Dalol a hónapok vonuló árja,
Tizenkét titok a hónapokba zárva.
Száll az aranybárka a csillagokon,
Horgonyt vett s megáll a hónapokon.
Tizenkétszer fut fel a hullámverése,
Majd átfordul íve csillaghulló éjbe.

BEVEZETŐ

Szívem tele van mondanivalóval
Hosszú ideje hordozom és érlelem lelkemben ezeket a témákat, amelyeket most pszichológiául, holisztikául és asztrológiául fogok megírni. 
Sokáig a véletlen spontán rendezőelve sorolta mondandómat különféle műfajokba: holisztikai esszékbe, versekbe, recenziókba, misztériumdrámákba, filmforgatókönyvekbe, álomfejtésbe, eszmefuttatásokba, esettanulmányokba, kiállítás megnyitókba.
Amikor 2011.08.28-án befejeztem a „Polaricitás” című kéziratomat és pontot tettem az utolsó mondat végére, valósággal levitáltam az öröm többletenergiájától. Azon kezdtem gondolkozni, vajon melyik  nagyobb lélegzetű munkába kezdek belefogni? A kimeríthetetlen holisztika arra késztetett, hogy tülekedő emlékeimet, felismeréseimet, tapasztalataimat egy átfogó rendszerbe kellene strukturálnom
Mindig is dodekafóniának neveztem életművemet, miként ezt weblapom is tanúsítja :dodekafonia.hu
Most az asztrológiai tizenkettősség jegyében indítom útjára az újabb tizenkettősségben fogant opust. A 12 * 12  mátrix  formába rendeződik  mindaz, ami belőlem előjött és amire a világban rátaláltam. Havi periódusban, az éppen aktuális csillagkép vonzásában és ahhoz igazodóan fognak az írások megjelenni.
Útjára bocsátom hát a világhálón az én lelki folyamomat, ömöljön a lélekóceánba, ott a helye.
Egy-egy korsóval a Tisztelt Olvasó is meríthet belőle, vagy hozzá adhat.
Induljon hát születésnapom egyik pentagram napján:

2013.03.22. = 13.

Január

Pán szatír

Újév jégkapuja

Óév zsolozsmája lehullt,
De a bárka iramlik tova,
növekvő nappalok sugarán nyílik
január jégkapuja.

Mozdul a kapu íve,
hókristály gyémántpor csillog,
kifordul sarkából az idő,
újévi hang csikorog.

Tél körme kapar,
Fagy foga villog.

 

Pán Hermész és egy nimfa fia, a mezők és a pásztorok kecskeszarvú istene. Csúf alakjától anyja úgy megijedt, hogy látni sem akarta. Homlokán ugyanis szarvak voltak, orra görbe, füle hegyes, arca szakállas, szőrös teste kecskefarokban és kecskelábakban végződött. A bakpata lábak igen fontos szerepet játszanak a Bak-karakter kialakításában. A hegyi kecske ugyanis magas sziklákon jár szirtről-szirtre ugrándozva szédítő magasságokban a fűért, amit eszik. Atyja elvitte az Olimposzra, ahol az istenek, különösen Bacchus nevetve és szívesen fogadták. Elkísérte  Bacchust Indiába, ünnepi táncuknál ő volt a karvezető, Bacchus hadának és a nimfáknak a parancsolója.
Változó szerencsével üldözte szerelmével a nimfákat. Egy alkalommal náddá változtatták nővérei az egyik nimfát, amikor Pán szerelme elől menekült. Pán a nádból néhány szálat leszakított, megcsókolta és kellemes hangokat csalt ki a nádból. Így vált a pásztorsíp feltalálójává. Ezzel a művészetével úgy meg volt elégedve, hogy még Apollóval is versenyezni merészelt.
Nevét ma is összekötik a „páni félelemmel”, a pánik betegséggel. Ugyanis vad haragja gyakran megijesztette az erdőben legelő nyájakat és az ellenséget. Az istenek ellen forduló titánokat is így futamította meg.
Az egyiptomi mitológiában Pán adta az isteneknek azt a tanácsot, hogy az üldöző Széth elől oly módon meneküljenek, hogy változzanak át kecskévé. Miután Széthet legyőzték, Pán a csillagok között kapott helyet.
Uralkodó bolygója a Szaturnusz.

Héraklész hőstettei közül Artemisz aranyagancsú és érclábú szarvasának elfogása egy évi üldözésébe került. Artemisz kérdőre vonta, de amikor megtudta, hogy feladatot teljesít, útjára engedte.

 
Domina  

D.: Nagyon szenvedek a hangulati ingadozásaimtól, hol elszállok az eufóriától, majd mély depressziós gödör jön.
Életem tele van túlzásokkal, szélsőségekkel, magam is egy szélsőség vagyok életem minden területén.
R.: Akkor vegyük sorra a szélsőséges vonulatokat.
D.: Jó.
De még elöljáróban: mellplasztika után vagyok. Nemrég kioperáltattam magamból egy darabot.
R.: Ezt miért kellett?
D.: Túl nagy volt, akadályozott a mozgásban.
R.: Értem. Vegyük a vonulatokat.
D.: Ezek a pályám, az apám és a férfiak.
Színész szerettem volna lenni, mióta csak az eszemet tudom. Úgy terveztem, hogy a Madách Gimnázium drámapedagógia tagozatán kezdek, majd irány a főiskola. De nem vettek fel a Madáchba, mert nem abban a kerületben laktam. Később kiderült, hogy apám jól ismerte az igazgatót, de elveivel nem egyezett, hogy protekciót kérjen a lányának.
Soha többé nem vettem részt semmiféle színjátszásban. Ma már, 34 évesen nem érdekel az egész.


Valami egészen mást kellene csinálnom, mint amit csinálok, de nem tudom, mi legyen az.
R.: Miért? Mivel foglalkozik most?
D.: Producer vagyok egy kis film stúdióban.
R.: Nagy törés az életében ez a színészet ügy?
D.: Biztosan derékba törte  a pályámat. Mint színész is nyilván kilengtem volna, de akkor legalább ott lett volna a háttér, a világot jelentő deszka.


R.: Vessünk egy pillantást a családtörténetre is.
D.: Anyám törvénytelen gyerek. A nagymama, akinek a testvére művész, egy hét végét töltött egy hegedűművésszel. Ebből született az anyukám. Hét vagy nyolc év elteltével jelentkezett a hegedűművész, nagyanyám elküldte. Később férjhez ment, még egy lánya született. Ezt a nagynénémet nagyon szeretem.
R.: Testvére van?
D.: Igen, egy öcsém. Öt évvel fiatalabb.
R.: Apja családja?
D.: Apám nagyon kemény ember. Lelketlennek is mondhatnám. Húga tizennyolc évesen öngyilkos lett, ez családi tabu. Nem beszél róla senki.
R.: Nem jó a kapcsolata az apjával?
D.: Ez túl enyhe kifejezés. Nemcsak veszekszünk, de néha össze is verekedünk. Egy ízben megrugdalt verekedés közben. Felmentem a szobámba. Belül annyira fájt valami, hogy megharaptam a karomat, hogy kívül fájjon.
Ezek az érzések megmagyarázhatatlanok.
Nem az  én érzéseim, másoktól veszem át, de aztán engem pusztítanak.
R.: Ezeket az érzéseket kell megfinomítani, felismerésbe emelni.
D.: Megfinomítani van mit rajtuk.
Rengeteg düh és szomorúság mérgezi ezeket. Talán a szülőkhöz kötődő eredendő csalódással és szeretettel függenek össze.
R.: Milyen munkát tudna elképzelni magának?
D.: Fogalmam sincs. Talán fordító lehetnék. Jól tudok angolul, külföldön jártam iskolába, mert apám kiküldetésen volt.
Éppen innen van az első nagy szerelmi csalódásom, amely egy másik nagy törés az életemben.


