energia, minőség, mennyiség, ritmus, archetípus, rend, arány, mérték, szimbólum, tér, idő, szín, hang, zene   /összevisszaságba szórva/.

Isten a mindenséget a számoknak megfelelően rendezte.
Isten az EGY, az EGYSÉG, a világ sokféleség, amely ellentétekből áll. Az ellentéteket a harmónia teszi egységessé. A harmónia isteni természetű, és a számok viszonyában áll.
Aki ezeknek az isteni számharmóniáknak a mélyére hatol, a legjobb úton van a megtisztulása és átlényegülése felé.
Püthagorasz beavatottjai zenével, matematikával és a parancsolatok szerinti tiszta élettel tisztították meg lelküket, hogy megszabaduljanak az újraszületések kényszerű körforgásától.
Nem lehet eleget tanulmányozni a számokat.

SZINKRONICITÁS

Nemrégiben egy anya, aki két felnőtt fiával egy vidéki házban lakik, reggel öt óra tájban azt álmodta, hogy a hallban ketten ülnek és beszélgetnek a nagyobbik fiával. Azért csak ketten, mert a kisebbik fia meghalt. Elhessegette magától az álmot és visszaaludt. Hét óra tájban felkelt, elkészítette a reggelijüket és bekopogott a kisebbik fiához. Amikor semmi mozgolódást és választ nem kapott, benyitott. A halott fiát találta az ágyban. A mentők azt állapították meg, hogy néhány órával korábban hunyt el.
Nemcsak az egyéni életekben bukkannak fel ilyen véletlen és váratlan egybeesések. Az irodalomban sok példát találhatunk arra, hogy tudósok egymástól függetlenül fedeznek fel azonos dolgokat, mint például Newton és Leibniz a differenciálszámítást. Ceausescu román diktátor kivégzése és Noriéga drogbáró elfogása is egy napon történt. Piramisok nemcsak Egyiptomban épültek, hanem azonos korban Dél Amerikában is. Még érdekesebb, hogy i.e. 600 körül a Föld több helyén jelentek meg olyan bölcsek, akik transzcendens igazságokat fogalmaztak meg. Görögországban Hérakleitosz, Püthagorasz, Kínában Lao ce, Indiában Buddha, Iránban Zarathusztra. Tanításaik a mai időkben is keresettek.
Ezeket a jelenségeket C.G. Jung (1875-1961) svájci pszichiáter elnevezésével élve szinkronicitásnak mondjuk. Olyan eseményeket értünk ezen, amelyek között nincs oki kapcsolat, téri és idői összefüggés, váratlanul következnek be és metafizikai jellegük nyilvánvaló. Hatásuk a csoda erejével működik, kizökkentenek bennünket a szokványos érzékeléseinkből, kerékvágásunkból. Meghökkentenek, alig tudunk szóhoz jutni. „Nahát!”, „Miért éppen ez?”, „Miért éppen most?” csupán ilyesmi hagyja el szánkat. Ezeket a mitikus történés időtlenségekből előbukkanó történéseket olykor elhessegetjük magunktól hihetetlenségük okán, máskor sorsfordító események lehetnek életünkben. Zavarba ejtőek, megfejthetetlenek, irányíthatatlanok és nem lehet bejósolni ezeket. A szinkronisztikus élményeket csak megélni lehet.
Személyes tapasztalat híján nem nyílik meg a szinkronicitás titka senki számára, mégsem lehet érdektelen lehorgonyozni a témánál. Nem kell azt gondolnunk, hogy a következőkben valamiféle statisztikai kuriózumról fognak olvasni, amelyekhez kívülről és objektíven próbálunk közelíteni. Inkább a téma megelevenedésére számítunk: ha valakinek az érdeklődése felkeltődik a szinkronicitás iránt, az ezt követően lépten-nyomon belebotlik. Ez pedig spirituális érdeklődésének, identitásának megindulása lehet.
Ez a lélektani megfogalmazás jó kiindulópontnak ígérkezik témafűzésünkhöz. Érinti a természettel való kapcsolatunkat is,, mert a szinkronicitás szoros kapcsolatban áll a természeti jelenségekkel is. Ismert, hogy a sámánok rengeteget olvasnak a madarak röptében. a vízhullámzásban, a felhőformákban, amikor az ómenekből a jövőbelátást gyakorolták. A Rorschach pszicho diagnosztikai, fekete és színes tintafoltokkal végzett vizsgálat, úgynevezett projektív teszt. A teszt kidolgozása Hermann Rorschach (1884-1922) svájci pszichiáter nevéhez fűződik. Feljegyezték róla, hogy a felhők vonulása volt a fő ihletője. A mindössze 38 évet élt szerző pszicho diagnosztikai metódusa igen megmozgatta kortársai fantáziáját is, sok munka született Rorschach halálát követően, amely komoly elméleti alapvetést tűzött ki célul. Tény, hogy a fantáziához, emlékezethez, képzelethez, szabad asszociációhoz, az érzethez, az észleléshez ez a metódus sokkal közelebb áll, mint a racionális okfejtés. A klinikai gyakorlatnak máig fontos része. Az aprólékos elemzések összegzése végül egy inkább globálisnak mondható személyiség képet nyújt.

Püthagoraszról is tanúsítják a korabeli feljegyzések, hogy a víz fodrozódó hullámaiból olvasott, és magától értetődőnek tartotta az emberi élet eseményei és a természet véletlenszerűnek tartott történései között az összefüggést. Írják róla, hogy egy időben több helyen is látták őt. Neki tulajdonítják a mondást: „Számtalanszor jártam már köztetek.” A kínai Ji King legendája szerint a jóspálcikákat egy teknősbéka páncélján talált alakzatokból olvasták le. Vagyis a régiek szemléletében nem léteztek az égi jelenségektől elkülönült földi események.
Az biztos, hogy mind a fizika, mind a pszichológia óriási mértékben megrengette a múlt században a statikus, mechanikus, anyagelvű világképet. A fizikában a relativitás elmélet, a Niels Bohr komplementaritás elve, és Heisenberg kvantumelmélete, a pszichológiában pedig a tudattalan lélek felfedezése, leírása, az analitikus triász munkássága , a terápiás tapasztalatokkal alátámasztottan. Ehhez még hozzájárultak a művészetben tapasztalható formabontások, a költészetben a szabad versek, a regényben az szabad asszociációs regények, a festészetben a tassizmus, kubizmus, geometrikus irányzatok. Mindez a hatalmas át strukturálódás nagy mértékben járult hozzá a világegyetem rezgőrendszerének holisztikus világképéhez. És ahhoz az információ elméleti posztulátumhoz, hogy minden információ rezgéssé alakítható.
A komplementaritás összehozta a rezgést a részecskékkel a fénytermészet kapcsán, a részt az egésszel, a pszichét a testtel. (pszichoszomatika)
A szinkronicitás kifejezés az időt preferálja, de ebben természetesen benne van a folyamat is, amely egybefogván a múlt/jelen/jövő vonulatát, a pszichés jelenvalóságot egy objektív, „külső” történéssel, az elfelejtett emlékek megelevenedését a jövő szabadságának képzetével teljes komplementaritásban. A szinkronicitás komplemente a kauzalitással, ahol a tér és idő, az anyag és energia, a tudat és tudattalan, a részecske és a hullám, a sebesség és a hely egymást működtető egységben vannak. Ezt a racionális gondolkodás nem képes felfogni, csak a transzcendentális érzék, mint az intuíció, inspiráció, imagináció.
Az asztrológia is a szinkronicitás elvén alapul: ami fent, az lent, ami kint, az bent. Egybeesnek.
A szinkronisztikus események hátterében az kollektív tudattalan struktúráját alkotó archetípusok állnak.
A jóga meditációjában a sajátságos lelki elmélyülés lényegében a transzcendens világban való létezés, az egón és a személyiségen való túlemelkedettségben.
Látható, hogy a szinkronicitás a világmindenség egységét feltételezi.
A valószínűség komplementer a szilárd törvényszerűségekkel.
A határozatlansági reláció utat enged a kreativitásnak, a számtalan lehetőségnek, teret ad annak, hogy az univerzum minden pillanatban meglepjen bennünket váratlanul az újszerűvel, a különlegessel. A kétértelműségek, a paradoxonok az élet nélkülözhetetlen tartozékai. Ebben a határtalan kreativitásban azonban minden mindennel összefügg, mert a mélyben implicit rend munkál.
A véletlen egybeesésekben a fordulópontok lehetősége rajzolódik ki, ebből fakad sorsalakító hatásuk.
Metafizikai természetűek, mert egyfelől túllépik a tudat és a fizikai világ határát, másfelől mindkettőben kifejeződnek.
Az univerzum vízszintes és függőleges tagoltságában a szinkronicitás az összekötő elem:

  • vízszintességben a személyek és események vannak,
  • a függőlegesség értékdimenziókat teremt,
  • ábrája négydimenziós térben a következő:

Így érthetjük meg, hogy amit keresünk, az keres bennünket.


KENYÉRGÓC

Ha a holisztika igazán működik az ember lelkében, a legváratlanabb meglátások és megfogalmazódások adódhatnak. A Felszállott a páva műsorban meginterjúvoltak egy idős mestert, aki arról beszélt, hogy a népi kultúra, beleértve a táncot is, azért íródik az ott született gyermekek lelkébe, mert kicsi koruktól kezdve EGÉSZBEN LÁTJÁK A KOREOGRÁFIÁT. Ez az egész – látás íródik a lelkükbe, így azután nem elemekből építve, lépésekből összerakottan sajátítják el a táncot. Azt a hasonlatot hozta példának, amikor kenyérsütésnél egy úgynevezett kenyérgóc kitüremkedik, és az egész kenyér foglalata lesz. A kis gócban az egész kenyér. Úgy fejezte ki magát, hogy ez a góc lényegében csak héjból áll, de ez a legfinomabb a kenyérben, ez a külső, megsült héj.
Valójában a „cseppben a tenger” elvet fogalmazta meg ízes, népi példában.
Rögtön az anyanyelv jutott eszembe, azt is EGÉSZÉBEN sajátítjuk el. Életünk első percétől kezdve egy nyelvszövedékben zajlik életünk, abból kell kihámoznunk az évek során a gondolatokat, mondatokat, a szavakat, az üzenetet. Előbb az érzelmi, indulati töltetet vagyunk képesek megragadni, megtanulni. A folyékony beszéd megtanulása előtt a gyerekek remekül visszaadják a különféle tilalmakat kísérő hanghordozásokat, gesztusokat, amelyek a NEM szóval kapcsolatosak. Azt is tudjuk, hogy ezeknek a tilalmaknak a betartása mennyire nehéz a gyermekeknek, akik éppen az elementáris dinamikájukat próbálgatják. Akik több nyelven beszélnek, sokszor mondják, hogy valójában egy nyelven gondolkodnak. Akik külföldi környezetben sajátítanak el egy nyelvet az élő beszéd folyamatában, azoknak a grammatika nem erős oldaluk. Nem biztos, hogy tudják, mi az infinitívusz
Hasonlóképpen működik a PÉLDA is. Aki családban nevelkedik, abban kitörölhetetlen benyomás alakul ki a családról, mint EGÉSZ konstrukcióról,az apa- anya-gyermek hármas egységében. Ez más vonatkozásban is kirajzolja a teljességet: az apa és anya kapcsán a férfi és a női energia dinamikáját, a helyét a felnőttek világában, a változásokat és a folytonos egyensúly megteremtését a különféle korosztályokat képviselő családtagok sorában, a szinte megszámlálhatatlan sok szálat, amelyből egy család egysége, genetikai kódja összefonódik. Persze mindez kiegészül a lakóhellyel, esetenként a családi házzal, a szülők társadalmi státuszával, amely a későbbiekben példa, esetleg ellenpélda lesz a gyermek számára.
A mesterségeket is készen és egészében láthatjuk a műhelyekben, a kész darabokat, a muzsikát a hangversenytermekben vagy templomokban, és mindenféle ceremóniát. Amikor egy kislány látja az édesanyját, miként fürdeti, pelenkázza, gondozza kistestvérét, ezek a mozdulatok a maguk egészében válnak részeivé, és nem fog ügyetlenül bánni saját gyermekével.
Az iskolások rendjébe való betagolódás is holisztikus vágy. Nekem három nagyobb testvérem van, és mind iskolába járt már, amikor én még otthon voltam. A nővérem tanító bácsija megengedte, hogy az osztályképen rajta legyek, amikor felismerte égő vágyamat az iskola után. Ott álltam komoly képpel, karba tett kézzel, lecsúszott zoknival, mint egy igazi iskolás.
Hasonló élmény AZ EGÉSZ SORS TUDATA. Éljük .az életünket, peregnek a napok, az események, de sokáig nehéz kiszűrni, mi körül forognak azok, vagy miről szól az egész. A zseniknél ez kicsit másképpen van, ők fejlettebb, érettebb lények, összerendezettebb tapasztalatokkal jönnek le a földre és jobban tudják, mi a dolguk itt, mi az irányultságuk. Mozartnak, aki már öt éves korában zenét szerzett, bizonyára komplettebb képe volt az egész sorsáról, mit az átlag halandónak. Egy opera rendező egy ízben így fogalmazott. „Ki a zseni? Az, aki egész sorsának tudatában van. Nincs benne esendőség és kétely. Öntörvényűen éli életét.”
Sok üstökös sorsot ismer az irodalom, ezekből azt olvashatjuk ki, hogy megtettek egy-egy nagy feladatot és utána mintegy betelt mértékkel haltak meg. Ilyen volt például Petőfi Sándor., aki a szabadságharcra tette fel az életét. Ez a hihetetlen lelkesség élteti őt még ma is a magyar lelkekben. Nászéjszakáján írta meg a Szeptember végén című versét a világirodalom egyik legszebb sorával:

"Elhull a virág, eliramlik az élet."

De hozhatjuk példának É. Galois (1811-32) francia matematikust, a csoportelmélet megalkotóját, aki párbajban vesztette életét 21 éves korában. Halála előtti éjszakán írta meg művét, nem vitte a sírba. Az ágyánál síró bátyjának azt mondta:

„Ne sírj, nekem minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy húsz éves koromban meg tudjak halni.”

Festők néha azt mondják, képeik egy pillanatnyi látványból pattannak ki.
Lehet az egy lyukas kavics is.

Az ember tragédiája is egy mondatból pattant ki. Madách írt egy levelet barátjának, Szontágh Pálnak, ezzel a mondattal:

„Tudod Pálom, az emberiség élete mit sem változott Ádám és Éva óta.”

28 éves korunkra, amikor a Szaturnusz megteszi első körét a zodiákuson, összeállhat és kirajzolódhat bennünk sorsunk menete. Általában azt szoktuk mondani, az első hét évben minden magvetés megtörténik, amelyhez képest a többi, későbbi esemény csupán ismétlődés, megérzés, ráérzés. Mint Petőfi sejtelme arról, hogy felesége özvegy lesz. Egy fiatalasszony a mézeshetek alatt megkérdezte ifjú férjét, hogy elválasztják-e a párokat, ha az egyik börtönbe kerül. A férje valóban börtönbe került.
Szoktunk még centrális életeseményről is beszélni, amely meghatározó abban a vonatkozásban, hogy életünket mandala szerűen láthassuk, miként a zodiákus jelei helyezkednek el. Afféle kulcs epizódok ezek, amelyek nyitját adhatják élettörténetünknek, amely által az megírhatóvá válik.
Vannak kulcsmondatok, amelyek csak úgy elhangzanak a szánkból, de később kiderül, hogy nagyonis mélyről jöttek elő. Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy barátnője meglátogatta. Amikor az erkélyen integetett neki távozáskor, barátnője felnézett és azt mondta: „Én most elmegyek.” Akkor látta utoljára, mert éjjel meghalt.
„Kiment az ajtón. Érti, Ruth? Kiment. A hátát láttam.” – fakadt ki fájdalmasan egy fiatalasszony, akit a férje elhagyott. Ez a „kiment” azt jelenti, hogy az életünkből távozott.

„Pars pro totó”, minden rész az egészért van. Ez a holisztika egyik alaptörvénye.A rész tartalmazza az egészet. PILLANATBAN AZ ÖRÖKLÉT.

Az építészek a legapróbb részletességig elkészítik a tervrajzot a kivitelezőnek. Nevükben hordozzák az ÉP, az EGÉSZ, a BEFEJEZETT ideát.

A holisztika sokat segíthet abban, hogy életünk ne morzsolódjék szét a múlandóságon, ne vérezzen el a részleteken, hanem miként a fa ágai, egyben maradjanak a gyökérrel és törzzsel szervesen, integráltan.
Kisgyermekek életük korai periódusában már mutatják azt az önérzetet, önerőt, gerincességet, amely későbbi életüket is jellemzi majd. Kiválik közülük a vezéralak és természetesen a hírhedt is, aki majd elkallódik a későbbiekben. A család után ezek a kortárs közösségek nagyon beszédesek tudnak lenni abban a vonatkozásban, hogy a későbbi viselkedési mintázat milyen lesz a függőségi vagy függetlenségi lehetőségekben.

Mivel még a kenyérből is kisül egy kis góc, amely tartalmazza az egész kenyér ízességét.


AZ EGÉSZSÉGES ISTENFÉLELEM

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. (Példabeszédek 1/7)

Ezen szavakkal jellemezte magát egy kliensem, akinek a szülei azért váltak el serdülő korában, mert az édesanyja egy szektának nevezhető vallási közösségbe vonzódott be, és az ott töltött hétvégék a családi élet rovására mentek. A szülők válása csak anyagilag volt vértelen, mert az apa az egzisztencia megteremtésére hasonló intenzív energiát fordított, mint az anya a vallásos buzgólkodásra, de ez a két gyerek lelkében hasadást idézett elő .Maradt egy kőkemény, érzelmileg megközelíthetetlen apa, és az anya, akinek a vallásos panelekkel beszabályozott élete őket totális ellenazonosulásra késztette. Próbálkozásokra, szabadságra, kirúgásra a hámból, egyszóval egy szabados életvitelre, amit az anya egyetlen szóval bűnös életnek nevezett. Ez a kritika és elmarasztalás természetesen a lányának nem volt útmutatás, és kapcsolatukat is aláaknázta. Lánya ugyanis, miközben az apai és anyai szeretetre vágyott természetes szükségletként, valójában ellenérzésekkel tarkított lenézést táplált szülei irányában, mivel egyikőjükből sem sugárzott olyan meggyőző boldogság, amely példa lehetett volna számára.. Hasadtsága és finoman szólva szabados élete sem tette nihilistává, cinikussá, nem lett megátalkodott istentagadó, hanem úgy jellemezte magát, hogy van benne egy egészséges istenfélelem.
Ez mindenekelőtt valamiféle önismereti érdeklődéssel vette kezdetét és az egészséges életmód irányába tett lépésekkel, amelyre ingadozó testsúlya is motiválta.
Munkája vonatkozásában harminc éves korára már csaknem sínen volt, folyton tanult, hogy munkája talentumosabb legyen a pusztán megélhetést biztosító tevékenységnél. Önismereti érdeklődésének fő területe, hogy van-e egyáltalán valamiféle talentuma, és ha igen, az mire irányul. Egója hatalmas hajótörést szenvedett, amikor nős barátja nem vált el miatta, nem hagyta el családját. Ez apát vesztett fiatal nőknél ösztönösen előjöhet, hogy újraélik a szülők válása nyomán támadt konfliktust, ambivalenciát, azok minden vegyes és tisztázatlan összetevőjével. Egyfelől imponált a családjához hű apa, másfelől előtört a rivalizációs agresszió a feleséggel szemben, aki saját anyjánál stabilabb helyzetben van, hiszen nem hagyták el. Kivetít egy biztonság utáni vágyat, amelyet megrendült önérzete nem képes nyújtani neki. Ezért külső biztonságot keres. Altruista ábrándokat sző, hogy milyen jó mostohaanya lenne belőle, amely egy ideig fontosabbnak tűnt számára, mint saját anyasága. De a több tucat drámai szakítás valahol megértette vele, hogy hamis vágyakat táplált lelkében, mert az ő párja nem ennek az asszonynak a férje.
Betegsége (colitis ulcerosa) is hatékony jel és figyelmeztetés volt számára, hogy megbetegítő módon éli át és éli meg életeseményeit. Ekkor kezdett az egészséges istenfélelem zsinórmértékéhez szabott életet élni.
Ez természetesen nem vallásos közösségekbe való betagolódást, liturgiákon való részvételt jelentett, de talán segítségért való fohászkodást igen, főleg igaz lénye megtalálása vonatkozásában. Nem bonyolódott világteremtési mítoszokba és olvasmányai élén sem a Biblia áll, de olykor verset ír, és sok mindennel foglalkozik érdemben, képezi magát. .

Való igaz, hogy a 21. századi ember oly módon is lehet istenhívő, hogy nem éli egy hivatalos felekezet vallásgyakorlatát. Sok ember a papokkal és az egyházzal kapcsolatos ellenérzéseit, haragját, felháborodását mossa egybe az istenhittel, vagy hitetlenségével. Azt is látnunk kell, hogy az öt világvallás művelői között az elhatárolódás markánsabb, mint a tolerancia. Az együttműködés, a közös lényeg keresése, noha EGY ISTENRŐL szólnak ezek a vallások. Még sincs egyetértés az egyistenhívők között.

E sorok írója bizonyos abban, hogy minden ember életében nyílik mód, egy rés, amelyen megnyílnak a végtelen távlatok. Ez éppen úgy lehet sorscsapás, betegség, megpróbáltatás, mint hirtelen siker, alkotás, öröm, vagy az élet természetes menetének olyan olyan epizódja, mint a gyerekszülés. Hiszen az élet szentsége állandóan jelen van, tehát annak megtapasztalhatónak kell lennie. Mint a címben idézett keresetlen mondat a kliensem szájából.
Ezen a résen keresztül érkezik hozzánk az ÉGI JEL, amely lehet egy szinkronisztikus történés, nem feltétlenül kell olyan horderejűnek lennie, mint Csontváry Kosztka Tivadar, vagy Jakob Böhme látomása. Jöhet egy álom, amely fordulatot hoz szemléletünkben, vagy olyan „jelentéktelen” epizód, mint egy zen példázatban olvasható:

  • A mestert elkapta egy zuháré,
  • Beállt egy fa alá.
  • Ahogy az esőcseppek kopogását hallotta a leveleken, hirtelen rádöbbent, ő sem több egy esőcseppnél.
  • Ekkor megvilágosodott.

Ne keverjük össze az istenfélelmet a közönséges félelmekkel, a rettegésekkel, az elemi csapásoktól való félelemmel, mint a tűzvész, a földrengés, az árvíz, az elhagyatottság, a magány, a betegség félelmével. Ezekben mindig van egy kis fenyegetés, tetéződnek a büntetéstől való félelemmel. Az istenfélelem ahhoz a belső értékrendhez, etikai magatartáshoz kötődik, amelynek kapcsán nem azért nem lopunk, mert a lelepleződéstől félünk, hanem azért, mert a lopás befeketít bennünket, iriggyé és kapzsivá tesz.
Az istenfélelem az a belső meggyőződés, hogy a világot egy magasabb erő korlátozza, rendezi, amelyet az égi rend mutat. A Nap minden nap felkél, a csillagok a pályájukon keringenek, az évszakok kirajzolódnak az idő menetében, a költöző madarak tudják teendőiket, és így tovább.
Aki túl egoista, gőgös, rátarti, az nem nevezi ezt az erőt Istennek, inkább panteistának mondja magát, mivel a személyes Isten saját személyiségével való bizonytalanságait hívja elő.
Akik a világi hatalomra utaznak, vagy azt gondolják, a világ meghódítható, megvásárolható, a természet leigázható, az emberek hatékonyan manipulálhatók, az nem enged magához magasabb üzeneteket.
Az istenfélelem bizonyos mértékben ego félelem, hogy vajon nem vesztünk-e mértéket törekvéseinken, mint Ikarosz, akinek viasz szárnyai megolvadtak, amikor túl közel merészkedett a Naphoz. Nem gondoljuk-e mindenhatónak magunkat, miközben múlandóságainkkal küszködünk? Nem vagyunk-e felfuvalkodottak, aminek a vége az elpukkadás?
Az individualitás korában ezek a kérdések igen égetőek. Vagyis a legfontosabbak.
Ha az engedelmesség már nem kenyerünk és a kész formákat sem fogadjuk el, saját tapasztalatainkból kell kikísérleteznünk magunkat és utunkat. Harag, gőg, indulat, megvetés és elbizakodottság nélkül.
A Vízöntő korszakban lehet, hogy nem a szerzetesrendekben való élet a legüdvözítőbb, a szigorú külső regulák. De vigyáznunk kell a serdülő lázadókkal, a hamis gurukkal, a bigott megszállottakkal, akik minden időben munkálkodnak. Alakítsuk ki értékrendünket, .amely az egészséges istenfélelemhez igazodik.

Nem kell meghúznunk a keresztény vallás halál harangját.
Ma, amikor ezeket a sorokat írom, éppen XXIII. János és II. János Pál pápa szentté avatása zajlik a Vatikánban, több millió ember személyes, vagy tv-n keresztül való részvételével.
Az evangélium az örök élet örömhíre.
Ez soha nem avulhat el.

TECHNIKA


A technécium mesterségesen előállított radioaktív fémes elem.
Vegyjele: Te

Néha a technika századának mondjuk a véres 20. századot. El is kell ismernünk, hogy nagy technikai áttörések történtek szinte minden szinten. De a széleskörű térhódítás mellett megjelentek a techno fóbiások is, akik már-már kóros ellenérzéseket táplálnak a technikai vívmányok ennyire széleskörű alkalmazásaival szemben. Főleg, ha az arról szól, hogy „minden a technika”. Miközben a holisztikus szemléletben csupán negyed résznyi a tudomány, a művészet és a szakrális mellett.

Amikor ez a negyedrész az egész akar lenni, elindul az a mesterséges burjánzási folyamat, amely valóban  egy rákos burjánzáshoz hasonlítható, amelynek idő előtti pusztulás a vége. A Jelenések Könyvében megjövendölt Armageddon arról tesz tanúbizonyságot, hogy a történelemben már máskor is elpusztultak egész civilizációk effajta túlkapások és visszaélések következtében. A mai emberiség is kísérti a végzetét.
Szeretjük a „technikás” embereket, akik imponáló mesterségbeli tudással működnek. Sokat köszönhetünk a számítógépnek, hatalmas eredményeket mutat fel a távközlés, a közlekedés, de most az árnyoldalakat fókuszáljuk, hogy mindez minek a rovására jöhetett létre.
Gyermekeink megszállottan gyakorolják a telefonos játékokat, építik a maguk virtuális világát. A sok szimulált játék, tréning, edzés valóban létrehoz egy virtuális világot, sőt, kezd elmosódni a határ a fizikai és a képzeti világ között. Valósággal generálódunk a nem-világ nem igazi történéseiben, a lombikokban gyártott ötletekben, a művilág műörömeiben, mígnem ez a TECHNIGÓLEM elindul pusztító útjára, csaknem megállíthatatlanul.
Mert a technika és az élet az két teljesen különböző dolog.
Ugyanis nincs „mesterséges élet”, mert éppen az élet az, amelyet sem előállítani, sem elpusztítani nem tudunk.
Ama bizonyos „aranykorban”, amikor a technika is a maga helyén volt és nem indult önpusztító burjánzásba, attól volt „arany”, hogy múlhatatlan értékekre, a természetes életfolyamatokra hangolt kultúrája volt. Minden művelés szent cselekedetnek számított, amelyben nem voltak életellenes szándékok és tettek, az emberek nem avatkoztak a természetes folyamatok menetébe.
Ma hol találunk természetes életet? A rezervátumok sem azok, éppen az elkerítettség okán. A természeti népeket kiirtották a gyarmatosítók, a fölanya testét sínek hálózzák be, a levegőt pedig magas feszültségű vezetékek.
Néhány példa:

  • génmanipulált vetőmagok,
  • gyógyszerek, amelyeknek a mellékhatásai újabb betegségek,
  • szintetikus élelmiszerek,
  • manipulált tömegtájékoztatás,
  • kábítószer maffia,
  • terrorszervezetek,
  • a materializmus mákonya,
  • ezzel párhuzamosságban az ateizmus, és minden szellemiség tagadása.

A technika kezdett céllá válni, mellőzve a transzcendentális irányultság fontosságát.
A technika árnyoldalában az életellenesség a legnagyobb buktató.
A technikai kultúra lélektelen. Az élő lélek folyamatai hiányoznak belőle. Holott a technikának éppen az olyan kultúra kibontakozását kellene elősegítenie, szolgálnia, amely a spiritualitásért van.
A technikát a szellemi erők fejlesztésére kellene használnunk. Ám a tapasztalat azt mutatja, az emberiség úgy véli, a technika a kényelmesebb élet megteremtéséért van. Edények az étel tárolására, szerszámok a munka megkönnyítésére, ruhák az időjárás viszontagságainak kivédésre, házak a tűzhely őrzésére, bonyolult szerkezete a közlekedés meggyorsítására. A kerék után feltalálták az írást, ezt követte a könyvnyomtatás. Egyre gyorsabban és hosszabb távon kommunikáltak, a kábelek, a távírók, a telefon. – ma már vezeték nélküli – a rádióról és tévéről nem is beszélve.
A technika fejlődése általában előfutára volt annak, ami később tudati szinten valósult meg. A Vízöntő korszak előfutára a villamosítás volt. A SZU Vízöntő ország, a „szocialista” fejlődés a villamosítással és a gépesítésekkel vette kezdetét.
Amikor atomkorszak és nukleáris fegyverkezés lett belőle, az már a technikai elfajzás kategóriájába sorolható.
A mai emberek többsége még nem jutott el oda, hogy a spirituális tudás előbbre való a  pénznél, a hatalomnál, az egoisztikus terjeszkedésnél.
A technikával való visszaélések, a negatív célok, az emberek manipulálása, kihasználása, ellenőrzése, lehallgatása, igába hajtása egyre terebélyesedik. Mikrocsipekkel ellenőrzik az embereket agyhullámaik letapogatásán keresztül. Ezek a gyakorlatok  messze nincsenek harmóniában az egyetemes akarattal, és visszafelé fognak elsülni. A rontásnak is megvan az ön aláaknázó láncreakciója.
Az ipari automatizálódásban a  munkát robotok végzik, természetesen lélektelenül.

