Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Március:

Átváltozás

Tavaszi ébredés

Ébredező nap
leheletében
bókoló ágak.

Harmatgyöngy reggel
tündöklésében
zsenge fűszálak.

Tavaszi szélben
bolondos kedvű
madártrilla száll.

Bizsergő vágytól,
duzzadó magtól,
mozdul a rög már.

Rügyfakasztó mosolygásban
tavaszra ébred a táj.

A Halak vonatkozásában a mitológiai háttér igen rövid történetet tart számon.
Vénusz és Cupido, amikor Typhontól megijedtek, az Eufráteszbe vetették magukat, és hallá változtak. Minerva helyezte őket az égre.
Typhon Tartárostól és Gaiától született rettenetes szörny, amelynek tüzet okádó feje volt. Kitárt karjai kelettől nyugatig, feje pedig az égig ért. Az istenek vele vívták legrettenetesebb csatáikat. Végül Zeusz ráborította az Etnát. Ő köpködi a tűzhányó lángjait.
Az egyiptomi mitológiában is szerepel mint Typhon – Széth, Ozirisz alattomos ellensége, gyilkosa, a halál, a pusztulás, a rombolás istene, aki miatt a szeretet és bölcsesség istenének erőszakos halált kellett elszenvednie.
Héraklész  hőstettei közül a mocsaras erdők érctollú és érccsőrű, emberevő madarainak lejtése tartozik a Halak jeléhez.
Uralkodó bolygója a Neptun.
 

A hitetlen Halak vakrepülései

K.: Kicsit fekete történetem van. Jöhet?
R.: Jöhet.
K.: Talán anyámmal kezdjük. Nem szeretem anyámat. Nem kaptam tőle igazi, őszinte érzéseket, úgy is mondhatom, nem tanított meg szeretni.
R.: És apját? Őt szereti?
K.: Az én apám öt éves koromban  meghalt.
Lehet, hogy az apám halála miatt és azóta van bennem, hogy a veszteség az valami visszafordíthatatlan dolog, és az illúzió, hogy vannak vesztesek és győztesek.
Az a vesztes, akiben nincs meg a győzelem képzete.
Lehet, hogy emiatt nem fogadom el magamat, a sorsomat, a körülményeimet.
R.: És az édesanyját.
Egyedül nevelte fel magát?
K.: Igen. Mindig elüldöztem mellőle a partnereket, akik lehettek volna, féltékenységből. Utólag egy kicsit bánom ezt.
Valahol becsülöm a helytállásáért, de  a szeretet az más.
R.: Milyen szembenállás van maguk között?
K.: Aktuálisan egy örökség. Eladtuk a házat, amelyet ők annak idején együtt vettek és megfeleztük az árát. Anyám vidéken vett egy kis házat magának, én pedig  elúsztattam a részemet.
Anyám mindig az orrom alá dörzsöli, hogy soha nem fogja megbocsátani nekem, hogy nem lakást vettem az apai örökségen, hanem elpengettem azt. Én pedig azzal vágok vissza, hogy kötelessége elfogadni a döntésemet, akkor is, ha hibás.
R.: Mi az édesanyja foglalkozása?
K.: Tanár. Kisstílű, kispénzű, alkalmazkodó tanár.
R.: Látom, hogy ez nem példa magának.
K.: Egyáltalán nem.
Apámat zseniális fickónak tartja a család. Volt valami találmánya, abból lett az előbb említett ház
R.: Miben halt meg az apja és hány éves volt?
K.: Leukémiában halt meg 33 éves korában. Egyetemi évfolyamtársak voltak.
R.: És a maga tanulmányai?
K.: Na, ez a másik. Érettségi után én nem akartam tovább tanulni.
Ez is sok vita volt közöttünk.
Soha nem bocsátom meg anyámnak, hogy nem harcolta ki a továbbtanulásomat.
R.: Hallgatott volna rá?
K.: Nem. Hát éppen ez az! Nem hallgattam rá semmiben.
R.: Mi szeretett volna lenni?
K.: Lehetnék pap, karmester, a gregorián zene hatása alatt, színész, sportoló, fordító, író, gyermekpszichológus, vállalkozó.
De szélhámos, csaló, börtönviselt ember lettem.
R.: Börtönviselt?
K.: Igen. ÁFA csalás miatt, ne részletezzük.
R.: Azt mondta, sportoló is lehetne. Mit sportol?
K.: Futballoztam sokáig. Az volt a vágyam, aranygólt lőni világbajnokságon.
R.: Abbahagyta?
K.: Igen, középiskolás koromban, mert az edzőm nem csatárnak tett a csapatban, hanem hátvédnek.
Utólag beláttam, igaza volt az edzőnek, én valóban hátvéd vagyok, de akkor nem magyarázta meg.
Engem pedig a gól, a győzelem, az ünnepeltség vonzott, miközben itt csapatmunkáról van szó.

R.: Most mi van ebből a becsvágyból?
K.: Semmi.
Valószínűleg szenvedélybeteg vagyok.
Hedonista. És mesés gazdagságra vágyom, szórni a pénzt, számlálatlanul.
Akár csalás révén is gazdagnak lenni, gondtalanul élni.
R.: Sok mindent felsorolt, mi minden lehetne. Szerepelt köztük a papság is.


K.: Igen. A mi családunk mélyen hívő család. Az unokatestvéremnek négy fia van, teljes harmóniában élnek.
De én valahol kibillentem.
R.: Kételyek gyötrik?
K.: Ó, rengeteg!
A hit és a kétely rengeteget csatázik bennem.
Vegyük a győzelmet: az imént mondtam, az győz, aki biztos a győzelemben, akinek van képzete a győzelemről. Ezt elgondolom, azonnal az jut az eszembe, ha biztosak vagyunk a győzelemben, minek végigcsinálni a küzdelmet?
R.: Álljunk meg egy percre: hogy-hogy minek végig csinálni a küzdelmet? Miként lehet nem végig csinálni és csak tartani a markunkat?
K.: Lehet, hogy nem teljesen értjük egymást. Folytatom: képzelje, mekkora a csalódás, ha mégsem győzünk.
Akiben viszont a kétely túlteng, az eleve kedvszegett, nem is akar próbálkozni.
R.: Ebben a stádiumban van most?
K.: Úgy valahogy.
R.: Nehéz annak elfogadtatni magát, aki  saját magát nem fogadja el.
Nehéz jó sorsot építeni, ha a sorsát sem fogadja el.
K.: Ilyesmit akartam itt megbeszélni.
Tele vagyok félelemmel és szorongásokkal.
Félek önmagamtól, az agressziómtól, a kettős lényemtől, a hamis / igaz énemtől, amelyek folyton csatáznak bennem, az egész létezéstől félek.
R.: Hagyja, hogy az igaz lénye győzzön.
A sorstól nem kell félni, a sors az igazság, az történik, aminek történnie kell. A sors nagy tanító mester, csak meg kell értenünk, hogyan vagyunk bene, hogyan működik.
A sorsban úgy kell bízni, mint a napfelkeltében.
Biztos, hogy magának sem jut soha az eszébe, hogy holnap nem kel fel a Nap.
K.: Ez igaz. Ettől valóban nem félek.
De a szabadság és a börtön az már nem ennyire egyszerű.
R.: Szabadság, vagy szabadosság?
K.: Jó kérdés.
Lehet, hogy az utóbbit gyakoroltam eddig.
R.: Csak szabadságfokról lehet beszélni. A világ összefüggés rendszer, ahol senkinek és semminek nem lehet teljes szabadsága. A teljes szabadság maga lenne a káosz.
K.: A szabad akarat is ebbe a témába tartozik.
Egy csomó minden az életben nem az akaratnak engedelmeskedik.
Van valami isteni rend a világban, azt hiszem, ehhez kellene igazodnunk.
De édes a vétek.
Jó kilengeni, megpróbálni mást is.
R.: Ezek soha nem következmény nélküliek.
A tévedések, a tévutak is bebörtönzik az embert. Éppen úgy, mint a formális elzártságok.
K.: Igen, de a szabad akarat csak rendezett életben működhet.
R.: Nincs „igen, de”. Ez kommunikációs rövidzárlat. Vagy igen, vagy de.
K.: Milyennek lát engem?
R.: Ez a létfélelem  valóban mély örvény.
Erre épül a félelem / kétely / elégedetlenség triász.
Más kapaszkodókat is tartogat az élete, mint a hedonizmus, a felelőtlenség, a szenvedélyek örvénye vagy sodrása.
K.: Például hinni önmagamban?
R.: Az nagyon nélkülözhetetlen.
És mederbe kellene terelni a parttalanul hömpölygő energiáit.
K.: Fogalmazzunk úgy, hogy a sorsom a struktúrateremtés, a formateremtés?
R.: Igen fogalmazhatunk így.
A sorsa a mederbe terelődés, az isteni rendhez való igazodás.