R.: A szerelmi csalódás kikerülhetetlen. Meg kell tanulni túlemelkedni a frusztráltságán.
D.: Hát én nem tanultam meg. 16 éves voltam, az első nagy szerelem külföldön egy másik magyar fiúval. Az anyja ellenezte a kapcsolatot, feslettnek mondott engem. Közben a fiúnak haza kellett jönnie katonai szolgálatra és levélben szakított velem. Nagyon szíven ütött.
Akkor már én egyetemre jártam. Kiirtottam a lelkemből.
Valóban feslett életet kezdtem élni.
Egy szünetben hazajöttem, találkoztunk és egyszer lefeküdtünk. Nem éreztem semmit.
Azóta sem találtam meg az igazit, a közgazdászok, bankárok, rendezők, milliomosok, vagy a nálam jóval fiatalabbak között.
R.: Aktuálisan most hogyan áll fiú ügyben?
D.: Pillanatnyilag négyen vannak a láthatáron, akikhez szívesen hozzámennék. El is mentem egy asztrológushoz, segítsen megállapítani, melyik lenne legjobb.
A Holdam az aszcendensemen van a Bak jelében. Valami olyasmit fejtegetett az asztrológus, hogy a Hold a Bakban esésben van, mivel a szemben lévő Rákban lenne otthon, viszont az, hogy az aszcendensen van, sokat emel rajta. Ezen elgondolkoztam. Rávezetődtem egy újabb kettősségemre a hangulatingadozások mellett. Azt is mondta, hogy uralni akarom a férfiakat.
R.: Mi az újabb kettősség?
D.: Az önbizalmam és annak sebzettsége.
El tudom magamról mondani, hogy királynő  vagyok, szerencsés, mindent el tudok érni, amit akarok, ott élek, ahol tetszik, mindenem megvan, szép vagyok, fiatal vagyok, csinos vagyok.
De lelkem mélyén a fixa ideám a kisebbségi érzés, bonyolult fájdalom. Nekem az elérhetetlen fiúkkal szemben van kisebbségi érzésem, akik nekem nem kellenek, azoknak pedig velem szemben.
Azt már megértettem és megtapasztaltam sokszor, hogy minél jobban kapaszkodnék valakibe, annál jobban elriasztom magamtól.
A rendező, aki az igazi kaliber lenne hozzám a négy közül, hisztérikának tart. Azért vagyok hisztis vele, mert mindig hazudik nekem.
Bár az is lehet, hogy én kényszerítem hazugságokra, mivel egy húsz éves lány a riválisom, ezzel csal meg rendszeresen, és próbálja letagadni.
Nekem ő lenne az álomlovag.
Mindig kérem, ne hazudjon nekem, vállalja fel a barátnőjét, sőt, éljen vele, ha úgy érzi. Ilyenkor elmegy, majd újból találkozunk, kibékülünk és újból  szétmegyünk.
Elég őrjítő, nem?
R.: És a másik három?
D.: Kettő 27 éves, punk, jópofa gyerekek. A harmadik egy rabiátus  karosszéria lakatos, egy panel lakásban lakik.
R.: Gondolt arra, hogy a fiatalabb fiúkkal a nővéri szerepet viszi? Több kapcsolata volt olyan korú fiúkkal, mint az öccse.
D.: Ez is Domina?
R.: Mindenképpen.
D.: Amerikába  készülök. Mindent itt hagyok, hogy ne legyek Domina.

Utóirat: Amerikában összejött egy 8 évvel fiatalabb fiúval, akivel összeházasodnak. Az esküvő öccse esküvőjével  együtt lesz. A fiú egy gyermeket akar. A tengerparton fognak élni.

 

Anatómia

 

Ha én kultusz miniszter lennék – amire természetesen semmi esélyem, de valójában nem is vágyom erre – a honatyák és honanyák kötelező tantárgyává tenném az anatómiát. Az anatómiát, és az úgynevezett élettant. Kisgyermek korom óta szenvedélyesen érdekelt előbb az emberi test, később az elme és a lélek, de amióta „okkult anatómiáról” beszélhetünk, azóta valósággal szerelmes vagyok az anatómiába. Ez a testünk nagy csodálatát és tiszteletét is táplálja bennem, ahogyan a lélek megformálja és élteti azt, majd halálunk folytán eltépődik attól. Hogy a testet a lélek miként élteti, azt nemrégiben egy fiatal özvegy asszony nagyon szép metaforával fejezte ki:

  • Nagybeteg férje mellett töltötte az éjszakát a kórházban, többször felébredt, figyelte férje lélegzet vételét.
  • Egy felébredésekor azt vette észre, hogy a férje már nem lélegzik.
  • „Néztem az összeaszott testét, ahogyan ott mozdulatlanul feküdt, olyan volt, mint egy üres ház. Mint egy lakatlan, üres ház.”
Az anatómia iránti szerelmem szervesen fűződik a holisztikai nézőpontomhoz, amely mindig a teljességet igyekszik kikerekíteni, az egészet, az igazat keresi. Természetesen egy fűszálban is benne van a teljesség, az Isten, de az évszázados fák mégis nagyobb eséllyel indulnak a teljesség/tökéletesség  megjelenítésében. Az anatómia pedig még látványosabban tartalmazza ezt az életteljességet. Mert ugyan általában holttestek boncolásán keresztül tanulmányozzuk, mégis a legélőbb tudománynak kellene tartanunk. Szentágothai János „funkcionális anatómiának” nevezte ezt a tudományt, ezzel érzékeltetvén, hogy nem holt leírást kíván nyújtani a csont-, izom- és idegrendszerről.

Már ez a csont-, izom- és idegrendszer is holisztika, az anyag, energia és információ analógiáján.
A csonton tapadó izmokat az idegrendszer hozza működésbe a beidegzés által. De persze nem csupán a végtagokat mozgató nagy izmokra kell gondolnunk, hanem a belső szervek tartó izmaira is, nem utolsósorban a szívet működtető  harántcsíkolt izmokra. Az első szívdobbanás talán az egyik legnagyobb talány az élet kutatói számára. És persze az utolsó is, amikor az élet kiszáll belőlünk.
Amit a honatyáknak és honanyáknak hasznos lenne elsajátítaniuk, az a MŰKÖDÉSI ÖSSZRENDEZETTSÉG, amely az élő szervezetek sajátossága. A véráram folytonos keringésében nemcsak minden sejt kapja meg a táplálékát, de őrződik az optimális 36 fokos hőmérséklet is. Ha felszökik a láz, azonnal beindul a „katasztrófa védelem", ha lehűl és kihűl a szervezet, az egyenlő a halállal.
Láttam egy műsort a National Geografic csatornán az Északi sark közelében rendezett marathóni futásról. Mezítláb, egy szál gatyában, fején sapkával futott a résztvevő. Lábujjai már eléggé kihűlte, autós kísérője azt tanácsolta neki, inkább csak félmarathónt fusson, vagy hagyja abba, mert ha túl sokáig fagyosak lesznek a lábujjai, elhalnak és akkor amputálni kell azokat. De ő nem adta fel. Befutott a célba, bement a melegedőbe, vizsgálgatták lábujjait. Ő az arcához tette talpait, mire azok lassan megteltek élettel, teljesen felmelegedtek, rendbejöttek. „Hurrá! Éljen a hideg! Irány a Himalája!” – ujjongott a hős.
Miként a számítógép lényegében a neuronok összeköttetés hálózatát utánozza, vagy koppintja le, az építészet is ösztönösen alkalmazza  azokat a statikai elemeket, amelyek a csontrendszerből jól kiolvashatók, mind a csípő nagy terhet viselő ízületéből, mind a gerinc rugalmas csigolyáinak ízesüléseiből. Fentebb említettük az okkult anatómiát, ezen a meridiánokat, a csakra rendszert és az aura rétegződéseit értettük. A csakrák hozzák be a szervezetbe a kozmikus energiát, amely túl van a mérhetőség határán, bár erre történnek kísérletek, „bioenergiának” hívják ezeket. Szellemes szó az „antibiotikum”, amely sajnos nemcsak a kórokozót öli meg, hanem mellékhatásaiban a szervezetre is „életellenes”.
Szólnunk kell a csodálatos agyról  is, amelynek felépítettségében és szervezettségében szintén megtalálhatók a holisztikus elvek. Az agytörzs a vitális központokat tartalmazza, a limbikus agy a léleknek megfelelő érzelmi test, a kortex pedig a szabályozó, a mindent átfogó újabb képződmény, a minden központot átfogó és irányító szerepével. Többek között a beszéd és írás központjával. Sokak számára tetszetős elmélet, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki az eszközhasználat révén, amikor a majom a bottal leverte a gyümölcsöt a fáról. E sorok írója a végeredmény szempontjából nem lát nagy különbséget az evolúció alul- és felülnézete szempontjából. Csak úgy, mint a teremtés és a Big Bang között. Mert ha a teremtés a Teremtő egy elszabadult gondolata, az nagyon is ősrobbanásszerű történés. Azért ami az állatokat az embertől alapvetően megkülönbözteti, az a beszéd, az írás és az önmagunkra eszmélés. Senki nem vonja kétségbe, hogy az állatok között is van kommunikáció, hangokkal kísért metakommunikáció, de ez az emberek által individualizált bábeli nyelvzavarhoz nem fogható. Ugyancsak hiányzik az állatoknál a kép- és betűírás, valamint az ösztönszerűen vitt állati élet nagy differenciát mutat az emberiség történetét végig kísérő istenhithez, valláshoz viszonyítva.
Amikor egyetemi tanulmányaim során anatómiából az agyat tanulmányoztuk különféle metszeteken és behoztak egy vödör agyvelőt is, körülbelül úgy éreztem magam, mint a fentiekben idézett fiatal özvegy, aki férje holttestét üres háznak látta. A materialista szemlélet a lelket az agy „váladékénak” mondta. Egy materialista főorvos egy ízben úgy fogalmazott, hogy a halál a tejsav felszaporodása a sejtekben. Azt is mondta ez a főorvos:

  • Magának, Ruth könnyű, mert hisz valamiben. De képzeljen el engem, aki nem hiszek magasabb erőben, és azt gondolom, úgy múlok majd ki, mint egy kutya, vagy annyi vagyok, mint egy kő.
  • „Ha az embernek ilyen érzései és gondolatai támadnak, Főorvos Úr, az a legjobb pillanat, hogy revideálja materialista nézetét” – válaszoltam.

A magyar nyelv is elkülöníti az agyat, mint szervet és az annak működését jelző kifejezést. Ez utóbbi az „elme”, elmebetegségnek mondjuk a pszichózis állapotát, amely az anomális működésre utal. Az angol nyelv is a „brain” és a„mind” szóval jelzi a szerv és a képesség, működés, értelem, felfogás különbözőségét.
Az ember mikrotheosz és mikrokozmosz. Talán ezt akarta Bartók Béla az azonos című művében kifejezni.
Az emberben minden benne van.
A teremtés titkait Isten a lékekbe írta.
Bennünk van a zodiákus, az egész csillagvilág, belül olyan végtelenek vagyunk, miként a világegyetem is végtelen.
A csontok őrzik az időt, soká porladnak el.
Az anatómiából minden megtanulható:

  • statika és dinamika,
  • szimmetria és aszimmetria
  • az alakzatok,
  • az élő formálódás,
  • az összerendezettség,
  • a mérték,
  • a hierarchikus rendszerek,
  • a védekezés,
  • a regeneráció,
  • a tökéletesség,
  • a külső és belső világ funkcionális illeszkedése,
  • a szervezet határai,
  • a látható és láthatatlan világ kontúrjai.

Leonardo idejében büntették a halottak boncolását. Ma ez engedélyezett, de igen kevesen használják az anatómiai ismeretek végtelen tárházát.

Albert Schweitzer
Petőfi Sándor

Albert Schweitzer
1875.01.15. – 1965.09.05.

„Az élet tisztelete”.

A Nagy Fehér Varázsló, ahogyan az afrikaiak szólították őt, mi egyszerűen egy evangélistának mondjuk.

Sajátságosan egyesítette magában a mélységeket  és magasságokat, az elvonulást az afrikai leprások gyógyításával  és a hangverseny termekben való ünneplését, a belső tántoríthatatlanságot és a külső lehetőségeket, a részvétet és az ínséget.

Mindezt valamiképpen nem váltogatva, hanem minden pillanatban reprezentálva a lelkészt, a tanárt, az orgonistát, az orvost, a tudóst, a humanista filozófust, az  élet nagy tisztelőjét.

Orgonista fenoménnek indult, már 19 éves korában hangversenyeket adott, főleg  Bachot játszott. A későbbiekben is mindvégig Bach kutatója és interpretátora maradt. 1906-ban egyik alapítója lett a párizsi Bach társaságnak. Szívesen látott előadója lett a francia fővárosnak, nagyvonalú és művészien kidolgozott játéka folytán. Külön érdeme, hogy első ízben elemezte Bach zenei nyelvének képi, szimbolikus, szinte vizuálisan is megjelenő motívumait. Kultúr filozófiai és teológiai írásai mellett meghatározó értékű , az orgona reformjára vonatkozó tanulmányokat is írt, ezzel el is indította a hangszer reformját.
1912 óta, a világháborúk idején megszakításokkal a Kongó vidékén Lambarénében fejtett ki önfeláldozó, orvosi – misszionáriusi tevékenységet.  Kezdetben az  őserdő peremén,tyúkólból alakított rendelőben dolgozott. Később itt alapított kórházat, amelynek költségeit írói és orgonaművészi jövedelméből fedezte.

 Képletében a  Nap és a- Hold is kvadrátban van egymással.

A Neptun  a Hold közelében a Kosban, de ez nem hogy nem ködösítette, hanem utat engedett a  művészi intuíciónak, mind az orgonajátékban, mind az írásban. Sőt, kettős kvadrátról kell beszélnünk, mert a  Hold a Neptunnal, a Nap a Merkúrral áll együtt.

Ez utóbbiak az IC közelében, amely a reinkarnációs  múltra, előző életből hozott feladatokra utal.

A fix jelekben csaknem átfutó kvadrátot alkot az Uránusz, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó. Ez utóbbi nem a Bika közepén van, hanem a 20. fokon, kicsit tágabb orbisszal.

Feljegyezték róla, hogy igen energikus volt, hetven évesen is igen energikus volt, kiváló munkabírással és jó tartással.

Nagy békeharcos volt. 1952-ben Nobel békedíjat kapott.
Hosszú életet élt, 90 évesen halt meg Lambarénében.




Petőfi Sándor /1823.01.01.-1849.07.31./

Szabadság, szerelem!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

                      Pest, 1847. január 1.

Igazi üstökös sors: berobbant a magyar közéletbe és a feudalizmust megrengető korszellembe.
Nem véletlen, hogy szinte minden magyar település főutcáját róla nevezték el, hiszen megfordult az ország minden szegletén  Félegyházától Ostffyasszonyfáig, Aszódtól Selmecbányáig.

Vándorlását változatos iskolai pályafutásával kezdte.
Közel tíz iskolában tanul, legtovább az aszódi gimnáziumban.
Ekkor azonban már a színészi élet is eltagadja, a  rossz bizonyítvány miatt apja kitagadja, aki közben tönkrement.