Belepillantottunk a hagyomány és a megújulás örök dilemmájába..
A technikára épülő nyugati világ napjainkban az ősi tudást, amely a lélekbe és az életfolyamatokba van írva, feledni látszik.
Eltávolodtunk a természettől, saját természetünktől, az ősi bölcsességtől.
A tudományos fantasztikus írásokban arról olvashatunk, hogy az orvosok már a közeljövőben 3D-s printerrel nyomtatnak majd új szerveket nekünk. A virtuális világ és a robotika mindenek előtt. Miközben nyakunkon a természeti katasztrófák és társadalmi krízisek terpeszkednek.
A szórakozás is ipar lett, a tudomány és technika túlkapásaihoz hasonlóan próbál a jövőbe látni, űr kutatni, tengermélyre leszállni. Embereket mesterségesen tartanak kómában hosszú időkre, lombik bébik korát éljük és a szervátültetésekhez már a maffia szervkereskedelem is felzárkózott.

De ha sikerül visszatérnünk a szívünkbe és megértjük, hogy spirituális lények vagyunk, akkor nem leszünk képesek földünket és önmagunkat elpusztítani az öntudatlan és élettelen technikával.

A PARADOXON

Samuel Hahnemann ( 1755-1845 ), a homeopátia atyja, igen magas kort élt meg. Rengeteg embert gyógyított, saját magán is kísérletezett. Egy megfázásos betegségben halt meg. Nem vett be semmilyen homeopátiás szert, amely vélhetően meggyógyította volna. Inkább megértette az élet és halál, az öröklét és múlandóság rejtélyes paradoxonját, ami miatt nem tartotta fontosnak a testi életben maradást.

Shakespeare (1564.04.23. - 1616.04.23.) 52 évet élt, és a születésnapján hunyt el. Szerb Antal úgy idézi őt, „a varázsló eltöri pálcáját”
Az ember fizikai testében a Mengyelejev periódusos rendszer minden eleme megtalálható. Részint építőelemek, részint katalizátorok. Ez utóbbiak a nyomelemek mint például a nikkel, vagy mangán, amelyeknek a dinamikai hatása nem anyagi természetű. Ez a tény is a mennyiség és minőség paradoxonját hordozza, a változás folyamatát, amely az anyag át szellemiesítésében és a szellem anyagban való megjelenésében tanulmányozható.
Sorolhatunk még üstökös sorsokat is: Mozartot a Requiemmel, Török Gyulát (1888-1918) az elszegényedett dzsentrik iparosodásáról írt regényeivel, Galoist (1811-32) a csoportelmélettel, Schubertet, aki 32 évet élt és így tovább. Az üstökös sorsok paradoxonja abban áll, hogy a szűk időbe hihetetlen intenzitású alkotóerő képes belesűrűsödni. Olykor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aki időt nyer, életet nyer, hogy a több időben több lehetőség rejlik. De a fenti példák ezt cáfolják. Valójában a pillanat a mindenható.

Érdemes egy kicsit elidőznünk a paradox kifejezés etimológiájánál:

  • para = mellett, szembe, ellen,
  • doxa = a dogmával analóg vélekedés, nézet, tan, fellebbezhetetlennek meghirdetett eszme, idea, elmélet.

A paradox meghökkentő, képtelennek tűnő, önellentmondásos, visszás, fonák, a megszokottól mindenesetre eltérő.
A „parázás” a mai fiatalok körében viselkedési anomáliát jelent, például félni, rettegni valamitől, szembesülni nem kívánt tényekkel.
Az eltérési lehetőségek nagy számából fakadóan számtalan szóösszetételben szerepel:

A paradoxonok kupán csapják az ésszerű okfejtéseket, kizökkentenek a szokványos kerékvágásból, és hatékonyan képesek felnyitni a szemünket olyan dolgok irányába, amelyeket korábban nem vettünk észre. Ha egy betegség ráébreszt bennünket tévedéseinkre, vagy az élet értékére, beszélhetünk a szenvedés paradoxonjáról. A történelem is sok embert kimozdít a természetes életmenetéből, háború, száműzetés, elszegényedés sok esetben nyújt pozitív tapasztalatokat, még ha az emberség megélése is ez a kontraszt környezetben. Megfékezi az életmohóságot, megnyirbálja az önzést, az egocentrizmust, a hatalmi ösztönt, elvontabb értékrendek irányába nyit távlatot.
A tarot kártya Arlequinje is valamiféle szellemre szomjas embert ábrázol, a vándort, aki nem kötődik anyagi javakhoz, akinek a kincse a szabadsága, akit nem kínoznak félelmek, mert tudatára ébredt annak, hogy az egyetemes létezésben él. Verhetetlensége abban van, hogy felismerte a paradoxonokat, felismerte, hogy a létezés logikája paradox.
Az Én paradoxonját Jézus így foglalta össze:

  • Aki megtalálja az ő életét, elveszté azt, és aki elveszté az életét én érettem, megtalálja azt. (Máté ev. 10/39)
  • Más szavakkal: aki képességeit, tehetségét, tudását, alkotó energiáját Énje gyarapítására használja csupán, az a kozmikus ősléttől elszigetelt marad, holott minden cselekvésünkkel a belsőleg elvesztett üdvöt kell visszaszereznünk.
  • Aki a hatalom kísértéseit egyéni életének, érvényesülésének, gyönyöreinek, élvezeteinek szolgálatába állítja, az a magasabb létbe való egyetemes beolvadást nem érheti el.

A hatalom paradox:

  • aki a hatalommal él, azonnal elveszti.

Arlequin a zérus, vagy a 22. lap, nem oszt, nem szoroz, műveletet nem lehet vele végezni, azaz sorstalan. Attribútumokkal nem ruházható fel, és mivel a műveletekben intakt marad, csak önmagával azonos.
Minden paradoxon a lét és nemlét találkozáspontján van, mint mozdulatlan mozgató, lényege a nem cselekvés hatalma. A teljesség dimenzióinak metszéspontján sorsot nem épít.
A sors paradox:

  • mert magunk építjük karakterünkből,
  • belső korlátokból külső korlátokat.

A lélek paradox:

  • mert önmagát önmagával kell megismernie,
  • az életet a saját élmény által.

A tudat paradox:

  • mert külvilágot teremt,
  • kivetít,
  • perifériává teszi belső világunkat,
  • elidegenedett, centrum nélküli ürességgé.

A szellem paradox:

  • mert önmaga kifejezésére önmaga ellentétét használja fel,
  • a szellemet a természettel,
  • a fényt a sötétséggel,
  • az időt az időtlenséggel,
  • a tudattalant a tudattal,
  • a végtelent a végességgel,
  • a létet a nemléttel fejezi ki.

Ebben a polarizáltságban a az isteni lényeget feloldotta, elaprózta, szétszórta. Az egyetemes létezést az egyes lelkekbe, egyedi személyiségekbe beleoltva a létezés kristályrendje zúgó örvényléssé lett.

A paradoxonoknak a probléma megoldásban is hatalmas szerep jut, bár ebben olykor kockázat is van.

Barátkozzunk meg a paradoxonokkal, hogy életünk ne legyen annyira egysíkú.

LELKI KELEPCÉK A „MODERN” MŰVÉSZETBEN.

Ki ne ismerné napjainkban a balhé művészeket, akik zavarosságukból próbálnak megélni és stílustalanságukból stílust kovácsolni?
Azonnal adódik az összehasonlítás az antik bölcselet eszményével, a kalokagathia néven összefoglalt szép, jó és igaz harmóniájával, amelyhez természetesen lelki nemesség is társul, illetve az az alapja.
Autonóm művészetnek is mondhatnánk azt az igényt, amelynek referenciája önmaga. Az önmagát igazoló autonómia.
Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a tökéletesség az éretlen suhancokból indulatot, gyűlöletet, vandalizmust kelt életre. Ezek hasítanak késsel a képvásznakba, vagy estek neki Michelangelo Piétájának, amiért azt golyóálló üveg mögé kellett kiállítani.
Kétségkívül van az autonómiának egyfajta intellektuális zártsága, valamiféle hozzáférhetetlensége, más értékekhez nem köthető mértéke. Ez – minthogy a pszichológiában minden kétélű – kiválthat visszavonulást, introverziót, a saját értékek belső kimunkálásának igényét, vagy esztelen rombolást, szembeszegülést, harci kedvet, amely lényegében a saját primitívségéből való kitörést jelképezi. Csakhogy az indulatok nem azáltal finomodnak meg, hogy kiokádjuk magunkból, hanem a lelki alkímiában, a lélek tégelyében alakulhatnak át. A külső dolgoknak, a példának, a tanítóknak, a mestereknek ebben csak katalizáló szerep jut, miként a terápiákban sem a terapeuta oldja meg a problémákat, csupán az öngyógyító folyamatokat indítja be.
A művészetekben azért könnyebb lelki kelepcébe jutni a szabadosság okán, mivel az a tudattalan felségterülete, ahol nincsenek olyan téri és idői korlátok, mint a racionális ok-okozatiságban. A jelenkori korszellem még kedvez is a bomlasztó folyamatoknak, a mindenféle próbálkozásoknak, kisérlezetéseknek, a kötöttségektől való menekülni akarásnak, a tagadásoknak.
Az különféle korokban más és más archetípusok aktiválódnak a lelkekben. A mostani kor a technikának, a számítógép és internet kapcsán a szatellit kommunikációnak kedvez. Ami ezeket a sorokat íratja, az a személyesség és közvetlen kommunikáció veszélyeztetettsége. Mivel ez az elidegenedés és hasadtságok melegágya, a személyiség negligálása pedig a  megszólíthatóságot hiúsítja meg. Az ember a személyiségében, a nevével szólítható meg. Ha ez nincs, felületes érintkezés, üres pelyva beszéd, hamis öröm, jópofizás lép helyébe.

  • A fentebb említett szatellit kommunikációnak nevezett folyamat együttesen tartalmazza a digitalizálódás és a művészetek technikához való csatlakozásának bumeráng hatását:
  • A digitalizálódás, mint a számjegyekkel ábrázolt jelek műveleteinek szinte korlátlan száma, lehetővé teszi a számítógépnek az információtömeg mobilizálását és feldolgozását,
  • a multimédiának, más szavakkal a virtuális világnak, a „valóságnak” a révén a világ egy globális, technikai konstrukció lesz, amely beszivárog a személyiségbe,
  • megváltoznak az emberek közötti viszonyok, az úgynevezett információs társadalomban létrejön egy új kommunikációs zóna, amely átdiffundál a határokon,
  • a számítógépnek nincs lelke, amely a vízszintes és függőleges transzcendenciát egybefűzné, amint azt az egyszerű sárközi hímzésnél is láthatjuk. Ennek hiányában megváltoztatja a személyiséget, akár előtérbe helyezheti a mesterséged intelligenciát az emberi lélekkel és szellemmel szemben,
  • valamiképpen egyszerre integrál és dezintegrál,
  • elmosódnak a férfiak és nők közötti markáns jellegzetességek, amelyek a korábbi munkavégzések kapcsán hagyományokat teremtettek, a kevesebb munka okán felszabaduló idő és energia nem mindig a léleknemesítő tevékenységek felé vezetik az embereket. A mesterségek megváltozásának nyomában szegénység és ellehetetlenülés is jár.
  • megváltoznak az értékek a multikulturális világban, ahol az intimitás és nyilvánosság előtti élet abnormalizálódik. Ebben a jog sem  tud rendet teremteni, mivel itt lelki megbomlástól van szó, amelyeket törvényekkel nem lehet szabályozni és rendbe hozni

Nem jobb a helyzet a művészetek és a technika vonatkozásában sem:

  • a technikához való csatlakozás alacsonyabb esztétikai szint követését hozza magával. Bár sokan tagadják az esztétika megismerő értékét, a fentebb idézett kalokagathia ennek ellentmond,
  • a szép, jó igaz szétesése kapcsán  a szépség, amely lényegében egy cseppnyi tökéletesség, helyébe az ízlés lép, amely nem ugyanaz a kategória,
  • az ízlés tetszik/nem tetszik, felfigyelek valamire, vagy hidegen hagy metódusa nem az igazi műélvezet,
  • ez az inter-esse, vagyis köztes állapot, a szabad lebegés a lehetőségek között, csak a megfoghatatlanságot, a körvonalazatlanságot szolgálja. Ma az a divat, hogy a drámai helyzeteknek nincs végkifejlete, a nézőre van bízva a befejezés. Ezáltal persze a katarzis,éppen a lényeg, elmarad. Lehet, hogy kicsit felkavarodik a lélek, ez sokszor puszta felcsiklandozottság, összekacsintás a mások félbemaratottságával, lezárulatlanságával, elmosódottságával.  
  • Az eltompult érzékek görcsös ingerlése bizarr élmények felé űzi az embert. Dívik az érdekesség, a feltűnés hajhászása, az extrém, az abnormális, olcsó elemekkel tarkítva, sok esetben a jó ízlést sértő módon,
  • Olykor melankolikus elemek is előjöhetnek, éreztetvén a tehetetlenséget, az erőtlenséget ,
  • Máskor az irónia mérge freccsen ki, hiszen könnyebb mást kritizálni, mint önmagunkkal szembenézni,
  • A tektonikus elemek is elmosódhatnak, elvész a fent és lent jelentősége, mondanivalója.
  • A régi művészetekben az ábrázolásnak jelentése van . Itt az ábrázolás és jelentés nemcsak szétválik, hanem egyenesen megszűnik. Gondoljunk csak Van Gogh szalmaszékére, vagy parasztcipőjére, milyen megszólító erejük van. Kilépnek létük rejtettségéből.
  • Míg a másik oldalon a rend helyébe egyszerűen a káosz lépett.

Ez elég nagy lelki kelepce.

Mindez tetéződik a kábítószer mű örömének mű hangulatával a virtuális világban.
Az adrenalizáltság véd a dögunalom ellen.
A dopping szerek feldobottság érzése valamiféle szabadság mámorrá lesz, szabadulást ígér a problémáktól. Ezt a befejezetlen beteljesülést a szenvedélybetegek. Soha nem látják be, hiszen ez szembesülés lenne pótcselekvéseikkel, azzal, hogy életüket sorsuk és lehetőségeik mellett élik.

A művészet lényege a valóságlátás és megjelenítés.

Hiába mondanánk a „modern” próbálkozásokat akár szub- vagy ellenkultúrának, az is csak sznobság marad. Mert a kultúra lényege a szakralitás.
Ezt mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ne dőljünk be a kufárkodásoknak.

ALULNÉZET, FELÜLNÉZET


Közgazdászok, szociológusok, politikusok, jogászok szeretik azt gondolni magukról, hogy megbízható, átfogó tudásuk van  társadalom működésének egészéről, ezáltal avatottan szólnak és nyúlnak bele a dolgok rendezésébe, ha valahol fennakadás van. Főleg a marxista közgazdászok estek át azon az agymosáson, hogy szinte mindentudó az, aki az osztályharc elméletbe beleássa magát. Ezért igen meglepődtem, amikor néhány éve egy közgazdásszal beszélgettem, és a gazdasági világválsághoz lyukadtunk ki. Kérdeztem, mi a véleménye erről. Azt válaszolta, nincs véleménye, mert ő a társadalmat csak alulnézetből tudja szemlélni. Így fogalmazott: „alulnézetből”.

Megjegyzem, saját életét talán még alulnézetből sem látta. Akkoriban vált el, nagy szerelemnek vélvén egy a középiskolában meg nem élt kapcsolatot, akivel újra összekerültek. Elhagyta a feleségét és gyerekeit, elvette a négygyerekes hajdanvolt osztálytársát. Ez a fellángolás hatalmas adósságokba verte őt, mert egy nagy házat vett a népes családnak. Az anyagi gondok és a csalódás, hogy a szerelem középiskolában és negyvenen túl már igen más, tragikusan lehűtötte.

Ha valaki gyermekkorában falun élt, ahol többnyire földszintes házak vannak, és évek múlva visszamegy, érdekes élmény, hogy még a templom is kicsinek tűnik, és házak, amelyeket akkoriban hatalmasnak látott. A horizont igen eltérő, ha magaslaton, vagy mélységben, beépített utcán, vagy szabad térségben vagyunk, valamint gyermek, vagy felnőtt korunkat tapossuk.
Természetesen, ha horizontról szólunk, nemcsak fizikai vonatkozásra gondolunk. Életünk során a szellemi horizontot is ki kell alakítanunk magunkban és magunknak.
Az alul- és felülnézet problémája szervesen kapcsolódik a holisztikához. Ha csőlátásnak, vagy békaperspektívának mondjuk a részletekbe való bebetonozódást, ugyan arról beszélünk. Nem látják a fától az erdőt.
A lélek nagy fehér foltjai – terra incognita- sok projekcióra és provokációra késztetik az egót, amely nehezen mond le a győzelemről, a hatalmaskodásról. Nemrégiben egy „politikus” vehemensen kampányolt a korrupció ellen és a polgármesterségért. Ám kiderítették róla, hogy két évtizeden át úgy mentette át vagyonát egyik vállalkozásából a másikba, hogy csődeljárásokkal úszta meg az adózást és a visszafizetéseket.
Igen, a joggyakorlat kiskapui is alulnézetek. 10-15 éven át tartó pereskedések nemcsak a bizonyítékokat mossák el, hanem a sértettek és az áldozatok életét is mellékvágányra teszik, hiszen egy lezáratlan ügy energiája maga az amortizáció, amely az életvitel lendületét teljesen megtöri. Nem lehet úgy élni tovább, mintha semmi sem történt volna. Az elégtételre, kárpótlásra várás a múlthoz köti az embert, miközben az élet a jelenben zajlik.
Kötődik az alulnézet a gyermekkori látásmódhoz és életérzéshez is. Anna Freud feljegyzéseiből való a történet a visszavonulásról, ha egy gyermek magas mércével találja szembe magát. Rajzolt a gyerekekkel, és észrevette, hogy az egyik gyerek az ő rajzait nézte, majd letette a ceruzáját. Megkérdezte, miért hagyta abba a rajzolást. A gyerek azt mondta: „inkább téged nézlek”
Az ego-határ fontos része lelki életünknek, ám nem mindenki tágítja azt kellő mértékben, nem veti le kinőtt „kígyóbőrét”, vagy „gyerekcipőben” próbál lépdelni felnőtt életében is. Az önzés, az egocentrizmus, a nárcizmus és minden önismereti vakfolt hihetetlen barikádokat képes emelni a valóság eltorlaszolására. Egy testvérféltékenységében és anyakomplexusában súlyosan megrekedt ötven év körüli nő úgy jellemezte önmagát: „Isten és közöttem ott vagyok én”. Mármint választóvonal. Akik ilyen alulnézetben vannak, azok szoktak az Istennel is perbe szállni.
A szociológusokról sem mondható, hogy a társadalom egészét látnák, rálátásból, összetételében, működésében. Főleg abban a vonatkozásban, hogy a társadalomnak a világrendet kellene leképeznie, miként azt a természetben is láthatnánk, ha nem volna annyi merénylet a természet ellen, ha nem lett volna gyarmatosítás, amely ősi kultúrákat zúzott szét, ha nem kényszerítették volna rezervátumokba az őslakosokat és nem úgynevezett „természetvédelmi területeken” próbálnák őrizni a normális életet. Hiszen maga a körül kerítés gátolja a szabad életet. Az óceánba nem lehet rezervátumot építeni, ott atomrobbantással avatkoznak az életvilág természetes, önmegújító életébe.
A rendszerváltást követő időkben kissé felvirágzott a szociológia. Az akkori művelői kissé leereszkedő empátiával fordultak a homelessek aluljárói élete felé. Vaskos pénzekért készítettek interjúkat, felméréseket, tanulmányok özöne keletkezett ezekben az alulnézetekben, csak a hajléktalan kérdés nem mozdult a megoldódás felé. Sőt, egyre több ember került az utcára. A magánosítások, a piacgazdaságra való áttérés, a felszökött árak és az alulmaradt bérek kikerültek a szociológusok csőlátásából. Pszichológiailag kapott egy maszkot az ügy: „önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe”. Ez ugyan nesze semmi, fogd meg jól, de arra jó, hogy az amúgyis önmagukba betokosodott emberek továbbra is azok maradjanak.
A felülnézet csodálatos dolog. Soha nem felejtem el, amikor repülőről lepillantottam és éppen a szakkarai sivatag lépcsős piramisát pillantottam meg. Onnan fentről tökéletesen látszott, hogy éppen oda építették, ahová való. Nagyon meghatározó volt a környezetbe való harmonikus beilleszkedése. A mai építészetben már alig valósítható meg a hely géniuszát figyelembe vevő tervezés. A budai hegyekben egy telekre két-három házat is építenek a hely kihasználása miatt, hasonló okokból kevés a park és a kamion forgalomnak sincs mindenütt lakott területeket elkerülő útvonala .Egy ponton túl a várostervezés holisztikája elvérzik az  érdekeken, az anyagi szempontokon, a tudatlanság sötét homályán
E sorok írása idején zajlott a skóciai függetlenségi szavazás. Ennek is van alul- és felülnézete. Az Egyesült Királyság  komolyan begyulladt, kibírna-e ekkora vérveszteséget, amelyet a függetlenedés jelentene. Úgy tűnik, a skót nemzeti érzés nem bizonyult ütős muníciónak a 300 év utáni saját határok meghúzásához. Az Egyesült Királyságnak meg kell birkóznia a gyarmatokról jövő bevándorlók áradatával, akik ugyan angol állampolgárok, ám az angolsághoz vajmi kevés közük van.
A törekvéseknek is van egészlátása. A kezdő lendületben benne van az egész véghelyzet. Ez a sportban, a gerely-, kalapács- és diszkosz vetésben jól megfigyelhető. Miklós Pál A sárkány szeme című könyvében ír arról, hogy a kalligráfiában az ecsettel való írásnak kötött szabályai vannak.

A hat kánon a következő:

  1. a lendület spontaneitása, elevensége, amely az egész kép élő mivoltát biztosítja,
  2. a szerkezet, a kompozíció, az egyes elemek anatómiai felépítése,
  3. az ecsetkezelés fontossága,
  4. a globális kompozíció, amelyben az elemek egyensúlyban, a nekik megfelelő helyen vannak,
  5. a természeteshez való hasonlóság követelménye színekben és formákban,
  6. a hagyományok beépítése, tiszteletben tartása, az azokra való építkezés az egész folyamatban.

Ebben a hat kánonban együtt van az alul- és felülnézet.
Egyéni életvezetésben az egész sors tudatának szoktuk nevezni azt az élményt, amikor képesek vagyunk egészében látni életünket:

  • miről szól,
  • mi körül forog,
  • mi lehet a végkimenetele.
Ezek nélkül életünk eseményei szétpergett gyöngyszemekhez hasonlíthatók, amelyek nem fűzhetők egy szálra.

 

A KULTÚRATEREMTŐ EMBER

Hatalmas történelmi íve van a kérdésnek, hogy KI VAGYOK ÉN?

  • a nevemen,
  • a nememen,
  • a fajomon, a származásomon, az osztályhelyzetemen,
  • a valahová tartozásomon,
  • a valahová nem tartozásomon,
  • az élettörténetemen, körülményeimen,
  • a szerepeimen etc. TÚL?

Valójában mi határozza meg AZ EMBERT,

  • mi teszi megfoghatóvá,
  • mi fejezi ki legtalálóbban,
  • mitől lesz hiteles?

Az (véres) I. Erzsébet angol királynő, „apja lányának” tartotta magát. Apja, VIII. Henrik, közismert, hogy lefejeztette anyját, Boleyn Annát, szakított a Vatikánnal, megalapította az anglikán vallást. Vitathatatlan politikai érdemei mellett VIII. Henrik többszörös feleséggyilkos, pszichiátriai eset.
Görgey Artúr 33 évesen vitte végbe a mai csodált hadi tetteit, ám a világosi fegyverletétel után árulónak bélyegezték. Még kétszer annyit élt „árulóként”, hiszen 98 éves korában hunyt el, 1916-ban. Ám csak a rendszerváltást követő időkben rehabilitálták az áruló megbélyegzésből.
Pilátus elhíresült „Ecce homo”- ja nyomán felvetődik a képviselet kérdése: Krisztus egyfelől Istent, másfelől az embert képviselte. A képviselet szóban is a KÉP szó szerepel:

  • az emberről alkotott kép nem maga az ember,
  • itt a kép, de hol van Ő?
  • Mert ez csak másolat, képviselet, róla szól, de nem ő maga igaz valójában, természetes, egyszeri és megismételhetetlen létezésében.

Ily módon akár az egyes emberről, akár az emberiségről szólunk, mindenkor élünk valamiféle absztrahálással, elvonatkoztatással, egy megfogható és azon túl lévő láthatatlan jellegzetességgel.
A középkori Madonna képeken a kis csecsemő az anya karján, a Krisztus, az egész emberiséget képviseli.
Ádám és Éva, az első, édenkerti emberpár a minden emberben élő Ádám és Éva. Mindannyian Ádámok és Évák vagyunk, akik kiűzettünk a Paradicsomból, mert isteni tudásra és teremtőerőre vágytunk. Arcunk verítékével kell a kenyerünket megkeresnünk és fájdalommal kell gyermekeinket világra hoznunk. Mindezt nem átokként kellene felfognunk, hanem

  • az élet ápolásának,
  • az élet szentségének tiszteleteként,
  • a teremtés művében való részvételként,
  • a világrend megőrzéseként,
  • a szenvedés kegyelmeként, amely a szellemet felszabadítja.

Hiszen ennek folyamatában válhattunk KULTÜRATEREMTŐ EMBERRÉ.

Az ember csak kultúrát tud teremteni. Le kell mondani minden más teremtő indítéktól,  a-fekete mágiáról – mert a világ már megvan, még lerombolni sem lehetséges –.
Hamvas Béla szakrális / diabolikus embernek nevezi a Silentium című kötetében Lao cét, Empedoklészt, Henochot, Orpheuszt, mint olyan embereket, akik egyesítették magukban az archaikus és történeti ember mentalitását. Aki nagy magasságokba akar jutni, annak a pokol mélységeit is meg kell járnia. A  mélység a profán, a belső önellentmondások, a konfliktusok, a paradoxonok, megannyi próbatétel és kísértés. A magasság pedig a TRANSZCENDENCIA.
Az emberöltő klasszikus 72 éve az ösztönöktől a spirituális integrációig  tartó út kellene, hogy legyen. A testből kiszálló lélekről az a képzetünk, hogy felszáll ama magasságokba, ahol azokat a távoli dimenziókat sejtjük, amelyekhez nincs mérőeszközünk. De ha egy betegségben, súlyosan torzult, keringési zavarokkal és beültetett szívritmust stimuláló szerkentyűkkel, látási és hallási romlásokkal tetézett elhunytat látunk, aligha támadhatna az a képzetünk, hogy „ép lélek” tépődött el ettől a működésképtelen testtől.
Így a transzcendencia kérdése ugyanolyan tág történelmi íven mozog, mint a különféle korok különféle emberképei, a husángos ősembertől a páncélos lovagokon keresztül az űrpilótáig, az újszülött csecsemőtől a bölcs aggastyánig.  
Az ember megértéséhez elengedhetetlen társas-, társadalmi mivoltának a figyelembevétele. Mitikus történetek vannak arról, hogy embergyermekeket állatok neveltek fel, mint Romuluszt és Rémuszt ama bizonyos farkas. De általánosságban véve az emberek közösségbe, civilizációba, kultúrába születnek, amelyet emberek hoztak létre, tartanak fenn, és ez egyfelől lételeme, másfelől ennek fenntartója, továbbvivője kell, hogy legyen. Ily módon, amikor transzcendenciáról szólunk, arra is ki kell térnünk, miként valósítható meg az ember önmagán való felülkerekedése:

  • Istennel, vagy nélküle,
  • társadalomban, vagy magányosan,
  • közösségben, vagy elkülönülten,
  • segítséggel, vagy önerőből,
  • esetenként éppen mások ellenében,
  • mesterrel, vagy belső irányítással etc.

Ennek is van hagyománya, kultúrája. Az ősi időkben, amikor a természetesség inkább jellemezte az emberek életét, a bölcs embert feltétlen tisztelet övezte. De a kultúrák hanyatlása  idején a megbomlás például Egyiptomban a fáraó meggyilkolásáig vezethetett, miként azt Ehnaton Fáraó esetében ismerhetjük, aki az egyistenhitet próbálta visszaállítani. A régi időkben az úgynevezett „beavatás” csak személyesen történhetett. Az eleusisi misztériumokból csak az maradt fenn, hogy élő szóval zajlott, senki nem írhatta le. Ma a másolatok, sokszorosítások, hamisítások iparának korában erről is sok megtévesztő kommentár van.
Ha kultúráról beszélünk, hasonló absztrakcióval élünk, mint az emberiség fogalmával. Valamiféle láthatatlan szövedék ez mind bennünk, mind a világban. Nemcsak Ádámok és Évák vagyunk, hanem az egész emberiséget is a lelkünkben hordozzuk, az objektív tudattalanunk lenyomataiban, erőcentrumaiban, archetípusaiban, amelyek képek formájában őrzik a hajdanvolt tettek nyomait, amelyet egyszóval „MŰVELÉSNEK” mondunk. Igen, a kultúra = művelés, legyen szó magas-, vagy szubkultúráról, ellenkultúráról, a kultúra sznobjairól, vagy kufárjairól. Az ebédfőzés, vagy a kisbaba bepelenkázása, a házépítés, vagy kertészkedés, az ünneplés, vagy utazás, mind valaminek a művelése, véghezvitele, megvalósítása, amelyből kialakul az a szövedék, amely az emberiséget egységes egészbe foglalja. A hódítót a legyőzöttekkel, a gyógyítót a betegekkel, a bírát az elítélttel, a gyermeket a tanítójával, etc. A kollektív tudattalanunkban archetipális lenyomata van a családnak, az apa /anya / gyermek hármasságnak, a különféle lakóhelyeknek a földbevájt putritól a sátoron keresztül a márványpalotáig, a ruháknak a mellénytől a bundáig, a cipőknek a sarutól a csizmáig, és így tovább.
Ily módon, ha egységes képet akarunk alkotni az emberről és emberiségről, az csak
A KULTÚRATEREMTŐ EMBER lehet:

  • mert minden tevékenység kultúrateremtő,
  • legyen az rőzsgyűjtő,
  • vagy köztársasági elnök,
  • egy iskolába ballagó kisdiák,
  • vagy világkonferenciát szervező aktivista.