Mélylégzés

 

Elszorult lélekkel és felületes légzéssel éljük kurtára és fajsúlytalanra silányított életünket.
Mind az érzékeléssel, mind légzésünkkel csak vaktában vesszük fel az univerzum tiszta energiáit, amelyek éltető elemeink. Ezzel párhuzamosságban testünk is tele van megrekedt, felhasználatlan, passzív tétlenségre ítélt energiával. Ezek lassanként lomtárhoz, vagy szemét telephez kezdenek hasonlítani.
A légzés, mint a legfinomabb „anyagcsere” sajátságos circulus vitiósusban  működik:

  • a nem kielégítő légzés salakanyagokat halmoz fel,
  • a salakanyagok akadályozzák a légzést.

Ilyen akadályozottság például a nehézlégzés /dyspnoe/, amely az ólomsúlyú, merev test analógiája, a  rossz légzés állandósult formája. Más szóval légszomjnak is nevezhetjük, amely egyúttal a szellemre, az igazságra való szomjazást is jelenti. Ottrekedést a kibillent, egyensúlytalan helyzetben. Ez az állapot egyben az űzöttség, nyugtalanság, türelmetlenség, félelem, fenyegetettség, időzavar és zaklatottság állapota, amely önmagában is lerombolja a természetes légzés ritmusát, amely a szabad és spontán élet, természetes körülmények között.  
A légzés életünk sorsdöntője, a külső és belső világunkkal való összeköttetés a ki- és belégzés folyamatában.
Ha csak a fizikai gázcserét tanulmányozzuk, amely a légzésben zajlik, ott is az élet dinamikus egyensúlyt tartó áramlásának változatait és összetevőit ismerhetjük fel:

  • a vénás és artériás keringést,
  • az oxigén és széndioxid cseréjét, folytonos kiegyenlítődést,
  • a tüdő és a kapillárisok ritmikus működését,
  • a vénás szívás és az artériás telítődés folyamatát,
  • a befogadást és kibocsátást. 

Amikor mélylégzésről beszélünk, a testünk legkisebb sejtjéig ható prána felvételére gondolunk, amely a modern életnek nem jellemzője. Járásunk, testtartásunk, öltözködésünk, az ülés, a zárt helyiségekben való tartózkodás, megtűzdelve a rohanó élet ezernyi stresszével, szorongásával, mind ellene van a tökéletes légzésnek, amely az élet fundamentuma. Mindez összességében életidőnk és életenergiánk elfecsérlését eredményezi.
Amikor a boldog vagy jó életről kívánunk szólni, a legritkább esetben utalunk a légzés fontosságára.
A sóhaj talán a legfinomabb figyelmeztetés a légzésünk elégtelenségére. Amikor végre felsóhajtunk, nagy nyomás alól szabadulunk fel.
A szorongás már masszívabb jelzés, a kiáradás túlzott lefékeződésére utal, a belénk szorult tetterőre. A szorongás a tettek helyett van. A mondanivaló is belénk szorulhat, hiszen hányszor letorkolnak bennünket születésünktől kezdve.
A rekedtség a bennünk rekedt mondanivaló biztos jele.
Az egész hanghordozás, hangvétel, hangerő, hangszín a légzésünkről árulkodik. Mivel a hang = erő. Ily módon beszédünk a lelki erőnlétünk kifejezője.
Az éneklés életünk fontos eleme. A hamis hang a magatartásunk hamisságát jelzi. Az eltalált hang viszont a jelenlét megvalósulása.
Milyen paradox, hogy miközben a légzés maga az élet, a legtöbb visszaélés éppen a légzéssel történik.
Nagyon kevés figyelem jut a modern kor információ dömpingjében a légzésnek, mint az élet legfontosabb jelenségének, amely pedig minden torzulást, túlkapást azonnal jelez. Ilyenek:

  • a szapora pulzus,
  • a torkunkban dobogó szív,
  • az elfulladás, kifulladás,
  • a kapkodás a levegő után, és így tovább.

Ebben a lótás-futásban sokan a légzést „gyakorlatozhatónak vélik és hetente néhány alkalommal „légzésgyakorlatokat” végeznek. Néha naponta egy kis ideig. Miközben a légzés történik. Mindenkinek a saját ritmusában. Ha valamit tanulmányoznunk, vagy tudatosítanunk kell, az a saját légzésritmusunk. Ez a legfontosabb tudás. Ebben rejlik a természetes természetünk, kedélyünk, ez utóbbi kapcsán szerveink működése.
A pszichoszomatika már régóta kutatja, miként károsítja a harag a májat és az epét, a félelem a vesét, a bánkódás a tüdőt, a hezitálás a lépet. Szívünk állapota is a  légzéssel függ össze, hogy nyíltak és áradóak, vagy kemény és kőszívűek vagyunk-e.
A légzés a lélekkel, ezáltal az élettel egyenlő.
Lélek = élet = lélegzet.
Összekötő híd és működés a testi és lelki folyamatok között.
Sajátságos hasadtságra vall úgy fogalmazni: én lélegzem.
A mélylégzésben – ahol a rekeszizom nem áll ellen – azt élhetjük meg, hogy magunk vagyunk a légzés.

 

Michelangelo Buonarotti
Munkácsy Mihály

Michelangelo Buonarotti  /1475.03.06. – 1564.02.18./

„Vésőmmel győzöm le a világot”.

 

A legszebb művészetnek a szobrászatot tartotta, mondván, hogy a márványban bene van az alak, az eszme, az egész szobor, csak ki kell azt szabadítani a fölöslegek lefejtésével. Nos, az ő élete is egy márvány tömbnek mondható – a Bak aszcendens által jelzett kőtömb – amelyből mintegy belülről faragta ki magát a szobrászatban, a festészetben, a költészetben, az építészetben. Folyton vésni és faragni kellett harcos életében, korának bonyolult politikai kavargásaiban. Csak az avatottak értik meg ezeket a Halak látomásokkal vívott Bak küzdelmeket. Az anyag és szellem küzdelmét minden embernek meg kell vívnia életében, de ez Michelangelónál kiegészült a szépség, a szerelem, az alkotás, a művészet és halál témáinak lenyűgöző megközelítésével.

Pályáját a Dávid és Mózes szobor között húzódó íven is tanulmányozhatjuk. 26 évesen lát neki a Dávid szobornak és közel három évig tart, amíg elkészül. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor az ellenség felbukkan, és hirtelen szembekerül vele. Előkelő helyet kapott Firenzében a szobor. Ma egy másolata áll ott, az eredeti az Akadémián van.
A Mózes súlyos, lenyűgöző nyugalma, az idős kor bölcsességét, tapasztaltságát sugározza, a tartást a mögötte lévő évek megvívott csatái adják. II. Gyula pápa mauzóleumának egyik fő alakja a szobor.
II. Gyula pápával szembekerült egy hozzá hasonlatos makacs, öntörvényű és erőszakos emberrel. Sokat csatáztak egymással, a hatalom és tehetség ütközetét vívták. Gyula pápa a megrendelő, aki sürgeti őt, ő a látomásaival, komponálásaival elfoglalt művész ezt a sürgetést alig tolerálhatja. A megrendelt mauzóleum terve több változatot is megélt. Csak a pápa 1513-ban bekövetkezett halála után nyert el végleges változatot, ide került a Mózes.
Magányos elhagyatottságához az is hozzájárulhatott, hogy hat éves korában elvesztette édesanyját. Bár apját szerette, tisztelte, támogatta egész életében, valójában az apjának nem volt igazi fogalma arról ki az ő fia. Minden esetre azzal, hogy tizenhárom éves korában beadja egy festő iskolába, elindítja pályáján, amely a Mediciek támogatásával nagyon jó kezdet. .A rajziskolában összeverekszik riválisával, aki betöri az orrát. Elégikus, kicsit kesernyés fájdalommal viseli „elcsúfítását” egy életen át.