A tarka időszakban Pesten a Nemzeti Színházban statisztál, majd Sopronban katonának áll be. Megfordul Ausztriában, Horvátországban, de belebetegszik a katona életbe. 1841-ben egy orvos jóindulatától segítve obsittal elbocsátják.
Vándorszínész, meglátogatja szüleit és Pápán befejezi a gimnáziumot.
Megismerkedik Jókaival.
Megjelenik első verse az Athéneum folyóiratban 1842-ben, 19 éves korában.
Mezőberényben barátjánál, Orlay Petrics Sománál lakik. Majd Pozsonyban másolja az Országgyűlési Tudósításokat.
Fordít, vándorol, színészkedik.
Debrecenben nagybetegen összeszedi verseit 1844-ben, kiadják Pesten  a Nemzeti Kör támogatásával. A Pesti Hírlap segédszerkesztője.
Új hangvételű, realista lírájának kialakításához  kalandos és viszontagságos élete nagy segítség. Természetes hangot üt meg, élményeit közvetlenül tálalja, minden magasztos pátosz nélkül áll érző, eleven valóságában olvasói elé. Népi, a szónak  a néppel azonos mivoltában, miként az népdalaiban jól követhető. A periférián élő, félszeg  emberek is megrajzolódnak zsánerképszerű önvallomásaiban és ez különösen meleg fogadtatásra talál széles rétegekben.
Miközben magas eszményeit is büszkén őrzi, a társadalmi ellentmondásokon való felháborodása  sem valamiféle ideális sóvárgás, vagy előkelő idegenség.

Pesten az irodalmi élet középpontjába kerül, egy csapásra hódít minden társadalmi rétegben.

János vitézét beavatási műnek is mondhatjuk:

  • a talált gyerek, akivel fogadott apja rosszul bánik,
  • az árva kislány, akit a mostohája kínoz,
  • a népi alakok, akik kiszolgáltatottságukban, nincstelenségükben igazi emberséget, erkölcsi tartást hordoznak,
  • nagyon is korszerű mondanivaló ez a felbolydult közéletben,
  • Jancsi megküzd a zsiványokkal,
  • Visszautasítja a francia királylány kezét,
  • A végén Tündérország trónjára kerülnek, amikor a csodatóban életre kel Iluska a sírjáról szakított rózsa bedobásakor.

Vágyik az egész lelkét betöltő nagy szerelemre, ez Nagykárolyban el is éri, ahol 18456.09.08-án megismerkedik Szendrey Júliával. A nagy apai tiltás ellenére Júlia őt választja és megismerkedésük évfordulóján megesküsznek. Az életre szóló nagy szerelemben Júlia minden tekintetben részt tud venni Petőfi költői és politikai életében is. Maga is részt vesz a pesti nők hazafias mozgalmaiban és elkíséri férjét választási körútján.
Megrázó a nászéjszakáján, a Koltói  kastélyban írt Szeptember végén című verse, amelyben felvillan a vég:

  • Elhull a virág, eliramlik az élet

Minden  tekintetben az egyik legszebb verssor, amelyet valaha írtak.
Lírája annyira közel van a realitáshoz, hogy szinte egész
Élete kiolvasható belőle.
Agitatív szenvedélye másokat is magával ragad. Az Egy gondolat bánt engemet  vers erkölcsi erejét, forró hevét saját életének a feláldozása a világszabadságért adja meg.
Bensőséges kapcsolatot ápolnak Arany Jánosékkal, fiuknak ők a keresztszülei. 1849-ben az erdélyi hadjárat idején Júlia Szalontára költözik a kicsivel.
Forradalmi radikalizmusa a pesti nemesség és polgárság lelkében kevésbé népszerű, mint ami Petőfit élteti. Szabadszálláson a népképviseleti választáson megbukik. Egyfelől az egész nép szószólójának, másfelől elutasított, meg nem értett különállónak érzi magát, aki nem elégszik meg az áprilisi törvényekkel.
Az Apostolban testet ólt a nagy politikai csalódottsága. A „feltámadott tenger” szerteáradó hullámzása megtöri az egyedi forradalmi lendületeket, ezáltal az egész folyamat elakad.
Szilveszter, a küszöbre tett csecsemő, akit egy tolvaj , egy koldus ment meg, később nagyúri házakban lesz nevelő, megpróbálja felvilágosítani az embereket. Lánglelkű költészetét nem értik meg. A nagyvárosban nyomor vár rá és társadalmi elszigeteltség. Mindez anarchista magányos merénylővé teszi őt, amely tragikus kitörési kísérlet.

1948-ban beáll a nemzetőrséghez, részt vesz a harcokban Bem oldalán.
A segesvári csatában esik el 1949.07.31-én.
A közvélemény nem fogadja el halálát. Sokáig visszavárják. Mendemondákat szőnek a bujdokolásáról, szibériai hadifogságról.
Képletében a Bak stellium szembetűnő: hat bolygó található itt, átfutó trigont alkotván a Holddal és a Szaturnusszal.


 

Introverzió, extraverzió

A két személyiség típus leírása C.G. Jung nevéhez fűződik.
A Bak jelhez fűződő karakterisztikum vonatkozásában jól példázódik ez a két irányultság.
Az asztrológiai irodalom kétfajta kecsketípusról beszél:

  • A hegyi kecskéről, amely a szédítő magasságokban magányosan él, olykor a szakadékba veti magát.
  • A házi kecskéről, amely lánccal egy cölöphöz kötve igen szűk területen éli le életét.

Az első típus a társadalmi ranglétrán való felemelkedés jelképe és megtestesítője. A másik az akadályozott, kis fűparcellához láncolt, feltörési és versenyzési lehetőségek nélküli élet, amelynek ugyanúgy megvannak az ambíciói, de  csak ha igen okos, akkor lelheti meg saját nyugalmát, belső haladásának útját. Talán ez a Bak legnagyobb titka, ahogyan egyesíteni képes végtelen magában a végtelen belső és külső távlatokat, végleteket. A végtelen befelé fordulást a legnagyobb perspektívával. Az örvénylő mélységet a szédítő magassággal. A legteljesebb magára utaltságot  a fényűző, pompás karrierrel, közszerepléssel, ismertséggel, népszerűséggel, amilyen például egy komoly politikus, államférfi, tudós vagy művész pályája.
Mindezzel tántoríthatatlan igazságérzet, abszolút lényeglátás párosul, kötelességtudat, felelősség, fegyelmezettség. A Bakban nincs semmi felületesség, igen céltudatos. Ezt a kettősséget érdemes áttekinteni, összefoglalni:

Mélység, befelé fordulás:

  • szűk körülmény,, akadályoztatottság,

  • fenséges nyugalom,
  • elmélyülési hajlam,
  • koncentrált  szívósság, hihetetlen tűrőképesség,
  • emberkerülés, gyanakvás, töprengés, bizalmatlanság
  • a legmélyebb gondolatok előbányászása,
  • ínség, nyomor,
  • magány
  • óriási önuralom

Magasság, tágulás:

  • örökös életveszély a
    szédítő magasságban,
  • gőg, becsvágy, uralomvágy,
  • kitörés, felfelé törekvés,
  • céltudatosság, fantasztikus kitartás,

  • hiúság

  • legmagasabbra szárnyalás
  • mesés vagyon, gazdagság,
  • híresség,
  • hatalom mások felett.

Élvezetes humorérzék jellemzi kicsit száraz, de néhány szóban magvas, igen találó megjegyzései igazán mulattatóak. Szűkszavú, lényegre szorítkozó, halk megjegyzések embere, aki csupán oda- odamormog egyet-egyet.
Energiatöltete óriási. Saját maga gazdálkodik erőivel, nem tűri, hogy beleavatkozzanak a dolgaiba, viszont ő sem turkál mások ügyeiben.
Önmagába zárt személyiség, de a szónak nem a primitív értelmében, hanem az önmagában való kiteljesedettség elkülönültségében.
Érzelmei igen mélyek, de nehezen mutatja ki. Rejtett, diszkrét, visszafogott, hű, ragaszkodó, tisztességes. Barátságban is a legkorrektebb, legmegbízhatóbb. Érzelmei csiszolt kövek.
A Bak nem gyorsfelfogású. Töprengve, átforgatva érte meg a helyzeteket, sokáig tanulmányozza azokat, de amit megért, valósággal élő módon strukturálja ismeret rendszerébe és nem felejti el. Gondolkodásmódja maga a konstruktivitás. Mindig előremutató úgy a részletek, mint az egész vonatkozásában. Valamiféle céltudatossággal teszi félre azokat a dolgokat, amelyek útjáról eltérítenék. Szüksége van a folytonos előrejutásra, épülésre, mindig hosszú távra tervez. Egészében képes látni az életét. Pályáját nem a vak szerencsére bízza, nem arra alapoz. Szívesen megdolgozik a sikerért, józanul, megvesztegethetetlenül, szigorúan. Önmagához és másokhoz is egyaránt szigorú. Nem használ ki másokat, a segítségért hálás és visszaszolgálja azt.
Ez a maximálódási tendencia a Nap évi körforgásának ciklusából is kitűnik:

  • december 22- január 22-ig tartózkodik a Nap  Bak jelében
  • ez az időszak a leghosszabb éjszaka és a legrövidebb nappal találkozása,
  •  leghosszabb éjszakában a természet erőinek begyűjtése folyik, raktározódik, maximálódik,
  • miközben a FÉNY születésével elindul a Nap emelkedő ívű pályája.