A Vízöntő korszakban újból és újból előhívódik az elhalványult fogalmak újra értelmezése:

  • egyén és társadalom kapcsolata,
  • az igazi kommunikáció,
  • a metafizika,
  • a transzcendenciáról való ismeretek,
  • de mindenekelőtt az önlelkünkből való olvasni tudás.

Mert Isten a lélekbe írta a teremtés titkait, és a csillagos eget is önmagunkban tanulmányozhatjuk a bolygók és csillagképek, mint archetípusok alapján. A zodiákus, mint Akasha krónika, az egész emberiség történetét őrzi. A bolygók perszonifikációja pedig az alapvető kulturális műveleteket rögzíti, mint foglalkozásokat:

  • Nap az uralkodó,
  • Hold az anya, az emlékezet, a családtörténet, a reinkarnáció,
  • Merkúr a kapcsolat, az intelligencia, a kerék, az írás, a kommunikáció, a számok, a csillagászat,
  • Vénusz az égi és földi szerelem,
  • Mars a harciasság, a kezdeményezés, a kinetikai erő,
  • Jupiter a vallás, a filozófia, az atya,
  • Szaturnusz a bíra, az idő és a sors ura,
  • Uranusz a kreativitás, a kozmikus távlatok kutatója,
  • Neptun  intuitív behatolás a lélekóceánba,
  • Plútó a pusztítva teremtő, porából megelevenedő főnix.

Ezekből teremtődik az emberiség kultúrája,

A HOMEOPÁTIA, MINT HOLISZTIKUS GYÓGYÍTÁS

A homeopátia gyakorlata egyszerre művészet és tudomány, a gyógyítás ősi látásmódjával:

  • az esetfelvétel a gyógyító meghallgatás művészete,
  • míg maga gyógyítás tudomány.

A mélylélektan előtt, a 19. században szerveződött rendszerré. Most, a 21. században remélhetjük, hogy karöltve alakítják a gyógyulás gyakorlatát, egymást kölcsönösen megtermékenyítve.
Európában Christian Friedrich Samuel Hahnemann (1755-1843) nevével fémjelződik ez a gyógyítási hagyomány, de a mai időkben az indiai szemlélet is egyre nagyobb teret hódít.
„Homeopátiának” nevezte Hahnemann módszerét, szemben az allopátiával: a homoios hasonlót, a pathos fájdalmat, szenvedést jelent. Az allopátia az ellentétest az ellentétessel próbálja kezelni:

  • a lázat csillapítja,
  • a tüneteket eltüntetni igyekszik,
  • a szorulásra hashajtót ad,
  • az álmatlanságra altatót,
  • a nyugtalanságra nyugtatót,
  • a fájdalmakra fájdalomcsillapítót,
  • a fáradékonyságra serkentőket, etc.

Ezáltal a betegségek nem gyógyulnak meg, fennmaradnak, sőt, kritikussá válhatnak. Ehhez képest a homeopátia természetes módszer:
"Medicus curat, natura sanat”, vagyis a természet gyógyít, az orvos csupán segít.
A „természetes” szón értve a beteg egyedi sajátosságait, alkatát, életgyakorlatát, és magát a teremtett természetet.
A természetes anyagok az ásványi, növényi, állati világból valók, miként az emberi test is a Mengyelejev táblázatba foglalt elemekből épül fel. Ezek egy része katalizátor, mint például a mangán, vagy nikkel, a nyomelemek dinamikus hatást fejtenek ki, mások építőelemek. Megfigyelhető, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi hatásúak.
Az elemek egymásba át tudnak alakulni – alkímiai folyamat – nátriumból kálium, mangánból vas, cinkből réz alakulhat. Mindez az élő működés folyamatában, nem technikai, műszaki művelet vagy vegyi hatás következtében.
Túlzás nélkül mondható ezoterikus irányzatnak, amely a transzcendenciát ötvözi a tudományos természetismerettel
Ahhoz, hogy a homeopátia szellemiségét megértsük, túl kell lépnünk a materialista világképen, amely középpontba az anyagot helyezi A modern fizika ebben segítségünkre lehet, amely a FÉNY természete kapcsán az anyag hullámtermészetét is feltárta, utat nyitván ezzel a metafizika felé, az anyag, energia és információ analógiájában. Ennek ismerete kell ahhoz, hogy megértsük:

  • a homeopátiás szerek nem anyagi szinten hatnak,
  • a homeopátia INFORMÁCIÓS GYÓGYÍTÁS.

Néhány alapfogalom ehhez a szellemiséghez:

Az információs gyógyítás vonatkozásában kapcsolható a pszichoterápiához, hiszen itt is az energiák átalakításáról van szó:

Ahelyett, hogy megkötné az energiát a pozitív, vagy negatív póluson, szabaddá teszi annak áramlását, és ez a gyógyulás. Nem azt mondja, hogy gondolkodj pozitívan, hanem segíti megszabadulni az akadályozó programoktól.

Az egész gyógyulási folyamat belülről kifelé halad, és nem fordítva, a tünetek elnyomásával.
Az anamnézis felvétele is hasonló a pszichoterápiához:

  • nem kérdőíves módszerrel történik, hanem élő dialógusban,
  • lehetőleg szűk időlimit nélkül
  • amelyben megfigyelhető a testtartás, a beszédes gesztusok, az áruló titkolózás, a kompenzáló önfelmentés, a hangulati elemek, a kedélyvilág, az élettörténet apró mozaik darabjai, a zseniális megfogalmazások, amikor egy-egy kulcsszó fején találja a szöget, vagy egy találó mondaton, mint egy címben megfogalmazódik élete vezérfonala, mintája.

A homeopátia szemléletében a betegség az egészség része. Tehát nem harcolnunk kell ellene, csupán a kibillent egyensúlyt kell helyreállítanunk.

Természetesen a betegség szervesen kötődik a sorshoz, az élettörténethez, tehát nem lehet megerőszakolni, vagy mindenáron legyőzni.
Finom mérlegen billeg, mit kell és mit lehet tennünk.

A MOZGÁS

     

Pierre Reverdy: PERSPEKTÍVA

Tán épp ez a kocsi
Vitt már engemet.
Látom honnan jössz
Fordítod fejed.

Éjfél
A Holdon
Végsőt kongatott
Utcasarkon minden
Megcsavarodott.

Láttam az arcát és
Láttam a kezét
Az utolsó csillag
Benn a kertben ég.

Elsőként gondolja
Új nap reggelét
Rágondolás nélkül
Veszti életét.

Míg a fal elolvad
Lezuhan az ég.

(Ford : Weöres  Sándor)

A mozgás egyetemes jelenség a szubatomi világoktól az égitestek keringéséig, a belső és külső világokban. Mint ilyen, az ókortól kezdve filozófiai és lételméleti kérdéseket érint.
Hérakleitosz „minden változik, kivéve a változást” megfogalmazása ma is kupán csapja az embert a paradoxonjával. Ugyancsak tőle származik a  „nem léphetünk kétszer ugyanazon folyóba, mert más és más vizek áradnak felénk” felismerés, amely a dolgok változásban lelt nyugalmára utal. Egy folyton változó világban valóban nehéz nyugvópontot találnunk, márpedig enélkül formát nem ölthetünk. Formák pedig léteznek.
A fák nem nőnek az égig, minden keletkezés elmúlásba torkollik, a születés, kialakulás és elmúlás egyaránt mozgás. Mindezek alapján akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy

  • a lét / nemlét,
  • múlandóság / öröklét,
  • változás / állandóság,
  • látható / láthatatlan,
  • érzékelhető / érzékfeletti etc.

jelenségek kapcsán a világszemlélet védjegyévé a paradoxonok váltak.

Ám  ha visszamegyünk az  EGY-hez, amely a príma causát Isten vitathatatlan privilégiumának mondja, úgy az első mozgatót, a mozdulatlan mozgatót – amelyet más szavakkal középpontnak mondunk – szintén Istennek tulajdoníthatjuk. Ebben a  vonatkozásban talán nem is tévedünk, ha az isteni teremtőerőt, amely a világot létrehozta, nemcsak a maga végtelen mivoltában próbáljuk szemlélni, hanem abban a részlegességben, amely az anyagi világ mindennapos és múlandó történetében érhető tetten.
Vegyünk néhány kifejezést górcső alá, amely a mozgás impulzust tartalmazza:

Ezek közül a moccan viszi vissza a figyelmünket a pillanatnyi történésre, az apró változáshoz, vagy a jelentős körülményhez, amely azt létrehozta.
Más szavakkal  a MOZZANAT  ugyanezt fejezi ki, csak itt a „c” hang „z” hang lett, amely a pillanat indítékát, momentumát rögzíti, és a MOZGÁS szavunk központi hangja lett:

  • zengő hang,
  • amelynek a képe is mozgást fejez ki, a forgómozgás tengelyét
  • egyaránt beleérezhetjük a kaotikus, a rendezett, a lineáris, a körkörös, a periódikusan ismétlődő mozgásokat.

Ha a mozgás kezdetét – alfáját – kutatjuk, omega pontját is keresnünk kell. Teilhard de Chardin ír az evolúció omega pontjáról, szerinte az emberiségnek ez a haladás iránya. Omega élménynek a spontán misztikus lelki – szellemi állapotokat  nevezi, amelyek mélyreható változásokat idéznek elő a belső életben. Átformálják az értékrendet, megváltoztatják a tettek prioritását, valóságos tudati forradalmat idéznek elő, amelyre a jelenlegi Vízöntő korszakba való átmenetben igen nagy szükség van. Az egyéni tudatot megérinti a végtelen, kozmikus távlat nyílik meg számunkra.
A legmodernebb lélektani irányzatokban már felütötték fejüket a kozmikus távlatok. Fritz Riemann (1902-79) pszichoanalitikus igen meglepő, de annál figyelemreméltóbb könyvet írt a félelem alaptípusairól, amelyeket az égitestek mozgásával hoz analógiába:

  • ismeretes a Föld két fő mozgása, a saját tengelye körüli forgás és a Nap körüli keringés .Az előbbi, amely a nappalok és éjszakák változását eredményezi, az individualizációval áll hasonlóságban. Az utóbbi, amely az évszakok változása és az év ideje, a kollektivizmussal függnek össze.
  • a centripetális, vagyis a nehézségi erő, a tartósságot adja nekünk, míg a centrifugális erő a változatosságot segíti elő. A négy jelenséghez  4 féle félelem és patológiás személyiség alakulás társul:

1. az individualizáció folyamán az én vesztés félelme munkál, félelem az odaadástól, a függő viszonyoktól.
Ez alakítja a skizoid személyiséget.
2. a kollektivizálódás félelmei az elszigetelődéstől, az önmagunkká levéstől, a védtelenségtől való félelmek.
Ezek alakítják a depresszív személyiség típust.
3. a centripetális erő a múlandóságtól, a bizonytalanságtól, a változástól való félelmet gerjeszti
A kényszeres személyiség tartozik ide.
4. a szükségszerűségtől, a szabadság elvesztésétől, a végérvényességtől való félelem is a centripetális erő következménye.
A hiszteroid személyiség alakul ki ezen a talajon.

Sokat tudhatunk meg a mozgásról a FÉNY kutatásának kapcsán.
A fény önálló léttel rendelkezik. Terjedési sebessége egyedülálló, kísérletileg nem állítható elő, csupán kiszámítható. Kettős természete, a hullám- és korpuszkuláris, a mozgás téri és idői folyamatának kérdéseihez nyújt sok adatot. A fény mozgatja az anyagot, vagy esetleg fordítva van?
A világegyetem leírásának legmodernebb változata a húrelmélet:

  • amely a tér energia vonalait nevezi „húrnak”,
  • ezek hozzák létre az érzékelhető világ anyagát és energiáit, eltérő frekvenciájukkal,
  • maguk a húrok a négydimenziós világon kívül vannak.

Maga az élet a mozgás.
Nem is lehet éles határvonalat húzni az  élő és élettelen világ között, hiszen a kristályok formanyerése is mozgás eredménye.
Az emberi életben a lélek az élethordozó:

  • egyfelől a légzés ritmusában, a szívdobogásban, a pulzusban érhetjük tetten,
  • másfelől a véráramon keresztül éltet bennünket.

Az élet „tudománya” az indiai ájurvéda.
A keletieknél a négy elem ismerete minden tudás alapja.
Mozgás szempontjából ezek markánsan elkülöníthetők egymástól, miközben mind a négy a fényből lett:

  • a tűz lobogása színélménnyel és hővel kísért,
  • a levegőben a széljárás ölt olykor formát, például a széltölcsérre gondolhatunk, a spirál alakban kergetett levelekre ősszel,
  • a víz a mélységeket keresi, árad, csillogása fénytermészetű,
  • a föld a megsűrűsödésben, a földrengés elementáris erejében, törésvonalakat alakító mozgásában, a vulkánkitörésekben mutatkozik meg.

Az ember járástanulásában egy úgynevezett fiziológiás mozgássor mentén halad, a háton fekvéstől az önálló helyváltoztatásig, az embrió póztól a függőleges gerincű testtartásig.
Ez némely jóga ászanában is jól követhető:

 

 

 

És nézd a fát:
hogy szétfeszül rajt a mélység és magasság
és minden égtáj!
Út ő maga mindenfelé!

Weöres Sándor: A fogak tornáca 6.


Tartalom:

BEVEZETÉS
HOLISZTIKÁRÓL HOLISZTIKÁUL
A LÉLEKRŐL
A FA METAFÓRÁJA
AZ ÖTÁGÚ FA

 

BEVEZETÉS

 

Az élet ír engemet,
vagy
én írom az életem?

Felismertem a sorsomat,
vagy
a sorsom ismer engemet?

 

Gnoti seauton és a „KI VAGYOK ÉN DRÁMÁJA?”
az útravalónk ma is.
Életünk a születés és halál közötti intervallumban determinizmusokal és szabad választási lehetőségekkel telített.
Ezeket nevezhetjük életvágynak és halálkészültségnek is.
Szüleink valamennyire meghatároznak bennünket, amikor nevet adnak nekünk. A „Nomen est ómen” alapján családnevünk apánk révén a családi tudattalanhoz, a társadalmi osztályhelyzethez, a racionálisabb vonulathoz kapcsol bennünket, míg a keresztnevünk a személyesebb megszólíthatóság lehetőségét adja. Az én esetemben a Ruth a logóm, a négy világtáj, az asztrológiai kardinális kereszt analogonja:

 

 

                                                  

 : a Kos kezdeményezőképessége,

: a Rák a családi tudattalan és az inkarnációs múlt,

 : a Mérleg az egyensúlyra és harmóniára való törekvés,

  : a Bak az életforma, az életcél, amely a számszárán túlmutat.

Én vagyok a kalászszedegető, aki kévébe kötöm az elhullajtott szálakat, összerakom a részeket és töredékeket egésszé, hogy megpillanthassam a pillanat valóságát.
Mert hát ki vagyok én, aki most értekezést írok a holisztikáról, elsősorban a pszichológus kollégáimnak?
Amikor ez év június 17-én összegyűlt az MPT és az MPÉE részint az összefogás, részint a Pszichológus Kamara ügyében – amely immáron negyed évszázada nem tudott megalakulni – hirtelen világossá vált bennem, hogy a holisztika eszméje tudná összefogni, egybefoglalni a Társaság hosszú évtizedekre visszatekintő tudományos műhelymunkáit és a Kamara jogi szabályozottságát, struktúráját adó részeit, mint a tudatos és a tudattalan lélekrészünk analógiáját.
Holisztikus életérzésemen és világlátásomon túl a 25 év helyben topogás is motiválhatta, hogy kipattant a lelkemből
A PSZICHOLÓGUSOK FÁJA,
amely egybefogja a tudatos és tudattalan lélekműködést a fa látható és láthatatlan részei által, a gyökerétől a virágzáson át a gyümölcshozásig és magot adó folyamat sorozatban
A fa archetípus, az időt őrzi. Megszületet bennem a pszichológusok fája az öt ágával, az élő formálódással, amely minden pillanatban hozhat új hajtást, formatartó állandóságával, dinamikus változékonyságával.
Jelen írás minden ízében a holisztikából fakad, amely minden ember lelkében jelen lévő eredendő és potenciális teljesség.
Remélem, előhívódik a lelkekből, és tevékenysége nyomán beindul a lelkekben a pszichológiai iteráció folyamata.

2014.06.19.

 

HOLISZTIKÁRÓL HOLISZTIKÁUL

A holisztika igazi telitalálat kulcsszó, amely sok mindent előhív a lélekből, mivel mindenkiben működik, mint eredendő és potenciális teljesség. Kifejezhetjük képekkel, elvekkel, szinonim fogalmak garmadával.

A tangens görbe a kétirányú nyitottságát fókuszálja


A Möbiusz szalag a végtelenséget fejezi ki, csakúgy, mint a tarot Mágusának lemniszkusz kalapja

Ha teljességnek mondjuk, Hold jellegét hangsúlyozzuk, a folyamatot, amely azt létrehozza. Ha tökéletességről beszélünk, az Nap jellegű, a lezárultság van benne.

         

Nem kitanulható diszciplína.
Nem lehet kívülről megközelíteni. Akkor hatékony, ha a lelkünkben megelevenedik. Ezért ha csak „róla” beszélünk, csupán kerülgetjük, mint macska a forró kását. Ha „holisztikául” beszélünk, akkor ő maga mondatja el velünk saját magát, flow lesz, mint amikor pszichológiául és asztrológiául szólalunk meg.

A holisztika tehát nyelv, élő beszéd, amely képes eleven tudássá tenni a lélekről, az emberről, a természetről, a világegyetemről, pszichológiáról való ismereteket, egységbe foglalván azokat.
Miképpen a „világegyetem” szó is az egységet hangsúlyozza:

egy világ van,
a világ egy.

  • Az „univerzum” szó latinul foglalja egységbe a sokrétű világot.
  • A lélek élete nemcsak a négy elem dinamikájával meghatározható időjárással és temperamentummal analóg, hanem a számok világával is. Mert a számok sem a látható, fizikai világ részei, csupán mennyiségi és minőségi absztrakciók, törvényszerűségek, amelyekkel műveletek végezhetők. Ezek a műveletek a lelki jelenségekkel, a viselkedéssel állnak analógiában. Pszichológiául a számokat archetípusoknak mondhatjuk.
  • A végtelen számsor, mint Gauss mondja, nem mennyiség,
    hanem irány.
  • A számsor az EGY-ből indul ki, ebben az egyben benne van az EGÉSZ. Ez az első fontos holisztikai elv:

Minden egy
és
egy minden
.

A kint és bent, a fent és lent, a látható és láthatatlan és minden ellentét egyesül a mozdulatlan mozgatóban, az örök mostban, a középpontban, a kiinduló pontban, a gondolat/szó/tett örök körforgásában.

„Az egész az igaz” – írja Arisztotelész a Poétikában.
Műfajilag más teljesség van egy versben, rajzban, vagy drámában.
Ez utóbbi a legösszetettebb műfaj, a magasabb hatalom megjelenítőjeként.
A vers képekből áll. Hadd idézzünk Weöres Sándor briliáns egymondatos és egyszavas verseiből:

Áldott az első meztelenség
Szárnysötét
Liliomszörny

Egy történet akkor válik megírhatóvá, ha kikerekedik, mintegy kiköpülődik belőle a lényeg, befejeződik – megfejelődik - lezárul, kész, egész lesz, amelyhez már nem kell és nem lehet semmit hozzátenni. Ellenkező esetben lost epizódról beszélhetünk csak. Összeállnak a részek egy működő, dinamikus egésszé. Ez a holisztika másik fontos elve:
Az egész több és más, mint a részek puszta összege.
Integrált, strukturált, megszerkesztett összefüggés rendszer, amelyben célszerűség és alkalmazkodás van. Mint az élő emberi test, a „szervezetünk”.
Az „egészség” szó is ezt a fajta épséget fejezi ki.

Ugyanakkor más törvényszerűség is előbukkan:

a cseppben a tenger,
a pillanatban az öröklét,
a magban a fa,
a kezdő lendületben az egész mozgás íve.

Egyszóval a részben az egész, ez a harmadik elv.

A pars pro totó

Miként a benben kőben az egész piramis.

 

De talán a

minden mindennel összefügg

 elv a legfontosabb, bármilyen nehezen is bogozható ki.
A világtörténésből senki és semmi nem ragadható ki, mert ha csak egy embert is kivennénk, már nem lenne egész.
Az asztrológia kardinális kereszt analógiában áll eme négy elvvel:


A későbbiekben látni fogjuk, hogy a 16.-17. sz. korszellemét a tudatos és tudattalan lélekrész közötti ütközet jellemezte. A reneszánsz és középkor a hit és tudás közötti törésvonal mentén zajlott.

A Vízöntő korszak embere nagyobb lelki felkészültséggel mélyebb gyökereket ereszt és magasabbra tör, miként az évszázados fák. Jobban érti az igazi kommunikációt, az egyén és társadalom kapcsolatát, az embert nagyobb távlatokban képes szemlélni, ha mikroteosznak és mikrokozmosznak mondja. Ebben az életérzésben és világszemléletben a holisztikának oroszlán része van.

 

A LÉLEKRŐL

„Számtalanszor jártam már köztetek”.

Ez a Püthagorasznak tulajdonított mondat egy az egyben a lélekvándorlásra utal. A reinkarnáció semmiféle vita tárgyát nem képezheti, mivel személyes tapasztaláson alapul. Akik hisznek benne, meggyőződésüket vallják meg, akik tagadják vagy humorizálnak

ezzel kapcsolatban, azok még nem vették azokat a belső intő jeleket, amelyek minden embert az önismeret, a létkérdések, Isten titkai felé vezérelnek.
Püthagorasz neve „Püthia Hírnök”-öt jelent, mivel apjának a Delphoi jósda Püthiája megjövendölte születését.

„A minden dolog lényege a szám” – kijelentés ma sem cáfolható. A matematikával, geometriával, zenei harmóniával való foglalkozás szerinte nemcsak az univerzum megértését adja, hanem a lélek energiáit is helyes mederbe tereli. Vagyis Püthagoraszban együtt volt a logikai és ezoterikus szemlélet.

Földrajzilag bejárta Palesztinát, Babilóniát, Arábiát, Egyiptomot. Belső utazásaiban beavatást nyert az orphikus misztériumokba, megismerte az Ozirisz kultuszt.

A püthagoraszi spiritualitás mit sem fakult az évezredek óta. Platónon és Paracelsuson keresztül napjainkban is feltölti a lelket, akik nyitottak rá.

Hérakleitoszról sem szabad megfeledkeznünk, ha a lélekről akarunk szólni, a TŰZ filozófusáról.

„Keresni kezdtem önmagamat.”


„Menj és járj be minden utat, a lélek határait el nem éred, olyan kimeríthetetlen.”
„Ugyanegy bennünk a fiatal és öreg,
az élő és a halott,
az éber és az alvó,
mert innen átérve azzá, onnan átérve ezzé változik.”

„A lélek Isten szeméből született élet”.

Ez már Jákob Böhme (1575-1624), a görliczi varga megfogalmazása. Ő ugyan saját magát laikus együgyűnek nevezte, de ebben nem szabad előítéleteknek hódolnunk. Tőle származik a munka élmény, hogy miközben a cipőtalpát és felsőrészét öltögette, úgy érezte, az eget stoppolja egybe a földdel.

Böhme cseppet sem könnyű olvasmány. Misztikus, alkímiai, és asztrológiai ismeretek tömény pszichológiájának mondhatjuk. Például „A lélekről szóló 40 kérdés” című írását.
Intenzív hangvételben figyelmeztet, hogy az emberiség minden válsága az el nem intézett, meg nem oldott pszichológiai problémából fakad. Írásaiban a századokon át elhallgatott pszichológiai tudás hangzik át.

A teljesség igénye nélkül idézünk a kortársai közül néhány nagy szellemet

  • Luther Márton (1484-1546), a reformáció elindítója,
  • Kopernikusz (1475-1543) nevéhez a kopernikuszi fordulat fűződik,
  • Kepler (1571-1630), a bolygótörvények megalkotója,
  • Nostradamus (1503-66) asztrológus,
  • Paracelsus (1493-1541), a híres gyógyító,- Giordano Bruno (1548-1600) csillagász, akit máglyán égettek el,
  • Shakespeare (1564-1616),
  • Michelangelo (1475-1564)
  • Leonardo da Vinci (1452-1519)
  • Angelus Silézius (1624-77), orvos, misztikus, költő.
  • Keresztes St. János (1542-91) „A lélek éneke” szerzője.

500 éves hidat képeznek ők a Vízöntő korszak hatalmas kataklizmájához, amelyet napjainkban élünk meg, és tisztultabb értékrendjéhez:

  • a kommunikációhoz,
  • az egyén és társadalom kapcsolatához,
  • a függőlegesbe emelt víz levegőn való átcsorgatásához, amely az égi bölcsességet egyesíti a földdel- az ember kozmikus távlatokban való szemléletéhez.

Bár úgy szoktunk fogalmazni, hogy az ember test/lélek/szellem, helyesebb, ha azt mondjuk, az embernek nem lelke van, hanem maga a lélek.

Minden ember egy testet öltött lélek.
 
A megtestesülés láthatóvá válást jelent: karaktert, sorsot, életformát, földi pályafutást egy olyan világból, amelyet igen kevéssé ismerünk. Ámbár titkai a lelkünkbe íródtak.
Ezt az írást olvassa a pszichológia, az ember tudománya.

Az emberi beszéd és írás csodálatos, égi adomány.
A betűknek számértékűk is van, a bolygóknak mágikus négyszögük. Például a Szaturnusz négyszög minden irányban 15-öt ad ki.

  • A neveknek sigilluma van. Minden bolygónak is van mágikus négyzete.

Példának vegyük a Saturnus-négyzetet. Az ebben szereplő számok összege minden irányban 15.
Az én nevem sigilluma a következő a Saturnus négyzetben:

R U T H :       9   3   2   8

4

9

2

3

5

7

8

1

6


 

A FA METAFÓRÁJA

A fa archetípus, világtengely, az idő és az ember jelképe is egyben. Mint kozmikus fa, a világrend hierarchiájának hordozója.
Etimológiailag: hierosz = szent, arché = ősi rend.
Ez a világrend téri és idői tagoltságot jelent, gyökereivel a földben, törzsével a földön, ágaival az égi világ felé irányul, az égi szférával való kommunikációt teszi lehetővé. Vertikális egységbe foglalja az alvilágot, a földi és a magasabb életet. Mint világfa, az év szimbóluma is, ez rajzolódik ki az évgyűrűkben. Életfát is jelent, mint ilyen, személyeket jelképez, azokhoz kötődik. Ez legmarkánsabban az édenkerti tudás fájából olvasható ki, ahol az első emberpár képe, és az ősi, tökéletes állapotot és az aranykorhoz való visszajutás gondolatát hordozza.

(Ádám és Éva a Paradicsomban, Tiziano)

A gyümölcs is a halhatatlanság kifejezője. Ádám és Éva, mint élet-fa, a teremtésben kapott emberi örök életet, halhatatlanságot szim-bolizálja, amely a tiltott gyümölcs elfogyasztása miatt, az első vé-tek nyomán elveszett.

Az első emberpárt száműzték a Paradicsomból.

A fa állatokkal való ábrázolása is metaforisztikus:
az életfa gyökerénél kígyók, vagy sárkányok, törzsénél általában szarvasok, ágai között madarak találhatók. Átvitt értelemben a fát őrző kígyó vagy sárkány a gyümölcs megszerzésének feladatát célozza, amely lényegében a bölcsesség, a gnózis, az ezoterikus tudás megszerzése is egyben.

Lélek jelképnek is mondhatjuk, amelyre a gyermekek születésekor szokásos faültetés utal, csakúgy, mint az emlékfák. Például Balatonfüred Tagore sétányának hársfái.

Szellemek, istenek megtestesítője is, lakhelye, az égi üzenetek közvetítője a ligetekben, erdőkben kialakult kultusz helyek nyomán.
Ezek a szent fák sérthetetlenek, kivágásuk mindenkor tilos volt.
Az égig érő fa mesei motívumában az életút ábrázolódik, az üdvösségig tartó menetben.
Az alkímiában a príma matéria, az ARS MAGNA eredete és gyümölcse, vagyis a célhoz jutást sugallja.
A családfa az ősök személyiségeit, leszármazási rendjét fogja egybe.
Az emberi gerincet, a függőlegességet számtalan oszlop őrzi. Ilyen az egyiptomi Ozirisz dzsed oszlopa, vagy a görögöknél az addig ismert világ határait jelentő Herkules oszlopok Gibraltárnál.
Nemzetek karakterisztikumát is ki lehet fejezni a különféle fákkal, legyenek azok kőris, szil vagy juharfák.
Az önkifejezés fontos eszköze is lehet, Csontváry Kosztka Tivadar cédrusát önarcképnek tekinthetjük, csakúgy, mint a Marokkói Tanítót a reális önarcképe mellett.

A fa élő formálódása saját gravitációs pontja körül, vagy abból kiindulóan, nagyon is alkalmas annak a holisztikus szemléletnek az interpretálására, amely mind a pszichológusi életpálya, mind a pszichológiai tudás számára az alfa és az ómega.
A fák nem nőnek az égig, de formatartóan bontakoznak ki, összetéveszthetetlen alakban különülnek el egymástól a fenyő, az akác, vagy a gesztenye. Elágazhatnak sokfelé, de a gyökérzetükből nőtt törzzsel mindenkor élő kapcsolatban maradnak. Regenerálódás, a környezethez való folytonos, élő alkalmazkodás, a rendet, formát és célt magában foglaló EGÉSZ kialakulása jellemzi a fákat 
Egész jellege jelentést, információt hordoz az anyag/energia/információ örök körforgásában és egymásba való átalakulásában.