Amit  elveszítünk, annak hiánya hihetetlen dolgokra inspirálhat bennünket.

Talán édesanyja  korai halála hozta ki belőle  ebben a csodálatos szoborban az asszony archetípusának megformálását, aki egyszerre az élet teremtője  és a halál őrzője.

Firenze, Bologna és Róma városokban élte életét és alkotott attól függően, hogy éppen hol bántják meg, ahonnan azonnal távozik. Leonardóval is vetekszik.

 

A Mediciek bukása után Gyula pápa Rómába hívja. Ez sok megrendeléssel jár, de a Szent Péter bazilika kapcsán Bramantével  különbözik össze, mert ő kapná a megbízást. Ekkor Törökországba akar menni, egy híd tervét kérik tőle. A végén megkapja a bazilika tervezését, és marad Rómában. Ebből az időből való a Síxtusi  kápolna kifestése. Az Utolsó Ítélet  a kápolna főfalán ,talán egyik legnagyobb vállalkozása, az összefogottság és mozgalmas kompozíció együttes jelenlétével. , De fölösleges is ezeknek a monumentális alkotásoknak a rangsorolása, hiszen egyenként is, és összességükben is a Parnasszusra emelték alkotójukat.
Lorenzo il Magnifico barátsága jeléül conte palatinó – palotagróf – címet adományoz Michelangelónak és megengedi, hogy a családi címerébe a Mediciek három liliomát a pápai monogrammal betegye.
Kiváló „dantista”, jóformán könyv nélkül tudta Dante egész könyvét. Rokonlelkek voltak.

191.


A kereszt, a malaszt s a kínok árán,
Uram, hiszem, találkozunk odaát:
de mielőtt meghalok, még magát
földi arcod  is jó volna, ha látnám. 

Ha a zord út hegyek közt, tenger árján
el is választott, a szellem s a vágy
legyőzi a fagyot s a tél havát,
s a gondolatnak sincs bilincs a szárnyán.

Én lélekben mindig veled vagyok
és sírva szólok elhalt Urbinómról,
ki ha élne, tán velem lenne nálad,

ahogy terveztem. Mióta halott,
más útra hív és sürget, oda von, hol
várva vár és maga mellett lakást ad.

                                /Ford. Rónay György/

Munkácsy Mihály  /1844.02.20. -1900.05.01./

Idézzük egy álmát a Kálvária megfestésének idejéből, a Sztümphalosz tó réztollú madarait, a mocsári láz démonát, amely Héraklész hőstettére rímel:

Ítélkező madarak

 

Álmában kint állt a kolpachi kastély udvarán. Elmerülten nézett egy óriás hangyát, amely öntestének ötszörösét kitevő terhet markolt két rágójával és azon igyekezett, hogy azt valahogyan a hátára dobja. Elismeréssel szemlélte ezt a hangyafeletti erőlködést, amikor felesége hangját hallja:

  • Miskám! Megint nem vettél kalapot! Meglátod, egyszer megárt neked ez a nyári napsütés! Éppen dél van, ilyenkor legerősebb a nap.

 Ő csak mosolygott ezen a túlzott aggodalmaskodáson, de  odaszólt Cecilének, hogy bemegy. És akkor döbbenten látja, hogy a kastély nincs sehol.
Fénytelen, felhős délután van.
Ameddig csak a szeme ellát, végtelen mocsár veszi körül.
Ahol ő áll, az nem tartozik a mocsárhoz, annak a talaja jó kemény, száraz föld. De a többi szemmel láthatóan merő ingovány.
Mindenütt süket csend, némaság, mint egy cápa gyomrában.
Félni kezdett, szinte gyermeki, reszkető félelemmel.
Egyszer csak észrevette, hogy nemcsak ez az egy emelkedettebb hely van az ingoványban, hanem vele szemben, jó messze a mocsár felszínénél kicsit mélyebben egy másik is van, amelyen vízimadarak állnak.
Valóságos iszonyat fogta el, mert idáig érezte tollazatuk meleg, fullasztó bűzét.
Nem volt hova elbújnia.
Állnia kellett a madarak tekintetének, vasszerű erejének ítélkezését, számonkérését. Mert valahogy tudta, érezte, hogy ítélkezni jöttek ide és nincs bennük irgalom. Egyetlen állatban sincs irgalom, de a madarak a legkegyetlenebbek.
Miért nem ítélkeznek felettem legalább az oroszlánok? – villant át az agyán.
Erre a madarak felrebbentek, testükből csurgott a mocsár szörnyű bűze, szédületes sebességgel repültek feléje. Egyetlen pillanat alatt  körülvették, rászegezték szemeiket. Legalább tízezer madár volt. Mozdulatlanul álltak. Nagytestűek és valamennyien feketék.

  • Na, mi lesz? – kiáltotta feléjük.

Erre a madarak közelítettek, a kör szűkült, ő pedig elmondta a csatába indulók imádságát:

  • Nem úgy megyek a csatába, mint a gyermek, hanem mint hétfejű sárkány.
  • Megsokasodott az utálatosság a földön, szaggatom és taposom őket, nincs bennem irgalom!
  • Kiírtok minden madarat, még a madarak tojásait is, mert ők támasztják a fekélyt, a tályogot, a gennyet és mind a gyógyíthatatlan betegségeket.
  • Minden  rémületnek véget vetek, a pestistől a sömörig!
  • Hurrá! Iszonyú az erőm! Rajta!

Ezt az imát ő költötte. Mire elmondta, a madarak csőrtávolságnyira vették körül, tizenkétszeres körben.

  • Na mi lesz?!
  • Nem meritek elkezdeni?
  • Undokok!

Erre a kiáltásra ébredt fel.
Majd visszaaludt keserű szájízzel. Ezt követően olyan fejfájással ébredt, amely hullámokban tört rá, mint a dagály.
Amikor néhány nap múlva megismétlődött volna az álom, felébresztette magát. Mint régebben, az oroszlán támadásos álmaiból.

November utolsó napjaiban diagnosztizálták a tabes dorsalist.

                
 

Egy téma variációi

asztrológiául:

az ÉN a TE
természet túlvilág
mikrokörnyezet makrokörnyezet
múlt életforma
kreativitás kommunikáció
munka lezárulás

 

pszichológiául:

 

holisztikául: Szakrális játékok

 

A játék: kultúr jelenség, szellemi tevékenység. A gondtalanság, a spontaneitás, a kötetlenség teszi szellemivé. Ha látunk, vagy átélünk egy igazán elmélyült játékot, amely leköt és betölt bennünket, azonnal felfedezhetjük, hogy valami elsődleges élet kategóriával állunk szemben, valami EGÉSSZEL, a játék maga ez az egész mivolt. Jelentéstartalma a szakrális szféráig terjed. Célja önmagában van és érdek nélküli.

A logika számára hozzáférhetetlen az élményvilága, amely a feszültség és egyensúly, az ellentét és változatosság, kötöttség és lazítás, feloldozás tarka folyamatában lenyűgöző és elvarázsol bennünket. Áldás és jólét.

A jog, a rend, a közlekedés, a tanítás, a kenyérkereset, a költészet és minden művészet, a tudomány  mind komoly belső  összefüggést mutatnak a játékkal.
Kapcsolódik a versenyhez is. Az archaikus kultúrákban minden ünnep, a kultikus cselekedetek az egész közösség számára boldogság forrást jelentettek. A királyi hatalom elnyerésének velejárója a hős csodás erőpróbája, amellyel felébe kerekedik a többieknek.
Megmérkőzés, tréfa, szórakozás, balgaság, bölcsesség, humor, zene, tánc mind a játékforma részét képezik.