Az alacsonyrendű típus önző, fukar, érzelmetlen, kishitű, korlátolt, igénytelen és embergyűlölő. Ha túlértékeli önmagát, kapzsi, bürokrata, rideg, számító, kegyetlen, gáncsoskodó, bigott és meggyőzhetetlen. Nincs benne lendület és könnyűség, goromba, otromba, ostoba, bántóan bizalmatlan.

A mundán képletben a Rák – Bak tengely az MC – IC tengely megfelelője. Az inkarnációs múltat köti össze  az életformánk megteremtésével, mint sors feladattal. Uralkodóját, a Szaturnuszt sorsbolygónak is mondjuk.
A Bak anyagszerűsége eltér a Bika és Szűz jelekétől. A mag, a kő, a csont, mint összesűrített lényeg, az időnek és pusztulásnak is ellenáll, ez az ellenálló anyag jelenti a Bak princípiumot. Ez az állandóság és megörökítésre való törekvés éppen diametrális ellentéte a szembenálló Rák jel változékonyságának.
A Bak fontos célja, hogy felfedezze önmagunkban is azt, ami maradandó. Ezért jelenti a személyiségben a mentális vázépítést, azt a struktúrát, amelyre az életvitel épül, amelyet az életformánk alakít ki.
A földelem erőinek generálásával belül a karakterünket, kívül az életművünket építi.

 

A kommunikáció "fekete doboza"

A postagalambok ideje lejárt.

A technika századában az információ közvetítés valóban bravúros. Gombnyomásra egyetlen szempillantás alatt bármilyen messze eljut egy e-mail, vezeték nélküli telefont használunk és szörfölhetünk a világhálón. Azonban ha kommunikációról akarunk szólni, az nem merülhet ki az információ elküldésében, amely esetenként pusztába kiáltott szó, falra hányt borsó  lehet. Az információ vétele, majd az arra adott válasz zárja le, kerekíti ki a folyamatot, ez pedig a bensőnkben, a lelkünkben zajlik.
A múlt század tízes éveiben a bihaviorizmus próbálta az emberi viselkedést a lelki terület kizárásával magyarázni, csupán az ingert és választ vizsgálván. Ez volt az S – R pszichológia, a stimulus és response állatkísérletek alapján kifundált megfigyelés sorozat. Hamarosan kiderült, a lényeges dolgok valahol belül, a lélekben zajlanak és az emberi viselkedés sokkal összetettebb, mint hogy állatok kondicionálási tapasztalatai alapján leírható lenne.
Ha tehát a lelket nem kapcsoljuk ki a kommunikáció folyamatából, azt a légzéshez és lépéshez hasonlatosan 3 ütemben kel vizsgálnunk:

  • belégzés, átváltás, kilégzés,
  • egyik láb,
  • váltás, másik láb,
  • input, fekete doboz, output.

A kommunikációban a fekete  doboz a lélekben az a pont, ahol a bejövő információt befogadjuk, felfogjuk, megértjük és reagálunk attól függően, hogy az miként érint bennünket. Vagyis kiválthat belőlünk:

- ellenállást, megrökönyödést,
- megütközést, felháborodást,
- nevetségességet,
- empátiát, szimpátiát,
- együttműködést és elutasítást, és így tovább.

Bonyolulttá teszi a kommunikációt, hogy több szinten zajlik:

  • ami elhangzott,
  • ahogyan elhangzott.

Vagyis a jelek cseréjében rengeteg szubjektív elem van. Mi magunk sem mindig ismerjük indítékainkat, nyílt vagy titkolt szándékainkat. Erről tanúskodnak az elszólások, a tévcselekedetek, a balesetek. A közlés tartalma és hogyanja között igen nagy hézagok lehetnek. Amit metakommunikatívan veszünk, az igen szubjektív. Az állatoknál ez egyértelműbb, akár a delfinekét, akár a hangyák vagy méhek társadalmi berendezkedéseit nézzük.
A communication szó közöset jelent, közös pontot az információ adásában és vételében. Ez a fekete doboz interperszonális szinten való megjelenése:

amit közlünk a szavak musica vocaboli, azaz jelentéssel teli zenéjében, valamint a gesztusainkkal, arckifejezésünkkel, testtartásunkkal, hanghordozásunkkal, hangvételünkkel, kézfogásunkkal, és így tovább. Ez a közös pont sok mindennel rétegződhet. Lássunk néhány példát:

  • A felületes beszéd, a szóáradat elfedi a mondanivalót.
  • Az előítélet, az előfeltételezés, a provokáció, a támadva védekezés megszűri és befolyásolja a hallottakat..
  • Hajlamosak vagyunk magunkra vonatkoztatni olyan dolgokat, amelyek valójában nem rólunk szólnak.
  • Megsértődünk, amikor senki nem bánt bennünket.
  • A kritika, elmarasztalás sem talál meleg fogadtatásra.
  • Megerősítésre vágyunk, amelyet nem mindig kapunk.
  • Nem sikerül vennünk a lapot, ha viccről, ugratásról, tréfáról van szó.
  • Belső hangunkat sem halljuk meg mindenkor. Elvétjük belső vezéreltségünket.
  • Minden kommunikációban kirajzolódik egy hatalmi reláció, a dominancia és alávetettség, a meghunyászkodás, parancsolás és engedelmesség, az akarat átvitele, érvényesítése.
  • A félelem is nagyon befolyásolhat bennünket, sok mindentől visszatart.
  • Számolnunk kell az önmagát beteljesítő jóslattal.

Felsorolni és számba venni is lehetetlen, mi minden torlaszolhatja el a hatékony, normális kommunikációt, amikor őszintén és igazan azt mondjuk, amit akarunk és a másik veszi az adást.
Az is nehezítő tényező, hogy minden pillanatnak van valamiféle valósága, amelynek egybe kell esnie, fedésbe kerülnie az adekvát kommunikációval. A kozmosz is küldi jeleit, amelyeket sokszor nem sikerül vennünk.  Példaként álljon itt a REMÓRA története:

  • A remóra kicsiny tengeri hal, amely megállásra képes kényszeríteni egy tengerjáró hajót.
  •  Plinius jegyezte le, hogy Caligula császár egy hajóútján ez a parányi hal rátapadt a kormánylapátra, és ezzel megállította a hajót.
  • Amikor a császár visszatért Rómába, meggyilkolták.
  • Plinius hangsúlyozta, hogy ez jeladás volt.

Mert sohasem tudhatjuk, mit hoz a múlt.
Legfontosabb megértenünk a szó/gondolat/tett egységének lényegét. Azt, hogy lényegében a kommunikáció alakítja a sorsunkat:

  • Minden kommunikációban kiosztódnak a szerepek.
  • Amilyen szerepet veszünk fel, olyanok lesznek a tetteink.
  • A tetteink a sorsunkat alakítják.

Érdemes tanulmányozni a kommunikáció fekete dobozát.

 

Antoine de Saint-Exupéry
Fritz Rudolph

 

 

Az ember földje
Szépirodalmi Könyvkiadó



„A mesterség mágiája egy világot nyit meg előttem”.