Ilyen a pszichológusok öntörvényű, önszabályozóan alakuló fája.   

 

AZ ÖTÁGÚ FA

A 20. század kultúrája az álomfejtéstől az űrrepülésig tartó íven új alapokra helyezte az emberről való tudást. Ezzel párhuzamosan a pszichológia alkalmazási területe folytonosságban bővül a formatervezéstől az etológiáig, a csapatépítéstől a különféle tanácsadásokig olykor már-már áttekinthetetlennek tűnő szerteágazásban. Szólnunk kell a pszichológia illetékességi körét sértő, gyorstalpaló képzéseket követő praktikákról is, mint jóslások, „beavatások”, auratisztogatások, csakranyitogatás és egyéb súlyos félműveltségre utaló, manipulatív és ártó befolyásokról. Éppen ezek kiszűrése sürgeti a Pszichológus Kamara létrehozását.

Az ötágú pszichológusok fája egybefogja ezt a folyton bővülő tudáshalmazt, jól áttekinthető struktúrában.
Az öt ág nem kimódoltan jött létre, adta magát rajzolás közben, inkább „történt”, mintsem elhatározások mentén született volna.
Mielőtt az ágazatokról szólnék néhány szót, utalni kívánok a számok misztériumára, amelyről már a fentiekben is olvashattunk.
Minden szám másképpen szakrális. Ezen belül az 5 a pentagramma, a kvintesszencia, a kéz öt ujja, az öt földrész, az öt világvallás témájában kiemelkedő.
         aranymetszés: a : b = b : (a+b)

  • A kvintesszencia a négy elemből kivont lényeg, a belső fény.
  • A dodekaéder lapjai szabályos ötszögek, 12 ötszög alkotja.
  • Ezek átlói hozzák létre a csillagötszöget, amelynek oldalai az aranymetszés szabályai szerint osztják egymást.


Leonardo híres képe ember jelképpé tette az ötszöget.
Asztrológiában a pentagram, a 72 fokos fényszög a magasabb megoldás jelölője.
A csillagötszög a püthagoreusok jelvénye volt. A három egymásba fonódó háromszög alkotta ötszög adja a híres aranyszámot, amely nemcsak a szépség, de az egyensúly, a harmónia záloga is. Püthagorasz tanítványai mintegy megszemélyesítették azt.

Szoros kötelék fűzte egybe a tanítványokat. Egy legenda szerint egyik tagúk súlyosan megbetegedett, amikor úton volt. Megszállt egy fogadóban, de nem tudott fizetni. De mielőtt meghalt, egy kis táblára felvéste a pentagrammot, és biztosította a fogadóst, hogy rendezni fogják a tartozását. Így is történt. Néhány év múlva arra vetődött egy püthagoreus, és amikor meglátta a jelüket, kifizette társa adósságát, sőt, meg is jutalmazta a fogadóst.
Egyes fejtések szerint a tarot 5. lapja, a Pápa is hordoz ebből a szentségből, áldásból, tanításból, a szellemi utakat követők szövetkezését jelzi. Ez az értelmezés egyenesen a pszichológusok lapjának mondja a Pápát, mint a tanúbizonyság, a szövetkezés, a szeretet üzenetét hordozó emberek lapját.

Nézzük az ágazatokat.
A pszichológia a tapasztalatból, a megfigyelésből, az önmegfigyelésből indul ki, erre épülhet a kísérlet és az elméletalkotás. Ez a gyökér. A fa törzse az általános lélektan, amely kicsiben tartalmazza a többi ágazatot.


I. A SZEMLLYISÉGLÉLEKTAN

Az  ember mibenlétét próbálja megragadni vagy természettudományosan  biológiai/fizikai lényként, vagy társadalomtudományi aspektusból pszicho-szociális emberként, a pszichológia a lelken, a lelki megismerési folyamatokon keresztül közelít, a filozófia és ismerete elmélet is többféle emberképpel dolgozik, mint kultúrateremtő, világalakító. Az önismeret, a ember mikrotheosz és mikrokozmosz léte, kozmikus helyzete, a moralitás, amely az embert „emberré” teszi, ezek a személyiséglélektan örök kérdései.
A holisztika a természettel, társadalommal és természetfelettivel való kapcsolatán keresztül vizsgálja az embert. Merít a mitológiából, a tudattalan lélek árnyék személyiségéből. A művészi ábrázolásokból, a normálisnak vélt és patológiás folyamatokból egyaránt. Beleértve a tehetséget, a kreativitást és az alkotást.

II. A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA

A társas- társadalmi helyzetből kiindulóan vizsgálja a primer- és szekunder csoport jelenségeket, a különféle életkorok figyelembe-vételével a családtól, az iskolai, munkahelyi, intézményi és egyéb csoportosulásokig terjedően.
Egyén és társadalom illeszkedése lelki határterület, a szerepeken keresztül történik.
A társadalomnak az archaikus világrendet kellene leképeznie, ez kellene, hogy dinamikáját meghatározza, de az anomáliák azt mutatják, hogy ez nem így van. Kríziseket láthatunk mindenfelé. A társadalom, mint EGÉSZ, nem az egyének puszta halmaza, hanem értékrendek alapján szerveződik. Az egyéni krízisek társadalmi megoldatlanságokat szülnek

A Vízöntő korszak ígérete a felvilágosultabb emberek felvilágosultabb társadalma. Ezzel a szóhasználattal nem a történelemből ismert felvilágosodás korára gondolunk.
Az intézmények mindig leképezik az éppen érvényben lévő kormányzat értékrendjét, mégse gondoljuk a társadalmat valamiféle gépezetnek, inkább élő dinamikájú szerveződésnek.7

III. AZ ELMÉLETI KUTATÁSOK

Szintén hatalmas ágazatot képeznek a pszichológusok fáján.
Érdekesség a múlt század négy nagy irányzatánál, hogy a behaviorizmus, a mélylélektan, Piaget genetikus ismeretelmélete és a Gestalt jól elhelyezhető a korábbiakban többször idézett asztrológiai kardinális kereszten. Elveik, a megerősítés, az örömelv, az egyensúly és zártság ugyanazt fejezik ki, csak más megfogalmazásban.

 


IV. Az ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA

Egyre tágabb körű.
E sorok írója túl a praktikus hasznon túlmenően, inkább azt látja ebben a folyamatban, hogy az elidegenedett, elgépiesedett, technikai civilizáció ellenhatásaképpen az emberek ki vannak éhezve az élő, érzésekkel, megértéssel, szeretettel átszőtt viselkedés iránt, és ezt a pszichológiában találják meg. A katasztrófa pszichológia például igen fiatal ágazat, de ebben a sok pusztulással járó megújulásban valóban rengeteg katasztrófa sújt bennünket. Gondolok itt a természeti csapásokra, de természetesen az atombombára is. Az agresszió háztartás anomáliái mind a pornóiparban, mind a bűnözésben, mind a fegyver lobbiban fellelhetők.

V.  Az OKKULT LÉLEKTAN

A fa felfelé törő ága.
Bízvást mondhatjuk a titkok titkának, a legmélyebb, legmagasabb, legbensőbb szférának, rezgéstartománynak.
Ha parapszichológiáról szólunk, azt szoktam mondani, a pszichológia maga is „para”, a holisztika „egészről” szóló fejtegetése is a többlet, a hatványozódás, az iteráció,, az integráltság, .a strukturált működés is para.

Végezetül utalnom kell arra, hogy az aprólékos teljesség igénye nélkül íródtak ezek a sorok a holisztikáról,

from holistic about holistic

Egyetlen célja egységben látni az ember tudományát a lelken keresztül:

  • a világ összefüggés rendszeréből senki és semmi nem lehet  „független”,
  • a kiindulópont, a kezdet tartalmazza a véghelyzetet,
  • a dinamikus egyensúly a biztonsági sávunk, amelyből nem jó kilendülni,
  • a félbehagyott törekvések amortizálják az energiát, míg a jól befejezett, kikerekedett cselekedetek megerősítő hatásúak.

 


VADEMACUM

 

 

Taníts minket úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk.

90. zsoltár / 12

 


Tartalom:

LÉLEKLABIRINTUS
ELŐSZÓ: SOUL MAKING
A BÖLCSESSÉG ISTENNŐI
A LÉLEK A PSZICHOLÓGIA ZÉRUSA
AZ EMBER: MIKROKOZMOSZ
SORS ÉS ÖNISMERET
A LÉLEKLABIRINTUSTÓL A PSYCHOSOPHIÁIG

 

 

LÉLEKLABIRINTUS

Koponyabolt alatt
tévelygések rajza.
Nyugtalan szívben él
a legelső szikra.

Tépetten vergődő
röptét vesztett madár.
Kemény sötétséggel
hallgat űröd, Halál.

Leszakadt égi fény
holt csonkja.
Homállyal beburkolt
kaloda.

Vesztőhely
    sötéten
          csillogó
               mámora.

                 

 

ELŐSZÓ: SOUL MAKING

A pszichológusok fájának ötödik ága az okkult lélektan megnevezést kapta, néhány ágazat megjelölésével:

tao,
 jóga,
 asztrológia,
alkotáslélektan,
valláspszichológia,

zen,
alkímia,
 művészetpszichológia,
 I Ging,
tarot.

Az „okkult pszichológia” kifejezés lényegében iteráció, fogalom hatványozódás, mivel minden úgynevezett titkos tudomány lényegében a lélekről szól, arról a titkos belső erőről, amely nehezen adja a titkát, mi pedig uralni szeretnénk.
A pszichológia, mint a lélekismeret számára sem kerülhetők meg azok a témák, amelyeket a teológia, a filozófia, az orvostudomány „végső kérdéseknek” mond.
Ilyenek:

  • a lét és tudat,
  • Isten, vagy szellem, vagy istenség, a FÉNY,
  • a világ és a világrend,
  • az emberi élet eredete, célja, lényege, etc.
  • és maga az élet mibenléte.

E sorok írója ezeket a kérdéseket nem végső, hanem alapkérdéseknek, kiindulópontoknak mondja:
Isten, lét, valóság, igazság, szeretet.
Agrippa von Nettesheim feltételezte a SPIRITUS MUNDI létezését, mint egyetlen valóságot, amely mindent betölt, eláraszt, összeköt, összefüggésbe hoz, amely az egész világot egyetlen egységgé teszi, archetipikus világképpé a teremtést és a világot.
A tudomány nehezen birkózik meg az élő folyamatokkal. Talán főleg a hasznossági vonatkozások, a mérhetőség és az alkalmazhatóság kritériumai nehezítik a racionális megközelítések lehetőségeit. Gondoljunk csak a régi időkre, amikor a szájhagyomány, a személyes tanítás, a mesterrel való élő kapcsolat sokkal hangsúlyosabb volt, mint az írásban való megörökítés, a regisztrálás, a szerzőkre való hivatkozás.

A therapeia = istentisztelet,
religio = összekötni.

A kapcsolatot újra felvenni, amely megszakadt a lelkekben, az Istennel, a világgal, a valósággal, az emberekkel és természettel.
A kommunikáció folytonossá tétele, és az ezáltal való megszentelődés. Ez a pszichoterápia feladata.
Ez a munka a sokféle elakadásban, zavarodottságban, szenvedésben keresi a kiutat, a vezérlő csillagot, és ez egyáltalán nem racionális ügy. Az élettel foglalkozik, tekintve, hogy a lélek = élet.

AZ EMBERNEK NEM LELKE VAN,
HANEM MAGA „A LÉLEK”.

A vérzivataros 20. században, amikor a pszichoanalitikus triász

  • S. Freud (1856 – 1939) az ösztönvilágot,
  • A. Adler (1870 – 1937) a társadalom felé való irányulást,
  • C. G. Jung (1875 – 1961) a spiritualitást

fedezte fel és írta le a tudattalan lelket, mint belső végtelent, ezzel párhuzamosságban az űrkutatás is fellendült, mint a  külső végtelen felé való irányulás. Ez a két végtelen az emberi lélekben metszi egymást nem máshol, a lélekben, amely:

  • androgyn
  • végtelen,
  • örök.

Androgyn, mert minden ember hordozza magában ellenpólusát, a férfi az animát, a nő az animust. Bár teremtett, az életfolyamatok folytonos körforgásában, fenntartásában, megújításában örök.
A polarizálódott világban nemcsak Kelet és Nyugat szakadásának vagyunk tanúi, a tudomány és művészet kettéválásának, de a tudomány bölcsességé emelkedettségének is. Ilyen értelemben beszélhetünk teozófiáról, antropozófiáról és psychosophiáról:

psycho-

-lógia
tudat, logika

-sophia
tudattalan, bölcsesség


Ez lényegében

  • a tudatos és tudattalan lélekműködést,
  • a bal és jobb agyféltekét,
  • a szív és az agy intellektuális munkamódját fűzi és szemléli egybe.

A SOPHIA női princípium.
A végtelennel való szellemi kapcsolatunk a MISZTÉRIUM MAGNUM.


 A BÖLCSESSÉG ISTENNŐI

Nagyonis indokolt gondolatmenetünkben visszamenni a kezdetek kezdetéig, még a mitológián is túlra. Éppen a mitológia köti össze a teremtést és az azt követő világ- és embertörténetet, vagyis az időben zajló folyamatokat. A mitológiában is van idő, születés és elmúlás, kibontakozás vagy félbemaradás, harc és győzelem, de az időszámítás kezdete a Halak aion kapcsán kijelölt egy határkövet, egy viszonyítási pontot, amelytől kezdve a koordináta felosztja a teret:

vízszintesre és függőlegesre,
pozitívra és negatívra,
fentre és lentre,
jobboldalra és baloldalra,
mindezek metszéspontjában az
origóval.


A mitológiában is van férfi és nő, de a lélek hermafrodita mivoltát is őrzi. Az egyiptomi Ízisz és Ozirisz történetben például a mitikus istenpár a férfi és nő összetett archetípusát hordozza:
Ozirisz a Nap, akit feldarabolnak, de a hű hitves összegyűjti és összerakja a szétdarabolt testet, Ozirisz egy pillanatra feltámad és szemsugarával megtermékenyíti Íziszt, aki világra hozza fiúkat, Hóruszt.
Ízisz a Hold. Mint újhold, a szűz, mint telehold az anya, mint félhold, a bölcs öregasszony. Nemcsak a hitvese Ozirisznek, hanem nővére, húga, anyja, lánya, egyszemélyben hordozója a nő összetett archetípusának.
Nagy hiba lenne itt racionális okoskodással valamiféle vérfertőző házasságról beszélni. A feldarabolt isteni erőből lettek a Nílus menti nagy beavató helyek: Giza, Memphisz, Abydos, Karnak, Théba, Abu Simbel, Héliopolisz. Ízisz pedig, a nagy istenanya maga a Nílus, az égi Nílus földi mása, akinek könnyétől az megárad és termékeny iszappal árasztja el a földet. Ízisz lesz a szerelem, a mágia, a gyógyítás istennője, Ozirisz pedig az alvilág ura, a szívek mérlegelője.





Az igazságnak való érvényszerzés fiúkra vár, aki megküzd Széth-tel, apja gyilkosával, a sivatag démonával. Az ádáz, élet-halál küzdelemben egyik szemét elveszti, ezt Thot adja vissza neki, ő viszont kasztrálja ellenfelét. Közben apja hangját hallja: „Vigyázz fiam, mert Széth is én vagyok!” Ez az árnyékszemélyiség, amely a gyilkost és az áldozatot összevezérli, még a mai gondolkodásban sem teljesen tisztázott, főleg a bölcsesség híján.

Bölcsességről kétféle értelemben kell szólnunk:

  1. az isteni bölcsesség, amely maga a világrend,
  2. az ember szellemi képessége, amely az istenfélelemből táplálkozik, abból fakad, a szívünkbe oltott isteni szikrától.

A bölcsesség a filozófiában okkult értelmet is hordoz:

a gnosztikusoknál,
a hermetikusoknál,
a templomosoknál.

Ám a filozófia, hasonlóan az Istenről és emberről szóló tudományokhoz, – teológia, antropológia – nem igazán szolgálja azt a mentális megújulást és etikai helytállást, amely hitelesen és maradéktalanul tudná megválaszolni.


MI A VILÁG?

KI AZ EMBER?

A múlt század spirituális ébredése létrehozta az antropozófiát, teozófiát, vagyis az okkult nézőpontból való ismeretszerzést az emberről és a világról.
Sajátságos, hogy Rudolf Steinert (1861-1925) megmérgezték. Az isteni tudás itt a Földön ritkán nyer zöld utat.  
Ozirisz, a feldarabolt isten is „a minden egész eltörött” (Ady) gondolatot példázza, amely a teremtésnek, a világ létrejöttnek múlhatatlan velejárója és következménye:
az EGY ISTEN létrehozza magából a világot, az anyagot, a láthatót, a formát, az összesűrítettet és szétszórtat, amelyekben az isteni erő csak részletekben, felaprózódottan, szellemi impulzusként van jelen.
Beleírta a lelkünkbe a teremtés titkát, amelyet önlelkünkkel kell és lehet megfejtenünk,

villanásnyi impulzusokból,
a szív lüktetésének ritmusa mentén,
mint az idófolyam öröklétet hordozó pillanataiban.

A bölcsességet azért jelenítik meg inkább az istennők, mint az istenek, mert ők megfoghatóbban, láthatóbban vesznek részt az élet örök körforgásának fenntartásában.
A férfi és a női erő együttléte a görög Athéné és a római Minerva istennőkben is megvan, minthogy azonban Pallasz Athéné Zeusz fejéből pattant ki és nem anyától született, inkább az ész vezérli harcias életében, mint a szív. Gyermeke sincs. Városát, Athént egy versengésben nyeri el olajfa ajándékával Poseidón ellenében, aki egy lovat ajándékozott. Ez az olajfa elpusztíthatatlannak bizonyult az athéni fellegvár csúcsán. Túlélte a perzsák pusztítását, amikor ők a várost felperzselték.
Hadd idézzük Giordano Bruno Minervához írott fohászát: „Őt szerettem és kutattam ifjúkoromtól fogva, őt vágytam hitvesül és szerelmese lettem alakjának, és imádkoztam, jöjjön el hozzám és maradjon velem, és munkálkodjon velem, hogy tudhassam, minek vagyok híján.”

A psychosophia igazi megtestesítője Ízisz, a szellemi megtermékenyülés miatt. Ez a keresztény vallás történetének is alapvető összetevője: Mária a Szentlélektől foganta Krisztust:

ez a szellem és anyag egyesülését jelenti,
egyben a világosság és sötétség,
az öröklét és múlandóság,
a tudás és tudatlanság örök harcát és kiegyenlítődését.

Az időszámítás elindította az individualizációt és a racionális gondolkodás folyamatát.
A múlt században a tudattalan lélekműködés felfedezésével párhuzamosságban indult el az űrkutatás, a Holdra szállás. Ebben a külső és belső végtelen metszéspontját kell látnunk az emberi lélek törekvéseiben. A pszichoanalitikus triász által leírt ösztönén, én, felettesén modell egybefogja az egyén természethez, társadalomhoz és természetfelettihez fűződő hármasságát.
Abból indítottunk, hogy indokolt visszamennünk a kezdetek kezdetéig. A tengeristen háromágú szigonya előhalászta a feneketlen mélységből az elsüllyedt lélekrészeket.

Most a psychosophiát halászta ki:


A bal agyfélteke adta az időszámítást, a logikát, a struktúrát, az írást, a betűt, a közlekedést, a törvényeket, okos, intelligens, de nem bölcs, mert nem átfogó.
A jobb agyfélteke a szemlélődést, a meditációt, a képlátást, a szimbólumokat, az álomlogikát, az időn, téren túli dimenziókat, a belső végtelenséget.


.

A racionális gondolkodás nem vezet megvilágosodáshoz.
Szívvel kell gondolkoznunk és ésszel éreznünk.
Ez a lelki bölcsesség.

 

A LÉLEK A PSZICHOLÓGIA ZÉRUSA

„Minden titok a számokba van rejtve.” Ha igazat adunk Püthagorasz megfogalmazásának, akkor a pszichológia titkait is kereshetjük a számokban.
De folyamodhatunk más szállóigévé vált gondolatokhoz is: a „Minden a lélek!” és a „Minden a matematika!” megfogalmazásokban rejlő analógialátásban a pszichológusok és matematikusok könnyen egymásra találnak.
Ha egy modern matematikust megkérdezünk, mi a matematika, biztosan nem azt a választ adja, hogy a számok tudománya, sőt, azt fogja mondani, nem is a számokkal foglalkozik, hanem:

absztrakciókkal
a világ összefüggésrendszereinek a leírásával.

A TÉRLÁTÁS is összeköti a matematikusokat és pszichológusokat, mivel mind a számok, mind a geometria a láthatatlan térhez kötöttek, annak erővonalaihoz, dinamikájához.
A görögök geometriát alkottak az irracionális számokból.
Eukleidész megírta az „Elemek” című munkáját.
Bólyai János (1803-1860) pedig a nem-eukleidészi geometriát. Vele kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az „abszolút geometriája” mellett írt egy Üdvtant is, valamint verseskötete is van. Ennek alapján írja e sorok szerzője, hogy Bólyai János Paradoxon tana lényegében pszichológia.
Hozzuk össze a matematikai műveleteket a pszichológiai nyelvezettel, mivelhogy a pszichológia a lélekenergiával foglalkozik, amelynek a dinamikája analóg a matematikai műveletekkel

A számok: archetípusok, absztrakciók, mennyiségek és minőségek, a ritmus / rend / arány /mérték alakítói.
A számok nem a fizikai világ részei, a fizikai világgal a MÉRÉS köti össze azokat. Méréskor a fizikai tárgyak halmazával kötjük össze a számokat, mint szimbólumokat. Ezeknek a mérési / számlálási műveleteknek struktúrájuk van.
A műveletek elvégezhetősége érdekében semleges kiindulópontot kellett találni, ez a ZÉRÓ.
A műveletek során a számoknak új halmazai alakulnak ki az egész számok mellett. Létrejönnek a negatív-, a tört-, az irracionális-, imaginatív-, és a transzcendens számok.
A zéróval művelet nem végezhető, a számsor kialakításában azonban nélkülözhetetlen, és a tér koordinátáinak is kiindulópontját képezi. Csak önmagával azonos.
Az 1 törtekre osztható, negatív attribútumokkal ruházható fel és a zérusig a végtelen sűrűséget tartalmazza.
 
A LÉLEK A PSZICHOLÓGIA ZÉRUSA.

Az ember kiindulópontja, a kezdet, illetve a kezdettelen jelképe, az 1 előtti határszám, amely a pozitív és negatív határpontján a sűrűség és tágulás dimenzióján kétirányú végtelent alkot.

A 0 ugyanannak a realitásnak ezt a háromféle jellegét hordozza,

az 1 minden műveletben azonos marad,
a végtelen pedig önmaga.

Az ember önazonosságának hordozói:

a lélek, mit a 0,
a személyiség, mint az 1,
a végtelen, mint a létezés

 

AZ EMBER: MIKROKOZMOSZ

Ha igazan és igazán kívánunk magunkról szólni, a lélek mérlege könnyen billen az antropológiai nihilizmus, vagy az utópisztikus felmagasztosulás felé. A végletek könnyen átbillennek ellentettjük-be, középen kellene és lehetne találkozniuk, a mozdulatlan mozga-tóban, de ez nem gyakori. Ilymódon amikor önmagunk, a teremtés, a létezés titkait kutatjuk, sok idő- és energiapazarló tévutat, zsákutcát futunk. Valami időben és térben távoli, csaknem elérhetetlen tudásra, élményre, felismerésre gondolunk, kevésbé a pillanat adottságaira, az örök mostban megragadható jelre, valóságra, vagy saját lelkünk-re. Pedig az Úr a teremtés titkait az emberi lélekbe írta, ezernyi for-mából, jelből, kódból olvashatjuk azokat.
Gondoljunk csak a gerincünkre, mint axis mundira, amelyen a füg-gőlegességbe való emelkedésünk lehetősége rajzolódik ki a csakrák vonulatában.
A krisztusi kinyilatkoztatás keresztje éppen ezt a vízszintesből a függőlegesbe való emelkedést fogalmazza meg, amely egyben a múlandóból az öröklétbe való bepillantás is.


A csillagos ég is bennünk van, miként azt az asztrológia jelképei, az ekliptika és a bolygók mutatják.
Mitológiája visszavisz bennünket az időtlen időbe.
Történet horizontja, amelyet Akasha Krónikának mondunk, arról szól, hogy minden emberben benne van az egész emberiség történe-te, vagyis az ember = emberiség.
A természettel / társadalommal / természetfelettivel integrált egység-ben hordozza az EGÉSZET.
Holisztikusan ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy az ember:
test / lélek / szellem.
Az anyag / energia / információ örök körforgalmának résztvevője és fenntartója. Hiszen testünk ugyanazon elemekből épül fel, amelyet a Mengyelejev rendszer gyűjtött egybe, lelkünk a belső végtelen, a szellem pedig a szívükbe oltott első szikra.
Az időt is tartalmazza testünk és életünk a keletkezés, növekedés, kibontakozás és lezárulás folyamat együttesében.
Belénk íródott a számok rendje is:
Gondoljunk csak 72-re. amely a pulzus száma, de az emberöltőé is és a világnap éveinek a számát is jelzi.
Vagy a Hold-ciklusra, amely a hetesség rendjét adja az idő-számításunkban, kötődik más bolygók keringési idejéhez is a zodiákuson.
A Hold 28 nap alatt megy körbe, a Szaturnusz 28 év alatt, kirajzol-ván egy sorsciklust a spirál meneten, az Uránusz 84 év alatt, 12*7 éven át adja spirituális impulzusait.
A lelkünkben hordozott bolygókhoz kötjük képességeinket. Ehe-lyütt csak a három, később felfedezett bolygóhoz kötődő képességre utalunk:
a Neptunhoz az intuíció
az Uránuszhoz az inspiráció,
a Plutóhoz az tevékenysége köthető.
Az öntudatra ébredésünk, a metakommunikációt követően a beszéd és írás kialakítása, mint UNIO MENTALIS enged bepillantást a Teremtő „kártyáiba”. Filozófia, költészet, művészet, tudomány szol-gálja ezt a mentális emelkedésünket, önmagunk hetedik hatványra emelését, hogy visszajuthassunk oda, ahonnan jöttünk.
Az alkímia például egyszerűen hermetikus edénynek mondja tes-tünket, amelyet a lélek és a szellem formál. Mi magunk vagyunk a lombik, amelyben a szellemi aranyat, vagyis a megismerést próbál-juk elérni, a fizikai és vegyi folyamatok szigorú szabályaihoz igazo-dóan.
A test a lélek kelyhe.
A lélek hordozója a vér és a lélegzet, a ritmus, a testetlen áramlás.
Test, lélek, szellem szétválaszthatatlan összefüggésrendszerében a lélek az összekötő és az egyensúlyozó a test és szellem, az alvilág és túlvilág között.
A láthatatlanban minden mindennel összefügg. Lássuk ennek egy példáját a hangok, a bolygók és csakrák rendjében:

De szólhatnánk még az elemek és temperamentumok analógiájáról, az égtájak és emberi életszakaszok azonosságáról a bölcs csecsemő-kortól az aggkori bölcsességig terjedő íven. Ám meghagyjuk az olvasónak, hogy ő maga kutasson, az ember miként maga a mikro-kozmosz, miként azt Bartók Béla azonos című darabjában zeneileg megfogalmazta.

Püthagorasz Arany Eposzát is idézzük:
De te tarts ki!
Az ember származás isteni, és saját szent lényétől tanulja meg, mi-ként éljen.

 

SORS ÉS ÖNISMERET

A pszichológiában az élmény, a megélés a mérvadó, a szívhez szóló tapasztalat, ily módon a sors és önismeret vonatkozásában sem be-szélhetünk receptekről, mindenkire alkalmazható forgatókönyvek-ről. Ámbár e sorok írója szerint minden lételmélet alfája és ómegája éppen ez a két téma, valójában az ezekkel való kapcsolatba kerülés mindenkor egy probléma, egy akadály, amelynek energetikai fe-szültsége elindítja ezt az érdeklődést, legyen ez a probléma érzelmi konfliktus, emberismeret hiánya, életvezetésbeli, beilleszkedési, egzisztenciális etc. természetű. Azonban, mint minden probléma, amely a tudatos és tudattalan lélek működésének ütközete, azonnal ellenállásokat és elhárításokat indít be, amelyek a problémát állan-dósítják. Az önismeret nagy fehér foltját jelzi az is, hogy nehezen ismerjük fel, az ellenséges személy a mi belső tartozékunk, az aka-dályok belsők, árnyékszemélyiségünk elnyomott, megtagadott, elfeledett részei, amelyekkel most külső konfliktusként kerülünk össze. Mert a tulajdonságok polárisan vannak bennünk, mindenki extra- és introvertált, a lázadókból hamar behódolók lesznek, és a hűség és hűtlenség is váltakozik bennünk. Pároknál nagyon gyako-ri, hogy egymás árnyékhordozói. Összekerül a vagány és a vissza-fogott, a herdáló és a megtartó, de még a gyilkos és az áldozata is. Ez utóbbi az elnyomott agresszió tragikus és látványos megnyilvá-nulása.
Ezért ha önismeretről szólunk, semmiképpen nem tulajdonságokra gondolunk, amelyből már sok ezer volt vizsgálat tárgya a pszicho-lógiában. Egy-egy tulajdonság, mint például megbízható, jó, rendes etc. nem képes átfogni a személyiség egészét, egy személy jellegét. Még a temperamentumok is keverten alakulnak ki, így beszélhe-tünk például melamko-kolerikus vérmérsékletről.
Ha KARAKTERRŐL = véset szólunk, az már átfogóbb, teljesebb lenyomatot tartalmaz. Benne van az egymást folyton nyirbáló tu-lajdonságok dinamikája, mint például a küzdés, hogy feladja-e, vagy újra és újra próbálkozik, vagy a harmóniára, kiegyenlítődésre való törekvés, szemben a destruktív bomlasztással, átfogó lényeglá-tás, vagy a részletekben való leragadás. Az asztrológiai jelek mar-kánsabban és egyértelműbben képesek kirajzolni a karakterjegye-ket. Hordozza az emberiség évezredes megfigyeléseit, tapasztala-tát, kiforrott ismeretek foglalata. A „véset” jelentése a vonallal ana-lóg, amely szintén a látható és láthatatlan világ elválasztója. A ka-rakter a jellegzetességeket tartalmazza.
Etimológiailag a JEL szó származéka, amely információ a valóság-ról. Egyéb származékszavak is hordozzák ezt, mint a jelleg, a jel-lem, a jelentés. Ezért, ha úgy fogalmazunk:

AZ EMBER SORSA = JELLEME

fején találjuk a szeget. Kézzelfoghatóvá tettük a sors kérdését, amely sokak számára a fátumot, az emberre lesújtó váratlan, tüzes istennyilát jelenti, amely őt kiszolgáltatottá, áldozattá teszi, aki csupán elszenvedője a világ történéseinek anélkül, hogy annak elő-idézésében aktívan részt venne. Kívülállónak gondolja magát, aki csak sodródik az eseményekkel. Olykor fájdalmas tapasztalat lehet, amikor felismerjük tetteink következményét, vagyis a felelőssé-günket.
A tudattalanunk motivációit Hérakleitosz úgy fogalmazta meg:

AZ EMBER SORSA A DAIMÓN.