 

EGY CSÓNAKBAN A PRO ÉS KONTRA


A 18. század az Uránusz, a 19. a Neptun, a 20. a Plútó hatása alatt formálja ki a kor szellemét. A múlt század a mélylélektan és az űrkutatás függőleges ívén igen nagy távlatokat nyitott szemléletünkben,  átformálta világlátásunkat.
Ma a világegyetemet egy hatalmas, többdimenziójú hologramnak képzeljük el. Hatások, információk, jelek, fényrészecskék, energiamezők, elektromágneses erőterek lüktető, egymással szoros szimbiózisban működő egységének.
Nincs külön lét és tudat, szellem és anyag, megfigyelő és megfigyelt, tánc és táncos, hangszer és hang. A modern gyógyászat a testenergiákkal gyógyít, akupunktúrával, akupresszúrával, csakra energiák aktiválásával, életerővel. A jövő gyógyászata A FÉNYGYÓGYÁSZAT:  a fény kicsiholása életenergiáinkból.
A Vízöntő korszakban a lélektan, a filozófia, a teológia  és ezotéria  együttesen hozza létre azt a tudatváltozást, amely az egész társadalmat forradalmasítani képes.
A fogalmak, a szavak is erőterek, szinonimák és antonímiák  egypetéjű ikrekként működnek. Idézzünk néhányat:

 

Ne feledkezzünk meg az etimológiáról sem, amikor a fogalompárokat fókuszáljuk.
Vegyük a siker és kudarc párost:

  • a siker = sikér, a gabona fehérje anyaga
  • a talaj ragadós összetevője,
  • ragad, ragaszt, ragasztó sikér.
  • sikértelen = nem ragasztós, nem hatékony.
  • kudarc német jövevény szó: kurz = kurta, sovány, rövid.
  • Zu kurz kommen : megrövidül, rosszul jár.
  • a rövidebbet húzza: Einen kurz schieben.

Más szóval a hiánynak és többletnek is mondhatjuk.

 

Mágusok és mágiák

A mágia erőhatás, egészen pontosan TEREMTŐERŐ, miként azt a „hatás” szóval való összetétele is jelzi. „Hatni”, az erőfokozódást, hatványozódást jelent, az angol power szó megfelelőjeként. A mágiát az erő témakörében kell vizsgálni, irányának és frekvencia tartományának megfelelően. Ez utóbbi vonatkozásában  könnyű ingoványos talajra tévednünk, mivel itt a babona és buta vakhit éppen annyira jelen van, mint a csodás gyógyulás vagy az égi jelek vétele.
Mindannyinkban él a HOMO MÁGUS, amelyen a természeti, vagyis az isteni erőkkel  egységben élő ember értendő. A modern emberben ez csak halvány nyomokban fedezhető fel, de a természeti népek primitívnek degradált prelogikus gondolkodása mágia. Látásuk, hallásuk kifinomultabb, megérzéseik, távolba hatásuk nagyobb, szenzitívebbek, Istenhez és a természethez sokkal közelebb állnak, mint a modern városi emberek.
Ha a mágiát a nem emberi világban tapasztalható erőhöz számítjuk, ezek a mágikus képességek valóban többnek mondhatók a szokványos intelligenciánál. „Egyszerűségük” a világgal és önmagukkal való egységet jelenti, szemben a modern, sokszor darabjaira hasadt emberrel, akit sajnálatos érzelmi kiszikkadás és értelmi kilúgozottság jellemez. Ha csak a metakommunikációjukat vesszük, hamar beláthatjuk, mennyire felülmúlják a /szemüveges/ modern embert, aki mindent a mobiljára bíz.
Való igaz, hogy a mágikus világ kihalóban van. Katasztrófák, inváziók, elzártságuk veszélyeztetettsége folytán, nem is beszélve a szörnyű gyarmatosításokról, a leigázásról, az irtásukról. De hogy  mennyire él a homo mágus mindannyiunk lelkében, ezt a gyermeki gondolkodás alakulásának úgynevezett mágikus korszaka is bizonyítja, amikor a tárgyakban is életet képesek látni. A gyermekekben sok lenyűgöző van, az ők  sajátságos dimenziójukban.

A tarot nagy arkánumának 1. lapja a mágus: fején a végtelenséget jelző lemniszkusz kalappal, bal kezében egy pálca, jobb kezében egy aranypénz, előtte egy asztal, amely szakrálisteret jelképez. Az asztalon tárgyak: kocka, kehely, szárnyas tojás, kard, papírtekercs, nyíl, kígyó.  Ezek mindegyike kapcsolatban áll az Univerzum  azon magasabb erőivel,  amelyek a mágust támogatják feladata elvégzésében.

A többi lapban is megtalálható a homo mágus, mint például a 22. lap, amelyet néha a bolondnak mondanak. Sőt, akár az egész arkánum sorozatot különféle mágusoknak foghatjuk fel, a Remetét, a  Halált,  az Ördögöt és így tovább.

Mert lényegében mindegyik arról szól, hogy egy külső szerep mögött hol vagyunk mi, az igazi énünk, aki a teremtő erőre hangolódván elkerülheti a meddő futamokat és nem válik kuruzslóvá. Mivel az ellenpólusban természetesen ott vannak a szemfényvesztők, a kóklerek, a szélhámosok, a csalók, a bohócok, a mutatványosok, a bűvészek és egyéb „varázslók”, a jósok, a kártyavetők, a vajákosok és álgyógyítók. Megannyi elfecsérelt, apró pénzre váltott energia.
A társadalmi fejlődést követve is láthatunk egy sajátságos extraverzálódást, amelynek során az eredeti, a minden ember életvitelét meghatározó természeti- és Istenközelség egy szereppé silányul. Csak egyes emberekre ruházódik a bölcs, a sámán, a gyógyító, a lelki vezető, a pap, a gyóntató egészen az uralkodóig . És elfelejtettünk önmagunk mesterei leni.
Amikor a tökéletességről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk az árnyékban húzódó, ellensúlyozó tökéletlenségről sem. Minden teremtésnek nyomába szegődik a pusztítás, az áldást az átok, a rontás kísérti.
A Halak aion híres mágusa a három napkeleti bölcs, vélhetőleg asztrológusok, akiknek vezérlő csillaga Betlehembe vezette el őket, ahol köszönthették az újszülött Messiást. A kétezer éves történet evangélium jellege  sokszor alig hámozható ki a dogmákból, az inkvizícióból, a hatalmi harcokból, az erőszakos térítésekből. Az evangélium,  az élet örök mivoltának örömhíre, azt hirdeti, hogy az élet megölhetetlen, elpusztíthatatlan.

A mágus archetípusa az erők belső átalakulását, transzformálódását jelenti, az elementáris erővé való belső átalakulást.
Ez merőben más, mint az örök élet itala, vagy egyéb varázs szerek utáni áhítozás, vagy praktika. A mágus tudása az isteni titok megértésére vonatkozik. Ennek a tudásnak csodálatos foglalata például a Tabula Smaragdina, vagy Paracelsus mágikus tanításai.

A mikro- és makro világ analógiáját Novalis úgy fogalmazta meg: „Befelé vezet a titkos út.”
Hogy mennyire elidegeníthetetlen a mágustól az árnyéka, azt a középkorban intézményesített udvari bolond szerep jól példázza. Az udvari bolond túlléphetett a király iránti kötelező tiszteleten, utalhatott meztelenségére, kimondva, ha ostoba volt, vagy tévedett. Hasonló ez a modern kor karikaturistáinak, humoristáinak szabadságához., a színház emblémáját jelentő síró-nevető álarchoz.
A mágus öltözetének is megvannak a külső attribútumai: a kalap, a köntös vagy palást, a fekete és fehér szín, a talizmánok, emblémák, és így tovább.
A valóság megélésében a paradoxonok nélkülözhetetlenek. A mágus a paradoxonok nagymestere. Integráltan van benne a bűnössége és igaz mivolta, a tökéletessége és esendősége.
Sokféle mágia van, különösen az utóbbi idők spiritualitásra való kiéhezettsége kutakodik jól-rosszul ebben az irányban.

Ilyen:

  • A megnevezés mágia,
  • Néven nevezni valamit az a valóság elérésével egyenlő.
  • A család-és keresztnevek is hordozzák a „nomen est ómen” valóságát.