Egy pilóta, aki a repülésben nem a veszélyt szereti, hanem az életet.  Kapcsolatba kerül mestersége folytán a széllel, a csillagokkal, az éjszakával,  a sivataggal, a természet erőivel. Beleszerelmesedik a sivatagba, amely nagyon is élő valóság, noha a látszat mást mutat. Megélni azt a kiszakadást a megszokott világból, ahol a lecsupaszodott ember csupa olyan értéket talál, amely nem pénzfüggő:

  • a puszta életet,
  • az ember misztériumát,
  •  a bajtársiasság, az emberség szívet melengető érzéseit.

Eljutni addig a végső határig, amikor a csillagok és a homok között eltévedt halandó nem egyéb, mint puszta élet, vagyis a lélegzete. Lélegzik, vagyis él. Ebben a határ helyzetben minden átértékelődik: a jelenlét és az örökkévalóság ízét kelti fel benne, de egyidejűleg a föld nehézségi ereje is húzza, magához köti.
Minden pillanatban megtapasztal egy csodát, amely az élet mindenütt jelenvalósága, az egyetemességgel, a mindenséggel kapcsolódik egybe. A magány pedig kikristályosítja benne a nagy felismerést

  • Egyetlen luxus van, az emberi kapcsolat.

„A Szahara bennünk mutatkozik meg. El kell fogadnunk szabályait, és a játék a maga képére formál bennünket.  Hogy közelébe juthassunk, nem elég meglátogatnunk az oázisokat, az kell hozzá, hogy egy forrás, a vallásunk legyen.”

Lényegében azt segíti, hogy magunktól és magunkról valamit megtanuljunk, felismerjünk.
A biztonság itt teljes hiánycikk: a betegség, a véletlen, a homokvihar, a fölkelők, megannyi veszély. Egy kis szitakötő odarepülése  jelzi a homokvihar jöttét. Az itt élő mórok csak a Koránból tudnak a Paradicsomról, ahol fák,  kertek, források, virágok vannak. Itt a víz a legfőbb érték, aranynál értékesebb. Háború, rabszolgaság, francia hódítók és mór lázadók között éli meg a szerző  a sivatag mágiáját.
Akkor sikerül a szívéig hatolnia, amikor 1935-ben egy indokínai út alkalmával  Egyiptomban, a Líbia határában  270 kilométeres sebességgel a földnek ütköznek és a homoksivatag fogságába kerülnek. Ital és étel nélkül harmatot próbálnak inni, amely ihatatlanul fém ízű volt. Káprázatok, hallomások, végsőkig elcsigázottság állapotában talál rájuk egy arra vetődő beduin és megitatja őket. Így maradnak életben.
Nemcsak a repülés, hanem az írás mágiája is ez a könyv, Rónay György fordításában. Összesen három könyvet írt Exupéry. Az Éjszakai repülésben lényegében saját halálát írta meg, mert hadipilótaként egy bevetés során tűnt el 1944. júniusában.
Írásai igazi lélekharangok.

 

Fritz Rudolph: A Himalája tigrisei
Sport Bp. 1962.

„A Himalája a négyzetre emelt Mont Blanc, egy ismeretlennel megszorozva.”

A világ tetejének magassága hatalmasabb, távolságai fárasztóbbak, a hidege harapósabb, a vihara hevesebb, a morénák sziklagörgetegei hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint az Alpokban. Éjjel -14 fok a sátorban, a szabadban -40 fok. Légszomj és hegyi betegség fenyegeti a hegymászókat, a hegy jégöklével fenyegetően üt vissza rájuk. Köhögés is elviheti őket, a -30, -40 fok és a tépő jeges szél a jéghegyek megmászóinak osztályrésze.
A „hegyek hegye”, ahogyan a tibetiek az ő Csomolungmájukat nevezik, csak azért viseli a Mount Everest nevet, mert Sir George Everest nevét adták az angol expedíciók próbálkozásai után, mintha a világ tetejére első ízben angolok jutottak volna fel. Maga Sir Everest soha nem látta a hegyet és nem is lett kizárólagos angol dicsőség a csúcs meghódítása.
Nem is lehet pontosan tudni, hogy a gazdag nyugatiak puszta időtöltésből próbálkoztak-e, mint amilyen szórakozások a lovas viadalok, vagy a tigrisvadászat elefánt hátról.
Fritz Rudolph könyve  a húszas évektől vázolja fel a rengeteg halottat kívánó próbálkozások sorát. Meghalt például a híres angol alpinista is, George Leigh Mallory 1924 júniusában  és Andrew Irvine. Akkor az angolok kicsit felhagytak a küzdelemmel, de svájci, német, holland és más európaiak neki-neki fogtak a nagy vállalkozásnak.
Teherhordó kulikkal indultak a nagy utaknak. A könyv végig kíséri egy serpa életét, Csong Norbujét, akinek apja is, fivére is serpaként vesztette életét.
„Tigris” az lehetett a serpák közül, akinek sikerült a 7500 méteren túljutnia.
Tenszing Norkey egy svájci alpinistával már majdnem feljutott, de társa megbetegedett és vissza kellett jönniük. Végül 1953.05.29-én Tenszing Norkey és Edmund Hillary, ausztráliai méhész elérték a Csomolungma tetejét.
Tenszinget a nepáli király a „nepáliak nepálja” címmel tüntette ki. Az újzélandi Hillarynak az angol királynő a „sir” címet adományozta. Kis vitát kavartak, ki lépett először a „harmadik Sarkra”, de a páros ennek véget vetett, mondván, hogy csak együtt lehetett véghezvinniük.
Az azóta divatossá vált Himalája expedíciók természetesen nem múlhatják felül az első páros szívből jövő vállalkozást.      

  

Vigasz
Rekedtség

 

Vigasz

Ó, hány és hány verzióban képes végtelenített csatáját vívni az ész és érzelem, más szavakkal a tudat és tudattalan, férfi és női lelkünk egymással!
Persze mindig úgy érezzük, hogy a másik emberrel csatázunk, aki nem ért meg bennünket, akit nem sikerül le- vagy meggyőznünk. Ritkán jut eszünkbe, hogy önmagunkkal csatázunk, belső önellentmondásainkkal, mi nem értjük saját magunkat, nekünk kellene belátáshoz jutnunk. Ez a „belátás” nagyon jó szó: jelöli a tágabb horizontot, a felülemelkedést, a rálátást, az új dimenzióba emelkedést.
De hogyan?
Hogyan lehet túljutni a fájdalmon, a félelmen, a gyászon, a frusztráltságon, a vigasztalanságon?
Mert amikor valaki a szomorúságát, a bánatát hozza elénk, együttérzést, megértést, támogatást, megerősítést kíván, ugyan arra a frekvenciasávra akar hangolni bennünket, amelyiken ő vergődik. Itt pedig az okos szó, a moralizálás, az összefüggések megvilágítása mit sem ér, sőt, irritáló lehet. Sovány vigasznak az ő érzelmi bajára, amelyet mi intellektuálisan próbálunk kezelni. Ő vigaszra vágyik, ami felvidámítaná a sötét őrlődésében, de valójában nem szabadítja meg a kínzó szenvedésétől, amelyhez  - bármilyen furcsán hangzik – de ragaszkodik. Ilyenkor egy-egy racionális odavetettség durva ostorcsapásnak tűnik, mintha egy érzelmi gyalogoshoz valaki magas lóhátról szólna le, hogy jöjjön már ki az ingoványából., az önmarcangolásából.
Mind a két fél nehéz helyzetben van.
A vigasz elég lehetetlen kérésnek tűnik és számolnunk kell a búslakodók agressziójával is, amellyel másokon csüggnek. Panaszáradatukkal, önsajnálatukkal  afféle negatív agresszióval igyekeznek erőt vámpírolni másokból. Bölcs  Salamon így fogalmaz: ”A búsulásban kegyetlenség van és a haragban  áradás, de ki állhatna meg az irigység előtt.” – a Példabeszédek 27/4 versében.
Egy fiatal lány, akinek serdülőkori kapcsolata ért véget, mintegy tíz év után a fiú elköltözött  tőle. A lány már családalapításra számított, a fiúnak esze ágában sem volt elköteleződni. Volt a lánynak egy álma:

  • Erdőben megy, elhagyatottan, magányosnak érzi magát. Sír.
  • Hirtelen ott van mellette a hajdanvolt szerelmese, átöleli, megnyugszik. Leülnek a földre, egy kis patak folyik ott, abba lógatják a lábukat.