Ilyenformán önismeretünk és sorsunk széttéphetetlen egységben dolgoznak életünkön, mint segítő és gátló erők. A sorsmomentu-mok egy része - ilyen például a betegség – mintegy meggátol ben-nünket a haladásban, introverzióra késztet, megálljt parancsol a megszokott életmenetben. Maga a betegség is mindenkor valamifé-le életellenes aktusból veszi kezdetét. Ilyen a ráksejt mennyiségi burjánzása. Az elfajzás mértéke és milyensége sokféle lehet. A gyó-gyulást is belső ellenállások akadályozhatják, sokszor lehet tapasz-talni a „ragaszkodást” a betegséghez. Reinkarnációs vetülete is van a kérdésnek, velünk született betegségek estében nem könnyű ki-hámozni az eredetet. A világban tapasztalható egyenlőtlenséget nivellálódása hosszú, bonyolult, nehezen kibogozható folyamat. A Tao te king 73. verse a sorsszövedéket az égi úttal hozza egybe:

a természet hálója hatalmas,
bár ritka szövésű,
rajt át nem hatolhatsz.

Az önismeret spontán is működik bennünk, és egy egész életen át tartó folyamat, mivel mi magunk is állandóan változunk.
Sajátságosan alakítja sorsunkat a szerep, amelyeket a kommuniká-cióban veszünk fel. Minden kommunikatív aktusban van egy ha-talmi reláció és valamilyen szerep kínálata, kiosztása, amelyet vagy felveszünk, vagy nem. Például igaztalanul megvádolnak bennün-ket, vagy bűntudatot akarnak kelteni bennünk, ezek markáns sze-repek, amelyek a tetteinket irányítják majd. A tetteink pedig a sor-sunk alakítói.
kommunikáció, szerep, tett, sors,
ennek áttekintése komoly segítség lehet életvezetésünkben.

Az egyén és társadalom viszonya most a Vízöntő kor hajnalán kü-lönösen kiéleződő és fókuszált kérdéskör. Nem állíthatjuk, hogy általános az a tudatosság, hogy a társadalom alakításában mindenki részt vesz, de a társadalomkritika igen fellobbant a lelkekben.
Az ember társas / társadalmi lény, mindannyian lelkünkben hordoz-zuk az egész emberiséget.
A számszára, a létforgatag, az egész emberiség közös sorsa.
A szenvedéseink tengerének másik pólusa a nirvána, az üdv, a megvilágosodás, a buddhai felébredés.
A számszára és nirvána ugyanazon teremtési ideának a két arca, a két pólusa. Az ég és föld léte. A fénytől az anyagig és az anyagtól a fényig tartó út.
A négyszög körösítése.
A psychosophia útja, amely a sorson és önismerten keresztül vezet a létezés titkának megfejtéséig.

Minden lángom önismeretem oltárán lobban fel!

 

A LÉLEKLABIRINTUSTÓL A PSYCHOSOPHIÁIG

Összefoglalásképpen a psychosophia gondolatkörének kikerekíté-séhez nézzük meg azokat a támpontokat, amelyekben az ember természethez / társadalomhoz / természetfelettihez való kapcsolata világosan kirajzolódik, megfoghatóvá lesz. Ezek a támpontok fog-lalják egybe az égi és földi utat, amelyet az előző fejezetben nirvá-nának és számszárának mondtunk, más szavakkal a látható és látha-tatlan világnak, a múlandó és örök, egyedi és általános dolgoknak nevezhetjük. A támpontok:

asztrológiaiak,
pszichológiaiak,
a kultúra szakralitásával és a nyelv géniuszával kapcsolato-sak.

Mona Lisa rejtélyes mosolya a Halak aion kifejeződése. Ez a kultúrperiódus maga a lélekóceán, a tudattalan felfedezésének kor-szaka, a szeretet polifóniájának és a keresztre feszített istenember-nek a jegyeit hordozza.

A kétezer év társadalmi rendje a feudalizmus, kirajzolt egy hierar-chikus értékrendet, amelybe a nincstelen földönfutótól a királyig mindenki be tudott illeszkedni. Alapideája a feudum, a föld, amely megtermeli azokat a javakat, amelyek az élet fenntartásához kelle-nek. Másik fontos eszméje a HIT, amely Isten létét nem kérdőjelezi meg, ezáltal képes helyes irányultságot nyújtani az élet dolgaiban. Komoly kohézív erő abban a vonatkozásban is, hogy egy-egy or-szág lakóinak „csoportlelke” elfogadja uralkodóját Isten képviselő-jének, aki rendhez igazítja az életet.
A tudattalan 4 rétege a személyes, a családi, a nemzeti, vagy politi-kai és az egyetemes, vagy objektív réteg nem jelentett bomlasztó erőt, nem okozott hasadást a lelkekben. A lelki élet és a társadalmi elkötelezettség harmóniában működött egymással. Lehet, hogy helyhezhötöttebben, de gravitációs ponttal, mélyebb gyökerekkel élték meg az emberek az égi és földi út egységét.
Az Uránusz bolygó felfedezésével, egyidóben a francia forradalom kitörésével a tudattalan rétegeinek egyensúlyos dinamikája meg-bomlott:

a királyi pár lefejezése „fejetlenségeket” indított el az ura-lom, a rend tagadóiban, szabad utat engedve az irigység-nek, a haragnak, az indulatoknak, a vérszomjas bosszúnak,
megizmosodott az individualizáció, az egoisztikus öntudat, az önérvényesítés nyert teret,
mindez anarchikus lendületekkel keverten,
irreális szabadság vággyal, amely csupán szabadosság lett.

A liberálisok azóta sem értik, hogy éppen az anarchia a
szabadság legnagyobb aláaknázója, a szabadság maga az égi rend.

A Vízöntő korszak az ősi rend követéséhez más utakat keres, új megfogalmazásokat nyer a kiinduló és végső kérdések, az ember és emberiség, a teremtés és a teremtett világ viszonyához. Jelképe a függőlegesbe emelt víz. Ez a levegőn átcsorgatott víz az égi bölcsesség földre jutását jelképezi.

Az egyén társadalomhoz és természetfelettihez való egyensúlyát

a bölcsesség útján,
az önmagunkon való túlemelkedésben,
a felülnézet áttekintésében
a magasabb értékrendnek való alárendelődésben,
a megfinomodás lelki, szellemi, alkímiai útján teszi meg,
önmagunk hetedik hatványra emelésében.

Ezek a megfogalmazások a nyelv géniuszát is érintik.
A nyelv égi eredetű, nem az ember „találta fel”.
Ennek kapcsán menjünk vissza a kultúra bölcsőjéhez, Mezopotámi-ába, a Tigris és Eufrátesz folyóhoz, ahol a sumérok éltek a történe-lem előtti idők történelmi népeként. A precessziós kultúrperiódust tekintve ez az Ikrek korszaka volt, a vízözön utáni és az egyiptomi időszak között. Tőlük ered az írás ismerete, városépítők és államal-kotók voltak, a közigazgatás megszervezői, a kerék feltalálói, en-nek nyomán a kommunikáció és közlekedés új formáinak elindítói, fejlett, öntözéses mezőgazdasággal. Himnuszaik, imáik, hőskölte-ményeik, példabeszédeik, sirámaik agyagtáblákon maradtak fenn ékírásban. Építményeik közül a zikkurat a legnevezetesebb, a hét-lépcsős piramis beavató helye.
A múlt század végén az amerikaiak úgynevezett Öböl-háborúja Irakban nehezen megérthető pusztítást hajtott végre. Ám a lelkek-ben a sumér hagyomány tovább él. Különösen a magyar lelkekben, a székely rovásírás okán, valamint a hely géniuszát tekintve, mert nem nehéz felfedezni az analógiát a Duna – Tisza köze és a fent említett két folyó között. Más egyéb jellegzetességek mellett még utalnunk kell a magyar nyelv hímnős tulajdonságára. A magyar nyelvben a személyes névmások egyaránt jeleznek férfit és nőt. Ez utalás a lélek eredendő hermafrodita jellegére, amely csak a terem-tésben dualizálódott.
A sumér nyelv szentsége az Istennel való közvetlen kapcsolatból nyerte erejét, örökható életét, ezért tud a lelkekben tovább élni.
A kultúra a szentségről szól. Csak szakrális kultúra van, ellenkező esetben, csupán antikultúráról, szubkultúráról, a kultúra kufárjairól, kultúrsznobokról beszélhetünk.
A kultúra felfogásának is megvan a kultúrája.
A szentségek pedig örökéletűek.
Témánkhoz igazodóan a gazdag magyar nyelv tárházából össze-gyűjtöttünk LÉLEKKEL kapcsolatos kifejezéseket, amelyek a zo-diákus jelentéseivel analógiában állnak. Ezzel kívánunk adózni a nyelv géniuszának.

TÜNŐDÉS

A felhők nyomtalanul úsznak az égen,
jelentéktelen énünk szétoszlik a hírben.
A látszat illúziója is elfoszlik idővel,
marad a homály,
vagy feltöltődünk fénnyel?

Van kiút a szemléleti homályból oda,
ahol nincs mit összeszedni,
és az sincs,ami széthullna.

2014. 12. 11.


 


"Rég volt az, amikor az emberek természetes bölcsességgel táplálkoztak, a csillagokból áradó gondolatokat ették"

Paracelsus Mágikus tanítások

 

TAT TVAM ASI

A csont vázat alkot,
élő struktúrát,
lehet szekrényben elzárt,
vagy lakhat sírkamrát.

A csont az idő tanúja
az időtlenségből,
való életre utal
és lát a néma szemgödörből.

Állandóságot őriz
a nyüzsgő változásokban,
tartást, titkot, történetet,
megmerevedett pózokban.

Itt egy hárfás lány
csontujjait látjuk,
kit élve temettek el hajdanán,
uralkodója parancsát követte
tűnt hárfája húrhangján.

Okkult bölcsesség hordozója a csont,
mint régóta a szfinx,
és égen a csillagok,
letűnt időkből őrzött kincs.

Anyag vagy, csont?
vagy jel és kép,
lelket megrendítő véset, karakternyom,
megőrzött forma,
örök váz,
szabály, törvény,
mely mozdulatra vár?

Vagy mozdul is már?

A TITOK bennünk van,
csontunkba zártan ég,
mert a csont AZ, AMI,
TAT TVAM ASI!

2015.08.19.

 

BEVEZETÉS

Plutarkhosz görög életrajz-és történetíró (45-120) Ízisz és Ozirisz című könyvében azt írja:
A szfinx az okkult bölcsesség titkának szimbóluma.
Ez az emberarcú és oroszlántestű. kettőslény valóban feladja a ta-lányt ösztön- és szellemlényünk vonatkozásában, csakúgy, mint a kentaur, aki nyilát az égre ajzza.
Emberállat, istenember, emberisten alakjaival a mitológiában és vallásokban is találkozunk:
az üdvösségtörténet a megisteniesülésről szól,
a buddhizmusban nirvánáról hallhatunk,
a keresztény vallásban maga Isten küldte le a fiát, hogy az örök életről tanúbizonyságot tegyen,
a mitológia istenségekkel foglalkozik, akiknek története egybefűződik a halandó emberekével,
a hősök a görögöknél az Olimposzra kerülnek, akik sikere-sen vívták meg csatáikat az ellenségekkel, akadályokkal, kí-sértésekkel és próbatételekkel.
Ami az okkult bölcsességet illeti, azt sok mindenben kereshetjük:

tudományokban,
művészetekben,
a mindennapi élet jeleiben,
a halálban.

Az „okkult” szó titkos társaságokat juttatja eszünkbe, ahová kivá-lasztottság útján lehet bekerülni, mindenféle fogadalmakkal, szer-ződésekkel, engedelmességgel, ígéretekkel.
Mi nem ezt célozzuk. A lélek végtelen belső útjain indulunk el, ve-zérlő csillagunk pedig a lélekbe írt ősi bölcsességek lesznek, az elfe-ledett, de felidézhető belső titkok, amelyeket mindenki, mint az emberiség emlékezetét hordozza mélylelkében.
Csak annyiban „okkult”, hogy rejtett.
Metódusa az úgynevezett parapszichológiától is eltér, bár az irány-zatok, amelyekről itt szó lesz, az érzékfeletti világot célozzák.
De az összes irányzatban azonos a kiinduló kérdésünk:

MI A VILÁG?           KI AZ EMBER?

12 irányzatot választottunk ki, dodekafóniámhoz igazodóan.
www.dodekafonia.hu

Mert a Földön élő 7 milliárd ember mindegyikének az élete az anyag és szellem küzdelméről szól, és ez hétmilliárd féle módozat.
Mindenki a maga taposta ösvényen halad, ámbár a hagyomány, a szent iratok beavatásokról szólnak. Ügy véljük azonban, hogy a 21. századi ember nem mondhat le belső vezéreltségéről, noha az ősök tudáskincsét sem mellőzheti. Noha az egoizmus és materializmus mély gyökeret vert a jelen köztudatában, a természetestől az okkult bölcsességig tartó íven mi a jelenkor emberének SZABAD AKARATÁT fókuszáljuk. A teremtés alap ideája, hogy az ember eszmélésének fontos eleme, hogy döntéseinek következményeit számba tudja venni. Ez teszi „emberré”, mert ez alakítja ki a morá-lis értékrendjét.

Vizsgálódásunk tehát:

AZ EMBER A VILÁGBAN   A VILÁG AZ EMBERBEN

Az irányzatokat analógiába hozzuk a csillagképekkel, a hozzájuk fűzhető ideákkal, az analógiák keresése jegyében, hogy az égi földi történéseket jobban egybeláthassuk.

 

 

 

TAROT

                            

A tarot, csakúgy, mint az I Ging, vagy az asztrológia, a szokványos gyakorlatban a jósláshoz kötődik. Ám a jövőt aligha lehetséges kutatnunk, ha a múltba nem mélyedünk el. Márpedig a tarot messze múltba, az időtlen időkbe vezet vissza. Betűi, számai, képei archetípusok, vagyis a régtől meglévő formák megtöltése örök jelennel. Fölösleges lenne tehát az időben, vagy földrajzi helyen keresni az eredetét, amikor égi eredetű, és az emberi lelkekből előhívható.
Egyes képek párban szerepelnek, mint például a császár és császárnő. de elmondhatjuk, hogy az 1. kép, a Mágus, lényegében magában foglalja mind a 22. nagy arkánumnak nevezett sorozat álom-, emlék- és képzeti figuráit. A Mágust a Bolond, a 22. lap Arlequinja ellensúlyozza, a semmi, a szabad, a kötelékektől mentes, mindenen kívülálló vándor. Szabadsága talán a Nap alkímiai műveletének mondható.
A 78 (=15=6) lapból álló sorozat nagy arkánumnak nevezett 22 lapja az ABC betűjével analóg, valamint a kabbala életfájának 10 szefirotjával. A 10 szám ugyanis az életfán 22 vonallal köthető össze. Ezek a beavatási utak az egyes kártyalapok megfelelői.
Az 56 (=11) lapból álló kis arkánum 4*14 sorozatlapja a bot, a kard, az edény és az érme a tűz, a levegő, a víz és a föld elemek megfelelői.
Vegyünk néhány ízelítőt a tarot kártyák összefüggésrendszeréből, hogy azok túlemeljenek bennünket a szorongásoktól vezérelt, félelemtelje és erőszakos jövőkutatástól, és közelebb vigyenek bennünket a pszichológiához, saját lelkünkhöz és önismeretünkhöz:

  • a 3*7 sorozat a sal, sulfur és merkúr elemek kapcsán a test/lélek/szellem hármasságának a kifejezője is,
  • vízszintességben az alkímiai folyamatok foglalata, amelyek a bolygókhoz is kötődnek,
  • a hármassághoz és hetességhez kötődően 3 hétszöget

 

 

 

1 – 4 – 7 – 10 – 13 – 16 – 19

2 – 5 – 8 – 11 – 14 – 17 – 20

3 – 6 – 9 – 12 – 15 – 18 – 21

  • és hét háromszöget is találunk, ha körben ábrázoljuk.

 

 

 


1 –  8 -15               4 – 11 – 18

2 -  9 - 16               5 – 12 – 19

3 – 10 - 17             6 – 13 – 2

                                          7 – 14 – 21

 

Táblázatban ez a következőképen foglalható össze.


 

 

SUBLIMATIO

FINOMÍTÁS

VI.      W

NAP-
EROSZ

X.      J, I
SORS-
KERÉK
1, 10

XIX.     Q

NAP
1, 19, 100

 

SOLUTIO
Sophia
Isis
OLDÁS

II.         B

FŐ-
PAPNŐ

VIII.  Ch, Cs

IGAZSÁG
Maat

XIII.      C
HOLD

9, 18, 30

 

SEPARATIO

MEGKÜLÖN-BÖZTETÉS

VII.       Z

PM

XII.     L
AZ
AKASZTOTT
3, 12, 30

XXI.  Tau

A VILÁG
3, 21, 300

 

PREPARATIÓ
Aphrodité
Urania
KIKÉSZÍTÉS

III.       G

MIRÁ-KULUM

XI.    K, C

ERŐ
2,  11,  20

XVII.   P, F

CSILLAG
8,  17,  80

 

CALCINATIO

KIÉGETÉS

IV.     D

URALKODÓ

XIII.    M

HALÁL
4, 13, 40

XVI.    O

TORONY
7, 16, 70

 

REDUCTIO

VISSZA-VEZETÉS

V.      H, E

ÁLDÁS

XIV.      N

ÖNTÖGETŐ
5, 14, 50

XX.      R

ÍTÉLET
2, 20, 200

 

COAGULATIO

SZILÁRDÍTÁS

I.       A

MÁGUS

IX.      T

REMETE

XV.    SZ

ÖRDÖG

6, 15, 60

XXII

NULLA
ARLEQUIN
4, 22, 400

Végül utalnunk kell arra, hogy az atlantiszi tarot geometriai ábrákkal operál. Különösen termékeny ezeket az ideákat kapcsolatba hozni a megnevezett képekkel.

 

Az arkangyalokra is utaltunk fentebb. Láthatjuk, hogy a Kos jel, amelyhez a tarotot is rendeltük, Michael arkangyal inspirációit hordozza. A Mars bolygó első 25 (=7) számból álló mágikus négyzetének sorozatszámai 65 (= 11) összegűek.

11

24

7

20

3

4

12

15

8

16

17

5

13

21

9

10

18

1

14

22

23

6

19

2

15

 

I GING

                    

A természetet kifejező Bikajelhez rendeltük az ősi kínai „jósrendszert” mivel annak filozófiája a természetbölcseletben gyökerezik. A természet Isten szentírása, amelyből az emberben, állatban, növényben és ásványban más és más módokon lüktető életáram transzcendenciája kiolvasható. Az I Ging központi fogalma a VÁLTOZÁS, az elemi erők egymásból és egymásba való folytonos átalakulása. A bölcsesség könyvének is bízvást mondhatjuk a változások könyvét, mert nem olyan „jóslásról” szól, amely megmondja a bekövetkezendő eseményt, amelyet ölbe tett kézzel kell bevárnunk, minden erkölcsi felelősség nélkül. Ez a cickafark orákulum mélyebben és összetettebben nyúl a SORS titkaihoz, és inkább arra irányítja a figyelmet, hogy mit kell tennünk a jó kimenetel érdekében. Megértési, felismerési aktivitásra szólít fel minden kérdezőt, ebben a lelkiállapotban előjöhetnek a tudattalanunk üzenetei. Mert természetesen a pálcikák kirakása és szétválasztása alapvetően a tudatos és tudattalan lélekerőink együttműködése, amely által a helyes döntés megszülethetik. Miközben a tudattalanunk előjön, a kozmikus erőket is befogadjuk, hiszen a szent növényekből készült pálcikák maguk is kozmikus erőket hordoznak.  A számmisztika sem hiányzik az I Gingből:

  • az eget a hármasság, a páratlan számok,
  • az anyagot, a földet a kettősség, a páros számok jegyében tárja fel.

A pálcikák variációi a világ őseredeti rendjét képezik le, a látható tört és egész vonalakon túl ideákat fejeznek ki, híven érzékeltetve, hogy minden látható, érzékelhető, megtapasztalható folyamat az égben zajló metafizikai történéssel analóg. Vagyis a pálcikákban az ég és föld jelei találkoznak, rímelnek, csengenek egybe:

  • a fenti és lenti, a külső és belső, az akkor és most, a sötét és világos, a jó és a rossz összetalálkoznak középen,
  • a mozgásokban és változásokban a külvilág rendje is kirajzolódik,
  • ily módon jutunk ÉGI TUDÁSHOZ.

A 8 ősjel lényegében egy világkép:

Az ősjelek nem magukat a dolgokat jelenítik meg, hanem a dolgok mozgásának irányát, célját, a nekik megfelelő természeti jelenséggel való megfelelésben.
Családszimbolikát is tartalmaznak, az apát, az anyát, a három fivért és három nővért.
Nemcsak a kínai, de egyáltalán a kultúra alapja is megtalálható a kuákban, mivel a 8 ősjel az Ég képét és a földi folyamatokat egyesítette. Egy ősi legenda szerint a teknősbéka páncél rajzolatai alapján. Az emberiség kultúrájának vívmányai, alkotásai az ideák ősképei alapján alakultak ki, jöttek létre.
A természet törvényei és a számok rendje nem elvont elvek, hanem folytonosságban működő hatások, amelyek minél hosszasabban érvényesülnek, annál inkább válnak nyilvánvalóvá, érthetővé, követhetővé az emberek számára.
Az orákulum csontból is készíthető pálcikáinak száma 50. Ebből egyet el kell venni a kirakás kezdeténél, a maradék 49-et kettéosztjuk, majd újból elvéve egyet, négyes kötegekbe osztjuk. A maradékokat kell összeszámolni, amely mindig 13, 17, 21, vagy 25 lesz. Ezek az úgynevezett fiatal és öreg jinek és jangok számai, egyben a változás hordozói. A hatszor három maradékból előállított hexagramból alakul ki az új hexagram, amely a feltett kérdésre ad választ.
Csak kellő elmélyültséggel és komolysággal sikerülhet belépnünk a történéseket hordozó áramlatba.
A hexagram felső két vonala az eget, a két középső az embert, a két alsó a Földet jelképezi.
A jeleket csak alkotó módon lehet alkalmazni, mivel eredendő erejük az ideák világában rejlik.
Újabban elterjedt egy pénzfeldobásos módszer a hosszadalmasabb pálcikás kirakás helyett. E sorok írója nem érzi a pálcikák érmékkel való felcserélhetőségét.
A 49 az Ég abszolút számából, a 7-ből hatványozódik, míg a Föld abszolút számának, a 8-nak a hatványa 64.
Akiket a VALÓSÁG értékei vonzanak, annak érdemes elmélyedni az I Ging jelkép rendszerébe. Így megértheti, hogy a SORS meghatározottsága égi eredetű, és az egyéni lelkek törvényei azonosak a világmindenség törvényeivel. A sors is a számok szigorú törvényei szerint alakul.
Végül tekintsük át a 64 (= 10) hexagram mátrix rendszerét:

 

ALKÍMIA


Az alkímia is a változásról szól, mint az I Ging, de nem a sorsesemények vonatkozásában, hanem az elemek egymásból és egymásba való átalakulásának folyamatában.

  • Ez jelenti a négy elem, a tűz, a levegő, a víz és a föld FÉNYBŐL való eredetét és az abba való visszaalakulását,
  • a csakrák vonatkozásában az ólomtól az aranyig tartó megfinomodást, lelki vonatkozásban az indulattól a spiritualitásig vezető ívet,
  • a 7 bolygóval analógiában lévő 7 alkímiai műveletet,
  • ezek lelki-szellemi vonatkozásait, amelyeknek végcélja a „szellemi aranycsinálás”,
  • vagyis a Mérték, az Igazság és a Szeretet Opus Magnumát.

Csak vulgáris értelemben nevezhetjük az alkímiát az aranycsinálás művészetének, mert ez az „arany” nem fizikai értelemben vett arany, hanem az örök élethez, a halhatatlansághoz kötődik, mint valamiféle elixír, az örök élet itala. Bár az arany, mint nem rozsdásodó nemes fém, fizikailag őrzi a naparanyat, a FÉNY, a VILÁGOSSÁG, a TEREMTŐ IGE, a LÁTÁS, a TUDÁS metafizikai, az időtlen valósággal való kapcsolatát, de csak jelzés szinten. A szellemi arany anyagtalan.
A könyvnyomtatás óta ötezernél is több könyv jelent meg az alkímiáról, amely Európában a 16-17. században virágzott, majd szertefoszlott. Királyi udvarokban ugyanúgy megtaláljuk, mint vándorló kóklereknél. Mátyás király, vagy Rudolf prágai műhelye épp úgy szerepel a leírásokban, mint számtalan nemes, lelkész, orvos, gyógyszerész, író. Azt is tudjuk, hogy igen sok birtok és vagyon olvadt el az alkímiai tégelyekben, kemencékben. Hamarabb lettek koldusok az aranycsinálók, mint sem gazdagok. Néhány legendás szerző: Albertus Magnus, Paracelsus, Jakob Böhme, Luther Márton.
Hamvas Béla egy egész fejezetet szentel a Scientia Sacrában a témának.
C. G. Jung (1875-1961) pedig egyenesen alkímiai folyamatnak nevezi a pszichoterápiát, amelynek során megváltozunk.
A számok, az elemek, a műveletek és fémek alkímiájában zajlik az élet, a teremtés titka. Lelki fejlődésünk folyamatában mi is tele vagyunk megkövesedésekkel, megmerevedett nézetekkel, félelmekbe való belerögzültségekkel, múlt és jelen összemosódásával, amelyek a lelkünket megbetegítik és tisztánlátásunkat megakadályozzák. Az alkímia kultikus tevékenysége segíthet bennünket kinavigálódni tévedéseinkből, komplexusainkból, haragjainkból, gyűlöletünkből, amelyek eltorlaszolják az igazság, a valóság útját előlünk, miáltal nem találjuk magasabb énünk, létcélunk, önismeretünk vezérlő csillagát.
A Vízöntő korszak hajnalán az alkímia újabb reneszánszát éli, előhívódik a lelkekből, a mindannyiunk lelkében szunnyadó archetípusokból. Kemény okulások után fordulunk újfent az örök értékek felé:

  • a filozófiák kilúgozott elméletei után, amelyekben az élet nem kering,
  • a vallások megmerevedett ceremóniái, hitelüket vesztett képviselői után,
  • az igazi közösségek helyébe lépő elidegenedett kapcsolatok után,
  • a tudományok elracionalizálódását követően,
  • a művészetek formabontása mentén kialakult zavarosságból való stílusteremtési próbálkozások után, ahol ritmustalan „versek”, koreográfia nélküli táncok, struktúra nélküli drámák, festékcsurgatásos képek, torz mozdulatú szobrok lelhetők fel, mint inkább ellenkultúra termékek.

Az alkímia SZEMÉLYES TUDÁSÁT ehelyütt:

  • a test / lélek / szellem hármasságának egységében,
  • a sal, sulfur, merkúr folyamatokban,
  • más szavakkal a tamasz, radzsasz, szattva elnevezésekhez kötődően,
  • a földi élet dramaturgiai rituáléja, a sorsaritmológiája vonatkozásában,
  • a csakrák, mint mandalák figyelembevételével, hiszen a minden csakra minden csakrában egy kép, egy üzenet, egy szellemi szint.

Az alkímiai tégelyek, edények egyfelől a test kifejezői, az anyaméh szimbólumai, mint az életet kihordó has, a belső, a láthatatlan életfolyamatok színtere. De a gödör, a sír, a börtön, mint befogadó, elzárt hely, megtisztító és átalakító helyek is. Van egy lombik az edények között, a PELIKANTUSZ, amely a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikán madárra utal.
A bolygók által „fémjelzett” alkímiai műveletek a következők:

  • Nap szublimáció, arany,
  • Hold szolúció, ezüst,
  • Merkúr, szeparáció, higany,
  • Vénusz preparáció, réz,
  • Mars kalcináció vas,
  • Jupiter redukció, ón,
  • Szaturnusz, koaguláció, ólom.