A hosszantartó hírnév, presztízs, gazdagság és minden elefántcsont toronyban való élet elidegenítő, gőgössé, felfuvalkodottá teszi az embert. A „guruk” panel bölcsességeket osztogatnak a rajongóiknak, ahelyett, hogy saját belső eldugult kreatív csatornáik megnyitásán dolgoznának. Döntenek mások helyett, külső energiával próbálják feltölteni csodálóikat, noha ez a kiszáradt kút esetéhez hasonlítható, amely nem tölthető fel külső vízzel, ha belül elapadt.
Az elvont és lehasított eszmékben élő „mesterek” beavatkozásai nemcsak hatástalanok, esetenként veszélyesek, de magát az álmágust is megbetegíthetik. Narcisztikus önhittségükben, a folyamatos pszichikai fölényben nagyon is hamis képet alakítanak ki magukról, amely egy ponton túl Ikarosz viasz szárnyaként olvadnak le róluk és a zuhanás elkerülhetetlen.
Lehetnek példaképeink, tanulmányozhatunk életutakat.
De ha a bennünk élő homo mágust akarjuk életre kelteni, belső változásra van szükségünk. Jelképesen szólva csakráról-csakrára kell átemelnünk és megfinomítanunk energiáinkat, mindig magasabb dimenzióba emelkedvén.

 

Keresztes St. János
Thomas Schaffer
Botond Ágnes

Juan de la Cruz
/1542.06.24. – 1591.12.14./

A lélek éneke

Egy éjjel vaksötétben,
vágyra gyúltan, szerelmi lángolásban,
ó, boldog óra nékem!
Kiszöktem a homályban,
mikor már halkan elpihent a házam.
A biztonságos éjben
osontam titkos lépcsőn álruhában,
ó boldog óra nékem!
Rejtve suhantam árnyban,
mikor már halkan elpihent a házam.
Az áldott éjszakában
titokban, senki meg ne sejtse léptem,
és én semmit se láttam,
nem volt fényem, vezérem, 
csak az, mely a szívembe zárva mélyen
vezérelt éjszakán át
a déli napsütésnél biztosabban
a helyre, hol arám várt,
kiről epedve tudtam,
s hol senki sem volt látható alakban.

Ó Éj, utam segíted,
Ó Éj, különb, mint hajnal sugarával,
Ó Éj, ki egyesíted
Mátkát az arával,
Arát a Mátkára formálva által!

Keblem virágos ágyát
csak néki őriztem féltőn, titokban,
és ő ott lelte álmát,
egészen néki adtam,
őt cédrus-lengés hűsítette lassan.

Szellő a bástya ormon
széjjel bontott hajfürtjeit legyezte,
szelíd kezével ekkor
nyakamat megsebezte,
minden érzékem ájulatba vesztve.

Önfeledt bódulatban
pihentem, arcomat Mátkámra vetve.
Minden megszűnt, de hagytam,
gondomat eltemetve,
liliomok árjában elfeledve.

                      /Weöres Sándor fordítása/

A világirodalom egyik legtöbbet olvasott, idézett, értelmezett és kommentált versét olvashatjuk itt.
A spanyol szerzetes és misztikus nemcsak a 16. században volt JEL, hanem minden időben az maradt, beleértvén a 21. századunkat is.
Kora gyermekkorától különös szenvedések, megszabadulások, csodák és látomások kísérik életét. Négy vagy öt éves lehetett, amikor egy tóba esett. Amikor játszótársai látták, hogy elmerülni készült, riadtan szétfutottak. Ekkor egy látomásban a Szűzanya felé nyújtotta kezét: „Gyermekem, add ide a kezedet, kihúzlak!” – hallotta és így is történt. Hasonló csodával határos módon  került ki egy kútból, egy másik mélységből tizennégy éves korában.
Apja korán meghalt, édesanyja egyházi nevelésre szánta. Nyomorúságos körülmények között tanult és dolgozott, mint árva növendék. Az ingyen kórház pestises betegeit ápolta odaadó szeretettel
Döntő fordulat volt életében 1576-ban Ávilai St. Terézzel való megismerkedés. St. Teréz bevonta őt az egyház megreformálásának tervébe és tettébe. Daróc ruhát öltve látott neki a lelkek gyógyításának. Innen datálódik a Keresztes St. János neve.
Azonban XII. Gergely lázadónak minősítette a Mezítlábasok mozgalmát, és 1577-ben rájuk törtek a sarus karmeliták. Toledóba hajtották, szemét bekötve, hogy ne tudhassa, hova hurcolják. Bebörtönözték. Böjtöltették, megvesszőzték , fizikai nyomorát tetézték a tetvek és a testére rohadt rongyos ruhája. Fogságának hatodik hónapján egy új börtönőr megszánta, tiszta fehérneműt, tollat, tintát és papírt adott neki. Ekkor írta a fenti verset, amely több címen maradt fenn. Csak az avatatlan fül véli fizikai szerelemnek a vers elragadtatottságát.
A börtönből megszökött, mint egy igazi kalandor, bámulatos mutatvánnyal ereszkedvén le az összekötött takarókon, megúszván a feneketlen mélységbe zuhanást. A Mezítlábasok kolostorába ment.
Élete utolsó 13 évét vándorlásban töltötte. Az üldözés nem teljesen szűnt meg.
Halála után, mint az imaélet mesterét 1675-ben X. Kelemen  pápa  boldoggá, 1726-ban XIII. Benedek pápa szentté,  VI. Pál pápa pedig 1964-ben egyház doktorrá avatta.
Alkotás lélektani szempontból  talán legfontosabb üzenete, hogy a purgatórium életünk fontos része. Az úttalan út, a kiaszott föld, a lelki szárazság, a sötétség, az elhagyatottság és megalázás mélypontjain a FÉNYRE vágyás segíti át az embert. Az aszkézisben megtalált Isten az a gyönyör, amely a misztikust át tudta emelni kora kegyetlenségén, értetlenségén.
Álljon itt még egy eszmefuttatás az elmélkedő próza mesterétől:

Beszédek a fényről és a szeretetről

  • Miről ismerszik meg a magányos madár?
  • Először is, hogy a legmagasabbra száll.
  • Másodszor, hogy a saját fajtája társaságát is kerüli.
  • Harmadszor, hogy az égre célozza csőrét.
  • Negyedszer, hogy nem határozható meg a színe.
  • Ötödször pedig megindító, csöndes énekéről.

Thomas Schaffer: Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja.
Bioenergetic  Kft. 2001.

Az eredendő bűn és az eredendő szeretet mítosza.

 

Az 1925-ben szúletett Bert Hellinger terápiájának átfogó és közérthető ismertetésére, összefoglalására vállalkozik a szerző, aki maga is pszichoterápeuta. Bert Hellinger filozófiai, teológiai és pedagógiai tanulmányai után lépet szerzetes rendbe. Előbb Dél-Afrikában dolgozott misszionáriusként, majd a rendet elhagyva kezdte meg pszichoterápiás munkásságát.  Neve a speciális család állítás terápiájával forrt egybe, amelyben a csoport résztvevői szerepet vállalva a problémákban, eljátsszák a történeteket.
Thomas Schaffer jól követhető fejtegetésekben viszi végig olvasóit a családról, házasságról, partner kapcsolatokról, betegségekről és halálról  szóló problémákon, a család leképezés folyamatában. Meggyőzően bizonyítja, hogy a lelkiismeret alfája a családi keretekben alakul ki, a családhoz való igazodásban, a bennfoglaltság érzésében, az értékrend és minta követésében.
Rámutat a divatos, ám hatékony programozási metódusok hatékonyatlanságára, mint például az NLP. Naivnak mondja az elképzelést, amely azt hirdeti, könnyen beprogramozható a gazdagság, a gyógyulás, a siker, a partner megtalálása és így tovább. Ez az általános relativizálódás kritikája is egyben, amely persze biztonságra, bebiztosítottságra vágyik titkon, miközben abszolút szabadságot is szeretne. Rámutat a nagyon nyilvánvaló ellentmondásokra:

  • mert ha valóban minden ember szabad, akinek minden lehetősége megvan az adott kedve szerinti önmegvalósításra, vajon ez már miért nem következett be?
  • Esetleg maga a korlátlan szabadság lehet az akadályozó rögeszme?
  • Nem képtelen etikai követelmény számításon kívül hagyni, hogy a határtalan terjeszkedések, tágulások, túljutások egymás rovására történnek?
  • Itt van mindjárt a családi kötelék, a családi rendszer, amelyből a kilépés alig lehetséges.