Jó érzéssel ébredt, mintha a történet meg sem történt volna, vagy átíródhatna.
A  Szerelmem, Hirosima című filmben a hősnő, aki  francia színésznő, Hirosimában találkozik egy japán férfival, akinek el tudja mondani a serdülőkorban megélt tragédiáját. Egy német katonába szeretett bele, akitől anya lett. A katonát lelőtték, karjai között halt meg.



Annyira mélyen az emlékek hatása alá kerül, hogy a japán férfi egy ponton felpofozza, hogy magához térjen. De azzal, hogy meghallgatta, a színésznő valahogyan kigyógyult a közel két évtizedig lelkében hordozott történet fájdalmából.
Igen, néha az a vigasz, ha csak meghallgatunk valakit.

 

 

Rekedtség

A hanghordozás, hangszín, hangerő a személyiség erejét sugározza. Beszédünk hangvétele sok mindent elárul rólunk, mint szorongás, feltűnni vágyás, gátoltság, kompenzálás, erőltetettség, vagy a nyugalom ereje.
Vannak torokhangon beszélő emberek, akik valósággal préselik magukból a hangot, mert annyi letorkoltságban volt részük, annyiszor nem jutottak szóhoz, hogy most nyomatékot akarnak adni mondandójuknak.
Kellemetlen felhang kísérheti ezt a recsegő, ropogó beszédet, amely sérti a fület.
Még rosszabb az erőltetett, harsány nevetés, amely nem szívből gyöngyözik, nem gurgulázó kacagás.
A sírás is tág íven mozoghat, a legörbült szájú pityergéstől a hüppögő fulladozástól a szívet tépő zokogásig.
Vannak suttogók, pöszögők, orrhangon dünnyögők, motyogók, hadarók, a hangot elkenők és elnyelők.
A rekedtség is igen összetett szindróma.
Maga a szó is arról árulkodik, hogy bennünk rekedt, amit ki kellett volna mondanunk. Még akkor is jobb lett volna jelezni véleményünket, ha az indulat, ellenérzés, sértettség, mert ha elfojtjuk, búvópatakként elő- előjön, felbukkan később is, de addig hangunk elreked.
Ismerik ugye a krákogást, köhécselést, folytonos torok köszörülést?
A rekedt hang ingerültségről árulkodik, a visszafojtott kiáltás és kiabálás határán torlódik az érzés, hiszen ordítani, sikítani a felnőttek világában nemigen szokás. A Kabaré című filmben Liza Minnelli egy  híd alá járt kisikítani  magát, amikor azon a vonat átdübörgött.

A racionális kontroll sokszor belénk fojtja azt a mondandót, amely nagyon fontos lenne számunkra.

Torkig lehetünk a másoktól belénk tömött indulatokkal, kritikákkal, telítődhetünk, fed up leszünk.

A beszédkommunikáció torkolata a torok csakra

 


Plútó a Bakban

A lassú keringésű Plútó
2008.11.28. -2023.03.24-ig
tartózkodik a Bak jelben.

1930 óta, amikor felfedezték és akkor a Rák jelben volt, mintegy fél pályát haladt az ekliptikán. Markáns újdonságok mutatkoztak felfedezését követően: a Röntgensugár felfedezése, az atomkorszak, a plutónium használata, a televízió, az AIDS, a 90-es években az öböl háború. Ekkor volt saját jelében, a Skorpióban. Az avatott szem a felgyújtott iraki olajkutak tüzének lobogásában felfedezte a pusztítva teremtés mély indítékát, amely az alvilági bolygó legfőbb sajátossága.

Még az egyéni lelkekben is elülteti a destruktivitás iránti vonzalmat, ha a képletben kiemelt helyet foglal el, gonoszkodó rosszindulatot, amely örömét leli a rombolásban. Még a gyilkosságokban is speciális nyomot hagynak maguk után, a darabolós gyilkosság jellemzi őket. Feldarabolják a hullát, és egy-egy testrészt ide-oda rejtenek. A robbantásos merényletekben is plutonikus elemek munkálnak. Gyilkosság és öngyilkosság közel áll a Skorpióhoz és uralkodó bolygójához. Japán Skorpió ország, a harakiri, vagy ahogyan ágyúból lövették ki magukat, az tipikus Skorpió ügy.
Egyszóval a mélyreható változásokat hozó folyamatok bolygója.
Felfedezése előtt néhány hónappal robbant ki a múlt század nagy gazdasági válsága, 1929.10.29-én volt New Yorkban a tőzsdekrach. Pszichológiában a nagy analitikus triász, Freud, Jung, Adler munkássága esik erre az időre, a tudattalan lélek munkamódjának leírása.
Plútó az alvilág ura. Amikor Kronosz felosztja a világot fiai között, Zeusz az eget, Neptun a tengert és Plútó az alvilágot, a halottak birodalmát kapja, amely a tudattalan lélek felségterülete is.
A bőségszarú is az ő jelképe, a leggazdagabb isten, mivel a föld alatti kincsek, ásványok, kövek mind az övé. Ebből fakad a plutokrácia kifejezés, a vagyoni alapon nyugvó politikai hatalom.
A tömegsors megjelenítője.
Hatásai a téli napforduló kardinális jelében komoly ütközetek során rajzolódhat ki. A Bak jel:

  • a társadalmi struktúra,
  • a rendprincípium,
  • a felelősség, a fegyelem, a kötelesség,
  • a korszellem kifejezője a Szaturnusz kapcsán.

Míg a szemben lévő Rák jelben inkább az érzelem vezéreltség, a spontaneitás, és változékonyság a vezérmotívum, a Bak valóságelve

  • a strukturáltság,
  • az integráltság,
  • a magasabb értéknek való alávetettség, ahol a személyes vágyak, kívánságok, vélemények nem  ütköznek a társadalom egészét meghatározó értékrenddel, a sorsszerű, időhöz kötött kollektív eseményekkel.

A társadalmi kritériumoknak és mértékeknek való alárendelődés mellett a Bakban, mint az időfolyamatban, a lassú, időhöz kötött érési, fejlődési folyamatok is zajlanak. Ebben az uralkodó bolygója a „küszöb őreként” szerepel, csak az arra érett személyeket engedi át. Ezért mondjuk a Szaturnuszt bírának, tanítónak, az idő urának, sorsbolygónak. Ez az  „átengedés”  a Szaturnuszon túli  bolygókra is vonatkozik, az ezen bolygókat fémjelző magasabb képességek vonatkozásában, mint az intuíció, inspiráció és imagináció.
A Bak a szabályok és törvények  jegye, a közmegegyezésben kialakított korszellem, nép, kultúra, ország, állam szabályai. Struktúra és szilárdság, időérzék, kiszámíthatóság, célorientáltság. Kitartás, okosság, tervezés, realitásérzék. Ez az út a fénybe vezet: a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka ebben a jelben van.
Ám az idő ciklikus is. „A mindig előre haladó idő szétrombolja a világot” olvashatjuk az Upanisadokban. Az óév meghal, helyet ad az újévnek.
Ebbe a rendbe robbant be a Plútó, a Mars felsőbb oktávja a destruktív lendületével, pusztítva teremtő mágikus erejével, felforgatva az egész  emberiség kollektív tudattalanját. Ez a magasabb oktáv archaikus rétegek újraformálását sejtetik, mintha újraélesztett halottak hoznák a régi idők tapasztalatait, élményeit. Korai mágikus-primitív szintekre regrediálunk, például a művészetekben, de ezeket saját gyökereinknek érezzük. Mindezt tömeges méretekben és elementáris erővel, amely csak a vulkánkitörés erejéhez hasonlítható.
Egy tüzes / vizes, fortyogó bolygó a kardinális föld jelben.
Mint látjuk, a Plútó egy kollektív tudatbővülést hozott mind az egyes, mind az egész emberiség világ szemléletében. Hatását a Bakban az egyén és társadalom paradox kapcsolatának tükrében jól kielemezhetjük:

  • az individuum számára a társadalomba való beilleszkedés  az egót meghaladó értékekhez való igazodás jegyében történik,
  • ebben gyökereznek  a közéletiség, az irányítás, a részvétel hasadtságai
  • a jog, a politika, az állam az ember társas hajlamaiból, szükségleteiből alakul ki, de mint intézmény, mesterséges, gólemszerű konstrukció lesz belőle.
  • Az individualisták és kommunitáriusok polarizáltsága teljes analógiában van az állandóság és változás ütközetével, amely a Bak és Plútó ütközete is egyben,
  • Állam, társadalom, individuum alapértékei nehezen hozhatók közös nevezőre, ha nem találjuk el a mértéket az egyén és közösség érdekei tekintetében, és mellőzzük a magasabb nézőpontot, ahonnan a kiegyenlítődésre rálátás nyílhat az igen / nem huzavonájára.

Egyszóval igen nagy szükség van arra a kollektív tudatbővülésre, amelyet a Plútó hozott a lelkekbe  és amellyel a Bakban földrengést, földcsuszamlást idézett elő a stabilitás eszméjében.
A világba a holtak éppen úgy beletartoznak, mint az élők.
Most a holtak misztikus őrzője előbukkant. Egyre többen gondolunk Atlantiszra, magunkhoz engedve a tudattalanba süllyedt régi történeteket.

Ezek a Mars kinetikai erejét messze felülmúló intenzitással törnek elő.      

 


Gnómák    
 

A prímszámok törvényszerűsége az, hogy nincs törvényszerűségük. 

A metafora a lángész megkülönböztető jegye, mert jó metaforát alkotni  annyi, mint felismerni a hasonlóságot.
                                                                     /Arisztotelész/

Igaz életet élni a káosz és bűn világában.

Szerencsétlen az az ember, aki a vétekben kitart.

A soknál mennyivel több az egy.
                                              /Babits Mihály/

Ami az egészség a testnek, az az igazság a léleknek.                                                                                  /Platón/

Isten a szereteten és a lelkiismereten keresztül szólít meg.

A kultúra és a személyes életcél elvesztése önpusztító élethez vezet.

„Lélek ha él égi jogán alul, alant sem nyugodhat az Orkuszon"
                                                                                          /Hölderlin/

A misztérium árulásnak halál a büntetése.

A 10 a minden, a 12 az összes.

A 12 bázis információ.

 

A láthatatlan történet

Alapítók:
Dr. Szilágyi Imre /1933-1999/ filozófus,
Kürthy Sándor /1921-2005/ festőművész, Darabos Pál /1931-2012/ könyvtáros,
Lám Edit tanár, levéltáros,  
László Ruth pszichológus,
Miklóssy Endre építész, író 
Szathmári Botond  vallásfilozófus, orientalista.

Hamvas Béla  /1897.03.23. – 1968.11.07./

"A világnak nincsen olyan része, amelyben magasabb erők ne tartózkodnának.” 
                                                                                                          Franz Baader   

Hamvas Béla "A láthatatlan történet" című könyvében azt írja, a jelenlegi emberiség most belső vízözönben él, az ösztön és a tudattalan lélekrész vízözönét, amely alig más, mint az a vízözön, amelyet Atlantisz elsüllyedése témájában őriz mélyemlékezetünk az  i.e. 13000 évvel ezelőtti időkből.
A világ tele van szörnyűségekkel, eltűntek a szakrális személyek, mint a király, a főpap, a bíra, a tanító, a főnemes, az államférfi, a tudós, a katona, a művész, és helyükbe gyanús alakok léptek. Sokszor elveszettnek tűnik az állam, a nemzet, a nép, a munka, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a  nemesség, az ízlés, az igazság. Középpont helyett a periférián lődörgünk és felelősség helyett önös érdekek vezetik a világot, vezérlik a dolgokat. Út, cél és irány helyett támolygás, zavar, tévedés, és szégyen jellemzi életünket. Nyomor, ínség, rémület, gond, bűn, gyalázat.
A FÉNYT a sötétség nem fogadja be, de a fény elűzi a sötétséget. Ahol a fény megjelenik, ott az áthatolhatatlan tárgyak legfeljebb árnyékot vetnek. Délben, amikor legmagasabban van a Nap, akkor legkisebb az árnyék.
Atlantisz fizikai megsemmisülése, a földrész elsüllyedése az emberi tudat elkorcsosulása miatt következett be.
De a világon mindig vannak beavatottak, akik a szent, ősi tudást átmentik, megőrzik, alkalmazzák. Ők ellensúlyozzák minden időben az elkorcsosult tudat önzésének destruktivitását, zavarosságát, bomlasztó erejét, primitívségét, beteg és bűnös tendenciáit. A torzult tudat olyan rádióhoz hasonlítható, amely csak korlátozott mértékben tudja venni a frekvenciasávokat.
Az étertestünkben lévő csakrák is frekvenciatartományok, amelyekkel vehetjük a magasabb világok rezgéseit.
A modern ember állandóan versenyt fut az idővel, nem fejezi be a dolgokat, állandóan retteg, hogy kimarad valamiből, és főleg folytonosságban elégedetlen. Ez a folytonos nyugtalanság további kapkodásra ösztönzi, olyan keresésekre, amelyekben nincs megérkezés.
A két szlogen, hogy „meghalni sincs időm” és „az idő pénz” hatékonyan destruál az amúgy is romlásnak indult társadalomban és lelkekben. Hol az élet szentsége a klónozásban és az eutanáziában?
A fényre vágyás a bénító sötétségből soha nem huny ki a lélekből, sőt, minél mélyebben vagyunk, annál nagyobb a szenvedés átfordító ereje, amely az átokból áldást, a gyűlöletből szeretetet, tévedésből igazat, zavarosból tisztát formál.
Mivel a világnak minden pontján és minden időben jelen van az a magasabb rezgés, amelyet vennünk lehetséges.

Nyilas

  Vízöntő

A napbárka útja

Az időszámítás alapját minden kultúrában a Nap körforgása képezi.
A Nap rajzolja ki az évkört az időben.

Megtekint

Mitológia

Kleio, a történet múzsája.
Kezében pergamen tekerccsel ábrázolják.

Megtekint

Interjú

A jó kérdés már önmagában válasz is.

Megtekint

Holisztikáról holisztikául

Minden mindennel összefügg.
Az egész világ egy összefüggés-rendszer.

Megtekint

Pszichológiai és asztrológiai esettanulmányok

Miként cseppben a tenger, úgy egy-egy esetben
komplett történet rejlik.

Megtekint

Több dimenziójú kettősség

A teremtett világban minden megkettőződés
a poláris párjával létezik, ellensúlyozódik.

Megtekint

Végtelen kommunikáció

A rezgő világegyetemben minden információ
odatalál a frekvenciasávjába.

Megtekint

Szerzők, recenziók

Idézetek, címszavak, kulcsfogalmak,
kivonatok, felvillanások.

Megtekint

Eszmefuttetások

Gondolatok, amelyek megfutják pályájukat,
formát öltenek.

Megtekint

Politikai tudattalan

Tudattalanunk harmadik rétege, a közösségeket is magában foglaló /társas/ társadalmi tér.

Megtekint

Gnómák

Csiszolt kövek, amelyek kötőanyag nélkül illeszkednak a valóságba,
mint a piramis építőkövei.

Megtekint

Hamvas Béla Kör

1989-ben Budapesten alakult az ELTE-n, nyitott szellemi kör.
Előadások, havi rendszerességgel.

Megtekint

Lap tetejére