Mindez mandalaszerűen is ábrázolható a tűz és a víz egymást metsző háromszögében, ahol középen a Nap van, híven jelezvén, hogy minden ebből az EGY-ből, a középpontból indul ki, és oda tud visszatérni.
Ez egyben azt is jelenti, hogy valójában csak egy művelet van, ez pedig a Nap megfinomítása, miként erre a Tabula Smaragdina írója is utal utolsó mondatában: „Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.”
Ez a kiinduló középpont egyben P.M. a perpetuum mobile, a primum moviens, vagyis az első mozgató, a minden mozgás, mozdulat és mozgatás szíve.
Fentebb említettük a sal, sulfur és merkúr egyezést is. Nos a 7 művelet sal szinten:

  • az ég és a föld elválasztása,
  • az este és a reggel elkülönítése,
  • a szárazföld és a tenger létrehozása,
  • a Nap és a Hold megteremtése,
  • a föld madarakkal, vízi állatokkal való benépesítése,
  • a szárazföld vadjainak megjelenése,
  • az ember megjelenése,
  • a teremtés 7. napi, ÁLDÁSSAL való megszentelése.

A 7 a világ rendezőelve, miként az a sorsaritmológiában is kifejeződik. Krisztus 33 földi évének dramaturgiai rituáléját is megfogalmazhatjuk a hetesség jegyében:

  • fogantatás a Szentlélektől,
  • születés, világrajövetel,
  • beavatás (keresztség)
  • keresztre feszítés,
  • sírba tétel (pokolra szállás az alkímiai tégelyben),
  • feltámadás,
  • mennybemenetel, mint Opus Magnum.

Hatalmas az alkímia fogalomtára:

Az Ikrek jelébe rendeltük, a Merkúr fennhatósága alá az alkímiát. Görög nevén Hermész, ebből származik a dialektikus hermeneutika.
Jung kapcsán a pszichoterápia a lelki energia átlényegülése.  Sokan valamiféle technikának, netán manipulációnak rutin diagnózis felállításának gondolják a lélekgyógyászatot. Pedig a legszemélye-seb, legőszintébb kapcsolat, amely két ember között létrejöhet. Nem művi, annak ellenére, hogy két, egymást nem ismerő ember munkájáról van szó. Vezérlőelve a kölcsönösség, lelkünk kimondása, a szeretet és a valóság.
A lélek maga az arkánum, a príma matéria, az átalakító eszköz, közeg és folyamat egyben. Kultikus tevékenység, művelés és szentség jegyében.


Az alkímiai arany:

  • az élettel teli test,
  • a tűzzel teli lélek,
  • a világossággal telt szellem.

Emberré válni, személyiségünkben megszólíthatónak lenni, önmagunkban felismerni a Teremtőt, ez az operáció Solis, amely

  • szétválasztja a különbözőségeket,
  • kiégeti a sallangot,
  • visszavezet a lényeghez, a kiindulóponthoz,
  • megszilárdítja formát.

Ha a Vízöntő korszak embere felismeri önmagában a Teremtőt, megérti a teremtés alkímiáját, a nagy titkot.
Mindezt nem az egoisztikus büszkeségért, hanem a közös üdvösség színvonalának emelése érdekében teszi.     
  

 

TAO

         

A keletiek misztikájában, szemléletében mintegy megszokott jelenségnek mondható, hogy a Mester fest egy képet, amelyen egy ÚT van, majd belép a képbe és eltűnik a tanítványok szeme elől.
Nos, egy inkább ismeretlennek mondható szerző, aki később a Lao ce nevet kapta, az „Öreg Bölcs”, vagy vándorfilozófus, megírta a 81 költeményt, valamikor az i.e. időkben, és azok nemcsak fennmaradtak, de a 21. századi ember életérzését is áthatják, utat nyitván a kimondatlanságok felé:
Mert a TAO, ez a lefordíthatatlan szó, senkit nem hagy érintetlenül ma sem. Ez a lefordíthatatlan szó igen sok jelentéssel ruházódott fel az idők folyamán:
út, mondani, vezetni, logosz, erény, természettörvény etc.

Láthatjuk, hogy egyszerre statikus és dinamikus jelentések ezek, hiszen az „út” fizikailag is kirajzolódik, míg az úton levés, vagyis a haladás, maga a változás, a dinamika. Mint természettörvény, amely senki számára nem kerülhető meg, a világ egységét valamiféle általánosságban jelöli meg. Mindezt az ellentéteket egységbe foglaló dialektikában. Ez inkább szemlélődés, mintsem merev, intézményesíthető tudományos doktrína lenne. A változást és mozgást, az ellentétek egymásba való olvadását szemléli a világ összefüggésrendszerében:

  • a szép mellett felbukkan a rút,
  • a hiányos kikerekül,
  • a gyenge legyőzi az erőset,
  • a lét és nemlét szüli egymást.

Ez az univerzális természettörvény az ember titkos természetét is magában foglalja, cáfolhatatlan bizonyossággal állapítja meg:

Vágytalanság a titkos természet,
 s a vágy halála béke,
 az ég alatt a rend teljessége. 
                                  (37. vers)

Páratlan horizontot fest ezekkel a verssorokkal, amelyek gnóma szerű tömörséggel utalnak úgy a mindennapi viselkedés helyességére, mint az ország kormányzásának mindenki számára elfogadható törvényszerűségeire. Központi téma ebben a vonatkozásban a bölcs ember, aki ismeri a mértéket. Első olvasásra talán etikai passzivitásnak tűnhet ez az erőlködéstől mentes, szerény magatartás, a vu-vei, vagyis a nem cselekvés etikája. Valójában ez semmiképpen nem a tétlenséget jelenti, hanem a túlkapásoktól mentes, a kellő időben történő, és az égi renddel összhangban lévő cselekedeteket. A ráhangolódást a taora, azt nem akadályozván a spontán, öntörvényű, szabad áramlásában, hogy rend és béke lehessen. Ez a magatartás nem él vissza a hivatali hatalommal, a népet nem félemlíti meg, és elejét veszi a folyamatok eltorzulásának. Lao ce ebben az értelemben az az „írástudó”, aki nem követ el árulást, hanem erőfeszítéseket tesz, hogy egyrészt megértse a világ bonyolult zavarodottságát, másrészt rámutasson annak gyökereire, elágazásaira.  Ezzel lényegében kiutat és megoldást nyújt

  • a rejtett törvénnyel összhangban kell élni,
  • kimondja a kimondhatatlant,
  • taonak nevezi a megnevezhetetlent,
  • útnak, áramlásnak,
  • az égi bölcsesség kitapintható törvényszerűségének.

Az i.e. időkből származó 81 vers mesteri módon kalauzol el bennünket a tudattalan lélekműködés álomlogikával jellemezhető világában. A vágyak, a vétkek, a túlkapások ugyanis innen, a belső mélységeinkből fakadnak, de az „örök út” szabad választásunk is lehet. Az édenkerti eredendő bűn éppen ezt a szabad választásunkat írja le, hogy az igaz tudás és az örökkévaló Szentlélek ismerete, amely legfőbb irányítónk kell, hogy legyen, nem szabad a csábításnak engednünk. Miként Szókratész is fogalmaz: „Jobb a rosszat elviselni, mint tenni.” Ebben a moralitásban egymásra vagyunk utalva.
A mai nyüzsgő, kapkodó, felgyorsult világban kevéssé vesszük észre a világ teremtett mivoltát, és azt, hogy az magától működik.  A mai ember inkább beleavatkozni akar természetes folyamatokba. A spontán működésre való ráhangolódás igen ritka élmény manapság. Csakúgy, mint az üresség fogalma. Az ürességtől inkább félnek a mai extrovertált emberek, ahelyett, hogy annak mély filozófiájába belegondolnának. A versek utalnak a kerék küllői között lévő, az edény belsejében és a házak belső tereiben lévő ürességekre, amelyek folytán ezek használhatóvá válnak.
Már Lao ce idejében is bolondnak nézték azokat, akik nem követték a meddő, sehová sem vezető sürgés-forgásokat, de erre nem valamiféle lekezelő és sértő hangnemben utal, inkább csak tántoríthatatlanul képviseli az égi utat itt a földön, az emberek között, a világban, az országban.
A Rák jeléhez rendeltük ezt az események mögötti történéseket taglaló taót, mint a reinkarnációs múlt területét, a Hold-uralom lélekműködését.
Az önmagunkba vezető misztikus külső és belső út egybeesését.  

 

MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIA

    

 

LABRYS

Téged fogva tart
kegyetlenkedésed kéje,
önkényed foglya vagy,

Engem fenyeget
kútmély sötét meredéke,
kitaszítottaké a sebzett szenvedély.

Én kísértem a végzetet!
A művészet elébe megy
pusztulásnak és üdvösségnek.

Mámorrá fokozza a mélység a halált,
gyűrűző örvényen
kegyetlenség vonzza áldozatát.
Átvágja a kéjt és kínt
az áldozati bárd. 


A MŰVÉSZET NESSUS INGE

 

Hol máshol lehetne a művészet és a pszichológia metszéspontja, mint magában a LÉLEKBEN?

A művészet megjelenít, megnevez, megformál, megfest, eljátszik,
a pszichológia kimond, megítél, rendszerbe illeszt.

„Az író úgy éli életét, mintha ő írná” – ismerjük Paul Valéry megfogalmazását.

L. Tolsztojtól (1828-1910) is maradt ránk egy tükör-mű:

  • a Kreutzer szonáta és
  • Az Ördög.

Az előbbiben a házasságtörő asszonyról, az utóbbiban a házasságtörő férj lélekrajzát kapjuk. Ez csak az író halála után kapott publicitást. Gyaníthatóan maga Tolsztoj rejthette el a kéziratot a történet személyes vonatkozásai miatt. Ugyanis neki is volt viszonya Jasznaja Poljanában házassága előtt egy parasztasszonnyal.
Ismeretes, hogy a gazdag, főnemesi családban született Lev Tolsztoj műveiben a 19. századi orosz társadalom köznemessége, arisztokráciája, hivatalnokrétege és jobbágysága élete szerepel. Nincs az másként Az ördög című regényben sem:

Jevgenyij Irtyenjev előtt kitaposott út állt az orosz nemesi család révén. Apja, jogi végzettsége és vagyoni helyzete kirajzolta a pályát, amelyen lehet és kell haladnia. Ám az apa halála után kiderül, hogy igen nagy adósság terheli a két fiú örökségét. Jevgenyij, aki akkor a húszas éveiben jár, anyjával a birtokra költözik, gazdálkodásba kezd, bátyját kifizeti a részesedésből.
„Egészségi okokból” szexuális viszonyba keveredik a szép és vonzó Sztyepanidával, akinek a férje a városban dolgozik. A szemüveges, rövidlátó Jevgenyint az erőteljes, életvidám, harsogóan színes és eleven lány mágikus vonzerejébe keríti.
Egy kikocsizás alkalmával felsejlik, hogy ebből a viszonyból egy gyermek születik, de Jevgenyin ekkor házasságra szánja el magát. Elveszi a társadalmilag hozzá illó, rajongó és naiv Lizát, aki akkor került ki az úrilányok nevelőintézetéből. Családi birtokukra költöznek az ősanyák, egy nagybácsi, életük a konvencionális családi programok rendjében és feszültségeiben telnek. Főleg az anyós nyílt ellenségeskedései mételyezik a hangulatot.
Liza első gyermekét abortálja egy megbokrosodott lóval kapcsolatos baleset miatt.
Pünkösdkor Liza nagytakarítást szervez a kastélyban, és Sztyepanida is a takarítóasszonyok közé kerül.
Jevgenyinben feléled a vágy és, a lelkiismeret-furdalás a tőle elvárható magatartás a birtok közösségében, az apai magatartás és nemesi felelősség tekintetében. Amikor Liza másodszor is áldott állapotba kerül, két hónapot a Krímben töltenek, majd megszületik a lányuk.
Ám amikor visszatérnek a birtokra, Sztyepanida mágikus szerelmi varázsa újból életbe lép, és Jevgenyin lelkében hatalmas hasadás keletkezik az elementáris szexuális vonzalom és a társadalmi osztályához méltó életvitel között. Természetesen a feleségének nem tudja bevallani, mi áll az őrlődései mögött. Megválasztják elöljárónak a körzetben, kezdene kinyílni előtte az apai örökség társadalmi perspektívája, nem tud szabadulni Sztyepanida árnyáról.
Főbe lövi magát.

Tolsztoj egy mási változatot is megír könyvében:

Sztyepanidát lövi le, felvállalja tettét,
a bírósági tárgyaláson azt állapítják meg, hogy „múló természetű elmebajban szenved”, ezért egyházi vezeklésre ítélik. Kilenc hónapot fegyházban, egyet kolostorban tölt, ahonnan megrögzött alkoholistaként tér vissza.

A regény azzal a pszichológiai megállapítással zárul:

Ha Jevgenyin elmebeteg volt, amikor a gyilkosságot elkövette, akkor minden ember az, legnagyobb mértékben pedig éppen azok, akik másokban felfedezik az elmebetegség nyomait, amelyeket magukban nem ismernek fel.

Pszichológiailag a könyv a dimenziók átjárhatóságát és átjárhatatlanságát írja le, a családi tudattalanból a társadalmi tudattalanba való átemelkedés kudarcát.
A feudális rend bomlása idején az arisztokraták, egy részében feltámadt egyfajta részvét és együttérzés a nemesi előjogokkal nem rendelkező rétege felé, másfelől a liberális és proletár öntudat is aláaknázó volt a társadalmi rend életében. Ez látványosan a francia forradalommal kezdődött, de Ferenc József osztrák-magyar császár fiának, Rudolfnak a rejtélyes halála, vagy öngyilkossága, vagy nálunk Károlyi Mihály története is erről szól.
A társadalmi osztályhelyzet furcsa megkérdőjelezése és megingása egyesekben spirituális kaput nyit meg, másokban súlyos meghasonlást idéz elő. Mint például gróf Széchenyi István halála.

Pszichológiailag ezt úgy foglalhatjuk össze:

  • az ember övön aluli és felüli,
  • anyagi - szellemi,
  • élete lényegében az egóján való felülkerekedése jegyében zajlik,
  • ez a spirituális út legfontosabb küszöbe.

Nem kerülhető meg a kérdés, ki az „ördög”?

Sztyepanida, a csábító,
Jevgenyin, az esendő,
a fékezhetetlen nemi vágy,
vagy maga az író, aki élete eme titkos epizódját művészetbe ültette át,
akinek vallásossága olykor profetikus magasságokba szárnyal,
ráadásul mottót is a Bibliából választ könyvéhez.

Az irodalom ismeri Hyde és Jackié hírhedt történetét, aki váltva éli ki profán és tisztességes hajlandóságait, és a döntés helyett inkább lebukik és belehal etikai dilemmájába.

Az Oroszlán jelhez rendelődött a művészetpszichológia, a naparanyhoz.

 

 

ALKOTÁSLÉLEKTAN

                           

Ki tudja, valóban létrejön-e minden alkotás, amelynek létre kell jönnie, miként arra oly sokszor utalnak lakonikus megjegyzéseink:

  • minden ki- és elmondatik, aminek el kell hangoznia,
  • minden úgy jó, ahogy van, semmit nem kell változtatni,
  • hagyni kell a dolgokat a maguk útján haladni, etc.

Ezeknek a megjegyzéseknek van egy hamis csengése, valamiféle álelfogadás, álnyugalom, álbelenyugvás. Ennek értelmében az úgy volt jó, hogy Bartók Béla „tele csomaggal” távozott. Szedő Dénes egy ízben úgy nyilatkozott, jobb Hamvasnak, hogy nem írhatta meg a műveit. Vélhetően arra célzott, hogy nem kötött alkut kora politikájával. Hamvas Béla pedig azt állította, ha a művek megíródnak, azzal a mű készen van. Mindegy, hogy publikálják-e, vagy sem, mert:


  • Elég, ha egyetlen ember válaszol a szfinxnek!
  • Ha valaki magányos hegységben, elhagyatott barlangban az igazságot elgondolja, az az igazság a földről nem távozik többé.

Azt is látjuk, hogy a legnagyobb boddhiszattva tettek - mint Például Kőrösi Csoma Sándor tibeti szótára – a legnagyobb ínség, szenvedés és megpróbáltatás révén jönnek világra. Vagy gondoljunk olyan tettekre, mint

  • Róma felgyújtása Néró által,
  • az alexandriai könyvtár elégetése,
  • Herosztrátész tettére a Diana templom kapcsán,
  • a Goetheánum tönkretétele etc.

Ezeket is helyén való dolgoknak kell gondolnunk?
Az alkotásokkal kapcsolatos élet-halál harcok markáns történetek:

Galois (1811-32) a modern algebra és csoportelmélet megalkotójának egy kézirata egyszerűen elveszett, amelyet Cauchynak az akadémiára kellett volna eljuttatnia. Matematikai pályájának súlyos akadályoztatása után 19 évesen belevetette magát a politikába. Forradalmi tevékenysége miatt börtönbe is került. Végül egy nőügyi sérelem miatt vívott párbajban halálosan megsebesült. Utolsó éjszakáján vetette papírra korszakalkotó csoportelméletét. Az ágya mellett virrasztó bátyjának az mondta: „Ne sírj, nekem minden erőmre szükségem van, hogy 20 éves koromban meg tudjak halni!”

Nem kevésbé drámai John Harrison (1693-1776) kronométerének a históriája sem.

Az angol kormány 1714-ben a földrajzi hosszúság pontos meghatározását szolgáló kronométer készítőjének 20000 fontos díjat tűzött ki. J. Harrison yorkshirei kárpitos, később órásmester több, mint 30 éven át dolgozott ezen a kronométeren. 1762-ben, immáron a negyedik kronométerével egy Plymouth és Jamaica közötti utazás során mindössze 5 szögmásodperces hibát találtak. A díjat azonban visszatartották. Végül 1773-ban – 3 évvel halála előtt – 5000 fonttal szúrták ki a szemét, mondván, hogy „csak” egy képzetlen órás, és a műszaki leírást is visszatartotta. A hosszúsági körök azóta Greenichnél kezdődnek. Történetéről az angolok filmet is készítettek, Jeremy Irons főszereplésével.

Nem hagyhatjuk ki a sorból W. A. Mozart Requiemjét sem, vagy az álomban született felfedezéseket.
Érdekes a története Coleridge Kubla töredékes, torzóban maradt költeményének.

A szerző elbeszélése szerint a vers álmában fogant. Akkoriban egy magányos tanyán élt. Egy napon bevett egy fájdalomcsillapítót, elaludt, és ezen idő alatt született meg a verse. Amikor felébredt, nekiállt, hogy papírra vesse. Ám mintegy 24 sor leírása után megjelent egy látogató, „egy Pollocki ember”. Érezte, hogy nem küldheti el. Mintegy egy órányi beszélgetés után folytatni és befejezni akarta volna a verset, de döbbenten tapasztalta, hogy az teljesen elszállt.

Mindezekből azt kell látnunk, hogy jelek, titokzatos egybeesések, leküzdhetetlen akadályok, segítő inspirációk, olykor csodaelemek segítik, vagy hiúsítják meg alkotások világrajövetelét.
„Az író úgy éli életét, mintha ő maga írná” – mondja Paul Valéry.
Az egész emberiség emlékezetét, Akasha Krónikáját hordozó lelkünk belső végtelenében minden készen van, befejezett egész, csak a KULCSOT kell hozzá megtalálnunk, amely egyfelől személyes sorsunk, másfelől a korszellem és az aktuális pillanat kiszámíthatatlan egybecsengése.
Az anyag és a szellem küzdelmét minden alkotásban fellelhetjük, a paradox azonosságban:

  • a szellem formát öltés és kifejeződés híján „elvész”,
  • az anyag szellem nélkül széthulló, üres, múlandó, hiteltelen.

Az ego-határon is át kell lendülnie a vérbeli művész veretes művének. Az egónak mintegy fel kell áldozódnia az öröklét oltárán, mert a művek nem a hírnévért és az anyagi jólétért jönnek létre, hanem a közös üdvösség kultúr célját, az egész emberiség közös üdvének emelését szolgálják.
A bölcs kincset hord daróc ruhában, írja Lao ce. „Alkotni, adni, majd visszavonulni, ez az égi bölcsesség” – olvashatjuk a 9. versben.
Mindezekből talán kiviláglik, mennyire nem a hiúság, a hírnév, az ismertség mennyiségi mutatói alapján mérlegeli az alkotáslélektan a műveket és alkotóikat.
Az is látható, hogy a szakrális jelleg annyiféleképpen bukkan elő, ahányan nekiindulnak a hatalmas akadály megmászásának. Mert alkotás ügyben belső hegyről van szó:

belső akadályról, önellentmondásról, kételyekről és kishitűségekről, ugyanakkor tántoríthatatlanságról, önaláakná-zásról, alázatról és elhivatottságról, és nem utolsó sorban áldozatokról az értékrend alakulásának folyamatában, amelyeket mind magának az alkotónak kell leküzdenie, megoldania. Hiszen a „Pollocki ember” is mi vagyunk, akik félbeszakítjuk magunkat.

A nagy alkotóknál mindig kirajzolódik a sorsfázisok és a művek egybeesése, mint például Michelangelónál a Dávidtól a Mózesig tartó ív. Weöres Sándor pedig így fogalmaz:

Csak játék, mondja dalomra a kortárs,
s az utókor mit sem szól rá, elfeled.
Verseimet ajánlom a falaknak,
úgy írtam őket, amint jól esett.

Az alkotásoknak is megvan a maguk frekvenciatartományuk, mint a hangoknak. Ezáltal tudnak rezonanciát kelteni az évszázadok áthidalásával.


Életünk 4 nagy misztériuma:

A Szűz jelbe tettük az alkotáslélektant, Szűz Mária jelébe, aki a Messiást hozta a világra.

 

ZEN

         

 

ÖRÖK JELEN

Ha lehullik létemről
a tér s időkorlát,
s mindent felismerve
itt halott leszek,
túlnan, örök életre jutott,
mert fellobban lángom,
s az leszek, aki vagyok,

térdre hullok a Láthatatlan előtt,
s homlokot hajtok.


A PILLANAT VALÓSÁGA

A lefordíthatatlan szavak markánsabb felszólító jelleget, hatékonyabb jeleket hordoznak, mint a megnevezett, fogalommal körülhatárolt kifejezések és mélyebbre hatolnak a lélekben.
A zen nemcsak a szavakkal bánik fukarul, de nincs erkölcsi kódexe, nincsenek szertartásai, kérdésre gyakorta egy másik kérdéssel válaszol, „vallás előtti vallásnak” is mondják, az erkölcs felett áll, nem bonyolódik túlságosan a külső dolgokba, de a belső ürességet sem favorizálja, az értelmezések és kommentárok pedig különösen messze esnek tőle.
Természetesen lényege az IGAZ TUDÁS, a LÉTEZÉSHEZ MAGÁHOZ KAPCSOLT, de nem filozófia, nem tanítható, módszere nincs. Szemlélődés és tűnődés révén mindenki maga tapasztalhatja meg, élheti meg a PILLANAT VALÓSÁGÁT, magyarázgatás és értelmezés nélkül.
Jelen írás sem a róla szóló ismereteket kívánja szaporítani, csupán pszichológiai vonatkozásaira kíván utalni, mivel minden „okkult tudomány” a lélekről, a létről, a tudatról, az üdvről, illetve ezek kapcsolatáról szól.
Ez a történés szférája, a látható és láthatatlan világ paradoxonja, miként az minden koanból kitűnik. Minden ember életének van egy koanja, más szóval kérdése, problémája, feladata, kihívása, amelyre a választ és megoldást saját magának kell és lehet megoldania.


Ez a zen. Mert a kérdés és a válasz is bennünk van:

  • Akarni úgy, hogy nem akarni.
  • Elérni anélkül, hogy megpróbálnánk elérni.
  • Az értelmetlenségnek igen sok értelme van.
  • Minden zen.
  • A fú önmagától nő.

Ilyenféle mondatok keltik fel azt a légkört, amely egyszerre könnyed és elmélyült, célzatos és spontán, irányított és szabad mozgású, amelyben mindent megteszünk, de a kegyelemben nem kételkedünk.
Az élet a jelenben zajlik, a pillanatban.
A pillanat hordozza azt a valóságot, amelyet oly ritkán sikerül felismernünk, megragadnunk. A lényeglátás a mostban van. Terápiás folyamatokban ZEN PILLANATNAK nevezzük, amikor a kliens hirtelen ráébred a valóságra, felismeri problémáját és túlemelkedik azon.
A PILLANAT VALÓSÁGA
A VALÓSÁG PILLANATA

felvillan, elvillan,
megfoghatatlan és láthatatlan,
de nyomot hagy, mégis van.

A versírás is egyfajta zen:

  • a szavak ritmusa, zenéje, menetelése, hangzása, ríme,
  • a képek vonulása, felidéződése,
  • a gondolatfutamok,
  • a szívbemarkoló hatás,
  • a szép/jó/igaz felbukkanása a pillanatban,
  • etc.

megannyi megközelítés a vers (zen) titkának, miként arról Weöres Sándor A vers születése című tanulmányában is ír.
A zennek a költészettel való összecsengését híven fejezi ki egy japán versforma, a 17 szótagbók álló haiku:

Kérdésre kérdés
minden a zen mindenütt
a válasz bennünk.

Nem lenne azonban helyes műfajt rendelnünk a zen mellé, mert az egyoldalú kiemelés lenne az átfogó zenről, amely nem szorítható be a művészet kategóriájába. Miként a zen szellemérőé sem szerencsés megfogalmazás beszélni, mert ez a birtokos szerkezet elvisz a valóságtól. Ugyanis maga a zen szellemi jelenség.
Az a szakralitás, amelyet mindenütt keresünk, csak nem látván a fától az erdőt, oly ritkán látunk meg. Ezt fejezte ki Szedő Dénes egy ízben, amikor azt mondta nekem: „Szörnyen nehéz köveket görgetsz te, kis Ruth, pedig egy falevélben is benne van az Isten!”
Mert Isten, Valóság, Igazság, Szeretet, Létezés ez mind ugyanegy, csak ezernyi formában láttatja, hallatja magát. A láthatatlan, a belső erő, amely formát öltött a teremtésben, önmagától való, kezdettelen, a lét életritmusában öltött testet. Ez van a természetben is:

A FŰ ÖNMAGÁTÓL NŐ

A fű önmagától nő,
az álom spontán jön,
szíved fény magva éled,
szendergő emléked.

A fű önmagától nő,
az élet életből fakad,
a félelemmentes élet boldog,
szárnyra kapott pillanat.

 


 

PSYCHOSOPHIA

         

                                                                                 

PARADOXONOK

Hívjuk segítségül a Plútó bolygó imaginatív erejét a látszat és a valóság képeivel egy álmon át a psychosophia témájának taglalásánál:
Sötét szobában voltam, egy lebombázott városban.
Ahogy mentem, egyszer csak azt éreztem, hogy valaki belelök, vagy belelő egy gödörbe. Ez a gödör egy tömegsír volt, tele csontvázakkal.
Én is csontvázzá váltam pillanatok alatt, de az én csontjaim fénylő pontokból alakultak, azokból rakódtak össze.
Kiszálltam a sírból, embereket láttam menni az utcán kabátban, kalapban, lehajtott fejjel.
Valahogy keresztül hatoltam rajtuk, testetlenül, mintha szállnék, lebegnék. (M.H- álma)
Ebben az álomban fénylő csontvázpontok lebegnek a lélek lajtorjáján, amely az eget köti össze a földdel. Ezek a fénylő pontok a MISZTÉRIUM MAGNUM, vagyis a végtelenséggel való folytonos kapcsolatunk, a múlandóságon át, a csontokban őrzötten.
Ez a szellemmel átitatott lélek bölcsessége.
A világ és az élet lélektani megismerésének útja.
Saját személyiségünkön, sorsunkon, élettörténetünkön keresztül.
Személynek lenni a megszólíthatóságunkat jelenti.  Hamvas Béla szavaival élve:
„Korunkban a személyiség a szakralitás hordozója.”
Minden, ami létezik, az örökkévalóban létezik. Ezt a múlandóság világából megfogalmazni és megélni eléggé paradox.
„Amit megölnének, nem lesz meddő” – olvashatjuk a Tao te king 36, versében. Ez is paradox, az életvágy és halálkészültség kérdése, csakúgy, mint a tudatos és tudattalan lélekműködés alkímiai tégelye, ahol az ütközetek és változások zajlanak, olykor pedig komoly törésvonalak alakulnak ki. Ilyen például a pszichózis, az elmebetegség, a bűnözés, a gyilkosságok, a különféle megszállottságok. Mert az élet és halál kérdése is a paradoxonok világába tartozik, az a bizonyos sokat feltett kérdés, hogy minek élünk, ha úgyis meg kell halnunk? Vagy Lucifer szavaival élve:
Mivégre az egész teremtés?
Dicséretedre írtál költeményt!
Az általános halálfélelem mellé még odaszegődik az édenkerti átok, amely egyfelől a tudatlanságunkról szól, másfelől a fájdalmas világrajövetelünkről és az arcunk verítékével keresett kenyerünkről, és a mindezekre rakodó tengernyi szenvedésről, egyszóval a létforgatagról.
De Lao ce azt mondja, akinek az életére törnek, abban megerősödik az élni akarás, előjön a belső, lelki ereje, megsokszorozódva, termékennyé válva.
Ellensúlyozódik a létforgatag az ÜDV kérdésével, amely lényegében azonos, csupán a nézőpont ellentétes.
Vagyis az akadályoknak, a kontraszt környezetnek, a kísértéseknek és próbatételeknek hatalmas szerep jut a lelki megfinomodásban, a puszta megélhetésen túlmutató értékek kimunkálásában, mint: a tudás, a létértelem, az idő és időtlenség kérdése, a Teremtő és a teremtett világ tisztelete, az ember és emberiség összetartozása, a sors és az újraszületések témája, a hit és szeretet mindenható ereje, és nem utolsósorban önismeretünk.
Mindezek között talán legfogasabb ügy a múlandóság és öröklét kérdése, az ember halandó és halhatatlan mivolta, az életerő öröktől fogva létezése, kezdet és vég nélkül.
Ezeket hidalja át a psychosophia a tudatos és tudattalan lélekműködés egybelátásával.

 

PARADOXONOK

 

Megérteni az érthetetlent,
elfogadni az elfogadhatatlant,
megnevezni a neve-nincsent,
kimondani a kimondhatatlant,
meghallani az alig hallhatót,
ez AZ ÉGI BÖLCSESSÉG.