A konstruktivisták a „valóság megkonstruálására” törekszenek.
Bert Hellinger és a szerző  A REND FELISMERÉSE elvet teszi ennek a képtelen törekvésnek a helyébe.
Az ember többféle rendszerbe születik bele.
Talán legmeghatározóbb a család, mint sorsközösség, a nemzedékeken áthúzódó tudattalan kötelék rendszer, ahonnan az eredendő szeretet merítkezik.
A családleképezés terápiás folyamatában megelevenednek és hozzáférhetővé válnak, napvilágra jönnek azok a gyógyító erők, amelyek az eredendő szeretethez vezetik a résztvevőket.
Szisztematikusan fejti ki:

  • az adok  - kapok,
  • a tarozik - követel,
  • a tettes és áldozat,
  • a jó és a rossz,
  • a lelkiismeret,
  • a megbocsátás kérdéseit,
  • a túlzott szülői engedékenység hátrányait, amikor nem a szülő fogja a gyeplőt.,
  • a szülői kötődésben bekövetkezett szakadás neurotizáló hatását,
  • a hűség - hűtlenség kérdéseit.

Rengeteg megbetegítő dinamikát sorakoztat fel, utalva arra, hogy a terápiában a VALÓSÁG hat.
Közérthetően magyarázza el a leggyakoribb betegségek kiváltó okait, mint a szenvedélybetegség, a bulimia, a szívbaj, a depresszió, az egyszerű rosszullét, a hátfájás, a migraine.
Ír a halálhoz való viszonyulásokról, a kétségbeeset dacról, és arról, hogy a halottak tisztelete megnemesítő leg hat.
Mindezek hátterében természetesen azzal a spirituális fedezettel, amelynek hiánya a legfőbb megbetegítő.

Botond Ágnes: Pszicho história
Tankönyvkiadó 1991.

„Embertudomány”, amely ember és társadalom mereven kettéválasztott pólusának valódi integrálására törekszik.

A Svédországban élő történész és pszichológus szerző 12 évig hordozta magában témáját, mígnem rátalált az amerikai tudományos életben 1957 óta nyilvántartott tudományos disciplinára. Ez a tény még inkább hangsúlyozottá teszi a történeti kutatásokban is nélkülözhetetlen szubjektivitást, hiszen a külvilágból sok olyan jelzést vehetünk  amelyre belső készenlétünk megvan. Ily módon természetes, hogy elsősorban olyan kutatási tárgyat választunk, amely iránt tudattalan affinitásunk van. A kutatóknak egy téma érdeklődése, vagy érdektelensége minden tudományban fontos szerepet játszik. Így a kora gyermekkori szocializáció, individuális sokszínűsége, a mindennapi szokások, amelyek geográfiai és kulturális vonatkozásban igen nagy szóródást mutatnak, kapcsolatba hozhatók az emberi pszichés struktúra hosszú távú, történelmi alakulásával. A hagyományos történelem kutatás ugyan igyekszik venni az események alakításában a gazdasági, társadalmi, politikai mozgatórugőkat, ám a társadalmi valóság megértéséhez a pszichés struktúra ismerete is szükséges, mert csak szubjektív indítékokkal lehet megválaszolni olyan kérdéseket, hogy egy  ember miért cselekszik a történelemben úgy, ahogyan cselekszik. Ez a szükséglet hívta életre a pszicho históriát, amely embert és társadalmat ökológiai egységében, azaz strukturális összefüggéseiben és történelmi dinamikájában szemléli.
A pszicho história nem egyenlő a pszichológia történetével. Inkább a kvantumelmélettel áll analógiában azáltal, hogy a figyelmet az elemi részecskékre, jelen esetben az egyének pszichés struktúrájára irányítják.
A társadalmi és kulturális folyamatok többdimenziós tudományközi  vizsgálatában a szubjektív pólusból azt láthatjuk, hogy a történelem az emberi cselekvések és nem-cselekvések tudattalan pszichés determinációjának bonyolult szövevényei. Ezáltal nem szétválasztani igyekszik a szubjektív és objektív pólusokat és az ezekkel foglalkozó tudományokat, hanem az ellentétes és eltérő megközelítések közötti oszcillációkra mutat rá.
A társadalomtudósok nagy részéből heves ellenkezést vált ki a speciális szociológiai és mélylélektani fogalmakat  egyaránt felhasználó terminológia. Noha utópisztikus és arisztokratikus igény lenne kötelezővé tenni az analízist a pszichohistórikusok számára, az igazán sikeres kutatók csak azok, akik saját érzelmi erőforrásaikat tudják és merik megcsapolni. A mélylélektani analízis ad ehhez sajátélményű tapasztalatot, amelyben az értelmi és érzelmi megismerés nem válik szét. Természetesen analízis nélkül is megőrizheti   ember az analógiás gondolkodásra való képességét, a véletlenek jelentőségének fontosságát, egyszóval azokat a kreatív erőforrásokat, amelyek a racionális, objektív  megközelítések oppozíciói. Az intuíció, az inspiráció,  az imagináció a valóság  megismerésének épp olyan fontos adalékot nyújt, mint a logikus, ok-okozati összefüggések.

A közel hat évtizedét taposó tudomány 3 fő irányzata:

1. a híres emberek életrajza, pszicho biográfiája,
2. a gyermekkor története,
3. társadalmi csoportok  pszicho históriája.

Fontos szerepet tölt be  a pszicho históriában a viszont indulatáttétel. Ismeretes, hogy a mélylélektan munkamódszerének nélkülözhetetlen eleme az indulatáttétel, amely egy régi, elintézetlen tárgykapcsolat megismétlési kísérlete. Nemcsak egyes személyekkel, hanem csoportokkal és intézményekkel kapcsolatban is beszélhetünk indulatáttételről. Természetes, hogy egy ilyen sodró lendületű történésnél a terapeuta és történész  érzelmei sem hagyhatók figyelmen kívül. Annak a sokféle vádaskodásnak a hátterében, amely a történészeket éri érzelmeik  és „belemagyarázásaik kapcsán, éppen az indulat- és viszontindulatáttétel  áll. Nagyon is fontos tehát odafigyelnünk az olyan kérdés feltevésekre, amelyek a tudományos objektivitást  kérdőjelezik meg. Főleg napjainkban, amikor más az a nézet is egyre inkább polgárjogot nyert, hogy a fizikában sincs objektív mérés, mert a mérést végző befolyásolja a mérési . Ezzel összefüggésben könnyen belátható, hogy a tudattalannak meghatározó szerepe van az emberi viselkedésben, hogy az egyén intim érzelmi világa, fantáziája, impulzusai, szexuális ösztöne, szenvedélyei nem lehetnek hatástalanok világfelfogására, stílusára, alkotásmódjára.
Botond Ágnes könyve meta disciplinát mutat be. Egy kísérletet arra, miként lehet a kultúra megújhodását a pszichológiával szolgálni. 

 

A nyelv géniusza
Kodependecia

A nyelv géniusza

Az ének ősibb, mint a beszéd. A kisbabák először magánhangzókat mondanak ki, egészen pontosan hajlítgatják azokat, ez az ének ősi formája. A mássalhangzókat, főleg az ajakhangokat akkor próbálgatják, amikor már állni tudnak, vagyis a második dimenzió lehetőségeit próbálgatják. Majd összekötik az ajakhangokat a magánhangzókkal, ezek a szótagok már szókezdeményeknek mondhatók. Lassan kiszűrik a felnőttek beszédáradatából  a szavakat, mint jelentés egységeket. Ám a folyékony beszéd általában csak akkor veszi kezdetét, amikor már járni képes, vagyis elindul a harmadik dimenzióban. Ekkor az idő hármassága is kirajzolódik eszmélésében, a múlt és a jövő képzete tarkítja az örök jelenben való létezését, amely korábban az élete volt. A mondatokban való beszédet is megelőzi a szándék, az indulat vétele. Például az elmarasztalást hanglejtésekkel még a beszélni tudás előtt remekül tudják kifejezni és utánozni.
Való igaz, hogy a valóságot nem tudjuk közvetlenül venni,  csak jelrendszereken keresztül. A beszéd is ilyen jelrendszer.
A dimenziók birtokba vételén kívül még azt a hármasságot is megtanulhatjuk a gyermekektől, akiknek tehát az „anyanyelv” elsajátítása a járással együtt alakul ki, - az ÉN, a TE és az Ő hármas lépcsőjét. Ez a világlátás metakommunikatív viszony rendszere lényegében, amely az ember társas lényének köszönheti létét:

  • Az ember társas lény.
  • A világ, a nyelv és az ember ennek összekapcsolt metaforája.
  • A világ szimbólum rendszere teljesen leképeződik a grammatikában. Nem véletlenül sorolták a görögök a grammatikát a hét szabad művészet közé.
  • A polaritás is leképeződik a nyelvben:
      -  a magán- és mássalhangzóban,
      - az igében, mint cselekvést, történést, létezést kifejező dinamikus szófajban,  - a főnév     alanyi princípiumot megjelenítő valóságában,
      - a gondolatok mondatban való testet öltésében.

A nyelv géniusza munkál az igazság és hazugság kimondásában is, a hazugság a nemvilág.
A nyelv világlátás és korlát is, képes lehatárolni és megkötni a gondolkodást.
A szavak megsűrűsödött energiája mindig engedi  utórezegni azt a metafizikai hatást, amelyet anyanyelvünk elsajátításánál szívtunk magunkba.
A nyelv pszichoszomatikus.
A szavak a valóság hírnökei, zenéjükkel, ritmusukkal, jelentésükkel, értelmükkel.

Kodependecia

Az élet- és halálszenvedély közötti íven még sokféle szenvedély marcangolja testünket, lelkünket, szellemünket. A marcangolódás a be nem következett kielégüléssel függ össze. Szervesen kapcsolódik a függőség és függetlenség problémájához is.
Rögtön előre kell bocsátanunk, hogy a világ összefüggésrendszerében abszolút függetlenségről egyáltalán nem beszélhetünk, mivelhogy a világból kimaradnunk nem lehetséges. Lucifer is egy pontot kért a világon kívül, ahonnan kimozdíthatná és megingathatná azt. De a teremtett világon kívüli világ a luciferi tagadással sem létesült. Függőség és függetlenség kérdésében is csak annak MÉRTÉKÉRŐL beszélhetünk, amely az igen – nem szinusz hullámzását fent tartja.
Az ember társas lény, természetes, hogy társra vágyik, jóllehet számtalan esetben elmarja magától az embereket lehetetlen viselkedésével. Ezen kívül patológiás kötésekkel  is kapcsolódhatnak egymáshoz, ilyen a kodependencia.
Szenvedélybetegeknél megfigyelhetjük, hogy mindig magukhoz tudnak láncolni valakit, aki megszerzi nekik a drogot, az alkoholt, kifizeti az adósságukat, befogadja és támogatja őket. Köszönhető ez az aranyos behízelgő oldaluk szerencsés működtetéséhez, amely odaláncolja a segítőt. Ha azonban ez az eredendően is aszimmetrikus segítő kapcsolat a mértéket nem jól működteti, igen sokféle, akár tragikus kimenetelt is eredményezhet.

A kodependens embernek  arra van szüksége, hogy szükség legyen rá.

- Ennek érdekében rengeteg megalázást tűr el,
- szeretetet koldul,
- fölösleges áldozatokat vállal, amely a segítettet tovább paralizálja,
- egyszóval lényegében legbelülről egy önzés mozgatja.

Lehet, hogy összeszedi az árokpartról az eszméletlen alkoholistáját, vagy eltartja szélhámos szerencsejátékost, de hálát ezért nem kap, mert a szado-mazo  játszmájukban a szerepek folyton felcserélődnek a körforgásban. Egymás árnyékhordozói ők. Kölcsönösen megteszik szemrehányásaikat, belegázolnak egymás önérzetébe, lelkiismeret furdalást ébresztenek egymásban, civódásaik magas feszültségeket teremtenek. Végzetes esetben gyilkosságig fajulhatnak az elszabadult indulatok.
Az egészséges kapcsolatokban kell, hogy autonómiája, intim tere legyen a feleknek, megfelelő szabadságfokot kell működtetniük.
A függőségi kapcsolatokban egymás nélkül félemberek, szárnyszegettek lesznek, csak ketten próbálnak egy egészet alkotni.

 
Neptun a Halakban  

A Halak csillagkép jelentőségét fokozza, hogy jelen korunkban éppen a 2160 éves kultúr periódus lezárulását és az új, Vízöntő világhónapba való átmenet idejét éljük. Ismeretes, hogy a Föld precessziós mozgása következtében a Tavaszpont eltolódik az ekliptikán, 25920 esztendő alatt haladván körbe. Időszámításunk kezdetén a Kosból a Halak jelébe ért. Mozgásiránya  az óramutató járásával esik egybe. Ez az átmenet éppen egybeesett az istenember, Krisztus földi megjelenésével, az isteni kinyilatkoztatással, a hagyományok újra fogalmazásával az evangéliumon keresztül.
A Halak periódus 2160 évéből csak néhány momentumra kívánunk utalni:

 - a szeretet paradoxonára,
 - a hit és a tudás kettéváltságában megmutatkozó hasadásokra,
 - a tudatos és tudattalan lélekműködés felismerésére,
 - a kereszt szimbólumára, amely emberkép.
 - a vízszintességből a függőlegességbe való emelkedés metaforája.

A jelképeknek a legfontosabb szerepe az energiák átalakításában van, a tudattalan gomolygó, kaotikus energiáinak adnak nevet, formát, megfogható jelentést, irányultságot. Irányultság nélkül ezek az energiák igen szerteágazó patológiás tüneteket, lélek szakadásokat  okozhatnak a fóbiától a perverzitásig mind az egyének lelkében, mind a társadalmi, politikai mozgalmakban.
Jól tudjuk a történelemből, hogy a hit és tudás drámai szakadása milyen sok ember mártíromságát követelte meg, nemcsak a korai kereszténység idején és nemcsak a középkorban, amely végül a reformációban próbálta helyreállítani az egyensúlyukat, egységüket, hanem még napjainkban is zajlanak a vallásháborúk, komoly törésvonalakat alakítván ki a világban, amely a multi kultúrát szeretné preferálni.



HIT:
Nélkülözi az átadható tapasztalatot,
Belsőre irányul,
Szubjektív űgy



TUDÁS:
Sokszor élettelen holt termék,
Külsőre irányul,
Objektivitásra törekszik.

 

Rezonancia hiányában a hit szimbólumai sorvadásnak indulnak, elvesztik jelentésüket.
A tanítások dogmái megkövesednek, a modern gondolkodás számára megközelíthetetlen, átélhetetlen kuriózumok csupán.
Semmilyen vallás nem töltheti be rendeltetését, ha nem képes összehozni üzenetét – tanítás, rítusok, szertartások – az egyes emberek belső élményeivel. Ha pedig az egyes ember elveszti ezt a gyökerét, lehasad az emberiséggel való közös eredetéről, neurotizálódik, lelki ataxia lesz úrrá rajta, elveszti irányultságát. A népek akkor morzsolódnak fel a történelemben, amikor elvesztik mítoszukat, amikor nem választódik ki vezetőjük, amikor a jelképek nem szólítják meg őket. A tömeges népvándorlás, a menekülések, a háború kollektív hisztériája, a járványszerű öldöklés és pusztítás mindig erre a gyökértelenségre és irányultság hiányára utalnak. Atlantisz elsüllyedése is valamiféle kollektív őrületről árulkodik, szemben az üdvtörténetekkel, amelyek az élet és halál látszólagos ellentétét egységbe képes hozni.