Formálni a zavarosból tisztát,
megláttatni a lényeg igaz magvát.

Azért élünk, amiért meghalunk,
azért halunk meg, amit életünk megtagadott,
mélylelkünkben az élet- és halál lenyomatok.

Látszat és valóság egymást éltetik,
fény és árnyék kergetőzésében álom és ébrenlét forgóajtózik,
a buta és a bölcs összetartozik.
Sorsunk: jellemünk,
az akarat gát,
idő és időtlenség formálja egymást.
A lehetetlen lehetséges,
a lehetséges lehetetlen.
A tudatos tudattalan,
a tudattalan tudatos.

A szellem sorsa a világban paradox:
Isten a világban,
a világ Istenben azonos. 

 

 

VALLÁSLÉLEKTAN


 

VALLÁSOS SZÜKSÉGLET ÉS VALLÁSI KULTÚRÁK>

Az embereket sokféle szükséglet, vágy, kielégületlenség hajtja. Ezek kategorizálásairól bőséges irodalom áll rendelkezésünkre. Ezúttal, mint szellemi szükségletről szólunk a vallásról, a hitetlenségről és a vallási kultúrákról.
A szó etimológiáját tekintve a „vádol” ige tőváltozataiból alakult ki, mint megvall, kinyilvánít. Ebből lett a vallat, vallás, vallatás, a vallástalan kifejezések sorozata. Teológiai értelemben úgy is fogalmazhatunk, hogy az isteni kérdésekre adott válaszunk, amelyeknek intézményesült formái a legrégibb időktől kezdve hagyományozódnak, és nemcsak a kultúra, hanem az államvallások részét is képezik
Szervesen kötődik a HIT kérdéséhez, a személyes meggyőződéshez, amelyről Krisztus a hitetlen Tamásnak azt mondta: „Boldogok, akik akkor is hisznek, ha nem látnak.” (Jn.20/29)
A vallás – tehát amit megvallunk – valamiképpen a hit köntöse. Ám olykor rosszul szabott ruhának tűnik, nem igazán testreszabott. Olyan ez, mint a hamis hangvétel: valamit ki akarunk fejezni, de a szavakat nehezen találjuk ehhez, amit pedig kimondunk, idegenül kopog a fülünkben.
A hit magától értetődik. Fölösleges firtatni, mire vonatkozik, mire irányul. Felaprózzák az energiát, ha részletezzük, hogy Istenben, az életben, a sorsban, az emberiségben, a szeretetben hiszünk-e. Az ilyenfajta kutakodások felaprózzák azt a csupa nagybetűs HITET, amelynek a lényege az üdv, a létezés misztériuma. Aprópénzre váltás az is, ha a szerencsében, a gondviselésben, a megváltásban hiszünk, amelynek következtében vígan vétkezhetünk tovább, következmények nélkül.
Még a mai időkben is beszélünk úgynevezett természeti vallásokról, a primitívnek mondott emberek babonás hitekkel átszőtt szokásrendszeréről. Ez jól ellensúlyozódik az intézményesült vallások dogmarendszerével, amely cseppet sem előbbre vivő, mint a primitív hiedelmek. Nem nehéz az analógiát látnunk a természeti népek inkább Hold-vallásnak mondható gyakorlata és a tudattalan lélek mitikus munkamódja és jelenségei között, valamint a kultúr vallások racionális szerveződése és a domináns agyféltekénk működése között.
Az időszámítás nagy vízválasztó ebben a kérdésben, nem is csupán „új”, hanem „az” időszámításról kell beszélnünk:

  • az időtlenből az időibe való áttevés racionális műveletéről
  • az időben való strukturálásról,
  • amely valamiképpen egyesítette a Hold-időszámítást (28 napos holdhónap) és a Nap keringéséhez kötött évet. Tekintve, hogy az év 365 napból áll, a kör pedig 360 fokos, az illeszkedés nem lehet tökéletes. Egyébként is kettéválik a természetes bolygómozgás és az időszámítás. A Gergely-naptár ezt korrigálta, amikor 1582. okt. 15-én, mintegy 10 napot „elvéve” okt. 4-re állította a naptárt.

Ami miatt a fentiekben az „az” időszámításról tettünk utalást, annak oka a keresztény valláshoz kötődő isteni kinyilatkoztatásban van. A Mt. 2. részében ezt leírva találhatjuk:

  • a Szentlélektől fogant szülöttet IMMANUELNEK nevezi, amely azt jelenti: „Velünk az Isten!”,
  • úgy is fordíthatjuk: bennünk az Isten,
  • hiszen Isten fia emberként jött a világra, mi emberek pedig isteni szikrát hordozunk a szívünkben.
  • Ez a nem fizikai megtermékenyülés egybecseng az egyiptomi történettel, amelyben Ízisz Ozirisz szemsugarától termékenyül meg.
  • Látnunk kell a szent és profán időt a történésben.
  • A KERESZT a lét koordinátája: a vízszintesből a függőlegesbe való emelkedés jelképe.

A misztérium fontos eleme, hogy az evangélium lényegében az ÖRÖK ÉLETRŐL szól, amely a halálból való feltámadásban fejeződik ki. Ám ehhez a szentséghez Heródes csecsemőgyilkossága is hozzátartozik. Ismeretes, hogy amikor meghallja a „zsidók királyának” betlehemi megszületését, elküldi a napkeleti bölcseket, tegyék tiszteletüket, majd jöjjenek vissza, hogy ő is elmehessen. Ám a háromkirályok álmukban intést kapnak, ne térjenek vissza. Heródes pedig legyilkoltat minden két évnél fiatalabb kisdedet.
Mária és József Egyiptomba menekül a kis Jézussal.
De őt 33 éves korában keresztre feszítik, amelyben Júdás árulásának is része van.
Harmadnapon feltámad.
Ennek a misztériumnak a dramaturgiai rituáléja kimeríthetetlen üzeneteket hordoz a valláslélektan számára:
a kereszt függőleges tengelyén alakíthatjuk ki értékhierarchiánkat, az önmagunk fölé való kerekedésben, a folytonos megfinomodásunkban.
Természetesen a keresztény vallás is napvallás, a FÉNY születéséről szól, hiszen Karácsonykor, a Nap a Bak havában kezdődik az év fényesebb fele, a növekvő nappalok ideje.
Az alvás időszakában naponta kettészakadunk, a földi kötelékek szorításaiból a kozmikus erőkhöz emelkedünk.

A szellemi szükségletből indítottuk témánkat.
A HOMO RELIGIOSUS lélekmélyi, transzcendens szükséglet, amely visszavisz bennünket saját közepünkbe, isteni eredetünkhöz.
Lehet, hogy a Vízöntő korszakban új isteni kinyilatkoztatásban részesülünk.
A modern ember vallásos érzülete kevésbé kötődik helyekhez, időpontokhoz, személyekhez, liturgiákhoz, a zarándoklatok nem biztos, hogy közelebb visznek bennünket az élményhez:

  • ISTEN MINDENÜTT JELEN VAN,
  • ez a jelenlét átszövi a mindennapok minden pillanatát és tettét,
  • a modern ember önmaga mestere kell, hogy legyen, belső hangja, felelőssége, szabad választása vezérli.

Ettől persze még a hét hetedik napja, a vasárnap - Nap-nap, miként a többi napok is a bolygókhoz kötődnek.
A Teremtő, a teremtés és az emberek közötti békét a helyes istenismeret, az istenfélelem, az igazság és a szívekbe írt evangélium állítja helyre és tarthatja fenn.
A kentaur égre ajzott nyila, hű kép erről a valláslélektani folyamatról.

 


 

 

 

JÓGA

           

JÓGA

                                                                                      
                                                              mottó:
                                                              Sorstáblán őrzött hieroglifa,
                                                              szent fogadalmi epigramma.

 

Újuló fájdalmakból rak bástyát
az örömöktől megrabolt élet.
Ínségben fogant ima tornyát.

Árnyékot vet a hordalék orma,
meddő félhomályon sors kísért.
Mi emelhet a fájdalmon túlra?

Szentség és gonoszság ködárnyai,
lépteimre rebbenjetek szét!

Tébolyból tákolt táguló falak
a szavak súlyától szétmállanak.

Izzó magma a szenvedés titka.
Lángtestű fémlavina szökik fel,
kőeső, tajték, fémkönnyes plazma.

Forrponton fordul a fájdalmas kőkocka.
Éjörvény sodra nappalba vált át.
Megtört a hallgatás fogadalma.

A teremtő szó túlélte a bűnbeesés átkát.
Felszítja a jóga az éberség lángját
lélekjátékunk színpadán.

Eljátsszuk életünk újra és újra,
hang, kép gondolat titkos fókusza.

Az egész világ egyetlen lélek,
a legutolsó pillantás befelé réved.

Ami nem halhat meg,
az alkotásban lel újólag életet.
                                                    (1973)

 

 

A JÓGA ÖRÖK.
NEM AZ EMBER TALÁLTA KI, VAGY FEL.

 

Ismét egy lefordíthatatlan szó, bár eszmeileg az igával, a járommal szokták összefüggésbe hozni, önmagunk legyőzésével, a test és lélek kapcsolatával. A pránajáma, vagyis az „első energia” áramlása bennünk és általunk, összekötő híd az anyag és a szellem között. Az ászának sem testgyakorlatok, inkább lelkiállapotok, lelki magatartást fejeznek ki, belehelyezkedést, illeszkedést a tér erővona-laiba, amely által átadhatjuk magunkat a jóga szellemének. Ne gondoljunk tehát gyakorlatokra, rituálékra, előírásokra a jógával kapcsolatosan, amelyeket követnünk kellene, mert a jógában lelkünkből, belülről, önerőnkből újulunk meg folyamatos állan-dósággal. Az egyesülés, a kötődés és ellenőrzés együtt van ebben a lelkiállapotban, Ez az egyesülés az igazi lényünkkel és a világerőkkel való eggyé válást jelenti, az összetartozás megélését.
„Ha nem vagy máris jógi, úgy soha azzá nem válhatsz.” – olvashatjuk Mohán Singh szútráiban. Ez híven utal arra, hogy A JÓGA AZ ÉLET ANYANYELVE:

  • a gondolat,
  • a kedély,
  • az emlékezet,
  • az akarat magas fokú kiképzése.

Életút, amelyen nincs sietség, türelmetlenség, erőszak, görcsös akarat, rivalizáció. Onnan indul, ahol éppen vagyunk, és lépésenként halad. A szorongásmentes kedély már önmagában is „egészséget” jelöl, a lekötöttség és betöltöttség tettre kész állapotát, a teljes életet.
A gondolat / sző / tett hármasságában, illetve azok egységében vitt élet maga a mérték a viselkedésben, a helyes magatartásban, amelynek kísérője a helyes testtartás egyenes gerinccel, a nyugodt légzés, az érzékek feletti uralom, a figyelem összpontosítása, az elmélyülés és a derű.
A „felszabadulás” (= tudatlanságtól való megszabadulás) a tevékeny életen keresztül vezet. A puszta elmélkedés tettek nélkül nem sokat ér.
A jóga egyetlen célja a nagymesterek fogalmazásában, a nemtudás megszüntetése, megszűnése. A nemtudás az AVIDJA, a nemlátás. Minden szenvedés gyökere:

  • a szellemi rövidlátás,
  • az átfogó szemlélet hiánya,
  • az egyoldalúság.

Rengeteg ágazatot műveltek ki az idők folyamán, ehelyütt csak hármat idézünk:

  • Bhakti: szeretet,
  • Dnyána: bölcsesség, helyzetek
  • Karma: cselekvés.

Ez utóbbi a sors, a tettek következményei, a helyzetek, viszonylatok alakítói a világban, az emberi kapcsolatokban. Kegyetlen, könyörtelen, Szaturnikus kényszerűségnek tűnhet, pedig valójában az igazságról szól. Az önző, érdekvezérelt, haszonleső cselekedetek ellenpólusa, amely túlemel a jutalomért történő aktivitásokon, egy szabadabb és nemesebb szférába, a nyugalom és kötöttségektől mentesebb rezgéstartományba. Akiben a nem ártás megvalósul, annak jelenlétében megszűnnek az ellenségeskedések, csakúgy, mint az igazmondás is igazságot teremt, a nem lopás pedig maga a kincs, azáltal, hogy nem fizet a lelkéből árat, amely mindig roncsoló hatású.
Rengeteg rossz hajlam és téves tulajdonság roncsolja a lelket, szétszórja az energiát, vagy kiszáradáshoz vezet. Ilyenek:



A félelem és remény közötti cibálódásban, vagy tartózkodásban valamelyik végletben, megbetegítő, és a valóság felismerésének akadálya. Mások és a világ megjavítása helyett önmagunk tökéletesítésén kell dolgoznunk. Ez a jóga magatartás.
A jóga az OKKULT ANATÓMIA felségvizeire irányítja bárkánkat, a csakrák, az aura, az éter- és asztráltest világába, túl a funkcionális anatómia csont-, izom- és idegrendszerén.
Kundalini kígyónak nevezi azt a lelki és szellemi energiát, amely a gerincoszlop aljától a fejtetőig elhelyezkedő csakrákon, mint spirális pályán felszállva élteti és működteti ezeket az energia központokat:

  • VII. Szahaszrára csakra, az ezerlevelű lótusz, fejtetői központ,
  • a tiszta tudat, a rózsa, az aranyvirág, a naparanyi megistenülés.
  • VI. Ádnya csakra, a harmadik szem, vagy homlok csakra, a tobozmirigy vetülete.
  • V. Visuddha csakra, a torok, a mássalhangzók kommunikációs centruma.
  • IV. Anáhata csakra, szív központ, a 12 dimenziós szeretet mandalája.
  • III. Manipura csakra, a solar plexus = napfonat, az örökké égő tűz, a teremtő fény, az emésztés hője, a tumo
  • II. Szvádhisthána csakra, a poláris dinamika, az Én – Te központja.
  • Muladhára csakra, az életfa gyökere.

ÁMOR FÁTI, vagyis sorsunk szeretete fontos összetevője a normális életérzésnek. Elégedetlenkedés nélkül beleilleszkedni az adottságokba, mindabba, ami van: társadalmi, történelmi helyzetbe, sorsba, családba etc. Hallgatni a természet zenéjét az erdőzsongásban, a madárdalban, a patakcsobogásban, a tengermélyi csendben.


Telítődni az illatokkal, az ízekkel, a színekkel, amelyek végső soron rezgéstartományok időzni:

  • az erényekben,
  • a légzésben,
  • az ászanákban,
  • a koncentrálásban,
  • a szemlélődésben,
  • a tűnődésekben.

Ha megtanulsz

  • madárként repülni,
  • szellemként áthatolni a falakon,
  • atomként hasadni,
  • bolondot és gyávát alakítani,
  • „kövekkel” táplálkozni, akkor tökéletes jógi vagy.

A Szaturnikus Bak jel maga „a” jóga.

 

ASZTROLÓGIA

 

                       

 

AKASHA KRÓNIKA

A világ szellemi rendjének misztériuma a világban dúló ellentétes erők titokzatos egymásra utaltságában, összefüggésrendszerében, paradox dinamikájában van. Ráadásul ezt nem külső szemlélőként lehet mintegy vizsgálnunk, hanem résztvevőként, benne élvén, saját haladásunk által és annak jegyében kell látnunk, felismernünk. Mi emberek, mint Isten teremtményei, alászállunk testet öltésünkkel az anyagi világ sűrű mélységeibe, hogy ott megismerhessük az idő, a tér, az elkülönült individualizmus, a betegség, a bukás, a halál ellenmenetét, amely a teremtő erővel, a szeretettel szemben működik, amely a FÉNYT mintegy felaprózza elemekre, annak világosságát és melegét a sötétség és a hideg erejével ellensúlyozván. Az élet örök körforgásában ily módon még az „öröklődés” ténye is benne van az inkarnálódás folyamatán keresztül. A gravitáció a földhöz köt bennünket, az öröm, a képzelet pedig túlemel ezen, szárnyakat ad. Eme látványos, lefelé és felfelé húzó erő mégsem szakít ketté bennünket, mert a MÉRTÉK szerint működik, miként a légzés ritmusának is van egy váltópontja a ki- és belégzés között, vagy a két koordináta tengely is metszi egymást az origóban. A horoszkópnak is van két tengelye, az aszcendens-deszcendens, és az MC – IC, amelyek a felkelő és lenyugvó Napot, illetve az ég tetőző- és mélypontját jelölik, a delet és az éjfélt.
Az anyagi és érzékfeletti világ határvonalán vagyunk, ha egy horoszkópot tanulmányozunk, vagyis az égbolt planétáit a lelkünkben ismerjük fel. Ez nem sokban különbözik a nyelv misztériumától, a beszédtől, amelyben a hang szellemi energiája a szó formájában ölt testet. Szavakban és mondatokban, miként a Tabula Smaragdina 13 mondata az egész teremtési folyamatot megfogalmazta.

Ezeket a mondatokat nevezik Akasha Krónikának, a fénylő lényeg kinyilatkoztatásának a lefordíthatatlan szanszkrit szóval. A világ kezdete óta megtörtént események, és ezek értelmi- érzelmi-akarati holdudvarának képei, dimenziói. Ezoterikus, misztikus, okkult ismeretek, amelyek az ember és a Teremtő kapcsolatát, az ember világegyetemben lévő helyét kutatják, taglalják. Más szavakkal a transzcendens valóságot. Ebbe beletartoznak idői vonatkozások, például az aion, a zodiákus körforgásához kapcsolt időegység, az arkhónok, vagyis azok a földi uralkodók, akik a titkos tudást őrzik, és egyáltalán azok a titokzatos síkok, amelyeket egyfelől lelki rétegeink, másfelől a magasabb világok tartalmaznak.
Amikor azt mondjuk, hogy a bolygók archetípusok, ezt fejezzük ki. Maga a 12 osztatú zodiákus kör a polarizáltságok dinamikus egyensúlyának tekinthetők:

  • az úgynevezett pozitív és negatív töltésű jelek vonatkozásában,
  • az elemek rendjében,
  • a minőségek tartományában,
  • az égtájak jelölésében,
  • az évszakok helyeiben,
  • a sorsterületekben,
  • a fényszögek dinamikájában.

A bolygók archetípusok, s mint ilyenek, a foglalkozásokat is tartalmazzák:

 

   uralkodó, atya, férfierő,
anya, csalás, múlt, történelem, női erő,
 a határjáró, a mozgékonyság, a leleményesség, a matematika, a nyelv, a beszéd, a közvetítés,
 harmónia, szépérzék, művészetek, a szerelem misztériuma,
a harcos, a kezdeményező,
jog, politika, vallás,
a bíra, az idő és a sors ura, a Küszöb Őre,
A zodiákus többrétű jelentéstartalma korrelál uralkodó bolygóinak alaptermészetével.

Azt is tudnunk kell, hogy a Golgotai Misztérium mély nyomot hagyott az Akasha Krónikában. A horoszkóp egyébként is több szinten adja a titkát, itt természetesen nem a köznapi jóslásokra gondolunk. A Golgotai Misztérium az örök, elpusztíthatatlan életre irányítja figyelmünket, és a szellem sorsára az anyagi világban:

  • a felaprózódásra,
  • a szétszórtatásra,
  • a sötétségre, amely a világosságot nem fogadja be,
  • a tanúbizonyság személyességére,
  • a „csodás” gyógyulásokra,
  • a szívfacsaró nyomorúságokra,
  • a szeretet mindenható erejére.

A Halak aion a lélekóceán jegyében írja le az ember üdvtörténetét. A XVI. század nagy tudatos és tudattalan lélek ütközete, a reneszánsz, a reformáció, a 30 éves háború, a nagy alkotók, csillagászok megjelenése a Földön akár hívórímnek is mondható jelenlegi, Vízöntő korba való átmenet idejére.
Az asztrológia reneszánszát éljük.
A három új bolygó felfedezése három fontos transzcendens pszichikai képességet is jelöl:

 az intuíciót,
 az inspirációt,
az imaginációt.
 

a társadalmi forradalmak, az atomkorszak és a technikai civilizáció mellett.
Már a 20. században felfedezett, leírt és kutatott tudattalan lélekműködés is forradalmasította a pszichológiát, az asztrológia és más okkult ismeretek ezt folytatják. Igaz, hogy ez utóbbiak egyelőre a szakma csak egy szűk rétegéhez ért el, mint ahogyan a holisztika is keveseket ragad magával. Az ateista és materialista irányultság sokak lelkében vert gyökeret a pszichológusok körében is.
Bizton állíthatjuk, hogy a horoszkópnál átfogóbb személyiségképet semmilyen teszt nem tud nyújtani maga az Asc, amely kijelöli a sorskör kiindulópontját:

  • a Nap elhelyezkedése, amely az életerőre utal,
  • a kettő harmóniája vagy diszharmóniája elementárisan és fényszög kapcsolatban jelzi a belső önellentmondásokat, ambivalenciákat. Pl. egy Rák aszcendens az érzelmi ragaszkodás, a sebezhetőség lehetősége, a Vízöntő Nap a szabadság, a függetlenség jelölője.
  • a temperamentum,
  • a férfi és női erők aránya.
  • a rejtett aszcendens, amely az elemek, a kar-dinalitás, valamint a pozitív és negatív erők számszerűsített megoszlásából számítható ki,
  • az uralkodó bolygó helyzete,
  • a kiemelkedő képességek jelölése,
  • a fényszögek által jelzett feszültségek és harmóniák,
  • a pentagrammok által jelzett magasabb megoldások,
  • reinkarnációs utalások, etc.

Mindezeket természetesen ÖSSZKÉPBEN kell vizsgálnunk, nem kiragadott részletekben.
A Vízöntő korszak életre hívja lélekmélyi asztrológiai tudásunkat, amely nagyonis szükséges ahhoz, hogy ennek az átmeneti korszaknak a viharain túljuthassunk.

 

MITOLÓGIA

 

                       

 

ÉLETÜNK MITOLÓGIAI FORGÓSZINPADA

 

A mitológia valamiképpen a megsokszorozódott istenségekről szól, az ő harcaikról egymással, a félistenekkel, az emberekkel. Bukásról, bűnhődésekről, majd az Égbe való visszakerülésről. Külön istene van az égnek, a földnek, a tengernek, az alvilágnak, az elemeknek, a szerelemnek, a mesterségeknek, és így tovább. És szól az emberek „megisteniesülésről” is, arról, hogy a földi próbatételek után miként juthatnak vissza a csillagos égre, az Olimposzra, mint például Ariadné. Mert a földi élet a számszáráról szól, a tudatlanságban, butaságban, betegségekben, bűnben való bukdácsolásról, amelyeknek az okát és megoldását keressük. A mitológiában éppen úgy cselvetésekről, ármányokról, bosszúkról, haragokról, sérelmekről olvashatunk, mint az emberek történeteiben:

  • Héra féltékeny Zeuszra, aki rengetegszer megcsalta,
  • Vénusz a fiára, Ámorra, aki egy földi lányt, Psychét veszi feleségül,
  • Héphaisztosz Vénuszra, aki hűtlen hozzá,
  • Hadész magával viszi Perszephonét, Démétér lányát az alvilágba, Hermésznek kell közbenjárnia, hogy Démétér legalább az év egy szakaszában lányával lehessen,
  • Démétér eleuziszi misztériuma az anyai fájdalomból született, és folytathatnánk a példák sokaságát a fordulatosnál fordulatosabb históriákkal.
  • A mesék is a mitológiai „logikával”, a csodákkal, nem várt megoldásokkal, veszélyekkel és megszabadulással írt beavatási történetek. Például a Hamupipőkére kiszabott munkák, amelyeket azért kap a mostohájától, hogy ne juthasson el a bálba, csaknem azonosak azokkal a feladatokkal, amelyekkel Vénusz Psychét teszi próbára. Az egyik például az összekevert magvak szétválogatása, amely a lényegről szól. Ebben a galambok segítik őt. A mesékben a főhős, aki az erdőkön átvergődik (= identitáskeresés), elnyeri a királykisasszony kezét, a királyságot, lényegében az üdvért, a mennyei királyságért véghezvitt harc sorozat analógiája.

Az időszámítás óta életünk inkább a racionális világban zajlónak tűnik, ám olykor a zátonyra futott okoskodásaink után engedünk a megérzéseinknek, a képzeletünknek is.
A FÉNYBŐL LETTÜNK, ÉS FÉNNYÉ KELL VÁLNUNK új megfogalmazása a fentiekben idézett üdvnek. A középkori alkímia után, amely a fizikai arany készítésére centrált, most a lelki alkímia reneszánszát éljük, ezzel párhuzamosságban megnyílnak számunkra a tudattalan más csatornái is, mint például a mitológia. Az alkotásban a „fénnyé válás” történik a szavakban, gondolatokban, színekben, hangokban, formákban, etc. Előhívódnak bennünk a lélekmélyi személyek. Sokszor érezzük magunkat Démétérnek, Artemisznek, Herkulesnek, etc. A modern pszichológia például Ödipusz történetét a lelki fejlődés egy stádiumává emelte:
Életünk első hét évének nagyjából az 5. évében zajlik le nemi identitásunk élménye, mégpedig a szülőkkel való azonosulás és ellenazonosulás folyamatában. Ha ennek a spontán, természetes folyamata megzavart, komplikált lelki rendellenességek tapasztalhatók még felnőtt korban is. Ilyen megzavart tényező például a válás, az egyik szülő hiánya, távolléte az életből, és persze a gyűlölet teljes légkör. A manapság oly „divatos” homoszexualitás egyik gyökere a szétzilálódott családi életben van.
Ehelyütt Dionüszosz lélekistennek, a mámor és tragédia istenének a történetét idézzük:
Zeusz és Semelé fia.
Semelé thébai királylány, Harmónia egyik lánya. Szépségébe Zeusz beleszeret. A féltékeny Héra elhatározza, hogy elpusztítja. Megjelenik Semelé előtt annak dajkája képében és azt mondja neki, nem is Zeusz a gyermeke apja, hanem egy csaló, aki istennek adta ki magát. Rábeszéléseivel lassan elbizonytalanítja Semelét, majd azt tanácsolja neki, bírja rá Zeuszt, hogy bizonyítsa istenségét, azaz isteni fényben jelenjen meg előtte.
Zeusz kénytelen engedni a bizonyítási unszolásnak, felölti isteni alakját, de ez azzal jár, hogy a villám agyoncsapja Semelét.
A gyermeket kiveszi méhéből, combjába varrva hordja ki, amíg világra jöhet.
Amikor Dionüszosz felnőtt, anyját felhozza az alvilágból és az Olimposzra helyezi.
Dionüszosz a bor istene is. Hangos ujjongással játja be az erdőket, hegyeket, az egész földet kísérőivel, a szatírokkal, nimfákkal, bacchánsnőkkel, táncolva, énekelve. Ő maga oroszlánon, vagy kocsin ült, amelyet kentaurok, tigrisek, párducok húztak. Fején szőlő- vagy borostyánfüzér, kezében égő fáklya és thyrsos. Szarvasbőr ruhában, fuvolák, dobok, réztányérok zenebonájában élték meg a mámort. A szüreti ünnepek ezeknek a Dionüsziádáknak az emlékét őrzik.
A Theseus által Naxos szigetén elhagyott Ariadnét nőül vette, halhatatlanná tette, csillag lett az égen.
A tragédia istene azáltal lett, hogy a múzsák is kísérték útjain és a Parnasszosz egyik csúcsa neki lett szentelve. Itt tartottak ünnepeket, mulatságokat.
Rómában a bacchanáliák az ő utánzásait jelentették, erkölcstelen elfajulás miatt ezeket később betiltották.
Rengeteg szentelt állata és növénye van.
Színes élete van a tragédia és mámor istenének, akiről azt is feljegyezték, hogy a gúzsok maguktól hullottak le testéről, amikor fogoly volt, mégpedig a benne működő isteni erőtől.

A MŰFAJ fontos ismérve életünknek. Megítélésem szerint minden ember élete belefoglalható a három műfaj valamelyikébe, a lírába, drámába, vagy epikába.
Itt most a drámánál időzünk el egy cseppet, megemlékezvén a nagy W. Shakespeare mester (1564-1616) halálának 400. évfordulójáról. Ő értette igazán a dráma minden csínját-bínját, főleg A MAGASABB HATALOM JELENLÉTÉT A TÖRTÉNÉSEKBEN.
A mai fellazult, elkent, szétesett gondolkodás nem mindenkor tartja szem előtt a magasabb hatalom jeladásait, így azok katarzisát természetszerűen nem élhetik meg. Holott a művészet valóságlátásának és megjelenítésének éppen ez a lényege.

Életünk mitológiai forgószínpadán engedjük hát megszólalni a lelkünkben élő mitikus hősöket.
Jó, ha kialakulhat bennünk AZ EGÉSZ SORS TUDATA, ha egyben tudjuk látni életünk spirál menetét, és nem vérzünk el a részletekben.
A mesék beavatási történeteiben is látnunk kell az erkölcsi tanulságokat, amelyek nélkül a megnemesedés nem lehetséges.
Az álomszimbolika is segíti ezt a megfinomodási, az energiák átalakulási folyamatait, a Halak lélekóceánjában.

 

 

UTÓHANG

KRISTÁLYKOPONYA

 

Kristálykoponya lettél,
magad csiszoltad elméd,
sorsod vésetén, lélegzés ütemén
véghezvitt feladat tettét.

Arcod, hangod hol van hát?
Fényed kristályszemekbe zárt
csillogó bölcsességé lett
gondolatod repülő szárnyán,
szívből átmentett szikrán.

Miért kell anyagba tenni,
mi csupán múló gondolat,
puszta élet élménye,
átélt, megélt véráradat?

De ásvány lettél újra,
kristályrendbe zárt gondolat,
betűk, szavak, megannyi mondat.

Fényed már nem lesz múlandó,
átjött a szavak hídján,
mondatok gondoláján,
koponyád boltján,   
érzékfeletti szférán.


 

 

 

 

 

 


 

 

A BOLDOGSÁG AZ ÉLET ŐSI JUSSA,
NEM IS LEHET MEGÉRTENI,
HOGYAN VESZÍTHEJÜK EL,
MÉGIS EZ TÖRTÉNIK.