A Halak uralkodó bolygója, a Neptun.Lassú bolygó, a Vénusz magasabb oktávjának szoktuk mondani, a vágy bolygójának. Az elvágyódás, az örökkévalóság és korlátlanság érzete vezérli. A magasabb pszichés képességek közül az intuíció vezérli a Halak szülöttet a neptuni erőkkel.
Érdekessége, hogy lényegében kétszer is felfedezték. 1845 - ben Adams angol, egy évvel később  Leverrier francia csillagász. Egymástól függetlenül egyenetlenségeket tapasztaltak az Uránusz  keringésében, és azt feltételezték, kell lennie  még egy bolygónak amelynek vonzása befolyásolja az Uránusz pályáját.  Matematikailag ki is számolták a bolygó létét. Majd a berlini csillagvizsgálóban 1846.09.23. 23 órakor észlelték az égen  a Vízöntö jelében.

A Neptun a lélekóceán bolygója.
2011.04.05.-től  2025.03.30.-ig  tartózkodik, illetve halad át saját jelén, a Halakon. Most tehát módunk van megfigyelni markáns hatását mind az egyének, mind a politikai életben.
A háromágú szigonnyal kavarja fel a tengert Neptun isten, emel ki szigeteket és süllyeszt ez földrészeket.

A tenger mélysége titokzatos, élővilága kiismerhetetlen, soha nem szűnő  hullámzása és morajlás zenéje lelkünket a legmélyéig képes áthatni.
A víz metaforája az emberi lélekben az érzelmek áradását jelenti, amely ebezhető pontunk és erősségünk is egyben, mivel döntéseinkben az önmagunkhoz való hűséget segíti, őrzi. Ám ez az érzelmi hullámverés nemcsak magát a szülöttet, hanem környezetét is erősen próbára teszi. Mégis az intuíciót mondhatjuk szinte legfontosabb megismerési képességünknek, amely lélek mélyi érzelmeinkkel vezérli cselekedeteinket, életünket. Minden ember megtapasztalja, legalább egyszer az életében azt a megérzést, amely döntés helyzetben működésbe lép és véget vet a hezitálásnak. Ez a neptuni megérzés. Lelkünk óceánjában együtt vannak az érzelmek, az értékek, az akarat, a képzelet, az értelem. A vízszintesség pedig a tudatos és tudattalan lélek részünk elválasztó vonala.
A lélekben dúló rengeteg kettősség és ellentmondás a  csillagkép két, ellentétes irányba mutató hal ábrázolásában fejeződik ki. Eredendően a Krisztust és Antikrisztust jelképezi, fogja egybe, a személyiséget és árnyék személyiségünket.
A korai keresztény üldözések idején a hal Krisztus titkos jele volt,  görög szóval ICHTYS. Olykor kereszt alakban ábrázolták.

A kereszt, mint a vízszintesség és függőlegesség metszéspontja, azt a meta lépést jelképezi, amely által a függőlegességbe emelhetjük életünket. Ez természetesen áldozatokkal jár, önmagunk felül múlásával, egoisztikus érdekvezéreltségünk felszámolásával, a magasabb morális követelményeknek való alárendelődéssel. Ez a kereszthalál és feltámadás szellemi üzenete.
A tengerről nem lehet szólni a hajó és a hajósok említése nélkül. Hiszen a hajósok  voltak a föld távoli részének a felfedezői, ők tették meg a külvilágban azokat az utazásokat, amelyet az alkotók belső utazásaik révén tesznek meg. A hajó személyiség jelkép, testreszabott építmény.


A Halak lelkületet Mona Lisa mosolya fejezi ki legjobban.

Ugyanezt mondhatjuk a rezzenéstelen halszemekről, amelyek folyton nyitva vannak.
A halak némasága szíven üti az embert. Csendes, hallgatag, zárkózott, sebzett, kiszolgáltatott hallgatás ez. Saját belső világuknak a rabjai a néma halak.
Nem ismerik a világot és a világ sem ismeri őket. A Halak szülöttek könnyen izolálják magukat környezetüktől. Mimóza lelkület jellemzi őket, titok, álarc, fantasztikus érzékenység.
A Neptun hatás valósággal részegült tenger imádatot hozhat magával. De ha ez nem nyer formát művészetben vagy életvitelben, teljesen el tud szakadni a valóságtól és negatív tendenciákat szolgál, gyakran narkotikum felé fordul.
Nem véletlen, hogy az igazi misztikusok szerzetes rendekben tudnak és akarnak élni. Imáik, misztikus révületeik, okkult élményeik nem gyömöszölhetők a hétköznapok kereteibe. A gyógyító rendek odaadása,, áldozata, együttérzése, segítő készsége felülmúlhatatlan. Cseppet sem teher számukra a szeretet, a könyörület, az együttérzés, a jó szándék. Teljesen fel tudnak oldódni a mások segítésében és az önzetlen szeretetben.
Ha okosság és hathatós tettek nem tartják kordában a neptuni lelket, érzékenysége, labilitása, gyengesége komoly önállótlanságokba és önmarcangolásokba kergetik. Kábítószer, alkoholizmus, befolyásolhatóság, csábíthatóság, titkos kapcsolatok tartják neptuni fogságban, zavarosságban. Erős szexualitásuk révén örömlányok is kikerülhetnek soraikból, akik  válogatás nélküli szerelmekbe sodródnak, lebujokban kötnek ki. Bűnözőkké válhatnak.
Meg kell tanulni a Neptun felső oktávján rezegni.
Ennek egyik ismérve, hogy az áldozatot soha nem a jutalomért vállalják, hanem a transzcendens élményért.
A transzcendencia a politikai életből sem maradhat ki.

Gnómák
 

Rég volt, amikor az emberek természetes bölcsességgel táplálkoztak és a csillagokból áradó gondolatokat ették.
                                    
/Paracelsus: Mágikus tanítások/

Akiről az emberi dolgok leperegnek, annak égi természete van.
Akinek pedig az ég erői segítenek, az az ég fia.
                                                   
/Csuang – ce/

 Szó, gondolat, tett körforgásának alkímiai folyamata.

 Korunkban a személyiség a szakralitás hordozója.
                                                    
/Hamvas Béla/

 Szakrális személy az, aki a lét magasabb és
alacsonyabb szférái között az egyensúlyt, a kapcsolatot fenntartja.

 Az ember származása isteni. Saját szent lényétől tanulja meg,
miként éljen.
                                                
/Püthagorasz: Arany eposz/

 Mindenkinek van őrangyala.

 Az anti kommunikáció is kommunikáció.

 Az anti kommunikáció tanítja a kommunikációt.

 Isten minden tudást az emberi lélekbe írt, mi mégis kívül keressük azt.

A Nap és a fénye, az óceán és a hullámzása, az énekes és a hangja,
a táncos és a tánc nem egy, nem kettő, hanem azonos.
Különböznek egymástól, de nem létezhetnek egymás nélkül.

 Soha nem élünk olyan igazán és intenzíven, mint amikor az életünk kockán forog.

 



A szavak járműve

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész,
Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

 

A tibeti hagyomány, a BÖN, időben nehezen helyezhető el.
A spirituális megszabadulás teljes útját jelenti.
Három ajtaja, forrása, vagy járműve azzal kapcsolatos jelkép rendszer, hogy a nagyon is különféle fejlettségi szinten álló emberek képességeik folytán nem alkalmasak, nincsenek készen a megszabadulás magas tanításaira.
Ily módon az alacsonyabb „járművekre” szállhatnak, mint a tanulás, az odaadás, a szorgalom és egyéb előkészületek.
A szútra vagy tantra magasabb járművei pedig később jöhetnek.
Maguk a nyelvi töredékek is mítosznak számítanak, amelyek ezeket a tanításokat rögzítették, őrzik és továbbadják, tízezres évek távlatában.
Ilyen mítosz az is, hogy az első hét tibeti királyról feltételezték, hogy magas spirituális beteljesedésük révén  fizikai testük hátrahagyása nélkül  távoztak a földről, haltak meg.
Mai megfogalmazásban ezt úgy mondanánk:

  • megvalósították fénytestüket,
  • megvilágosodtak.
 

Vízöntő

Kos

A napbárka útja

Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.

Megtekint

Mitológia

Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.

Megtekint

Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint

Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint

Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok

Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.

Megtekint

Több dimenziójú kettősség

A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.

Megtekint

Végtelen kommunikáció

A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.

Megtekint

Szerzők, recenziók

Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.

Megtekint

Eszmefuttetások

Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.

Megtekint

Politikai tudattalan

Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.

Megtekint

Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint

Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint

Lap tetejére