ÁM KÍVÜL HIÁBA KERESSÜK.

 

BEVEZETÉS.

 

A mesétől a filozófián át a lélektanig.

A boldogság témája végigkíséri az egész emberiség történetét.
Már Arisztotelész is ír a Nikomakhoszi etikájában a boldogságról. Ennek lényege a tudással, az etikai érzékkel való kapcsolata, vagyis a tudatlanság és a vétségek ellene vannak a boldogságnak.
Minden mesének is központi kérdése a boldogság. Ehelyütt Maurice Maeterlinck Kék Madár című meséjét és mesejátékát idézzük.  Többszólamú írás ez, ahol a kékség az ég végtelenségét, a madár pedig a szabadságot jelképezi. A madarat nem szabad kalitkába zárni, mert akkor elszürkül és nem fog énekelni.
A boldogság lelkiállapot, valamiféle szárnyalás, megfoghatatlan, mégis van.
Ha híja van, ha kicsit csorba, vagy hamis, már nem boldogság, mert a boldogságban az erők kiegyensúlyozottak, mint a szeretetben. Úgy is fogalmaz-hatunk, hogy a boldogságnak ára van, és főleg igaz árat kell fizetnünk érte.
Et a tulajdonsága teszi pszichológiai témává, mint azt látni fogjuk a későbbiekben, amikor visszamegyünk az Aranykorig, vagyis az Édenkertig, és a csakrák függőleges tengelye által jelzett frekvenciatartományokon keresztül próbáljuk meg-foghatóvá tenni a boldogság titkát, valóságát. Elkülönítve az örömtől, amellyel összefügg, de nem azonos vele. Miként az angolban is külön szavak jelzik, a happy és a joy

Lássuk témafűzésünket:

  1. Az Édenkerti Aranykor
  2. Mende-mondák a boldogságról
  3. A csakrák égi lajtorjája
  4. A Kék Madár
  5. Boldogasszony Anyánk
  6. A sors és az üdv
  7. A szenvedés kegyelme
  8. Utószó

 

 

1. Az Édenkerti Aranykor

A boldogság és öröm témáját is Ádámtól és Évától kell kezdenünk, mint mindennek a megértését:

  • idilli környezet a kert,
  • közepén a tudás fájával,
  • az első emberpárral, Ádámmal és Évával,
  • és persze a kísértő kígyóval, ez a Kundalini kígyó gerincünk csakrái mentén,
  • majd a bűnbeesés és kiűzetés,
  • amelynek folytán fájdalommal kell szülnünk gyermekeinket és arcunk verejtékével keresni kenyerünket.

Ez a ZUHANÁS ki- és leesést jelent:

  • a magasságból a mélységbe,
  • a védettségből a bizonytalanságba,
  • a gondtalan létezésből az erőfeszítésekbe,
  • a biztonságból a felelősségbe,
  • egyszóval a létforgatagba, a boldogtalanságba.

Mert ha nem lett volna bűnbeesés, nem lenne emberiség.

Kárhoztatás és piedesztálra való emelés nélkül kell emlékezetünkbe idéznünk Ádámságunkat és Évaságunkat, hiszen mindannyian Ádámok és Évák vagyunk, akik kiűzettünk a paradicsomból. Ennek folytán a természetben és társadalomban kell leélnünk életünket, boldogan, vagy boldogtalanul, örömben, vagy örömkeresésben.
Mert mindannyian magunkban hordozzuk az egész emberiséget

EMBER EMBERISÉG

lelkünk legmélyebb rétegében az egész emberiség élete és története él múltjával, jelenével, jövőjével, választási lehetőségeivel, vagyis szabad akaratával, a jó és rossz, igaz és hamis megkülönböztetésével, angyali, vagy ördögi mivoltával.
Sorsával és üdvössége lehetőségével.

 

 

2. Mende-mondák a boldogságról.

Maga a „boldogság” ismeretlen eredetű szó, a bódít és bolyong szavakkal hozható összefüggésbe. Származékai:

  • boldogtalan,
  • boldogít,
  • boldogság,
  • megboldogult.

Az „öröm” pedig egyes feltételezések szerint a török őröl, köröz, imamalom szó származéka, a gyors mozgás, a forgás, az örvendezés közötti hangulati rokonság kapcsán.
Röpköd, repdes örömében, az „örömest” megszilárdult főnévi alak.
Örömest gondolok bele és beszélek erről a témáról.
Élményét és időtartamát tekintve jelentős eltérés van a két érzés között:

  • a boldogság tartósabb, mintegy aláfesti az általános kedélyállapotunkat,
  • a mérték működtetésével hosszan kitarthat, mert megakadályozza a végletekben való megfeneklést,
  • az öröm inkább pillanatnyi,
  • felvillan és elillan,
  • a virágnyílás pillanata.

Vagyis a boldogság: tao, út, amely árad, happy, az öröm zen, az örök pillanat megcsillanása, joy. Ez akkor lehetséges, ha a mérték éppen betelt:

  • valamit véghezvittünk,
  • valamit megértettünk,
  • valamiből továbbléptünk,
  • valamit megformáltunk.

A pszichoanalízisbe Freud vitte be az örömelvet, mint a vágyak kielégítését. De nem szabad lehatárolnunk a szó jelentéshorizontját a fizikai síkra, mert a lelki-szellemi távlata óriási.
Öröm nélkül nem lehet élni!
A négy nagy pszichológia irányzat kulcsfogalma is ehhez kötődik:





az effektancia, vagy megerősítés, az öröm, Piaget genetikus episztemológiája és a zártság elve.
Egy görög filozófus mondása: „Boldog vagyok, hogy görögnek, férfinak és szabadnak születtem!” Ez híven utal a boldogság ama tartósabb lelkiállapotára, amelyre a fentiekben utaltam.
Maeterlinck meseszerűbben fogalmazza meg a boldogságot.
„Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mesei befejezés igen beszédes, csakúgy, mint a „hol volt, hol nem volt” kezdések.
A boldogtalanságról kell néhány szót ejtenünk, ilyen:

  • a félelem,
  • a krónikus elégedetlenség,
  • a kóros türelmetlenség,
  • a betegségek,
  • a mohóság, kapzsiság telhetetlenségei, etc.

Ugyanakkor azt látni fogjuk, hogy a boldogság paradox természetű, vagyis kiváltásához szükséges a másik pólus tapasztalata is.
Gurdjieff (1866-1949) elhíresült gondolata, hogy ha valaki a sivatagban éppen elveszettnek érezné magát, rajzoljon a homokba egy enneagramot, és mindjárt helyrejön a hangulata. Lélekből, szívből rajtolja, ne kívül keresse, mi segíthetné át a rossz érzésén.
Hozzunk történelmi példát is:
Dzsingisz kán szerint egy férfi legnagyobb boldogsága, ha legyőzi ellenségét, kiírtja családját, megsemmisíti. Mindez a Kínai Nagy Falon való áttörés idejéből való mondás.




Az ő stratégiája a félelem, a meglepetés, a rajtaütés volt, de ezeknek a Fal sokáig ellenállt. A kínaiak részéről az is előfordult, hogy a falvédő fia a nomád támadó lányát elvette feleségül, ezáltal mintegy megvásárolta a békét. A fal- és várvédőknél három nagy próbatételt jelentett a hideg, az unalom és az éhség.
Füstjellel adták hírül a veszélyt.
Sok próbálkozás után Dzsingisz kánnak sikerült egy kapunál áttörnie, és meghódította Dél Kínát.
De mint tudjuk, a Falat az idő sem győzte le. A mongol birodalom határai pedig igen beszűkültek.

 

 

3. A csakrák égi lajtorjája

Univerzális spirituális ösvény.
Analógiában áll a hétlépcsős zikkutattal


az ősi beavatási hellyel.
A lépcsősorok

  • a nyers erőtől az ihletig,
  • a földhözragadtságtól a felemelő boldogságig,
  • a nem-tudástól a tudásig,
  • az indulattól a spirituális integrációig vezetnek.

 

1. csakra



Dzsingisz kán elég jól idézte az indulati, harcias szintet, talán spirituális integrációról az ő esetében nemigen szólhatunk, de neki akkor ott azt kellett tennie, miként a kínaiaknak falat építeniük. Végülis Dzsingisz kán az akkori világ legnagyobb birodalmát építette fel.
Az első csakráról lévén szó, a túlélés, a hatalom, a tekintély, a cím, a rang, a csoportidentitás, a név a fő kifejezői ennek a frekvencia tartománynak.
Összefoglaló néven a BIZTONSÁG SZÜKSÉG-LETÉNEK mondhatjuk ezt a fajta boldogságot, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy az örökké változó világban biztonságról ábrándozni igen illuzórikus, akár a természeti csapásokra, akár a történelmi körülményekre gondolunk.
Valamiféle belső biztonság lehet a boldogság ebben a vonatkozásban, noha csupa külső biztonságokat építünk életünkbe, mint például a rácsos ajtók, a bankbetét, a fegyverek, a hadsereg, a rendőrség, a titkosszolgálat, az ÁVH, a testőrt, atom biztos bunkerek, etc.
Ha biztonságról szólunk, ellenfogalmait is fókuszálnunk kell, ez pedig a százkarú félelem: 

  • a bizonytalanságtól,
  • az ismeretlentől,
  • a változástól,
  • a veszendőségérzettlől,
  • az elmúlástól, a haláltól.

Négylevelű lóherével ábrázolják:



Összefoglalva az 1. csakra:

  • a gerinc kiindulási pontja,
  • testünk fenntartása,
  • lábunk megvetése a Földön,
  • indulati, túlélési energiák,a valahová tartozás mintája.

 

2. csakra

Arra utal, miként lesz az egyből kettő. Jelenti a férfi és női lelkünk kapcsolatát:

  • párkapcsolati dinamikánkat,
  • a pénzt és a szexet,
  • a hatalom, irányítás és dominancia kérdését,
  • az etikai és tisztelet gondolatkörét,
  • a kreativitást.

Negatívumai a bűntudat, a szégyen, a másik hibáztatása, féltékenység, önbizalom hiánya, függő-ségek.
Boldogságreceptje nagyon egyszerű: megtalálni duál párunkat, aki senki mással nem helyettesíthető be. Ennek elsődleges akadálya, ha egyszerűen nem is hiszünk abban, hogy van duál párunk.  Mert a mai széthullott és sokrétűen hitelét vesztett világban a szerelmek is feláldozódnak a nihilizmusban, az irreális elvárásokban, az önismereti fehér foltokban, vagy a társadalmi karrier prioritása miatt. Azt se felejtsük el, hogy a mai össze-vissza életekben és halálokban nem mindenki találja meg a párját. Mégsem lehet helyes azt gondolnunk, hogy az „akárki” lehet.
Fentebb azt mondtuk, az egyből kettő lett. Más szavakkal a kör egyetlen közepe az ellipszis két fókusza lett:



3. csakra

A két dimenzióból a harmadikba való átlépést jelképezi,
az értelem/érzelem/akarat egyensúlyát.
Ez a napfonat, még az övön aluli szférából.





Archetipálisan egyfelől a személyiség alappilléreit jelenti, másfelől az apa/anya/gyermek hármasságát. A szerelem misztériuma a gyermekvállalásban válik felelősségteljes életgyakorlattá. A lineáris időből átkerülünk a körkörös, spirálmenetű időbe, vagyis az élet örök folyamába.
Azért fogalmaztunk úgy, hogy a személyiség alappillére, mivel a genetikai szülőkhöz való kapcsolatunk igen meghatározó életvitelünkre, életérzésünkre, boldogságunkra. A személyiség építése életünk legfontosabb feladata. Az anyagi javak, például a házépítés csupán jelképe annak a folyamatnak, amelynek révén önmagunkat

  • egyszeri és megismételhetetlen,
  • jól körülhatárolható,
  • halálunk után is nyomot hagyó építmény.

Nem tévesztendő össze a hírességgel, mert a személyiség a szakralitás hordozója:

  • a tudásban,
  • a tettekben,
  • a példaadásban,
  • a mesterségben,
  • az alkotásokban etc.

Mindez paradox elemekkel tetézetten. Gondoljunk csak Görgey Artúrra, akit másfél évszázadon keresztül árulónak bélyegeztek, vagy Cook kapitányra, akit felkoncoltak a pápuák, mégis beírták magukat a történelembe.
Vagyis a boldogság is paradoxon:

  • próbatételei vannak,
  • árat kell fizetnünk érte,
  • sőt, igaz árat.

A személyiségünk építésében az ego áldozatul kell, essék a magasabb értékrendnek.
Ez a pont itt a köldökünk táján igen érzékenyen reagál a rossz hírekre, megrázkódtatásokra. Valójában, amikor úgy fogalmazunk, hogy valami „szíven üt” bennünket, valójában érzelmi sebeket szenvedünk el, a napfonatunk hármas egyensúlya billen meg.
Elérkeztünk az övön felüli csakrákhoz:



4. csakra

Boldogság szempontjából a leglényegesebb csakrának kell mondanunk, mert ez a szeretet felségterülete:

  • a szeretet pedig isteni energia,
  • maga a Teremtő Szó,
  • a legnagyobb hatalom,
  • a legyőzhetetlen erő,
  • az anyai szeretet megtestesülése.

Szeretet nélkül az élet üres, értéktelen, meddő.
Azért születünk a Földre, hogy szeretetet gyakoroljunk, hogy szeretve legyünk, ez minden ember univerzális életfeladata.
12 levelű lótusszal ábrázolják a keletiek


ez analógiában áll a horoszkóp jegyeivel.

A szentségek közül a házasság szentsége tartozik ehhez a csakrához.
A SZÍV BÖLCSESSÉGE fontos üzenet számunkra:

  • szívvel gondolkodni,
  • elménkkel érezni.

A szív boldogsága témájában már nincsenek, nem lehetnek hamis bálványok, mint lentebb láttuk a gyilkosság, a hadi győzelem, a hedonizmus, a hatalom, a pénz, a híresség, etc. vonatkozásában.
A hamis „szeretetnek” hamis csengése van, amelyet már egy gyermek is észrevesz.
Szeretni és szeretve lenni minden bizonnyal a legnagyobb boldogság, a maga transzcendens tartalmával.
A szeretet túlemel a lineáris időn, az időtlen örökléttel cseng egybe.
Tetteink fontos kritériuma, hogy sorsunk, élettörténetünk szövedékének kötőanyaga a szeretet, vagy nem.
Nincs ellenérzése, hiánya van. A gyűlöletbe soha nem válthat át, mivel az elvakult indulat. Az 1. csakrába való betokozódottság, mérgezettség beteges állapota.
A boldogságtól a gyűlölet és bosszú fényévnyi távolságra van.

 

5. csakra

Más szavakkal a torok csakra, a kommunikáció felségterülete.
Minden kommunikációban kirajzolódik egy hatalmi reláció. A megszólaló kioszt egy szerepet arra, akihez szól, és az azt vagy felveszi, vagy nem. Ez persze nem mindig tudatos, hiszen a rejtett szándék vezérli. Ezáltal a kommunikációban nemcsak az lesz meghatározó, „amit” mondunk, hanem az is, „ahogyan” mondjuk. Ez a metakommunikáció, ezen keresztül tanuljuk a beszédet a felnőttek szövegeiből életünk első két évében. Annak függvényében, hogy milyen szerepet veszünk fel a kommunikációban, viselkedésünket, tetteinket, végső soron sorsunkat is befolyásoljuk.

SZEREP – VISELKEDÉS – SORS

Nem véletlen, hogy a szentségek közül a gyónás tartozik ide, amelynek lényege:

  • a hazugságmentes őszinteség,
  • az igazmondás,
  • lelkünk kimondása.


A kommunikáció pszichológiai patikamérlegével kapcsolatosan utalnunk kell sok megtévesztő jelenségre. A nagy kitárulkozások sokszor inkább rejtőzködések, inkább a meghökkentést szolgálják, mintsem az energia átalakítását, vagyis a megoldást, a katarzist. Előfordulhat, hogy a „piacra dobott” érzéseivel csupán a figyelmet akarta magára vonni, valójában érdektelen ember. A sebnyalogatás is efféle „valutáról” szól, amelyeket nem hagy begyógyulni.
Ezzel szemben az igazmondás megnyitja a CSODÁK magasabb energia dimenzióját, miként azt a szinkronicitás jelenségében tapasztalhatjuk. Átjárást biztosít a csakrák létra energiamezői között, hiszen ezek a fokok analógiában állnak a hangskálával.

Ez a skála a teremtés szólama.
Megválaszolja a kérdést, hogy ki, vagy mi irányítja az életünket. Rámutat arra, hogy fizikai és spirituális lényünk együtt van az igazmondásban, a külvilághoz való igazodásban. Ezáltal válunk ékesszólóvá.
A szív bölcsessége elejét veszi az ítélkezéseknek, a rosszindulatú kritikáknak, az elmarasztalásoknak, minden bántásnak.
Félelemmentes hittel, kétely nélkül kell kimondanunk meggyőződésünket, a magasabb frekvenciákhoz való igazodásokban. „Mint aranyalma az ezüst tálcán, olyan a helyén kimondott szó.” (Péld. 25/11)
Az igazmondáshoz szükséges energia megfinomítása igen nagy belső munkát, önfegyelmet kíván. Ez a JÓGA:

  • az Édenkertből való kizuhanásunkat követte
  • „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű”                                                        (Mt.1/30.)

Mindez utal a boldogság paradoxonára, amelyekről fentebb már szóltunk.
Része a küzdelem, a „bízva bízás”, a sorskohó.
Nem sült galamb, amely csak a szánkba repül.
Veretessé, értékessé, igazzá az önfegyelem, a felismerés, az értékválságok és értékváltások teszik, sok kimunkálás után.

6. csakra

  • a harmadik szem,
  • a homlokszem szem,
  • az unikornis,
  • az egybelátás.

A térlátáshoz két szem kell, a távolságot, a mélységet csak ezáltal tudjuk érzékelni.  A „homlokszem” mintegy egybefoglalja ezeket a dimenziókat, ezáltal hozzásegít az illúziómentes érzékeléshez. Ez mentális szinten is érvényes a fizikai síkon túl, ezáltal az igazsághoz, a valósághoz kötődik.
Az illúziómentesség a boldogság témájában különösen hangsúlyos, hiszen mind az eddigiekben felsorakoztatott energiafrekvenciák, mind az ezeken alapuló lelki fejlődés és életvezetés sok hamis képzettel társulhat. Ezek helyett első helyen a könyvismeretek és a tapasztalat kettőssége áll:

  • a csakrák energiáit csak átélni, megélni kell és lehet,
  • nem elég tudni, hallani, olvasni azokról.

Ezek a fejlődési szintek azt is tartalmazzák, hogy biológiai korunkat tekintve is igen eltérő boldogság lehetőségek adottak számunkra a gyermekkori játékosságtól az időskori bölcsességi húzódó íven, az alkotásról nem is beszélve.
A keresztény szakramentumok közül a felszentelés tartozik ide:

  • amely maga is perspektíva,
  • az egyéniségen túlmutató szolgálat,
  • az esküvel megerősített pozíciók betöltése,
  • az elhivatottság inspiráltságában.

Ez mind a lelki útmutatásnál, mind a gyógyításnál elengedhetetlen. Túl van az ellen- vagy rokonszenv vonzásán és taszításán, a látszat mögötti valóságot érzékeli.
A félelmeken, a halálfélelmeken túlemelkedvén a magasabb dimenziók felé nyitott.



7. csakra

  • a korona csakra,
  • az ihlet,
  • az ezerlevelű lótusz,
  • a hívő hit.


Ez a „törekedjetek fáradhatatlanul!” és „az ember küzdj és bízva bízzál!” hívő hit útja a 7. csakra kifinomult rezgéstartományához. Hangszerszimbolikában a dobtól a hárfáig terjedő ív ez. A szakramentumok közül az utolsó kenet, a haldoklónak nyújtott szentség.
Lényegében úgy is fogalmazhatunk, hogy ÖNMAGUNK HETEDIK HATVÁNYRA VALÓ EMELÉSE:

  • már nem illuzórikus boldogság,
  • nem a félelmekbe való bezártság,
  • nem a „lélek sötét éjszakája”

Áthaladtunk egy hídon, amely a múlandót és az öröklétet összeköti, „áthidalja”.
Ezért nevezzük a halottat „megboldogultnak”.
Végiglépdeltünk ezen a szivárványhídon a vöröstől a narancsszínen, a sárgán, a zölden, a kéken, az ibolyán át a fehér színig, amely magában foglalja az összes többit, miként a csakrák esetében is az az igazság, hogy minden csakra minden csakrában működik, egy megbonthatatlan összefüggésrendszerben.
A biztonságtól, a túléléstől, a gyilkos indulattól,- Dzsingisz kán- a hedonista gyönyörökön, a személyiség építésén, a szereteten, a kommunikáción és egybelátáson át az átszellemültség boldogságáig át vezet a csakrák létrája.
Utaltunk a boldogság paradox természetére, az illúziókra, és arra, hogy kívül hiába keressük, mivel belső, lelki élmény, speciális energia frekvencia, amelyet nem lehet hamisítani, becsapni, megsokszorozni, kicsikarni, csupán megélni.
A csakrák frekvencia tartományai nem tévesztendők össze a társadalmi „piramissal”, ahol a csúcsra az önjelölt újgazdagok, a magukat elitnek mondó és „boldognak” képzelő emberek kerülnek. Ebben a boldogság szemléletben, amelyet az eddigiekben felvázoltam, nem a hír, a rang, a társadalmi presztízs, a gazdagság a mérvadó, hanem:

  • az etikai érzék,
  • a morális felelősség,
  • a bölcsesség,
  • a szeretet,
  • az élet szentségének tisztelete,
  • a mérték.

Egydimenziós ember az, aki csak önmagának él, a kétdimenziós közösségi is valamennyire, háromdimenziós az, aki a transzcendens szféra által irányított.
Tudatunk magasabb szférából is táplálkozik, az anyagon és testen, a külvilágon túl. Ezért szokták a lelket madárhoz hasonlítani:


És ezzel elérkeztünk következő témánkhoz:

 

4. A KÉK MADÁR

 

Maurice Maeterlinck (1862-1949) Nobel-díjas belga flamand író „kék madara” a múlt század fordulóján reppent fel, vagy el a kék égen, de még ma is úgy érezhetjük, hogy megfogta a boldogság kérdés lényegét.
Maeterlinck fő témája az élet és halál kérdése. Ismeretesek a méhekről, a hangyákról, a virágok intelligenciájáról írt már-már filozófiai eszmefuttatásnak tekinthető esszéi, és a miszticizmus felé fordulása a századvég erősen materializálódó szemléletéből. A történelemtől és a társadalomtól elvonatkoztatott „ÖRÖK EMBERI” szimbólumokat keres és fest az emlékezet és a jövő birodalmából a kék madár metaforájában. Tárgyak, elemek, állatok lelkeit hívja elő emberi érzésekkel és pillanatokkal ruházván fel azokat. A favágó két gyermekét Tiltilt és Mitilt a FÉNYTÜNDÉR vezeti, amikor elindulnak a boldogságot keresni Karácsonykor, amikor nem kapnak ajándékot, mert szegények. Sok bolyongás és tévedés után kiviláglik, hogy kérdéseikre a boldogság és tudás valamiféle összekapcsolódása a válasz. Bolyongásaikban találkoznak elhalt és leszületésre váró testvéreik lelkével is, a meghalt nagyszülőkkel, akik a Boldogság Palotában élnek a kék madárral.
A Fénytündér valójában a szomszéd beteg kislány édesanyja, aki sokszor kérte már tőlük a kalitkába zárt szajkójukat, mert a torokgyíkban szenvedő kislánya azt mondta, ettől tudna meggyógyulni. De ők nem adták oda.
Ám amikor „felébrednek” álomutazásukból, odaadják. A beteg kislány pedig boldogan odaviszi az ablakhoz, kitárja azt, kinyitja a kalitka ajtaját és elengedi a madarat a kék égbe.


Mert a boldogság:

  • nem birtokolható,
  • az életritmusban lüktet,
  • ÉGI TERMÉSZETŰ.

Természetesen maga is meggyógyul a torokgyíkból.
„Néha, amit boldogságnak vélünk, összeroppan a kezünkben, mint egy karácsonyfadísz, és meg is sebzi kezünket.” – fogalmaz az író.
Mindenkinek más a boldogság, amely lehet hírnév, magány, gazdagság, alkotás, család, szerelem, élvezetek, talentum, vagy a puszta élet. Az biztos, hogy görcsösen akarni fölösleges. Ellenboldogságok is vannak. Buddhát például az aszkézis, az önsanyargatás, a világi javakról való lemondás juttatta a nirvánába. Az üvöltő dervisek boldogága a keringő táncok. A fakíroknak némi magamutogatás.
Mi lelkek, akik ide leszületünk a Földre, mindig hozunk magunkkal valamit ebből az égi tudásból, mint talentumot, amelyet megformálnunk és szaporítanunk kell. Ez az „ára” a boldogságnak, amely nem kapható meg „mindenáron”. Ez a tudás.
Itt kapcsolódik a pillanat öröme és a boldogság folytonossága:

  • aki boldog, az örömkész,
  • az örömök pedig boldoggá tesznek.

 

 

5. BOLDOGASSZONY ANYÁNK

      • Nemzetünk védőszentje,
      • a természet istenasszonya,
      • a boldogságos Szűz Anya,
      • az áldott állapotban lévők segítője.

Mítosza a mi történelmünkben a félig pogány, félig keresztény magyarok tudatos és tudattalan lélekműködésének egybefoglalását jelzi:

  • a ka ka ka két agyfélteke dinamikáj
  • az az az az ör géniusz integráltság

Hét ünnepe az évkörben:

  1. december 8.
  2. február 2. Gyertyaszentelő napja.
  3. március 25, Angyali Üdvözlet, Gyümölcsoltó Boldogasszony, a fecske visszatérése.
  4. június 2. Sarlós Boldogasszony, az aratás kezdete. A búza NAPNÖVÉNY, ezt jelzi a „Jézus kéve” népi szóhasználat is.
  5. Augusztus 15. Nagy Boldogasszony, István király felajánlása, Mária mennybemenetele, égbe emelése.
  6. szeptember 8. Szűz Mária születésnapja.
  7. október 7. Olvasós Boldogasszony.1571. Leposztói csata. A török hajóhadat legyőzték az európaiak, de nem emberi erővel, hanem a Szent Olvasót olvasván.

A hit és a szeretet legyőzhetetlen erő.

6. A  SORS ÉS AZ ÜDV

Remélem, sikerült lényegre törő képet nyújtanom a boldogságról, amely ugyanúgy felaprózódott, mint az idő.

  • az öröklét a folyamatokban,
  • a kezdet és a vég ívén, linearitásban,
  • a körkörösségben,
  • a csigavonal örvényében,
  • valamint az egyszer és megismételhetetlen szent történésekben.

Már amikor a három alsó csakráról szóltunk, a fizikai trilógia kapcsán érintettük az övön aluli és felüli szférát, a magasabb valóságok transzcendenciáját.
Hiányos lenne eszmefuttatásunk, ha a boldogság metafizikáját nem érintenénk:

  • a boldogság egyik titka MÉRTÉK,
  • az örök = betelt mérték,
  • a mértéket a mértéktelenség tanítja,
  • a világi élet mértéktelenség létforgataga,
  • és csak akkor lesz teljes, ha megnyílik benne a transzcendens dimenzió.

A vágyak kielégíthetetlenek, a futótűzhöz hasonlíthatók, amelyek mindent felperzselnek.
A végtelenség megtapasztalásában rejlik az ÜDV, az igazi boldogság.
Sorsunk az üdv, amely ebben a boldogságfelfogásban nem akadály, hanem éppen az akadályok feloldásának, elhárításának mikéntje.

 

 

7. A SZENVEDÉS KEGYELME

Ha szenvedésről szólunk, nincs helye semmiféle elvontságnak. A szenvedés, a fájdalom húsba, vérbe, lélekbe hatoló energia. Gondoljunk csak a "szívfájdalomra", amely annyi korai halál okozója. Ha a boldogság ködképeit sikerrel eloszlattuk, a szenvedés lényegét is megérthetjük. Az ég-föld-ember kapcsolatát, a mikro és makro-kozmosz analógiáját, az életet mozgató és fenntartó őserőt, amelyet hívhatunk Istennek, taonak, Dharmának, törvénynek, rendnek, természeti törvénynek, és amely mindenben érvényesül,

Kant frappánsan fogalmazta meg: "Mindig új és növekvő csodálattal és tisztelettel tölti el lelkemet a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem."

A látást a nemlátás, a tudást a nem tudás tanítja. A szenvedés kegyelme az, ha megtanuljuk, hogy a boldogság az ősi rendhez való igazodásban van, a szenvedés arra való, hogy megtanuljunk megszabadulni attól.

1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1

"Az öröm Isten jelenlétének tévedhetetlen bizonyítéka."

Pierre Teilhard Chardin (1881-1955)

Az öröm is transzcendens.

 

 

8. UTÓSZÓ

Boldogsága van a világrajövetelnek, és a megboldogulásnak,

a nyugalomnak és a feldobottságnak,

a csendnek és az örömrivalgásnak,

az eredendő ártatlanságnak és a fortélyoskodásnak,

az édes íznek és a keserű pirulának,

a sikernek és a kudarcba fulladásnak,

a vágyak szárnyalásának és a korlátok megtapasz-talásának,

a kínzó gyötrelemnek és a megnyugvásnak,

a nevetésnek és a sírásnak,

az alfának és az omegának,

a napkeltének és a napnyugtának

boldogsága van a boldogtalanságnak.


                    

 

Interjú

Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
A napbárka útja
Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.
Megtekint
Mitológia
Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.
Megtekint
Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint
Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint
Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok
Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.
Megtekint
Több dimenziójú kettősség
A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.
Megtekint
Végtelen kommunikáció
A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.
Megtekint
Szerzők, recenziók
Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.
Megtekint
Eszmefuttatások
Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.
Megtekint
Politikai tudattalan
Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.
Megtekint
Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint
Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint
Lap tetejére